Rossz az irány!

2014 január 15. szerda  18:30

2014. – váltsuk meg ezt az évet! Ahogy Eféz 5:16-ben olvassuk, vásároljuk meg az időt. Ne veszítsük el ezt az évet a világnak, a gyűlöletnek, az önzésnek, a rövidlátásunknak! Amikor ilyeneket mondok, akkor kezded rosszul érezni magad? „Mit kell nekem megint csinálni? Azért jöttem ide, hogy még terheket rakjál rám? Köszi!”

Azt gondolom, hogy sokszor érezzük úgy, hogy Istennek a beszéde az követelmény, elvárás tőlem. Ez azért van így, mert amikor én elvárok valamit tőled, akkor annak van egy követelő oldala: „Ennél azért többet vártam tőled! Légy szíves, ugord meg ezt a szintet! Tessék így teljesíteni!” Amikor az elvárásunk az Úr nélkül van, akkor benne van ez a „muszáj”, ez a „csináld!” rész.

Ugyanakkor Isten gy szól hozzánk: „Miért nem kérdezel Engem? Ha Engem kérdezel, akkor azt fogod hallani, hogy nincs követelménye a szeretetemnek, Én szeretlek téged. Nincsen követelmény, ami a mennyországot illeti. Higgy Jézusban! Nem kell megérdemelned, nem kell teljesítened. Nincs követelmény, hanem higgy Jézusban. Nincs követelmény, csak egy út.” „Miért nem kérdezel Engem? Nincs követelménye annak, hogy belevegyelek a tervembe. Nekem van tervem veled, a te életeddel.” Sokszor érezzük így: „Annyira elrontottam! Olyan sokáig rontottam el. Olyan nagyon elrontottam! Én már nem lehetek benne Isten tervében.” Isten viszont azt feleli: „Miért nem kérdezel inkább Engem? Miért nem veszed elő a Bibliádat? Miért nem jössz el a bibliaiskolába?” „Miért nem jössz Hozzám? Ez nem a követelésről szól. Ez az útról szól. Ez nem arról szól, hogy teljesíts, hanem az Én közösségemről szól veled.” Amikor Tőle várok, amikor Vele nézem azokat a dolgokat, amik előttem állnak, akkor az más. Akkor az személyes. Akkor Zsolt 62:6 csak Istenben nyugszik meg az én lelkem, mert Tőle van az én reménységem, az én várakozásom.

Amikor Ő benne van a képben, akkor az személyes. Akkor beszél nekem: 2014. – vásároljuk meg ezt az évet! Ne veszítsük el ezt az évet a régi bűnös természetünknek! Ne veszítsük el a bukásainknak, a hibáinknak, a kényelmünknek, a világnak!

Ha Vele nézem, akkor öröm van a szívemben. Akkor azt mondom: „Tényleg, Uram? Tényleg, ebben az évben járhatok Veled? Ebben az évben van egy út kitaposva, amit Te jártál ki nekem? Amit Te készítettél el nekem?” Isten azt feleli: „Igen. Van egy út a számodra, és kihasználhatod.” Akkor az más! Akkor ez a gondolat nem űz engem, hanem bátorít engem. Ez személyes kapcsolat, és aztán ez bátorít engem.

Ruth 1. Naominak meghalt a férje, meghaltak a fiai, és megy vissza Izraelbe. Nincs senkije, nincs semmije, nincs jövője, csak keserű múltja. Vele vannak a mennyei, akik özvegyek. Naomi így szól:

Ruth 1:11 … Térjetek vissza, leányaim! Miért jönnétek velem? Hát ugyan vannak-e még fiak a méhemben, akik férjeitek lehetnének? 

„Nekem nincs jövőm. Minek jönnétek velem? Nincs semmi számomra, és nincs semmim a számotokra sem. Ez a rossz irány. Ha velem jöttök, akkor a rossz irányba jöttök. Nem a megfelelő úton jártok. Ha velem jöttök, ott nem találtok semmit.”

Az egyik özvegyasszony, Orpa szentimentális okokból akart vele menni. Amikor Naomitól azt hallja: ne gyere velem, ez nem a megfelelő út; akkor ez az asszony átgondolta, és azt feleli: „Igazad van, ott nincs jövő a számomra. Én nem megyek amarra.” – és visszafordult. Volt azonban a másik asszony. Ő másik okból ment ebbe az irányba. Teljesen más oka volt. Az oka nem szentimentális volt, hanem az ő oka a hit volt.

Ruth 1:16b Mert ahova te mész, oda megyek én is, és ahol te megszállsz, ott szállok meg. Néped az én népem, és Istened az én Istenem.

Itt a lényeg: Ruth számára a hit a valódi. Ruth számára Izrael jelentett valamit, és Izrael Istene jelentett valamit. Ez lenyűgöző! Mert itt volt ez a család, akik visszacsúsztak, ők elhagyták az Ígéret földjét, és nem Isten akaratában jártak, mégis megnyertek egy lelket valahogyan. Naomi viszont azt gondolta, hogy Ruth nem a megfelelő irányba megy.

Ruth viszont azt felelte: „Várj csak! Én a hitem miatt megyek erre. Én a meggyőződésem miatt megyek erre. Én az új szív miatt megyek erre. Úgyhogy, nekem ez a megfelelő irány. Nekem ez a helyes út. Nekem ez az út az, amin érdemes járni. Lehet, hogy Orpának nem, de nekem az, mert járok az én Istenemmel.”

 

Van egy másik történet. Egészen más történetet látunk Jónás könyvében. Jónás érdekes próféta volt, amint azt jól tudjuk. Isten utasította: Menj, és szolgálj a ninivebeliek felé!; akik kifejezetten utálatos népek voltak. Rettenetes népek voltak. Semennyire sem jó emberek. Isten mégis erre hívta:

Jón 1:2-3a Kelj föl, menj Ninivébe, a nagy városba, és kiálts ellene,… Erre fölkelt Jónás, hogy Tarsísba szaladjon az ÚR elől.

Azért kelt föl Jónás, hogy Tarsísba szaladjon, és elmeneküljön az Úr elől. Isten így szólt hozzá: Jónás, ez az Én utam a te számodra. Jónás azt feleli: „Nem! Az a rossz út az én számomra. Az nem a megfelelő irány az én számomra. A Te utad nem a megfelelő irány nekem. Miért mennék abba az irányba?”

Miért nem akart arra menni? Jón 4-ben elmagyarázza, amikor Isten csak azért is elviszi őt Ninivébe. Ott van Ninivében, szolgál, nagyon nem szívesen, de megteszi, és Ninive megtér. Teljes ébredés van egy pillanat alatt, erre Jónás:

Jón 4:2 Így imádkozott az ÚRhoz: Ó, URam, hát nem ezt mondtam, amikor még otthon voltam? Azért siettem, hogy Tarsísba fussak, mert tudtam, hogy te kegyelmes és irgalmas Isten vagy, késedelmes a haragra, és nagy a kegyelmed, és a gonoszt is megbánod.

Igazán ezt halljuk itt: „Isten! Én tudtam, hogy Te ilyen vagy. Azért menekültem. Azért nem arra mentem, amerre Te küldenél, mert nem akartam, hogy használj engem. Mert tudtam, ha arra megyek, amerre Te hívsz, akkor még a végén használni fogsz engem. Nem akartam, hogy odavigyél engem, mert végül valahogyan szolgálni fogsz rajtam keresztül. Semmiképp! Nem akarom ezt csinálni.”

Én nagyon utálom a hideget. Ennek következtében, emlékszem, eldöntöttem bibliaiskolás koromban, hogy soha nem fogok Szibériába utazni. „Még a végén Isten szól hozzám: Itt a helyed!” (Később aztán voltam ott, és hála Istennek, nem kaptam ezt. 🙂 Ez az itt látható gondolat: nem akarom ezt csinálni, mert én jobban szeretnék egy napsütötte parton szolgálni. Hányan vannak így: „Megmaradok az én köreimben, nem megyek azon kívül, mert a végén még az Úr használni fog engem. Nem hozom magam olyan helyzetbe. Lehet, hogy felkérnek arra, hogy osszak meg egy bizonyságot, vagy megosszak valamit a Bibliából. Nem! Inkább szándékosan elkerülöm.” Hányan nem mennek el ima-összejövetelre? „Mert attól félek, hogy Isten arra indít, hogy imádkozzam hangosan.” Hányan nem mennek el lelket nyerni, mert: ez nem az én stílusom. Ami azt jelenti: „Én ezt nem tudom csinálni, és Istenben kéne bíznom. Én pedig nem akarok bízni Benne ebben.”

Mi történik? Olyan könnyen válaszolhatjuk Istennek: „Ó, Uram, Istenem a Te utad a rossz út. Nem akarok arra menni! Nem akarom azt csinálni!” Az a „jó” hír, mikor van egy „Naomi” az életemben, akinek van egy véleménye: „Tényleg ne menj arra, tényleg ne menj Istennel. Nem kell arra menned. Az a rossz út neked. Arra nincs jövőd, csak keserűség vár rád. Ne menj Istennel!” Vannak ilyen emberek körülöttünk. „Rossz irányba mész, ha Istennel jársz.”

Ján 4:4-ben azt olvassuk az Írásban Jézusról, hogy Neki Samárián kellett átmennie. Miért kellett átmennie? Nem azért, mert rendesen arra mentek. Általában nem arra szoktak utazni. Hanem azért ment arra, mert volt ott egy asszony, aki felé szolgálnia kellett. Igazán a zsidók nem utaztak át Samárián. Nem akartak találkozni a samáriaiakkal, semmilyen érintkezést sem akartak velük. Utálták egymást. Úgyhogy Jézus egy értelemben a rossz irányba ment. Ha egy „rendes” zsidó tanítvány ott lett volna Vele, akkor a ruhája ujjánál tartotta volna vissza: „Nem, Uram! Ne menj arra! Az nem a megfelelő út. Arra ne menjünk. Az nem a megfelelő út.” Jézus azonban arra akart menni. Miért? Mert tudta, hogy ez az Atya akarata, és valaki vár ott Rá, Istennek van egy terve, és valakit megérinthet. Igazán egy egész várost megérintett, akik örömmel válaszoltak Neki. Ha én akkor egy rendes zsidó tanítvány lettem volna, azt mondtam volna Neki: Uram, nem az a megfelelő út, ne arra menjünk, légy szíves! Mekkorát tévedtem volna! Mekkorát hibáztam volna!

A világ szerint: Rossz úton jársz! A világ tele van ezzel a hanggal: „Keresztény! Ha komolyan veszed ezt a Könyvet, hülye vagy. Rossz úton jársz! Miért mennél arra? Miért keresnéd ott?” „Ti, keresztények! Ti a rossz irányba mentek. ‘Rossz irányú emberek’ vagytok. Ez a helyzet veletek, hogy nem a megfelelő irányba mentek.”

Egy értelemben értem, hogy miről beszélnek. Van abban valami különös, amerre Isten vezet minket. Tudom, mert a régi természetem nem ért egyet Vele. Mindig arról ágál, amivel Naomi is jött: „Arrafelé nekem nincs jövőm. Miért mennék arrafelé?” Mindig azt állítja, amit Jónás is: „Nekem van jobb irányom. Nekem van másik utam. Mehetek Társísba, ahol mindig süt a nap. Ahol a parton mindig meleg a tengervíz, ahol olcsó az ananász,… ahol szép az élet. Miért ne mennék arrafelé?” – mindig bennem van ez a hang.

Vannak hívők, akik úgy gondolják, hogy a régi bűnös természet megszűnik, amikor újjászülettek. Eféz 4:22-24 azt mondja a hívőnek: vedd le a régi természeted, mint egy ruhát, és vedd fel az újat, mint egy ruhát. Ha hívőknek ez az utasítás, akkor nyilván van régi természeted, amivel bánni kell. Úgyhogy ez a régi természet megvan nekünk. Ezzel együtt megvan a felelősségem, hogy levegyem, hogy félretegyem. Szóval a régi természetem így beszél: menj abba az irányba. Melyik a rossz irány? Az enyém, vagy az Úré? A régi természetem szerint az Úré. A világ szerint is az Úré a rossz irány. Sátán szerint is az Úré a rossz irány. Úgyhogy ott van ez a fejemben. Rendben, értem, mehetnék azon az úton, mint Jónás; de mehetek arrafelé, mint Jézus.

2Kir 18:27-32 ülnek a zsidók a város falán. Ott van az ellenséges tábornok, hadvezér, és beszél hozzájuk: „Rossz irányba mentek, ha követitek a királyotokat. Rossz irányba mentek. Hiába reménykedtek. Ne reménykedjetek! Ne maradjatok meg! Adjátok fel! Gyertek ki és adjátok meg magatokat! Majd deportállak titeket, de nagyon jó lesz az is. Olyan idióta vagy, ha ott maradsz.”

Nem ezt halljuk mindig az Ellenségtől? Jársz az Úrral, aztán hallod ezt a hangot: „Van egy tökéletes utam a számodra, de nem ez az út az. Miért mennél arra? Ne maradj meg ezen az úton. Gyere ki és add meg magad. Gyere ki a gyülekezetből, gyere ki az elhívásodból, gyere ki a szolgálatodból! Gyere ki a Bibliádból! Gyere ki és add meg magad! Csak nyisd ki magad az én tanításomra és annyival jobb lesz neked!” Megvan ez a hang.

Ismerjük ezt: „Rossz irányba mész! Az egész világ a másik irányba megy. Azt hiszed, hogy Jézusnak van igaza?” A válaszom az: ha összeszámoljuk a súlyozott szavazatokat, akkor – az egész világ összes szavazata, ami mind arra mutat, és ezzel szemben Jézus, Aki egyedül a másik irányba megy – fel kell ismernünk, hogy az Ő szavazata többet nyom a latban, mert egyedül is lényegesen súlyosabb. Az Ő iránya az, amelyre érdemes menni. Isten hív engem: gyere az Én utamon.

Igen, van benne valami fura. Kicsit más. Amikor imádkozunk, akkor mit csinálok? Becsukom a szemem, és mi történik? Megtanulom Isten szemével látni a dolgokat. Az ima az egyetlen hely, ahol azért csukom be a szemem, hogy jobban lássak. Mi történik? Lehajtom a fejem, és felfelé nézek Istenre a szívemben. Vele vagyok közösségben. A világ azt kérdi: „Miért nézel lefelé? Miért csukod be a szemed?” Azt felelem: „Nem tudod? Nem érted? Menj abba az irányba, ha akarsz, de nekem fontos az ima.”

A bibliaiskola az egyetlen hely, amit ismerek, ahova leülök azért, hogy elinduljak, hogy kezdjek menni. Azért hallgatok, hogy aztán beszélhessek tartalommal. Ez a hely a bibliaiskola. Azt kérdezi valaki: „Minek ülsz le oda? Annyi tennivalód lenne!” Azt felelem: értem, de nem akarom Isten nélkül csinálni azt a rengeteg dolgot, amit csinálok.

A Biblia az egyetlen könyv ahova elrejtőzöm azért, hogy szembenézzek az élettel. Nem azért, hogy elbújjak, nem azért, hogy valami remete legyek, hanem azért, hogy szembenézzek a világgal, hogy lássam az életet Isten szemével.

A világ az egyik felét látja, azt, hogy belebújok a Bibliámba, azt, hogy leülök a bibliaiskolában vagy a gyülekezetben, vagy azt, hogy meghajtom a fejem, vagy behunyom a szemem. A világ nem látja a másik felét, és ezért rá is vágja, hogy ez a rossz út. „Rossz úton jársz! Miért mész arra?” Én viszont látom a másik felét. Én többet látok, én többet értek ebből. Nekem van egy olyan járás az életemben, ami azelőtt nem volt. Szembe merek nézni az életemmel, ahogy azelőtt soha. Erre van szükségem.

Azt felelem hát a világnak: „Ti nevettek a keresztényeken, mert a Biblia útján járunk, mert az ima útján járunk, mert a bibliaiskola útján járunk. Ám csak gondolj bele egy pillanatra, hogy mit csinálsz te, amikor éppen boldogtalan vagy.” Mit csinálnak az emberek? „Boldogtalan vagyok, úgyhogy mélyebbre nézek magamban, hogy boldogságot találjak.” „Zseniális” gondolat! Biztos „sokat” fogsz ott találni. Tényleg? Komolyan ez a megoldásod? Nézz mélyebbre magadban? „Ülj le lótuszülésben, zümmögj és nézd a köldöködet! Nézz magadba, és majd rendben leszel.” „Békétlenség van bennem. Tehát nézzünk befelé, hogy békét találjunk!” Gratulálok! Tényleg „nagyszerű” terv. Mintha próbálnád kihúzni magad a vízből, amikor fuldokolsz. 🙂 Tényleg? Ez a válaszod? Vagy a borospohárnak nézed a fenekét, azt remélve, hogy megoldást találsz ott. De kizárólag az alját találod. Mindennek az alját. Nem fogsz megoldást találni, persze hogy nem. Tényleg, mi megyünk a rossz irányba? Mi vagyunk a hülyék, komolyan? Keresel egy új nőt, vagy új fiút, és azt képzeled, attól, hogy az arc lecserélődött, minden más lesz, miközben te még mindig ugyanaz vagy. Komolyan? Ez ad megoldást? Tényleg van ebben válasz? Azt felelném, hogy nem.

Az igazi út: az Úrnak az útja. Ez az igazi út. Ruth úgy döntött, hogy követi a keserű Naomit, aki reménytelen volt, negatív volt, haragos volt, de Izrael felé ment. Ruth azt látta: „Az a helyes irány, úgyhogy megyek vele. Arrafelé kell mennem. Erre van szükségem.” Így nekem is szükségem van a testvéreimre, a gyülekezetemre, a Bibliámra, a szolgálatomra. Lehet, hogy nem vagyok izgatott a dolog felől a mai nap, de Isten annyira más.

A világ felemel téged egy módon. Az ambíció, amivel tele van a világ: küzdj a csúcsra, és ha jól sikerül, akkor a világ felemel téged. Ez azonban olyan, mint a tengernek a hulláma. Felmegy, de aztán le is zuhan. Ez fog történni veled. A világ azért emel fel, hogy aztán lezúgj. Isten azért emel fel, hogy szolgálhass másokat. Más a cél. Más a haszon, más a jelentőség. A világ lenyom téged azért, hogy megalázzon, hogy eltaposson, de Isten, amikor lenn vagyunk, akkor azt mondja: Osztozz Velem az Én alázatomban, hadd tanítsalak erről! Más a célja, van célja, van értéke. Ha ezen az úton járok, akkor van értéke Istennel. Ha a világ vezet engem, akkor önző rabló leszek. Ha azonban Isten vezet engem, akkor meghitt közösségem lesz Vele.

Ján 7:4 Jézus egyik testvére így szól : „Rosszul csinálod. Jézus, a rossz irányba mész. Ha valaki olyan, mint Te, ha hírnévre vágysz, akkor menj és mutasd meg Magad. Rossz irányba mész.” Ilyen a világ veled és velem. A világ simán elő akarta írni Jézusnak, hogy mit csináljon és mit ne. „Menj oda és csináld ezt. Ha Te vagy Isten Fia, gyere le a keresztről.” Sátán arra hívta ki: Ha Te vagy Isten Fia, ugorj le erről a templomról. Simán elő akarja írni nekünk is: csináld ezt, csináld azt! Isten meg azt feleli, „Ne!”

Mert a világ azt véleménye: „Csukd be a Bibliádat, csukd be a szádat! A menny is csukva van, bezárták, vége.” Ha el is hiszed, ha ez lesz a gondolkodásod … Isten ments! Amikor viszont Isten az Ő útján mélyre visz minket a próbatételben, akkor megosztja velünk az Ő alázatát, akkor felemel minket, akkor azt mondja: szolgálj Velem! Aztán meg a szolgálatban ezt halljuk: „Közelről megismerhetsz Engem, és erre van szükséged. Járj Velem.” Annyi hang van, amelyik szerint: „Rossz úton jársz, ha az Úrral jársz. „Ha komolyan veszed ezt, akkor rossz úton jársz. Ne csináld ezt!” Annyira nincs igazuk! Annyira nincs válasz az ő útjukon. Nekem erre az útra van szükségem, Jézusnak az útjára! Ámen.

Mennyei Atyánk! Az út, amit elénk tettél, az csodálatos. Olyan sokszor ijedünk meg, hogy nem a megfelelő irányba vezetsz minket, de Neked tökéletes terved van. Köszönjük, Istenünk, hogy ahogy vezetsz minket, ez személyes dolog. Ez nem automatizmus, ez nem vallásos dolog, ez nem halott dolog, hanem személyes kapcsolat, a Te kapcsolatod velünk.

Istenünk, hálásak vagyunk Neked. Vezess minket a Te utadon! Olyan sok hang mondja, hogy ez nem a megfelelő út. A Biblia viszont tele van ezzel, látjuk újra és újra, hogy hányszor próbálkozott az Ellenség ezzel a hívők életében. Ha továbbmegyünk Veled, akkor megtaláljuk, amit elkészítettél nekünk, és erre van szükségünk. Istenünk, vezess minket!

Ámen.

Kategória: Egyéb