Mint Isten beszéde & Szél és tűz, ami az életed mozdítja

2015 november 1. vasárnap  16:00

P. Brian

Ma nagyszerű napom volt Székesfehérváron. Lenyűgöző, hogy itt tudok lenni, és meg tudok látogatni gyülekezeteket. Tegnap kb. hatvan ember volt a vezetői találkozón reggel kilenctől este hatig, bátorítottuk őket az elhívásukban, a céljukban és az ajándékainkban. Ez a rövid üzenet arról a találkozóról jött az elmémbe. Az emberek nagyon kedvesek hozzám, és sokan mondták: „Jó hallgatni téged, p. Brian. Hiányoznak az üzeneteid.” Mindannyian nagyon kedvesek vagytok, köszönöm nektek ezeket a szavakat.

Pál apostolra gondoltam, aki valószínűleg a legnagyobb keresztény szónok. Azon gondolkodtam, hogy ő a szolgálatában egyik helyről a másikra ment. Elment egy helyre két évre, utána egy másikra tizennyolc hónapra, és minden helyen hagyott egy pásztort, amikor ment el. A szellemi atyákra gondoltam. Néhányatoknak itt én vagyok a szellemi atyja, akkor tértetek meg és lettetek tanítványok, amikor itt voltam. Ezt a kapcsolatot, ami emiatt van nekünk, senki nem veheti el tőlünk.

A valóság, amiben a keresztény életünket éljük, az nem ilyen romantikus: Ó, azok a régi szép idők! Hanem Istennek mindenre van ideje a menny alatt. Isten ajándékai és elhívásai megbánás nélküliek. Istennek van egy terve, és mi Isten tervét követjük. Nem tudunk mást kívánni, mert akkor boldogtalanok leszünk abban, ami Isten terve számunkra.

Csak nézzük meg ezt az egyszerű elvet. Tehát mindnyájunknak megadatott a hitnek egy mértéke. Istennek az a terve, hogy ennek a hitnek legyen tárgya. Valamit higgyünk, ne csak úgy általában. Baltimore-ban van ilyen csomagtartóra ragasztható matricánk, amin az van: Higgy! A hit azonban nem elég. Hanem az a fontos, hogy miben hiszünk. Isten azt szeretné, hogy az Ő Igéjében higgyünk. Ez nagyon pontos, le van írva, érthető számunkra, és a pulpituson keresztül kommunikáljuk.

Ez a rész erről szól, ahol Pál apostol a thesszalonikai gyülekezethez beszél:

1Thessz 2:13 Azért pedig szüntelen hálát adunk Istennek, hogy amikor befogadtátok az Isten általunk hirdetett beszédét, nem úgy fogadtátok, mint emberek beszédét, hanem mint Isten beszédét, aminthogy valóban az, amely munkálkodik is bennetek, akik hisztek.

Pál azt mondta: „Hogyan fogadtátok be a Szent Szellemet? A cselekedeteken keresztül, vagy a hit szaván keresztül? Nem úgy fogadtátok el az üdvösséget, hogy hallottatok egy szót, és azt elfogadtátok és elhittétek? Amikor abba az Igébe tettétek a hiteteket, akkor az hatásos volt. Hatásos volt, volt eredménye.”

A kommunikáció tűnhet természetinek. „Hiszen, aki beszél, ő csak egy pásztor. Semmi különös nincs ebben. Ő csak egy pásztor!” A lényeg viszont nem a pásztor, hanem az, amit kommunikál. A lényeg a te döntésed és az én döntésem, hogy amikor hallgatom a pásztort, olyan füllel hallgatom-e, ami Isten felé néz? A pásztor nem a saját szavait beszéli, hanem Isten szavait.

Mert ha így lenne a fülem, és nem az emberre néznék, egy módon nem is a hangját hallgatnám, hanem a szavainak a tartalmára figyelnék, akkor annak természetfeletti hatása lesz a lelkemre. Ahogyan semmi más nem lehet rám hatással. Mert ez Istennek Igéje, ami munkálkodik bennünk, akik hiszünk.

Ez egy egyszerű bátorítás. Lehet azonban egy bizonyos prédikátor felé fordulva a fülünk, vagy egy bizonyos előadási módra. Van egy lány, aki a budai gyülekezetbe jár. Ő az én tini csapatomban járt tizenkét éves korától hat évig. Aztán eggyel tovább lépett, az ifjúsági csapatba. Úgyhogy hat évig, mint tinédzser, és négy évig, mint fiatal felnőtt hallgatta a prédikációimat.

Most nemrég prédikáltam a budai gyülekezetben, utána ez a lány odajött hozzám, és azt mondta: „P. Graham nagyszerű, de nem értek mindent abból, amit mond. Téged annyira jó volt hallani! Mert mindent értettem. Nagyon szeretem, ahogy prédikálsz.” A füle rám volt hangolva. Így könnyű neki elfogadni.

Viszont nem így kell, hogy hallgassuk az üzeneteket: „Az egyiket kedvelem, a másikat nem. Ezt elfogadom, azt nem.” Hanem ez a mi döntésünk, és a szívemben azt kell mondanom: Ezek nem embernek a szavai, hanem ez Isten szava tényleg. Ahogy meghozom ezt a döntést, az megadja nekem a lehetőséget arra, hogy a hitemet abba vessem, amit hallok. Utána ez a javamra válik, és hatást hoz létre bennem. Ami nem történhet meg, ha nem hozom meg ezt a döntést.

Úgyhogy hálásak vagyunk a pásztorainkért. Minél több van, annál jobb. P. Schaller azt mondta, hogy alapítsunk itt harminc gyülekezetet. Tudod, hogy ez mit jelent! Harminc pásztor. Tyű! Dicsőség az Úrnak! Tegyük ezt!

 

P. Kende

Halottak napja – mindig annyira örvendezem ilyenkor, hogy istentiszteletünk van ezen a napon, merthogy mi az életet ünnepeljük. Nem Halottak napja van nekünk, hanem az életnek a napja igazán. Ez az állandó örömünk, hogy az életet ünnepeljük. Csodálatos a hívő életében, hogy az életet ünnepelhetjük, Jézusnak az életét, és együtt ünnepelhetjük azt.

Hogyan ünnepeljük együtt? Úgy, hogy járunk benne, élünk abban az életben. Amikor bátorítjuk egymást szellemben, akkor az Ő életét ünnepeljük. Amikor imádkozunk együtt szellemben, akkor az Ő életét ünnepeljük. Amikor olvassuk együtt az Igét, vagy beszélgetünk róla, akkor az Ő életét ünnepeljük együtt. Erre vagyunk elhívva, ez a gyülekezet igazából.

Nem tudom, hogyan látod ezt, hogyan gondolsz a hitedre. Nem arra bátorítalak, hogy méricskéld, mert nem hiszem, hogy meg tudod mérni, mekkora a hited. Nagyon sok ember, aki azt mondta: nekem nincs hitem; imádkozott és volt elég hite, hogy megtérjen. Úgyhogy rosszul mérték fel a hitüket. Nagyon sok ember azt képzeli, hogy a nagy hitétől lesz meg az, amit szeretne. Aztán csalódnak. Nem hiszem, hogy jók vagyunk ebben, hogy felmérjük, mekkora hitünk van.

Amikor együtt vagyunk, akkor nagyon jelentős az, hogy hit által jövünk. Ami azt jelenti, hogy Istentől van várakozásunk. Nem tőlem vársz valamit, nem p. Brian-től vársz valamit, nem harmadik pásztortól vársz valamit… nem a büfétől vársz valamit, nem a zenészektől vársz valamit, hanem az Úrtól vársz. Hitben jössz, Őrá számítasz. Ha hit által jövünk, ha hittel teli szívvel jövünk, akkor abban hatalom van, annak jelentősége van.

Ahogy hallgatjuk együtt az Igét, ahogy hallgattuk p. Brian szolgálatát – ahogy Róm 10:17 mondja: a hit hallásból van, még pedig Isten beszédének hallásából –, ahogy hallgattam, amint szolgált, felkavarodott a szívem. Ahogy az imént énekelték Isten Igéjét, az bátorította a szívemet, és felkavarta a szívemet a hitben. Ez olyasvalami, amiben tanulunk együtt járni. Nagyon-nagyon jelentős.

Mert amikor hitünk van együtt, Isten megáldja. Zsolt 133. amikor egységben vagyunk, áldás van az életünkben. Csak egy módon lehetünk egységben, nyilván Jézus Krisztusban. Egy módon lehetünk egységben a Szent Szellemben. Nincs más mód rá, nincs emberi út, emberi motiváció, emberi hatalom, emberi cél, ami valóban egységbe hozná a szívünket.

Lehet, hogy félelem miatt mindannyian tudnánk egy vonalban és vigyázzállásban állni, de nem lenne egységben a szívünk. Viszont amikor hitben vagyunk Jézus Krisztusban, amikor a Szellemben járunk, akkor egységünk van. A 133. zsoltár arról beszél, hogy áldás van, ami akkor jön, ha egységben vannak a testvérek.

Tudod, mi hiányzik abból a zsoltárból? Sátán. Egyébként egyáltalán nem hiányzik! Nincs benne. Amikor van egység, akkor van áldás, ami jön az életünkbe, és kész. Nincs feszültség, zavarás, nincs senki, aki beleszólna, nincs Sátán munkája, ami megváltoztatná ezt. Amint együtt vagyunk, hisszük, hogy Isten hatalma jelen van sok mindenre: áttörni dolgokon az életünkben, letörni büszkeséget, akadályokat, amik megakadályoznának abban, hogy Istennel járjak.

Itt van Isten hatalma a gyógyulásra, ahogy imádkozunk, ahogy prédikálunk. Itt van Isten hatalma arra, hogy felépítsen bennünket, hogy elvégezzen egy munkát, hogy új dolgot hozzon az életünkbe, valamit, ami addig nem volt, valamit az elhívásunkkal kapcsolatban. Ez csodálatos, hogy egységünk van.

ApCsel 2:2-4 és az égből hirtelen nagy zúgás támadt, mint a sebesen zúgó szél zendülése, és betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd lángnyelvhez hasonlók jelentek meg előttük, amelyek elkülönültek, és mindegyikükre leszálltak. Ők pedig mindnyájan megteltek Szent Szellemmel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni, amint a Szellem adta nekik, hogy szóljanak.

Ez a Szent Szellem eljövetele. Van egy jó hírem, még mindig itt van. Halleluja. Mellesleg tudod-e, hányan mondják evangelizáción: Jöjjön el Isten, és akkor majd hiszek Benne! Hát, van egy jó hírem, már eljött. Már itt van. Ha hiszel Benne, ha hiszel Jézusban, akkor a tiéd lehet a Szent Szellem. Amit Jézus igazán megígért Ján 14:17-ben. Ő az a Szellem, Akiről azt mondta: veletek van és bennetek lesz.

Ha hiszünk Őbenne, Jézusban, akkor Ő elpecsétel minket a Szent Szellemmel, Ef 1:13. Isten itt van, és megismerkedhetsz Vele. Ez nem távoli dolog, nem vallásos dolog, nem ceremoniális dolog, hanem ez személyes. Ha még nem hiszel Őbenne, akkor itt a nagy lehetőség.

Amint eljött a Szent Szellem, két dologhoz hasonlítja Őt. Először is szél, és aztán tűz, ahogy Mát 3:11-ben Keresztelő János beszélt Róla. Aztán Ján 3:8-ban Jézus mondta, hogy milyen az ember, akit a Szellem vezet.

Mindegyik helyen tűzről és szélről van szó. Miért? Azért, mert a szél megjósolhatatlan. Ezért rossz meteorológusnak lenni. Mert nem tudod igazán sosem megfogni. A szelet nem látod igazán. Látod a hatását, de nem tudod megfogni, nem tudod megtartani. Ez az egyik legidegesítőbb dolog a kereszténységben, ha rendszeres ember vagy. Ha olyan vagy, aki szereti tudni, hogy miből mi következik, hogyha szeretnéd, hogy A után B következzen, és aztán C,D,E,F… és így tovább, akkor ez a probléma számodra, hogy a Szent Szellem olyan, mint a szél. Nem tudod megfogni, nem tudod megtartani. Nem tudod azt mondani: „Ó, most be vagyok töltekezve. Megfogom, rendszerbe rakom és megtervezem a következő éveimet, és minden úgy lesz, ahogy én kitaláltam.” Ez nem történik meg, bármennyire szeretnénk.

Bármennyire is szeretnénk, ez nem lesz így. Mert a Szent Szellem olyan, mint a szél. Itt van azonban a jó hír, hogy a szelet meg lehet lovagolni. Erről olvasunk a Bibliában. 2Pét 1:21 akik írták a Bibliát, őket hordozta a Szent Szellem. Mint ahogy egy hajót visz a szél. A görög szó erre a fero. Vitte őket a szél, hordozta őket. Mintha nagyon erős szél felkapna, és vinne magával valahova, a Szent Szellemnek ilyen a szolgálata. Mint a hajó, amit hajt a szél.

Ha a hajót a szél mozgatja, akkor a szél irányától sok minden függ. Sok minden függ attól, hogy honnan és merrefelé fúj a szél. Amikor felülnek egy vitorlásra, akkor a legtöbben nem gondolnák azt, hogy menni fog automatikusan. Hanem tudjuk, hogy tanulnunk kell róla. Ugyanígy van a kereszténységben, tanulnunk kell arról, hogy a Szent Szellem hogyan vezet minket, hogy visz minket.

Ne lepődjünk meg, hogy elrontjuk időnként. Ne lepődjünk meg, ha rosszul húzzuk ki a vitorlákat, vagy rossz irányban próbálunk menni. Nem kell meglepődni ezen, hanem merjünk tanulni, merjünk alázatosnak lenni, és merjük felismerni: „Rendben, Istennek nem az volt az akarata, mint az enyém. Én annyira meg voltam győződve arról, de legyen Isten igaz, és minden ember hazug, engem is beleértve. Én tévedtem, én hibáztam. A Szent Szellem arra akart vinni, de én másfelé akartam menni. Úgyhogy belefordultam a vízbe. Nem az történt, amire gondoltam.”

Nem kimagyarázom valahogy, hanem azt mondom: „Uram, tanulni akarok. Hogyan kell ezt csinálni? Vezess engem.” Ez olyasvalami, amit tanulnunk kell, hogy a Szellem vezet minket. Ezért mondjuk azt, hogy Isten Igéje legyen jelen az életedben. Mert ez Istennek a beszéde, Istennek a gondolatai. Ő szól hozzánk, és vezetni akar minket. Segít nekünk felismerni, hogy mikor van az, hogy a Szent Szellem szól hozzám, és mikor van az, hogy csak az én önző kis szívem okoskodik, mikor van az, hogy a világ csalogat engem, mikor van az, hogy démoni hívogatás van az életemben. Felismerjem a különbséget.

Ha nincs meg Isten Igéje valóban, akkor szubjektívvé válok. Akkor, ha mindig úgy nézem Isten Igéjét, hogy az életem olyan, mint egy fenyőfa, és Isten Igéje olyan rajta, mint a karácsonyfadíszek. Vagyis ráakasztom, ahol éppen tetszik, kitalálom, hogy hova való, eldöntöm, hogy hova engedem be, és hova nem; Isten Igéje szól hozzám, és vannak területek, amiket elzárok előle, és mindig a jelen helyzetemre keresem Isten Igéjét: Vajon most mit mond ez nekem? Azaz az életem a középpont, és Isten Igéjét pedig ráaggatom, ahova tetszik, ahogy nekem tetszik.

Isten azt mondja nekem: „Állj! Ne csináld ezt! Fordítva! Legyen Isten Igéje a vonal középen, és rakd rá az életed. Fordítva!” Ez a különbség a szubjektivitás és az objektivitás között. Tárgyilagos keresztény akarok lenni, vagy pedig szubjektív? Isten Igéje vezet engem, és segít látnom, hogy merre felé vezet a Szellem, hogy mikor szól hozzám a Szellem.

Ez annyira jelentős nekünk! Mert a kereszténységünkben van valami, ami megfoghatatlan. Isten nagyobb, mint mi. Halleluja, Isten nagyobb, mint én. Ez nagyszerű hír. Én vagyok a kisebb szereplő. Ő vezet engem, és én vagyok a kisebb. Ez nagyszerű, de kihívó számunkra. Mert megszoktuk: „Én döntöm el, hogy merre megyek. Én döntöm el, hogyan csinálom. Én döntöm el, hogy mi fér bele, és mi nem, mi van rendben az életemben, és mi nincs.” Isten azt mondja nekem: Nem! Csináljuk másként! Hadd legyek Én az életed Ura.”

Amikor Péter azt mondta Jézusnak: Nem, Uram!; ez nem működik. Vagy Ő az Uram, és akkor azt mondom: Igen, Uram!; vagy nem az Uram, és akkor azt mondom: Nem, mert nem vagy az Uram. Isten azonban azt mondja: Én az előbbi féle kapcsolatra hívtalak el téged. Nem tudom, látod-e Isten szívét, amikor ad nekünk valamit. Sokszor megijedünk.

A héten a bibliaiskolában a Kegyelem teológiája órán beszéltünk erről. 1Pét 1:16-ban azt mondja nekünk az Írás: Legyél szent, mert Én szent vagyok! Isten azt mondja nekünk: Legyél szent, mert Én szent vagyok! Tudod, mi történik! Meghallom ezt a verset, és bezárkózom. Mert tudom, hogy a „hátsó szobában”, a lelkemben hátul a sufniban az egyik polcon van valami, ami sötét, gonosz és undorító, amitől még én is félek, és amitől nem tudok megszabadulni.

Hallok egy ilyen verset, hogy „Legyél szent, mert Én is szent vagyok!” – így szól az Úr, és megrémülök. Megijed a szívem, és bezárkózom: „Nem, nem! Én ezt nem akarom. Nekem ez túl nagy!” Figyelj! Miért hív minket Isten erre? Miért mondja ezt: Legyél szent, ahogy Én szent vagyok! Azért mondja, mert szeretne szabaddá tenni. Azért mondja, mert szeretne megszabadítani engem attól a szennytől ott a „sufniban”, ami megromlott ott, és bűzlik az egész lelkem tőle. Ő szeretne engem megszabadítani.

Amikor Jézus azt mondta Ján 14:30-ban: Jön e világ fejedelme – Sátán –, és nincs Bennem semmije; akkor olyasvalamit mondott, amire mindnyájunk szíve irigykedik. Milyen jó lenne, ha e világ fejedelmének nem lenne semmije bennem! Erről beszél, amikor azt mondja, hogy legyél szent. „Én szeretnélek elvinni oda, ahol Sátán nem tud megérinteni. Én szeretnélek elvinni oda, ahol nincs semmi az életedben, amin fogódzót találhatna. Szeretnélek elvinni téged oda, ahol szabad vagy a félelmektől, szabad vagy a megkötözöttségtől, szabad vagy a sebektől. Szeretnélek elvinni oda, ahol szabadon Velem járhatsz, mert e világ fejedelmének nincs benned semmije, úgyhogy nem tud irányítani.”

Ha nem a Szellem vezet engem ebben – p. Brian beszélt a csapattalálkozón erről –, akkor lehet, hogy a keresztény életemet a lelkiismeretem vezeti, és akkor mindig úgy érzem, hogy hiányban vagyok, mindig van egy gödör, amit be kéne temetnem, mindig igyekeznem kell, hogy tetsszek.

Ha így gondolkodom, és elolvasom 1Pét 1:16-ot, akkor kétségbeesetten elszaladok. Hallom az üzenetben: Legyél szent, ahogy Én szent vagyok; és soha többé nem jövök el. „Hagyj! Nem kell ez nekem! A főnököm is mindig leordítja a fejem. A házastársam is folyton elvárásokat tesz elém. Miért jöjjek ide? Azért, hogy itt is ezt halljam?”

Ha viszont a Szent Szellem beszél hozzám, ha hallom az Ő hangját… Ő az, Aki eljött hozzánk, Ő az, Aki beköltözött az életünkbe, amikor hittünk Jézusban. Gondolj bele, hogy mekkora dolog ez! Mennyire tökéletes az az ember, aki rábízza az életét Jézus Krisztusra? Mennyire szent az az ember? Mennyire nagyszerű? Mennyire hibátlan? Mégis Isten azt mondja: Ha hittél Jézusban, akkor Én megtisztítottalak. Kész, el van végezve. A Szent Szellem így lát minket, Ő eljött, és hajlandó velünk élni.

Nem azt mondja: Higgy Jézusban, és majd sok-sok év múlva, amikor már eléggé tiszta az életed, akkor majd beköltözöm. Hanem azt mondja: „Higgy Jézusban, és Én azonnal veled vagyok. Higgy Jézusban, és Én azonnal vezetlek téged. Higgy Jézusban, és Én azonnal hordozom az életed, és viszlek Jézus felé.” Ő az, Aki befogad bennünket. Annyira, hogy hajlandó velünk élni.

Amikor Ő beszél hozzám az Igéből, akkor a szívem bátorodik. „Legyél szent, ahogy Én szent vagyok!” – és a szívem azt feleli a Szellem által: „Ámen! Szeretnék így élni. Uram, van hátul valami, amivel nem merek szembenézni. Kérlek Téged, segíts nekem! Kérlek Téged, pucold ki! Kérlek Téged, adj nekem válaszokat! Kérlek Téged, Veled talán hajlandó vagyok bemenni oda a hátsó szobába, ahol már sok-sok éve nem voltam. Kérlek, legyél velem, segíts rajtam!”

Látod-e Isten szívét abban, amit adni akar nekünk? Ránézhetek a gyülekezetre, és láthatok követeléseket, elvárásokat, embereket, megugrani való mércéket, klikkeket – ne adj Isten! „Van egy klikk, és engem ott nem látnak szívesen.” Lehet. Lehet, hogy van ilyen a gyülekezetben. Isten bocsásson meg neked, ha ilyenben vagy, de nem baj, majd Ő szól hozzád. Láthatom így, vagy a Szent Szellem beszélhet a szívemhez, és mondhatja nekem: Figyelj! Én elhoztalak a helyre, ahol szeretnék hozzád beszélni, ahol szeretnélek szolgálni.

Ahogy p. Brian mondta: Ha nem a szolgálóra nézek, hanem hallgatom Isten Igéjét – erről beszélek én is. Lehet, hogy nem tetszik neked, amilyen vagyok, meg tudlak érteni, sok időt töltök magammal, és nem olyan nagy szám, mint hinnéd. 🙂 Megértem, ha problémád van ezzel, de túllépni ezen. Túllépni ezen a helyen. Túllépni a prédikátoron, túllépni a fordítón, túllépni az énekesen, a zenészen… Túllépni és azt mondani: „Uram, Szent Szellem vezess engem. Mert tudom, hogy Te többet szánsz nekem. Nem látom, hogy merre mozdulsz, de tudom, hogy lesz hatásod az életemben. Szeretném, ha hordoznál engem. Kérlek Téged, hogy vigyél engem!”

Ján 13-ban Jézus megmosta a tanítványok lábait. Vannak gyülekezetek, ahol gyakorolják ezt, megmossák egymás lábát. Nem az a fontos azonban, hogy csinálja-e ezt egy gyülekezet, vagy sem, hanem az, hogy mit jelent. Ha ez egy kötelezettség, akkor az egy másik dolog. Mert amikor Jézus ott volt, és mosta a lábakat, akkor telve volt a Szellemmel, a Szent Szellem vezette Őt, volt szolgálata és áldás volt abban. Volt egy csoda, volt egy kijelentés, és vezette őket valamerre, és tanította őket valamire.

Megmosom-e valakinek a lábát, vagy sem, nem ez a kérdés. Hanem az a nagy kérdés, hogy a gyülekezet a szeretet környezetében van-e. Abban van-e, amiről Jézus beszélt? Mert Jézus erről beszélt, amikor megmosta a lábaikat. Utána azt mondta: Ha szeretitek egymást, arról tudja meg a világ, hogy az Én tanítványaim vagytok. Erről beszél, és ezt mondja nekünk: „Én be akarlak vonni téged. Használni akarlak téged, és szeretnélek bevonni abba a folyamatba, ahol Én megtisztítok embereket.” Ezt mondja nekünk a Szent Szellem.

Amit p. Brian mondott az előbb: Van egy látásunk, legyen harminc gyülekezetünk Magyarországon, és küldjünk ki száz misszionáriust. Jó hírem van neked és nekem, ez nem terólad szól és énrólam, hanem arról szól, hogy az Ő munkája, és Ő be akar vonni minket az Ő munkájába. Amikor beszélünk a látásról, akkor nem arról beszélünk: Dolgozzatok! Dolgozzatok! Nem az ostort csattogtatjuk, hanem azt mondjuk: Figyelj! Isten be akar minket vonni az Ő munkájába.

Könnyen lehetséges, hogy itt ülök, és nézem azt, aki szolgál, és mindenféle véleményem van róla. „Annyira tudom, hogy mi történik ott!” Ismered ezt? Szoktál nézni természetfilmeket? Amikor megnézel elég sokat, akkor azt hiszed, hogy ismered Afrikát. Pedig nem! Egyáltalán nem. Még lehet, hogy az sem ismeri, aki ott mászkál és beszél. Az az ember, aki ott él, ő ismeri, ő tudja, milyen Afrika! Én megnézem a híreket, de nem tudom, hogy valóban mi történt.

Van egy illúzióm a tudásról: Tudom, milyen a Himalája, láttam róla filmet! Tudom, milyen a Mariana-árok, láttam róla egy filmet. Aha! Ugyanígy lehetek, ránézek az emberre, aki szolgál, és megvan a véleményem a dologról. Miért? Mert büszke vagyok igazából. Ő tudja, milyen, én nem tudom. Én nem vagyok ott. Az ember, aki ott él, ő tudja. Az, aki a filmet nézi meg, vagy a hírt olvassa el, annak az embernek igazából nincs más, csak egy olyan élménye, ami meg volt tervezve valaki által.

Igazából valaki megtervezte, hogy miről akar beszélni, és aztán leírták, vagy leadták a műsort. Aztán azt élem át, amit ő akar nekem mondani. Mit szólsz inkább a valósághoz? Könnyű ilyeneket mondani – ma délután gondolkodtam ezen –, hogy „Magyarország zárt az evangéliumra. A léleknyerés nem működik. Az ima nem működik. A szolgálat nem nekem való.” Benne vagy-e? Része az életednek?

Könnyű ilyeneket mondani. Lehet viszont, hogy csak ülök, és nem veszek részt benne, és olyan élményem van, amit Sátán megtervezett nekem. Mert ránézek valakire, aki imádkozik, és nem tetszik a szóhasználata, vagy túl lelkes, vagy túl monoton. Hallgatom a prédikátort, túl vicces vagy túl unalmas, teljesen mindegy, és van egy véleményem róla. És lehetséges, hogy a véleményem a másik királyságból származik.

Tudod, mit találtam? Az emberek, akik hosszú éveken át buzgón imádkoznak, általában nem ők mondják: Az ima haszontalan! Szeretnélek bátorítani ebben. Általában az, aki kívülálló, az mondja ezt. Ugyanígy van a Krisztus Teste életével, ugyanígy van a léleknyeréssel. Ne legyünk olyanok, akik csak nézik messziről, hanem vegyünk részt.

Szeretnélek bátorítani erre, ha rugalmas a munkaidőd, vagy nincs munkád – Isten ments! –, akkor gyere el az déli beszélgetésre, legyél velünk közösségben, beszélgessünk az Igéről. Miért ne élveznénk a Krisztus Teste életét? Ha anyuka vagy kisgyermekkel, minden hónapban van egy összejövetelünk. Gyere el, ne hagyd ki! Ha a Bibliát meg akarod ismerni, ezért van a bibliaiskolánk. Úgy értem, léleknyerés, kórházlátogatások, ima-összejövetelek csütörtökönként…

Ha félrehúzódom, akkor egy idő után úgy fogom érezni, hogy félreállítottak. Pedig én magam csinálom. Szeretnélek bátorítani ebben, hogy a Szent Szellem szél és tűz. A tűz, a másik kép is irányíthatatlan. Ad fényt, és ki akar törni.

Arra gondoltam, hogy sok ember fél Isten elhívásától, mert fél attól, hogy elveszíti az uralmat, mint Ezék 47:5. Viszont ez a legcsodálatosabb, ez a leginkább örömteli dolog. Ez a leginkább természetfeletti, amit egy ember átélhet a Földön, hogy a Szent Szellem vezeti. Nem a drog a természetfeletti, nem az önkínzás egy tibeti kolostorban, nem a transzcendentális meditáció. Nem! Hanem a Szent Szellem vezetése, az Ő betöltése, a Vele való járás.

Azt olvassuk 2Móz 3-ban, hogy a Szent Szellem, az a tűz nem emésztette meg a bokrot. Ugyanígy az életünkben, a Szent Szellem nem bennünk keresi a tüzelőt, hanem Ő a tűz Önmagában, és Ő csak szeretne az életünkben adni. Zsolt 18:29 Ő világosítja meg az életem. Ő az, Aki megvilágosítja az életem. Megmutat nekem dolgokat, látom az utamat, Zsolt 119:105. Megmutatja nekem, hogy merre menjek, ez az Ő munkája az életemben. Ez gyönyörű!

Persze, elveszítek valamit. Tudod mit? Az irányítás illúzióját. Mert valójában úgysem én vezettem az életem. Amikor azt hittem, hogy én vagyok a nyeregben, akkor sem. Akkor sem én vezettem az életem. Hanem szükségem van valakire, Aki mellettem van és irányítja az életem. Ez Istennek a munkája, ez a Szent Szellemnek a munkája az életünkben. Ámen.

Istenünk, kérünk Téged, szolgálj felénk tovább a Te Szellemed által. Annyira hálásak vagyunk azért, amit adsz nekünk újra meg újra, amint vezetsz minket! Akkora csoda belegondolni ebbe, hogy a Szent Szellem tűz, szél, és mi nem tudjuk megragadni, de hagyhatjuk, hogy Te hordozz minket, Urunk. Annyira szükségünk van erre, Istenünk!

Ha még nem ismered Jézust, a szívedben hozz egy döntést. Amiről beszéltem az üzenet elején, Isten készen áll arra, hogy válaszoljon neked. Szólítsd meg Őt, hívd Őt az életedbe. Jézus érted halt meg a kereszten, és új kezdetet szeretne adni neked. Mondd azt Neki a szívedben, szólítsd meg Őt: „Én Istenem, kérlek Téged, gyere az életembe, legyél az én Megváltóm! Köszönöm, hogy fizettél értem a kereszten. Hiszek Benned, bízom Benned. Ments meg engem! Jézus, adj nekem új kezdetet, új életet. Jézus, szeretnék Veled járni egész életemben, szeretnélek ismerni Téged. Jézus, gyere be az életembe! Legyél a Megváltóm!”

Ha életedben először imádkoztál így, küldj nekünk egy e-mailt (iroda@nullbibliaszol.hu), hadd örüljünk veled, hadd imádkozzunk érted.

Kategória: Egyéb