Nem adjuk fel – mert Isten szeretete velünk van

2013 december 29. vasárnap  10:30

P. Péterfai János

Idefelé jövet az autóban tanultam valamit a gyerekekről, a gyerekek pszichológiájából. Van egy időszak náluk, amikor tanulnak beszélni. Mit kérdeznek? „Ez mi? Ez mi? Az mi? Az ki?” Aztán megint megkérdezi:

–        Ez ki?

–        P. Kende, az én pásztorom.

Aztán mit kérdeznek utána? „Miért?” Aki átesett már ezen az időszakon a gyerekével, az egy életre megutálta ezt a szót: miért.

–        Miért van hosszú nyaka a zsiráfnak?

–        Azért, hogy elérje a fa levelét.

–        Miért kell elérnie a fa levelét?

–        Azért, hogy egyen.

–        Miért eszik?

–        Enni kell!

–        Miért kell enni?

Aztán azt tanultam ma a feleségemtől, hogy a kisgyermeknek igazából nem is a válaszok kellenek, hanem az, hogy foglalkozzanak vele. A kapcsolat kell.

Úgyhogy amikor kérdezünk, akkor annak van oka, hogy miért kérdezünk. Van, amit szeretnénk tudni, de elsősorban azért kérdezünk, mert kapcsolatra vágyunk. Úgyhogy szerintem semmi baj nincs a „Miért?” kérdéssel. Ha kisgyereket nevelsz, akkor számodra ez jó hír. Van remény, mert egy idő után megunják, és abbahagyják. Másrészt, nem kell mindent tudnod ahhoz, hogy szeresd a gyermekedet, ahhoz, hogy időt tölts vele.

Ez nem egy pszichológiai nevelési továbbképzés, de nem véletlen, hogy Isten a velünk való kapcsolatát a gyermekekkel való kapcsolathoz méri. Mi is átmegyünk ilyen időszakokon. Eleinte a kisgyermekek ezt kérdezik: „Mi? Hogyan? Mennyibe fog kerülni? Mikor ér haza apa?”Aztán kapnak rá választ, és persze, újra megkérdezik.

Ahogy növünk és erősödünk a hitben – Isten kegyelméből erősödünk, mindannyian erősödünk egymás hite által, néha egymás karcolása által –, aztán eljutunk egy olyan pontra, ahol azt kérdezzük mi is: „Miért? Istenem, miért?” Próbáltam választ kapni erre. Úgyhogy azokat a verseket tanulmányoztam, amik a „mert” szóval kezdődnek az Újszövetségben. Ajánlom neked is, hogy egyszer járj utána.

Mert – hányszor szerepel az Újszövetségben? Az internetes keresőm kiírta, hogy ezer találat felett nem foglalkozik a kérdéssel. 🙂 János evangéliuma 3. fejezetéig jutottam. Ami utána van – Apostolok cselekedetei, levelek –, azokat már ki sem listázta. Ján 3-ban viszont megtaláltam a választ. Hiszem, hogy te is megtaláltad a választ a sok-sok miértre.

Ján 3:14-15 És ahogyan felemelte Mózes a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának felemeltetnie, hogy aki hisz őbenne, annak örök élete legyen.

Akkor feltesszük ezt a kérdést keresztényként: „Miért? Miért kell felemeltetnie a pusztában annak a rézkígyónak? Miért kell az Emberfiának meghalnia?”

Ján 3:16 Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

 „Mert…” Azért, mert Isten szerette ezt a világot. Mert Isten szeretett téged. Mert Isten jobban szeretett téged, mint az egyszülött Fiát. Ez picit leegyszerűsíti a dolgokat. A sok „Mi?”, „Hogyan?”, „Mikor?” és „Mennyiért?” helyett Jézus egyetlenegy dologra szeretett válaszolni: Miért?

Az emberek megkérdezik tőled: Miért?  Például, kérdezzük meg Noét, hogy ő miért menekült meg a bárkán. Tudsz egy jó „mert”-et? Azért, mert ő igazabb volt, mint a többi? Igen. Mitől volt igazabb? (Miért?-re miért?-tel felelünk.) 1Móz 6:8 mert Noé kegyelmet talált.

Mózes miért hagyta ott fáraó udvarát? Tudom, aki itt van, az is otthagyta a rokonait, a halászlét az asztalon, vagy ha az életünket nézzük, akkor otthagytunk egy jó karriert, egy nem építő kapcsolatot. „Mózes, miért hagytad ott a fáraó udvarát?”

Zsid 11:26 Egyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartotta Krisztus gyalázatát, mert a megjutalmazásra tekintett.

Mert Mózes túlnézett azon, ami körülveszi, és látta a láthatatlant, látta az ígéretet, látta a mennyet, látta Isten gondoskodását, Isten szeretetét.

Ézsaiás hogyan tudta elviselni azokat a királyokat? Öt király alatt szolgált. Volt közöttük jó király is, de többnyire kicsit furcsák voltak. „Miért, Ézsaiás? Miért nem hagytad abba? Miért prófétáltál? Miért figyelmeztettél? Miért szolgáltál? Lehetett volna kis házad valahol a Holt-tenger mellett jó kis nyugdíjjal, békés élettel.” Ő azonban az életét kockáztatta nap, mint nap. Tudod, miért? Azért, amit karácsonyi üdvözlőlapokra szoktunk írni:

Ézs 9:6 Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk,…

Ézsaiás azért csinálta, mert volt reménysége. Örökkévaló reménysége volt, és szolgált egész életében végig. Egészen a mártírhaláláig.

Egy másik prófétát is kérdezzünk meg: „Hóseás, te megőrültél? Egy parázna nőt vettél el? Nem elég, hogy elvetted őt, elhagyott téged, újra paráználkodott, és teljesen tönkrement az élete.” Már semmilyen kozmetikum nem tudta eltüntetni a ráncait, és Hóseás utánament. Ahogy a mi szerető Istenünk is utánunk jön, amikor elhagyjuk, amikor tönkretesszük magunkat. „Hóseás, miért mész még egyszer és még egyszer a feleséged után?” Azért, mert Hóseás tudott valamit. Isten ezt mondta neki:

Hós 6:6 Mert szeretetet kívánok, nem pedig áldozatot, Isten ismeretét inkább, mint égőáldozatokat.

Aztán itt vagyunk mi. Miért vagyunk mi a világ szemében bolondok? Miért mondják azt: „Miért jársz te minden vasárnap istentiszteletre, házi bibliatanulmányra? Miért mész ki az utcára evangelizálni? Miért imádkozol minden reggel? Miért tanulmányozod a Bibliádat? Nincs jobb dolgod? Miért adakozol? Mi értelme van? Miért bocsátasz meg? Miért szeretsz, amikor senki nem szeret téged?”

2Kor 5:13 Ha azért bolondok vagyunk,…

Azok vagyunk. Habár lehet, nem érzed magad annak, de akkor szeretném megkérdezni, hogy miért nem érzed magad bolondnak? Ne szégyelld azt, hogy bolond vagy! A világ szemében Mózes is bolond volt, mégis több szobor készült róla, mint bárki másról. Lehet, Máriáról több készült, de ő is bolond volt.

2Kor 5:13 … az Istenért van,…

Miért? Istenért.

2Kor 5:13 … ha eszesek vagyunk, az értetek van.

Miért? Értetek van. Ha bölcsességünk van, akkor az értetek van. Ha bolondok vagyunk, akkor az Istenért van. Nyugodtan megkérdezheted: Miért? Itt látjuk a végét:

2Kor 5:14-15 A Krisztus szeretete szorongat minket, mert úgy gondoljuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindazok meghaltak, és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ezután ne maguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt.

Ne félj feltenni ezt a kérdést magadnak, vagy Istennek: Miért? Ez az egyetlen jogos kérdés, amit feltehetünk: Miért? Miért vagyok itt? Miért? Azért, mert Isten szeretetett engem. Te azért vagy itt, mert Isten szeretett téged. Azért élsz, mert Isten szeret téged. Ha meg kell halni, azért van, mert Isten szeret téged. Ennél jobb választ nem lehet adni.

Vannak, akik félnek a miértektől, vagy elegük van már belőle. Viszont ezt ne felejtsd el: a miért mögött egy kapcsolat utáni vágy van. Isten azért válaszol olyan sokszor mert-tel nekünk végig az Újszövetségen keresztül, mert Ő kapcsolatra vágyik velünk. Elsősorban erre. Nem arra, hogy mit mikor hogyan hová teszel. Hanem azért, hogy megkérdezzük magunktól vagy Tőle: Miért?

Ha a válasz nem az: Krisztus szerelme szorongat engem; akkor az rossz válasz. Akkor jobb, ha otthagyod azt a dolgot, akár félkészen is, úgy, ahogy van. Ha nem Isten szerelme szorongat. Mert különben nincs értelme. Különben nincs válasz. Csak egy válasz van: Mert Isten úgy szerette ezt a világot. Ha ez a válasz, akkor halleluja! Dicsőség az Úrnak!

Köszönjük Urunk, hogy amit teszünk és tehetünk, annak van végső oka, és ez az, hogy Te szeretsz bennünket, mi pedig igyekszünk szeretni Téged. Ám elsősorban az, hogy a Te szerelmed szorongat mindenben. Mindenben, amit teszünk, amit gondolunk, ahogy szolgálunk, ahogy szeretjük a családunkat, a gyülekezetünket. Mindennek a miértje Te vagy, Jézus Krisztus. Ámen.

P. Kende

Tizenkilenc misszionáriusunk van külföldön. Józsi írt levelet Németországból. Imádkoztunk érte, hogy Isten használja őt. Tette is!

A levélből: 24-én Rózsa szervezésének köszönhetően 16:00-as kezdettel tartottam egy ünnepi alkalmat a Gyárban, a másik szak dolgozóinak.” Leírja, hogy milyen elbátortalanítóan kezdődött, de aztán: „Csodálatos üzenet volt arról, ahogyan Isten keresi az emberek szívét. A végén imádkoztunk és volt, aki mondta is velem az imát. Nem engedtem el őket ajándék nélkül, mindenkit magamhoz hívtam. Senki nem ment el. Szépen sorba álltak és várták a Bibliát. Nagyon jó volt mindenkivel kezet fogni és megölelni őket. Sokan kérték, hogy szeretnének még beszélni velem, ha lesz rá mód. … 60 Bibliát osztottam ki közöttük.

Este 6 órára mentem dolgozni a saját szakomba. … A főnők nem engedélyezte ebben a szakban a karácsonyi ünneplést, mert nem volt jó a termelésünk. … Nekünk nem járt a Karácsony! Mindenki nagyon el volt keseredve. … Eldöntöttem, hogy akkor személyesebbre veszem a figurát. Mindenkihez egyesével oda fogok menni és átadom neki az ajándékot. Utólag már látom, hogy ez volt Isten tökéletes terve. Csodálatos találkozások voltak, amikor átadtam és beszélgettem az emberekkel. … Istennek így volt alkalma személyesen szolgálni feléjük.”

Ez bátorító! Hála Istennek azért, amit végez mindenütt.

Arra szeretnék építeni, amit P. János prédikált. Egy üzenetünk van Istentől.

Eszt 3:5-6 Amikor Hámán látta, hogy Mordokaj nem hajt térdet, és nem borul le előtte, Hámán megtelt haraggal. De kevesellte, hogy csak magára Mordokajra vesse rá a kezét, mert megmondták neki, hogy Mordokaj melyik népből származik. Ezért Hámán arra törekedett, hogy elveszítsen Ahasvérós egész országában minden zsidót, Mordokaj népét.

Egy ember nem borul le előtte, nem imádja őt, és azt mondja: Az egész népének pusztulnia kell! Kissé túlreagálja a dolgot. „Kicsit”! „Csak” épp népirtást akar csinálni, mert egy valakire haragszik. Úgyhogy ki akar irtani egy egész népet. Nem tudom, ismered-e az ilyen típusú embert. Van egy rossz hírem: mindannyian képesek vagyunk erre. Mindannyian tudunk ennyire idióták lenni.

Ahogy hallottuk az előbb az üzenetben, annyira jó ez a gondolat: Isten szeretete mindig mellettünk van. Valaki azt kérdi: Miért?; akkor az a válasz: emiatt, hogy Isten szeretete mellettem van. Néha azt mondjuk, hogy a Biblia miatt, mert innen tanulok erről, néha azt mondom, hogy a gyülekezet miatt, mert a gyülekezetben tapasztalok meg sokat ebből a szeretetből, de igazán Istennek a szeretete körülölel minket, megtart minket.

Hámán olyan ember, aki nem látja ezt. Ő az a fajta, aki tudja, hogy neki kell magáért megharcolni. Ez róla szól, ez az ő harca, ez az ő élete, és senki nem áll az ő oldalán a szorítóban, hanem ő egyedül harcol, magának kell megoldania. Ahogy látjuk ezt, elképesztően dühös lesz. Képes lenne egy egész népet kiirtani azért, mert egyvalakire haragszik.

Az a lenyűgöző, hogy mindnyájunkban megvan ez a képesség: egy összeveszés miatt szétverni a házasságot; kicsi dolog miatt valamit, ami nagyon drága, elpusztítani; haragudni egy emberre, és ezért ellene menni Isten munkájának. Mindnyájunkban megvan ez a képesség.

Van viszont másik lehetőségünk is. Pál életében nagyon jól látjuk, ahogy Ő élt, hogy mennyire más volt. Mennyire nem ilyen volt az élete, mint Hámánnak! Aki olyan ember, hogy egyszer megfricskázod, és aztán kiüt, véged van.  Pál egészen más módon élt. Ez az írásrész Pál életéről szólt:

2Kor 4:8-9 Mindenütt szorongatnak, de össze nem roppantanak, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe, üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letiportak, de nem elveszettek.

Mindenütt szorongatnak, de össze nem roppantanak– nyomás alatt, de mégsem beszorított helyen. Hogyan lehetséges ez? Hogyan lehet, hogy nyomás van rajtam, de nem vagyok megszorított helyen? Hogy lenne ez lehetséges? (A választ már P. János elmondta.) Hogy van az, hogy nyomás van az életemben, de közben lehet szabadságom? – erről szólnak ezek a szavak.

kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe” – képtelennek lenni, irány nélkül lenni, nincs alkalmasságom változtatni a dolgokon. Ismered ezt az érzést? Szerintem, mind ismerjük. Mindannyian belefutottunk már.

A másik oldalról azt mondja: nem vagyok reménytelen. Van reményem, van irányom. Hogyan lehetséges ez? A magam oldaláról nincs képességem, a magam oldaláról nem tudok változtatni a helyzetemen, de másik oldalról – azt mondja Pál – van reményem az irányomat illetően. Hogyan? Úgy, hogy nagyobb kézben vagyok. Nem a magam kezében vagyok, hanem Isten kezében vagyok.

Úgyhogy a valóság nagyon reménytelenül néz ki az én szívemben, az én szintemen, az én küzdelmeimben, az én környezetemben, de van egy másik oldal. Az egyik oldalról rám nézel, és azt mondod, hogy reménytelen, de a másik oldalról én azt felelem: „Éppen hogy nem erről van szó! Nekem van reményem az irányomat illetően. Még ha úgy tűnne is, mintha csak véletlenszerű mozgást végeznék. Én bízom Benne, Isten vezet engem. Isten tart velem valahova, és az Ő kezében vagyok.”

üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak,” – üldözve, ugyanakkor nem hagytak ott engem az árokszélen. Lehet, hogy üldöznek, de van egy hely, ahova futhatok. Lehet, hogy üldöznek, de mégis van egy otthonom. Lehet, hogy üldöznek, de van egy hely, ahol biztonságban vagyok: Isten jelenlétében. Lehet, hogy gyűlöl valaki, de van, Aki szeret: Isten; és van egy-két testvérem is, talán. Ez az életem mássága. Ezért nem kell úgy lennem, mint Hámánnak: fricskára a válasza kiütés. Nem kell úgy ütnöm, nem kell úgy harcolnom, mert van valaki, Aki a kezében tartja az életem.

letiportak, de nem elveszettek – legyőzve, de nem megsemmisülve. Azt mondja az Ellenség: „Győztem! Láttam a bukásodat. Láttam, mit csináltál. Tudom, mit csináltál!” Egyetértenék: „Igen. Hihetetlen, de már megint ezt csináltam. Hogy lehet ez, Uram? Már megint negatív voltam. Megint kritikus voltam. Megint lejárattam valakit, megint pletykáltam. Megint mocskos gondolataim voltak. Végem van!”

Itt azonban Pál azt mondja neked és nekem: „Éppen ellenkezőleg! Nem semmisültél meg, nem vagy tönkretéve.” Megcsúszunk? Igen. Elbukunk? Sajnos, el. Viszont elpusztulunk-e? Véget vet-e ez az Istennel való kapcsolatunknak? Erről szól 1Ján 1:7-9. Nem! Nem vet véget a kapcsolatunknak. Nem, nem ez a vége. Nem pusztul el az egész, nem áll meg az egész.

Pál tudta, miről beszél. Lisztrában – ApCsel 14. – megkövezték. Halálra kövezték. Le volt győzve. Földre volt vetve, tönkre volt téve. ApCsel 14:19 kivonszolták a városon kívülre, kidobták a „hullát”. Azt mondták: vége! Aztán felállt és ment tovább. 🙂 Tudta, miről beszél, amikor azt mondta: „Le vagyok győzve, le vagyok tiporva.”

Volt-e köztünk valaki, aki kivégeztek, és holtan otthagytak? Aztán ment-e tovább? Ha ez nem történt meg veled, akkor Pál jobban tudja, hogy miről beszél, mint te meg én, és van oka, hogy azt mondja: „Ne add fel, ne állj meg! Ne add fel, mert van egy másik oldal.”

Tudod, milyenek lehetünk? Van egy hazugság, és ez az, hogy kezdjük sajnálni magunkat. Önsajnálat: én szegény! Ha nem látom, hogy Isten kezében vagyok, ha azt mondom: Ez a másik hibája!; akkor sajnálom magam. „Ez a főnököm hibája. Ez a fivérem hibája. Ez a szüleim hibája. Ez a gyerekeim hibája.” – és kezdem sajnálni magam. „Ó, a körülmények…” Értem. 🙁

Mind értjük. Tudjuk, hogy nehéz. Pál nem véletlenül használja ezeket a szavakat: szorongatnak, kétségeskedünk, üldöznek, letipornak. Nem jó lista, de az élet ilyen, és sokszor megtörténik. Egyszer nem olyan rég beszéltünk erről. Hallom ezt néha emberektől, hogy gondjuk van a gyerekükkel, mert tizenéves lesz, és azt mondják, hogy ennek nem így kéne lennie. Gondjuk van a házastársukkal – mert megházasodtak 🙂 –, és azt mondják: ennek nem így kéne lennie! A válaszom az: „Honnan tudod? Lehet, hogy pont így kell lennie. Lehet, hogy ez a normális. Lehet, hogy ez belefér. Lehet, hogy a te elképzelésed volt más, mint a valóság.”

Mint amikor az ember elkezd borotválkozni, eleinte csupa vér a képe. Azt mondom: ez nem így kéne, hogy legyen! Viszont lehet, hogy pont ez a normális. Vagy amikor valaki nekiállt tangóharmonikázni, azt mondta: ez túl nehéz, túl nagy! Vagy valaki gitározni kezd tanulni, és azt mondja: fáj az ujjam, ennek nem így kéne lennie! Lehet, hogy ez pont belefér. Lehet, hogy ez része az életnek.

Lehet, hogy nem kéne az önsajnálat, hanem csak felismerni a másik oldalt: biztos, hogy Isten szeretetének van célja ezzel is, és Isten ki tudna hozni valamit ebből. Mert ha sajnálom magam, akkor a kommunikációm panaszáradattá válik. Az imáim is, és Isten azt mondja: „Mi vagyok Én? Panaszhivatal? Mi lenne, ha bíznál? Gyere Énhozzám, és bízz Bennem! Gyere Énhozzám, és kérj Tőlem. Gyere Énhozzám és lépj túl ezen.”

Persze! Odamegyünk Istenhez, és azt mondjuk: „Uram, ez fáj! Uram, ez nehéz!” –, de aztán továbblépünk-e? Mondjuk-e azt: „Uram! Tudnál csinálni valamit a házastársammal?” „Uram! Tudnál csinálni valamit a gyermekemmel, az édesanyámmal, az édesapámmal?” „Uram, tudnál valamit csinálni a főnökömmel? Ma különösen kedves akarok lenni hozzá. Uram, csinálnál vele valamit, amiben nincsen szívroham? – 🙂 – Kérlek, Uram, csak tegyél érte valamit.” Tudni, hogy Isten az Ő szeretetében tartogat nekem valami nagyobbat!

Saul az ellenpélda. Annyira sajnálta magát! 1Sám 22:8-ban azt mondja: Hát, senki nem sajnál engem? Előtte, 1Sám 22:7-ben azt mondja az embereinek: „Gondoljatok magatokra, gondoljatok a saját érdeketekre. Gondoljatok arra, hogy mi lesz veletek, ha én elveszek. Gondoljatok arra, hogy mi lesz veletek, ha én nem leszek király. Gondoljatok magatokra!” Ez a szörnyűség benne, ha sajnálom magam, akkor erre tanítok másokat is. Továbbadom és bátorítom őket benne. Szörnyű lenne!

Ján 5:30-ban azt olvassuk Jézusról, azt mondja Magáról: „Én mindenkor az Atyám akaratát teszem. Én azért vagyok itt, hogy tegyem az Én Atyám akaratát.” Ez gyönyörű az életünkben, hogy minden helyzetben – letiporva, megtörve, megfáradtam, majdnem megkeseredve, akár reménytelenül érzem magam – azt mondhatom: „Mennyei Atyám! Mi a Te akaratod ebben a helyzetben? A Te akaratodat akarom tenni.”; és aztán van egy utam, amin járhatok.

Ha azon gondolkodsz, hogy ez hogyan lehetséges: ez egyedül az új szív számára lehetséges. Ha nem vagy hívő Jézusban, akkor ez nagyon fontos dolog a számodra: Isten akaratában csak új szívvel járhatok. Új szívet, új motivációkat csak Isten adhat neked, nekünk. Kérheted Őt, mert Jézus megfizetett érte, és ez neked ajándékba van, ha kéred.

Nekünk hívőknek, akiknek megvan az új szívünk, nekünk is döntés ez. El kell döntenem, hogy miben akarok járni. Ránézek a nyilvánvaló problémára, a tönkrevert állapotomra, az egészségügyi gondjaimra, mindenre, és azt mondom-e: Hát, itt nincs mit tenni! Vagy azt mondom-e: Uram, Te biztos tartogatsz nekem még valamit!

Józsi azt is írta: Ma nem tudtam menni dolgozni, mert begörcsölt a fejem és a másik szememre is elkezdtem homályosan látni. Tudjuk, hogy milyen állapotban van. 🙁

Mit csinálok az életemmel? A bajok, a gondok megállítanak? Ez az életem? Az Írás, Pál azt mondja nekem, egy hívő élete azt mondja nekem: „Épp ellenkezőleg! Isten tartogat nekem valami többet.”

Hámánnal kezdtük, aki dühös volt. Van egy másik történet, ahol valaki ugyanígy dühös lett. Dán 3-ban a király parancsolja mindenkinek, hogy imádják a bálványt, amit felállított. Ott volt az a három zsidó fiú, akik nem imádták a bálványt, mert ők Istent imádták. Tudjuk, mit csinál a király: Haljanak meg mindannyian! „Habzik a szája” típusú.

Azt mondja: Fűtsétek fel a kemencét hétszeresre! Mintha azt mondaná: Ha tudnálak, hétszer ölnélek meg titeket! Kicsit olyan: „Ó, te kis szegény! Megbántották az érzelmeidet.” Ha háromévesen ilyen valaki, azt értjük, de amikor már benne van a korban és ő a király, akkor van valami gond a képben. Kéne, hogy legyen néhány blokk a szívedben a harag ellen, ami megállítja. Mi történt ezzel a királlyal? Mi történt Hámánnal? Mi történhet veled és velem?

Még egy példa Pál életéből. Pál börtönben van, és odakinn vannak, akik prédikálnak Krisztusról, de Fil 1:16 csak azért csinálják, hogy Pál ellen tegyenek. Csak azért csinálják, hogy azt mondhassák: „Nézd! Nekem milyen nagy szolgálatom van, Pál pedig börtönben van. Szerinted ki van Isten akaratában? Én vagy Pál? Ő börtönben van, nekem pedig nagy szolgálatom van.” Ez volt az üzenetük, így gondolkodtak. Elég fura gondolat.

Mi történhet? Amikor megtámadnak, akkor az első dolog, ami történik bennem, az, hogy kezdem megmagyarázni magamnak, hogy miért nincs igazuk. Pál nem teszi ezt. Nem magyarázkodik. Nem mondja ezt: én vagyok az igazi apostol! 1Kor 4:15-ben mondja a korinthusiaknak: Az vagyok!; de magában, belül a szívében nem ezt mondogatta: „Én vagyok az igazi apostol. Nincs igazuk, mert én vagyok az igazi apostol.” Miért? Miért nem volt önigazítás, önfényezés belül a szívében? Azért mert 1Kor 15:10 tudta, hogy kicsoda, és Isten tette azzá.

Amikor egy férj azt mondja magának belül: a feleségemnek tisztelnie kéne engem!; akkor valami gond van ott. Nem kéne így lennie, hogy ezen kell rágódnia. Vagy szeretetben kezdeményez, és aztán lesz mit tisztelni, vagy nincs tisztelet. Nem kell így rágódnia. Mert ha így védi magát belül, akkor a kapcsolatai is ilyenné válnak.

Isten azt mondja nekünk: „Figyelj! Én valami nagyobbat tartogatok neked.” Ezért van reményünk. Ezért nem kell engednem a haragnak, ezért nem kell engednem az önsajnálatnak, ezért nem kell önérdekben élnem, ezért nem kell az önvédelemre összpontosítanom:

2Kor 4:15 Mert minden értetek van, hogy a kegyelem túláradjon, és egyre többen adjanak hálát az Isten dicsőségére.

minden értetek van Mekkora csoda ez! Isten azt mondja: „Én képes vagyok a javadra fordítani. Én képes vagyok áldást kihozni belőle. Én képes vagyok továbbvinni téged. Én képes vagyok irányt adni neked. Én képes vagyok reményt adni neked.”

2Kor 4:16 Ezért nem csüggedünk. …

Ami azt jelenti, hogy nem vágok vissza. Nem kell a fricskára géppisztollyal válaszolnom. Ezért nem csüggedünk, mert Isten szeretete velünk van, mert reményünk van.

2Kor 4:16 … A mi külső emberünk romlik ugyan, de a belső napról napra megújul.

Van másik valóság, amit ismerünk, és ez az, hogy növekszem Istennel.

2Kor 4:17 Pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket felülmúló, nagy, örök dicsőséget szerez nekünk,

Micsoda reménység ez! Mekkora csoda, hogy Isten tartogat nekünk valamit, amit nem is látunk még. Itt dől el azonban a dolog:

2Kor 4:18 mert nem a láthatókra szegezzük tekintetünket, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökké valók.

Mit jelent ez? Hova tekintek? Hova nézek? Mi az életem fókusza? Könnyű a másikra néznem: ő bántott meg, ö csinálta ezt, ami történt velem. Könnyű odanézni mindannyinknak. Ám ha így vagyok, akkor a harag megtölti az életemet. Ha így vagyok, akkor az önvédelemről szól minden. Ha így vagyok, akkor rengeteg okom van sajnálni magamat. „Jó” okok.

Ám nem a láthatókra összpontosítunk, nem ez az életünk, hanem van valami nagyobb az életünkben, és az Isten valósága. Az a reménység, amit Ő ad, és ez a várakozásunk.

Mennyei Atyánk! Köszönjük Neked, hogy tartogatsz nekünk valamit, ami több. Van egy másik oldala a képnek, és az nem a természeti, hanem a természetfeletti. Hálásak vagyunk Neked, hogy a képlet épp az ellenkező, mint amit Sátán mondana nekünk, mint amit a világ mondana nekünk, mint amit a szívünk mondana sokszor nekünk. Urunk, kérünk, hadd járjunk Veled hitben. Hadd járjunk a Te szeretetedben, a Te megismerésedben. Istenünk, Rád van szükségünk!

Ha még nem ismered Jézust, bízd Rá az életed! Ő új szívet, új motivációkat, új kezdetet ad neked. Mondd azt Neki a szívedben: „Jézus! Én is vágyom erre a reményre. Jézus! Kérlek, gyere az életembe, és ments meg engem. Adj nekem új kezdetet, új szívet. Jézus, meg akarlak ismerni Téged! Bízom Benned, hiszek Benned. Jézus ments meg engem.” Ha életedben először imádkoztál így Őhozzá, akkor írj nekünk egy email-t, hadd örüljünk veled!

Ámen.

Kategória: Egyéb