Összehasonlíthatatlanul új élet (#6)

2014 május 14. szerda  18:30

Még mindig az új életről beszélünk.

2Móz 25:2 Mondd meg Izráel fiainak, hogy gyűjtsenek nekem ajándékokat. Gyűjtsenek nekem ajándékokat mindenkitől, akit a szíve erre indít.

Itt megvalósul, amire Isten utasította őket:

2Móz 35:5 gyűjtsetek magatok közt ajándékot az ÚRnak. Mindenki, akinek szíve önként hajlandó arra, hozzon felajánlást az ÚRnak, aranyat, ezüstöt és rezet.

2Móz 35:21 És eljött mindenki, akit szíve indított, és akit lelke hajtott, és felajánlásokat hoztak az ÚRnak a gyülekezet hajlékának elkészítéséhez, minden ott végzendő szolgálathoz és a szent ruhákhoz.

Nemcsak hogy adtak, hanem:

2Móz 35:25 Az asszonyok közül pedig mind, akik értettek hozzá, saját kezükkel fontak, és fölvitték azt, amit fontak…

A 25. fejezetben Isten azt mondja Mózesnek: így csináljátok; és aztán a következő hat fejezet leírja a Szent Hajlékot, a Szent Sátrat, azt, ahol imádnák Istent, és azt mondja: Azt akarom, hogy erre adjatok. Isten elmondja nekik, hogy a cél a Szent Hajlék. „Erre adjátok a fát, erre adjátok a fonalat, az aranyat, a rezet, az ezüstöt, a bíbort, az anyagot… mindent, amit adtok.”

Aztán a 35. fejezetben ott az adakozás. Látjuk, hogy az emberek adnak bőségesen, gazdagon. Nagyszerű hely megnézni ezt egy újszövetségi hívőnek. Mert a kérdés ez, hogy mire hívta őket Isten. Arra, hogy adjanak? Lehetne ezt mondani, igen; de egy értelemben nem, mert többre hívta őket, arra, hogy vegyenek részt, hogy legyen részük a Szent Hajlékban, hogy legyen részük a Sátorban, hogy ők, és aztán mindenki más körülöttük részese lehessen Isten imádatának. Hogyha bárki bemegy abba a templomba, abba a Sátorba, és ott imádja Istent, akkor annak, aki ad, része van ebben. Ez lenyűgöző gondolat! Ez így van velünk is. Adunk, de van több. El vagyunk hívva arra, hogy részt vegyünk Istennek a munkájában. Ez a csodálatos részünk igazán mindennel, amit adunk, függetlenül attól, hogy mi az.

Arra gondoltam – nincs ilyen leírás –, hogy lehetett volna ott valaki, aki Sátánnak a szószólója a táborban, és azt mondhatta volna: „Ah, kezdik. Ah, ez éppen olyan, mint Egyiptom. Látod? Igazán nem változott a dolog.” Valójában ez Sátánnak a kedvenc mondata egy új hívő, és a régi hívő számára is: „Figyelj! Semmi nem változott igazán. Minden ugyanolyan. Nézd meg!”

Ott egy zsidó ember, és azt mondja neki Sátán: „Nézd! Egyiptomban dolgoztál a piramison. Tessék! Itt vagy Mózessel a pusztában, most dolgozol ezen a Sátoron. Látod, az egyiptomiak elvették a javaidat, ezek is elkérik tőled a javaidat. Ott téglákat kellett vetned, itt pedig sátortartó rudat kell csiszolnod. Mi a különbség?”

Azt mondhatja Sátán: „Mi a különbség? Látod, kijöttél Egyiptomból, megtetted, amire Isten elhívott.” Nekünk azt mondaná: „Látod, rábíztad Jézusra az életed. Behívtad Őt az életedbe, és minden maradt ugyanolyan az életedben. Talán nem így van? Krisztus előtt küszködtél a bűnnel, alá voltál vetve a bűnnek, ma is küzdesz a bűnnel, nem változott semmi. Azelőtt voltak konfliktusaid és gyengeségeid, most is vannak. Azelőtt mindenért meg kellett fizetni, és most nem ugyanaz van? Az istentiszteleten körbe megy a kosár.” Megvan ez a hang: „Minden ugyanolyan. Semmi nem változott.” Sátán szeret erre rámutatni.

Igazából, az új életben újfajta építkezés folyik. Másik dologról beszélünk. Nem is lehet összehasonlítani a kettőt.

Mát 11:28-30 Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok, és lelketek nyugalmat talál. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.

Micsoda szavak! Micsoda tartalom! Igazán ezért nem lehet összemérni a kettőt, a piramisokat és a Szent Hajlékot, a gabonatároló városokat és a Szent Hajlékot. Nem lehet összehasonlítani a kettőt egymással. Nem is lehet felmérni a különbséget. Ugyanígy, nem lehet összehasonlítani a bűnnel való kapcsolatomat Krisztus előtt a gyengeségeimmel ma; azt, ahogy akkor viszonyultam a pénzhez, és azt, ahogy ma; azt, ahogy akkor álltam az emberekhez, és azt, ahogy ma. Nem is lehet összehasonlítani ezeket.

Csak nézd meg velem, három egyszerű dolog:

1) Milyen igát veszünk magunkra? Zsidó levélben azt olvassuk újra meg újra, hogy Jézus elszenvedte mindazokat, amiket mi elszenvedünk. Tulajdonképpen keresztülment dolgainkon. Előttünk ment. Mát 4-ben minden kísértésben, minden fájdalomban. 1Pét 2:21-ben elszenvedte a szenvedést, azt, amit nekünk el kell szenvedni. Isten keresztülment a halálon értünk. Amikor azt mondja: Vedd fel az igát!; akkor nem azt mondja: „Hú, nézd, ott az iga. Én egy újjal sem érinteném, de te csak vedd szépen magadra.” Ez volt az, ahogy a farizeusok csinálták.

–        Hopp! Csináld! Vedd fel! Ez a terhed.

–        Miért vegyem fel?

–        Mert ezt mondja a törvény.

–        Hát te miért nem veszed fel?

–        Én miért nem veszem fel? Én magyarázom neked a törvényt. Neked nincs jogod ezt megkérdezni. Én rendben vagyok.

Jézus azonban nem ilyen. Azt mondja: „Vedd fel az Én igámat! Az Én igámat, ami Énrajtam van. Beállsz ebbe az igába Velem.” Ő velem van ebben. Ott van az ember a táborban, és Mózes kihirdeti: Adjatok a Szent Hajlékra! Erre valaki: „Hé! Miért adnál? Ezek is csak ki akarnak rabolni, mint az egyiptomiak.” Azt feleli erre: „Nézd! Mózes is ad. A vezetők is adnak. Nekik is részük van ebben. Nem állnak távol ettől.  Melyik egyiptomi csinálta ezt meg? Melyik egyiptomi állt be közénk téglát vetni? Vagy töreket szedni?” Ők viszont benne voltak ebben együtt.

Igazán mi mindannyian benne vagyunk Isten munkájában. Ez a jó hír, hogy igazán mind együtt vagyunk benne. Figyelj! Nem az a nagy dolog, hogy a pásztorok is benne vannak ebben a munkában, hanem az a nagy dolog benne, hogy Jézus is benne van ebben a munkában, hogy az Ő nyakán ott az iga, és azt mondja: „Állj be Velem ebbe. Ez az Én igám. Ez az Én munkám.”

Sokszor adok hálát azokért az emberekért, akik segítenek a gyülekezetnek a dolgában önkéntesen, a pénzügyekben, a büfében, a hangosítással, a zenével, a pásztorokért, a szolgálókért, a vezetőkért. Hálás vagyok ezért, mert mind egy okból adunk. Ugyanazon okból, amiért ők adtak. Olvastuk, hogy miért adtak? Azt olvastuk 2Móz 35:21-ben, hogy azok adtak, akiket indított a szívük. Ki indította a szívüket? A Szent Szellem.  Nyilván, Isten indította a szívüket.

Ugyanígy vagyunk mi is. Akár az időmet adom, akár az energiámat adom, akár a figyelmemet, az mind-mind azért van, mert a Szent Szellem megindította a szívemet arra, hogy járjak Ővele. Ma, amikor evangelizáltunk, beszélgettünk Lászlóval. Idősebb, egyszerű munkásember, nagyon érzékeny szívvel.  Annyira kicsit tudott Jézusról! Szinte semmit. Olyan nagy dolog volt hallgatni, ahogy Jézus beszélt ehhez az emberhez Magáról rajtunk keresztül.

Elképesztő kiváltság megosztani az evangéliumot valakivel, aki semmit nem tud erről! Azt mondta: „Ja! Láttam valamilyen filmet.” Ennyi! Ez a csoda, hogy Jézus azt mondja: Állj be ebbe az igába Velem. Vele vagyunk abban.

Úgyhogy, nem lehet összehasonlítani a kettőt. Mert Ő velünk van. Aki elhívott minket ebben, nem azt mondja: „Hajrá! Csináld!” Ha nem azt mondja: „Gyere Velem! Állj be Velem ebbe a dologba. Legyél Nekem társam ebben. Légy az Én munkatársam.”

2) Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű, Mát 11:30. Azt mondja erre valaki a gyülekezetben: Könnyű annak adni, aki gazdag. Nincs igazad. Akár sok pénzed van, akár kevés, mindig ugyanolyan nehéz adni. Úgyhogy ne várj addig, amíg megnyered a lottó ötöst. Akkor is ugyanolyan nehéz lesz adni. Ez azonban nem erről szól.

Hadd mondjam, hogy ez egészen más szinten zajlik. Nem arról szól, hogy kinek van kevés, és kinek van sok, ki tud keveset, ki tud sokat adni. Ez nem erről szól, hanem arról, hogy ha valami gyönyörűben veszel részt, és építjük a Szent Hajlékot, építünk egy helyet, ahol Istent lehet dicsérni, ahol az Ő nevét lehet felemelni, akkor nem nagy ügy adnom a megbocsájtásomat, vagy az időmet egy zenepróbára, vagy a tudásomat a palacsintasütéshez, vagy valami mást. Akkor nem nagy ügy. Miért? Azért, mert valami gyönyörűt építünk, és részem van benne. Értelme van, jelentősége van. Értelmes dolog.

Egyiptomban rabszolgák voltak. Ami azt jelentette, hogy semmijük nem lehetett abból, amit építettek. Városokat húztak fel a fáraónak. Egészen nagy épületeket építettek, de nem lehetett semmi az övék abból. Mindent elvettek tőlük. Itt azonban saját maguknak építenek. Az, amit építenek, az övék lesz, és a gyerekeiké, és a gyerekeik gyerekeié… Amennyire tudják, ez nagyszerű hely lesz arra, hogy dicsérjék Istent. Hosszú távon.

Amikor Sátán, aki a mi oly „kedves és hűséges segítőtársunk és tanácsadónk” mindig, jön hozzánk és mondja: „Figyelj! Milyen rabságba másztál már megint bele?” Amikor a szokásos „kedves” és meggyőző „szelíd” hangján azt mondja neked: „Hé, nézd! Azelőtt is gyenge voltál, most is gyenge vagy! Belenéztél a tükörbe, nem tetszett, amit láttál. Azóta eltelt tíz év, sokkal kevésbé tetszik, amit látsz. Minek? Ez csak egy rabság! Légy szabad! Légy szabad ettől az egész kereszténységtől!”; akkor csak idézd neki az Igét. Mondd azt neki 2Kor 5:17 minden újjá lett!

–        Minden újjá lett!

–        Mi lett újjá? Minden olyan, mint régen!

–        Elhallgass! Minden újjá lett! Nincs jogod beszélni hozzám. Nincs rabság az életemben. Igazából minden, amit csinálok, most már áldás nekem.

Imádkozol emberekért, és belül a hang azt mondja: És mikor teszel valamit magadért? Az a válaszom: „Ez mind áldás nekem. Ezzel semmit nem veszítettem.” „De elvesztegettél egy órát!” Azt felelem: „Nem! Nyertem egy órát örökre, és áldást ezzel a dologgal. Én építek magamnak és a gyerekeimnek, és a barátaimnak, és minden hívőnek, azoknak is, akiket nem ismerek.” Még azoknak is, akik szektának neveznek minket. Mert csak egy Gyülekezet van Isten szeme előtt, és ha ő hívő, akkor benne van. Amit én építek, az neki is áldás lehet.

P. Fodorral beszélgettünk kicsit, és azt mondta: Annyira köszönjük VAV szolgálatot, a HIGH5-ot a gyülekezeteteknek! Miért? Azért, mert imádkozunk értük. Azért, mert bátorítjuk őket. Hogyan lehetséges ez? Miattatok, gyülekezet! Lehet, hogy adsz is valamelyik munkára, nem tudom, de igazából arról beszélek, hogy ez áldás mindnyájunknak. A színdarab hamarosan megy Paksra és Dunaújvárosba. Abban neked részed van, a te imáidnak.

Amikor itt vagy, és közösségben vagyunk az Igében, amikor kérdezel az üzenet után a beszélgetésen, amikor bátorítasz valakit, akkor Sátán azt mondja: „Minek vesztegeted az idődet? Ugyan, mit érsz vele?! Nem látod? Minden ugyanolyan marad. Minden mindig ugyanolyan marad.” A válaszom az, hogy nem!

Olyan sokszor olyan sok embertől hallottam már azt, hogy az utcai evangelizáció nem működik. A válaszom az: Tudom, hogy miről beszélsz. Lehet, hogy ez a legrosszabb hatásfokú evangelizáció az összes között, de azt is tudom, hogy ma Lászlónak fontos volt, hogy ott voltunk. Nem érdekel a többi, aki azt mondta: Hagyj békén! A hívő srác számít, aki azt mondta: Mennyire jó, hogy csináljátok! Ki tudja, lehet, hogy egy nap ott lesz a szívében: én is csinálhatnám. Igazán ez az, amiről beszélek.

Figyelj! Amikor mész a vasárnapi iskolába, és szolgálsz a gyerekek felé, akkor magadnak építesz. „De nekem nincs gyerekem, és nem is lesz!” Nem ezen múlik. Amikor mész az Ezüst klubba, és főzöl az embereknek ott, vagy imádkozol értük, bátorítod őket, vagy leülsz egy tizenévessel fél órára, aki aggódik a súlya, a szeplői, a pattanásai felől, a haja hossza felől, a ráncai felől… minden felől, és töltesz vele egy fél órát és bátorítod őt, akkor mit gondolsz, elvesztegeted azt az időt? Nem!

Ez gyönyörű dolog, mert ennek értéke van. Mert építünk valami örökkévalót. Nem is a gyülekezetet, hanem ez Isten munkája egy ember életében. A gyülekezet ehhez hasznos, de ez Isten munkája egy ember életében. Az új életben ez más.

Úgyhogy, amikor Sátán barátságosan közelít, akkor egyrészt legszívesebben eltörném a karját, másrészt azt mondom neki: „Távozz tőlem Sátán, mert nincs jogod hozzám. Nincs jogod hozzám! Ennek értéke van. Jézus velem van, és ennek jelentősége van. Örök jelentősége. Ez nem rabság. Ez szabadság, én szabadságból szolgálok.”

Róm 5:15-16 arról beszél, hogy Ádám bukása nyomán mind vétkesek lettünk, és aztán Krisztus szabadítása miatt megigazultunk. Aztán hozzáteszi azt is, hogy a kettőt nem lehet összehasonlítani. Ostobaság lenne. Emberek mondanak ilyeneket: a születés és a halál ugyanannak a dolognak két oldala. Tessék?! Hogyan lehet ezt a kettőt összehasonlítani, egy lapon említeni? Mennyire ostobaság ez! Nincs semmi hasonló e kettő között. Nincs semmi közös bennük igazából.

Ugyanígy van velünk is. Mi azt mondjuk: Volt egy régi életem, amikor éltem fizikailag, a görögben ez a BIOSZ élet, és aztán van egy új életem, és ez a DZOÉ élet. Ez másik élet. Teljesen másféle. Örök minőség, örök tartalom. A kettőt nem lehet összehasonlítani. Az egyetlen hasonlóság az a körülmények. A ruháim még mindig ugyanolyanok. (Tulajdonképpen jobbak, mert megházasodtam, és a feleségem elmondta, hogy a narancssárga nem megy a világoszöldhöz. 🙂 Pedig az annyira tetszett mindig.) A kettőt nem is lehet összehasonlítani. Azt a két életet nem lehet összemérni. Nem lehet azt mondani, hogy ez ugyanolyan, de Sátán ezt próbálja sulykolni nekünk.

Ő velünk van, ennek értelme van (1), ez az enyém, úgyhogy értelme van személyesen (2), és az utolsó az, hogy ezt én választottam (3).

3) Egyiptomban is építkeztünk, most is építkezünk. Krisztus előtt, akkor is igyekeztem valamire, akkor is volt célom, és most is van célom, most is igyekszem valamire. Viszont ez most más, mert a Szent Szellem bennem dolgozott, Fil 2:13. Ez az Ő munkája értem, ez az, amit Ő végzett el énbennem. Újfajta munkában veszek részt, és azt olvasom itt, hogy nyugalmat találok. Ez a harmadik dolog, hogy nyugalmat találok.

Az új életben, amint építek, nem fáradságot találok, hanem békességet. Nyugalmat találok. Ahogy szabadságot is. Miért találok nyugalmat? Azért, mert Ő velem van, és azért, mert értelme van, és azért, mert én adtam az életem. Én döntöttem így, hogy járni akarok ebben.

Ezért van, hogy a tanítványság nem keserűpirula, amit Isten fog és lenyom a torkodon. Egyáltalán nem erről szól, hanem azt mondja: „Járj Velem! Én hívlak téged. Van egy utam a számodra. Építs Velem! Gyere, állj be az igába Énvelem. Gyere, vedd fel az igát Énvelem. Viszont megvan a szabadságod, megvan a döntésed, igen, fordíthatsz hátat, ha akarsz.” Ahogy Józsué mondta Józs 24:15-ben: „Ti tudjátok, hogy mit csináltok, de én, és az én házam népe az Urat követjük. Mi ebbe az irányba megyünk.”

Ez igazán az én döntésem. Neked is megvan a döntésed. Remélem, hogy jössz. Miért? Mert azt találtam, hogy Jézus velem van az úton. Azt találtam, hogy értelme van hosszú távon, amint elengedek dolgokat, ahogy Neki adok dolgokat, ahogy leteszem az életem, és azt mondom: „Uram, a Tiéd. Csinálj vele, amit akarsz. Kérlek, a mai nap hadd legyen több, mint ami eredetileg benne volt a tervben az én számomra az én fejemben, vagy az én erőm szerint, vagy az én képességem szerint. Jézus, használj engem a mai nap.” Mellesleg ez a tanítványság, összesen.

Nagyjából ennyi a tanítványság. Uram, ma hadd járjak Veled! – és aztán követem az Ő akaratát. Ennyi. Ilyen egyszerű. Aztán megyek Vele, és aztán nyugalmat találok. Miért? Azért, mert Neki adtam a dolgokat, mindent, és azt találom, hogy így a dolgok a helyükre kerülnek. A dolgok a megfelelő helyükre kerülnek. Ez Mát 6:33.

Nem azt mondja: „Adj mindent! Adj mindent! Aztán, ha Allah jókedvében van, talán szerencséd lesz.” Vagy: „Adj mindent ennek a bálványnak!”; Aztán mi lesz? Semmi! Hiszen fából van!

Ne valami bálványnak, hanem adj mindent Istennek! Merd odaadni Neki, és aztán a dolgok a helyükre kerülnek. Mert Isten él, és veled van, és mindenható, és szeret téged, és törődik veled, és újra felállhatsz Nála. Újra helyreállhatsz, amikor elbuktál, és megint, és megint… Ez újfajta élet, újfajta építés, és a dolgok a helyükre kerülnek. Mert ha Isten legelöl van, akkor minden a helyén van.

Hogyan kerülhet Isten a legelső helyre? Úgy, hogy mindent Neki adok. Aztán azt mondom: „Rendben. A Tiéd az egész életem.” Ez az, amit találunk itt. A zsidók adtak, örömmel adtak, és bőségesen adtak. Ez az üzenet nem az adakozásról szól, hanem a tanítványságról és a hűségről és a szolgálatról. Arról szól, ahogy megtaláljuk azt a békességet, amit Krisztus tartogat nekünk, amiben mindannyian járhatunk, függetlenül attól, hogy milyenek vagyunk, hol élünk és hogyan élünk. Ámen.

Drága Istenünk! Tied a dicsőség, amiért elhívtál minket ebbe az új életbe. Tied a dicsőség, hogy megmentettél bennünket. Tied a dicsőség, hogy amikor Hozzád fordultunk, amikor Tebeléd vetettük a bizalmunkat, akkor megmentettél minket. Köszönjük, Istenünk. Áldunk Téged, dicsőítünk Téged!

Ámen.

Kategória: Egyéb