Önts tiszta vizet a pohárba! & Bocsásd meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!

2016 október 30. vasárnap  16:30

P. Farkas Laci

Zsolt 50:15 Hívj segítségül engem a nyomorúság idején: én megszabadítalak, és te dicsőítesz engem.

A nyomorúság nem kellemes helyzet, mégis megtapasztaljuk időnként. A jó hír az, hogy nem a nyomorúságra lettünk elhívva, hanem a szabadításra, és arra, hogy dicsőítsük Őt. Mégis, ennek ellenére a nyomorúság hathat ránk nagyon ijesztően. Dühössé, mérgessé, elkeseredetté tehet bennünket. Igazán azért, mert nem tudjuk kontrollálni a helyzetet.

1Sám 1-ben van egy történet, ahol a nyomorúság szépen kibontakozik. Az egyik oldalon azt látjuk, hogy valakit nagyon haragossá és dühössé tesz, másik oldalon pedig azt látjuk, hogy valakit nagyon elkeseredetté tesz, mégis szabadulást talál. Akárhogy is, amikor az ember benne van, akkor megvan az a törekvése: Öntsünk tiszta vizet a pohárba! Megvan benne az: Ha már a helyzeten nem tudok változtatni, legalább öntsünk tiszta vizet a pohárba, és hagyjuk abba a mellébeszélést! Ezt látjuk ebben a történetben.

Van két asszony, mindkettő ugyanannak a férfinak, Elkánának a felesége. A 3. versben látjuk, hogy Elkána minden évben ment az Úr házába, hogy áldozatot mutasson be.

1Sám 1:4-5a Valahányszor Elkána áldozott, Peninnának, a feleségének és minden fiának és leányának áldozati részt adott. Annának pedig kétakkora részt adott, mivel Annát igen szerette.

Röviden a nyomorúság leírása ennyi. Látjuk, hogy ez a helyzet Peninnát mennyire dühössé és mérgessé tette.  Nemcsak hogy mérgessé és dühössé vált, hanem még utána elkezdte bosszantani a másik feleséget, Annát. Amikor rájött arra, hogy a férje mit tett, és arra, hogy őt ez mennyire zavarja, akkor ott volt a szívében: Rendben, de legalább öntsünk tiszta vizet a pohárba!

Ahelyett, hogy Elkánához ment volna, Annához ment, és neki mondta ezt: „Figyelj, Anna! Csak azért, hogy tisztázzuk a helyzetet, nekem vannak gyermekeim, neked nincs egy sem. Szeretném, hogy ez tiszta legyen!” Természetileg ennyire futja. Emberileg ide tudjuk elvinni a helyzetet. Ettől még semmi nem változik, de az ember legalább úgy érzi magát, hogy valamit tett. Megvan ez Annánál is, hogy tisztázza a helyzetet. Úgy tűnik, hogy a férjben is megvan ez.

1Sám 1:8 Ekkor azt mondta a férje, Elkána: Anna, miért sírsz, és miért nem eszel? Mi felett bánkódsz a szívedben? Hát nem többet érek-e én neked tíz fiúnál?

A válasz az, hogy igen, de a kérdés igazából nem ez. A kérdés igazából az, hogy ebben a nyomorúságos helyzetben van-e több, van-e nagyobb, az Úr tud-e tenni valamit, esetleg meg tud-e szabadítani. Ezt látjuk itt:

1Sám 1:9-10 Miután ettek és ittak Silóban, Anna fölkelt, Éli pap pedig az ÚR templomában az ajtófélfánál ült a székében. Az asszony lelkében elkeseredve könyörgött az ÚRnak, és igen sírt.

Anna kiöntötte a szívét az Úrnak. Aztán látjuk, ahogy fogadást tesz az Úrnak. Azt mondja: „Ha az Úr rátekint az én nyomorúságomra, ha megemlékezik róla, ha el nem feledkezik róla, és ha ad nekem egy fiúgyermeket, akkor én esztendő múlva, ahogy meglesz a gyermek, én odaadom Neki. Egész életére az Úrnak adom őt.” Aztán azt írja, hogy amint befejezte az imát, az arca már nem volt szomorú, már nem sírt. Felkelt, és ment vissza. Csak megengedte Istennek, hogy Ő öntsön tiszta vizet a pohárba.

Annyira megáldott engem ez a történet, mert rájöttem, hogy nekem is nagy szükségem van erre, hogy kiöntsem a szívemet Istennek, és megengedjem, hogy Ő öntsön tiszta vizet a pohárba. A versben, amivel kezdtük, ez áll: aki segítségül hívja Őt a nyomorúság idején, azt Ő megszabadítja, és aztán ő dicsőíti Őt. Azt gondolom, Anna ezt tette hazafelé. Megvolt a lehetőség arra, hogy Peninna újra és újra még gúnyolja és csúfolja őt, de Anna szívében történt valami. A helyzet, a körülmény még nem változott meg, de Isten tiszta vizet öntött a poharába, és nem volt már rá hatással a helyzet.

Nem tudom, hogy neked milyen idő van most az életedben, lehet, hogy ugyanez, a nyomorúság ideje. Csak bátorítalak, hogy ahogy Anna, menj be az Úr házába, menj az Ő jelenlétébe, és csak öntsd ki a szíved Neki. Engedd meg Neki, hogy tiszta vizet önthessen a poharadba, és meg fog változni minden.

Aztán látjuk, hogy az Úr később megadta Annának, amit kért. Aztán Anna elvitte Sámuelt az Úr házába. Megvolt a gyümölcse. Ámen.

 

P. Brian

Viktor Frankl egy zsidó ember volt, aki túlélte a holokausztot. Ő egy filozófus is. Azt hiszem, nem lett kereszténnyé. Van valami, amit mondott, amit alkalmazni fogok az üzenetre.

„A szeretet az egyetlen mód arra, hogy meg tudjunk ragadni egy másik emberi lényt a lényének a magvában, lényegében. Senki sem lehet tisztában egy másik emberi lény lényegével, hacsak nem szereti őt. A szeretet által képes a szeretett személy lényegi elemét, jellemvonásait látni. Ráadásul még azt is meglátja, hogy mi a képessége annak az embernek, ami nem bontakozott ki. Ezenkívül a szerető személy a szeretete által a szeretett személyben életre tudja hívni a képességeket, a lehetőségeit. Ezeket a lehetőségeket úgy realizáltatja a másikkal, hogy tudatára ébreszti a másikat, hogy mire képes.”

Mózes 4. könyve lesz az üzenet alapja. Mert Jézus az utolsó ószövetségi próféta volt, ezért az Ószövetséggel kezdjük, amelyben élt, és valószínűleg kívülről tudta is.

4Móz 15. A bűnösöknek két kategóriája létezett. Mi ez a két kategória?

4Móz 15:24-25 akkor hogyha a gyülekezet tudtán kívül, nem szándékosan esik a tévedés, az egész gyülekezet áldozzon egy bikaborjút egészen elégő áldozatul, kedves illatul az ÚRnak, és étel- és italáldozatot is hozzá szokás szerint, és egy kecskebakot bűnért való áldozatul. Végezzen engesztelést a pap Izráel fiainak egész gyülekezetéért, és bocsánatot nyernek, hiszen nem szándékosan vétettek; és ajándékul tűzáldozatot vigyenek az ÚRnak meg bűnért való áldozatot az ÚR elé a nem szándékos vétekért.

A 24. versben láttuk a gyülekezetet, és itt pedig az egyént látjuk:

4Móz 15:27-28 Ha pedig csak egy ember vétkezik nem szándékosan, mutasson be egy egyesztendős kecskét bűnért való áldozatul. A pap pedig végezze el az engesztelést azért az emberért, aki nem szándékosan vétkezett az ÚR előtt, és ha elvégezte az engesztelést, bocsánatot nyer.

Ez az első kategória, a nem szándékos vétkek, bűnök. Anélkül tettem, hogy tudtam volna, hogy ez bűn, vagy véletlenül tettem meg.

4Móz 15:30-31 De ha valaki szándékosan vétkezik – akár bennszülött, akár jövevény –, az az URat gyalázza meg, gyomláltassék azért ki népe közül. Mivel megvetette az ÚR szavát, és megszegte az ő parancsolatát, mindenképpen gyomlálják ki azt az embert, vétke legyen őrajta.

Tehát ez a két kategória.

Gondolj bele, mennyi ember élt Jézus korában a Földön. Tudjuk, hogy Jézus minden idők minden emberét képviselte. Akkoriban is nyilvánvalóan voltak emberek mindkét kategóriába. Ezért volt két kategória, mert mindkét kategóriában voltak emberek. Az egyik kategóriával sokkal könyörületesebben bántak, a másik kategóriával pedig a törvény szerint bántak. Mert az egyik csoport nem szándékosan, a másik pedig szándékosan vétkezett.

Luk 23. Itt Jézus a kereszten van, és végignéz az embereken. Ránéz arra, aki megkorbácsolta, ránéz a farizeusokra, akik összeesküdtek Ő ellene, ránéz azokra, akik azt kiáltották: „Feszítsd meg! Feszítsd meg!”, ott voltak a gúnyolói… ott az egész csoport. Jézus rájuk nézett, és mindnyájukat a kategóriák közül az egyikbe helyezte:

Luk 23:34 Jézus pedig azt mondta: Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek! …

Csodálatos! Mindenkit egy kategóriába helyezett. Mert ez az a kategória, amelyiknek áldozata van. A másik kategóriában az ember viseli a saját bűnét. Jézus, Aki elvette az egész világ bűnét, ebbe a kategóriába helyezi őket. Ez árulkodik valamiről a kapcsolatokkal kapcsolatban.

Pál apostol önmagát is ebbe a kategóriába tette:

1Tim 1:13 engem, aki korábban istenkáromló, üldöző és erőszakoskodó voltam, de könyörült rajtam, mert tudatlanul cselekedtem hitetlenségben.

Ugyanazt a hozzáállást látjuk Istvánban, mint Pálban. ApCsel 7:59 Istvánt megkövezték. Annyira lenyűgöző ez a rész, mert Jézusra emlékeztet minket.

ApCsel 7:59-60 Mialatt Istvánt megkövezték, ő így imádkozott: Uram Jézus, vedd magadhoz lelkemet! Majd térdre esett, és hangosan így kiáltott:…

Ki akarta mondani, miközben a kövek zúgtak rá. Ez volt a szívén. „Szeretném, ha az emberek tudnának valamit, ami nagyon fontos.”

ApCsel 7:60 Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt! És miután ezt mondta, meghalt.

Lenyűgöző! „István, mi nyomja a szívedet? Már csak néhány másodperced van arra, hogy elmondd.” „Azt szeretném, ha tudnák, hogy én ezt nem rovom fel nekik. Szabadok minden kárhoztatástól.” Meglehetősen nagyszerű ember!

2Tim 4-ben van egy hasonló írásrész. Mielőtt Pált lefejezték, egyedül volt a börtönben, és ezt mondta:

2Tim 4:16 Első védekezésem alkalmával senki sem volt mellettem, sőt mindnyájan elhagytak. Ne számíttassék be nekik.

Annyira csodálatos! „Ne számíttassék be nekik!

Az Úrnak volt egy különleges városa, a menedékváros. A menedékvárosok olyan helyek voltak, ahova az emberek odafuthattak, és tudták, hogy ott méltányosan bánnak velük. Nekünk is van egy menedékvárosunk, és ez a kereszt. Tudjuk, hogy függetlenül attól, hogy mit tettünk, Isten igazsága szerint fognak bánni ott velünk. Isten igazságossága azt mondja, hogy az ember csak egyszer fizethet a bűnéért. Hallottad ezt? Az ember csak egyszer fizethet a bűneiért. Ez mit jelent számunkra? Ez azt jelenti, hogy mindnyájunk bűneiért már fizetve lett. A kereszt miatt van ez. Mert ott Krisztus az egész világ bűnéért meghalt. Nemcsak a hívőkéért, hanem az egész világ bűnéért.

Ennek az ellentett verse a következő:

1Ján 1:9 Ha megvalljuk bűneinket, ő hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket, és megtisztítson minket minden hamisságtól.

Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy Isten nem azért bocsátja meg a bűnünket, mert szeret minket, hanem azért bocsátja meg a bűneinket, mert már meg lettek bocsátva. Mert volt egy jogi nyilatkozat, egy ítélet, hogy a bűneidért már megfizettek, és minden bűn ugyanabban a kategóriában van. „Ez tényleg igaz?” Jobb, ha igaz. Mert ha nem, akkor a saját bűnünket kell hordoznunk. Nem kell azonban ezt tennünk. Mert volt egy bűn-viselő. Az, Aki a bűnt nem ismerte, bűnné lett értünk, hogy mi az Ő igazságává váljunk, hogy igazságot nyerjünk Őbenne.

Mit jelent ez a kapcsolatainkban? Miért küldte el Isten az Ő Fiát? A kapcsolat miatt. Nem azért, mert mulatságos volt, nem játék űzött, nem azért, mert így akarta bemutatni, hogy Ő Isten, mert Isten ilyen dolgokat tesz, elküldi a Fiát, hagyja, hogy az ember bűnt kövessen el, aztán megmenti… Nem! Isten egy okból küldte el a Fiát. Azért, hogy kapcsolata legyen velünk.

Viktor Frankl, aki megváltatlan ember, egy nagyon mély és – úgy gondolom – igaz dolgot, nagyon alapvető dolgot mondott: „Csak azok, akik szeretik egymást, ők fogják igazán ismerni egymást. Akik szeretik egymást, létrehozhatnak egymásban olyasvalamit, amire különben nem tehetnének szert.”

Mi soha nem fogunk közel kerülni egymáshoz, ha nem szeretjük egymást. Mi ez a szeretet? A szeretet mindenkit abba a kategóriába helyez: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek. Egyikünknek sincs joga arra, hogy embereket a másik kategóriába helyezzen.  Egyikünknek sincs joga ehhez! Hiszen csak egy kategória létezik számunkra. Csak egy kategória létezik, amibe embereket tehetünk: nem tudják, hogy mit cselekszenek.

„De igenis tudják, mit cselekszenek!” Nem! Nem érted. Nem tudják, hogy mit cselekszenek. Mert ez az a kategória, amiben áldozat van, és az áldozat már megáldoztatott értünk. Pál ezért tette ezt a rendkívüli nyilatkozatot, amikor azt mondta: „Legyetek kedvesek egymás iránt! Bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten Krisztusért megbocsátott nektek is.” Ez az, ami megőrzi a kapcsolatokat.

Megbántjuk egymást? Naná! A hitetlenek megbántanak minket? Igen. Néha a hívők jobban megbántanak minket, mint a hitetlenek, mert sokkal többet várunk tőlük. Nem számít azonban. Akár hívő, akár nem hívő teszi, szándékosan, vagy nem szándékosan, akár kedvelem, akár nem kedvelem, mindenki ugyanabba a kategóriába tartozik. Ez felszabadít minket, szabaddá tesz a haragtól, a frusztrációtól, szabaddá attól, hogy helyére kell tennünk a dolgokat. „A helyére kell tennem ezt, hiszen tönkrement. Rendbe kell hoznunk!” Nem tudod rendbe hozni! Tönkre ment. A lényege az egésznek a megbocsátás. Ez az, ami rendbe hozza. Ez az, ami felszabadítja a szeretetet az adott helyzetben.

P. Schaller az alázatról beszél mostanában. Ha beszélsz angolul, utána tudsz nézni, meg tudod hallgatni. Ha pedig nem beszélsz angolul, lehet, hogy megkapod az ajándékot, ami által megértheted. Lehet.

Jézus a lényeg, Ő van a középpontban. Övé az elsőbbség. Amikor megbocsátunk egymásnak, Jézus felmagasztaltatik. Amikor megbocsátunk egymásnak, akkor Jézus neve megdicsőül. Amikor azt mondjuk, amit Ő mondott: Atyám, bocsáss meg nekik!

Képzeld el, a menny milyen, amikor ezt mondjuk! Nehéz helyzetben van valaki, valaki nagyon nagy kárt okozott nekem, Isten előtt vagyok a belső szobámban, és azt mondom: Atyám, bocsáss meg neki, mert nem tudja, mit csinál. Ennek a visszhangja egészen a mennyig elhat. „Mi volt ez? Visszhang? Igen! Ugyanezt hallottam kétezer évvel ezelőtt.” A mennyben még mindig visszhangzik Isten népének hangjaiból: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.

Ha házas vagy, így mondd: „Uram, bocsáss meg neki! Mert nem tudom, mit csinálok!” 🙂 Ez a férj imája.

1Pét 5:5-6 Hasonlóképpen, ti, ifjabbak, engedelmeskedjetek az idősebbeknek, mindnyájan pedig egymás iránt öltsétek magatokra az alázatosságot, mert Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad. Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején.

„Minden gondotokat Őrá vessétek, mert Neki gondja van rátok!” Nagyon egyszerű ez. Alázzátok meg magatokat Isten hatalmas keze alatt! Ez azt jelenti: Szálljatok alá! Az emelkedett gondolkodásmódotokból le kell szállnotok. Amikor felállsz, és azt mondod: „Én leszek a bíra. Én tudom, hogy mi a helyes. Én tudom, hogy mi helytelen.”; akkor ragadd meg magad, és mondd azt: „Ó, nem. Nem!”

Egyetlenegy bíra van, és az nem te vagy, és én sem. Alá kell szállnom! Le, le, le… egészen le, Isten hatalmas keze alá. Oda, a hatalmas kéz alá, ugyanoda, ahol a kereszt van, mert ez a hatalmas kéz a Fiára sújtott le, amint a Fia Magára vette a mi büntetésünket.

Figyeld ezt: Mélyre szálltok és megalázzátok magatokat Isten hatalmas keze alatt, aztán Ő felmagasztal titeket.

Jak 4:10 Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és ő felmagasztal titeket!

Ez nem azt jelenti, hogy kicsit felemel. Nem arról van szó, hogyha megalázom magam, akkor majd kifizeti a villanyszámlámat, vagy ha megalázom magamat, akkor a házastársam majd jobban bánik velem. Nem ilyen apróság ez. Ha megalázod magad, akkor egyenesen a trónterembe visz. A lehető legmagasabb helyre visz, ahol egyetlenegy személy van, ahol mennyen és Földön a legnagyobb név neveztetik.

Amikor megalázzuk magunkat, akkor Isten felemel minket oda, ahol Krisztusban vagyunk. Ezt teszi a szeretet. Látom, hogy ki vagy Krisztusban. Látom a lehetőséget benned, amit senki más nem láthat. Mert hacsak nem vagy a keresztnél, akkor minden a helyes és helytelen dolgokról szól, erről az ítéletről, ítélkezésről: Én túl keveset tettem, ő túl sokat. Amikor Isten hatalmas keze alá tesszük magunkat, akkor Ő felmagasztal minket. Megadja nekünk a Szent Szellemét a Szellem betöltésével.

1Pét 5:7 Minden gondotokat őrá vessétek, …

Nem a gondunk a lényeg, hanem Krisztus. A gond odavisz engem Hozzá. Elvisz engem arra a lehetőségre, hogy alázatos lehessek. Mert Isten a megtört és alázatos szívűek szívét kelti életre. Ez az, ahol megtalálja a nyugvóhelyét. Azt mondja: „Én vagyok az Isten, Aki a mennyeket alkotta. A menny az Én tróntermem és a Föld a zsámolyom. Hol az a ház, amit Nekem építesz? Én tudom, hol van. Az alázatos ember szívében nyugszom.”

Az alázatos ember szíve hatalmas. Olyan hatalmas, hogy Isten is befér oda. Az egyetlen hely, ahova Isten befér, az alázatos ember szíve.

Ámen.

Kategória: Egyéb