Nézz Jézusra, ne a marásra & Isten megoldása nagyobb, mint akármely bűn súlya

2014 december 14. vasárnap  10:30

Bartha András

4Móz 21:4-9 Majd elindultak a Hór-hegytől a Vörös-tengerhez vivő úton, hogy megkerüljék Edóm földjét. De a nép lelke megkeseredett útközben, és így beszéltek Isten és Mózes ellen: Miért hoztatok ki minket Egyiptomból? Hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincs kenyér, víz sincs, és e hitvány eledelt – mannát – utálja a lelkünk. Ezért az ÚR mérges kígyókat bocsátott a népre, és azok megmardosták őket, ezért sokan meghaltak Izráel népéből. Akkor Mózeshez ment a nép, és azt mondták: Vétkeztünk, mert az ÚR ellen és teellened szóltunk. Imádkozzál az ÚRhoz, hogy vigye el rólunk a kígyókat. És imádkozott Mózes a népért. Majd azt mondta az ÚR Mózesnek: Készíts kígyót, és tűzd föl egy póznára. Ha valaki megmaratik, és föltekint arra, életben marad. Mózes tehát csinált egy rézkígyót, és föltűzte egy póznára. És az történt, hogy ha megmart valakit a kígyó, és az föltekintett a rézkígyóra, életben maradt.

Ez egy nagyon érdekes történet. Éppen győzelem után volt Izrael, és a következő pillanatban megkeseredett a lelkük. Ez bármelyikünkkel megtörténhet. Lehet, még ma úgy gondolod: Vége mindennek! Főleg, a hölgyekben tud nagy érzelemváltozás végbemenni, de a férfiak is jók ebben.

Isten mérges kígyókat adott. Isten válasza nagyon érdekes. Kérték Őt: Vedd el, Uram!, de Ő nem vette el a mérges kígyókat. Ezek a kígyók a mai nap is jelen vannak az életünkben. Igazából mi engedjük be ezeket az életünkbe. Ef 4:27 Ne adj helyet az ördögnek! Mivel adok helyet? Itt például a panaszkodással. Ilyen a meg nem bocsájtás, a sértődékenység, az indulatosság… Ezekkel mérges kígyókat engedek be az életembe.

Zsid 12:15 vigyázva arra, hogy az Isten kegyelmétől ne szakadjon el senki, nehogy a keserűség bármely gyökere fölnövekedve zavart keltsen, és ez sokakat megfertőzzön.

Könnyen felnövekszik a keserűség gyökere az életemben. Istennek az volt a válasza: Ne tekints a sebedre! Ez nagyon nehéz. Elképzeltem otthon a nappaliban, hogy mi lenne, ha bekúszna egy mérges kígyó, és megmarna. Vérzik, a lila csík egyre hosszabb, fáj… Minden erőmmel a tüneteket próbálnám enyhíteni.

Isten azonban azt mondta: „Tekints fel Rám. Ne a sebedre nézz!” Emberként ez a legnehezebb dolog, amikor megbánt az, akit a legjobban szeretsz. A legnehezebb dolog nem a sebre tekinteni, de igazából a legkönnyebb dolog is, hogy feltekints Istenre. A legnehezebb, de a legkönnyebb is. Isten nem kér lehetetlent, csak azt, hogy nézz Őrá. Annyira könnyűvé tette Isten!

Isten nem adott más utat. 1Kor 10:13 Ő a kimenekedés útja, nem a kígyók elvétele. Lehet, hogy megmaradnak a kígyók, és úgy maradsz szabad. Mát 6:33 keresd először Isten országát. Először Istenhez menj. Tetszett, amikor Jézus odament Lázár sírjához, és azt mondta: Vedd el a követ. Ő nem Lázárra, a halottra tekintett, hanem feltekintett az égre és hálát adott.

Ef 6:16 Vegyétek fel a hit pajzsát, ami megoldhatja a gonosz tüzes nyilait. Úgyhogy a hitetlenség hozza be a kígyókat, és a hit űzi ki az életedből.

Sok hívőt az érzései vezetnek. „Azt teszem, amit érzek.” Viszont 2Kor 5:7 azt mondja: Hitben járunk, nem látás által és nem érzések által. Hit kell ahhoz, hogy feltekintsünk. Lehetetlen helyzetben Istenhez kiáltok először, és nem a barátaimhoz. „Kipanaszkodtam magam az életemben, mostmár ideje hinnem!”

Sokszor csak hitben kinyitom a Bibliát, hitben bocsájtok meg. Hitben imádkozom, mert nincs kedvem. Lehet, hogy hitben megyek lelket nyerni, de nem érzem úgy, hogy mennem kéne. Vagy hitben vagyok türelmes, hitben jövök istentiszteletre… hitben engedelmeskedem, pedig nagyon nem akarok. A sok mérges kígyót kiteszem az életemből, és ahol halál volt eddig, ott élet lesz.

Úgyhogy Jézus a szabadító. A bajokat néha nem túlgondolni, túlmagyarázni, túlelemezni kell. „Ki mit tett? „Ki mit mondott?” Vagy folyton tanácsokat kérek. Hanem Isten azt mondja: „Először Hozzám gyere! Én vagyok a te szabadítód.” Ámen.

P. Kende

113. zsoltár Dicsérjétek az URat! Dicsérjétek, ÚRnak szolgái! Dicsérjétek az ÚR nevét! Áldott legyen az ÚR neve mostantól fogva mindörökké! Napkeltétől napnyugtáig dicsőítsétek az ÚR nevét! Felséges az ÚR minden nép fölött, dicsősége túlhat az egeken. Kicsoda hasonló az ÚRhoz, a mi Istenünkhöz, aki a magasságban lakozik? Aki magát megalázva tekint szét mennyen és földön, aki fölemeli a szegényt a porból, és a szűkölködőt kivonja a sárból, hogy a főemberek közé ültesse őket, népe főemberei közé, aki beülteti a meddőt a házba mint magzatok boldog anyját. Dicsérjétek az URat!

Ez az üzenet igazán Jóel 2-ből ered. Itt a 6. versnek nagy súlya van: Aki magát megalázva tekint szét mennyen és földön. Aztán azt olvassuk: fölemeli a szegényt. Igazán Isten azzal is megalázza Magát, hogy végigtekint a mennyen és a Földön, de ezen túlmegy, megérint bennünket.

Ez a gondolat különleges, hogy Istennek hatalmas alázat kell ahhoz, hogy egyáltalán a mennyben szétnézzen.  Arra is nagy-nagy alázat kell, hogy a legdicsőségesebb teremtményeire tekintsen. Egy értelemben megértem Voltaire-t és a többi deista filozófust, mert ők azt mondják: Isten távol van. Megérteném őket, ha nem lenne Bibliám. Nekik is volt, csak nem voltak hajlandóak elfogadni.

Jogos azonban a kérdés: Miért kellene egy Istennek, Akinek még a menny is megalázkodás, rátekinteni erre a bűnnel teli sárgolyóra? Mert itt annyi a bűn. Viszont mivel megvan a Biblia nekem, igazán azt olvasom:

Ézs 57:15 Mert így szól a magasságos és felséges, aki örökké él, és akinek szent a neve: Magasságban és szentségben lakom, de a megtörttel és alázatos szívűvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok lelkét, és megelevenítsem a megtörtek szívét.

Örökké él, Szent a neve, Magasságos, Felséges – ezek a szavak azt fejezik ki, hogy mennyire távol van mindentől, amit mi érinteni tudunk, mennyire Szent és tiszta, menyire igaz! „Magasságban és szentségben lakom” – ezt még értem, de ezt már nem értem annyira: a megtörttel és alázatos szívűvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok lelkét, és megelevenítsem a megtörtek szívét.

Azt olvassuk: lakom velük. A héber szó azt jelenti: letelepedni, lakozni folyamatosan. Ez az, amit Isten állít, hogy Ő nem csak a mennyben, nem csak a csodálatosban, hanem ott van a sárban, a nyomorult helyen is az emberrel. Ebben az a gondolat, hogy Isten törődik, és Neki fontosak vagyunk, Neki számítunk.

Luk 1:78b mert meglátogatott minket a felkelő nap a magasságból,

Eljött Krisztus közénk. Nemcsak hogy eljött meglátogatni, hanem azt olvassuk, hogy lakozik. Tudjuk ezt, ApCsel 2. óta, hogy Isten velünk akar lakni. Mennyire vágyik velünk lakni! Ezért jött el a Szent Szellem. Ez a gondolat igazán lenyűgöz Zsolt 113:6-ban, hogy Istennek meg kell aláznia Magát még ahhoz is, hogy a mennyben szétnézzen. Akkor mennyivel inkább ahhoz, hogy itt szétnézzen! Nemcsak szétnézett, hanem eljött, meglátogatott minket. Nemcsak beugrott harminchárom évre, hanem azt mondta: Én itt fogok élni veletek. Mekkora szeretet! Mekkora törődés!

Amikor Krisztus előtt – mielőtt megismertem volna Őt – rátekintettem a keresztre, volt egy ilyen érzésem: „Nem túlzás ez? Nincs ez túlpörgetve? Az egész világ beszélt erről igazán.” 1Kor 1:23 az egyik embernek ez botrány, valahogyan taszító, a másiknak bolondság, ostobaság. Azt mondják: „Micsoda ostoba gondolat!”

Azt olvassuk ott, hogy ez az, amiben megegyezik – ahogy az Újszövetség fogalmaz – a zsidó és a görög. Ez az, ahol megegyezik egy vallásos ember és egy filozófus, egy okoskodó. Mert mindketten azt mondják: „A kereszt túlságosan extrém, a kereszt túlságosan szélsőséges, a kereszt el van túlozva, felesleges. Ne bolondozz velem! Szükségtelen! Bántó! Túl bántó! Túl ostoba! Túl erőteljes! Túlságosan … Nem érdekes, hogy mi, de túlságosan valami!”

Egyébként miért van ez a hang? Miért van tele ezzel a világunk? Mi meg vagyunk győződve, hogy azért, mert Sátán gyűlöli a keresztet. Nem véletlenül. 1Móz 3:15-ben azt olvassuk, hogy ő ott kapott örökké tartó fejfájást. 🙂 Ezért van ez a hazugság: „A kereszt túl sok! A kereszt túl nagy!” Sok keresztény közösségben nem is tennék ki a keresztet, mert túl bántó, túl sértő.

Úgyhogy megvan ez a hang a világban, hogy a kereszt túlságosan „valami”. Túl nagy, túl véres, túl konkrét, túl kicsi, túl személyes. Ezért van, hogy a világunk televan – Fil 3:18 – a kereszt ellenségeivel, olyan emberekkel, akik nem akarnak hallani a keresztről. „Jól van, jó, beszélj nekem Jézusról, beszélj nekem Istenről, Aki szeret. Ám a fizetség a bűnömért? … Ó, azt nem akarom hallani! Én rendben vagyok. Ennyire közel ne gyere!”

Ez nagyon is jelen van a világunkban a nem hívők között. Egy kisebb léptékben megjelenik a kereszténységben. Először is, ez a törvényeskedés. Nagyon sok van ebből a kereszténységben: vizsgáljuk, méricskéljük egymást. „Talán te megfelelsz.” Törvényeskedés, ítélkezés, méricskélés, hasonlítgatás… és nem ismerni el, hogy mennyire értékes a kereszt. Gal 5:11 a kereszténységben megjelennek ezek, akik a kereszt ellenségei. A törvényeskedésen az ítélkezésen, a méricskélésen keresztül.

Aztán van egy másik ellensége is a keresztnek a kereszténységen belül – 1Ján 2:4 – a szabadosság, a szuperkegyelem. „Nincs is bűn. Nyugodtan élhetek bűnben, mert nem létezik bűn. Pokoli életet élhetek, mert nem létezik bűn.” Sátán szeretne bennünket a kereszt ellenségévé tenni a nemtörődömségen keresztül, a törvényeskedésen keresztül, vagy egy érzelmi lázadáson keresztül, ahol visszautasítom az igazságot.

Fontos kiemelni, hogy mi nem tudjuk, hogy mennyire nagy hatással van ránk a bűn, mennyire bemocskol bennünket. Nem tudtuk, mielőtt megismertük Krisztust, Ef 2:1-2, azt gondoltuk: Ez nem nagy ügy! Ján 16-ban a Szent Szellemnek ez az egyik első szolgálata, ahogy megszólított bennünket. Ján 16:8-11-ben azt olvassuk, hogy a Szent Szellem eljön ebbe a világba, hogy meggyőzze a világot.

Az egyik, amiről meggyőzi a világot, az a bűn. Az, hogy nem hittünk Jézusban. Ez a bűn, amelyik pokolra visz egy embert. Sok ostobaságot csinálunk, de ez az egy dolog az, ami pokolra ítél. Mert nincs más út az Atyához, csak Jézuson keresztül. Ezt Ő mondta: Senki nem mehet az Atyához, csak Én általam. Ez volt a munkája a Szent Szellemnek, hogy rámutatott erre. Azt mondta: „Figyelj! Szükséged van Jézusra!” Teljesen mindegy, hogy hány évesen, de megszólított minket és elfogadtuk és felismertük ezt és bíztunk Jézusban.

Aztán, miután hittem, szükségem van egy nagyon fontos újrakalibrálásra. Újra kell igazítani a mércét. Újra kell hangolni a dolgot, fel kell ismernem a bűnt. A Szent Szellemnek ez a szolgálata. Az egyik első szolgálata, hogy azt mondja nekünk: Az nincs rendben! Ismered a történetet, egy darabig ezután a hívő így érzi magát – amikor újjászülettél, új hívő vagy, akkor érezheted magad így –, mint az ember, aki elment az orvoshoz:

– Mi a baj?

– Doktor úr, mindenhol fáj!

– Ha itt nyomom, fáj, ha ott nyomom, fáj, ha ezt nyomom, fáj…

Sok vizsgálaton esik át emberünk, miután az orvos azt mondja neki:

– El van törve az ujja.

🙂 Hát persze, azért fáj minden nyomásra.

Lehetünk így. Amikor újjászületek, a Szent Szellem azt mondja: „Figyelj! Fel kell, hogy ébredj! A bűn jobban elterjedt az életedben, mint hinnéd.” Akkor egy darabig így érezheted: „Te jó ég! Minden bűn?” Ebben egyensúlyt kell találnunk. Nagyon fontos. Vannak, akik annyira kezdenek összpontosítani a bűnre, hogy nem lehet megmaradni körülöttük. Mert a kereszténység nem a bűnről szól. Ami nagyon fontos.

Ebben az üzenetben sokat beszélek róla, de a kereszténység nem a bűnről szól, nem a bűntudatról szól. Csak azért, mert nevén nevezzük a bűnt, attól még a kereszténység nem erről szól. Amikor Krisztus nélkül él valaki, az a bűnről szól. Csak megtanultuk, hogy ne hívjuk így.

Aztán vannak hívők, akik a másik irányba billennek el, és figyelmen kívül hagyják a bűnt. Nem törődnek vele. Aztán ez rengeteg szörnyűséghez vezet az életükben. Az egyik rész 1Pét 4:1-2, ahol jó egyensúlyról beszél. Isten akaratát követjük, és így kerüljük el a bűnt. Nem úgy, hogy a bűnre összpontosítunk, hanem Isten akaratát követjük.

Azért élveztem annyira András bevezetőjét, mert ő erről beszélt, hogy nézhetek a bűnre, a marásra, és a bűn következményére. Lehet ez az összpontosításom. Izzadhatok és félhetek és retteghetek, és mondhatom: „Te jó ég! Mikor lesz ennek vége? Miért nem tűnik ez el? Istenem, miért engedted ezt? Hogyan várhatod tőlem, hogy Teutánad menjek, amikor már járni sem tudok.” Isten azt feleli: „Tekints Rám! Nézz Rám! Nézz Jézusra! Legyen ez az összpontosításod! Így szabadulsz meg. Így járhatsz szabadságban.”

Azt gondoltam régen, hogy a hibáim, azok kicsi folt, kis dolog az életemben. Aztán Isten rámutatott arra, hogy ez nagyobb és fontosabb és súlyosabb, mint én hittem volna. Ez nem volt nagy öröm számomra, de ugyanakkor nagyon is sokat segített az életemen.

Megtörtént már veled, hogy az úttestről menet közben felpattant egy kavics és megrepesztette a szélvédőt az autón? A kavics helye kicsi repedés, olyan, mint egy csillag. Mit csinálsz vele? „Semmit! Kicsi.” Ez az út arra, hogy egyszercsak az egész végigrepedjen. Miért? Azért, mert mi nem látjuk azt, de a szélvédőben nagyon sok a feszültség. Amikor egy ponton megreped, akkor az a feszültség nyilvánvalóvá válik, és egyszercsak kezd végigrepedni.

Ez történik velünk is. „Van egy kis bűn az életemben. Úgy gondolom, hogy pici. Nem kell bánni vele. Nem fontos törődni azzal.” Isten azt mondja: „Nem! Bánj vele hamar! Akkor nem fog szétterjedni. Intézd el gyorsan!” Isten adott nekünk egy módot, hogy bánjunk vele. Van egy megoldásunk rá. Ez akkora kincs! Elfelejtjük igazából. Úgy vesszük: „Ah, ez magától értetődik. Ez adott!” Nem! Nem az, hanem az egy csoda, hogy van válaszunk a bűnre, hogy Jézus megfizetett, és mehetünk Istenhez. Megvallhatom, és félretehetem a dolgot.

Nagyon szeretem ezt a mondást: Amikor be akarok verni egy szöget, akkor körülöttem minden tárgy kalapáccsá válik. Nem tudod, tudod-e, hogy miről beszélek. 🙂 Ha nincs kalapács a kezem ügyében, fogom azt, ami a legközelebb van hozzám, és azt használom.

Ugyanígy, az embereknek nincs megoldásuk a bűntudatra, a bűnre. Mi történik? Keresnek egy lelki társat, aki feloldja őket a rossz érzésből. A bűntudat érzéséből segít nekik kijönni egy barát, esetleg egy házastárs. „Kell valaki, aki tudja, hogy mennyire problémás vagyok, és mégis szeret.” Ami nagyszerű dolog egyébként, de nem igazi megoldás. Mert ember nem engedheti el a bűnöket, Mák 2:7 csak Isten bocsájthat meg.

Ez az, amiért annyira nagyszerű, hogy Isten adta nekünk ezt. Azt mondja: „Figyelj, van helyreállás, van megbánás. Valld meg Nekem a bűnt, és Én elengedem azt.” 1Ján 1:7-10-ben azt olvassuk erről, hogy Isten hű és igaz, hogy megbocsássa, hogy elengedjen minden hamisságot. Ami lenyűgöző, hogy Isten megtenné ezt. Igazából mostmár egyértelmű, mert megfizetett érte a kereszten.

Sokan ezt nem szeretik, mert ez közel jön, és személyes és megérint és elvárja tőlem, hogy én megalázzam magam, és azt mondjam: Uram, bocsáss meg. Igazán ezt olvastam Jóel 2-ben. Amikor megyünk Őhozzá, akkor ez az, amit elismerünk, hogy a bűnnek van súlya, és Krisztus vérének van hatalma.

Úgyhogy a megvallás nagy kincs, annak nagy értéke van számunkra. Miért? Azért, mert megoldást ad. Igazi kalapács. Nem csak egy véletlenül felkapott tárgy. Nem csak annyi, hogy ez is nehéz, és megpróbálom beverni vele. Szükségem van a megvallásra, hogy Istenhez menjek hamar a bűnömmel. Oda kell mennem Őhozzá. Miért? Mert amikor megvallom Neki, az betakar engem, az megvéd engem. Krisztus vére betakar engem, és a megvallásom is.

Egy hívőnek nagyon fontos, hogy megvallja a bűnét bűnnek. Nem szeretjük ezt a szót.  Jobban mondva, a kultúránk nem szereti ezt a szót. „Nevezd hibának, nevezd tévedésnek, nevezd áthágásnak, nevezd botlásnak, nevezd elesésnek, de ne nevezd bűnnek. Ne nevezzük bűnnek!” Miért mondja ezt a kultúránk? Azért, mert a bűnre nincs igazi megoldás. A hibára van. „Rossz irányba mész, fordulj vissza!” Ám a bűnre nincs. Ezért nem akarják elismerni, nem akarják nevén nevezni.

Néha még mi, hívők is – mert átvesszük ezt a kultúrát, ahelyett, hogy Istentől tanulnánk az Írásból – azt mondjuk: „Hát senki nem tökéletes! Most mit vársz el tőlem? Én ilyen vagyok, és kész!” Viszont tudod, mit találtam? Azt, hogy a Szent Szellem rámutatott bűnökre. Azt mondta: „Nézd, ott a kígyómarás! Úgyhogy nézz Jézusra. Úgyhogy nézz arra, ami fel lett emelve. Nézz Jézusra, Aki fel lett emelve. Nézd, ez is, az is! Úgyhogy nézz Jézusra. Nézd, ott az a kapcsolat, nézz Jézusra! Ott van az a gondolatmenet, nézz Jézusra! … Nézz Jézusra!”

Aztán tudod, mit találtam? Megvallottam Neki rendszeresen, és aztán kevesebb lett a bűn az életemben. Gyakorlatban. Nem vétkeztem annyit. Tudod, miért olyan fontos ez? Mert ha konkrétan megvallom, ha kimondom, hogy ez az, azzal megerősítek valamit a szívemben. Leszögezem a dolgot, és Sátánnak nem olyan könnyű becsapnia engem. Mert azt tudom mondani: „Nem! Erre már volt felismerésem.” Akkor nem valószínű, hogy olyan könnyen félrevezet, mint ApCsel 5:3-ban azzal a házaspárral megtörtént, vagy az, hogy Ef 4:30 megszomorítom Őt.

Merjünk Őhozzá jönni. Hamar. Gyorsan. Mert Őnála megoldás van. Ne tekintsd a dolgokat általánosnak, hanem legyél pontos. Legyél pontos! Mert ha pontos vagy vele, ha mész Istenhez és fogod az Igét, és komolyan veszed, és pontosnak tekinted, és ugyanígy vagy, ha a Szent Szellem szól hozzád, akkor Isten is pontosan válaszol. Itt az ígéret Jóel 2-ben:

Jóel 2:25 Kárpótollak benneteket azokért az esztendőkért, amelyeket tönkretett a sáska, szöcske, cserebogár és a hernyó, az én nagy seregem, amelyet rátok küldtem.

Miért olyan érdekes ez? Mert ez itt az az ígéret. Isten felhívja őket: „Bánjátok meg! Ne legyetek ostobák! Nem szabad elsiklani felette. Hanem vedd komolyan!” És van egy ígéret: Isten visszaadja még azt is, amit elveszítettünk. Ez az ígéretünk. Csak járjunk ebben, mert Isten sokkal nagyobb dolgokat tartogat nekünk, mint hinnénk, mint remélni mernénk. Isten nagy dolgokat tartogat nekünk, válaszokat és áldásokat, de ne engedjük megrabolni magunkat. Ámen.

Mennyei Atyánk! Kérünk Téged, add nekünk a Te vezetésedet mindenben. Köszönjük a Szent Szellemed munkáját. Köszönjük, hogy annyira egyértelműen megmutatsz dolgokat az életünkben, irányokat, amerre menjünk, bátorítást, amire szükségünk van, testvéreket, akikkel közösségben lehetünk, bűnöket, amiket meg kell vallanunk, lehetőségeket, amikre Te nyitottál ajtót.

Istenünk, kérünk Téged, vezess minket személyesen. Kérünk Téged, hogy hadd vegyük komolyan a szívünkben ezt az üzenetet. Hadd ne vegyük félvállról az ellenség munkáját! Hadd ne vegyük félvállról a bűnnek a súlyát! Urunk, Istenünk, hadd ragadjuk meg a munkád értékét, a keresztet, a megbocsájtást, a szabadítást. Köszönjük, Istenünk.

Ámen.

Kategória: Egyéb