Nyitott ajtó felfelé

2014 november 5. szerda  18:30

Néhány gondolat az imáról, ami annyira lenyűgöző dolog! Sokat beszélünk az imáról mostanában és sokat imádkozunk. Ez nagyszerű! Azért van, mert a Szent Szellem meggyőzött, hogy növekednünk kell az imában személyesen nekem és mindnyájunknak gyülekezetként. Nagyon élvezem ezt, és nagyon hálás vagyok ezért a lehetőségért.

Minden szerdán reggel 8 órakor van egy ima-összejövetel a lányoknál a dormban, és minden reggel 7 órakor itt az épület földszintjén van imaalkalom. Lehet csatlakozni.

Azért beszélünk olyan sokat erről, mert Isten erre vezet minket. Úgy gondolom, hogy nagyon nagy szükségünk van rá. Szükség van az imára. Mindig lesz támadás a hitünk ellen. Mindig lesz támadás a gyülekezet ellen, az Istennel való járásunk ellen. Szükségünk van az imára. Annyira szükségünk van arra, hogy felemeljük egymást! Hiszem, hogy Isten erről akar nekünk beszélni.

Dán 10:1-2 Círusnak, Perzsia királyának harmadik esztendejében kijelentést kapott Dániel, akit Baltazárnak is neveznek. … Azokban a napokban én, Dániel, gyászoltam három teljes hétig.

Miről szól ez? Dániel imádkozott és böjtölt. A mai nap (minden hónap első szerdáján) van a Szolgálatunkban (GGWO) a böjt- és imanap. Dániel huszonegy napig, három hétig csinálta ezt. Érdekes, hogy elkezdett imádkozni, és azonnal volt egy válasz. Azonnal volt válasz az imájára, csak nem ért el hozzá rögtön. Később azt mondta az angyal:

Dán 10:12 … Ne félj, Dániel, mert az első naptól fogva, hogy szívedet a dolgok megértésre adtad, és megaláztad magad Istened előtt, ő meghallgatta szavaidat; és én a te beszédeid miatt jöttem.

Azonnal volt válasz Istentől, de az a válasz csak három hét múlva érkezett meg Dánielhez. Ez nagyszerű lecke nekünk. Mégpedig azért, mert itt látjuk a szellemi háborút. Isten küldött egy angyalt Dánielhez azonnal, de akadályba ütközött. Megállították. Nem sokat tudunk a szellemi háborúról, de azt tudjuk, hogy az ima fontos. Ebben a történetben ez a lényeg, hogy Dániel nem szűnt meg imádkozni, nem szűnt meg keresni Istent.

Annyira könnyen feladjuk olyan sok dologban. „Hát? Megnézem, hogy működik-e vagy sem. Ha nem működik azonnal, akkor minek próbálkozzunk tovább?”

Dániel huszonegy napig imádkozott, nem szűnt meg böjtölni és keresni Istent. Ment tovább ezzel, nem állt meg. Ez egy lecke nekünk, tanít nekünk valamit, ami fontos. Nem lehetek biztos mindennek a fontosságában, amit csinálok. Lehet, hogy szolgálok, lehet, hogy csinálok valamit az Úrért, és soha nem látok belőle gyümölcsöt. Ebben viszont biztos lehetek, hogy az imámnak van jelentősége Isten előtt. Bátorítani akarlak ebben, hogy vedd komolyan az imát. Ne szűnjünk meg imádkozni.

Ebben a történetben látunk néhány dolgot. Az egyik az, hogy van ellenállás. Van természeti kényelmetlenség. Például, ha térden állva imádkozom, az kellemetlen. „Elmenni vidékre minden szombaton? Felkelni reggel? Pedig az ágy olyan puha, és kinn olyan hideg van! És abban a városban olyan kellemetlenek az emberek.” Van egy természeti ellenállás, de van egy természetfeletti ellenállás is.

Sokszor azt gondoljuk, hogy minden természeti, és így gondolkodunk. Nem így van! Van természetfeletti ellenállás az életünkkel szemben. Úgyhogy kell, hogy legyen természetfeletti meghittség és kapcsolat az Atyával. Szükségem van rá! Mert ha nincs, akkor ugyan mi fog válaszolni az ellenállásra? Akkor vajon mi fog válaszolni? Mi az, amiért tovább tudnék menni, amikor az ellenség meg akar akadályozni? Hogyan tudnék tovább szeretni, amikor nincs rá semmi okom? Hogyan tudnék türelmes lenni? Hogyan tudnánk? Isten azt mondja: Tanulj ebből a történetből!

Tanulj ebből a történetből, hogy Dániel nem szűnt meg imádkozni. Van ellenállás, de ne így gondolkodjunk. Néha látom ezt, hogy emberek jönnek Jézushoz így: „Nincs jobb dolgom. Kipróbálom.” Ez így nem jelent semmit. Akkor menj inkább fogyókúrázni! Ne gondolkodj így! Jézus nem erre van. Ő hosszú távú kapcsolatra hív téged, és erre tanít minket.

Nem tudom, észrevetted-e, a Bibliád nem egy hétvégére szóló könyv, hanem kicsit több annál. Miért? Mert Isten hosszú távon beszélni akar hozzánk. Az ima nem olyan: Feldobok egy érmét, aztán vagy lesz valami, vagy nem. Nem! Hanem ez arról szól, hogy tanuljak továbbmenni, és nem megállni. Van ellenállás, de az nem jelenti azt, hogy meg kell állnom.

Aztán látjuk azt, hogy van válasz az imára. Még akkor is, ha Dániel nem hallja azonnal. Meg vagyok győződve róla, hogy Isten nem csak azzal áldhat meg minket, hogy azonnal választ ad a kérésünkre, hanem megáld minket azzal is, amikor várnunk kell a válaszra. Miért? Azért, mert nem akarja, hogy hisztis kisgyerekek legyünk, akiknek vagy azonnal jön a dolog, vagy visítanak. Hanem azt akarja, hogy tanuljunk, és növekedjünk.

„Türelem? Ezt a szót utálom.” Valószínűleg sokan vagyunk így természetileg. Isten azonban azt mondja: „Tanulj Tőlem! Tanulj türelmet.” Jézus itt élt. Hároméves szolgálata volt, és előtte harminc (!) évig mit csinált? Kesergett? Unatkozott? Nem! Várt türelemmel. Istennél a türelemben – ez a csoda – reménység van. Isten azt mondja nekünk: „Figyelj! Tanulj Tőlem türelmet! Az imában tanulj Tőlem türelmet.” Megáld minket azzal, hogy várnunk kell. Ez fontos.

Sokan azt gondolják, hogy csak az az egyetlen áldás, ami azonnal megvan, de nem! Van olyan, hogy Isten azzal áld meg, hogy várnunk kell. Akkor tanuljunk valamit. Dániel tanult valamit, Dániel növekedett valamiben.

A harmadik dolog a történetben: a kitartás az imában. Ez drága dolog.

Róm 12:12 A reménységben örvendezők, a nyomorúságban kitartók, az imádkozásban állhatatosak,

Legyünk állhatatosak az imában! Az állhatatos – gr. proszkartereo – azt jelenti, hogy ragaszkodni, csüngeni valamin, egyfolytában ragaszkodni hozzá. Ez állandóságot jelent. Nem monotonságról beszél, hanem állandóságról. Egy állandó szívről, arról, hogy mindig keresem Őt, mindig járulok Hozzá, mindig kérem Őt. Tudod, hogy mi a csodálatos? Ha így élek, akkor ráébredek nagyon sok lehetőségre. Meg vagyok erről győződve, hogy Isten vezet minket, ha van folytonos ima a szívünkben.

Luk 22-ben van egy másik példa ugyanerre. Látjuk itt Jézust, Aki imádkozik. Luk 22-ben a Gecsemáné kertben iszonyú nyomás volt Rajta. Sátán meg akarta Őt állítani.

Luk 22:44a Halálos gyötrődésében még buzgóbban imádkozott,

Ez a gondolat. Volt ellenállás? Hatalmas ellenállás volt. Valószínűleg egyikünk sem él meg annyi nyomást, mint akkor Ő ott. Mit jelentett ez? Még jobban, még inkább imádkozott. „Még buzgóbban imádkozott”. Ez az, ami történik, hogy nehézségek vannak az életünkben. Nem kell, hogy a hitéletünket a nehézségek csökkentsék. Sőt, a nehézségek hajtanak engem Istenhez még inkább!

Valaki egyszer azt mondta: „Az ima egy nyitott ajtó, amit senki be nem zárhat. Ördögök vehetnek téged körül minden oldalról, de a felfelé vezető út mindig nyitva van. Amíg ezen az úton nincs akadály, addig nem fogsz az Ellenség kezébe esni.” Igaza van, ez az út mindig nyitva van. Ha jönnek a próbák, a támadások, az mit jelent? Még inkább mennem kell az Atyához. Még inkább Hozzá kell fordulnom.

Olyan könnyű azt mondani: „Ah, nem praktikus most imádkozni. Minek imádkozzunk?” Egyetértek ezzel, meg akarok tenni mindent, ami praktikus és hasznos, de nem akarom azokat ima nélkül tenni. Nem akarok építeni valamit úgy, hogy ne legyen ott az ima ragasztója. Nem akarok úgy gyártani egy rendszert, hogy ne olajoznánk meg imával. Nem hiszem, hogy a kapcsolataink erősek lesznek, ha az ima nem erősíti meg azokat.

Olyan sokszor könnyen látok problémát, és kritizálok. Kritizálunk azonnal. Lát valaki egy gyereket az istentisztelet után, hogy visítva rohangál, rugdossa a falat, és: „Látod ezt?! Elképesztő, hogy micsoda szülők vannak itt!” Mi lenne, ha imádkoznál értük ehelyett? Bizonyára szükségük van rá. Szeretnélek bátorítani ebben.

A kihívások, a próbatételek, a nehézségek, a zavaró dolgok kétfelé hajthatnak. Az egyik az, hogy elfordulok, a másik az, hogy közelebb húzódom. Miért ne húzódnék közelebb Hozzá? Miért ne keresném Őt még inkább, amikor nehézségem van? Ébredjünk fel erre, és az ima felébreszt minket.

Valaki egyszer azt mondta: Az imában szerzünk meg dolgokat. Ez jó gondolat, Jak 4:2-ben azt mondja: Nincs nektek, mert nem kéritek. Lehet, hogy azért nincs valami, mert nem kéred Istentől. Bátorítalak, hogy imádkozz, hogy kérj. Ha viszont az ima csak arról szól: „Kapjak valamit! Kapjak valamit!…”; ebben csapda van.

A következőket értem ez alatt. Akár hiszed, akár nem, egy gazdag és szabad országban élünk. Nem ironizálok, tényleg így van! Komolyan mondom. Lehet, hogy nem hiszed el, de tévedsz. Tényleg gazdag és szabad országban élünk. Tudod, mi történik? Nagyon sokan, még a keresztények is Európában azt gondolják: „Minek nekem Isten? Amit akarok, azt meg tudom szerezni magamtól. Kitűzöm a céljaimat, lebontom feladatokra, feldolgozom, csak keményen dolgozom, egymás után teszem a dolgokat, végigmegyek a folyamaton, és megszerzem, amire szükségem. Úgyhogy minek kérjek? Minek imádkoznék? Mire kell nekem Isten?” Lehet, hogy hívő Jézusban, de nincs meg a kapcsolata, nincs ez a keresése, az éhsége, az Isten utáni nyomulás. Mert megvannak a lehetőségei. „Majd megoldom magamnak!”

Ha azt hiszem, hogy az ima csak arról szól, hogy szerezzek dolgokat, akkor elmulasztom a gazdagságát. Ez probléma. Az önzéssel ez a baj, az én utammal ez a baj, hogy nincs kinek megköszönni. Tudom, ez kicsit érzelminek hangzik. Mert meg tudom köszönni a boltban az eladónak, hogy udvarias volt, megköszönhetem az orvosnak, hogy jó munkát végzett, hiszen még élek, megköszönhetem a szüleimnek, hogy élek… Viszont mi van a világgal, amiben élünk? Mi van a világegyetemmel? Mi van egy gyönyörű naplementével? Mi van a gyönyörű feleségemmel? Mi van a házastárssal? „Véletlen.” Nem! Nem az. Ez fontos nekünk.

Hadd mondjam el másként, hogy mire gondolok. 1Sám 1-ben látunk két asszonyt. Az egyiket úgy hívták, hogy Peninna, és neki voltak gyermekei. Volt egy másik asszony, Anna, és neki nem voltak gyermekei, nem tudott gyermeket szülni. Úgyhogy Anna imádkozott, és aztán csoda történt: Isten adott neki egy gyermeket, Sámuelt.

Milyen lett ez a két asszony? Figyeld meg, 1Sám 1:6-ban van az első asszony, akinek voltak gyerekei természetszerűleg, és gúnyolta, heccelte a másikat. Milyenné vált ez az asszony? Büszke lett, arrogáns, provokáló, féltékeny és irigy. Ilyen volt a szívében. Anna viszont imádkozott. Aztán kapott egy gyermeket, és milyen lett? 1Sám 1:26 Anna hálás, adakozó, örömteli, és imádta Istent. Ez a különbség.

Szerintem, amit imában kapunk, az drágább, mint ami csak természetszerűleg az ölünkbe hullik. Mert amit imában kapok meg, az hálára és örömre indít, és erősíti a kapcsolatomat. Szükségem van erre, mert különben olyan leszek, mint az első asszony, büszke. „Én meg tudom ezt csinálni. Én össze tudom rakni ezt. Ez rajtam múlik. Ez az én munkám eredménye. Én meg tudom csinálni!”

Mennyivel nagyszerűbb ez, hogy Sámuel, Anna gyermeke csodagyerek volt! Csodálatosabb a Peninna minden gyermekénél. Sokkal csodálatosabb, mert ő másként született, ima következtében. Ez az, amire vágyunk az életünkben. Többre! Szeretnélek bátorítani ebben. Erről szól, hogy van Kinek hálát adnunk, és van miért.

Kaptam egy üzenetet Szilvitől, akinek nagy fájdalmai voltak a csigolyája miatt. Imádkozunk érte. Annyira hálás volt emiatt. Annyira hálás, hogy Isten megérintette és elvette a fájdalmat. Imádkozunk, és ezt tanuljuk, hogy hogyan tartsunk ki, hogyan húzódjunk közel. Ez az, amit Isten ad nekünk.

Hadd fejezzem be ezzel. Nem tudom, tudtad-e: neked részed van az üzenetekben. Biztos vagyok benne, hogy itt sokaknak nagy része van benne, mert tudom, hogy sokan imádkoztok az üzenetért, a kenetért, az áldásért, hogy Isten szóljon hozzánk. Könnyen lehet, hogy neked van a legnagyobb részed az üzenetben. Az, hogy én állok a pulpitusnál, és én mondom el, az nem olyan nagy szám. Szeretném felhívni a figyelmed erre, szeretnélek ráébreszteni erre, hogy az imáiddal részed van a prédikálásban.

Amikor imádkozol valamelyik pásztorért vagy beszélőért, akkor részed van a szolgálatában. Lehet, hogy nem vagy prédikátor, na és? Lehet, hogy nem vagy misszionárius, na és? Sorolhatnám mindazt, amik nem vagyunk. Viszont imádkozunk, úgyhogy részünk van benne. Pál azt mondta:

Ef 6:19 értem is, hogy adassék nekem szó, ha megnyitom számat, hogy bátran ismertessem meg az evangélium titkát,

Ez az, amiről szó van. Isten hív minket erre. Lehet, hogy Isten nem hív téged misszióba – ez teljesen rendben van, ez az Ő elhívása –, de arra hív mindnyájunkat Mát 9:37-38-ban, hogy rengeteg az aratnivaló, nagyon sok az ember, akinek szüksége van, és imádkozhatunk, hogy Isten küldjön munkásokat. Erre hív minket. Részünk lehet ebben, ahogy imádkozunk a misszionáriusainkért.

Amikor imádkozol egy misszionáriusért, az azt jelenti, hogy részed van az ő szolgálatában. Nem csak neki van ebben áldás, hanem nekem is, aki imádkozom érte, és neked is, aki imádkozol érte. Ezt ne feledjük el, hanem lássuk ezt, és értsük. Ez gyönyörű dolog, hogy amint imádkozol P. Schallerért, részed van az ő szolgálatában. Ez csoda! Isten adta nekünk ezt.

Valakivel beszélgettem ma a fáradtságról. Mélyen meg vagyok győződve, hogy szükségünk van egy olyan egyszerű dologra, mint az ima. Van idő, amikor nem az üzeneteimet olvasom, van idő, amikor nem fogadok telefonhívásokat, amikor nem olvasom a híreket. Szükségem van erre, mert az imában van megnyugvásom, békességem, pihenésem.

Márk 6:31-ben Jézus azt mondta a tanítványainak: „Gyertek! Menjünk és pihenjünk!” Én hiszem, hogy az ima ilyen mindnyájunk számára. Ne mulaszd el ennek a jelentőségét az életedben! Csak azért, mert ellenállás van, azért ne állj meg! Ne állj meg, hanem merj imádkozni tovább! Istennek terve van ezzel, és használni akarja az életünkben. Ámen.

Mennyei Atyánk! Kérünk Téged, hadd növekedjünk az életünkben az imában, egyszerűen megszólítani Téged, egyszerűen ismerni Téged, Veled járni, Veled gondolkodni. Drága Jézus, köszönjük! Kérünk Téged, Istenünk, hogy adj nekünk növekedést ebben a gyülekezetünkben, a személyes életünkben. Hadd lássunk imaválaszokat, hadd lássunk áttöréseket, szabadulásokat, gyógyulásokat! Jézus nevében, ámen.