Mindenkinek szüksége van értelmezőre & Istennek van elhívása – személyesen neked

2015 január 18. vasárnap  10:30

 

P. Shane

Jób 33:23 Ha van mellette közbenjáró angyal, csak egy is a sok közül, hogy tudassa az emberrel kötelességét,

A közbenjáró az értelmező vagy magyarázó.

Néhány évvel ezelőtt az USA elnöke Dél-Afrikában járt. Volt mellette egy tolmács, akinek jelnyelvre kellett volna fordítania. Úgy nézett ki, mintha valóban ezt csinálná, tett kézmozdulatokat, de igazából ezek valami tánc részei voltak. Valójában fogalma sem volt arról, hogy mit csinál. Nem volt képzett, minőségi tolmács. Amit csinált, annak nem volt jelentősége.

Ez a vers azt mondja, hogy szükségünk van értelmezőre. Nekem szükségem van fordítóra, tolmácsra, hogy az angolul nem beszélők értsék, amit mondok. Szükségem van minőségi értelmezőre az életemben is. Jézus Krisztus minőségi értelmező volt. Ján 1:18 senki sem látta Istent, de Ő kijelentette Őt nekünk. Ő értelmezte nekünk, hogy ki az Atya.

Nem tudom, hogy vagy ezzel, de a helyzeteinkben nagyon sokszor értelmezni akarjuk azt, hogy kicsoda Isten. A helyzeteink azt akarják mondani nekünk, hogy Isten nem hűséges. Nem a mi körülményeink értelmezik azt, hogy kicsoda Isten. Hanem Isten hűsége az, ami értelmezi a helyzeteinket. Isten hűséges, bármin megyek is keresztül.

ApCsel 2-ben Pünkösdkor, amikor a tanítványok be lettek töltve Szent Szellemmel, különféle nyelveken kezdtek beszélni és prédikálni, és nem értették, hogy mi történik. Kérdezték, hogy ez mit jelent, és rögtön volt az embereknek véleménye:

– Én nem tudom, hogy mit mond az az ember.

– Én értem, biztos részegek. Újborral vannak tele.

Az ember mindig új értelmezést akar adni. Két ember ránéz ugyanarra a dologra, és különbözőképpen tudják értelmezni. Ez a különbség az ateista evolúció és a teremtés között. Carl Sagan ránézett egy képre, amin az Univerzum legtávolabbi pontjából lehetett látni a Földet, és azt mondta: Ennyire jelentéktelenek vagyunk. Ránézett arra a képre és értelmezte. Mi ránézünk arra a képre, és azt mondjuk: Igen, nagyon kicsik vagyunk, de közben nagyon is különlegesek. Ugyanaz a bizonyíték, de különböző az értelmezés. Szükségem van minőségi magyarázóra az életemben.

Vannak a kétségnek az értelmezői, vagy a bátortalanságé. Mi a kárhoztatás? Az az ördög értelmezése a meggyőződésről. Ám Róm 8:1 nincs kárhoztatás azoknak, akik Jézus Krisztusban vannak. Jézus el lett ítélve, hogy mi ne legyünk elítélve. Honnan tudom ezt? A Bibliából.

Amikor Péter felállt Pünkösdkor, akkor ő nem a saját értelmezését adta arról, hogy mi történik. Telve volt a Szent Szellemmel, és az Írások szerint magyarázta. ApCsel 2:16-ban azt mondta: ez az, amit Jóel próféta megjövendölt.

Úgyhogy szükségem van magyarázóra, Isten emberére, egy Bibliára. Amikor elbukom, akkor egy módon értelmezhetem úgy a bukásomat, hogy nem kéne megint felállni. Péld 24:16-ban viszont azt mondja, hogy az igaz hétszer elesik, de mindig feláll. Ez Isten értelmezése a mi bukásunkról, hogy az egy lehetőség Isten kegyelmének.

Megítélhetem a helyzeteimet. Zsolt 77:8-9-ben azt mondja a zsoltáríró: „Azt gondolhatnám, hogy Isten feladta velem kapcsolatban, és kérdezhetem: Isten irgalma eltűnt? Ő elfeledkezett arról, hogy kegyelmes legyen?” Tudjuk, hogy ez nem igaz. A helyzeteinket Isten Igéje szerint kell értelmeznünk. Zsid 13:5 szerint Ő soha nem hagy el minket.

Ha elbuktam tegnap, és látom, hogy az emberek hogyan néznek rám, akkor értelmezhetném eszerint: „Tudom, hogy nem kedvelnek engem. Nem úgy gondolják, hogy én méltó vagyok arra, hogy itt legyek.” Emlékszem, nekem ezek voltak a gondolataim, amikor először jöttem gyülekezetbe. Viszont ez a hústestemnek volt az értelmezése. Ismernem kell Isten szavait. Meg kell, hogy legyen a megfelelő értelmezés. A Biblia az, ahogy ez meglehet, és a Szent Szellem, és Isten embere, mint Péter.

Mi is értelmezők akarunk lenni. Isten erre hívott el minket igazából. Nem tudom, hogy te hogyan vagy ezzel, de én nem akarok olyan lenni, mint az a dél-afrikai tolmács, hogy csinálok mindenféle mutatványt, de igazából annak semmiféle mondanivalója sincs. Isten adta nekünk a Bibliát. Kol 3:16-ban azt mondja: Isten Igéje lakozzon bennetek gazdagon.

Isten elhívott minket, hogy olyanok legyünk, mint Péter, hogy egy hang legyünk a világban, minőségi értelmező. Amikor ránézünk a világra, akkor azt tudjuk mondani: „Te nem vagy jelentéktelen, hanem Isten szeret. Nem vagy bukás. Nem a bűnöd vagy, Isten újjá teremtett.” Olyanok vagyunk, mint Péter. Ő nem volt minőségi a hústestében, de ott volt neki az Írás, és Szellemmel betöltött ember volt. Emiatt tudott magyarázó lenni, és kinyilatkoztatni Isten szívét, és megmutatni Isten akaratát. Erre van szükség az életünkben, és mi is ilyenek vagyunk.

 

P. Kende

Minden ember el van hívva. Istennek van elhívása minden ember számára. Nincs olyan ember, aki élt ezen a Földön, vagy él, akinek ne lett volna elhívása Istentől. Isten minden embert hív, és mindenkinek van célja Isten tervében. Isten minden embert hív Magához. Nincs senki, aki e nélkül lenne. Nem számít, hogy hívő vagy-e, vagy nem vagy hívő Jézusban, Istennek van elhívása a számodra. Van egy terv, egy cél, amiben szeretne vezetni téged. Ha nem hiszel Benne, Őneki attól még van terve a számodra, csak soha nem fogod learatni az áldásait.

1Kor 7:17-18,20-22,24-ben azt olvassuk, hogy hívőkként mindannyian el vagyunk hívva, függetlenül a helyzetünktől. Úgy mondja, hogy legyél rabszolga vagy szabad, ami lefordítva a mai napra: legyél akár szegény kiszolgáltatott helyzetben, munkanélküli, vagy olyan, akinek borzalmas főnöke van; vagy gazdag, sikeres, viszonylag független vagy; nem számít, melyik helyzetben vagy, Isten elhívott téged. Istennek van elhívása számodra abban a helyzetben.

Azt mondja: egyedülálló vagy házas vagy, nem számít, el vagy hívva kérdés nélkül. Azt olvassuk: nem számít, hogy zsidó vagy pogány vagy, ami mára fordítva azt jelentené, hogy vallásos neveltetést kaptál-e vagy sem, nem számít, van elhívásod. Nem számít, melyik helyzetben vagy, van elhívásod, hogy járj Istennel. Ami azt jelenti – Pál erről beszél –, hogy nem ezek a dolgok határozzák meg a járásomat Istennel.

Ez érdekes nekünk, mert azt mondanánk: „Ha házas lennék, akkor járnék Istennel.” „Ó, ha egyedülálló lennék még egyszer, akkor járnék Istennel.” „Ha gazdag lennék, akkor járnék Istennel.” „Akkor járnék Istennel! Másként nem. Így nem járhatok Istennel.” Ez azonban nem igaz. Pál azt mondja: Nem ezen múlik. „Ha egészséges lennék, járnék Istennel.” Persze, jobb egészségesnek lenni, mint betegnek, de nem ez a kérdés, ettől még járhatok Istennel. „Sebzett vagyok, nem járhatok Istennel!” Tévedsz. Járhatsz Istennel. Van elhívása a számodra.

„Magyarnak születtem, nem járhatok Istennel.” Ehhez hasonlót lehet néha hallani, amikor Azerbajdzsánban evangelizál az ember. Azt mondom: Jézus; és beszélgetek Róla valakivel, aztán egyszer csak megszólal a másik: „Én azeri vagyok, nem járhatok Jézussal. Tetszik, amit mondasz, de én nem járhatok Jézussal, mert én azeri vagyok.” Ami azért érdekes, mert lehet ez az elképzelésünk: túl modern vagyok, túl népszerű vagyok, túl sikeres vagyok, túl öreg vagyok…

Istennek van elhívása minden ember életére. Istennek van elhívása a te életedre a mai nap. Te döntöd el, hogy mit csinálsz. 2Tim 1:9-ben azt olvassuk: Nem számít, hogy gazember vagy, vagy jóember vagy, Istennek annál nagyobb elhívása van a számodra. Úgy mondhatnánk talán: Tegyük föl, hogy egy lenyúlós gazember vagy, itt lenn ezen a szinten. A másik lehetőség, hogy nagyon jó ember vagy, ez feljebbi szint. Isten viszont 2Tim 1:9 szentségre hív téged. Azt mondja: „Én szent vagyok, ez szent elhívás. Én szentségbe hívlak téged.”

Mit jelent ez? Elsősorban azt jelenti, hogy elkülönítve. Ami azt jelenti, hogy Isten Magának hívott el, Isten Magára hívott el téged. Nem elsősorban valamire, hanem elsősorban Önmagához. Úgy mondhatnánk, hogy Önmagára hívott el. Egy értelemben Ő a cél, Vele indulunk ezen az úton, de Ő a cél is. Őt ismerjük meg, Benne növekszünk, ez az elhívásunk. Ez a szent elhívás. Ugyanakkor 1Pét 1:15-ben van még egy, hogy ez tiszta dolog. Ez tiszta dolog. Tisztább, mint amit mi össze tudnánk rakni.

Lehet, hogy jóember vagy, bejössz a gyülekezetbe, és azt hiszed, hogy te rendben vagy. Légy szíves, ne hidd! Isten szentségre hív téged, arra, hogy olyan legyél, mint Ő. Ez túl nagy nekünk. Ez óriási. Ezt nem tudjuk megragadni egy értelemben. Ez túl nagy falat. „Hogyan tudnék ott élni?” Ha jó ember vagy, ugyanolyan távol vagy ettől, mint a lenyúlós gazember. Sajnálom a rossz hírt.

Mindnyájunknak szükségünk van erre, hogy abban járjunk, ami nagyobb. Isten nagyobbra hívott el minket, mint amik lennénk. Lehet, hogy kedves vagy, lehet, hogy kulturált vagy, nem számít, Isten nagyobbra hív téged. Lehet, hogy jól játszol valamilyen hangszeren, lehet, hogy nagyon művelt vagy, nagy ismereted van, lehet, hogy jól kapcsolódsz az emberekhez, de Isten nagyobbra hív téged. Ő szentségre hív téged, Ő Magára hív téged, Ő Magához hív téged. Arra hív, hogy Vele járj, hogy Benne élj minden nap. Ez az, amiért, ez az, amire hív téged. Ez nagyobb, mint bármi, amit remélhetnénk.

Nagyon sok keresztény éppen azért, hogy népszerűbbé tegye az üzenetet, szeretné ezt megváltoztatni, szeretne valami másról beszélni: „Isten sikerre hív téged. Isten gazdagságra hív téged. Isten rózsaszín életre hív téged. Isten arra hív téged, hogy luxusban a hasad süttesd a Nappal.” Nem erről szól.

Figyelj azonban! Isten nagyobbra hív téged, mint a gazdagság. Mi lehet nagyobb, mint a gazdagság? Mi azt mondanánk, Gal 5:22-23 Isten arra hívott el minket, hogy jó gyümölcsöt teremjünk. Mi lehet ennél jobb, bármilyen helyzetben is legyek? Mert a gazdag embernek ez a baja: Mi van, ha elvész a gazdagságom? Nagyon sok gazdag ember él így. Ismerek sok embert, aki elveszítette a gazdagságát, és aztán semmi sem drága, bárkit megölne, hogy visszaszerezze, bárkit eltaposna, bárkit meglopna. Tényleg ilyen akarsz lenni?

Mit szólsz ehhez: Isten elhívásában jársz, és Ő jó gyümölcsöt terem az életedben. Nagyobb ígéret ez, mint a tökéletes körülmények ígérete. Mert 2Pét 3:18 ebben az elhívásban benne van a növekedés ígérete. Mert ha van egy tökéletes pillanat – amikor a romantikus film véget ér, lágyan szól a hegedű, ül a padon a fiú és a lány összeborulva, és a kamera egy virágra ráközelít… –, mit érek azzal? Utána lesz végtelen sok nem tökéletes pillanat. A tökéletes pillanatot, ha sikerült róla fotót csinálni, akkor nézegethetem majd, és bőghetek rajta: Volt ilyen is! És mondhatom: Már a régi szép idők sem olyan szépek! Nem így akarok élni.

Isten azt mondja nekünk: „Járj az elhívásodban! Abban növekedés lesz.” Ez óriási ígéret. Hatalmas ígéret nekünk: növekedés lesz az életedben. Aztán még egy. Az elhívásunkban Róm 8:17 megvan a mennynek az ígérete. Ez nagyobb, mint a többi ígéret. Ez azért érdekes nekünk, mert mindnyájunknak van egy elhívásunk.

Viszont azt képzeljük: Ha nehéz az élet – ha le van szűkítve az élet például betegség által –, akkor most nincs Istennek elhívása a számomra. Lehet jó dolog is, ami leszűkíti, például egy kisbaba. Azt gondolhatja az ember: Isten elhívása az életemben az, hogy jelenleg parkoló pályán vagyok. Nem! Istennek van elhívása az életemben, ami aktív és élő a mai napon. „Istennek nincs célja velem ebben.” Nem! Nem szabad megengedni, hogy a hazugság beegye magát a szívedbe, hogy neked ma nincs elhívásod a nehézségedben.

Ez az elhívás nagyszerű nekünk! Nem számít, hogy visszahúzódó ember vagy, vagy társasági pillangó, Eféz 4:4-ben azt olvassuk: Mindannyian el vagyunk hívva egy testbe, a Krisztus Testébe, a Gyülekezetbe. Nem számít, hogy bizalmatlan ember vagy, vagy túlzottan bízó, mert el vagy hívva a Gyülekezetbe. Ez az a hely, Ef 1:23, ahol találkozunk Krisztus teljességével.

Ez olyasvalami, amire óriási szükségünk van. Mert itt élünk ebben az idióta világban, és mi történik? Isten úgy akarta, hogy benne legyünk ebben az idióta világban, hogy részt vegyünk benne, és hogy annak része legyen az életünkben. Így csinálta meg. Nem valami elvont helyre hívott minket, nem egy hegytetőre, hogy várjunk Rá, hanem arra, hogy itt éljünk ebben a világban.

Szükségem van a Krisztus Testére azért, hogy találkozzam ennek a valóságával. Amilyen gyakran csak lehet, hogy felépüljek ebben. Krisztus teljessége jelen van, és van elhívása a számomra. Mi történik az életemben? Bátorodom ebben. Igen, élem az életem, dolgozom, ha van mit, és fizetem az adóimat, ez az életem, de aztán bejövök, és bátorodom.

Van egy elhívás, van egy cél, van egy szív a dolog mögött. Istennek van egy személyes elhívása a te számodra. Istennek van elhívása abban a helyzetben, amiben te vagy. Bizonyos lehetsz ebben, mert televan ezzel az Írás. Mi történik velem? Ha hagyom, hogy a gyülekezet kikopjon az életemből, akkor nagyon könnyen lehet, valószínű, hogy Krisztusnak ez a valósága, az elhívásomnak ez az ereje is kikopik az életemből. Ezt értenünk kell.

2Pét 1:3 Az ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, ami az életre és kegyességre való az ő megismerése által, aki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott,

Mit látunk ebben a versben? Mindennel megajándékozott minket, ami az életre, kegyességre és az Isten szerint valóságra való. Mindent, ami való a Vele járásra, az Ő imádatára, az Isten szerint valóságra, mindent megadott nekünk. Figyelj! Az elhívásomra Isten mindent megadott nekem. Ez csodálatos!

Ha egyedülálló anyaként gyerekeket nevelsz, ettől még Isten mindent megadott arra, hogy Vele járj ebben az életben. Ha hívő vagy hitetlen házastárssal, akkor Isten mindent megadott neked. Ha gazdag vagy és népszerű, ha szegény vagy és magadra hagyott, Isten mindent megadott neked arra, hogy Őt imádd, hogy Vele járj ebben a rejtélyben, ami az Ő elhívása, 1Tim 3:16. Ez a rejtély, amiről beszélünk.

Hadd mondjak még egy utolsót erről az elhívásról. Fil 3:14-ben arról olvasunk, hogy ez az Ő magas elhívása, vagy felülről való elhívása, az Ő felső, magas elhívása. Ez olyan, ami felkavarja a szívünket. Az elhívásod magas elhívás. Ha hívő vagy Jézusban, mondd ki ezt: Az én elhívásom magas elhívás. Ez felkavar minket ilyen vagy olyan módon.

Az egyik mód, ahogy felkavar minket, az az, hogy ha nincs célom, ha nem tartok sehova, akkor igazából ez megfoszt a motivációmtól. Persze ezt nem így mondjuk. A világunkban, a kultúránkban nem azt mondjuk: Nem tartok sehova.; hanem csak ilyeneket szoktak mondani: Nem tudom, merre tartok. Pedig igazából azt kéne mondani: Nem tartok sehova.

Annak idején tájékozódási futó voltam. Ez egy versenyzési mód, futsz, vannak ellenőrzőpontok, amiket érintened kell a terepen, és aztán van egy cél. Ezt jobban szeretem, minthogy csak futsz a pályán, mert az nekem nagyon unalmasnak tűnik. Ez buli, van egy térképed, és meg kell találnod helyeket. Nem voltam túl jó benne, de nagyon szerettem. Az egy jó példa.

Ha ott megkérdezed: Hova mész? Azaz: Hányas pontot keresed? Ha az a válasz: nem tudom; akkor nem tartasz sehova. Akkor nem tartasz sehova igazából. Véletlenül nem fogod megtalálni, hanem tartanod kell valahova. Ezt – „Nem tartok sehova.” – úgy „orvosoljuk”, hogy kicsit elkenjük. Azt mondjuk: Nem tudom, merre tartok. Viszont szükségem van célra!

Haláltáborokban csinálták ezt – Szovjet-Oroszországban is, a náci Németországban is –, hogy olyan dolgokra kényszerítették az embereket, amik értelmetlenek voltak. Egy rakás valamit néhány szerszámmal át kellett hordani másik helyre. Amikor megvoltak ezzel, akkor vissza. Aztán megint oda, és megint vissza. Volt ebben egy üzenet: Minden, amit csinálnod kell, értelmetlen és haszontalan és céltalan. Emberek elvesztek ebben. Emberek nem bírták ezt, mert célnélküli, értelmetlen, haszontalan.

Igazából éppen ezért az, hogy ez magas elhívás, ez felkavarja a szívünket. Nem lényegtelen, nem jelentéktelen. Pál ezt mondta. „Mindenkinek?” Igen, ez mindenkinek magas elhívás. „Minden rabszolgának?” Igen. Ez gyönyörű dolog, hogy a Krisztussal járás egy börtöncellában is értéket és célt adhat. Nem jelentéktelen. Pál nem támogatta a rabszolgaságot, de azt mondta: Nem az a nagy dolog az életedben, hogy felszabadulj. Pál nem mondta, hogy egy rossz házasság az könnyű lesz, de azt mondta: „Figyelj! Járj Krisztussal. Járj az elhívásodban ott, ahol vagy. Bízz Benne, Neki célja van veled.”

Ha jársz azon a helyen az elhívásodban, akkor az csodálatos, szent és hatalmas dolog, és öröm lesz a szívedben, és szeretet és békesség és egyéb jó gyümölcsök és növekedés. És a tiéd a menny. Azután bízhatsz Istenben, hogy megszabadít téged az őrült helyzetedből. Amit megtett sokunkkal elképesztő módon.

Lehet másik oldala, lehet másféle felkavarodás: „Ez magas elhívás, ez nagy elhívás. Én pedig úgy érzem, hogy túl jelentéktelen vagyok hozzá. Ez magas elhívás a nagy embereknek. Én túl kicsi vagyok ehhez.” Meglehet ez a másik dolog benne, ami felkavar, ami megijeszt minket. „Ez túl magas nekem!”

Márk 10:32 követték Jézust a tanítványok, de féltek, miközben követték Őt. Néhány éve (2012.09.05-12.19.) volt egy sorozatunk, amikor a Márk evangéliumán végigmentünk, és ott beszéltünk erről. Féltek attól, hogy mi következik. Túl nagy volt nekik, úgy tűnt. „Megyünk Jeruzsálembe. Jeruzsálemben meg akarták ölni Jézust. Akkor miért megyünk oda?” Mégis mentek. Aztán ott várta Őt a kereszt, és fizetett a bűneinkért, és feltámadt a halálból. Ezen a helyen viszont a tanítványok ezt nem tudták. Követték Jézust, de féltek, és nem értették, hogy mi történik.

Az is lehet, hogy azt hallom, hogy ez magas elhívás, és aztán azt mondom: „Aha, nekem túl magas! Nekem ez túl magas! Én ott nem tudnék járni. Én ott nem tudnék élni. Az nem lehet az én életem.” Figyelj azonban! Vedd észre, hogy ezek a tanítványok féltek és nem értették, de mentek Jézus után tovább, és aztán látták a feltámadást. Aztán félelmet nem ismerő emberek lettek. Ez csodálatos dolog az életben, hogy úgy tenni, úgy szolgálni, úgy szeretni, hogy nincs benne félelem, hanem öröm és szeretet van benne. Ez nagyszerű, és szükségünk van erre.

Nem rossz ez egy értelemben: „Ez túl nagy elhívás nekem! Itt vagyok a nagy emberekkel – nagyágyúkkal –, és én nem tudok olyan lenni, de járhatok Jézussal. Ez túl nagy nekem.” Persze az rossz, ha emiatt nem követem Őt.

Látunk erre példát. Volt egy ember, akiben voltak démonok, és Jézus kiűzte őket Luk 8-ban. A város disznónyája elpusztult. Kijönnek, és látják, hogy mi történt. Szerintem látják, hogy az ember meggyógyult, de azt is látják, hogy a disznóik megdöglöttek. Luk 8:35-ben azt mondják Jézusnak: Menj innen. Mindig erre gondolok, amikor olvasom ezt, hogy ők azt látták: „Mit fogok elveszíteni? Ez az Ember most érkezett, a disznónyájunk máris megdöglött. Mi lesz, ha bejön a városba?”

Lehet, azt látom, hogy mit veszíthetek, és félek. Ha az attól való félelem miatt, hogy mit veszíthetek, nem követem Őt – ez szörnyű. Ne tedd ezt! Vedd észre, hogy az ember meggyógyult, és senki nem tudta meggyógyítani, de Jézus meggyógyította. Vedd észre a csodát, az áldást, és kövesd az Urat, hogy ez meglehessen az életedben.

Aztán lehetséges, hogy félek, mert rosszul értem, hogy milyen Isten. „Ó, ez magas elhívás!” Valahogy így gondolunk arra, hogy mit tartogat nekünk Isten: én tudok ugrani valamekkorát, és Ő lehetetlenül messze mutatva azt mondja: „Ide, légy szíves! Ugorj! Gyerünk! Mire vársz?!”; és látom az ostort. Ez történt Mát 25-ben. Ott az a szolga, akire az ura rábízott valamit, és azt mondta: Gazdálkodj ezzel!; és aztán az ember nem csinálta. Miért? Mert félt. Félt a gazdájától. „Mi van, ha rosszul sikerül a dolog, és akkor végem van?” Mát 25:25

Figyelj! Lehet ez keresztényként, hogy Istent keménynek látod, aki csak azt várja, hogy elbánhasson veled. Ám nem ismered a kegyelem Istenét, hanem másik üzenetet hallgatsz, egy erősen törvényeskedő üzenetet, hogy kemény a bűnnel – amiben egyetértünk –, de nem ad kegyelmi választ, hanem a te munkád a válasz, és a te izzadságod a válasz. Aztán mi történik? Nem jársz az elhívásodban, mert az elhívás magas, és félsz. Nem ismered Istent, és azért nem mész utána.

Van azonban egy csoda az életünkben. Amikor Jézus feltámadt, Márk 16:8-ban azt olvassuk, hogy az asszonyok félelemmel futottak. Mit jelent ez? El voltak ámulva. Megrázta őket. Egy értelemben meg voltak rettenve, hogy mi ez, hogyan lehet ez. „Megölték! És feltámadt a halálból.” Ugyanannyira el voltak ámulva, amennyire mi is elámultunk ezen. Volt benne félelem, de egészséges félelem, tisztelet, csodálat. Ez az, amiről beszélünk.

Van egy elhívásod, és az szent elhívás, az tiszta elhívás, az hatalmas elhívás, és Isten azt mondja neked: „Járj Velem! Vannak ígéreteim a számodra, de ne állítson meg a félelmed!” Ne vedd félvállról! Ne vedd úgy, hogy ez csak egy magától értetődő dolog, hanem legyen meg ez a csodálat, ez a lenyűgözöttség: „Te jó ég! Megtörtént. Te jó ég! Isten csodát tett az életemben. Te jó ég! Isten használt engem. Te jó ég, meggyógyultam. Te jó ég!..” Legyen ott ez az életünkben.

A gyülekezet erre van itt, hogy segítsen járni ebben az elhívásban. Ez a döntésünk. Ez a miénk. Úgy döntök, hogy az elhívásomat követem a gyülekezetben, és abban, amire Isten elhívta a gyülekezetet. Ámen.

Mennyei Istenünk! Atyánk! Urunk, köszönjük Neked, hogy elhívtál minket. Nem félelemre, nem aggodalomra, nem arra, hogy valami leuralja a gondolkodásunkat, hanem a Veled való szabadságra. Istenünk, kérünk Téged, hadd járjunk Veled abban az elhívásban, hadd járjunk Veled egyszerű szívvel, és kérünk Téged, hadd arassuk le ezeket a gyümölcsöket, hadd éljük meg a növekedést, és egy nap hadd legyünk Veled.

Ha még nem ismered Jézust, akkor ez a jó hírünk, hogy Istennek van elhívása számodra, Istennek van célja, terve a számodra. Ez a te döntésed. Nincs senki, aki eldönthetné helyetted, hogy akarod-e Jézust az életedben. Nem beleszületsz valamibe, ez nem kultúra, ez nem hagyomány, ez nem vallás, hanem személyes kapcsolat azzal az egyetlen Istennel, Aki annyira szeretett téged, hogy hajlandó volt bevállalni, hogy meghaljon érted. Miért? Mert szükségünk volt erre. Mert bűnösök vagyunk, és szükségünk volt arra, hogy megtisztítson minket.

Ha akarod Jézust, ha vágysz Őrá, akkor szólítsd meg Jézust a szíved csendességében, mondd azt Neki egyszerű szavakkal: „Én Istenem! Kérlek téged, hogy ments meg engem. Adj nekem új életet! Adj nekem új kezdetet. Adj nekem új szívet! Jézus, gyere az életembe, legyél az én Megváltóm! Legyél az én Istenem! Szeretnélek ismerni. Ments meg engem, bízom Benned. Hiszek Benned. Ámen.”

Ha életedben először imádkoztál így, ha most hoztad meg ezt a döntést, hogy bízol, hogy hiszel Benne, akkor küldj nekünk egy e-mailt (iroda@nullbibliaszol.hu), hadd örüljünk veled!

Kategória: Egyéb