Mit adjak, és mit tartsak meg? & Isten szeretete többet ér el, mint a test ereje

2014 március 30. vasárnap  10:30

P. Kende: Mit adjak, és mit tartsak meg?

3Móz 5. fejezete az áldozati rendszerről szól. Itt az ember vétkéről beszél:

3Móz 5:6-7 és a vétkéért vigyen bűnért való áldozatul az ÚRnak egy nőstény bárányt vagy kecskét a nyájból. Így szerezzen neki a pap engesztelést a bűnéért. Ha pedig nem telik neki bárányra, akkor vigyen a vétkéért való áldozatra az ÚRnak két gerlicét vagy két galambfiókát. Az egyiket bűnért való áldozatul, a másikat egészen elégő áldozatul.

3Móz 5:11 Ha pedig nem telik neki két gerlicére vagy két galambfiókára sem, vigye áldozatul az, aki vétkezett, egy efa finomlisztnek a tizedrészét, bűnért való áldozatul. Ne tegyen hozzá olajat, és ne adjon hozzá tömjént, mert bűnért való áldozat az.

Ez Isten kedvességéről, szeretetéről, gondoskodásáról szól, mert áldozat. A törvény abszolút, és nincs benne semmiféle engedékenység. Aztán ebben az írásrészben azt mondja, ha elrontod, akkor – mintegy a törvényen kívül – van lehetőség, hogy helyrehozd. Ez az áldozat. Ha a törvényt nem tudtad megtartani, akkor itt az áldozat, és helyreigazíthatod a dolgot. Ez Isten kedvessége felénk. Ez az Ő irgalma felénk, hogy hajlandó a bűnöket elengedni.

Sokan mondják a kereszténységről, hogy a bűntudatról szól, de éppen, hogy nem. Mert nálunk van megoldás a bűntudatra. Mindenkinek van bűntudata, de nekünk van megoldásunk is rá: az áldozat.

Még egy dolgot látunk itt, Isten nagy-nagy kedvességét. Azt olvassuk, hogy hozzon egy bárányt; ha arra nem telik, akkor egy kecskét, ha arra nem telik, akkor gerlicét, ha arra nem telik, akkor galambfiókát. Ha arra sem telik, akkor egy adag lisztnek a tizedrészét. Megy egyre lejjebb és lejjebb értékben, ha nem tudod megengedni magadnak.

Ez lenyűgöző nekem a törvény könyvében, mert Mózes harmadik könyve a törvényről szól, és benne van Isten kedvessége, engedékenysége. Ha mi írtuk volna, akkor nagyon más lenne. Megkérdeztél-e valaha egy 7-10 éves gyereket arról, hogy miknek kéne a szabályoknak lenni. Nagyon érdekes, hogy rendszerint nagyon kemény, abszolút szabályokat szabnának. Miért? Azért, mert nincs élettapasztalatuk. Nem futottak még bele abba, hogy mennyire lehetetlen megtartani a törvényt.

Ezért kérlek, ne engedd, hogy a gyereked irányítsa az otthonodat, amikor már képes döntéseket hozni. Te szabd meg, hogy mikor van a pizsama-idő. Szabd meg úgy, hogy legyen időd a házastársadra. Szabd meg úgy, hogy legyen időd Istennel. Ne ő döntse el. Akármilyen cuki, akármennyire szeretné is.

Ha én írtam volna a törvénynek a könyvét, akkor azt mondtam volna: „Vétkeztél? Fizess keményen! Fizess mindennel! Adj oda mindent!” Isten pedig nagyon-nagyon másként beszél. Azt mondja: „Bárány. Ha arra nem telik, akkor kecske. Ha arra nem telik, akkor gerlice. Ha arra nem telik, akkor egy fióka. Ha arra sem telik, akkor egy adag liszt.” Miért tette ezt? Azért, mert Zsolt 103:14 Ő ismer bennünket, tudja, hogyan lettünk alkotva. Tudja, hogy porból vagyunk. Tudja, hogy nem azonosak a képességeink. Azt mondja: Ha nem megy, akkor add ezt… , akkor add ezt… , akkor add ezt!

Másik dolog az, hogy a gazdaggal kezdi, de aztán végigmegy a listán. Mindenkinek ad lehetőséget. Mindenkinek a képessége szerint. Sokszor hallom emberektől: Nekem nincs elég hitem ahhoz, hogy higgyek ebben. Tévedsz! Isten adott neked lehetőséget. Nincs senki, akinek túl kevés lenne a hite, csak az a kérdés, hogy hova teszed.

Mi a másik, amit hallok? „Nekem nincs erre időm.” Tévedsz. Isten így szabta meg, hogy lehet Őt követni, lehet Őt keresni. Lehet, hogy nincs jó kapacitásod, lehet, hogy nem vagy jó az emberekkel. „Én nem jövök a gyülekezetbe, mert nem jövök ki jól az emberekkel.” Vagy: „Én nem vagyok elég gazdag.” Vagy: „Nekem nincs elég…” Ez mind csak ürügy, kifogás. Mert Isten azt mondja: „Ez az, amit adnod kéne, és tulajdonképpen az nem egy bárány, hanem minden. Tökéletesnek kéne lenned! Ám ha nem megy, akkor adj egy bárányt.  Ha azt nem, akkor…” aztán végigmegy a listán lenyűgöző módon.

Ilyen az evangélium. Isten végigvett mindenkit: „Tudsz tökéletes lenni? Nem? … Te sem? Akkor mit tudsz csinálni? Tudsz-e méltó áldozatot hozni, amivel megérdemelnéd, hogy tiéd legyen a szeretetem, a menny és az örökkévalóság? Van-e bármi, ami elég méltó, ami elég hatalmas?” Aztán Isten végigment a listán, és azt mondta nekünk: „Higgy Bennem! Higgy Jézusban!” Ez a megoldás. Ez van a lista alján.

Nagyon sok ember nagyon keményen igyekszik dolgozni Istennek, de:

Róm 5:8 Isten pedig a hozzánk való szeretetét abban mutatta meg, hogy Krisztus meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk.

Ez az, amit csinált Isten. Azt mondta: „Mit tudsz csinálni? Ha nem tudsz áldozatot hozni, ami méltó, akkor gyere az áldozatra!” Mondhatja valaki: „Nekem nincs áldoznivalóm.” Isten azt mondta: „Rendben. Én hozom az áldozatot.” – és adta az Ő Fiát. Ez volt az ár a bűnünkért.  A rendszeren kívül nem tudtunk tökéletesnek lenni, de Isten ezt akarta, hogy lássuk:

1Ján 3:16a Arról ismertük meg a szeretetet, hogy ő az életét adta értünk:

Ebben láttuk meg a szeretetét. Isten nem engedékeny a bűnnel, de ad nekünk megoldást, mert Zsolt 103:14 tudja, hogy porból vagyunk, ismeri a formáltatásunkat.

3Móz 5-ben annyira tetszett ez a rész, amikor olvastam néhány hónapja. Honnan kezdi? A maximumnál kezdi, és van iránya. Azt mondja: „Add ezt! Ha nem telik, ha nem tudsz tökéletes lenni, akkor add a bárányt. Ha nem megy, akkor a kecske. Ha nem megy, akkor…” – és végigmegy a listán egészen az aljáig.

A tetejétől kezdi. Miért? Azért, mert kommunikálni akar felénk valamit. Ezt a gondolatot: Mit adhatok? A kérdésem, amikor Istenhez jövök: „Mit adhatok?”; vagy: „Mit tarthatok meg?” Kezdhetem a listát a rossz irányból. Nekiállhatok alulról nézni a listát. „Mi a minimum, amit adni kell?” Sok ember kérdezi ezt tőlem: Mi a minimum, amit adni kell?

Hadd mondjak egy történetet, amit egyszer Wesley-ről olvastam. Egy évben harminc font volt a jövedelme, és neki csak huszonnyolc font kellett a megélhetésére. (Mások voltak az arányok, nyílván!) Abban az évben két fontot adott Isten munkájára. Következő évben megduplázódott a jövedelme, huszonnyolc font kellett arra, hogy megéljen, úgyhogy harminckettőt adott. Aztán hatvankettőt, aztán százhúszat… aztán több száz fontot adott évente. Ugyanazt mondta: „Nekem ennyi kell arra, hogy megéljek.” – és a többit odaadta.

Mi volt a hozzáállása? Nem a pénzről beszélek, hanem az életünkről. A szívünkről, az időnkről, a szeretetünkről beszélek. Mit tarthatok meg? Néha jönnek hozzám emberek, és megkérdeznek – nem egészen így, de ez a lényege – „Pásztor! Mi a minimum, amit adnom kell, hogy Isten még mindig szeressen?” „Semmi. Isten szeretni fog téged így is, úgy is.” – és látom rajta az örömöt. Aztán azt mondja: „Nagyszerű! Akkor ezt fogom adni, és Isten még mindig szeretni fog.” Rendben! Ha ezt akarod, persze.

Ez a kegyelem, nem? Ezért sokan nem szeretik a kegyelmet. Mert azt szeretné mondani a másiknak: „Mindent oda kell adni. Semmit nem tarthatsz vissza! Huszonnyolc font évente. Ez a kötelességed.” Szeretnénk megmondani fölülről. Szeretnénk megmondani keményen. Ezért nem szeretik az emberek a kegyelmet, mert akkor nem mondhatja ezt a másiknak: „Vágd magad haptákba! Viselkedj! Különben Isten nem fog szeretni. Különben mész a …!” Ezt Isten nem hagyta meg nekünk. Hanem a kegyelem azt mondja: Szabad vagy! Ha nem akarsz semmit adni, Isten akkor is szeretni fog. Ez az, ami kiakaszt bennünket.

Van viszont egy probléma ezzel. Az, hogy Istennek nem ilyen a szíve. Isten nem azt nézte: „Nézzük csak, mit adhatnék Én ezért az emberért? Hát? Adhatnám a Fiamat… Á, nem!… Adhatnám Mihályt, az arkangyalt… Á, nem! … Adhatnám Gábrielt… Ja! Volt az a félresikerült angyal. Az utolsó a sorban. Emlékszem. Talán azt odaadhatnám érte. Kicsit sok még ez is, de…” Isten azonban nem így tekintette. Hanem 1Ján 3:16 abban látjuk meg a szeretetét, hogy a legjobbat, az Ő Fiát adta értünk.

Úgyhogy, mi történik? Istennek a szíve az, hogy adja a legdrágábbat, Ézs 53:6. Ő nem a legolcsóbbat kereste. Ez azt jelenti, hogy Ő erre hív minket. Ha meg akarom ismerni Őt, ha növekedni akarok Őbenne, ha az Ő szívével gondolkodom, akkor nem azt nézem, hogy mi a minimum, amit adhatok, hanem azt: „Mit adhatok? Mi a maximum, amit adhatok? Mi az, amit odatehetek? Mi az, ami elfogadható?” Miért? Róm 8:29 Isten azt szeretné, hogy mi az Ő Fia ábrázatára változzunk el. Ámen.

P. Mihael: Isten szeretete többet ér el, mint a test ereje

Ismered a szél és a Nap történetét? Azon vetekedtek, hogy ki az erősebb. Aztán lenéztek a földre, és megláttak egy embert. Azt mondták: „Versenyezzünk! Ki tudja előbb leszedni róla a kabátot?” A szél azt mondta: Ez nagyon könnyű!; és fújni kezdett. Az ember azonban egyre inkább szorította magán a kabátot.

Erre még erősebben fújt a szél. Az ember már össze is gombolta a kabátját. A szél sokkal erősebben próbálkozott, az ember pedig állig gombolkozott. Aztán a szél szabadon engedte minden dühét: Nem tudom, hogy miért, de ez az ember annyira ragaszkodott ahhoz a kabáthoz! Mi tudjuk, hogy miért! 🙂 Azért mert fázott. Ez nem komplikált eset.  Aztán a szél feladta: Nem megy ez nekem!

Mit csinált a Nap? Kezdett kicsit sütni. Az emberünk megnyugodott. Még jobban sütött a Nap. Az illető kigombolta felül a kabátját,… aztán végig. Már eleget sütött a Nap, elég meleg lett, az ember levette a kabátját. Magától! Ám a szél képtelen volt ezt elérni.

Róm 8:3 Mert ami a törvénynek lehetetlen volt, mivel erőtlen volt a test miatt,…

Miért volt gyenge a törvény? Hiszen a törvény olyan erőteljes! A törvény azt mondja: Ne vétkezz! A törvény olyan erős: Ne vétkezz! Igazából a törvény tényleg erős, de a törvény a testnek mondja azt, hogy ne vétkezzen. Ez a gyengesége. Mert az ó-ember üres. Nincs megelégedve, és talál egy kis gyönyörűséget magának egy pillanatra a bűnben. Valamennyien ilyenek vagyunk.

Úgyhogy, amikor fúj a szél, amikor jön a törvény, jön a vallás, akkor mit csinálsz? Még jobban magadra szorítod a kabátodat. A törvény azt mondja: Ne vétkezz!; és ami tilos, az még drágábbá válik, azt még inkább akarod. Ez a gyengesége a testnek. Vannak vallások, amik azt gondolják: „Akkor tegyük még erősebbé a törvényt. Ha bűnt követsz el, megverünk. Darabokra szabdalunk. Megölünk.” Ám minél erősebb a szél, annál gyengébb a test.

Tehát, amit törvény nem tudott megtenni, azt Isten megtette.

Róm 8:3-4a … azt tette meg Isten, amikor a bűn miatt elküldte az ő Fiát a bűnös testhez hasonló formában, és elítélte a bűnt a testben, hogy a törvény igazsága beteljesüljön bennünk,

Isten csodálatos dolgot tett! Eljött a Földre, testet öltött. Úgy tűnt, hogy a teste olyan, mint a miénk. Tökéletes életet élt. Ő volt a tökéletes bárány, az áldozat. Aztán keresztre feszítették, és minden bűnünk Őrá lett helyezve. Ő bűnné lett teljesen itt a Földön. Anélkül, hogy akár csak egyszer is vétkezett volna, bűnné lett. Azért, hogy mindenki, aki hisz Krisztusban, olyan igazzá legyen, mint amilyen Isten. Anélkül, hogy akár egyetlenegy igaz cselekedetet végrehajtott volna.

Jézus hogyan lett bűnné? Kellett ehhez vétkeznie? Nem! Ő soha nem vétkezett, de elfogadta Isten tervét. Amikor Ő bűn volt a kereszten, akkor küszködnie kellett azért, hogy továbbra is megmaradhasson bűnnek? „Jézus! Most akkor gyerünk. Húzz bele! Gondolj a bűnre, mert különben igazzá leszel, és ugrik az egész terv.” Nem! Isten bűnné nyilvánította Őt.

Mi hogyan leszünk igazzá? Isten igaznak nyilvánít minket, amikor hiszünk Krisztusban. Folyamatosan csak igaz dolgokat kell gondolnunk? Ahhoz, hogy igazak legyünk, nem kell. Mert Krisztus igaznak nyilvánított. Akkor most kik vagyunk? Kik vagyunk? A test vagyunk, a régi-ember? Vagy pedig az új-ember, akivé Isten tett minket? Ez itt a kérdés, hogy kik vagyunk.

Róm 8:9 Ti azonban nem test szerintiek vagytok, hanem Szellem szerintiek, ha valóban Isten Szelleme lakik bennetek. Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme, az nem az övé.

Ennyire egyszerű a dolog. Ha elfogadtad Jézust, akkor Isten Szelleme benned él, és akkor a Szellemben vagy, nem a testben. Soha nem leszel újra a testben. Még akkor sem, amikor a test szerint jársz majd. Még akkor is a Szellemben leszel. Mert az az új azonosságod. Most új járásunk van. Mivel a Szellem által élünk, járjunk a Szellem szerint is. Persze! Ez a kulcsüzenet, hogy nem testben, nem az ó-emberben vagy.

Bár még mindig a Földön vagy, és még mindig van ó-embered, nem az ó-emberben vagy. Mások lehet, hogy látják is azt, de igazából ők is testiek, ha látják a tiédet. Lehet, hogy mások látják, mi a baj veled, lehet, mások látják, hogy mi az, amiben szűkölködsz az életedben, és lehet, hogy nagyon erősen prédikálnak is, törvényeskedők és vallásosak, hogy „meggyőződést hozzanak az életedbe”, de ők olyanok, mint a szél, és a testet célozzák meg. Ám akármennyi erővel is próbálkoznak, erőtlenek.

Isten nem szégyell az Ő fiának, lányának nevezni téged. Isten mindig az új-emberhez szól. Te, aki újjászülettél, hozzád szól. Ettől más minden. Hallottuk, hogy miről prédikált P. Kende. Valaki gondolkodik azon: „Adhatok kevesebbet? Elég az, ha egyszer jövök el a gyülekezetbe, akkor is szeret még engem Isten?” Más viszont úgy gondolkodik: „Ma este is van istentisztelet? Jöhetek akkor is?” Mi a különbség az ó-ember és a szellem között? A különbség a szeretet. „Én szeretek itt lenni. Ezért jövök. Nem kényszerítenek arra, hogy jöjjek. Szeretek itt.”

Hadd mondjak valamit! Hogyan szeretheted Istent, Akit nem látsz? Hogyan tudod megölelni Istent? Hogyan tudod megpuszilni? Hogyan tudsz kezet rázni Vele? A Biblia tanít minket erre. Szeretjük Istent, amikor szeretjük a testvéreinket. Ez nagyon gyakorlatias dolog. Aztán a következő kérdés: Mikor szeret téged Isten? Hogyan szeret téged? Jézus mikor szeret téged gyakorlati módon? Mikor történik ez? A válasz az, hogy éppen most. Amikor Jézus szól hozzád az üzeneteken keresztül. Így szeret minket Jézus, az Ő Igéjében.

A prédikátor megkérdi Istentől: Jézus, miről prédikáljak ma? „Milyen erős szeleket prédikáljak? Lehet, hogy van valami, ami rosszul áll az emberek életében. Lehet, hogy nem csinálják ezt eleget, vagy nem csinálják azt. Uram, én leszek a Te dühöngő viharod.” Az Úr azt mondja: „Én szeretni szeretném ezeket az embereket az Igémen keresztül. Rendelkezésemre állsz-e erre? Csak prédikálj Rólam. Prédikáld az Én Igémet, az Én tanomat! Prédikálj Rólam! Prédikálj arról, amit Én tettem! Minden egyes szón keresztül Én szeretni fogom az Én népemet.”

Ez a titkunk, hogy nem a törvényre lettünk alkotva, hanem a kegyelemre, a szeretetre.  A törvény soha nem hozza létre bennünk Isten szentségét. A törvény képtelen erre, mert a testünk üres. Bármiről is mondja a törvény azt, hogy adjam fel, még inkább fogok ragaszkodni ahhoz. A törvény által soha nem fogom feladni a bűnömet, sem a jó cselekedeteimet, sem az életemet. Úgy fogok élni, hogy csak próbálom megnyerni az életemet, és magamon tartani a kabátomat jó közel, amennyire csak lehetséges, és elrejtem az ürességemet.

Viszont mit tesz az Úr? Ő olyan, mint a Nap. Felmelegíti a szívünket. A szívünk gerjedezik az Ő szeretete miatt, és megmelegszünk. Felmelegszünk belülről. Nincs szükségünk a kabátra, sokszor látjuk ezt. P. Schaller tüzes üzenetet prédikál, és leveszi a zakóját közben: „Ez a bűn, de annyira felmelegedtem.” Csak fogja, és aztán rárakja a mikrofonállványra.

Az bűn többé már nem olyan hatalmas az életemben. A függőségeknek nincs olyan hatalmuk az életemben. Azok semmik. Az élet, a dolgok, amiket az emberek drágának tartanak, Krisztushoz viszonyítva szemetek. Nem nehéz feladni ezeket, feladni a bűnt, feladni a jó cselekedeteket, amiktől csak büszke leszek, és feladni az életemet.

Kétféleképpen tüzesedhetek be. Az egyik az, hogy magasabbra állítom a fűtést, akár az autóban, akár a házamban. Aztán a másik módja az, hogy futok, sportolok kicsit. Van a kívülről jövő hő, vagy a belülről jövő. Amikor belülről fűt ez a hő, akkor kinn lehetek télen a hidegben akár egy pólóban is. Mert futok, és hőt termelek. Ezt teszi az Úr.

Ki vagy te most? A törvény egy halotthoz szól. A törvényeskedő gyülekezetben a keresztények zombik. Halottak. Krisztus mondta ezt: halottakhoz beszéltek. Az üzenet próbálja leszedni róluk a kabátot, ők pedig próbálják magukon tartani, és halottak. Hagyjuk is el ezt a képet!

Ki vagy te? Isten Krisztust szólja hozzád. Az Igét, az igazságot és a kegyelmet szólja hozzád. Az igazság az, hogy minden bűnödért megfizetett. Ez az igazság. Halott vagy, ez az igazság. Ám élsz Krisztusban, ez az igazság. Az igazság az, hogy ha elfogadtad Krisztust, akkor nem vagy a testben, hanem a Szellemben vagy. Isten befűti a szívünket. Ennek az eredménye az, hogy levesszük a kabátunkat. Feladjuk a bűnt, és odaadjuk az életünket. Ezt jelenti az, hogy a Szellemben járunk.

Ez nem a mi erőlködésünk. Ez nyugalom. Igazából mégis sokat teszünk, de nem mi, hanem Isten mibennünk, mert melegünk van. (Teljesen felfűtött a dolog, és arra kell erőfeszítést tennem, hogy magamat tartsam a kabátot. Ehhez erőt kell kifejtenem. Úgyhogy a keresztény élet nem arról szól, hogy mennyit tudsz, hanem arról, hogy mennyire van meleged. :-)) Soha nem gondoltam még így magamra ezelőtt.)

Hogyan fektetsz be az emberekbe? Azzal, hogy mindig rámutatsz az életükben azokra a dolgokra, amik nincsenek rendben, és amit nem látnak? Akkor olyan vagy, mint a szél, ha ezt teszed. Nem! Csak szereted az embereket, befektetsz beléjük. Szereted őket, Krisztust fekteted beléjük. Krisztus szereti őket. Ez a Szent Szellem munkája őbennük. Isten munkája. A Szellem ott van az emberekben és ők a Szellemben vannak. A Szellem elvégzi a munkát, ahogy Isten szeretetét ragyogjuk.

A fagyos Északi sarkon lennél valahol, vagy a tengerparton szeretnél ülni? Nem akarok olyan gyülekezetben lenni, ahol fagy van a szívekben, ahol az emberek hidegek, és annyira takargatják magukat. Hanem olyan helyen szeretnék lenni, ahol szeretnek.

Mi az első dolog, amit teszel, ha megállít a rendőrség? Kezded védeni magad. A pénzedet akarja – ezt nem kellett volna mondanom, ez egy másik országban van így 🙂 –, és te is akarod a pénzedet. Nem akarod odaadni neki a pénzedet. Nem ez az ellentéte annak, amit Jézus tanított nekünk, hogy még többet is adj, mint amit kérnek tőled? 🙂 Hogy működik ez?

Hogy függ össze ez az üzenetünkkel? Hol van ez a Bibliában? Ez a következő: a törvény jelenlétében megpróbálom megőrizni az életemet. Bármikor, amikor a jogainkról beszélünk. Annyira a földbe tiporták a jogainkat! Olyan sokszor elénk állnak a sorban az emberek! „Hé! Mész a sor végére!” Amikor valaki megpróbálja elvenni az életünket, akkor szeretnénk ragaszkodni ahhoz.

Viszont ha a kegyelem környezetében élünk, akkor igazából szeretnénk lefektetni az életünket, odaadni, és szeretnénk kedvesnek lenni valakivel. „Gyere! Csak állj be elém a sorba nyugodtan!” Azt feleli: „Nem, nem. Menj csak te előbb!”

Ha ez a tűz van a szívünkben, akkor oda fogjuk adni az életünket, és futni fogunk, és szárnyalunk, mint a sasok. Erre lettünk alkotva, és nem a törvényre és a jogokra: „Az én jogom, a te jogod. Nekem van igazam, te tévedsz!” Isten úgy alkotott minket, hogy olyanok legyünk, mint Ő. Királynak születtünk. Őtőle születtünk. Tőle kapunk, és a szívünk gerjedezik bennünk, és odaadjuk az életünket. Ámen.

Köszönjük Urunk! Annyira köszönjük, hogy Te megtetted azt, amit a törvény nem tudott megtenni, és nekünk adtad ezt az újjászületésünk által Tebenned.

Ámen.

Kategória: Egyéb