Siess Őhozzá mindig!

2014 december 17. szerda  18:30

Luk 2:9-11 És íme, az Úr angyala megjelent nekik, és körülragyogta őket az Úr dicsősége… És az angyal így szólt: Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely minden nép öröme lesz, mert Dávid városában ma megszületett nektek az Üdvözítő, aki az Úr Krisztus.

Luk 2:15 Miután elmentek az angyalok tőlük a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: Menjünk el Betlehembe, és lássuk meg e dolgot, amelyet az Úr kijelentett nekünk!

Ebben a versben a görögben van egy szó, ami a fordításban nem jelenik meg. Amikor itt azt mondja: Menjünk el Betlehembe; a görögben úgy mondja: Menjünk most el Betlehembe. A „de” görög szó azt jelenti: most, igazából, valóban, bizonyára, rögvest, azonnal. Mit vonhatunk le ebből a szóból? „Hajrá! Gyerünk, menjünk most! Most azonnal menjünk! Ne várjunk semmit! Ne várjunk semmire!” A juhászoknak ez a sietsége – ebben nagyon drága hívás van számunkra, hívők számára a mai nap. Ebben a szócskában van egy üzenet nekünk. Az üzenet az: „Nem várni! Nem halogatni! Rögvest! Menjünk azonnal! Ne várjunk semmire!”

Arra gondolok, hogy az egész világunk őrülten siet valahova. Mindenki. Nem tudok betelni azzal, hogy a forgalomban mindig van egy lelkes öngyilkos-jelölt. 🙂 Nagyon izgatott, és élvezi. Láttál már orosz autós videót (amit fedélzeti kamera rögzített)? Tyű! Amikor próbálsz előzni, rendesen balra fogod ezt megtenni. Ezek a legények olyan fantasztikusan csinálják! Kimegy balra, ott jön egy autó, akkor azonnal átmegy a jobb oldalra, és onnan próbál előzni, de úgy, hogy ott nincs út! Megy a padkán, bármin. 🙂 Fantasztikusak!

Arra gondolok, hogy mennyire kapkodunk. Ezek között persze vannak idióta sietségek, és vannak, amik jobban rendben vannak. Most itt a karácsonyi időszak… Pardon, most nem a karácsonyi időszak van itt, hanem a karácsonyi bevásárló időszak van itt. Úgyhogy nem tudom, mit csináltok itt az istentiszteleten! 🙂 A gyülekezet másik fele eszénél volt, és elment bevásárolni. 🙂 Na, nem! Remélem, nem így van!

A gondolat az, hogy a világ fut mindenhova, és nagyon elfoglalt. Ám a mi hitünkben is van sietség. Ez azonban érdemes sietség. Másféle sietség. Hogyan más? Igazán nagyon egyszerű ez az üzenet, de jelentős számunkra. Arról szeretnék mondani néhány szót, hogy hogyan más.

Azok a juhászok akkor siettek. Valószínűleg életükben először siettek. Volt valami sürgős tennivalójuk. Úgy értem, ők nem azok az emberek voltak, akiknek általában sürgős tennivalóik akadtak. Egyszerűen csak soha nem voltak elég fontosak ahhoz, hogy sürgős dolguk legyen. Olyan emberek voltak, akit valószínűleg még a saját esküvőjére is utógondolatként hívnak meg. 🙂 Egyszerűen csak nem voltak jelentős emberek. „Ja! Kéne a vőlegény is! Szedjétek elő!” Ezek juhászok, nem jelentősek.

Gondolj bele azonban ebbe! Isten küldött hozzájuk egy üzenetet. Az az üzenet jelentőssé tette őket. Ma olvasunk rólunk. Majd’ kétezer évvel később! Majdnem kétezer évvel később, a neveiket ugyan nem tudjuk, de tudunk rólunk. Miért? Azért, mert az üzenet jelentőséget adott nekik. Az üzenet adott nekik egy helyet, ahova menni kell. Az üzenet adott nekik célt, valamit, amit látniuk kellett, valamit, amit hallaniuk kellett. Ennek a világnak ők nem voltak fontosak. A juhász nem volt értékes ember akkor sem. Ma sem annyira! Akkor sem volt! Volt piszkosság is a dologban. Juhász. Viszont ekkor fontosak, ekkor jelentősek. Mert egy üzenet jött hozzájuk. Az üzenet tette őket fontossá.

Ez ugyanígy van velünk is. Eljött hozzánk az üzenet. Isten megszólított bennünket Jézusban. Ez a legszemélyesebb üzenet! Egy Személy, Aki eljött hozzánk, beszélt hozzánk, megérintett bennünket, szeretett bennünket, és jelen van az életünkben. Ez aztán a személyes üzenet! Ez teszi jelentőssé az életünket.

Arra gondolok, hogy mennyire könnyű ugyanazt mondani, mint mindenki más. Mennyire könnyű beállni a sorba! Olyan könnyű csak ugyanazt mondani, amit bárki más beszél! Beszélni a negativitásról, beszélni haraggal… elmondani a saját véleményt. „Akarja tudni valaki az én véleményemet? Remélem, mindenki tudni akarja! Hadd mondjam el pontosan, hogy én mire gondolok!” Viszont mindenki ezt mondja! Úgyhogy ne aggódj, senki sem figyel! Nyugodtan elmondhatod véleményed, ne aggódj, úgysem figyel senki!

Ez az, amiben mi különlegesek lehetünk hívőként, hogy van egy üzenetünk. Nem a saját szívemből beszélek. Nem az a mondandóm: „Figyelj! Én ezt gondolom… Nekem ez a tapasztalatom…” Nem azt mondjuk: „Ide figyelj! Az én véleményem szerint…”; hanem azt mondjuk: „A Bibliám szerint… Isten azt mondja… Jézus így élt…” Így beszélünk, és egy dolgot mondunk.

Képesek vagyunk odafigyelni is. Mert nem azzal vagyok elfoglalva, hogy úgy beszéljek, mint mindenki más, hogy mindig arról beszéljek, ami rossz, ami hibás, ami az én vélemény… és ki bántott engem… és kinek a hibája, hogy ilyen az életem… és miért nem úgy csinálod, ahogy kéne?…” Nem úgy van, hogy halljuk ezt, és mintha dugó lenne a fülünkben egyből? Egyből be van dugva a fülünk! „Ó, már annyit hallottam ezt! Hagyjál engem békén ezzel!”

Viszont amikor az üzenetről van szó, akkor Isten megérintette az életünket, és van egy üzenetünk, ami örök értéket ad az életünknek. Nem a képzettségem, nem a hatalmam, nem a befolyásom, nem a gazdagságom, nem a szépségem, de kaptam valamit, ami értékes. Van egy üzenetem. Miért beszélek erről? Nem azért, mert kötelező ezt elmondanom, hanem azért, mert ez megérintette az életemet. Megérintette a szívemet. Megváltoztatott engem mélyen!

Jézus az üzenet, Aki bejött az életembe, és átformálta az életem. Naná, hogy Jézusról beszélek! Naná, hogy van sietség az életemben! Nem kapkodás, nem az, hogy mindent próbálok azonnal csinálni, nem űzöttség, hanem az, hogy a szívemben kaptam egy üzenetet, és az vezet engem, annak értéke van.

Jézus életének a végéről van három helyzet, ahol tanítványok siettek. Ez a három sietség meglehet mindnyájunk életében Krisztus tanítványaiként. Nézzük meg ezeket!

1) Mát 26-ban van a tanítványok első sietsége.

Mát 26:56 Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai. Ekkor elhagyták őt a tanítványok mind, és elfutottak.

Ez az első sietség, elfutni Jézustól. Igazán nem Jézustól, hanem azok elől, akik elfogták Őt. Elfutni onnan, otthagyni az egészet. Miért? Mert menti a nyavalyás életét. Ez megtörténik. Amikor hall valaki egy üzenetet, ami nem tetszik. Bejön a gyülekezetbe. „Annyira nagyszerű! Annyira élvezem!” Aztán hall egy üzenetet például a pénzről, vagy a szexuális tisztaságról van benne szó, vagy a szeretetről van benne szó, vagy a tekintélyről van benne szó, és már itt sincs! Fénycsíkot húz maga után, annyira gyorsan eltűnik! Elfut Jézustól. Miért? Azért, mert menti az életét. „Én ezt nem tudom megcsinálni!”

Néhány testvérrel beszélgettünk erről a héten. A hívő életem legelején a Példabeszédeket sokat olvastam. Mert egyszerű volt. A hónap minden napjára jut egy fejezet, így könnyű volt. Hihetetlenül ki tudtam akadni rajta! Mert annyira nem értettem egyet vele. Én annyira meg voltam győződve, hogy a világban mindig a gonosz győz, és a jó elnyeri méltó büntetését! 🙂 Nagyon cinikusan gondolkodtam.

Ahogy olvastam a Példabeszédeket, kinyitottam, elolvastam egy fejezetet, „Istenem, szólj hozzám!”, és amikor befejeztem, csak mérgesen összecsaptam. Hálás vagyok érte, hogy valamilyen csoda folytán nem futottam el, hanem azt mondtam: „Rendben, beszélj hozzám, Istenem. Ha Te mondod, akkor valószínűleg Neked van igazad, még akkor is, ha nem látom jól.”

Annyira szükségünk van arra, hogy felismerjük ezt: szégyenletes módon, van gyengeségem. A mi életünkben sajnos meglehet ez a fajta futás. Mindannyian elhagyták Jézust. Később lehet, hogy visszamerészkedek, de megesik, hogy csak hátat fordítok és elfutok, mert van egy másik ígéret, vagy félelem van a szívemben, vagy kísértés, vagy támadás van. Lehet, hogy elfutok. Sajnos, az életünkben ez meglehet.

Sajnálattal közölhetem, hogy van egy „lábproblémám”. Ézs 59:7 azt mondja: akiknek a lábai örömmel futnak a gonoszra. Gyorsan. Megvan ez a hajlamom. Természetszerűleg könnyen megyek ebbe az irányba. Természetszerűleg könnyen futok másik irányba.

Múlt vasárnap felébredtem, kikeltem az ágyból, és arra gondoltam: „Veszítettem. Végem van. Legyőztek, nekem annyi! Jézus, gyere vissza, vagy csinálj egy szívrohamot. Elegem van mindenből.” Így ébredtem, és azt hiszem, „bátorítottam” is a feleségemet ezzel. 🙂 Tudod, mit? Megvan a lábamnak ez a hajlama. Visz engem a rosszra. Lehet, hogy én nem akarok menni, de a lábam szeretne arrafelé menni.

Megvannak a hangulataink. Megvannak a benyomásaink. Megvannak az érzéseink. Rendben, de nem vezetheti az életem! Mert akkor csak elfutok a legdrágábbtól, Akim van. Jézustól elfutok, attól, Akit soha nem kéne magam mögött hagynom. Ezért olyan fontos nekünk tudni, hogy megvan ez a hajlamunk. Vannak hazug tanítások, amik azt mondják, nincs ilyen hajlamod, de ez csak csapdába ejt téged. Ez óvatlanná tesz. Nem! Fontos tudnom, hogy megvan ez a hajlamom, megvan a képességem.

Tudod, hogyan fertőződik meg az ember szíve? Elmond valaki egy másiknak valamit: „Hadd meséljek neked arról a pásztorról! Ide figyelj! Ez az pásztor… ha tudnád…!” Mit gondol a másik? Ha óvatlan, ha nem tudja, hogy ennek az embernek van egy lábproblémája, megvan a hajlama, hogy fusson a rossz irányba, akkor azt mondja: Ó, csak meghallgatom, nem lesz rám hatással. „Csak elolvasom, nem lesz hatással az életemre.” Viszont így fertőződik meg a szíve, hogy nem utasítja el, amikor valaki ellen támadás van.

Volt, hogy meg akartam nézni, mi rosszat mondanak a gyülekezetünkről az interneten. Egyrészt nevetséges volt, mert ismerem P. Schallert személyesen, ismerem az életét. Tudom, hogy milyen, úgyhogy annyira nem hatott meg, de volt egy dolog. Nem érdekelt, nem akartam sokáig olvasni. Egy-két mondatot olvastam el, aztán: „Hagyjuk! Nem érdekel.” Egyrészt ostobaság volt, másrészt tudom, hogy milyenek a lábaim, tudom, hogy milyen a szívem. Meghallgatom, és aztán hatással van rám. Nincs olyan, hogy ne lenne hatással rám.

Úgyhogy bátorítalak, legyél tudatában ennek. Amikor valaki pletykálni akar, és azt hiszi, hogy ez csak jó vicc, akkor csak köszönd meg neki szépen, és küldd el valahova, költözzön el melegebb éghajlatra! Hagyjon téged békén! Ez nem vicc, nem játék, mert a szívek megfertőződnek.

2) A második sietség Ján 20-ban van, ez jobb. A feltámadás után:

Ján 20:3-4 Kiment azért Péter és a másik tanítvány, és elmentek a sírhoz. Mind a ketten együtt futottak, de az a másik tanítvány Péternél gyorsabban futott, és elsőként ért a sírhoz.

Ez a második, ami megtörténhet velem. Remélem, ez történik velünk. Az elsőt nem bátorítom annyira, de megtörténhet, és jó, ha tudjuk, hogy megtörténhet velünk. Ha megtörténik velünk, akkor is van hova mennünk. Újra futhatok Jézushoz. Ez az, ami történt velük is. Újra futhattak Jézushoz, ezt látjuk itt. Viszont nem Jézussal találkoztak. „Csak” az üres sírt látták. Ami nagyszerű, csodálatos. Ez fontos dolog a hívő életben.

Könnyű azt mondani: „Ugyan, ki ez az ember! Ugyan, mit jelent az ő élete! Miért lenne fontos? Miért lenne érdekes?” Figyelj! Ez érdekes nekünk. A tanítványok nem találkoztak Jézussal, de látták az üres sírt. Akkor találkozom valakivel, aki él! Új élete van. Nem találkozom Jézussal – egy értelemben –, de találkozom ővele, és azt mondja nekem az ő élete: „A sír üres! Jézus feltámadt!” Közvetett bizonyíték arra, hogy Jézus feltámadt.

Mi azt mondjuk: Új életem van! Valaki azt kérdezi: Miért mennél arra a missziós mezőre? A felelet az lenne: „Mert a sír üres! Mert Jézus feltámadott!” Azt kérdeznénk valaki mástól: Miért bocsájtottál meg annak az embernek? A válasz az: Azért, mert Jézus feltámadott. Kérdezhetném megint mástól: Miért mész vidéki misszióba? „Azért, mert Jézus feltámadott.” Ez az életünk. Aztán a következőtől: „Miért imádkozol? Miért szolgálsz? Miért vagy hűséges?” Egy külfölditől megkérdezhetnénk: Miért vagy Magyarországon? Miért? A válasz az: „Azért, mert Jézus feltámadott. Mert a sír üres.” Ez fontos nekünk. Ez értékes nekünk.

Minden Húsvét vasárnap hajnalban fenn vagyunk a Halászbástyán és ünnepelünk. Nagyszerű időnk van! Miért? Mert a sír üres. Öröm van a szívünkben, mert a sír üres. Nem találkoztam Jézussal, de a sír üres. Hajlandó vagyok-e a sietni ezért? Hajlandó vagyok-e futni ezért például a gyülekezetbe? Vagy a testvéremhez? És azt mondani: „Figyelj! Mondj nekem valamit az Úrról. Beszélj nekem! Mondj valamit az Úrról.” Most hallottam egy történetet. Itt a gyülekezetben az egyik feleség azt mondta a férjének: Mondanál nekem valamit, ami szellemi? Miért? A válasz ugyanaz.

„Miért is van ez az életünkben?” A válasz az lenne: Mert a sír üres, és nekem kell ez! Ez csak közvetett bizonyíték. Ez közvetett, nem olyan, hogy megérintettem Jézust, de ennek is nagy értéke van. Nagyon sok hívő nem látja ezt az értéket, és azért nem fut arra a helyre, ahol hallhatná a testvérek bizonyságát. Nem futnak erre a helyre, mert nem látják ennek az értékét. Ismerjük fel ezt az értéket!

Hadd mondjak egy ilyent. P. Bendegúz írt egy könyvecskét. Ez a Biblia, történelem, tudomány füzetsorozat első része. Hitvédelem, bizonyítékok a teremtésről, csillagászat, régészet… Nagyon hasznos és nagyon bátorító. P. Bendegúz akart nekem adni egyet ajándékba. Azt mondtam: „Nem! Én akarok az első lenni, aki megveszi.” Miért mondom ezt? Azért, mert közvetett bizonyíték, de attól még értékes. Attól ez még drága és bátorítja a szívünket. Úgyhogy siessünk!

Amikor jön a nyári konferencia, akkor siessünk rá. Legyen az a tervünk: „Ez fontos nekem! Ott akarok lenni! Részt akarok venni!” Miért? Azért, mert minimum az meg fog történni, hogy ott leszek, és valamelyik pásztor megnyitja az Írást és beszél valamit, és látom, hogy a sír üres. Élet van ebben a dologban, Krisztus feltámadt! Ez a minimum.

3) Aztán van még egy sietség, ami Ján 21-ben van. Valószínűleg sejtetted, hogy ez lesz a harmadik. 🙂 A tanítványok visszamennek halászni. Jézus odamegy hozzájuk, sok halat fognak.

Ján 21:7 Akkor az a tanítvány, akit Jézus szeretett, ezt mondta Péternek: Az Úr van ott! Simon Péter azért, amikor hallotta, hogy az Úr van ott, magára vette az ingét, mert mezítelen volt, és bevetette magát a tengerbe.

Nem bírt várni, amíg kieveznek. Az nem fért bele. „Ott van Jézus!” – és csobbant. Azonnal benne volt a vízben. Mennie kellett. Miért? Mert Jézus van ott! Oda kellett sietnie. Semmi más nem számított. Egyszer belegondoltam, hogy vajon meddig tartott Péternek kiúszni a partra Jézushoz? Egy értelemben lehetséges, hogy ez volt a leghosszabb úszás életében.

Gondolj bele, hogy mit csinált! Elmenekült, aztán visszaoldalgott, de aztán annyira megrettent, hogy megtagadta Jézust háromszor, és utoljára átkozódva tagadta meg. Az van mögötte: nem volt a keresztnél, aztán Jézus feltámadt, és nem hitte el, habár mondták neki. Azt mondja az Írás, hogy ő csak csodálkozott. Amikor Jézus eljött hozzájuk, és megmutatta Magát, hogy feltámadt, akkor is ő visszament halászni inkább. Visszament a régi állásához ahelyett, hogy követte volna az Urat. Ez van mögötte. Úszik az Úr felé. Lehet, hogy közben arra gondol: „Talán ez nem is volt olyan jó ötlet! Vajon mit fog mondani nekem? Vajon mennyire fog lehordani?” Igazából viszont helyes, amit csinál. Megy Jézushoz.

Hova fussak, ha bajom van? Jézushoz. Hova fussak, ha csalódott vagyok magamban? Jézushoz. Hova fussak, ha cserben hagytam az Urat? Jézushoz. Hova fussak, ha Istennek minden oka megvan arra, hogy hátat fordítson nekem? Jézushoz. Mindig Jézushoz. Ez nagyszer példa nekünk. Bármennyire elrontod, nem számít, hány okod van arra, hogy ne menjél, azért csak siess Őhozzá személyesen találkozni Vele. Menj Istenhez! Ám lehet, hogy sok mindent kell a hajóban hagyni.

Amikor ott volt Jézussal, akkor miről beszéltek? A szeretetről és a küldetéséről. A szeretetről, és az ő elhívásáról. Ez az, amiről beszéltek. Miért? Mert Jézus tudta, hogy egy ember életét nem az teszi értékessé, hogy soha nem hibázik, mert mindent jól csinál; hanem az üzenet, az elhívás, a küldetés. Úgyhogy Jézus erről beszél neki: „Én szeretlek téged. Jobban, mint te szeretsz Engem, és elhívlak téged. Elküldelek téged. Menj az üzenettel.” Nem arról beszél vele, hogy hányszor rontotta el.

Miért más ez a sietség, ami a mi életünkben van, attól, ami a világban van? A válasz az: Mert nekünk van egy személyes kapcsolatunk Ővele. Ezért sietünk Őhozzá. Azt mondja valaki: „Nagyképernyős színes TV-t adnak itt és itt nagyon olcsón! Annyira olcsó!”; és mint a megvadult marhacsorda, sietség van. Ez az egyik fajta sietség. A másik az, amikor például a gyermeked sír, és odaszaladsz hozzá, hogy felkapd. Ez a különbség a kettő között. Mind a kettő sietség, de óriási a különbség. Nem is lehetnének távolabb egymástól!

Látnunk kell, hogy Jézus mennyire velünk van, mennyire szeret minket, mennyire fontosak vagyunk Neki. Ő a feltámadott Úr. Nincs más válasz az életünkre. Nincs más válasz a bűnömre. Nincs más válasz a hibámra, a csalódásomra, az ostobaságomra, a bukásomra, a gyengeségemre, a gonoszságomra, a „lábproblémámra”. Nincs más válasz, csak Ő. Úgyhogy siessünk Őhozzá. Ha a juhászok tudtak sietni, szerintem mi is tudunk. Tegyük ezt! Siessünk Őhozzá mindig. Nagyon frissen. Újra meg újra. Amint bajban vagy, azonnal!

Zsolt 120:1 … Nyomorúságomban az ÚRhoz kiáltok, és ő meghallgat engem.

Siessünk Őhozzá újra meg újra! Ámen.

Mennyei Atyánk! Ez az imánk, hogy soha ne kopjon ki az életünkből ez a fajta sietség, hogy soha ne fogyjon el az a felismerés, hogy lássuk az értéket, hogy lássuk az értéket a testvéreinkben, a közösségünkben, az életben, amit élünk. Soha ne legyen úgy, hogy unottan ténfergek a Bibliámhoz, vagy unottan ereszkedem térdre, és azt mondom megszokott módon: „Uram, áldj meg mindent, amit csinálok. Ámen.” Hanem hadd legyen ez mindig mély. Hadd legyen meg mindig ez a valósága, hogy sietünk Hozzád, Urunk. Személyesen Hozzád! Mert ezt tetted lehetségessé Karácsonykor, ezért jöttél el, ezt adtad nekünk. Az üzenet, Aki értékessé teszi az életünket. Örökké értékessé. Köszönjük, Urunk!

Ámen.

Kategória: Egyéb