Sokk és döbbenet – Jézus módjára

2016 december 21. szerda  18:30

Volt egyszer egy hadjárat, aminek ezt a mottót adták politikusok: Sokk és döbbenet. Azt hiszem, hogy Krisztus testet öltésére is rá lehetne húzni ezt a két szót. Jézus eljött ebbe a világba azért, hogy legyőzze az Ellenséget. Hogyan tette? A katonaságnál a „sokk és döbbenet” a gyors dominancia elve, vagyis gyors és fölényes győzelmeket mutatni az ellenségnek. Azért, hogy elveszítsék a hajlandóságot arra, hogy harcoljanak. Jézus „kicsit” másként csinálta. Ő másként sokkolt és döbbentett meg minket.

Egy értelemben azt mondta Sátánnak, a bűnnek és a világnak: „Bokszolni fogunk! Lesz egy meccsünk, de mivel ti olyan nyámnyilák vagytok, ezért hátrateszem az egyik kezem, jó? Ah, ez nem elég! Ti olyan nyámnyilák vagytok, hogy hátrateszem a másikat is. … Tulajdonképpen annyira nyámnyilák vagytok, hogy a lábaimat sem fogom használni. … Még ez sem elég! Ti annyira nyámnyilák vagytok, hogy Én úgy jövök be a ringbe, hogy nem leszek képes sem ütni, sem megvédeni Magam. Egyáltalán, járni sem leszek képes. Így jövök be a ringbe, és így fogjuk megvívni ezt a csatát.” Na, ez mennyire megdöbbentő és mennyire sokkoló! Ez az, amiről beszélünk, ez a testet öltés.

Jézus úgy jött el, hogy nem tudott ütni, nem tudott védekezni, nem tudott elfutni… semmit sem tudott csinálni, és így állt ki a bűnnel szemben, Sátánnal szemben, a világgal szemben értünk. Fogadtál volna Rá? Fogadnál egy ilyen bokszolóra? Én nem. Van, aki igen, van, akinek nagyobb hite van, mint nekem.

Arra gondolok, hogy ez Krisztus dicsősége. Mát 2-ben: Heródes nem tudta meggyilkolni, Mát 4-ben: az ördög nem tudott fogódzót találni Rajta. Ján 7:3-ban: a családja nem tudta irányítani. Zsid 4:15-ben: a bűn nem talált befelé utat Rajta, és Luk 24:6-ban: a sír nem tudta fogva tartani Őt. Ő a menny Istene, de ugyanakkor Ő az Isten, Aki ezt a világot visszaszerezte a bitorlótól, és úgy szerezte vissza, hogy meghódította. Hogyan csinálta ezt? Azt olvassuk Zsid 9:28-ban, hogy úgy nyerte meg ezt, hogy úgy nézett ki, mintha vereséget szenvedett volna a keresztnél. Ez a sokk és döbbenet Jézus módjára. Ez az, ahogy Ő csinálja. Ez az, ahogy Ő meglep bennünket.

A napokban eszembe jutott egy üzenet, amit ’92-ben prédikáltam Fonyódon, amikor a kanizsai gyülekezetnek volt elvonulása. Azért emlékeztem rá, mert p. Pete valamelyik nap Baltimore-ban prédikálta ugyanazt az üzenetet. Miért? Nem hiszem, hogy hallotta volna az én üzenetem, hiszen nem is valószínű, hogy volt róla felvétel – akkor még kőtáblákra véstük a szövegeket 🙂 –, hanem 1Kor 4:7 a Szent Szellemtől kapjuk azt, amiről beszélünk, így szolgálunk. Sokszor ezért hasonlít az, amit mondunk, mert a Szent Szellemtől hallunk.

A kérdésem most az lenne, hogy a bölcseknek, akik jöttek keletről, mi volt a tapasztalatuk Jézussal? Én azt gondolom, hogy sokk és megdöbbenés. Miért? Hova mentek a Királyt keresni? A palotába! Hát hova mentek volna megkeresni a Királyt? Nem volt ott. Döbbenet! Aztán elküldték őket egy poros útszéli kisvárosba, Betlehembe. Szerintem ez is meglepetés lehetett. Aztán lehet, hogy ott elmentek a fogadóba, de ott nem volt. Aztán kimentek a csűrbe, és ott megtalálták. A szülei kicsodák? Király és királynő álruhában? Nem. Két egyszerű ember. Ennyi. Az nem látszott rajtuk, hogy mindketten Dávid leszármazottai voltak. Az nem látszott rajtuk, hogy a vérvonaluk onnan jött. Ha rájuk néztél, egyszerű embereket láttál, falusiakat. Szerintem ez megdöbbentő volt a bölcseknek. Azt gondolom, hogy talán túl sok.

Azt hiszem, sokan érzik így magukat Krisztussal kapcsolatban. Ha egy gazdagsággal és hatalommal bíró ember jön Jézushoz, Ő azt mondja neki:

– Jó, hogy jöttél! Isten hozott! Szeretlek. A szegényekhez küldelek téged. Legyél az alacsony-sorúakkal!

– Uram, várj! Én nagyon hatékony lehetnék a gazdagok között.

– Tényleg?! Biztos? Én máshova küldelek téged.

Emlékszel a gazdag ifjúra? Ment Jézushoz, és azt kérdezte: „Mit akarsz? Mit tegyek?” Jézus azt felelte neki: Add oda minden vagyonodat a szegényeknek! Ez olyan, minthogy mész Jézushoz, jó képességeid vannak, kiválóan alkalmas vagy bizonyos dolgokra, és Jézus azt mondja: „Nagyszerű, hogy ebben jó vagy! Én pedig amoda küldelek.” „Tessék?! – Itt a sokk és a döbbenet. – Miért küldenél engem máshova?”

Figyelj! Ő nem ugyanazt mondja mindenkinek. Ő nem mindenkit oda küld, ahova nem akar menni. Ne érts félre, nem ezt mondjuk. Ha ezt hiszed, akkor beskatulyázod Őt, és meg fog lepni téged egy nap. Mert mást fog mondani, mint amire számítasz. Ha azt hiszed, hogy mindenkinek úgy kell követni Krisztust, ahogy te követed, ha azt hiszed, hogy mindenkinek úgy kell gondolkodnia Krisztussal, ahogy te gondolkodsz, ha azt hiszed, hogy mindenkinek úgy kell imádkoznia, ahogy te imádkozol, akkor Isten meg fog lepni téged egy nap. Erről meg vagyok győződve.

Azért, mert meglepett mindnyájunkat azzal, ahogy megszületett, ahogy élt, ahogy tanított, ahogy szeretett, ahogy meghalt, és ahogy feltámadt. Mindnyájunkat megdöbbentett. Sokk és döbbenet – ez az, amit csinált. Meg fog lepni minket újra és újra az életünkben. Ezért hisszük, hogy sok szabadsága legyen minden hívőnek. Neked van járásod Istennel, és nem fogunk úgy tenni, mintha tudnánk minden választ az életedre. Még akkor sem, ha olyan helyzetben vagy, hogy szeretnéd.

Hadd mondjak még valamit erről! Igen, a bibliaiskola nagyszerű, és bátorítunk is rá, hogy vegyél részt, mert hozzá fog adni a keresztény járásodhoz. Szerintem a léleknyerés kulcsfontosságú ahhoz, hogy tűzben maradjon a szívem, úgyhogy meghívunk téged. Aztán a gyülekezeti élet nélkül milyen valósága van a hitem nagy részének? Úgyhogy azt mondjuk: Gyere! Gyere hűségesen! Viszont az, hogy mi az Ő személyes akarata a te életedre, abban Neki kell vezetnie téged. Ez az Ő vezetése a te életedben, és a Szent Szellemmel kell járnod ebben. Bízunk abban, hogy a Szent Szellem vezetni fog téged, mert hívő vagy, és neked van kapcsolatod Istennel.

Ez azonban gyakran váratlan helyekre vezet minket, és ez meglep minket. Vitt már Isten olyan helyre, amiről soha nem gondoltad volna, hogy oda fogsz jutni? Ez sokunkkal megtörtént már. Ez lehet földrajzi hely, lehet élethelyzet, lehet munkahely, lehet egy barátság, lehet olyan kapcsolat, amire nem számítottam.

Lehet, hogy Isten elvisz minket egy bűzös kis csűrbe egy Isten háta mögötti poros városkába. Isten megtette ezt a bölcsekkel. Figyelj azonban, máig olvasunk róluk! Ők részei ennek a történelemnek örökkön örökké. Dicsőséges volt, de akkor nem úgy nézett ki. Az volt mégis. Csodálatos volt, de nem látszott rajta. Amikor jöttek, és számítottak egy királyra, és számítottak valamire, ami látható, akkor jött a sokk és a döbbenet. Ám volt benne valami, ami gyönyörű, amit ők nem láttak, de valószínűleg felismertek.

Isten elvisz minket egy váratlan helyre, pl. holnap karácsonyi dalokat énekelni a Belvárosban; vagy oda, hogy együtt ünnepeljük a szilvesztert a gyülekezettel; vagy egy váratlan helyre a világ másik végén. A lényeg azonban az, hogy a Szent Szellem vezessen minket. Lehet, hogy azt mondod: „Pásztor, kicsit félek ettől. Mi van, ha olyan helyre visz, ahol nem vagyok biztonságban?” Itt a kérdésem: Hol vagyunk biztonságban? Úgy értem, azok a drága emberek Berlinben a minap elmentek a karácsonyi vásárba, és „háborúban” találták magukat.

Mit mondok? Azt, hogy Isten kell, hogy vezessen minket. Mert vagy a világ vezet, vagy a bűnöm vezet, vagy Sátán vezet… vagy az Úr vezet engem. Ha Ő vezet engem, akkor lehet, hogy Ő sokkol és megdöbbent azzal, ahova vezet. Viszont szeretettel fogja tenni. Hadd kérdezzek valamit! Van-e különbség aközött, hogy egy apa elfenekeli a fiát, és aközött, amikor egy rabszolgatartó megveri a rabszolgáját? A válasz szerintem az, hogy van. Ez a különbség a kettő között.

Ez a különbség aközött, hogy nehézségben vagyok Krisztusban, vagy nehézségben vagyok Krisztuson kívül, 1Pét 1:7. Ez a különbség a kettő között. Ezért imádkozunk a betegeinkért. Azért, mert különbség van, ha Vele megyek keresztül rajta. Lehet, hogy ekkor is megdöbbenek, lehet, hogy ekkor is elámulok, lehet, hogy az Ő akaratában meg fogok rémülni némileg, de ha az Ő akaratában vagyok, akkor ismerem az Ő szeretetét. Ha nincs tökéletes válaszom, ha nem látom át a helyzetet jól, tudhatom azt, hogy az Ő szeretetében ez valahogy belefért, és lehet ebben békességem, és lehet ebben örömöm.

Lehet, hogy a dolog nem néz ki jól. Mint ahogy azok az emberek ott voltak a csűrben: „Ezért jöttünk? Ezért utaztunk több ezer kilométert? Ezért? Ne viccelj! Amikor hazamegyek, ezt hogyan mondom el? Amikor azt kérdezik: „Na, milyen volt, hogy volt? Eljött a nagy Király, ahogy a próféciák mondták? Mi volt?…” Hát, inkább nem beszélek róla!” Nem úgy néz ki, ahogy ki kéne néznie, de ott a dicsőség, ott a tisztaság, ott a szeretet, ott a természetfeletti, ott van Isten munkája. Még ha nem is látjuk, ez jelen van.

Ján 8-ban odavitték azt az asszonyt Jézus elé, és azt kérdezték Tőle: „Ezt az asszonyt házasságtörésen kaptuk. Mózes törvénye azt mondja, hogy halálra kell kövezni. Te mit mondasz?” Gondolj bele, több mint ezer éven át erre a kérdésre mindig ugyanaz volt a válasz: „Meg kell kövezni! Meg kell ölni! Ezt mondja a törvény.” Jézus azonban mást mondott. Anélkül, hogy kimondta volna, azt mondta: „Van egy kérdésem hozzátok. Ti teljesen igazak vagytok? Ti tényleg megítélhetitek Őt? Ti tényleg soha nem követtetek el bűnt?”; Ján 8:7.

Rájuk irányította a figyelmet. „Ezt most miért csinálod, Jézus? Ez nem rólunk szól. Ez róla szól, mert ő nyilvánvalóan nagyon bűnös. Ez nem rólam szól. Ne viccelj! Ez róla szól, mert ő nagyobb bűnös. Bűnösebb, mint én, úgyhogy mind nézzünk őrá, és mi mind érezzük jól magunkat. Mert én annyira nem vagyok bűnös, mint ő.” Jézus – sokk és döbbenet – visszafordítja rájuk a „reflektort”: Mi van veletek? „Tessék?”; és mindegyik csak szépen elment. Lenyűgöző! Jézus mást csinált, mint amit bárki más csinált volna.

Nem ezt csinálja velünk is újra és újra? Lehet, hogy problémád van valakivel, és azt mondod: Az ő dolga, hogy helyrehozza! Vagy lehet, hogy kemény a természeted, és csak megmondod: „Én ilyen vagyok. Szeress így, ahogy vagyok! Mit akarsz tőlem?” Rossz hírem van. Jézus visszafordítja a „reflektort”, és azt mondja – Ef 4:32 – „Figyelj! Tényleg így kéne elfogadni? Mit gondolsz erről, hogy legyél gyengéd?” „Én nem tudok gyengéd lenni! Ne viccelj! Én élsportoló vagyok. Én azt tanultam, hogyan kell lenyomni a másikat. Én nem tudok gyengéd lenni. … Én kemény világban élek, bankár vagyok.” Jézus azt mondja: „Legyél gyengéd te! És ha bajod van a másikkal, te bocsáss meg!” Rám irányítja a dolgot, nekem mondja.

Azt mondja: Bocsáss meg te! „Miért én? Miért nem ő? Miért én változzak? Miért nem ő?” Amikor házasságokról beszélünk, akkor sokszor tanácsoljuk ezt: „Figyelj! Te egy dolgot tudsz tenni, azt, hogy a saját szíveden változtatsz. A másik szívét nem tudod megváltoztatni.”

Jézus azt mondja nekünk: „Figyelj! Kövess Engem! Gyere Velem! Hadd tanítsalak téged! Hadd vezesselek téged! – Mát 11:29 – Vedd fel az Én igámat, és megtanulod a szelídségemet és az alázatomat.” „Nem! Én kemény vagyok, fogadj el engem így! Fogadj el így! Mi a bajod? Milyen keresztény vagy, hogy nem fogadsz el engem?” Isten azt mondja nekem, amint visszafordítja a „reflektort”: „És mi van veled? Hajlandó vagy tanulni Tőlem? Hajlandó vagy tanulni szelídséget?”

Lehet, hogy ez a korlátod. Akkor tanulj róla! „Nem tudok megbocsátani!” Akkor tanulj róla! Ján 21:21-22-ben amikor Péter azt kérdezi Jézustól: Vele mi van?; akkor Jézus azt feleli: „Mi közöd hozzá? – visszafordul a „reflektor” – Te kövess Engem!” Jézus újra és újra ezt csinálja velük.

Újra és újra ezt csinálja velünk. Zsid 13:7-ben beszél a szellemi vezetőkről – pásztorok, abban az időben apostolok (ma már nincsenek apostolok úgy, mint akkor) –, és azt mondja a hívőnek: Te kövesd a vezetőnek a hitét! „Várj, Uram! Nem azt kéne mondanod, hogy a vezető vezessen méltó módon?” Ne félj ettől, Isten beszél a vezetőhöz is. Timóteushoz írt 1. és 2. levél, Tituszhoz írt levél, mindhárom ad a vezetőnek! Éppen ezt csinálja, hogy visszafordítja a „reflektort” a vezetőre is.

Ha egy helyzetben én vagyok az, aki követek, akkor Isten ezt csinálja velem, hogy rám irányítja a „reflektort”, és azt mondja: „Nézd meg az életét! Van szeretet? Egészséges a családja? Szolgál? Egészséges a tanítása? Ha igen, akkor kövesd a hitét!” Visszafordítja, és ez meglep minket.

Mert azt mondjuk: De a világ…! Nem így beszélnek sokszor emberek? Minap beszélgettem valakivel, aki a következőt mesélte. Baráti társaságban volt, és megint az volt a téma, hogy hogyan kéne megmenteni ezt a világot: „Mi baj a világgal? Mit kéne megváltoztatni? Mi baj a politikusokkal? Mi a baj ezzel? Mi a baj azzal?” Egy idő után elfogyott a türelme, és azt mondta: „Na, álljunk meg egy pillanatra! Hadd kérdezzelek meg!”; és végigment mindenkin: „Te mikor csináltál valamit? És te? És te? Mikor szedted fel a szemetet a szomszéd ajtaja elől? Mikor kopogtattál a szomszédodhoz, és mondtad neki: „Örülök, hogy itt vagy! Örülök, hogy a szomszédom vagy! Örülök, hogy ismerhetlek! Szeretném, ha tudnád, hogy én melletted állok.” Ezt ki csinálta meg közületek? Melyiktek hívott enni hajléktalant a múlt héten, a múlt hónapban, vagy az elmúlt évben?”

Mit csinált ezzel? Visszafordította a dolgot rájuk. Ez viszont kényelmetlen nekünk. Jézus is ezt csinálja. Azt mondjuk: Annyi baj van a világgal!; és Jézus azt feleli: „Térj meg, mert nagyon nagy bajban vagy! Annyi baj van veled! Higgy Bennem! Bízz Bennem! Neked van szükséged megmentésre először!”

Aztán hívőkként is újra és újra visszafordítja hozzánk. Lehet, hogy ez kényelmetlenül hangzik, lehet, hogy úgy érzed: „Szerdán ezért jöttem el? Na, köszönöm!” Figyelj azonban, mert ez nagyszerű! Mert ezzel azt mondja nekünk: Nem mások áldozata vagy! Nekem van járásom Istennel. Neked van járásod Istennel. Isten azt mondja: Te járj Velem! Azért fordítja vissza a „reflektort” rám, hogy azt mondja nekem: „Figyelj! Tartogatok neked valamit, és adni akarok neked valamit.” Magamra nézek, rám irányul a „kamera”. Azt mondanám: „Ő a hibás! Ő a hibás! … Mindenki hibás!” Isten rám irányítja a „kamerát”, és azt mondja: Te kövess engem! Miért csinálja ezt? Azért, mert szeretné azt a dicsőséget kihozni az életünkből, amit elkészített minden embernek.

Mennyire gyönyörű az, ahogy Krisztus élt! Az irigy király – aki megölette a saját gyermekeit irigységből, a feleségeit féltékenységből, ez volt Heródes – nem tudott elérni Jézusig. Ez a mi életünk. Hiszem, hogy Isten annyi mindenből megment minket, amint követjük Őt az akaratában! Annyi problémából kiment minket! Vannak bajaink, persze, de kiment minket sok mindenből. Bizonyosak vagyunk ebben!

Amikor jön a bűn, és járok Vele, akkor nem talál befelé utat. Ez történik az életemben is. Sátán próbál megragadni, és csak lecsúszik a keze rólam. Miért? Mert a szívemben felismerem, hogy Isten engem arra hív, hogy járjak Vele, és aztán nem esek bele a keserűségbe, a haragba, a gyűlöletbe, hanem merek szeretni Ővele. Egy értelemben úgy tűnik, mintha vereséget szenvednék. Mint ahogy Jézus a keresztnél: úgy tűnik, mintha nem lenne dicsőség.

Mint amikor Jézus megszületett, úgy tűnik, mintha az életem kopott színfalak mögött játszódna egy szürke városban egyszerű emberek között. Hol itt a dicsőség? Kétezer évvel később azonban arról az istállóról beszélünk, de nem beszélünk sokat Róma dicsőségéről és a császárok udvartartásáról. Mert az nem annyira hat ránk. Nincs hatással az életünkre. Viszont annak az istállónak van! Ahogy megyek az Ő akaratában, ez a dicsősége az életemnek, hogy ugyanaz, ami Jézussal történt, az megtörténik velem is: kopogtat a bűn, és az ajtó zárva van. Az ellenség próbálkozik, de képtelen megragadni engem.

Luk 23. Jézus a kereszten van. Itt is még egyszer sokkol és megdöbbent. Az egyik gazember, akit halálra ítéltek a gonoszságáért, azt mondja Neki: Jézus emlékezz rólam! Gyakorlatilag azt mondja ezzel: Hiszek Benned!

Luk 23:43 Ő így felelt: Bizony mondom neked, ma velem leszel a paradicsomban.

Azt ígéri neki, hogy üdvössége van. Azonnal! Amint megszólította Őt. Amint hitt Benne! Egy teljesen bűnös és elrontott élet után. Miután már semmit nem tudott tenni, senkit nem tudott szolgálni, egyetlen fillért sem adhatott a templomban a felajánlásba, egyetlen (szellemi) gyümölcsöt sem teremhetett az életében, és Jézus azt mondta neki: Velem leszel. Ennyi! Mennyire megdöbbentő ez, hogy Jézus elfogad egy ilyen embert! Az, Aki tiszta és tökéletes, befogad valakit, aki a lehető legtávolabb van ettől. Se nem tökéletes, se nem tiszta, és Jézus befogadta őt.

Ha nem vagy hívő Jézusban, akkor ez neked szól. Ő téged is befogad, gyere Hozzá! Lehet, hogy megdöbbentő ezt hallanod, hogy Őhozzá kell menned, de nincs tökéletes ember, egyikünk sem bűntelen, ne hazudjunk magunknak, és Jézus értünk fizetett azon a kereszten.

Itt szintén a kereszten van:

Luk 23:34 Jézus pedig azt mondta: Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek! …

Mennyire megdöbbentő ez! Ott van a kereszten, és szeret. Annyira szereti az embereket, hogy nem hajlandó kárhoztatni őket, pedig megérdemelték. Megérdemeltük volna, és nem tette. Ez lenyűgöző.

Ez a gyönyörű az életünkben, hogy ha Ővele járunk, akkor Isten ezt adja nekünk. Azt a szabadságot adja, hogy szeretni tudsz akkor is, amikor lehetetlennek tűnik, hogy örömöd lehet akkor is, amikor kihívás van, hogy reményed lehet egy reménytelen helyzetben. Ez a csoda az életünkben. Ez megdöbbentő, ez lenyűgöző. Ez sokkol bennünket, amikor látunk valakit. Ez az örömünk, amikor látunk valakit hűségesen szolgálni hosszú időn keresztül. Ez az örömünk, amikor valaki egy nehézségben hitben jár. Ez az örömünk egymásban, hogy látjuk ezt egymás életében. Ámen.

Urunk, Benned bízunk, és Téged kérünk, hogy vezess minket személyesen az életünkben, a gondolkodásunkban, a szívünkben, és adj nekünk új helyeket. Lehet, hogy sokkol és megdöbbent minket az, ahova vezetsz minket, lehet, hogy így járunk, de Urunk, inkább akarunk a Te akaratodban megdöbbenni, mint a Te akaratodon kívül rettegni, bűntudattal élni, szégyennel nézni a tükörbe. Urunk, Rád van szükségünk.

Ha még nem hiszel Jézusban, akkor hozz döntést Őmellette. Mindnyájan hiszünk valamiben. Lehet, hogy te magadban hiszel, lehet, hogy a pénzedben, lehet, hogy a családodban, lehet, hogy egy politikusban… nem tudom, de nem is számít. Egyetlenegy valaki méltó a hitünkre, a bizalmunkra, és az Jézus. Nincs az az ember, aki ne okozna csalódást nekünk, aki ne hagyna cserben minket alkalomadtán. Bármilyen nehéz is ez, így van! Jézus viszont megígérte: „Soha el nem hagylak! Soha el nem távozom tőled.”

Bízz Őbenne ma! Szólítsd meg Őt, mondd Neki: „Jézus, szükségem van Rád! Hívlak Téged. Kérlek, gyere az életembe! Legyél az én Megváltóm! Jézus, kérlek, ments meg engem! Adj nekem új szívet, új gondolatokat, új kezdetet, egy egészen új életet! Jézus, hiszek Benned, ments meg engem!

Ha életedben először imádkoztál így, küldj nekünk egy e-mailt (iroda@nullbiliaszol.hu), hadd örüljünk veled!

Kategória: Egyéb