Minek nekem a templom?

2015 június 14. vasárnap  16:00

Nagyon hálásak vagyunk a Zsidók Jézusért csapatért és a barátságukért. Ők is léleknyerők, mi is azok vagyunk. Igazán azért is fontos nekünk, mert olyan keresztények vagyunk, akik értik, hogy Istennek célja van Izraellel, és értjük azt is, amit Pál írt Róm 11:12-ben, hogy ha az ő elvettetésük nekünk áldásra lett, akkor mennyivel inkább az ő áldásuk nekünk áldásra lesz.

Nagyon hálás vagyok a gyülekezetért! Annyi nagyszerű dolog van közöttünk! Annyi minden van az életünkben, ami nem lenne, ha a gyülekezet nem lenne! Hálásak vagyunk a gyülekezetért, az örömért, a közösségért. Hallottam egy családról Nepálban, a házuk összedőlt a földrengésben, de ők éppen az istentiszteletünkön voltak abban az időben. Úgyhogy biztos vagyok benne, hogy azóta is hálásak, hogy ezt szokásukká tették. Úgyhogy bátorítalak, neked is legyen ez szokásod. Én biztosra mondhatom, ha nem járnék gyülekezetbe, az én házam, az én családom már régen összedőlt volna. 🙂

3Móz 5:4-6a vagy ha valaki meggondolatlanul tesz esküt ajkaival rosszra vagy jóra, vagy bármi legyen is az, amire meggondolatlanul esküszik, ha nem vette észre, de utólag megértette, hogy azok közül valamelyikben vétkezett, akkor, mivel vétkezett ezek közül valamelyikben, vallja meg, hogy mi az, amiben vétkezett, és a vétkéért vigyen bűnért való áldozatul az ÚRnak

1Sám 8:5 Azt mondták neki: Íme, megöregedtél, és fiaid nem a te utadon járnak. Most tehát tégy valakit királyunkká, hogy ő ítéljen fölöttünk, amint minden népnél szokás.

1Sám 8:19-20 A nép azonban nem akart Sámuel szavára hallgatni, és azt mondta: Nem, király legyen fölöttünk! Mi is úgy legyünk, mint a többi nép, hogy a királyunk bíráskodik fölöttünk is, előttünk jár, és vezeti harcainkat.

Az első írásrész a véletlenségből elkövetett bűnökért való áldozatról szól, hogy hogyan bánjunk azzal. Azt mondja, hogy először meg kell látnom, utána el kell ismernem, és utána engesztelést kell, hogy szerezzek érte. Így bánunk a bűnnel: meg kell, hogy lássam, el kell, hogy ismerjem, és aztán még ott az engesztelés is. A jó hír számunkra ma az, hogy az engesztelés már megtörtént. Jézus már megtette a kereszten, úgyhogy az engesztelés már megvan. Nem kell állatot hoznunk, nem kecskékkel, juhokkal, galambokkal, liszttel érkezünk a gyülekezetbe, mert Jézus volt az áldozat. Tehát a bűnt látjuk, megvalljuk, és az ára már meg van fizetve. Hisszük ezt. Ez a bevégzett munka. Jézus már megtette.

Tehát az első írásrész a templomról szólt, a szent hajlékról, aztán az írásrész 1Sám 8-ban arról szól, amikor Izrael királyt kért magának. Mert olyanok akartak lenni, mint a Föld minden más népe. Ez nagyon tipikus velünk kapcsolatban. Tizenévesen vagy ahhoz közelítve bennünk van ez az érzés: „Olyannak kell lennem, mint mindenki más! Be kell, hogy érjem azzal a formával. Csak úgy benne vagyok a képben. Teljesen átlagosnak kell lennem, nem szabad kilógnom a sorból. Mert ha kilógok, akkor gúnyolni fognak. Ha kilógok, akkor nem leszek része a csapatnak. Ha más vagyok, akkor valami baj van velem.” Ez nagyon is ott van a szívünkön.

Amikor felnövünk, akkor igazából ez nem tűnik el, megmarad. Gyülekezetként előfordulhat, hogy ilyenekké leszünk. Lehet, hogy gyülekezetként olyanná leszünk, mint a világban az emberek, mint a kultúránk, mint az, amit a média kommunikál. 2Tim 3-ban Pál azt mondja: az emberek önmagukat fogják szeretni. Lehet, hogy ez válik normálissá a gyülekezetben, hogy önmagunkat szeretjük.

Miért? „Mindenki más is ezt csinálja, nem? Mi is ilyenek leszünk. Mi is beleillünk a képbe.” Vagy 1Pét 4:8 buzgó szeretet legyen közöttetek, de mert a világban nincs meg ez, mi is elveszítjük. Amikor egy testvérnek szüksége van segítségre, azt mondhatjuk: Hát, segítsen magán! Amikor valaki bajban van, mi is azt felelhetjük: „Rendben. Csak bánj el vele!” Ez megtörténhet velünk, hogy a világ egyre inkább antiszemitává válik, ezért mi is gyülekezetként egyre inkább antiszemitává válunk; vagy családként nem imádkozunk többé együtt, hiszen senki más sem csinálja; vagy a társadalmunk azt mondja, hogy a homoszexualitás nem bűn, tehát mi is elfogadjuk ezt így; vagy: A mi országunkban a családon belüli bántalmazás egészen normális, tehát akkor nálunk is lehet ez így.

Miért mondom ezt? Azért, mert ha egy ilyen hang van az életemben, akkor nem lesz templom. Nem lesz ott az a hely, amiről 3Móz 5-ben olvastunk. Nem csak a gyülekezetről beszélek. Ilyen hang azért van, hogy ne legyen templom, ne legyen szent hajlék az életemben. Ez olyasmi, ami nagyon valóságosan megtörténhet velünk. Nem csak a bibliaolvasásról beszélek, nem csak az istentiszteletről, nem csak az éneklésről, hanem az imádatról. Az imádatról az életemben, a szívemben.

Nem csak arról, hogy imádom Istent, amint éneklek, hanem arról, hogy imádat van a szívemben, hogy találkozom Istennel, hogy közösségben vagyok Vele. Mert megtörténhet, hogy eljövök a gyülekezetbe, de a Biblia nincs jelen az életemben, nincs Biblia a szívemben, nem olvasom a Bibliát, nem találkozom a Bibliával, nem találkozom Istennel, nem vagyok közösségben. Eljövök a gyülekezetbe, de nem veszem el azt, ami az enyém lehetne. Nincsen templom az életemben igazából. Nincsen igazából imádat.

Miért van szükségem a templomra? Amit olvastunk a bűnről, és arról, hogy felismerjük azt, hogy megvalljuk, és aztán vigyük az áldozatot érte. Ez nagyon fontos az életünkben. Ezért van szükségem a templomra, mert a templomban pontosan tudom, hogy ki vagyok.

Mát 18. olvasunk a szolgáról, aki nagyon sokkal tartozott az urának, és az ura mindet elengedte. Mi történt ezután? Elment, aztán találkozott valakivel, aki tartozott neki egy kevés pénzzel, és Mát 18:28 nyakon ragadta, és követelte, hogy fizesse vissza a tartozását. Ez a szolga egy pillanattal azelőtt a mesterével szemben reménytelenül eladósodott volt, ebben a helyzetben pedig: „Én jobb vagyok nálad, tudod? Remélem, hogy tudod!”

Ebben a helyzetben hirtelen ott a hasonlítgatás. Ez probléma. „Én jobb vagyok nálad, te jobb vagy nálam.” Az egyiknek: téged megvetlek, mert jobb vagyok nálad. A másiknak: rád pedig irigykedem, mert te jobb vagy nálam. Úgyhogy gond van itt. Viszont az ura előtt csak egy adós volt, ugyanúgy, mint a másik.

Ezért van szükségem a templomra. Ezért van szükségem imádatra az életemben. Mert bemegyek Isten jelenlétébe, ott bűnös vagyok, akinek irgalomra van szüksége. Bemegyek Isten jelenlétébe, és irgalomra van ott szükségem. Amikor kimegyek, akkor mindenféle egyébbé leszek. Akkor tudom, hogyan szerezzek valamit az egyiktől, hogyan manipuláljam a másikat, hogyan utasítsam el a harmadikat, mert elfogadhatatlan… és kezdem csinálni mindezeket a dolgokat.

Amikor viszont bemegyek a templomba, akkor ott csak egy szerepem marad, az, hogy bűnös vagyok, akinek irgalomra van szüksége. Valamennyinknek szükségünk van erre az életünkben. Hogyha nem hiszel még Jézusban, szükséged van erre, különben az egész életedben csak hasonlítgatsz, manipulálsz és téged manipulálnak. 2Kor 10:12 a hasonlítgatás nem bölcs dolog. Nagyon bátor dolog, de téves.

A templomban, amikor imádom Istent, akkor az valami más. Ha az én Istenem elé járulok, és ott azt mondom: Istenem, irgalmazz nekem, bűnösnek!; akkor máshogy jövök ki. Ez olyasvalami, amit valamennyinknek meg kell tanulnunk. Mert ha kijövök, a másikra nézek, és nekem annyira igazam van, a másik pedig annyira téved ezen a szinten, de tudom, hogy van másik szint, ahol annyira egy szinten vagyunk! Ott egyformák vagyunk, valamennyien bűnösök. Irgalomra van szükségünk.

Szükségem van erre. Különben a házasságomnak annyi! Ha nem tudod ezt, ha annyira igazad van a házastársaddal szemben, és a házastársad is tudja, hogy mindig neki van igaza, akkor a házasságod meghal. El kell jutnod arra a megértésre, hogy valamennyien egy szinten vagyunk. Lehet, hogy igazam van, de van egy szint, ahol nincsen.

„Igazam van! Annyira igazam van, de még sincs. Nincsen annyira igazam!” Tudnom kell, hogy van egy másik hely. Be kell, hogy menjek az Ő jelenlétébe. Lehet, hogy a másikra nézek, és ő jobb nálam, vagy én vagyok jobb őnála, de azt tudom, hogy ami igazán számít, abban egyformák vagyunk. Szükségünk van a templomra az életünkben. Szükségünk van imádatra, szükségünk van a Bibliára. Szükségünk van a belső szobára, ahol ott vagyok Istennel, és csak hallgatom, és Ő szól hozzám. Mert az a hely nagyszerű hely.

Ha továbbolvassuk 3Móz 5-öt, akkor látjuk, hogy mennyire irgalmas Isten. „Hozzál ilyen áldozatot! Ha nincs elég pénzed, akkor hozzál olyan kisebb áldozatot. Ha arra sincs elég pénzed rá, akkor hozz valamit, ami lehet nagyon apróság. Ha még azt sem engedheted meg magadnak, akkor hozz egy kis lisztet. Ennyi!” Mennyire irgalmas ez Istentől!

Azt akarja mondani, hogy valamennyinknek van rendelkezésünkre álló engesztelés. Krisztus rendelkezésére áll valamennyinknek, nincsen különbség. Nem számít, hogy mekkora bűnös vagy. Nem számít, hogy mennyire szegény vagy, hogy mekkora az IQ-d, hogy milyen oktatásban részesültél, hanem ez mégis rendelkezésedre áll.

Hogyan értékelném a házastársamat, hogyan értékelném a barátomat, hogyan értékelném a gyermekemet, a szüleimet, hogyha nem ismerném az irgalom helyét? Szükségem van erre. Szükségem van erre, mert ha mindig minden azt mondja nekem: „Igazad van! Neked van igazad!”; a média ezt mondja, a barátaid ezt mondják, minden könyv, amit olvasol, azt mondja – tudják, mit kell leírni, különben senki nem venné meg azokat a könyveket –, minden azt mondja, hogy igazad van, akkor miért leszel hálás? Annyi mindened van! Ha nem ismered azt a helyet, ahol szükséged van irgalomra, akkor soha nem lehetsz valóban hálás azért, amid van. Szükségünk van erre a találkozásra. Szükségünk van erre a közösségre.

Szükségünk van olyan konferenciára, mint a debreceni. Szükségünk van egy szolgálatra, szükségünk van bibliatanulmányra, imaalkalomra, szükségünk van időre a Bibliánkban, vagy ilyen istentiszteletekre. Miért? Mert azon a helyen kell, hogy legyek, ahol látom, hogy én vagyok az az ember, akinek irgalomra van szüksége. Látnom kell Jézust, Ján 14:11, és akkor látom az Atyát. Ján 14:17 ez egyedül a Szent Szellem által lehetséges. Ez a Szentháromság, erre van szükségem. Szükségem van arra, hogy találkozzak Istennel.

Ez nem az érzelmekről szól. Nem az érzelmi felkavarodásról beszélek, hanem elmélkedésről. Arról, hogy csendben vagyok Isten előtt, hallom Őt, hallgatom Őt, elfogadok Tőle, és aztán egy különleges helyen vagyok. Tudom, hogy olyan ember vagyok, akinek irgalomra van szüksége, úgyhogy amikor kimegyek, akkor tudok olyan ember lenni, aki irgalmat ad másoknak.

Sajnos, nem vagyunk annyira jók abban, hogy magunktól alázatosak legyünk. Az alázat nem olyasvalami, amit te magadtól létre tudnál hozni. Ha kezdesz alázatos lenni, akkor olyan hamar annyira büszke leszel, hogy ezt teszed. Hanem Isten elé kell, hogy menjek megtörtségben, és azt kell, hogy mondjam: Isten, irgalmazz nekem, bűnösnek. Félre kell tennem a mindenféle hozzáállásomat, és meg kell aláznom magam Őelőtte. Szükségem van a templomra az életemben.

Az alázat annyira kulcsfontosságú, mert van még egy dolog a templomban. A templomban abszolútumok vannak. Isten arra hívott minket, hogy olyan emberek legyünk, akiknek vannak abszolútumok az életükben. Amikor azt mondjuk, szentség, akkor tökéletes szentséget értünk azalatt, tökéletes tisztaságot, és még többet is ennél, dicsőséget, és erőt, az értéknek a valóságát, igazságot, abszolútumokat az életünkben. A bűn az bűn, és minden, ami nem szent, az bűn. A legkisebb dologtól a legnagyobbig.

Abszolútumok – ezek olyasmik, amiket a társadalmunk megvet, de a szívünknek sem tetszenek az abszolútumok. Tudod, mit csinál Isten? „Nesze, az abszolútumok, ezekhez ragaszkodj!” – ezt csinálja Isten? Nem! Nem ezt csinálja. Hanem azt mondja a hívőnek: „Gyere Velem! Gyere Velem a templomba. Gyere, és találkozz Velem ezen a szent helyen. Itt közösségben vagyunk, és hadd szóljak a szívedhez!” Így fogadod be az abszolútumokat az életedbe.

Nem egy listát kapsz arról, hogy minek kell engedelmeskedned, hanem egy életet kapsz, amit élhetsz ebben közösségben, a templomban. Ez más! Mert amikor listát kapsz, és azzal elvonulsz: Köszönöm, megteszem!; akkor a listát átnyújtod az első embernek, akivel találkozol: „Viselkedj!” Amikor viszont szívet kapsz, életet kapsz, akkor kimész, és abban alázat van. Mert tudod, hogy irgalmat kaptál, és abszolútumok vannak az életedben. Ezek nem romlanak meg.

Ez nagyon fontos, hogy nem változunk meg. Azok vagyunk, akik vagyunk Isten kegyelméből. Szeretjük Isten Igéjét, és fontos számukra. A bűn az bűn, nem tudjuk megmásítani, mert Isten mondta ezt. Ez fontos nekünk, ugyanakkor van alázat és irgalom és kedvesség, és amikor kimegyek ezzel a szívvel, akkor az más.

Ugyanott Jézus azt mondja: aki ismer Engem, aki lát engem, az az Én cselekedeteimet fogja cselekedni, Ján 14:12. Ennyi! Erről van szó. Bemegyek a szent helyre, találkozom Vele, aztán kimegyek, és nincs listám, amit lóbálok az emberek előtt: „Viselkedj! Megértetted? Viselkedj! Csináld ezt! Azt ne csináld! Ilyen legyél, ezt mondja a lista. Én nem tudom megtenni, de neked meg kéne tenned.” Nem ez az életünk. Ez a törvényeskedés.

Nekünk másunk van. Kijövök, és bűnös vagyok, aki irgalmat talált éppen most. Kijövök, és azt mondom: „Isten szent. Neki van egy terve. A világ gonosz. Az emberek elveszettek. A pokol valós, és a menny is. Krisztus vére drága! Az üdvösség hit kérdés, nem pedig cselekedetek kérdése. Ingyen van számunkra, mert Jézus már megfizetett érte. Sátán is valós, és vannak démonok is. Légy fegyelmezett az életedben, az elmédben, a szívedben. Menj az Igéhez, mert az Ellenségnek van egy terve veled.”

Kijövök tudva mindezt, és szeretek és törődöm és szolgálok. Erre van szükségünk. Behív minket a templomába, behív a szent hajlékba, és azt mondja: „Adni akarok neked valamit, abszolútumokat az életedbe. Éld így az életed!”

Használsz-e sót a konyhában? És használsz-e olyan sót, ami már nem sós, ami elveszítette az ízét? Nem használunk olyat! Az használhatatlan, Mát 5:13. Ha a szívünkben elveszítjük az abszolútumokat, akkor haszontalanok leszünk keresztényként. Valóban. Akkor ugyanolyanok vagyunk, mint a világ, és úgy teszünk, mintha lennénk valamik. Isten azonban azt mondja: „Szükséged van a szent hajlékra az életedben. Szükséged van a közösségre, a megtörtségre.”

Szükségünk van felkavarodásra, szükségünk van Isten érintésére, szükségünk van arra, hogy halljuk az Igét. Szeretnélek bátorítani, ne maradj le erről. Mert szükségünk van arra, hogy halljuk az abszolútumokat. Szükségünk van arra, hogy halljuk az irgalmat. Szükségünk van arra, hogy Isten megérintsen, hogy megváltozzunk és mások legyünk.

Utolsó gondolat. Amikor Izrael a pusztában volt, és felverték a sátraikat, akkor mihez igazították a sátraikat? Középen volt a szent hajlék, és mindannyian ahhoz igazították a sátrat. Ez teszi annyira fontossá a templomot az életemben. Gyülekezetként nem igazán vagyunk szervezettek. Nem jó dolog ez, de nem vagyunk azok. Nem is ez a lényeg. A lényeg a fő dolog a gyülekezetünkben az, hogy jelen legyen a templom, és ahhoz igazítsuk magunkat. Mert 4Móz 2-ben megadja, hogyan kellett felállítani a sátraikat a szent hajlékhoz képest.

Ugyanakkor lehetnénk olyan gyülekezet is, amelyiknek nincsen szent hajléka, amelyiknek nincsen imádata, amelyik nem találkozik Istennel, amelyiknek nincsen mélysége az Igében, és nincsenek a szívén az elveszettek. Lehetnénk olyan gyülekezet, akiknek van egy szent listája arról, hogy mit szabad és mit nem szabad tenni. Örömmel jelentem, hogy nem ilyen gyülekezet vagyunk. Ha ilyenek lennénk, akkor egy központ nélküli tábor lennénk. Olyan tábor lennénk, ahol nincsen egység.

Mi az egységünk? Hol van közöttünk az egység? Miért legyünk egyek bárkivel is? Miért? Hogyan? Nem ugyanaz a cég fizet minket, és nem is úgy manipuláltak bele minket ebbe. Akkor mi lenne az egységünk? Az lenne az egységünk, hogy mindannyian megtaláltuk a szent hajlékot. Megtaláltuk az irgalom székét. Megtaláltuk az igazságot Isten Igéjében, és ezt szeretjük. Megtaláltuk Isten kegyelmét, amint tanít minket arra, hogy megtagadjuk a hamisságot, és a világi kívánságokat, és hogy éljünk szentül ebben a világban. Megtaláltuk ezt. Ehhez igazítjuk magunkat, és ez ad nekünk egységet a mindenféle bolondságunk, hiányosságunk ellenére, annak ellenére, hogy megbántjuk egymást, bár nem akarjuk. Ez az egységünk.

A templom nélkül az életemben, az imádat nélkül az életemben, anélkül, hogy találkoznék Istennel az életemben, hogyan lenne egy a szívem valaha is? Zsolt 86:11 egyesítsd a szívemet, hogy féljem a Te nevedet. Lehetetlen ezt mondani, ha nem vagyok a templomban. Szükségem van az egységre a szívemben. A szívemben e nélkül az egység nélkül hogyan lehetnék egy a testvéremmel, hogyan lehetne közös célunk, hogyan lehetne ez a látásunk, hogyan imádkozhatnánk ugyanazért ugyanazzal a szívvel? Lehetetlen lenne, mert annyira mások vagyunk.

Itt vagyunk azonban azért, mert megtaláltuk, a templomot, megtaláltuk az imádatot, megtaláltuk az irgalom székét. Ezért mondja Pál Ef 4:4-6-ban: Egy a test, egy a Szellem, egy a reménység, egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, egy az Istene és Atyja mindeneknek. Mert azt mondja ezzel: „Figyelj csak, hívő! Ha megtaláltad azt a szent helyet, ha megtaláltad Zsid 4:16 az irgalom székét, akkor megtaláltad ezt az egységet is.” E nélkül viszont lehetetlen. Szükségem van arra, hogy bemenjek, és meglássam, hogy ki vagyok, és irgalmat kapok arra, és akkor tudok továbbmenni Istennel. Ámen.

Urunk, annyira nagyra értékeljük, hogy vágysz arra, hogy szólj hozzánk! Ez csodálatos számunkra, hogy ennyire szeretsz minket. Ez olyasmi, amit képtelenek vagyunk felfogni. Urunk, köszönjük, ez olyan csodálatos számunkra. Köszönjük, hogy helyet készítesz nekünk, ami az irgalom helye, a szereteté, az igazságé, az abszolútumoké, az egységé. Urunk, szükségünk van erre! Hogyan máshogy lehetne örömünk, ha nem a Szent Szellem által. Köszönjük.

Ha nem ismered Jézus Krisztust, szeretnélek meghívni arra, hogy a szívedben hozz egy döntést, higgy Jézusban. Ő meghalt érted a kereszten, Ő megfizetett a bűneidért a kereszten, és a kereszt után feltámadt a halálból. Mondd ezt a szívedben, szólj személyesen Istenhez: „Én Istenem, Jézus, ismerni akarlak Téged. Hiszek Benned. Bízom Benned. Válts meg engem! Adj nekem egy új szívet. Adj nekem egy új kezdetet. Adj nekem új életet. Jézus, gyere az életemben, és válts meg engem.”

Ha életedben most először hoztad meg ezt a döntést, küldj nekünk egy e-mailt (iroda@nullbibliaszol.hu), hogy együtt örvendezhessünk veled.

Kategória: Egyéb