Segítsük egymást a felkészülésben minden nap!

2015 május 13. szerda  18:30

Hallottam egy bizonyságot a hétvégéről Debrecenből. Valakiért nagyon imádkozott Anikó, aki még a kezdetek kezdetén járt a debreceni közösségbe, de másfél éve már nem jár. Így mesélte ez a férfi: Csak ültem otthon, és egyszercsak – ki tudja, mi történt! – felálltam, felöltöztem, és elmentem a gyülekezetbe. Az ima odahozta az embert a közösségbe. Lenyűgöző! Végül csak annyit mondott: Ez az én gyülekezetem! Annyira megáldotta az egész!

Van egy elmegyakorlatom számunkra. Gondolj a legrosszabb dologra, ami jelenleg van az életedben! … Most gondolj a legjobb dologra az életedben! Mi lenne az, ha csak egyet lehetne mondani? … Lenne egy kérdésem: Mit gondolsz, ezek közül mire lesz emlékezés a mennyben? Ha a kellemetlen szomszédodra vagy a még kellemetlenebb főnöködre gondoltál, vagy arra, amit tettek ellened valamikor, vagy arra, hogy visszaélt a bizalmaddal valaki, szerinted lesz-e arról emlékezés a mennyben? Bármi, ami a bűnnel kapcsolatos, el lesz törölve teljesen. Nem tudjuk, hogy milyen hamar, de 1Thess 4:17-ben azt látjuk, hogy bármikor megtörténhet, hogy Jézus jön a Gyülekezetéért. Ez a várakozásunk. Nem tudjuk, hogy ez mikor lesz, de lehet bármikor, és ami a bűnnel kapcsolatos, az el lesz törölve. Mennyire nagyszerű ez! Megéri-e aggódni rajta? A másik oldalról, megéri-e örülni a másikon, a legjobb dolgon, ha nem lesz arról emlékezés? Érdemes-e nyüglődni rajta? 2Kor 4:17 ez a pillanatnyi könnyű szenvedés, aztán a dicsőség.

Milyen nagyszerű az internet! Hallottam egy üzenetet p. Schallertől nemrég erről a versről:

Zsid 2:1 Azért tehát még jobban kell nekünk a hallottakra figyelnünk, hogy valamiképpen el ne sodródjunk.

Zsid 4:16 Járuljunk azért bizalommal a kegyelem trónjához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk idejében jövő segítségül.

Mát 25-ben olvasunk a Tíz szűz példájáról. Sokféle magyarázat van rá, és sokféle elképezés van arról, hogy melyik időszakról szól. Ami azonban nagyon nyilvánvaló a történetben, hogy voltak bolondok közöttük, és voltak eszesek. A bolond az, aki hozta a lámpást, de nem volt benne olaj, az eszes pedig az, aki hozta mind a kettőt.

Ez a történet sok mindenről szól, de a legfontosabb ezek között a felkészültség. Azt látjuk, hogy az eszesek nem adhattak azoknak, akik bolondok voltak. Ez olyasvalami, ami nagyon valós az életünkben. Isten Szelleme jelen van velünk, szolgál felénk, személyesen megérint bennünket, vezet minket, Ő az, Aki elpecsételt minket, Aki bekeresztelt minket a Krisztus Testébe, Aki újjáteremtett minket, és amit elvégzett az életünkben, az hatalmas. Az, hogy a mai nap velünk jár, hogy Ő vezet minket, az lenyűgöző.

Ő az olaj az életünkben, Ő a kenet az életünkben, Ő a világosság az utunkon, Ő Istennek a vezetése az életünkben, ahogy az Igében vezeti az életünket. Viszont ezt én nem tudom átadni. Ez nem működik. Mindenkinek magának kell ezt megkapnia Istentől. Mindenkinek magának kell ezt elfogadnia Istentől. „Akkor minek vagyunk itt?” Van erre válasz. Az, hogy bátoríthatjuk egymást.

Egymás figyelmét ráirányíthatjuk arra: „Figyelj! Létezik olyan olajtartó, ami nem ereszt. Létezik nagyobb olajtartó, ami nem fogy ki. Létezik olyan, amivel fel lehetsz készülve a leghosszabb éjszakára is.” Ez fontos dolog az életünkben. Amit mi csinálunk, az az, hogy egymás figyelmét ráirányítjuk arra, hogy szükségünk van erre a térre az életünkben, hogy tér legyen a Szent Szellem számára az életünkben. Amivel szolgálunk egymás felé, annak ez a lényege.

Zsid 10:25-ben azt olvassuk: Ne hagyjátok el az összegyülekezéseket, ahogyan ez szokásuk némelyeknek. Gondolj bele, a Zsidóknak írt levelet valamikor az I. században írták. Nem sok idő kellett ahhoz, hogy néhányaknak már szokásuk legyen, hogy ne gyűljenek össze. Ez gyorsan ment, elhagyták a gyülekezetet. Azt mondja: Jöjjetek össze!

Miért? Zsid 10:24-ben azt mondja, hogy van ennek célja. A célja az, hogy egymást buzdítsuk a szeretetre és a jó cselekedetekre. A buzdítani kifejezés piszkálásról szól, és utána menni, segíteni, a figyelmet felkelteni. Mint amikor azt mondjuk, hogy Anikó imádkozott, és az ima mozgatta a másik embert, az az ima segített, lökést adott neki, hogy a megfelelő irányba menjen.

Azt mondom a szívemben: Lehet, hogy ez megtörténhetne velem is? Csak gondolj bele egy pillanatra, hogy a gyülekezetből ki az, aki áldást jelentett neked az életedben. Isten használhatna téged ugyanígy mások életében? A válasz az, hogy igen.

Hány képesség van, amit a világban bátorítunk, amit a társadalmunkban bátorítunk? Pl. nyelvi képesség. Ha valaki tolmács, azt mondjuk: „Milyen jó, két nyelven beszél! Nagyszerű!” A világban bátorítjuk a matematikai készséget, az érzelmi intelligenciát, a sportkészséget… Ám amikor azt mondod valakinek: Legyen a szíved nagyobb Isten felé, mint tegnap volt! „Tessék??? Az miért érdekes? Az mit ad nekem? Attól jobb munkát kapok? Attól előre megy a karrierem? Odalesz bárki ettől?” Nem.

Ez az, amiért fontos nekünk a közösségünk. Mert 1Thess 5:11-ben azt mondja: Azért vigasztaljátok egymást, és építsétek egymást, ahogy teszitek. „Építsétek egymást! Vigasztaljátok egymást!” Miről szól ez? Arról, hogy azt mondjuk egymásnak: „Szükséged van a lámpásra! Oda kell figyelned a lámpásra!” Mert Isten adja az olajat. A Szent Szellem jelen van az életünkben. Lehetséges-e mégis, hogy kisiklik az életemből, hogy eltűnik az életemből? Ahogy olvastuk Zsid 2:1-ben: Azért lehetséges, vigyázzatok, hogy ki ne csússzon az életetekből! Ezért mondja nekünk:

Zsid 3:13 hanem intsétek egymást mindennap, amíg tart a ma, hogy egyikőtök se keményedjék meg a bűn csalárdsága által.

Ilyen a bűn. Van csalárdság az életünkben. Odajön, bekopogtat az életembe, és nem azt mondja: Engedj be, és megöllek. Nem, nem ezt mondja. Hanem: „Engedj be, és az életed jobb lesz. Engedj be, és gyönyöröd lesz, és nem kell fizetned érte. Engedj be, és megadom a vágyaidat, és semmit nem veszítesz. Istennel sokat veszítesz, de velem nem veszítesz semmit.”

Persze, ez hazugság, de ez a bűn csalárdsága. Bejön a büszkeségemen keresztül, bejön a kívánságaimon keresztül, bejön a kapcsolataimon keresztül, és azután megkeményíti a szívemet. Azért azt mondja nekünk Zsid 3:13-ban: „Ezért a mai nap, amíg még van idő rá, amíg tart a ma, addig intsétek egymást. Addig bátorítsátok egymást! Addig keressétek ezt a lehetőséget!”

„Kerested ma az Urat?” Nem törvénykező módon: „Kerested ma az Urat? Neeem? Tudtam rólad! … Mindenki figyeljen ide! Nem kereste ma az Urat!” Hanem van egy csoda az életünkben, az, hogy szerethetjük egymást. Keressük együtt az Urat ma, és találjuk meg Őt együtt! Miért? Mert szükségünk van erre. Mert jön a nehézség az életünkben, és legyen ma a szívünk nagyobb Isten felé, mint tegnap volt. Péld 4:23, Zsolt 1:2 legyen nagyobb ma a szívünk Isten felé, mint tegnap volt. Legyen elmélkedésünk. Forgassuk a szívünkben. A világunk kineveti ezt. Rendben, tegye, ez az ő dolga. Azt csinál, amit akar. Mi azonban tudjuk, hogy ennek van jelentősége az életünkben.

Mert eljön a nap mindenkinek az életében, amikor eljut oda: „Megőrülök! Miért nem bírok ezen keresztülmenni? Miért nem bírok ezzel elbánni?” Figyelj, az olaj itt van! Nagyon egyszerű, fogom a Bibliámat, olvasom, kérdezek Istentől, kérek Istentől, forgatom a szívemben, eljövök a közösségbe, és hallgatom a testvérem bizonyságát. Lehet, hogy ő üzletről akar ma beszélgetni, én azt felelem: „Ne haragudj! Ne ezt! Van egy jó bizonyságod? Hallottál valami jót az üzenetből? Olvastál valami jót ma? Tegnap? Ezen a héten? Kérlek, inkább beszéljünk az Úrról, és engedjük Istennek, hogy amint közösségben vagyunk, Ő megtöltse a szívünket ezzel az olajjal, ezzel a Szent Szellemmel.”

Amikor jön a nehézség, akkor könnyen mondják: „Hol a válasz? Hol a válasz? Most adj választ!” A kereszténység egy értelemben kiábrándító. Mert amikor valakinek az életében baj van, hirtelen “érdekli” Isten. (Persze nem rólad beszélek, aki most is itt van az istentiszteleten, pedig nincs baja, vagy nincs annyi.) Van, aki azt mondja: „Hol van Isten? Mutasd meg gyorsan! Most van szükségem Rá!” Mi azt feleljük: Keresd az Urat! Azt feleli: „Jó, jó! Hol van? A következő néhány percben szükségem lenne Rá!” Lehet, hogy Isten válaszol a következő pár percben, nem tudom. Isten azonban nagyobbat tartogat nekünk, és szeretne tanítani is minket. Azt mondja nekünk: „Használd az idődet! Ha újjá vagy születve, ha keresztény vagy, akkor neked megvan ez a tartód az olajnak. Neked van, amiben lehet tartani. Neked van új szíved, de gyakorolnod kell magad benne. Keresned kell! Menned kell utána!” Ma a rádióban beszélgettünk erről p. Dulóval: Keresni az Urat. Keresni az Urat – ez annyira jelentős!

Amikor jól mennek a dolgok, amikor úgy mennek a dolgok, ahogy szeretném, akkor keresem-e az Urat? „Á, nem! Most jól mennek a dolgok. Most minek?” Igazán azért, mert jönni fog más! Jönni fog nehéz idő. Mi nem félelemben éljük az életünket, hanem ma akarok kapcsolatot Istennel, ami felkészít engem a holnapra.

Ezért mondta az Úr: Elég a mai napnak a maga baja! Ha ma a holnapon töprengek, és aggódom, akkor ma nem leszek közösségben az Úrral, és amikor eljön a holnap, nem leszek készen rá, és nem tudok bánni a dolgokkal. Nem akarok rossz híreket mondani, de lehet, hogy az most az életed legjobb ideje. Lehet, hogy a dolgok rosszabbra fordulnak. Remélem, hogy nem. Remélem, hogy a dolgok az életedben egyre jobbak lesznek. Lehet azonban, hogy a dolgok most nagyon jól vannak, csak nem látod.

Emlékszem egy történetre, p. Borci mesélte. Beszélgetett egy asszonnyal, aki magából kikelve mesélte neki: „Az ördög annyira meg akart állítani engem! Az ördög annyira támadja az életemet. Az ördög annyira nem akarta, hogy ma itt legyek!” P. Borci már gondolt mindenre: Meteoreső útközben, földrengés, megvadult zsiráfcsorda keresztezte az útját… 🙂 Aztán azt mondja az asszony: Leöntöttem a ruhámat mézzel! P. Borcinak erre igencsak kikerekedtek a szemei.  „Mi van??? Ez az a nagy probléma?”

Ám sokszor a problémát, ami a saját életemben van, túl komolyan veszem. P. Love mesélt egyszer erről egy történetet. Az autója bedöglött, és az élete romokban volt. Szörnyű volt! Rettenetes volt. Minden baja lett. Ki volt akadva ezen. Aztán egyszer a lánya autóját vezette, és összecsattant valakivel. Kiszállt, és azt gondolta: „Hát! Némi pénz, és minden rendben lesz.” Azután elgondolkodott: „Amikor az én autóm, akkor a világom széthullik. Amikor a lányom autója – egy kis pénz és meg lesz oldva.” Nem ilyenek vagyunk? Amikor a probléma közel van: Rettenetes az életem! Amikor az enyém a probléma, akkor szörnyű minden.

P. Atti mondta egyszer, hogy prédikálni kéne egyet arról: Az élet jó, csak rosszul veszed. Szeretném azt mondani, hogy azok a dolgok, amik az életedben vannak, lehet, hogy lehetőségek. Lehet, hogy nem akkora problémák, mint hiszed. Lehet, hogy csak túl közelről nézed, és azért tölti ki a világodat. Valójában lehet, hogy nem olyan nagy a probléma. Csak szeretnélek bátorítani, hogy használd ki ezt a napot.

Használjuk ezt a kifejezést: Istentől való találkozás, Istentől kijelölt találkozás, isteni találkozás. Milyen az? Hadd mondjak egy példát. 2Kir 5-ben az arámok betörtek Izrael északi részére, és aztán elvittek embereket rabszolgának. Volt közöttük egy kislány. Ez a kislány rabszolgaként szolgált egy fontos ember házában. Annak a fontos embernek volt egy betegsége, és a kislány azt mondta: Ha az én uram elmenne Izraelbe ahhoz a prófétához, Isten meggyógyíthatná az én uramat.

Micsoda gondolkodásmód! Úgy értem mondhatta volna azt is: „Mocsok arámiak! Gazemberek! Betörtek az országomba. Elraboltak az otthonomból. Lerombolták a városomat. Zsiványok! Forduljon fel mind!” Nem lett volna jogos ezt mondania? Nem lett volna jogos? Bocsánat, én azt mondanám, hogy jogos lett volna ezt mondania. A kislány túlnézett ezen, és azt mondta: Az én uram nem tudja, de van Isten Izraelben, és van egy próféta, és Isten meggyógyíthatná az én uramat. Látta az isteni találkozást. Látta, hogy ő céllal van ott.

Hallottam egy testvérről, egy hölgyről. A vadonatúj autójának egy teherautó nekiment. Kiszállt, és: Jaj, az új autóm! Nyilván! Aztán arra gondolt: „Egy pillanat! Lehet, hogy ez egy lehetőség.” Aztán megtért a sofőr, elhozta a barátnőjét, és az is megtért. Hogyan nézed azt, amid van? Látod-e benne a lehetőséget?

Nagyon sok figyelemelterelő dolog van, amire ha ráakadunk, megállít bennünket. Gondolj bele! Egy nap a mennyben leszünk, és azt fogom-e mondani Istennek: „Uram, a Te hibád volt! Az új autóm!” Na persze! „Biztos”, hogy ezt fogom mondani Neki! 🙂 „Biztos” sokat fogunk beszélgetni autókról a mennyben. 🙂 Vagy arról a fickóról, aki visszaélt a bizalmammal, vagy arról, aki kihasznált, vagy arról, aki tönkretette a napomat? Biztos, hogy nem!

József 1Móz 50:20-ban azt mondja a testvéreinek: Nektek gonosz szándékotok volt, de Istennek volt egy jobb gondolata, Istennek volt egy akarata, és ez az volt, hogy megmentsen sok embert, egy egész népet, és még egy népet azon keresztül, hogy én idejöttem. Hogyan nézte a dolgot? „Rabszolga vagyok. A testvéreim eladtak rabszolgának. Forduljon fel az összes! Elegem van belőlük!” Nem! József azt mondta: Istennek terve volt. Túlnézett rajta.

Azzal akarom befejezni, amivel kezdtük. Zsid 2:1-ben azt mondja: Azért fordítsunk rá figyelmet, hogy el ne csússzunk mellette. Itt van a lehetőség. Ma kaphatok Istentől. Ma a neten hallgathatom p. Schallert vagy p. Scibellit. Ma megvan a lehetőségem, hogy eljöjjek a közösségbe. Nem tudom, hogy mi lesz holnap, de ma kinyithatom a Bibliámat, és ma olvashatok, és ma növelhetem a kapacitásomat, és kaphatom az olajat.

Bátorítani akarlak ezzel, Zsid 4:16 jöjjünk bátran a kegyelem trónjához.  A bátorságot akarom kihangsúlyozni. Jöjjünk bátran! Tegyük bizodalommal! Tegyük ezt imában. Aztán mi van a léleknyeréssel? Mi van a Bibliámmal? „Ó, én túl fáradt vagyok a Bibliámhoz!” Mi szólsz egy kis bátorsághoz? Mondd azt: „Nem érdekel a fáradtságom! Legfeljebb majd elalszom a Bibliám olvasása közben, nagy ügy! Legfeljebb a megfelelő dolgot csinálva alszom el!”

Miért ne lenne bátorság? Annyi bátorság van a világban, nem? Csak gondolj bele! Az oktatásban az teljesen normális, hogy elmész külföldi egyetemre, de ha elmész azért külföldre, hogy bibliaiskolába járj, akkor: „Te jó ég! Te valami extrémista vagy? Valamit fel akarsz robbantani? Mi fog történni? … Ez elfogadhatatlan! Viccelsz velem? Az nem működik! Az túl sok!” Az teljesen normális, hogy elköltözöl tengerentúlra egy munka miatt, de elköltözni Afrikába misszióban? „Te valamilyen fanatikus vagy! Ez teljesen biztos. Nagyon furcsa vagy!”

Zsid 4:16-ban azt mondja: Légy bátor! Mit szólsz a bátorsághoz? Az teljesen normális, ha kimész egy futball rangadóra, pedig kell hozzá bátorság! 🙂 Vannak közöttünk is ilyen bátor emberek! 🙂 Ám ha valaki közülünk azt mondja: Csináljunk egy sportklubot a gyerekeknek!; az furcsa. Itt azonban azt olvassuk, hogy legyen bátorságunk. Legyen bátorságunk és menjünk utána. Miért ne csináljuk ezt?

Vannak dolgok, amikre azt mondjuk, hogy ne hozd be ide. Légy szíves, ne itt legyél bátor az üzlettel! Légy szíves, ne legyél itt bátor a politikával! Ez nem tartozik ide. Arra azonban bátorítunk, hogy legyél bátor Istennel. Ehhez a bátorsághoz szükségünk van az Igére. Ehhez növelnünk kell a kapacitásunkat. Ehhez meg kell ragadnom, és figyelnem kell erre.

Befejezésül, szükségem van frissességre. Találtad-e már valamikor a hívő életedben, hogy kicsit olyanná vált, mint az a fűrészpor ízű puffasztott rizs. „Imádkozom, olvasok, szolgálok… és unalmas, és rágós, és ízetlen, és…” Be lehet vallani. Ez ilyen gyülekezet. 🙂 Nem ültetünk a bűnösök padjára. 🙂 Megtörténik ez velünk, sajnos. Szükségem van frissességre.

Viszont kétféle módon kereshetem a frissességet. Isten azt mondja valakinek: Ha közelebb jössz Hozzám, jobban hallasz Engem! Akkor az ember közelebb húzódik, és azt mondja: Jé, tényleg jobban hallom Istent! A másik azt mondja: „Ez nem fair! Isten miért szeret téged jobban? Ez nem fair. Hé, Isten, baj van Veled! Problémám van Veled. Vitám van Veled! Miért szereted nálam jobban azt az embert?” Isten azt mondja ennek a másiknak: Ha közelebb jössz, jobban hallasz. „Isten! Dühös vagyok Rád! Neki miért felelsz annyira? Vele miért teszel annyi mindent? Felé miért szolgálsz annyira? Ez munka, itt dolgozni kell!” Pedig csak annyi, hogy ha közelebb megy, akkor jobban hallja. Ez nem munka. Ez egyszerűen csak így működik. Ez nem erőlködés.

Mégis így gondolkodunk. Messze vagyok, unalmas, és aztán azt mondom: Nekem frissesség kell! Isten azt mondja: Gyere közelebb! Én pedig azt felelhetem: Azt hiszem, én valahol másutt keresek frissességet!; és megyek másfelé. Ez megtörténik nagyon könnyen, hogy mást keresek, nem Istent. Vagy az interneten a keresőbe beírja: a legviccesebb keresztény komikusok. (Még keresztény, ezért teszi hozzá a keresztény szót is.) Megnézi, jót nevet, és: „Jaj, fel vagyok frissülve!” Persze, néhány percig, aztán vége. Vagy erre keres: a legizgalmasabb keresztény prédikátorok; aztán azt hallgatja.

Mit szólsz azonban ahhoz, hogy lehet másik módon is frissességet találni? Nem lépek ki a körből, hanem az Igéhez, az imához, a tanításhoz fordulok, és aztán megtalálom a frissességet ismét Istennel. Közelebb húzódom Hozzá. Nem csak azt keresem: „Ki mond valami mást? Ki mond valami újat? Ki mond valamit másként?” Mert abba is bele lehet fáradni. Akkor hova tovább? Még egyhez, és még egyhez?

Nem arra van szükségem, hogy még több olaj legyen, és még több, hanem a szívemet kéne helyrehozni, javítani, hogy be tudja fogadni az olajat, és meg tudja tartani. Ez az, amire szükségem van, és ezt Istennel találom meg. Ámen.

Kategória: Egyéb