Ne akard megmérni a megmérhetetlent! & Több mint hibátlan örökség

2017 május 31. szerda  18:30

P. Graham

Dicsérjük az Urat! Isten annyira jó és annyira hűséges!

Sok gyökerünk és emlékünk van ebben a gyülekezetben. Isten nagyon sokat adott nekünk ezek alatt az évek alatt, amit itt Budapesten töltöttünk. Nagyon mélyen hálásak vagyunk mindenért, aminek a részesei lehettünk Isten csodálatos kegyelméből. Köszönöm az imáitokat! Most megyünk tovább Isten tervében, jön a következő időszak. Szülőföldemen fogok pásztorolni. Felkavarodott a szívünk, és érezzük, hogy Isten vezet minket, és Ő van velünk ebben.

Arról szeretnék beszélni, hogy hogyan mérünk dolgokat, és hogy nagyon óvatosnak kell lennünk azzal, hogy hogyan mérjük az életünket. Megtanultuk, tanuljuk, és meg is kell, hogy tanuljuk, hogy hogyan mérjük az életünket a mérhetetlennel. Ezékiel 40-42. fejezetben olvasunk arról, hogy megmérik az új templomot. Ezekben a fejezetekben végig méricskélnek. Le van írva, hogy ez ennyi könyök, az annyi könyök, stb. Végig ezt látjuk ezekben a fejezetekben. Aztán a 43. fejezetben van egy dolog, amit nem mérnek meg, és ez a legfontosabb: Isten dicsősége, Isten jelenléte. Mert anélkül a megmérhetetlen nélkül mindannak, amit megmérnek, nincsen célja.

Isten dicsősége nélkül ez csak egy terem. Isten jelenlétével viszont ott a Szentek Szentje. Micsoda különbség ez! Sok mindenről gondolkodhatnánk az életünkkel kapcsolatban, mindazokról, amiket tettünk, és különböző módokon számolgathatnánk, méricskélhetnék azokat. Az igazi kérdés azonban ez: Isten ott volt? Krisztus nyilvánult meg? Megmutatkozott-e Isten személye és jelenléte? Jézus Krisztus volt-e a középpontban, Ő lett-e felemelve?

Sokszor mondhatnák: Kérlek titeket, lapozzatok a Bibliában! Talán már sok ezerszer mondtuk ezt, vagy hallottuk, de milyen nagy szükségünk van Szent Szellemre prédikátorokként és hallgatókként, valamennyi hívőnek és tanítványnak! Amikor azt mondjuk: Kérlek titeket, nyissátok ki a Bibliátokat!; akkor jelen van a Szent Szellem, hogy szolgáljon felénk, hogy megelevenítsen. Aztán azt mondjuk: Jézus nevében, ámen. Mondhatjuk: Nem égett-e bennünk a szívünk, amikor a Szent Szellem megelevenített minket, amikor Jézus Krisztus szólt hozzánk? Amikor a Szent Szellem fogta azt, ami Krisztusé, és odaadta nekünk. Ezért, ezzel a céllal kaptuk a Szent Szellemet.

1Ján 2:20 a Szent Szellem a tanítótok. Ő leleplezi, megmutatja, és megnyilvánul Krisztus jelenléte számodra és rajtad keresztül. Jézus megígérte ezt. „Amikor eljön a Vigasztaló, Ő elvezet benneteket minden igazságra, és Engem fog leleplezni nektek.” Ez csodálatos. A Szent Szellem az, Aki miatt a bokor égni kezd a pusztában. Ez az, ami odavonz minket, hogy odaforduljunk, hogy levegyük a cipőnket, hogy válaszoljunk Isten hangjára és az Ő hívására. Mert azt mondjuk: Isten van ezen a helyen.

Énekek 5:9 Jeruzsálem lányai azt mondták a menyasszonynak: Micsoda a te szerelmesed minden más szerelmes fölött, hogy te így intesz minket? A Szent Szellemnek kell válaszolnia erre a kérdésre. Mert a szavak annyira üresek, elcsépeltek lehetnek! Ám amikor Isten szól, amikor a Szent Szellem felken, vezet és vonja a szívünket, akkor azt mondjuk: „Ő mindenestül csodálatos! Nincsen senki Hozzá fogható. Ő megváltoztatta az életemet. Vak voltam, de már látok.”

Az Élet Krisztus, és megismerni Őt, az értékesebb mindennél. „Mindennél jobban megismerjem Őt!” – ez a hívő kérése, akit megelevenített a Szent Szellem, és aki Szellemben gondolkodik. Annyira szükségünk van arra, hogy Isten indítsa a szívünket! Annyira szükségünk van arra, hogy a Szent Szellem nap mint nap újra és újra megmutassa nekünk, és értelmezze Krisztust, az Ő személyét. Aztán meglátjuk Őt, és Ő Magához von minket. Róla gondolkodunk, ismerjük és szeretjük Őt.

Minap adott nekem valaki egy borítékot. Egy kínai testvértől volt, és némi pénz volt benne. A borítékon az állt: „Köszönöm! Miattad szeretem Istent.” Kivettem a pénzt, és arra gondoltam: „Köszönöm, Istenem! Dicsőség Neked, de a boríték drágább, értékesebb, mint a pénz.” Mert ezt nem lehet megmérni.

Méricskélünk, számolgatunk, próbáljuk meghatározni a dolgokat, vannak hitvallásaink, tanaink és programjaink, szükségünk van rájuk, de azt is látjuk, hogy óvatosnak kell lennünk abban, hogy hogyan mérjük az életünket, hogyan mérjük a sikerünket, hogyan mérjük az értékünket. A megmérhetetlennel kell mérnünk! Mert félelmetes lenne, ha mindent meg tudnánk mérni. Mert amikor megmérsz valamit, akkor azzal korlátokat szabsz neki.

Úgyhogy megvannak a definícióink, a tanaik – persze, szükségünk is van rájuk –, de azért óvatosak vagyunk. Mert az egyháztörténelemben láthatunk olyan gyülekezeteket, amik múzeumokká váltak. Megmérték. Talán megmérték a megmérhetetlent is, és ott kezdődik a megszokottság. Ahol viszont Krisztus lepleződik le, ahol a Szent Szellem Krisztust mutatja meg nekünk, ott csoda van, ámulat a szívünkben. „Láttad? Ez megmérhetetlen. Isten szeretete, ami minden ismeretet meghalad, békesség, ami túlmegy mindenen. Kimondhatatlan öröm.”

Pál beszélt Krisztus kimondhatatlan gazdagságáról, ami majd megmutatkozik az eljövendő korokban végig az örökkévalóságban. Krisztus kimondhatatlan gazdagsága – Ef 2:9, 3:8. Gazdagság. Krisztus mérhetetlen gazdagsága! Amikor kezded számolgatni a filléreket, akkor elveszti az értékét, a kegyelem kevesebbé lesz, egy tanná; és az irgalom kevesebbé lesz. Péter azt kérdezte: „Uram, hányszor bocsássak meg? Hétszer?” „Legyél óvatos, Péter! Hetvenszer hétszer!” Nincsen határa, nincsen korlátja, és soha nem is szabad, hogy legyen. Mert ez ellene megy Krisztus személyének, nem tiszteli Őt. Hiszen Ő ezért jött.

Amikor Ján 6-ban összegyűlt a sokaság, és úgy volt, hogy enni kapnak, Jézus azt mondta Fülöpnek: „Hova menjünk, honnan szedjünk kenyeret ezeknek az embereknek? Fülöp, hova menjünk? Te Bétsaidából való vagy, hova menjünk?” Azt olvassuk, hogy ezt azért kérdezte tőle, hogy megpróbálja őt, hiszen Ő Maga tudta, hogy mit fog tenni. Fülöp eddig jutott: Még ha lenne kétszáz dénár árú kenyerünk, az sem lenne elég, hogy mindenki kapjon valami keveset belőle. Eddig jutott. Képzeletben számolgatta a filléreket. Ő csak egy éves fizetésig jutott, és azt mondta: „Még ha az meglenne, mit érne? Az sem lenne elég.”

Mit szólsz azonban a következőhöz? „Te vagy Isten. Nem számít, hogy ötezren, vagy ötvenezren, vagy kétmillióan bolyongjanak a pusztában. Mert Te a mennyből is tudsz mannát adni. Ez semmi Számodra! Hiszek, de segíts az én hitetlenségemen!” Mert olyan gyorsan elkezdek számolgatni, méricskélni.

Az asszony a kútnál azt mondta Jézusnak: „Hol a vödröd, amivel merítenél a kútból? Hiszen az mély!” Jézus élő vizek forrásairól beszélt, az asszony pedig azt kérdezte: Hol a vödröd? „Bárcsak tudnád, hogy ki az, Akivel beszélsz, és milyen ajándékot tud adni neked! Te itt egy vödörről beszélsz, Én pedig a lehetetlenről.”

Jézus megmossa a tanítványok lábát. Miután ezt megtette, azt mondta: „Tudjátok, mit cselekedtem veletek? Tudni fogjátok.” Mondhatták volna: Megmostad a lábunkat. Ő megmutatta a nyilvános szolgálatának a szívét, azt, hogy az Emberfia azért jött, hogy szolgáljon, és nem azért, hogy Neki szolgáljanak. Micsoda különbség van aközött, hogy látom, hogy valaki megmossa a lábamat, és aközött, hogy látom, mit jelent az.

Amikor az Úrvacsorát vesszük, az a kereszt munkáját jelképezi. Jézus azt mondaná: „Ez az Én testem, ami érted megtöretett. Ez az Újszövetség vére, ami érted kiontatott.” Amikor a Szent Szellem megeleveníti ezt számunkra, akkor megtörtté leszünk. Hogy tudnád megmérni ezt a kenyérrel és a pohárral? Nem lehet. Vannak bemerítkezések. (Pénteken húsz embert fogunk bemeríteni.) Mi dicsőséges egy bemerítkezésben? Annyira vakon is lehetne nézni! Mi úgy merítünk be, hogy értjük, hogy mit jelképez. Az a víz, az az esemény mérhetetlent, felbecsülhetetlent jelképez. A legnagyobb dolgot, ami valaha történhet egy ember életében, azt, hogy megtért.

Úgyhogy megtanultuk, megtanuljuk, és mindig meg kell, hogy tanuljuk: legyünk nagyon óvatosak azzal, hogy hogyan mérjük az életünket, az időnket, a gyülekezetünket, és a dolgokat, amiket tettünk, és a dolgokat, amiket tenni fogunk! Mert amit Krisztusért teszünk, amit a szeretet motivál az Ő nagy kegyelme miatt, az örökké megmarad. Ámen.

 

P. Kende

P. Graham annyira nagyszerű példa! Idejött annak idején egy szál magában, és most elmegy innen három gyerekkel és egy nagyszerű feleséggel. Isten valóban sokat adott nekik! Ha belegondolsz, hogy egy darabig ez az utolsó üzenete, amit nálunk megoszt, és ha tizennyolc év szolgálat után úgy érzi, hogy ezt az üzenetet kell megosztania velünk, akkor mennyire értékes ez az üzenet? Nagyon értékes üzenet! Olyasvalami, amit fontos forgatni a szívünkben.

1Pét 1:3-4 Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki nagy irgalmából újonnan szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyben van fenntartva számotokra,

Róm 8:16-17-ben azt olvashatod, hogy Isten gyermeke vagy. Ha Isten gyermeke vagy, akkor örökös is, és Krisztussal örököstárs. Ami azt jelenti, hogy ugyanazt öröklöd, amit Ő is.

Emlékszem egy történetre. Nem emlékszem a pontos körülményekre, csak arra, hogy a II. világháború környékén történt talán Csehországban vagy Lengyelországban. Egy férfi nehéz sorban volt, de az apja az USA-ból való volt. Egy barátja azt mondta neki: Csak be kell menned a követségre, és bemutatnod ezt, ezzel van USA állampolgárságod, és lehetséges, hogy jobb életed lesz. Aztán az ember megcsinálta, elment a követségre, megkapta az állampolgárságot, elhagyta az országot és maga mögött hagyta a zűrzavart, ami addig volt az élete.

Mi is ilyenek vagyunk. Valaki elmondta nekünk, konkrétan Pál apostol, és még konkrétabban a Szent Szellem: Neked mennyei állampolgárságod van; Fil 3:20. Amiatt, hogy neked van mennyei Atyád, neked mennyei állampolgárságod van. Jogod van hozzá. Gal 3-4-ben olvasunk erről nagyon pontosan.

Gal 3:26 Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által.

Mit jelent ez? Ha hívő vagy Jézusban, akkor Isten fia vagy. Hit által Jézusban vagy, és ha Jézusban vagy, akkor Isten gyermeke vagy. Mert Jézus Isten Fia.

Gal 3:29 Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai és ígéret szerint örökösök vagytok.

Hogy van ez? Ha hiszel Jézusban, akkor Őbenne vagy, akkor Isten fia vagy, és ha Isten fia vagy, akkor örökös is vagy. Tiéd az örökség, az áldás, amit Isten megígért. Ez egy olyan ígéret, ahogy az előbb olvastuk Péter 1. levelében, ami a mennyben van fenntartva számodra. Nem itt a Földön, nem valahol félúton, hanem a mennyben. Ez a tiéd. Ez egy világos ígéret, nem lehet kimagyarázni.

Gal 4:7 Azért nem vagy többé szolga, hanem fiú, ha pedig fiú, akkor Isten akaratából örökös is.

Isten sokat beszél az örökségről. Fontos volt Neki, hogy tudjuk és értsük, hogy nekünk van egy örökségünk amiatt, hogy Krisztusban vagyunk, ami a mennyben van fenntartva nekünk. Minek vagyunk az örökösei? Ez nem kis dolog, amit mi öröklünk. Zsid 1:2 Isten elküldte az Ő Fiát, Jézust, és mellesleg megjegyezi, hogy egyébként Isten Őt tette mindennek az örökösévé, és mi ebben az örökségben osztozunk. Ez gyönyörű! Fenn van tartva nekünk valami, ami tökéletes. Mi örököljük Isten országát. Ez nem kicsi dolog.

Itt a kérdésem: Mi történne, ha örökölnél egy, a kora miatt is nagyon értékes vázát? Mit csinálnál? Virágot tennél bele? Teát főznél benne? Nyilván nem! Dehogyis! Beraknád egy vitrinbe, biztosítást kötnél rá. Mert nagyon értékes, és így tökéletes. Pontosan tudod, hogy mi történt az összes ilyen bögréddel, tányéroddal, ahogy múlt az idő.

Isten nem csak egy tökéletes örökséget tartogat nekünk – ami nagyszerű, mert azt tönkretehetnénk –, hanem olyan örökséget, olyan országot, ami az Övé. Ez az Ő országa. Ami azt jelenti, hogy nem tudjuk tönkretenni. Örököljük, a miénk, de nem tudjuk elrontani. Nem olyan, mint az a váza, hanem tönkretehetetlen.

Még egy dolog, és annyira örülök, hogy p. Graham beszélt a dicsőségről, mert arra gondoltam, hogy a mi örökségünk telve lesz Isten dicsőségével. Nem csak hibátlan lesz, hanem gondolj erre: Le lehet írni úgy az egészséget, hogy a betegség hiánya? Le lehetne írni igazából így is, hogy az egészség a betegség hiánya. Azért abban több is van, nem? Az egészségben több van, mint a betegség hiánya. Van benne frissesség, öröm, van benne élet, van szabadság, van erő. Ugyanígy, a mi örökségünk nem csak hibátlan, hanem telve van Isten dicsőségével. Több annál, minthogy hibátlan. Annál több az! Gyógyító, szabadító, öröm… Sok-sok ilyen szót mondhatnánk róla.

Amikor olvassuk Jel 4-5-öt, látjuk Isten trónját. Van néhány dolog, ami nagyszerű benne. Az egyik az, hogy a trónon és a trón körül piros, fehér és zöld színek vannak, amivel én teljesen egyetértek. 🙂 És ott látjuk Isten dicsőségét, és az tölti be a mennyet, és azért lesz csodálatos. Még egy! Amikor Ézs 9:7-ben leírja Jézust, megígéri Jézust, akkor azt ígéri, hogy az Ő uralma növekedésének nem lesz vége. Ez megint gyönyörű, hogy a mi örökségünk Jézusban az nem statikus. Nem passzív dolog. Nem olyan, amit leraksz valahova, és ott megül, hanem növekvő dolog. Az Ő országa növekedésének vége nem lesz. Ez a mi örökségünk. Romolhatatlan, szeplőtlen, hervadhatatlan. Ezt kaptuk.

Itt a kérdésem: Mit hajlandóak az emberek megtenni egy nagy örökségért? Mire hajlandó az ember egy nagy örökségért? Gondolj egy lottószelvényre, ami megér több milliárdot! Csak egy papírfecni. Az emberek mégis hajlandóak lennének ölni érte. Látjuk ezt a Bibliában is, Mát 21:38 a szőlőművesek azt mondják: „Ez az örökös. Öljük meg, és miénk az örökség.” Ez történt Jézussal, igaz? Ő az örökös, és megölték Őt. Pilátus tudta, hogy irigységből akarták megölni Őt, Mát 27:18. Mert Ő az örökös. Mert az Övé minden. El akarták pusztítani, nehogy ők elveszítsék azt az örökséget.

Isten azonban azt mondja: „Figyelj! Ez az örökség nem így jön.” Róm 9:16 Nem azé, aki fut, nem azé, aki akarja, hanem a könyörülő Istené. Egy értelemben azt mondhatnánk, Isten nagyon válogatós abban, hogy kinek adja oda ezt az örökséget. Nem annak adja, aki a legtöbbet teljesíti, hanem más módon adja. Azt mondja erről: „Nem fizetheted be magad az Én örökségemben, az Én országomba! Nem zsarolhatsz meg Engem! Nem érheted el a magad módján!” Gal 4-ben rengeteget beszél erről. Itt visszautal 1Móz 21-re:

Gal 4:30-31 De mit mond az Írás? Űzd ki a szolgálót és a fiát, mert a szolgáló fia nem örököl a szabad asszony fiával. Azért, testvéreim, nem a szolgáló, hanem a szabad asszony gyermekei vagyunk.

Ez nagyon fontos az életünkben. Szolga akarsz lenni? Fizetni akarsz Istennek? Azt gondolod, hogy a jóságod, a tökéletességed visz a mennybe? Az a szolgáló, és annak nincs része az örökségben. Ez a különbség a szolga és a fiú között. A szolga dolgozik, lehet, hogy kap fizetést, lehet, hogy kap szállást, de nem kap örökséget. A fiú lehet, hogy dolgozik, lehet, hogy nem, de az örökséget így is, úgy is megkapja, mert ő a fiú. Isten azt mondja nekünk: „Akarsz keményen dolgozni, hogy kiérdemeld az Én jó akaratomat? Akarsz keményen dolgozni, hogy jó cselekedetekkel a kedvemben járj? Ez nem így működik. Nem! Én az örökségemet a fiaknak adom, akik enyémek a Jézus Krisztusban való hit által.”

Az emberek dühöngenek ezen: „Miért csak Jézus? Buddha miért nem? Miért ne mehetnék úgy a mennybe, ahogy én akarok?” Itt a kérdésem: Ki kapja a milliárdosnak az örökségét? A válasz az, hogy az kapja meg az örökségét, akit a végrendeletében megjelölt. Ő dönti el. Mi van, ha a végakaratában a kedvenc állatára hagyja? Az van, hogy az ő végakarata, ő dönti el.

Isten országa az Ő országa. Az emberek, akik felháborodnak, nem gondolják át ezt. Isten rendeli el, hogy kinek adja örökségül az Ő országát, a mennyet? Kinek adja? A válasz az, hogy Ő így döntött, hogy nem a szolgának fogja adni, hanem a fiaknak. Ez egy nagyszerű hír. Te nem a szolga fia vagy, hanem ha hiszel Jézusban, akkor a szabadnak a fia vagy.

Róm 4:13 Mert nem a törvény által adatott az ígéret Ábrahámnak és utódainak, hogy e világ örököse lesz, hanem a hit igazsága által.

Nem a törvény által, hanem hit által. Mi is ilyenek vagyunk, mint Ábrahám. Ábrahám kapott egy ígéretet, Isten azt mondta: Tiéd az örökség. Mikor mondta ezt neki? Még mielőtt a törvény eljött volna. Pál azt írja itt nekünk, hogy Ábrahám az ígéretet a törvényen kívül kapta meg. Nem a törvény által a tiéd ez az örökség, hanem hit által. A következő versben is: hit által. Ugyanúgy neked is. Ez pedig azt jelenti, hogy Jak 2:5 habár ebben a világban mi nem vagyunk gazdagok, de Isten azt mondja, hogy te az Ő országának az örököse vagy. Te az Ő országának az örököse vagy, és gazdag vagy Őbenne szeretet által.

Hogyan élünk akkor? Örökösökként. Igen, ma még ezt nem látjuk, de ez olyan, mint az az ember, akiről az elején beszéltem. Csak be kellett mennie a követségre. Egy nap véget ér az életem, és belépek az Ő országába, és látni fogom. Addig is hogyan éljek?

Zsid 11:9 Ábrahám ott járt-kelt az országban, és Isten azt mondta neki: „Ez mind a tiéd. Ahová mész, az a tiéd.” Igazán senki nem értett volna ezzel egyet, mármint Ábrahámon és Istenen kívül. Akiké volt a föld, azt mondták volna: „Dehogyis! Nem! Ez nem a tiéd!” Ám Isten megígérte Ábrahámnak, és aztán valóban az ő leszármazottai örökölték azt a földet. Ugyanúgy mintha Ábrahámé lett volna, és rájuk hagyta volna.

Ez a csoda az életünkben. Úgy járhatok, kelhetek, hogy Isten tartogat nekem egy örökséget. Én örökös vagyok, én gazdag vagyok. Lehet, hogy nincs egy fillér sem a zsebemben, de egy örökös vagyok. Kinek az örököse? Isten örököse, és Jézus Krisztusban mindennek az örököse. Ez a miénk. 1Pét 1:4  romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökség.

Van, akinek ez olyan, mint amikor megnyeri a lottó ötöst. Annyira örül, hogy azonnal elmegy megvenni az álomautóját. Aztán másnap kiderül, hogy rajta kívül még több ezer embernek is lottó ötöse volt aznap, és a nyereménye csak az üléshuzatra lett volna elég. Egy hasonló eset megtörtént egyszer a Fülöp-szigeteken egy nyereményjátékban. Valaki elhibázott valamit, és így több tízezer ember lett jogosult a nagyon nagy pénznyereményre. Aztán zavargások törtek ki emiatt. Ez az, ami nem fog veled megtörténni.

Egy nap ott leszünk a mennyben, és nem úgy leszünk: Ennyi?! Nem ez lesz az érzésünk, hanem: Tényleg megnyertem a főnyereményt! Mert a főnyeremény, az örökség, amit kapunk, az az a felmérhetetlen dolog, amiről p. Graham beszélt: az a dicsőség, az a győzelem, az a szabadság, Istennek az a valósága. És ahogy itt élünk, ennek a valóságában járunk már most.

Ámen.

Kategória: Egyéb