Mit mond az Írás? & Örökkévaló alapra építünk

2010 július 25. vasárnap  18:00

P. Kerekes Lajos

Róm 4:3 Mert mit mond az írás: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttaték az ő néki igazságul.

„Mit mond az Írás?” – Pál ezt kérdezte, mert rengeteg véleményt formáltak az emberek először az üdvösséggel kapcsolatban és aztán a keresztény élettel kapcsolatban. Ezután megírta a Galáciabeliekhez írt levelet, a Korinthusiakhoz írt leveleket, a Thessalonikabeliekhez írt leveleket.

Rengeteg a vélemény. Az érzelmeim kommunikálják a véleményüket. Az emberek kommunikálják a véleményüket. Az ördög, a világ kommunikálja a véleményét, az értékrendjét. A társadalom kommunikálja az értékrendjét. A múltam kommunikálja a véleményét. A tapasztalataimnak van véleménye. A kérdés, amit felteszünk most: Mert mit mond az Írás?

Ez az egyetlen dolog, ami nekünk fontos, hogy mit mond az Írás? Ez az egyetlen helyes kérdés, amit feltehetünk. Mit mond az Írás? Isten a saját neve fölé emelte az Ő Igéjét. A mennyekben örökre meg van alapozva. Isten a saját nevénél magasabbra emelte fel az Igét. Isten azt mondja: Mit mond az Írás? Jézus meg volt kísértve és Ő azt mondta: meg van írva. És meg van írva!

Mit mond az Írás? Van két nagyon népszerű szó ma: válság és gazdaság. Ezt hallom mindenhol. Istennek van egy másik szava számunkra. Ő azt mondja: Mit mond az Írás? Az Írás azt mondja: világmissziók. Jeruzsálem, Szamária, Júdea, és a világ legtávolabbi pontján menjünk és tegyünk tanítványokká minden nemzeteket.

Sátán azt mondja: „Őrizd meg a kis életedet! Ha te nem biztosítod be magad, akkor ki fog?” Jézus pedig azt mondja: „Távozz tőlem Sátán! Aki Én utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye fel a keresztjét és kövessen Engem!” Mert mit számít, ha az egész világot megnyerjük is, de a lelkünkben kárt vallunk. Mi haszna? Péter megtanulta. Ján 21-ben Jézus azt mondta: fiatal voltál, felövezted magad, oda mentél, ahova akartál; amikor idősebb leszel, más övez fel és oda mész, ahova nem szeretnéd. Ez a te halálodról szól. Mit számít azonban, ha az egész világot megnyerem magamnak, de a lelkemben kárt vallok?

Jézus neve: az élet szerzője vagy az élet hercege. Szerinted tudja Jézus, hogy lehet élni? Szerinted tudja, hogyan érdemes élni az életet? Néha úgy gondolom: „Nem, nem! Majd én jobban tudom, Uram, nekem van egy véleményem.” Jézus azt mondja: „Vedd fel a kereszted, tagadd meg magad és kövess Engem! Nem fogod megbánni.”

Néhány vélemény, ami az emberektől, az ördögtől, az érzelmeimtől jön: vesztes vagy, nézz magadra. Mi viszont azt kérdezzük: mit mond az Írás? Az egyetlen reményünk az életben, az egyetlen szilárd pont, amibe belekapaszkodhatunk, az egyetlen iránytű, ami megmutatja, hogy merre megyünk. Mit mond az Írás? 2Kor 5:17 új teremtés vagyok, Róm 8:37 győztesek vagyunk. Eféz 1:21 magasan felette minden fejedelemségeknek és hatalmasságoknak ültette Jézust az Úr, és mi Vele együtt magasan felette vagyunk ültetve mennyei helyeken, Eféz 2:6.

Mit mond az Írás? Róm 16:20 az Úr meg fogja rontani az ördögöt a lábunk alatt. Nem azért, mert úgy érzem, nem azért, mert olyanok a tapasztalataim, hanem azért, mert azt mondja az Írás. Azt mondja az Írás: minden forrásom Tebenned van, Uram! Azt mondja az Írás: felemelem a szemeim a hegyekre, és a szabadításom attól az Istentől jön, Aki megteremtette a mennyet és a földet.

Az embereknek vannak véleményeik. Ahol most élek, Dél-Amerikában, ott van egy ilyen vélemény, hogy elveszíthető az üdvösség. Ez egy vélemény. Mi pedig azt kérdezzük: Mit mond az Írás? A 103. zsoltárban mit mond az Írás? Milyen magas az Úr irgalma? Mint a menny a földtől, olyan magas Istennek az irgalma. Menj ki, imádkozz a szabad ég alatt. Nézz fel, és gondolj arra, hogy olyan magas Isten irgalma, amilyen magas a menny a földtől, Zsolt 103:11-12. Milyen messzire távoztatta el tőlünk az álnokságainkat? Amilyen messze van a kelet a nyugattól. Mekkora Isten megbocsátása? Zsolt 103:17 örökkévalótól örökkévaló az Ő irgalma.

Mit mond az Írás? Azt mondja: az Úr elhívott téged. Van elhívásod! El vagyunk küldve a nemzetekhez, hogy tanítványokká tegyünk minden nemzetet. Az ördög azt mondja: te már nem változol. Te mit mondasz? „Mit mond az Írás az ördögről?” Az ördög hazug, Ján 8:44. Miért higgyek egy hazugnak? Miért higgyek egy hiteltelen, olcsó hazugnak? Az ördög azt mondja: vesztes vagy! Mit mond az Írás?

–          Ördög, te vagy a vesztes! Meg van írva, nem olvastad?

–          Ki a vesztes?

–          Te vagy a vesztes, ördög!

Kol 2:15 Jézus legyőzte az ördögöt az összes seregével együtt, és mi győztesek vagyunk. El vagyunk fogadva a szeretett Fiúban, Eféz 1:6; Krisztusban vagyunk, 1Kor 1:30; meg vagyunk szentelve Krisztusban, 1Kor 1:2; a Szent Szellem soha nem hagy el minket, 1Kor 6:19; Zsid 13:5 „Soha nem hagylak el, sem el nem távozom tőled!” Ezt mondja az Írás! Egy nap olyanok leszünk, mint Jézus, amikor ott állunk Őelőtte, 1Ján 3:1-2.

Semmi nem szakíthat el minket Isten szeretetétől! Mit mond az Írás? Ezt mondja az Írás. Ámen.

 

P. Kende

Az előző üzenetben (2010.07.25. de.) Isten igazán bátorított minket. P. Mark arról beszélt, hogy Istennek mennyire egyedi a kapcsolata mindegyikünkkel.

Jób bátorító könyv, ha ez elejét és a végét olvasod. Ez volt az egyik legkevésbé kedves könyv kereszténységem javarészében. Jób könyvének javát olvasni olyan volt: „Te jó ég! Hányszor tudjátok még elmondani ugyanazt? Hányszor tudjátok még lehúzni ezt a szerencsétlen nyomorultat?” Ahogy olvassuk ezt a könyvet, látunk valamit, ami nagyon fontos.

Jób könyvében azt látjuk, hogy ő hihetetlenül jól teljesít. Olyan ember, aki ragaszkodik ahhoz, amit igaznak tart. Komolyan veszi, nem félvállról.

Jób 1:5 … és jóreggel felserkene és áldozik vala égőáldozattal mindnyájuk száma szerint;  mert ezt mondja vala Jób: Hátha vétkeztek az én fiaim és gonoszt gondoltak az Isten ellen az ő szivökben! Így cselekedik vala Jób minden napon.

(A gyermekei száma szerint áldozott.)

A kereszténység egy közkedvelt vallás. Ha nagyon komolyan veszik, akkor heti egyszer, vasárnap kell odamenned valahova. Ha nem veszed annyira komolyan, akkor minden másnap: minden karácsony másnap és minden húsvét másnap. 🙂 Az iszlámot azonban naponta ötször komolyan kell venni. „Az sok, akkor már a kereszténység könnyebb.” 🙂

Jób viszont minden nap áldozatot mutatott be, de nem csak magáért, hanem minden gyermekéért. Komolyan vette. Annyira fontos volt neki! És akkor vette ilyen komolyan, amikor nem volt baj! Normális körülmények között. A legtöbb ember akkor imádkozik, amikor valaki lebetegszik, vagy valami nagy baj jön az életében, akkor keresi Istent. Ám Jób akkor csinálta ezt, amikor nem volt semmi baj. Minden rendben volt, rendes körülmények között élt. Jób nagyszerűen teljesített.

Aztán lett a tragédia. Rettenetes próbatétel. Minden vagyonát elveszíti és meghalnak a gyermekei mind. Mit csinál Jób? Jób 1:20 gyászol, és azt mondja:

Jób 1:21 És monda: Mezítelen jöttem ki az én anyámnak méhéből, és mezítelen térek oda, vissza. Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úrnak neve!

Micsoda mondatok! Micsoda szavak! Jób azt mondta a próbatételben: ragaszkodom ahhoz, Akiben hiszek, ragaszkodom Istenhez. Nagyon komolyan veszi. Aztán jön még egy lépés: személyes támadás, Jób 2:9. Olyasvalakitől jön, akitől nem várnám. Olyasvalaki kritizálja, támadja, akinek bátorítania, segítenie kellene, de az húzza le: a felesége. Azt mondja: „Jób! Nem látod, hogy veled van a baj? Átkozd meg Istent és halj meg! Add fel!” Jób mit felel?

Jób 2:10 Ha már a jót elvettük Istentől, a rosszat nem vennők-é el?

Na, ez már valami! „Jób! Hogy tudsz ilyen állhatatos maradni?” Elképesztő! Jó körülmények között Jób Istennel jár. Jön a próbatétel, Jób Istennel jár. Jön a személyes támadás, Jób nem vétkezik. Micsoda ember! Van itt azonban valami, ami nagyon érdekes. Ha megnézed az egész könyvet, akkor itt mutat nekünk valami fontosat: Jób annyira közel volt Istenhez – látszólag –, miközben valójában annyira távol volt Tőle. Ez az üzenet igazán.

Jób annyira közel volt Istenhez, és közben annyira távol volt Tőle! Megtette az összes helyénvaló dolgot; nem vétkezett a szájával, nem hibázott a szavaival, Jób 1:22, még akkor sem, amikor mély megpróbáltatásban volt. Amikor azonban a könyv végén beszél, akkor azt mondja az egészről:

Jób 42:5 (Eddig) Az én fülemnek hallásával hallottam felőled, most pedig szemeimmel látlak téged.

Istenről beszél így. „Eddig hallottam Rólad. Most látlak Téged.” Amikor megnézem az 1. és 2. fejezetet, azt mondanám – ha hasonlítgatnám magamat –, hogy Jób sokkal szentebb, mint én vagyok, biztos nagyon ismeri Istent. Amikor azonban Jób a végén elmondja a saját bizonyságát, akkor azt mondja: Eddig csak szóbeszédet hallottam Rólad, de most látlak Téged.

Erről a veszélyről beszélek. Lehetséges, hogy megteszem a helyes dolgokat, lehetséges, hogy van gyülekezetem, lehetséges, hogy van közösségem a testvéremmel, de nem találom meg Őt. Eféz 1:17-18 Pál imádkozott az efezusi gyülekezetért: Azért imádkozom, hogy megnyíljanak a szemeitek; hogy meglássátok, mi Isten nagy elhívása az életetekben; hogy megismerjétek az Ő szeretetét, annak a nagyságát, minden dimenzióját. Ami azt jelenti, hogy az efezusi gyülekezet nagyszerű gyülekezet volt, de ez hiányzott náluk, és Pál imádkozott értük.

Annyi ember van, aki meg van győződve arról, hogy a jó úton jár, aki tudja, hogy a helyes dolgokat teszi Istennel. A vallásos emberek ilyenek, a jó emberek ilyenek, emberek, akik nagy hatással bírnak, ilyenek, de más és más módon. Egy ember, aki jól vezeti az életét, azt mondja: én tudom, hogyan kell csinálni. Az az ember, aki jó, azt mondja: így kell élni az életed, én jó vagyok, jókat teszek. A vallásos ember azt mondja: én annyit adok Istennek, Isten ezt nagyra értékeli biztosan. Ám megvan a veszély mindegyikünk életében, megvan a hajlandóságunk, hogy a lelkünk a földhöz ragad, Zsolt 44:25. Oda tartozunk, annyira könnyen visszatérünk ehhez a módszerhez. Annyira könnyen így működünk. Isten hív minket arra, ami dicsőséges, ami több, ami nagyobb, mint a természeti életünk; arra, hogy azt kérdezzük: Mit mond Írás? Vagy: Mit mond a Szellem a gyülekezetnek?

Ehelyett leragadok valaminél, ami kevesebb. Hogyan van ez? Lehet azt mondani hivatalos módon: Isten áldjon, testvérem!; de lehet Szellemben is mondani! Lehet igazán mondani, tartalommal, szeretettel, törődéssel. Viszont nem ezen a szinten, nem ott, ahol Jób élte az életét.

Ha ránéztél Jóbra, azt mondtad volna: Milyen komoly hívő! A történet végén azonban Jób azt mondja: „Gőzöm sem volt! Nem tudtam semmit az egészről. Hallottam valamit Istenről, és annak alapján tettem valamit. Isten viszont meg akarta mutatni Magát nekem mélyebb értelemben. Azt akarta, hogy megismerjem Őt, és rájöjjek, ki Ő. Ne azt mondjam: annyira tudom, hogy hogyan kell élni az életet, annyira tudom, mi van rendben.”

Annyira könnyen mondjuk: Tudom, hogy kell élni az életet. Vigyázzunk ezzel! Péld 16:2 az ember szeme előtt mindig tiszta az ő útja. Észrevetted? Ha valakivel vitatkozom, akkor mindig igazam van. Nem tudom, hogy van ez. „Mindenki más téved. Soha nem én. Annyira igazam van!” Aztán eltelik egy hónap, vagy kettő, és azt mondom: igen, ebben az esetben nem volt igazam. Vigyázzunk ezzel!

Isten azt mondja: „Ne élj abban, hogy folyton kételkedsz, vagy folyton magabiztos vagy, hanem járj Velem egy másik szinten, másik életben. Erre hívlak téged.” Ha jó ember vagy; ha vallásos vagy; ha tudod, hogyan kell élni az életet; ha megértetted és összeraktad az egészet; ha úgy gondolod, hogy mindig a jó dolgot csinálod; amikor az élet, amit felépítettél, az kezd összedőlni, akkor az egyetlen, ami számít: örökkévaló alapra építetted-e az életedet? Tévedhetünk? Igen.

Lehet, azt hisszük, hogy annyira jól csináljuk, hogy minden választás helyes volt. A bátorításom viszont az, hogy nem abban van a biztonságunk, hogy soha nem tévedünk, hanem abban, hogy a megfelelő alapra építkezünk. Ez az egyszerű üzenet.

Mát 7:24-25 Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, a ki a kősziklára építette az ő házát:  És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett.

Jézus azt mondja: van egy megrendíthetetlen alap, létezik egy örökkévaló alap. Az élet úgy van megcsinálva, hogy megrázza a dolgokat. Zsid 12:27 Isten is megrázza a dolgokat. Így csinálja meg az életet, mert szeretné, ha az örökkévaló alapra építenénk.

Mát 7:26-27  És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, a ki a fövényre építette házát:  És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása.

Miért beszélt erről Jézus? Azért, mert sokszor az emberek így gondolkodnak. Cselekedetekre gondolunk, vagy elméletre. Vagy ebbe, vagy abba a végletbe esünk. Luther mondta: az ember, aki Isten nélkül él, a természeti ember – az egész világ – olyan, mint a részeg, aki próbál lovagolni: mindig csak a ló oldalát találja meg. Hol ezen az oldalon, hol amazon esik le a lóról, de soha nincs rajta. Én is lehetek így, hogy elmegyek valamelyik végletbe, hogy az egész csak elmélet: hallom az Ő beszédeit, de soha nem cselekszem, soha nem állok rá, soha nem keverem hittel a hallottakat; vagy a másik oldal: teszek, teszek, teszek… és lehetek annyira „közel”, de közben annyira távol vagyok, Jak 1:25. Lehetséges, hogy annyira közellévőnek látszom.

Hol könnyebb építkezni? A fövenyen, vagy a sziklán? A fövenyen könnyebb. Amikor az örökkévaló alapra építünk, abban van némi nehézség, telik némi időbe, de építs az örökkévaló alapra, a rendíthetetlenre. Mert az élet elképesztő! Nem tudjuk megérteni, mert nem tudjuk kívülről nézni! Azért, mert benne vagyunk, és nem vagyunk képesek kívülről nézni az életet.

Mind keressük, hogy hogyan érthetjük meg az életet. Így vagyunk megcsinálva. Amikor viszont Krisztushoz jövünk, akkor Krisztus nem azt adja nekünk, hogy mindent értsünk, hanem ehelyett azt mondja: legyen közösségünk. „Legyél közösségben Velem! Ha Velem vagy közösségben ezen a szinten, akkor többet látsz belőle. Ám nem is ez a fontos, hanem az, hogy Velem jársz és biztonságban vagy. És amikor minden megrázkódik, akkor még mindig Velem jársz, még mindig ismersz Engem, még mindig célja van a dolognak, még mindig tanulsz és növekszel. Soha nem ér véget.”

Egy pásztorra gondoltam. Kőműves volt, nagyon egyszerű ember. Ötvenkilenc éves lehetett, és azt mondta: „Nyugdíjba mentem. Miért ne járhatnék bibliaiskolába?” Beiratkozott, és azt mondta: nem tudom, mit akar Isten velem, mi a célja velem. Isten végigvitte a bibliaiskolán, több mint hatvan évesen elvégezte. Lelkipásztor lett. Elment misszióba és nagy áldás lett Közép-Ázsiában, aztán Szentpétervárott, ahol nagy bajok voltak, nagy gondoskodás volt, és bátorította a testvéreket.

Honnan tudod, hogy késő újrakezdeni, hogy késő az Úrral járni? Szeretnélek bátorítani ebben. Isten érti az élet lényegét, nekünk nem kell annyira értenünk. Viszont szükségünk van arra, hogy Ővele közösségben legyünk. Folyamatosan. Ez az, ahol felfrissülünk, Ésa 40:31. Ahogy Őrá várunk, újra és újra felfrissít minket.

Az élet billeg Szellem nélkül. A Szellem nélkül, tan és szeretet nélkül olyan, mint egy dülöngélő kerítés. Az élet billeg, ha nincs jó alapja: Krisztus; és ha nem építünk a Szellemben, a szeretetben és az igazságban.

Tehetem az összes jó dolgot, de valami történik, és minden összeborul. Minden. Minden összeborul, és nincs tovább. Lehetek sikeres, erős, gazdag, szép, és aztán nincs értelme az egésznek.

Volt egy fickó, színész, nagyon népszerű volt az USA-ban, ő játszotta Superman-t. Aztán egy baleset következtében lebénult, ágyban fekszik, és tűnődik, hogy mi értelme az egésznek. Minden értelmét vesztette. Amy Carmichael elment misszióba, és némi szolgálat után ugyanígy ágyhoz lett kötve. Hihetetlen tartalommal szolgált továbbra is. A könyvei még ma is áldás, a szolgálatának még ma is van gyümölcse.

Mi a különbség? Lehetünk nagyon tevékenyek, miközben elhanyagoljuk a szellemi oldalt, a lényeget. Az életem mindig billeg, ha nincs ott a Szellem szolgálata, a Szent Szellem, ha Isten nem szolgál felém. Lehetek nagyon tevékeny egy közösségben, de közben elhanyagolom a másik oldalt, és az egész billeg, Péld 24:27. Lehet, hogy nagyon tevékeny vagyok az egyik oldalon, de ellustázom a másikat.

Isten bátorítani akar minket: keress Engem újra és újra, legyél csökönyös benne. Persze, hogy a természetünk olyan, hogy visszahúz minket. Persze! Isten viszont azt mondja: legyünk csökönyösek, keressük Őt újra és újra. Jób ezt találta a történet végén. Aztán még élt, és Isten sok áldást adott neki és vezette őt. A legnagyobb áldása azonban az volt, hogy megtalálta az Urat. Isten szolgált felé Szellemben. Jób felismerte ezt a szeretetbeli kapcsolatot és Isten tanította őt. Róm 6:17 velünk is ez történt: kaptunk egy másik, egy új tanítást, és hittünk annak.

Tit 2:1 erről a tanításról beszélünk a gyülekezetben. Tanuljuk ezt. Legyünk felkavarva benne. Sok tanítás létezik, de bátorítalak, hogy merd azt mondani: Ha Isten elhívott ebbe a gyülekezetbe, akkor nem véletlenül tette, akkor tanulom ezt, növekszem ebben, taníts engem, Istenem! Isten azt mondja: legyünk buzgó keresztények, de nem a cselekedetben vagy az elméletben, hanem az Istennel járásban – ezen az oldalon. Az utóbbi magába foglalja az előző kettőt.

Nem úgy kell élnem az életem, hogy egyszer az elmélet túl sok, másszor a cselekvés, aztán billegek oda-vissza; hanem azt mondom: Uram, Veled járok. Isten ad egyensúlyt az egésznek.

Tit 2:14 „…tisztítson önmagának kiváltképen való népet, jó cselekedetekre igyekezőt.”

Milyen csodálatos ez! Isten először is valakikké tett minket, és utána buzgók vagyunk. Erről beszélünk igazán. Ámen.

Kategória: Egyéb