Ne ragadj bele a dobozba!

2014 január 22. szerda  18:30

Van egy furcsa, de jó gondolat, amit szeretnék elmondani. Úgy értem, furcsán indul. A minap elnéztem a kutyánkat, és átgondoltam, hogy mi az, ami érdekli. Néhány dolog, ami érdekli:

1)      „Ki vagyok a falkában?” Ami azt jelenti, hogy azt képzeli valamiért, hogy fontosabb, mint a fiam. Ha a fiammal beszélek, akkor mindig „belebeszél”.

2)      „Ez az én játékom, nem a tiéd!”

3)      „Ez az én ágyam, nem a tiéd!”

4)      és a párzás.

Utána csak ötletszerűen felmentem egy hírportálra a neten, és olyan vicces volt: azt vettem észre, hogy minden történet ugyanerről a négy dologról szól az embereknél. Olyan érdekes volt! Figyelmeztettelek, hogy furcsán fog kezdődni. 🙂 Arról szól, hogy

1)      „Milyen az én társadalmi helyzetem, hol állok a ’falkában’?”

2)      „Mi van a tulajdonomban, vagy hogyan lehet az enyém? Ez az én játékom, nem a tiéd.”

3)      „A pozícióm, a területem.”

4)      és a szexualitás.

Arra gondoltam, hogy a lelkünk ellensége annyira szeretné, hogyha az életünket ezen a szinten élnénk, ha az életünk csak ezekről szólna. Azt szeretné, ha fognánk egy dobozt, beletennénk a pozíciónkat, a játékszereinket,… mindent, ami ebben a körben megtalálható: „Ki vagyok én? Mennyire vagyok fontos? Hol vagyok?…”

Fognánk ezeket, beletennénk ebbe a dobozba, és aztán azt mondaná: „Ez az életed. Itt az egész életed. Itt van benne minden.” Mi azt felelnénk: „Nem! Nem ez az életem.” Úgy értem, hogy ez nem az egész életem. Lehet, hogy ezek részei az életemnek, de ez nem a teljes életem. Mi keresztények nem ilyen életet tagadó, vagy életet utáló emberek vagyunk. Ez egy félreértés sokszor.

Néha van ilyen elképzelés: ha tehetnénk, akkor mind elvonulnánk egy kolostorba; de nem erről van szó. Egyszerűen arról van szó, hogy mi nem tudjuk elfogadni azt a hazugságot, hogy az életünk belefér bármilyen dobozba. Nem tudjuk elfogadni azt a hazugságot, hogy ezeknek a dolgoknak a szintjén leélhetem, vagy le akarnám élni az egész életemet. Nem szólhat csak erről az életem.

Ezt igazán sok ember felismeri. Ezért fordulnak az emberek valamilyen szellemi dologhoz, ezért keresnek vallásokat. Egy buddhista azt mondaná neked: dobd ki ezt az egészet, dobd ki az életedet. Egy hindu azt mondaná neked: ez az egész élet nem is igazi, úgyhogy nem kell aggódnod azon, hogy nincs értelme, ez csak egy illúzió. Az iszlám azt mondja: „Ki vagy te, hogy feltedd a kérdést, hogy mi értelem ennek? Ne kérdezz semmit! Az élet az engedelmességről szól.”

Az okkult pedig azt mondja, amit hallani akarsz. Bármi mond, amit hallani akarsz. Ha azt szeretnéd mindig hallani, amire vágysz, akkor fordulj az okkulthoz nyugodtan. Ez az, amit ott csinálnak: 2Tim 4:3 odafordulni, ahol valaki csiklandozza a fülemet, azt mondja, amit hallani akarok. Az egész hazugság, de „olyan jól hangzik”. „Lehet, hogy nem igaz, de azért el akarom hinni, mert annyira tetszik.”

Minden horoszkóp alá oda kéne írni: „Felhasználói figyelmeztetés! A termék használata veszélyes az ön örökkévalóságára és az ön elmebeli épségére!” Ez komoly dolog. Ne játssz azokkal a kristályokkal, horoszkópokkal, a csivel, a feng shuival, a tenyérjósokkal, az auraolvasással… és a többi ostobasággal! Ne játssz ezekkel, mert hatással van rád!

Valaki a héten mesélte nekem, hogy van egy ismerőse, aki teljesen követi a feng shuit. Megkérdeztem tőle: Harmonikusan él a fickó? Azt felelte: „Persze! Valaki fenn hagyja a WC ülőkét, habzó szájjal üvölt vele, hogy miért nem csukja le.” Ez tényleg „harmonikus”. 🙂 Ez az a harmónia, amit kínál a feng sui. Hazugságok! Nem igaz az egész.

Kis kitérő. Ez kicsit olyan, mint a kampányígéretek. Mennyit beszélünk a politikáról? Soha nem fogod hallani a pulpitustól itt, hogy ez a párt, vagy az a párt… Ha valamilyen párt színében vagyunk, az csak a véletlen műve. Ez fontos. Soha nem fogunk itt prédikálni pártokról. Van elég hely, ahol arról prédikálnak, sajnos.

Amit azonban szeretnék mondani: Ne ez legyen a te üzeneted se, amikor bejössz ide! Nézz utána, imádkozz és menj el szavazni, mert a szélsőségesek akkor kerülnek hatalomra, amikor kiegyensúlyozottabb emberek nem szavaznak.

Azt mondanánk, hogy ez itt a legnagyobb dolog a világon, 1Tim 3:15 ez az élő Isten gyülekezete. Ennek van hatása a politikai gondolkodásunkra, de nem fordítva. A politika a mellékes dolog az életünkben, és ez a központi, nem pedig fordítva. Bármennyire szeretem a hazámat, a gyülekezet, a hívők a középpontja Isten akaratának. A többi fontos, de nem a központ.

Miért beszéltem a dobozról? Azért, mert gyakran ez az üzenetünk. Azért beszélünk róla sokszor, mert hallanunk kell. Mert elveszünk ezekben a dolgokban. Mi azt mondjuk: Éld úgy az életed, hogy a fejedet felemeled!  Mert mi történhet velem? Az, hogy mindenki azt mondja nekem: „Ez az életed: a területed, a játékszereid, a szexualitásod, a közvélemény.” Igazából csak beledugod a fejed, és ennyi az életed. Az egész életed a dobozban van.

–        Hogy vagy?

–        Kösz, jól.

–        Mekkora az életed?

–        Nem tudom. Olyan kicsinek érzem! Nem tudom, miért. Nem tudom, mi a bajom. Pedig megvan benne minden. Minden, amiről az újságokban olvasok, minden, amit látok a moziban. Megvan benne minden. Nem értem, hogy miért érzem olyan kicsinek.

Miért? Nem lehet ez a teljes életem! Arra van szükségem, hogy kihúzzam az orromat ebből az egészből, és felemeljem a fejem. Szükségem van szellemi irányra az életemben, mert ha nem, akkor végigélem az életem, és aztán a végén úgy érzem: „De fura! Megvoltak a kapcsolataim, volt, aki nagyra tartott, volt, aki a barátom volt, megvoltak a játékszereim, megvolt a területem. Miért érzem mégis úgy, hogy megraboltak?”

Miért érzem úgy, hogy megraboltak? Azért, mert elvesztegettem az éveimet, a lehetőségeimet valami dobozra: beledugtam a fejem, és benne ragadtam. Ez probléma, ami megtörténhet velem. Isten azt mondja: emeld fel a fejed!

Ézs 40:26a Emeljétek föl szemeteket a magasba, és lássátok, ki teremtette azokat!

Lásd meg Isten valóságát! Ezek a látható dolgok részei az életünknek. Körülnézünk a világegyetemben, ez a valóság. Csillagok, a történelem, az atomok, a molekulák,… minden, ami itt van körülöttünk, ez az életünk. Viszont felemelem-e a fejem, és kimondom-e azt, ami nyilvánvaló kéne, hogy legyen: ezt valakinek alkotnia kellett!

Mint ahogy egy mikrobiológus mondta nekem: Kell, hogy legyen valaki a rengeteg információ mögött. Nem volt hívő az illető, mégis ezt kérdezte: Honnan van ez a rengeteg információ? Azt feleltem: „Ez az! Ez az, amiről beszélek neked.” Ez az a vers: Emeljétek fel szemeteket a magasba, és lássátok, ki teremtette azokat! Valaki alkotta mindezt!

Róm 1:20 Isten valósága nyilvánvaló a teremtésben. Emeld fel a fejed, mert könnyen beleragadsz a mókuskerékbe. Kell, hogy felemeld a fejed, és azt mondd: Van ennél több is! Van ennél több? A materialistának a világa, az ateistának a világa igazából ugyanaz, mint egy delfinnek, vagy egy farkasnak, vagy a kiskutyánknak a világa. Csak sokkal szomorúbb.

Miért? Azért, mert az ember többre lett alkotva. 1Móz 9:6 Isten a Maga képér alkotott minket azzal a képességgel, hogy megismerjük Őt, hogy imádjuk Őt, hogy közösségben legyünk Vele, hogy élő kapcsolatunk lehessen Vele. Ám ha nem emelem fel a fejem, akkor marad a látható. Akkor ennyi az egész, ami a dobozban van.

Ha nem ismered Jézust, akkor emeld fel a fejed, mielőtt túl késő lenne. Legalább egy emberről olvasunk a Bibliában – Luk 16:23 –, nem tudjuk a nevét, de azt mondja róla az Írás: a pokolban volt, és felemelte a fejét, de későn. Ne várj addig, amíg túl késő. Olyan könnyű megismerni Istent! Olyan könnyű behívni Jézust az életünkbe, de a te döntésed. Ez még a te döntésed!

Zsolt 123:1 … Hozzád emelem szememet, ó, te egekben lakozó!

Ez egy ima. „Hozzád emelem szememet”, felemelem a fejem. Hova? Istenhez. Ez kicsit több mint az előző. Miért? Azért, mert ez személyes kapcsolatról beszél, ez közösségről beszél. Imában annyi mindent meglátunk Istenből. Azért, mert Isten az imában biztosít bennünket az Ő szeretetéről. Az imában több békességet kapunk, és válaszokat nagyon sokszor, amire nagy-nagy szükségünk van; Istennek a személyes valósága; Isten itt van velem, meglátogat engem.

1Móz 18-ban látjuk, amikor Ábrám a sátra előtt ült, és azt olvassuk: felemelte a fejét és látta, ott volt az Úr angyala, igazából az Úr, aztán vendégül látta Őt. Lehetséges? Hadd tegyek fel egy kérdést! Lehetséges, hogy hívőként nem emelem fel a fejem imában vagy imádatban, hanem csak el vagyok foglalva magamban azzal, ami hétköznapi az életemben, és elmerülök ebben, és elmulasztom Istennek a látogatását?

Egy nap azt fogom mondani: „Uram, hol voltál? Nem jártál a sátram felé éveken át!” Ő pedig azt feleli: Én ott álltam többször hosszasan. „Miről beszélsz, Uram?” „Ott volt a fejed a dobozban. Nagyon el voltál foglalva. Amikor vállon veregettelek, akkor is annyit mondtál: hagyjál már, fontos dolgom van!” Nem veszem észre azt, amit csinálni akar, és azt ahova hív engem. Megtörténhet.

1Sám 25-ben Nábálhoz elküldte Dávid, a király az embereit. Nábál sértésekkel küldte őket vissza. Megtörténhet velem is, hogy Isten hív engem. Egy testvérem azt mondja: gyere, szolgáljuk együtt az Urat!; és azt felelem: nem érdekel. „Hagyjál engem békén! Dolgom van, nem látod?! El vagyok foglalva.”

Ján 20-ban Jézus eljött a tanítványokhoz, feltámadott. Eljött hozzájuk, meglátogatta őket. Azt olvassuk azonban, hogy Tamás nem volt ott. Hol volt? Nem tudom. A párnáját ölelgette, mert ő nem kel fel vasárnap korán reggel egy közösségre. Hol volt Tamás? A piacon bevásárolni. Nem tudom, mit csinált éppen, nem írja a Biblia. Könnyen lehet azonban, hogy az élete éppen bele volt ragadva azokba a dolgokba, amikbe nem kéne. Ez az, ami megtörténhet velem is. Isten ments!

Értsük meg, kétféle módon lehet ez, a „doboz” jelen az életemben. Az egyik az, hogy benne vagyok teljesen, benne van a fejem; a másik az, hogy „fél lábbal” vagyok benne. Így is benne vagyok, így is jelen van az életemben, de nem uralkodik rajtam, nem takarja el a látásomat, nem ez irányítja az életemet. Igen, ott vannak az életemben, ezek dolgok valósak, de az egyik módon ez csapda az életemben, ami eltakarja előlem a szellemi valóságot. A másik módon van szabadságom. Van részem ebben a világban, persze, de nem uralja az életemet.

Mi a különbség? A Biblia úgy beszél róla 1Ján 2:15-ben: ne szeressétek e világot, se azokat, amik ebben a világban vannak. Ami azt jelenti, hogy nem ezzel van tele a szívem. Olyan hálás vagyok mindenért, ami ebben benne van: a kapcsolataimért, a hatásért, amit az életem esetleg jelent valaki másnak az életében, a játékszereimért – én fiú vagyok, úgyhogy különösen hálás vagyok a játékszereimért 🙂 –, de igazán nem ez az életem középpontja.

Egy értelemben arról beszélünk: legyen szellemi irányunk! Legyen szellemi irányunk. Legyen valami több az életemben. Ne ez, a „doboz” legyen a teljes kép.

Könnyű félreérteni ezt az üzenetet, mert a világban is van szó valami hasonlóról, igaz? Beszélnek arról: „Legyenek céljaid! Legyenek terveid! Legyen jövőképed! Gondolkodj így.” Jobb előre nézni az életemben, mint ebben a pillanatban molyolni, persze. Nem rossz dolog tervezni, de van egy veszély azzal, hogy előrenézek, és az ez, hogy ahogy előrenézek, több aggódni valót találok, több félnivalót találok, több utálnivalót találok, több haragudnivalót találok, nem?

Ismerjük erről a viccet. A nyuszi megy a fűnyíróért a medvéhez. „De a medve olyan önző! Nem is tudom, hogy odaadja-e. Múltkor is kértem tőle valamit, és elküldött.” Megy tovább, rágódik még egy kicsit. Aztán a végén bekopog a medve ajtaján. A medve kinyitja, és kedvesen köszön: Szia, nyuszi! Mire a nyúl: Süsd meg a hülye fűnyíródat, medve!; és hazamegy. 🙂

Ha előre nézek, akkor nagyon sokszor megtöltöm az életem aggodalommal, félelemmel, haraggal, dolgokkal, amikkel nem kéne megtölteni az életemet. Ezért mi azt mondjuk: Ne csak előrenéz, hanem emeld fel a fejed! Nézz fölfelé! Legyen közösséged Istennel. Ne engedd, hogy beláncoljanak a „dobozba”. Élj iránnyal! Szellemi iránnyal.

Ábrahámról azt olvassuk Zsid 11:8-ban, hogy amikor Isten elhívta Ábrahámot egy helyre, ahol örökséget kap, akkor ment. Volt szellemi irány az életében, és ez azt jelentette: fognia kellett ezt az egészet, fel kellett emelnie abból a fejét, és Istenre kellett néznie. Mert nem tudta, hogy hova megy, de Istennek volt terve vele.

Isten azt mondta Mózesnek: „Nekem vannak ígéreteim számodra. Zsid 11:27 van örökségem számodra, van egy országom a számodra.” Aztán ebben élt egész életében, egészen 5Móz 3-ig. Ez volt Istennek az üzenete a számára. Igazán erről beszélek: szellemi iránnyal élni az életünket.

Van egy fotónk Törökországból, ahol egy ország-térkép felett imádkoznak hárman. A különböző tartományokért imádkoznak. Miért csinálják ezt? Nem azért, mert betegek, hanem ez arról szól, hogy felemelni a fejet. Miért? Azért, mert Ján 4:35 emeld fel a fejed, és lásd meg, hogy mezők fehérek az aratásra.

Egyszer régen, lehet vagy negyed évszázada, ültek pásztorok egy gyorsétteremben Baltimore-ban, és szokás szerint firkáltak valamit egy szalvétára a keleti blokkról, az országokról, arról, hogy összeborult a kommunizmus, és mit kéne csinálni ezután. Miért csinálták ezt? Pénzügyi érdek? Nem. Pozíció érdek? Nem. Játékszerek? Nem! Közvélemény? Nem! Hanem azért, mert volt szellemi irányuk.

Most pedig itt a gyülekezetünk. Arról a szalvétáról valahogyan eljöttek ide misszióba, szolgáltak felénk és megtértünk. Megismertük az Urat, és most szolgálunk. Elmegyünk más helyekre és mi is szolgálunk sok helyen országszerte. Annyira hálásak vagyunk ezért!

Mi ez az üzenet? Az, hogy nézzünk a mezőkre. A görögben ebben a szóban: nézzünk – benne van a rácsodálkozás. Rácsodálkozni valamire. Csodálkozzatok rá a mezőkre! Nem egy egyszerű rápillantás: Jól van, ott van. Nem is elemző pillantás. Hanem rácsodálkozás: „Jé! Tényleg itt a lehetőség az aratásra.”

Ez az, amire szükségünk van: hitbeli döntéseket hozni, lépni Istennel. Figyelj! Ne csak a nyilvánvaló döntéseket hozzuk meg, hanem hozzunk hitbeli döntéseket. Menjünk túl ezen, ami a „dobozban” van. Nézzünk túl és menjünk túl, mert többre van szükségem újra meg újra. Lehet, hogy nem könnyű.

Ján 9-ben azt olvassuk Jézusról, hogy az arcát Jeruzsálem felé fordította, ment Jeruzsálembe. Miért? Azért, mert várt rá a kereszt. Könnyű a kereszt? Nem! Kényelmes? Nem! Egyszerű lesz? Nem! Jézus azonban ment. Azért, mert szellemi iránya volt. Nem „doboz-iránya” volt, nem ezekről szólt az élete, hanem mindig fel volt emelve a feje, mindig másik irányba ment.

Bátorítalak erre, hozz hitbeli döntéseket, szellemi döntéseket. Ha vannak kérdéseid, a pásztorainkhoz fordulhatsz. Kérdezz tőlük. Fordulj hozzájuk tanácsért, bátorítalak. Ők érted vannak a gyülekezetben. Szellemi döntések, Istennel járni, és ezt a dolgot, a „dobozt” letenni a lábam alá, és azt mondani: igen, benne van az életemben, de nem ez az egész életem, nem ez az egész látóterem, hanem van annál több.

Miért mennék el egy konferenciára? Jön az Európai Konferenciánk, kérlek, tervezd, hogy itt leszel azon. Tudom, pénzbe kerül. Tudom, messze van, mert a város másik felén élsz. 🙂 Messze van, értem! Emlékszem, mentünk annak idején, a ’90-es években Baltimore-ba. Valaki mondta, hogy neki félhavi fizetésébe került odamenni. Mi csak néztünk rá: Tényleg? „Bizony!” Aztán összeszámoltuk, nekünk félévi fizetés volt az út. Miért mentünk? Azért, mert könnyű volt? Nem! Hanem azért, mert volt szellemi irányunk, volt vágy a szívünkben, kapni akartunk valamit az Igéből, a gyülekezet közösségéből, egy nagyobb látásból. Tanulni akartunk, növekedni akartunk.

Miért megyek el missziós mezőre? Azért, hogy az életem előre menjen, hogy pozícióm legyen, hogy sikeres legyek és gazdag? Aha! Ez az, ami nem fog megtörténni. Miért megy el valaki? Azért, mert Isten odavezeti őt, és van szellemi iránya. Miért jövök el ide? Azért, mert Isten vezet engem. Miért maradok itt? Azért, mert Isten vezet engem, és van szellemi irányom.

Miért tanítom a gyerekemnek a Bibliát este? Egy testvér mesélt nekem erről, azt mondta: nem tudok tanítani, nem vagyok jó abban, de azt tudom, hogy leülök melléjük, és felolvasok nekik valamit a Bibliából. (Hála Istennek az új fordításért, ez már egészen érthető.) Annyira megáldott, ahogy ezt mondta! Miért? Azért, mert arról szól, hogy van szellemi irány az életemben.

Azt szeretném, ha a gyerekemnek is lenne szellemi iránya. Szeretném továbbadni neki. Ezért hozom el a gyülekezetbe, mert azt akarom, hogy legyen szellemi iránya. Ezért járok Istennel, és azt mondom neki: szeretném, ha te is megtanulnád ezt az életet. Megéri így élni, van értelem, és van haszna.

Miért csináljuk ezeket a dolgokat? Azért, mert ez az egész, a „doboz” a lábunk alatt van. Benne vagyunk? Igen, benne vagyunk egy értelemben mi is. Nem vagyunk elválasztva a világtól, hanem benne vagyunk. Viszont nem a világból valók vagyunk, hanem élünk benne. Használjuk és éljünk vele, persze, de van valami több az életünkben. Ott van ez a szellemi valóság, szellemi irány, szellemi döntések. Csak bátorítalak ebben: menjünk túl a nyilvánvalón, és hozzunk hitbeli döntéseket! Ámen.

Mennyei Atyánk! Köszönjük Neked, hogy többet adtál nekünk. Többet adtál nekünk, mint az élet, ami „dobozba” van korlátozva. Adtál nekünk szabadságot Krisztusban, hogy többet éljünk. Urunk, erre vágyunk igazán. Kérünk, hogy emeld föl a fejünket, taníts minket az imára, taníts minket az Igére, taníts minket a közösségre, taníts minket megtalálni a közösséget, az élő, a hitbeli közösséget. Imádkozunk, Urunk, adj nekünk szellemi irányt személyesen mindegyikünknek. Kérlek Uram, hadd járjunk Veled mind a növekedés útján! Urunk, Rád van szükségünk.

Ha nem ismered Jézust, lehet, hogy vallásos vagy, lehet, tudod, hogy Ő létezik, de még nem bíztad Rá magad. Ha odáig még nem mentél el, hogy azt mondd: Jézus szükségem van Rád, és gyere az életembe; akkor bátorítalak, hogy hozd meg ezt a döntést, tedd meg ezt. Nem számít, hol vagy, mindenképpen Istenhez beszélsz, mondd azt Neki a szívedben egyszerű szavakkal: „Jézus! Szükségem van Rád. Meg akarlak ismerni. Gyere az életembe! Ments meg engem! Adj nekem új szívet, új elmét, új szellemet, egészen új életet, új kezdetet. Jézus, vágyom Rád! Meg akarlak ismerni, gyere az életembe, ments meg engem, hiszek Benned.”

Ha életedben először döntöttél így, akkor küldj nekünk egy e-mailt (iroda@nullbibliaszol.hu), hadd örüljünk veled!

Köszönjük, Urunk! Hálásak vagyunk Neked ezért az üzenetért, és kérünk Téged, hogy emeld fel a fejünket újra meg újra! Hadd lássunk Téged, hadd lássuk meg a látogatásodat az életünkben, és hadd lássuk a mezőket, amik fehérek az aratásra. Hadd legyen szellemi irányunk ebben az életben! Ámen.

Kategória: Egyéb