P. Musztafa
Ézs 66:10 Örüljetek Jeruzsálemmel, és örvendjetek fölötte mind, akik őt szeretitek; vigadjatok vele örvendezéssel mindnyájan, akik gyászoltatok miatta!
„Örüljetek Jeruzsálemmel azok, akik nem vagytok semlegesek!” Az egyik legnagyszerűbb erény, ami meglehet nekünk, hívőknek, az, hogy örvendezünk más hívők győzelmeiben. Örvendezünk valaki más miatt. Nem irigykedünk, hanem azt mondjuk: „Köszönjük, Jézus! Ez az ember győzedelmes. Van valami az életében. Lehet, az én életemből hiányzik valami, de annyira örülök, hogy ennek az embernek megvan.” Ez érettség.
Arra gondoltam, hogy most megtanulhatnánk egy új hozzáállást. Ez új hozzáállás vagy új ima, nap mint nap növekszünk ebben, de lehet, valaki már gyakorolja is ezt. Csodálatos dolog, ha így gondolkodom: „Hogyan segíthetném Isten családját? Hogyan tehetném, hogy bátorodjon ma? Hogyan segíthetek? Mit tehetek?”
Tudunk-e így gondolkodni: hogyan segíthetnék? Nem így: hogyan segíthetne valaki más nekem? Hanem: van-e bármi lehetőségem arra, hogy ma lefektessem az életemet valaki másért? Miért fontos ez? Azért, mert Krisztusnak is ugyanez volt a hozzáállása. Az Ő célja a kereszt volt. A keresztre akart menni. Nem azért, mert mazochista volt, hanem azért, mert Ő ránk gondolt. Engedelmeskedett az Atyának, és amint ránk nézett, azt mondta: „Ők olyanok, mint a pásztor nélkül való juhok. Elveszettek. Bátorításra, szeretetre van szükségük. Hogyan fektethetném le az életem?”
Ézs 66:11 Hogy szopjatok és megelégedjetek megvigasztaltatásának emlőjén, hogy igyatok és örvendjetek dicsőségének bőségén.
Ez nagyon különleges vers. „… hogy részesei legyetek a dicsőségnek, amit Isten valaki életébe akar adni.” Isten ezt az Ő Testének akarja adni. Szeretném elfogadni ezt a dicsőséget, szeretnék részese lenni. Ez a dicsőség sokkal nagyobb, mint amit bárhol máshol találnék magamnak.
Ézs 66:12 Mivel így szól az Úr: Íme kiterjesztem rá a békességet, mint egy folyóvizet, és mint kiáradott patakot a népek dicsőségét, hogy szopjátok; ölben fognak hordozni, és térdeiken cirógatnak titeket.
Tudod-e, mi a legrosszabb fajtája a szektásságnak? A hívők egy ön-igaz csoportja. Akik nagy zűrzavart, zenebonát csapnak amiatt a szálka miatt, amit látnak a másik hívő szemében, miközben a saját szemeik is füleik tele vannak hatalmas gerendákkal. Azt hiszem ez a legrosszabb dolog, amit egy hívő tehet, hogy keresi, kinek van szálkája, ahelyett, hogy azt kutatná, kinek van győzelme. „Kik azok, akik hibáztak? Van egy jó hosszú listám a hibákról.” Azon vehetem észre magam, hogy azok a dolgok foglalnak el, amiket Isten ki akar törölni. Isten ki akarja dobni azokat a dolgokat, én pedig próbálom visszatartani Őt ettől és nem hagyom, hogy megtegye.
Istennek csak egy gyülekezete van a Földön. Egy Test, és ezek mi vagyunk. Annyira fontosak vagyunk Neki. Az Ő gyermekeinek tartjuk magunkat és azok is vagyunk. Mert szeretetünk van egymás között. Tanuljuk, hogyan tükrözzük Jézus szívét egymás felé. Ha ismerem és tiszteletben tartom az alapvető tanokat Krisztus Testével kapcsolatban, akkor csapattag leszek más, újjászületett hívőkkel együtt.
Valamennyien szeretnénk csapatjátékosok lenni, és azok is vagyunk. Ez fontos számunkra. Nem kis szigetek vagyunk, hanem csapatjátékosok. Egy fejünk van, Jézus Krisztus. Egy alapunk van, Jézus Krisztus szeretete, kegyelme és irgalma. Nem gondolunk másokra úgy, hogy ők alacsonyabbak lennének, nem hasonlítgatunk, hanem bátorítunk.
Nem fogok elfogadni gonosz beszédeket más hívőkről. Így élünk. Ha valaki elkezd beszélni valaki másról, azt mondom: „Állj, menj oda ahhoz az emberhez és beszélj vele. Beszéltél vele mielőtt beszélnél róla a háta mögött? Nem fogom megtámadni Isten családját azzal, hogy a bukásokról terjesztek híreket.
Valaki elbukott, akkor sírok, nem örülök. Véletlenül sem terjesztem, hanem sírok és imádkozom. Nem fogok örvendezni más hívők bukásán. Helyette igyekszem azon, hogy jót tegyek mindenkivel, kiváltképpen az Isten háza népével, Gal 6:10.
Pál apostol könyörög:
Fil 2:1-2 Ha annak okáért helye van Krisztusban az intésnek, ha helye van a szeretet vigasztalásának, ha helye van a Szellemben való közösségnek, ha helye van a szívnek és könyörületességnek, Teljesítsétek be az én örömömet, hogy egyenlő indulattal legyetek, ugyanazon szeretettel viseltetvén, egy érzésben, egyugyanazon indulattal lévén;
„Adjatok nekem okot az örvendezésre. Kérlek, örvendeztessetek meg! Szeretnék örvendezni. Szeretném látni, hogy megvan a könyörületességetek, szeretetetek, törődésetek egymás iránt.” A szellemi egységre gondoltam. Ezt nem tudjuk saját erőnkből létrehozni. Meghaladja az értelmünket, tapasztalatainkat.
Gyakorolhatjuk a szellemi egységet azáltal, hogy felismerjük. Ismerjük fel az egységet és kutassuk, bátorítsunk szeretetben, és ez nekünk is hasznunkra lesz. A kritikusokból soha nem lesz hasznunk, de ha bátorítunk – Isten azt mondja –, akkor az áldás, az irgalom, a szeretet folyamai kiáradnak.
P. Bendegúz
2Krón 33. Manassé királyról van szó, aki Ezékiás fia volt. Ezékiás rendkívül jó király volt, de a fia, Manassé nem. Érdekes módon ő uralkodott a legtovább Júdában. Isten hagyta neki.
2Krón 33:10 És noha megszólította az Úr Manassét és az ő népét; de nem figyelmezének reá.
Isten megszólította őket. Isten beszél hozzánk, megszólít minket. Néha halkabban, néha hangosabban. Néha még a bőrünkön is érezzük.
2Krón 33:11-13 Reájuk hozá azért az Úr az asszíriabeli király seregének vezéreit, akik Manassét megfogták és vasba vervén megkötözék őt két lánccal, és Babilóniába vivék. Mikor pedig nagy nyomorúságban volna, fohászkodék az Úrhoz az ő Istenéhez, és teljesen megalázta magát az ő atyáinak Istene előtt. És könyörögvén hozzá megkegyelmeze neki, és meghallgatván könyörgését, visszahozá őt Jeruzsálembe, az ő országába. Akkor ismeré meg Manasse, hogy az Úr az igaz Isten.
Nagyon messze elment Manassé. Annyira, hogy Isten azt mondta, miatta elviszi Júdát fogságba. Aztán Isten várt rá, és Manassé megalázta magát. Kellett neki valami megdöbbentő dolog az életében. Kellett valami, ami elvette a büszkeségét. Van itt egy nagyon fontos dolog, amiről az emberek, még a keresztények sem szeretnek beszélni. Inkább szívesebben beszélünk hatalomról, erőről, vagy valami hatalmas dologról. Amiről beszélni szeretnék, az a megtörtség. Ez Isten országában az egyik legfontosabb dolog.
Manassé nagyon eltávolodott Istentől és elcsábította az egész népet erre, de aztán a szívében megalázta magát és megtörtségre jutott. Istenhez fordult és Isten meghallgatta őt.
Dán 4. Nabukodonozor azt gondolta, hogy ő hatalmas, az egész világ az ő uralma alatt van, és büszke lett a szívében. Júda fiai ott voltak a birodalmában, és ott volt Dániel is. Isten használta ezt az egész helyzetet, hogy megmutasson valamit Nabukodonozornak. Isten ismerte őt, ez nyilvánvaló. Miért? Azért, mert kezdeményezett felé. Isten kereste Nabukodonozort. Sokszor és sokféleképpen, ahogy Manassét is kerete.
Amikor kiegyenesítjük az idővonalat, akkor azt látjuk, hogy amikor Júda végleg elfordult Istentől, akkor Nabukodonozor megtért Istenhez, ugyanabban az évben. Amikor Isten népe eltávolodott Istentől, akkor egy távoli ember, akinek semmi köze nem volt Istenhez, a szívében Istenhez fordult. Ez olyan csodálatos nekem, hogy Isten előtt nincs személyválogatás. Isten nem ír le senkit, még engem sem. Nincs olyan ember, aki felé ne kezdeményezne. Nincs olyan megtört szív, akihez ne lenne közel.
Nabukodonozornak van egy álma, ami végbe is megy:
Dán 4:27-29 Szóla a király és mondá: Nem ez-e ama nagy Babilon, amelyet én építettem királyság házának, az én hatalmasságom ereje által és dicsőségem tisztességére? Még a szó a király szájában volt, amikor szózat szálla le az égből: Neked szól, oh Nabukodonozor király, a birodalom elvétetett tőled. És kivetnek téged az emberek közül, és a mezei barmokkal lesz a lakozásod, és füvet adnak enned, mint az ökröknek, és hét idő múlik el feletted, amíg megesméred, hogy a felséges Isten uralkodik az emberek birodalmán, és annak adja azt, akinek akarja.
Ez meg is történik. Nabukodonozor itt már magáról ír:
Dán 4:31-32 És az idő elteltével én, Nabukodonozor, szemeimet az égre emelém, és az én értelmem visszajöve, és áldám a felséges Istent, és dicsérém és dicsőítém az örökké élőt, kinek hatalma örökkévaló hatalom és országa nemzedékről-nemzedékre áll. És a föld minden lakosa olyan mint a semmi; és az ő akarata szerint cselekszik az ég seregében és a föld lakosai között, és nincs, aki az ő kezét megfoghatná és ezt mondaná neki: Mit cselekedtél?
Utána visszahelyezik Nabukodonozort és még nagyobb lesz a királysága.
Dán 4:34 Most azért én, Nabukodonozor, dicsérem, magasztalom és dicsőítem a mennyei királyt: mert minden cselekedete igazság, és az ő utai ítélet, és azokat, akik kevélységben járnak, megalázhatja.
Nabukodonozor meglátott valami fontosat, azt, hogy Isten előtt nem a büszkeség a nyerő. Mert Isten tényleg a megtört szívűekhez van közel. Zsolt 34:19 Ő közel van a megtört szívűekhez.
Zsolt 51:19 Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet oh Isten nem veted te meg!
Hogyan lehetséges, hogy azt mondja Isten: ez az áldozat a megfelelő, ez a kedves áldozat? Amikor Istennek vitték az áldozatokat, akkor felajánlottak valamit Istennek. Itt azonban azt mondja, hogy a megtört szív az a dolog, ami kedves áldozat Isten előtt. Ugyanis a megtört szív olyan dolog, ami Isten számára elérhető, ami Istené. Ez az a dolog, ami igazán tetszik Istennek: a megtört lélek.
Mát 11:29 Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.
Mát 9-ben Jézus együtt vacsorázik bűnös emberekkel. Ott vannak a farizeusok is, és ítélet van a szívükben. Miért? Azért, mert nem megtört a szívük.
Olyan szív, amely nem megtört, könnyen keresi azt, hogy ítéletet hozzon, hogy megtalálja másokban a hibát, amíg az, akinek meg van törve a szíve, az látja, hogy a másiknak nagyon nagy szüksége van Istenre. A bűnben nincs megtört szív. Abban büszkeség van. A törvénykezésben sincs megtört szív. A törvénykezésben is csak büszkeség van. Annyira érdekes ez, hogy a törvénykezésben büszkeség van, és nem megtört szív.
Máté 9:12 Jézus pedig ezt hallván, monda nekik: Nem az egészségeseknek van szüksége orvosra, hanem a betegeknek. Elmenvén pedig tanuljátok meg, mi az: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Mert nem az igazakat hívogatni jöttem, hanem a bűnösöket a megtérésre.
Ján 8-ban látjuk azt a nőt, akit elkaptak, és látjuk, hogyan ítélik el őt. Aztán ott vannak az emberek, akiknek büszkeség és ítélet van a szívükben. Aztán amikor Jézus rátapint a problémájukra, akkor eltűnik a büszkeség onnan. A megtörtség nem pillanatnyi állapot, hanem életstílus, ahol elismered, hogy nem te vagy az életed középpontja, hanem Krisztus. Feltétel nélkül elfogadod, ami jön Őtőle. Elsősorban az Igére gondolok. Elfogadod Őtőle az Ő szavát, és hagyod, hogy munkálkodjon a szívedben.
Róm 8:2 Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől.
Itt a dzóé (gr.) életről beszél, Jézus Krisztus életéről. Zsid 7:16-ban azt látjuk, hogy ez olyan élet, amit nem lehet megrontani, ami elpusztíthatatlan élet, ami Jézusnak van, és ami Jézusnak volt itt a Földön. Ez az élet, Jézus Krisztus élete, ami túlmutat rajtam, ez megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől.
Róm 8:5 Mert a test szerint valók a test dolgaira gondolnak; a Szellem szerint valók pedig a Szellem dolgaira.
Amikor a büszkeségemben élek, akkor a régi életemben élek: vagy bűnben élek, vagy próbálkozom, hogy ne bűnben éljek. Akkor lehet, hogy másokat kárhoztatok, de lehet, hogy próbálkozom, de csak azt veszem észre, hogy nem sikerül. Isten azonban valami másra hívott el minket. Arra, hogy a szellem dolgaira gondoljunk, hogy másik életben éljünk, az Ő életében, és hogy lerakjuk a büszkeségünket és megtört szívünk legyen.
Hogyan lehetne egységünk megtört szív nélkül? Ez a kulcs a dologban. Mert ha meg van törve a szívünk, akkor nem rólunk szól ez az élet; ha nem az én büszkeségem van a középpontomban, hanem Krisztus élete; ha alázattal megyek Istenhez, tudva azt, hogy semmi vagyok, hogy nincs mit felajánlanom. Egy büszke ember lehet, hogy kimondja, lehet, hogy nem, de ha egy szolgálatban ott van, akkor azt mondja: ez a szolgálat örülhet, hogy én itt vagyok. „Olyan csodálatos vagyok, jó ennek a szolgálatnak, hogy itt vagyok. Mert én tudom.”
Akinek megtört a szíve, az nem így gondolkodik. Mert tudja, hogy ő semmi, és nincs semmije. Csak egyetlenegy dolga van abban a szolgálatban is: Krisztus élete, ami átfolyik az ő megtört szívén. Ha nincs ez a szív, akkor nem folyik át rajta semmi. Elképzelhető, ha sok bajom van az életben, akkor nem azzal van baj, hogy kevés benne Isten, hanem az a baj, hogy sok van belőlem benne.
Kol 2:9-10 Mert Ő benne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg, És ti Ő benne vagytok bételjesedve, aki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak;
Isten mindennel megajándékozott minket. Én teljes vagyok Krisztusban. Mindenem megvan. Isten mindent nekem adott, hiszen nekem adta az Ő életét. Az Ő feltámadási, romolhatatlan életét. Nekem minden megvan, ami az örökkévalóságban kell, és ami kell nekem itt az életben. Elképzelhető azonban, hogy kicsit sok van belőlem.
Ez Keresztelő János klasszikus mondata, Krisztusról beszél itt:
Ján 3:30 Annak növekednie kell, nekem pedig alább szállanom.
Keresztelő János tudta, hogy neki lejjebb kell mennie, egyre kisebbnek kell lennie, és Krisztusnak egyre nagyobbnak. Ez igaz a mi életünkre is, hogy egyre kisebbnek kell lennünk, Krisztusnak pedig egyre nagyobbnak. Krisztus úriember fajta, ha túl nagy vagy, akkor ezt a lufit Ő nem pukkasztja ki. Engedj ki egy kis levegőt, és hagyj Neki helyet, hogy Ő növekedjen. Mert Ő már mindent neked adott Őbenne. Nem Rajta kívül, ez nem a tiéd, hanem az Övé, mert ez Ő maga, de teljes egészében neked adta Magát és mindazokat, amik szükségesek arra, hogy valódi életed legyen.
2Kor 4:6-7 Mert az Isten, aki szólt: sötétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arcán való világoltatása végett. Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy amaz erőnek nagy volta Istené legyen, és nem magunktól való.
Az emberek nagy dolgokat keresnek. Az apostolok is versenyeztek, hogy ki legyen Jézus jobbján és balján az örökkévalóságban. Amikor ellenük voltak, akkor ők hajlandóak lettek volna tüzet lehívni az égből, mint Illés. Igaz, Illésnél az áldozatot emésztette meg a tűz. Aztán amikor látták, hogy mások is hirdetik az Úr nevét, vagy használják Krisztus nevét arra, hogy különböző dolgokat tegyenek, akkor azt mondták Jézusnak: tiltsd el őket, mert nem velünk vannak.
Ez büszkeség, mert: „Én kaptam Jézustól ezt az elhívást. Ez csak az enyém és másnak nem adható. Ez az én birodalmam. Bárki, aki odalép, csapj oda neki.” Jézus viszont azt mondta: aki nem ellenünk van, az velünk van.
Nagyok vagyunk sokszor a saját szemünkben, és betöltjük a magunk életét. Pedig Isten arra hívott minket, hogy legyen megtört szívünk Ő előtte. Isten Igéje hozhat megtörtséget a szívünkbe. Aztán vannak más dolgok is, persze. Nem feltétlen szükséges az, hogy átmenjünk dolgokon, ahhoz, hogy megtört legyen a szívünk, hanem az kell, hogy megalázzuk magunkat a szívünkben Isten előtt, és ne gondoljunk sokat magunkról, hanem tudjuk azt, hogy Ő minden mindenekben, Neki növekednie kell az életemben és nekem alászállnom.
Samuel Chadwick mondta: az ima, ami győzedelmeskedik, az nem a száj munkája, hanem egy megtört szív esedezése. Megtört szív esedezése. Ha Istenhez megyek, és büszke, megkeményített szívvel megyek Ő elé, ugyan mit ér az, hogy a szám jár? Ahelyett, hogy megtört szívem lenne és Isten hallja. Még ha ki sem mondom a szót, Ő már hallja. Mert ez az, amit Ő élvez. Ő élvezi, hogy van egy szív, ami teljesen az Övé, amit Ő át tud járni, mert nyitva van Őfelé, és ez nem huzavona, nem küzdelem.
Annyi háború lehet a saját szívemben! Azért, mert én nagyon is jelen vagyok és nagyon háborús ember vagyok a szívemben, könnyen küzdök Istennel. Könnyű kizárni Istent a szívemből és könnyű azt mondani: na, majd egyszer beengedlek, de most intézem a magam dolgait, mert én tudom, hogy kell csinálni. Isten erre a helyre nem tud bemenni. Szánjátok oda magatokat Istennek tetsző áldozatul; Róm 12:2. A szívetek megtörtségében Isten tud munkálkodni.
Henry Ironside azt mondta: „Isten megtört embereket keres, akik Krisztus keresztjének fényében ítélték meg magukat. Ha azt akarja, hogy valami megtörténjen, akkor olyan embereket használ ehhez, akik eljutottak önmaguk végére, akiknek a bizalma nem magukban, hanem Istenben van.” Tehát, ha Isten valamit meg szeretne tenni, akkor fog használni embereket, de nem akárkit, hanem olyan embereket, akik saját maguk végére értek. Akiknek a szívük megtört és Istennél van.
Nem azokat, akik azt mondják: mondjad Isten, én megyek, én tudom. Isten miért nem mondja el sokszor, hogy mi a terve az életünkben? Lehet, helyben állunk, kérdezzük Őt: mondd már meg, légy szíves, hogy mi a terved az életemben! Lehet, hogy azért, mert ha elmondaná: ez a tervem az életedre, itt van leírva; akkor én megfognám, és azt mondanám: köszi, megyek. Ő ottmarad, én meg megyek Ő nélküle.
Isten azt mondja: nem ez a lényeg, hanem Én azt keresem, hogy megtört legyen a szíved és Én tudjalak vinni valahova. Amíg azt hiszed, hogy neked megvan az erőd, a képességed, hogy menj és véghezvidd a listát, ami le van írva, addig nem az történik, amire igazán Isten vágyik az életedben. Mert a megtörtségben van egy képtelenség.
Láttál már olyan embert, aki elesett és összetörte magát? Ő nem fog felpattanni, hogy odébb fusson a feladattal, de meg lehet fogni finoman és elvinni. Ez itt a lényeg. Az, hogy Isten akar téged vinni. Ahhoz viszont az kell, hogy a szívedben egy kórházi eset legyél az Ő számára, Ő rátehessen az Ő hordágyára és szépen elvigyen oda, ahova vinni akar. Azt mondja: ez a tervem, és nem az, hogy fussál a listáddal. Hanem az, hogy ott legyen a szíved, és Ő dzóé életét adhassa neked.
Még egy idézet: Isten a megtört dolgokat használja. Például, a talajnak meg kell töretnie ahhoz, hogy a mag belekerülhessen és teremjen. A felhőknek meg kell töretniük, hogy eső essen belőlük. A magnak is meg kell töretnie, hogy növény legyen belőle. A búzamagot meg kell törni, hogy kenyér legyen belőle. A kenyeret is meg kell törni ahhoz, hogy számodra táplálék legyen.
Hány megtöretés van a folyamatban, míg eljutunk oda, hogy számodra étel legyen? A föld, a mag, a felhő, a gabonamag, a kenyér; mindennek meg kell töretnie. A te szívednek, hogy táplálék legyen – hogy te legyél táplálék másoknak, hogy Istennek kedves illat legyél –, ahhoz kell lennie megtörtségnek. Ez az, amit keress. Keresd a megtört szívet magadban, és másokban is.
Ha találsz olyan embert, aki megtört szívű, akkor élvezetes ilyen emberrel lenni. Azért, mert nem őróla fogsz hallani. Nem mindennel kapcsolatban az jön fel: bezzeg én!; hanem jól fogod érezni magad vele, mert kicsi a maga szemei előtt. Keresi a te örömödet, a te felépítésedet.
A mi szívünkről van szó elsősorban. Ez olyan hihetetlen dolog az életünkben, ha ott van a megtört szív, és gyümölcse van. Ámen.