P. Bendegúz
Van két szemem, de a kettő nem egyforma. (Köszönöm, hogy sokan imádkoztok a jobb szememért.) A jobb szememmel nagyon halványan, foltokban látok. Van egy bal szemem is, amivel nagyon jól, élesen látok. Tavaly az éleslátás versenyen megelőztem egy rókát és egy baglyot is. 🙂 Megtanított ez valamire engem: a jobb szemem bekavar az agyamban valamit. Ha valamit nagyon élesen akarok látni, akkor be kell csukni a jobb szemem, és kizárólag a jó bal szememmel kell nézni, mert különben nem látok tisztán. Szükségem van arra, hogy egy szemmel és élesen lássak.
Nekünk, keresztényeknek van két szemünk. A világban látunk a fizikai szemünkkel, és felfogjuk az emberi gondolkodásunkkal dolgokat, de ez nagyon halvány, és nagyon foltokban van. Néha viszont élesen kell, hogy lássak, és akkor be kell csukni azt a szemem, ami ezt a világot nézi, és kizárólag a másik szememmel kell nézni, ami nem más, mint Isten Igéje. Isten Igéjén keresztül tisztán láthatok. Tisztán láthatok, amikor magamra nézek; tisztán láthatok, amikor más hívőkre nézek; tisztán láthatok, amikor egy helyzetre nézek.
Ésa 55:13a A tövis helyén cziprus nevekedik, és bogács helyett mirtus nevekedik
Ha a halovány szememmel nézek az életemre, akkor bogáncsot és tövist látok, és nem látom, hogy hol van az érték. Szükségem van – nekem személyesen biztosan nagyon is szükségem van – arra, hogy becsukjam ezt a szemem, és lássam az életemet Isten szemével. Mert akkor ciprus növekedik. A büszke ciprus. Ciprusból építkeztek is mindig. Kiváló fa, építkezésre való. Észrevehetem azt, hogy az életem építkezésre való.
A mirtus – magyarul ez a balzsamfa – folyadéka a mirha, és ami kijön belőle, az gyógyításra is alkalmas. Amikor látom az életemet Isten szemével, akkor láthatom a gyógyulásomat.
Ésa 55:12 Mert örömmel jöttök ki, és békességben vezéreltettek; a hegyek és halmok ujjongva énekelnek ti előttetek, és a mező minden fái tapsolnak.
Amikor megyünk kirándulni, akkor látjuk-e ezt, hogy a hegyek ujjongva énekelnek, és a fák tapsolnak? Lehet, hogy a halvány szemeddel nem látod ezt, de ez az igazság. Miért? Azért, mert különlegesek vagyunk. Különlegesek vagyunk az egész világ számára. 1Pét 2:9 szent nemzet, királyi papság – különlegesek vagyunk. Isten családjába tartozunk, és ott is a legmagasabb: a papság, a szent dolgok.
Szükségem van, hogy becsukjam a halovány szemem, hogy lássak. Amikor jövök a gyülekezetbe, akkor a halovány szememmel lehet, hogy nem látok sokat, de aztán 1Kor 12:27 Krisztus Testének tagjai vagyunk. A Mindenható Isten – Akinél nincs nagyobb, Zsid 6. Önmagára esküdött, mert nem volt nagyobb –, az Ő Testének tagjai vagyunk. A legnagyobb dolog van előttünk, ha körülnézünk. Ám sokszor be kell csukni a halovány szemet, hogy tisztán láthassunk.
Nézz körül, és láss tisztán. 2Kor 5:16 többé nem ismerjük egymást test szerint, hanem Isten szeme szerint. Isten édes és éles szeme szerint. Halleluja!
P. Kende
2Kor 3:6 A ki alkalmatosokká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem szellemé; mert a betű megöl, a szellem pedig megelevenít.
Igazán csak kétféle szolgálat létezik. Nincs más. Mondhatnád: „Dehogy! Hány felekezet, hány féle gyülekezet, hány féle tanítás, hány féle irány van?” Egy értelemben igazad van. Végső soron Pál arról beszél itt, hogy igazán csak kétféle szolgálat létezik. Nincs más.
„A ki alkalmatosokká tett minket” Mekkora szó ez! Alkalmassá tett minket. Alkalmassá tett engem. Engem alkalmassá tett! Elképesztő. Gondolj bele: Hogyan történik egy vallásban, amit emberek találnak ki; egy sportban, egy rendszerben, egy tudományágban… bármiben, amit ember talál ki? Úgy néz ki, hogy vannak szintek, és lépned kell. Ha nagyon igyekszel, hosszú idő után, kemény befektetés után azt fogják mondani: „Mostmár végre alkalmas vagy! Elég ideig küzdöttél, elég ideig próbálkoztál, elég sok tüzes karikán ugrottál át. Mostmár alkalmas vagy. Mostmár megfelelsz. Elég idő telt el, elég vizsgát tettél, mostmár alkalmas vagy.” Pál viszont másról beszél.
Pál azt mondja nekünk, hogy amikor megtértünk, akkor Isten alkalmas szolgálókká tett minket. Alkalmasakká tett minket arra, hogy az új szövetség szolgálói legyünk. Micsoda gondolat! Isten azt mondja: „Amint megtértél, alkalmas vagy, hogy szolgáld az új szövetséget. Alkalmas vagy, hogy szolgálj Engem. Alkalmas vagy, hogy Velem járj. Alkalmas vagy, hogy megismerj Engem egyre inkább.” Micsoda gazdagság ez, mekkora csoda ez, hogy megvan a helyünk azonnal! Isten nem azt mondja: „Majd egyszer! Ha elégszer megfelelsz, és ha eléggé megfelelsz.”
Mi az, aminek az alkalmas szolgálóivá lettünk? Az új szövetség szolgái. Nem betűé, hanem a Szellemé. A betű megöl, a Szellem megelevenít. Látunk ellenpárokat a következő versekben. Pál azt mondja: ó szövetség és új szövetség. Arról beszél, hogy a betű vagy a Szellem. Kicsit később a halál szolgálata szemben a Szellem szolgálatával, vagy az elítélés szolgálata szemben az igazság szolgálatával. Pál egyértelműen mondani akar nekünk valamit: csak kétféle szolgálat lehet. Nincs harmadik út, nincs semleges terület; vagy ezzel szolgálok, vagy azzal szolgálok.
Vagy a Szellemben járok és akkor az újban szolgálok, az élőben, az igazban szolgálok; vagy nem választom a Szellemet, és akkor automatikusan a másikban szolgálok, automatikusan kárhoztatok, ítélek, automatikusan feltételeket adok, követelményeket, és ha ezek teljesülnek, akkor lehet, hogy azt mondom: alkalmas vagy. Csak ez a kétféle szolgálat létezik.
Az új szövetség szolgái lettünk. Létezett egy ó szövetség, volt egy előző rendszer. Pál ezért beszél erről, mert az ember természetileg a másikhoz vonzódik. A régihez vonzódunk. Ez fura nekünk, de így van. 1Kor 15:46 először van a természeti, és utána a szellemi. Igazán ettől a verstől függetlenül is megtaláltam azt a saját lelkemben, hogy először magamtól könnyebben a természetit választom, és nem a szellemit. Észrevetted? Van egyfajta „gravitációnk”, Zsolt 119:25 vonzódunk a természetihez, a porhoz. Oda tartozunk könnyen. Isten azt mondja: „Az új szövetség szolgájává tettelek. Az ó szövetség nem neked szól.”
Van, aki a régit akarja választani. Egy értelemben erről beszélünk. Nincs nagy kísértésünk, hogy visszatérjünk a templomi áldozatokhoz jeruzsálemi templomban – mert nem áll az a templom jelenleg, le lett rombolva, úgyhogy nincs nagy kísértésünk erre –, mégis könnyen lehet, hogy a másik rendszerben gondolkodom. Isten nem ezt adta nekem. Krisztus azt mondta 1Kor 11:25-ben: „Ez a pohár az új szövetség. Emlékezzetek, Én ezt adtam nektek! Nem a régi szövetséget vettétek.”
Kétféle módon kereshetek kapcsolatot Istennel. Gal 4:24,28-banvilágosan azt mondja: van két út és választanod kell. Választanom kell! El kell döntenem!
Aztán: a Szellem szolgálata. Ebben élet van. Amikor olvassuk a Bibliát, és elmélkedünk rajta, amikor beszélünk egymással hitben, amikor tanítjuk a gyerekeinket, amikor szolgálunk a vasárnapi iskolában, vagy az utcán, vagy valahol, akkor igazán ez másik szolgálat. Nem a betű. A betű szolgálata olyan, mint egy nagy fejbekólintás, amelyik azt mondja: „Ennek így kell lenni! Tessék csinálni! Ha tökéletes vagy, akkor minden rendben van.” A Szellem szolgálata más. Mert Isten Szelleme életet adott nekünk.
2Kor 3:7 volt a halál szolgálata. Róma 7:9 amikor a törvény eljött, addig azt hittem, hogy minden rendben van velem, pedig nem volt rendben. Addig a pontig azzal álltattam magam, hogy nem vagyok rossz igazán. Amikor eljött a törvény, akkor az olyan volt, mint egy gigantikus mutatóujj az arcomban. Azt mondta: te méltó vagy a halálra! „Mi? Én?! Miért olvastam el ezt a Könyvet?” A törvény azt mondja: nem tudod megcsinálni. Ez a halál szolgálata.
Ezzel szemben Róma 8:2,10 a Szellem élet. A Szellem élet. Isten Szelleme bennünk új életet hozott. A törvény elítélte a régi embert, de a Szellem él őbenne, és vidáman azt mondja: én élek és minden rendben van. A törvény szeretne beszélni hozzá: Dehogy vagy te jól! A Szellem viszont azt feleli: én nem vagyok alattad; Róma 8:17. Az Úr pedig a Szellem, és ahol az Úr szelleme ott a szabadság. A Szellem azt mondja a törvénynek: Nem, köszönöm!; a vallásnak: Nem érdekel!; a felszínességnek, a képmutatásnak: Miért járnék ebben? 2Kor 4:2 Miért járnék rejtegetve, eltakarva, felszínesen, hazudva, amikor járhatok őszintén is, amikor járhatok szabadon is? Ez az élet, amire szükségem van. Ez az élet, ami kell nekem.
Kárhoztatás szolgálata – ez volt a törvény, a mózesi rendszer. Kárhoztatott engem, elítélt engem. Azt mondja: nem felelsz meg. Ehelyett másik szolgálatunk van: az igazság szolgálata. Ez azt jelenti, hogy Isten igazsága a hívőnek adatott. Amikor valaki hitt, akkor Isten azt mondta: „Az Én igazságom a tiéd. A te igazságod nem ért semmit, de most neked adtam az Enyémet, és most állhatsz szabadon.” A kárhoztatás szolgálata nem ér semmit veled szemben, mert azt felelheted: Isten igazsága az enyém. Róma 8:1Senki nem kárhoztathat, ha Istené vagy. Senki nem kárhoztathat!
Azt látjuk itt, hogy a régi szolgálat halált hozott az életbe. 2Kor 3:6 a betű megöl, halált hozott. A törvénynek ez a munkája. Azért beszélek erről, mert ma a kereszténységben nagyon sokan a törvénnyel próbálnak rendet tenni. Nagyon sokan a törvénnyel igyekeznek megoldani a dolgokat a gyülekezetben.
Pedig 1Tim 1:8-ban azt mondja, hogy a törvény hasznos, ha törvény szerint élünk vele, vagyis ha arra használjuk, amire való. A törvény nem arra van, hogy a keresztény gyülekezetekben ezzel próbáljunk rendet tenni egymás között. A törvény nem arra van, hogy mi azáltal próbáljunk meg alkalmasak lenni. Nem erre kaptuk. Próbáltál már fogkefével csavart becsavarni? Próbáltál már friss kenyérrel szöget beverni a falba? Vagy pudinggal? A puding nagyon hasznos, de nem szögbeverésre való. A törvény nagyon hasznos, de nem arra, hogy a hívő azáltal próbáljon megfelelni Istennek.
A lelkem alapból, természetileg törvényeskedő. Olyan a lelkem. (Ne lepődj meg ezen, a tiéd is!) Így bánunk magunkkal. Nem kívülről, mert az nagyon furán nézne ki. Merd azt mondani: a törvénynek volt haszna, de nem ez a haszna. Nem az a haszna, hogy bántsam magam vele, hanem Gal 3:24-ben a törvény elítélt engem. Azt mondta: „Nincs semmi esélyed! Örülsz?” Ez volt a törvény dolga. Megmondta nekünk. Azt kérdeztük: Tényleg? A törvény kíméletlen: Semmi esélyed nincs! „Köszönöm. Jó, hogy ezt elmondtad.” Ám van ennek egy haszna Isten akaratában. A törvény olyan, mint egy ocsmány kutya, ami elszabadult. Ha egy ilyen fut feléd vicsorogva, akkor, ha van némi eszed, csak fölteszed magad az első fára. Isten ezért adta a törvényt. (Viccesen mondom, de így igaz.)
Gal 3:24 a törvény Krisztusra vezérlő tanítómesterünkké lett. A törvény azt mondta, hogy nincs esélyed, és ezzel elvezetett Jézushoz. Jézus azt mondta: van esélyed, de nem a törvény által. Ez történt az életünkben: fölmenekültünk az első fára. Csak a kereszt lehet az, amire felmenekülhetünk. Az az egyetlen hely, ahol szabadok lehetünk. Az az egyetlen hely, ahol a másik szolgálatot találjuk.
A törvény hasznos, de nem arra, hogy méricskéljem magam általa, hanem arra való – 1Tim 1:8-10 –, hogy a nem hívő ember ránézzen, és azt mondja: „Te jó ég! Ha ez igaz, akkor bajban vagyok. Mi a válasz? Hol a remény?” A válaszunk ez: Jézus Krisztusban! Ő a remény. Ő az, aki betöltötte, Ő az, aki megválaszolta, Ő az, aki kihúzhat minket.
2Kor 3:7-8 a halál szolgálata, amit kövekbe véstek, de van másik szolgálat, amit nem kövekbe véstek, hanem a Szellem szolgálata, amit a szívünkbe véstek. Ezék 36:26-27 Isten a szívünkre írta az Ő akaratát. Ez más. Mert nem olyan: Hopp, ugorj!; hanem ott a motiváció a szívemben Isten munkája által. Járni akarok ebben. Tudom, hogy nem vagyok erős; tudom, hogy nem vagyok tökéletes. Tulajdonképpen ebből jön a hívő küzdelme.
Mi ebben az érdekes? Ha egymás mellé állítasz egy hívőt és egy vallásos embert, akkor kicsit hasonlíthatnak egymásra. Mindketten ugranak egyet: Akarok élni Isten akarata szerint! Kívülről úgy nézhet ki, mintha ugyanaz lenne, de nem az. A vallásos ember azért ugrik, mert „Meg kéne felelnem. El kéne érnem. Meddig tart még? Isten, miért tetted olyan magasra? Istenem, tudom, hogy gyűlölsz engem.” Én is így vagyok, de ezt nem mondanám ki. 🙂
A hívő másként van, neki a szívében van. Amikor ő ugrik, abban élet van. Keres valamit, és küzd. Azt mondja – Jak 3:1-2 – sokban, sokféleképpen elbukom; de ugyanakkor Isten akarata a szívembe van írva. Olyan a különbség, mint amikor valaki egy gyártósoron dolgozik, és ugyanazt a mozdulatot kell csinálni egész nap, nyolc órán keresztül. (Mostmár nem, mert vannak ügyes robotok, amik lecserélték az embert.) Ez a monotónia.
A másik olyan, mint egy csecsemő. A csecsemő ugyanazt a mozdulatot csinálja egyfolytában, rugdal heteken át, de nem azért, mert kell, hanem azért, mert annyi élet van benne, ami ki akar jönni belőle valahol, és mást még nem tud csinálni, úgyhogy rugdalózik. Ez a különbség. Ez a különbség a két szolgálat között. Az egyikben a szívbe van írva, a másikban elém van téve. Isten azt mondja: Járj a Szellem szolgálatában!
Még egy dolgot látunk itt: kárhoztatás szolgálatának is volt dicsősége. Ejha! Tényleg? Igen! „Itt vagyok fölöttük, és látom a hibájukat. Megítélhetem őket. Látom a hibát.” – és az ember kicsi szíve örülhet. Vigyázz azonban, a kárhoztatás szolgálatának van bizonyos fajta dicsősége! Ezért olyan vonzó a törvény.
Ezért annyira könnyű megítélni, amikor valaki bejön a gyülekezetbe vadonatújan. Jön egy fiú sok fülbevalóval, és olyan hosszú hajjal, hogy minden második lépésével tapossa. Könnyű valakinek a gyülekezetből odaállni elé: „Eddig én voltam a legrosszabb. Jó, hogy jöttél! Végre én is rugdoshatok valakit.” Nem véletlen mondja Pál Róma 15:1-ben: ha erősnek gondolod magad, akkor tartozol te erős a gyengének a gyengeségét hordozni. Vigyázzunk ezzel, mert a szívünk természetileg vonzódik ehhez. Természetileg arra mennék, abba az irányba gondolkodnék!
Luk 5:39 Ha az ember az óbort issza, akkor nem kívánja az újat, mert azt mondjuk, hogy jobb az ó. Ilyen a szívünk. Ha kóstolgatom a törvényt, akkor a szívem természetileg azt mondja: „Ez jobban tetszik nekem! Ez megfoghatóbb. A pásztor mindig arról beszélt, hogy meg kell találnom Isten akaratát. A pásztor mindig ilyen elvont dolgokról beszél: a kereszt élete, a Szellemben járni. Most végre itt azt hallom: csináld ezt, tedd úgy, legyen így, és ha így van, akkor alkalmas vagy. Ez jobban tetszik nekem!” Ilyen a szívünk. Könnyen választja azt, amit jobban lát, jobban megfoghat, jobban ért. Ám a dicsőség, amit abban találok – a kárhoztatásban, a betűben, a régiben, az ó szövetségben – az nem Isten Szellemének a dicsősége. Az más.
2Kor 3:9-11Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges az igazság szolgálata?Sőt a dicsőített nem is dicsőséges ebben a részben az őt meghaladó dicsőség miatt. Mert ha dicsőséges az elmulandó, sokkal inkább dicsőséges, a mi megmarad.
A törvény elmúlik, de a Szellem szolgálata soha. Olyan ez, mintha lenne egy gyufám, és azt mondanám: „Nézzétek, mennyi fényem van! Nézzétek, mim van nekem!” Aztán a hátam mögött előbújik a Nap, és azt mondom: „Ne azzal törődj! Ide nézz! Nézd, mim van nekem! Nézd, miről beszélek én! A törvény. Nézd, miről beszélek én! A kárhoztatás!” Közben ott van Isten Szellemének a szolgálata.
Figyelnünk kell erre a szívünkben, mert hallhatom az üzenetet úgy, hogy megengedem, hogy a lelkem törvényeskedve magyarázza nekem. Nem erre van szükségem, hanem arra, hogy a Szellem felkavarjon. Amikor szolgálunk, amikor beszélünk magunkhoz, egymáshoz, Istenhez, a világban emberekhez, akkor erre az új szolgálatra van szükség, nem a régire. A régiben nincs meg ez az élet.
Később Mózesről beszél. Azt mondja, hogy Mózes eltakarta az ő arcát, hogy ne őt nézzék. Ne az ő pici dicsőségét lássák. Arról beszél, hogy igazán ez történt Izraellel – 2Kor 3:14-15 –, hogy mindmáig, amikor csak olvassák Mózest, lepel borul az ő szívökre. Ez szomorú dolog, hogy Izrael meg van vakítva, és nem látják az evangéliumot, nem látják Jézust a Messiásnak. Egy nap ez majd megváltozik. Addig is persze egyénileg vannak köztük, akik megismerik az Urat.
Nekünk ez nem így van. Mózes úgy szolgált Izrael fiai előtt, hogy eltakarta az ő arcát. Ami annak a jelképe, hogy az üzenet leplezve volt feléjük. Nekünk nem így van:
2Kor 3:12 Azért ilyen reménységben nagy nyiltsággal szólunk
Nagy nyíltsággal szólunk. Ami azt jelenti, hogy amikor beszélünk az Úrról, akkor nem kendőzött, ködös dolgokat mondunk; rejtélyekről beszélünk, de nem úgy, hogy a szavainkkal eltakarjuk, hanem nyíltan beszélünk, és azt mondjuk: „Krisztus! Beszélj Hozzá! Beszélj Vele! Imádkozz! Beszélj Istennel! Olvasd a Bibliádat!” Azt feleli valaki: „Ez olyan egyszerű. Olyan gyerekes!” Mi azt válaszoljuk: igen, nagy nyíltsággal beszélünk.
Nem csak erről, hanem bonyolultabb dolgokról is nagy egyszerűséggel beszélünk, mert nem kell rejtegetnünk. Mert Isten megmutatta Magát nekünk. Ha valaki Krisztushoz jön, akkor ez a lepel lehull, és az ember látja Istent, az ember látja az Ő dicsőségét, az ember találkozik Istennel. Ez az életünk titka. Ez az életünk kincse. Ez az, amiben örvendezünk, hogy új dolog van a szívünkben és bátran, nyíltan beszélünk. Mert dicsőségesebb szolgálatot kaptunk; nagyobb feladatot, nagyobb betöltést, nagyobb felelősséget. És figyelj, választanunk kell újra meg újra! Mit választunk? Isten Igéjét a Szellemben, vagy a törvényt az én lelkemnek az elképzelései szerint?
Ha az újban járok, akkor ez történik velem:
2Kor 3:18 Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arczczal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Szellemétől.
Isten Szelleme dolgozik bennünk, formál minket, és változtat bennünket. Ha viszont megengedem, hogy a múltam, a sebeim, a hibáim bezárják a szívemet, és nem merek Isten szemébe nézni, nem merek Istenhez jönni és azt mondani: „Kérlek, használj engem! Uram, segíts megbocsátani! Uram, ki felé szolgálhatnék, kinek adhatnám oda ezt? Kinek érinthetném meg az életét?”; ha nem merem kérni ezt, ha azt mondom, alkalmatlan vagyok, ha azt mondom, hogy nem felelek meg, és még egy darabig ugrálnom, próbálkoznom kell, hogy mikor érem el, akkor ez nem történik meg az életemben. Igen, alkalmas vagyok, de nem látom, és ezért nem engedem, hogy Isten használjon.
Isten azt mondja nekünk: „Csak kétféle szolgálat van. Válaszd az újat!” Amikor elfogadsz, amikor elmélkedsz, amikor kommunikálsz, amikor szolgálsz, válaszd az újat mindenkor! Ez az, amire szükségünk van, mert ebben vagyunk alkalmasak. Ámen.