Minek nevezzelek?

2016 december 25. vasárnap  16:30

Mát 1:21 Fiat szül, és nevezd őt Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből.

Figyeld ezeket a szavakat! Fiat szül, és nevezd őt Jézusnak, ami azt jelenti: megmentő, az, aki megment; mert Ő szabadítja meg népét bűneiből.

Honnan van Lucifer neve? Azt jelenti, hogy fényt adó. Kinek a neve? Ez Sátán eredeti neve. Honnan jön ez a név? A válasz az, hogy Isten adta neki ezt a nevet. Arra gondolok, hogy ebben a névben, hogy Lucifer, annyi minden van! Van benne remény, van benne bátorítás, van benne felhatalmazás, feljogosítás. Isten annyit akart adni Lucifernek! Aztán az egy másik kérdés, hogy ő mit csinált ezzel. Ha belegondolsz, rájössz, Isten így ad neveket. Így adott nevet az angyaloknak, Gábriel neve azt jelenti: Isten embere, Mihály azt jelenti: Ki olyan, mint Isten. Amikor elnevezte őket, akkor azért tette, hogy megáldja őket. Azért nevezte el őket, hogy a jóakaratát, a kedvességét, a törődését fejezze ki feléjük.

Amikor Jézus megszületendő volt, akkor biztosan le akarta szögezni, hogy ez lesz a neve: Jézus, Aki megment. Azért akarta ezt a nevet Neki, mert Jézusban jött el Istennek a legnagyobb áldása az emberiség számára. Szabadítás jött az embernek, megváltás jött az embernek, és megtiszteltetés mindnyájunknak azzal, hogy Jézus Magára vette az emberi voltot. Arra gondolok, hogy valahányszor említik az Ő nevét ma, akár pozitívan, akár úgy, hogy átkozzák Őt, mindenképpen kimondják azt, hogy Jézus, azaz Megmentő. Még ha valaki utálja is, akkor is úgy nevezi Őt, hogy a Megmentő.

Arra gondolok, hogy amikor Isten elnevezte az angyalait, akkor a legmagasabb valóságot, a menny valóságát fejezte ki, a szentséget, a tisztaságot. Amikor Keresztelő Jánost elnevezte – János azt jelenti, hogy Istennek a kedveltje –, akkor Isten ezt a jelentést adta neki. Amikor az Úr megszületett köztünk, akkor is ilyen nevet adott, egy áldást, egy magas rangú nevet. Nevezhette volna úgy is: „az, akit elutasítanak”, „az, akit keresztre feszítenek”, „az, akit gyűlölni fognak”; de nem így nevezte. Hanem a legmagasabbat, a leggyönyörűbbet találta meg, és azt mondta: Ez az a név!

1Móz 2-ben a teremtésről olvasunk.

1Móz 2:19 Ekkor az ÚR Isten mindenféle mezei vadat és mindenféle égi madarat formált a földből, és elvitte az emberhez, hogy lássa, minek nevezi azokat. Mert amilyen nevet adott az ember az élő állatnak, az lett annak a neve.

Isten adott az embernek valamennyit a Saját kreativitásából. Ádámnak ez a két dolga volt itt igazán: elnevezni az állatokat, de Isten még valamit akart ezzel, azt, hogy Ádám felismerje, az állatok közül egyik sem igazi társ neki. Azt gondolom, hogy ugyanígy van ma is. Isten nagyon sok mindent az életünkben odahoz hozzánk: személyesen egy tanítást, szakmailag egy üzleti lehetőséget, kapcsolatainkban bizonyos embereket, gyülekezetként bizonyos szolgálati módokat; és időnként csak azért teszi ezt, hogy elnevezzük, és azt mondjuk: Ez nem nekem való!; vagy azért, hogy azt mondhassuk: Ez egy kárhoztató tanítás.; vagy: Ez olyan teher, ami nem nekem lett kitalálva.

Péld 14:15a Az együgyű minden dolgot elhisz, …

Erre van egy kép: egy ajtó, aminek ha nekimész, azonnal kinyílik. Nagyon sok ember ilyen: ajtó zár nélkül. Nincs semmi, ami megőrizze azt, ami benn van. Bármit be lehet tenni. Szoktuk mondani: Belakatoljuk az otthonainkat zárakkal, kereszt rudakkal, kutyákat tartunk az udvarban, bekötjük az otthonainkból a riasztót a rendőrségre, és minden be van zárva, de azután bekapcsoljuk a TV-t, és bármi, amit mond, az bejöhet az otthonunkba. Ez rendben van? Az rendben van, ha a kisgyermek otthon horrorfilmet néz? „A gyermekem biztos nem fog pornót nézni, úgyhogy nyugodtan nézelődhet a világhálón!”

Nem arról beszélek, hogy ezzel mihez kezdünk, hanem a lényeg az, hogy milyen a gondolkodásunk, hogy bármi bejöhet-e. Minden jöhet? Olyan vagyok, mint egy ház, aminek az ajtaján nincsen zár? Azért mondom ezt, mert ez fontos nekünk. Őrizzen téged a tanítás! A tan őrizze az életed! Legyen a Jó Pásztor hangja az őrizője az életednek! Legyen a gyülekezet tanítása az őrzője az életednek!

Hogyan? Úgy, hogy ezek segítenek megkülönböztetni, hogy mi az, ami azért jönne be, hogy megraboljon. Melyek azok, amik csak azért jönnek be, hogy feleslegesen megterheljék az életem? Melyek azok a dolgok, amik azért jönnek be, hogy Isten ajándéka legyen az életemben? Az üzeneteink, a Bibliánk tanítása, Isten hangja, amint Ő szól hozzánk imában… ezek nem érzelemmentes követelések valakitől, aki nem ért téged, hanem Ő érti a mi állapotunkat, tudja, hogy milyenek vagyunk, és segít nekünk.

Azt mondja: „Figyelj, hadd adjak neked egy zárat az ajtódra! Hadd adjak neked egy riasztó vérebet az udvarodba! Hadd adjak valamit, ami megvéd téged az Ellenségtől, valamit, ami megőrzi a szívedet!” Azt gondolom, hogy ilyen a tan az életünkben, ilyen az Ige az életünkben, ilyen a tanítás az életünkben, ilyen az ima az életünkben. Annyira szükségünk van erre, hogy azt tudjuk mondani: „Rendben, ez a dolog idejött hozzám, de attól még nem kell beengednem. Hanem életem van Istennel, és nem hagyom, hogy azt veszélyeztesse ez a dolog.”

1Móz 2:19-ben azt olvassuk, hogy Ádám elnevezte az állatokat. Milyen érdekes, hogy Istent érdekelte! Azt mondja, azért hozta Ádám elé az állatokat, hogy megnézze, Ádám minek nevezi el őket. Istent érdekelte ez. Akárminek is nevezte el Ádám, utána az lett a neve, ami azt jelenti, hogy Isten jóváhagyta. Jóváhagyta azt a nevet! Ez olyan volt, amit Isten adott neki – kreativitás, felismerés –, és Ádám használta azt, hogy ő az uralkodója ennek a világnak. Használta azt, és Isten gyönyörködött benne. Úgy értem, ha volt érdeklődés és jóváhagyás, akkor Isten gyönyörködött benne.

Azt gondolom, hogy ilyen a kapcsolatunk Istennel. Amikor Isten azt mondja neked és nekem: Ne élj bűnben!; akkor az nem arról szól, hogy megrabolna téged valamitől, ami szórakoztató lehet az életben, hanem szeretné, ha azt fejeznéd ki, amit Ő adott neked. Ha használni akarom, amit Ő rám bízott, ha Őt szeretném képviselni, akkor nemet kell mondanom a bűnnek, mert az megrabol ettől. Isten gyönyörködni akar az életedben, gyönyörködni akar az én életemben, jóvá hagyni. Érdekli. Ő szeretné azt mondani nekünk: Jól van, jó és hű gyermekem. Mát 25:21,23 – szeretné ezt mondani a te életedről. Isten szeretné rólad ezt mondani: Jól van, jó és hű gyermekem! Ő így akar ránk nézni.

Szóval Ádám elnevezte az állatokat, de Ábrahám, Jákób, Mózes és a bírák továbbmentek ennél. Figyelj, ezek a hívők neveket adtak Istennek! Ez lenyűgöző, nem? Az egy dolog, hogy elnevezhetek valamit, ami ebben a világban van, de mennyi jogom van, hogy elnevezzem Istent? Ők megtették ezt. Micsoda nevek ezek! A látó Isten; Isten, Aki a béke; Isten, a győztes; Isten, Aki gondoskodik… Micsoda nevek ezek!

Arra gondolok, hogy milyen érdekes, amikor ők elnevezték így Istent, akkor Isten nem szállt vitába velük. Nem mondta azt: „Nem, nem! Neked nincs jogod ezt mondani! Hogy képzeled?! Nem kategorizálhatsz Engem!” Hanem a Szent Szellem rögzítette nekünk a Bibliában, hogy rendben van, ahogy ők elnevezték Istent. Úgy hiszem, azért, mert Isten jóváhagyta ezt. Ez rendben volt Neki. Istent érdekelte, hogy kifejezzék ezt Felé.

Arra gondolok, hogy Isten emberei ezt tették végig a világtörténelem során. Amikor Luther és a többiek azt mondták: „Isten nem olyan, hanem… Ő nem a vallás Istene, hanem Ő személyes!”; akkor ezzel mondtak valamit Róla. Adtak Neki egy nevet, és azt mindnyájunknak hallanunk kellett. Szükségünk volt a reformációra ahhoz, hogy felfrissüljünk. Ez már volt néhány száz éve, persze, de még mindig hatással van ránk, hogy ezt ők kimondták.

Ez az, amit mondunk mi is. Azt mondjuk: Isten lát engem.; és ezzel mellesleg nemet mondok arra, hogy Isten személytelen. Azt mondjuk, hogy Isten győzedelmes; akkor azzal azt is mondjuk, hogy nem igaz az, hogy a világ, Sátán vagy a bűn egyszer legyőzné Istent. Amikor azt mondjuk, hogy Isten békesség, akkor azzal azt is mondjuk: nem igaz, hogy nem törődik; nem igaz, hogy nem fontos az életünk. Ezt ugyan nem szoktuk mondani, de mondhatnánk, hogy a deizmus bolondság, mert rövidlátó, mi pedig látjuk. Ez fontos az életünkben. Kell, hogy halljunk ilyen neveket egymástól.

Azt gondolom, hogy amikor valaki bizonyságot mond, vagy amikor bibliai igazságot fejezünk ki egymás felé, amikor megosztjuk az életünket egymással, amikor hagyom, hogy valaki más belelásson abba, ahogy nap mint nap élek és járok Istennel, akkor éppen ez történik, hogy hallok Istenre egy új nevet a testvéremtől a Bibliából. Ez történik velünk.

Egyébként arra gondolok, hogyha még nem is Istenről beszélünk egymás között, mert nem mindig Ő a témánk, akkor is Isten szövegkörnyezetében beszélünk. Értjük, hogy a történelem az Ő történelme. Értjük azt, hogy az ember Istennek az alkotása. Kifejezzük a hitünket, és neveket adunk Istennek: az áldott Isten; az igaz Isten; Isten, az én Barátom… Lehet, hogy nem ezekkel a szavakkal, hanem a saját szavainkkal, de az rendben van, mert Istent ez érdekli, és Ő azt mondja: „Látsz Engem? Tényleg látsz Engem? Ennek a világnak a ködösítésén keresztül tényleg látsz Engem? Tényleg látsz Engem a régi bűnös természet félrevezetése ellenére?” Amikor mondjuk ezeket a neveket, akkor Ő gyönyörködik ebben, és jóváhagyja ezeket.

Fontos az életünkben tanulni Róla, megismerni Őt egy új módon, rájönni, hogy mit jelent, hogy Ő változhatatlan. Nagyon teológiainak hangzó szó. Amikor viszont azt mondjuk: Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz, akkor az nagyon jelentős számunkra. Megragadtad már ezt? Azt gondolom, hogy így történik az életünkben. Megtanultuk: Isten szent; de egyszer csak beüt a szívembe ennek a valósága, hogy mit jelent Isten tisztasága, mit jelent a dicsősége. Amikor ez beüt a szívembe, beüt az életembe, akkor az mindent megváltoztat. Amikor felismerem, hogy… Mondhatnánk tovább ezt akármeddig igazából. Sőt, fogjuk is folytatni ezt a listát!

Végül, Jézus azt ígéri, hogy ad egy új nevet.

Jel 2:17b … Aki győz, annak adok az elrejtett mannából, és adok annak fehér kövecskét, és a kövecskére írva új nevet, amelyet senki sem ismer, csak az, aki kapja.

Jézus másik nevet szeretne adni nekünk. Lehet, hogy nem vagy hívő Jézusban, vagy lehet, hogy vallásos vagy – elfogadod, hogy Ő élt, és hiszed, hogy valahol létezik, csinál valamit –, személyes-e Ő neked, behívtad-e valaha az életedbe? Ha nem tetted meg, tudd, Jézus szeretne adni neked egy új nevet. Isten szeretne téged a gyermekének hívni egy nagyon különleges értelemben. Hívd Jézust az életedbe, mert egyedül Ő válaszolhatja meg a szívünk éhségét.

Ha hívőkként gondolkodunk erről a versről, hogy el fog nevezni minket. Emlékezz vissza az üzenet elejére, milyen neveket adott az angyalainak! Lucifernek legmagasabbat, mindazt, ami lehetett volna. Az embereit hogyan nevezte el? Áldott neveket, reményteli neveket, kapacitásról beszélő neveket, távlatokról beszélő neveket adott. Ez az, amit tenni fog veled is, és velem is négyszemközt szeretettel. Azt fogja az jelenteni nekünk, amit 1Kor 13:12-ben olvasunk, hogy ki fogja fejezni felénk azt, hogy Ő úgy ismer minket, amilyenek vagyunk, és szeret minket, és elfogad minket ezen a módon.  Azt fogja mondani nekünk: „Értékes vagy azáltal, aki vagy, és elfogadott vagy. Itt a helyed Velem.”

Arra gondolok, hogy amikor Jézus itt járt, akkor már kezdte ezt csinálni. Szerintem nem bírta visszafogni Magát, mert ez a vágya minden emberrel. Nem véletlenül mondja 1Tim 2-ben, hogy az a vágy, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére.

Amikor Ján 1:47-ben találkozott Nátánaéllal, azt mondta neki: Íme, egy igazi izraelita, akiben nincs hamisság. Micsoda elnevezés! Milyen jó lenne! Ha Jézus ezt mondaná nekem egy nap, biztos csináltatnék egy névtáblát ezzel: „Akiben nincs hamisság”, aláírnám: Jézus mondta, és folyton hordanám. Micsoda nagyszerű név ez! Péternek Mát 16:18-ban mondta: te Péter vagy; mert az eredeti neve nem Péter. Átnevezte, azt mondta róla: Te egy kő vagy. Mennyire csodálatos ez!

Arra gondolok, hogy egymás között is tehetjük ezt, ahogy a korai gyülekezet tette is egyébként. ApCsel 4:36-ban az egyik testvért átnevezték Barnabásnak, azaz a Vigasztalás fia. Így ismerjük. Kicsit korábban, ApCsel 1-ben volt az a testvér, akinek a mellékneve Jusztusz, magyarán igazságos, az, aki igazán ítél.

Mennyire nagyszerű ez, hogy nézhetünk egymásra így! Mondhatjuk: Mari, az oszlop; Gizike, a léleknyerő; András, a türelmes; Soma, a bátor… Mennyire nagyszerű így gondolkodni! Ez az, amit Isten mutat nekünk, ez az, amit tanít nekünk, hogy ennek jelentősége van. Persze, ma nem ilyen neveket adunk, hanem: Rita, Kende, Adél, Anett, Csaba… Így hívjuk egymást. Nincs nagy jelentősége. Ha viszont megnézzük, azt látjuk, hogy Istennek ez jelentős.

A szívünkben ez nagyon fontos: dolgok, amik körülöttünk vannak, felismerjük az értékét, és megtanuljuk annak nevezni, ami. Isten – tanulunk Róla, hogy ki Ő, megismerjük Őt, és új meg új neveit fedezzük fel. Aztán elfogadom, hogy Ő kinek nevez engem. Nagyon sok ember küzd ezzel. Ha Isten azt mondaná: Te vagy a szeretett tanítvány; mint ahogy János apostol volt, akkor sok hívő azt mondaná: „Ó, nem! Dehogy!” Nem fogadná el azt, amit Isten adna neki. Merjük úgy olvasni a Bibliánkat, hogy elfogadjuk azt, amit Ő mond rólunk, és aztán merjük ezt adni egymásnak is.

Izgatottan várom – ahogy mi mindannyian –, hogy amikor Őelőtte állok, hogy amikor Jézussal leszek, akkor Ő adni fog nekem egy nevet. Ami azt fogja mondani nekem, hogy az Övé vagyok, hogy elfogadott vagyok, hogy ott a helyem Őnála, hogy ismer engem, és szeret engem úgy, ahogy vagyok. Alig várom! Aztán tehetjük ezt egymással, 2Kor 10:8 építve egymást, és nézhetünk így egymásra.

Ámen.