Mi motivál téged? & Nem kell koldusnak maradnod!

2014 augusztus 17. vasárnap  10:30

P. Rick Knight: Mi motivál téged?

Imádkozzunk az iraki menekültekért, azokért, akik veszélyben vannak, azokért, akiket kitelepítettek az üldöztetés, a terror miatt.

Atyánk! Gyülekezetként Eléd járulunk most. Urunk, amit hallottunk és láttunk a médiából, az túl sok nekünk, hogy gondolkodjunk róla. Istenünk, azért imádkozunk, hogy ezen a napon adj nagyobb védelmet, gondoskodj ott, ahol szükség van, ahelyett, hogy igazságot szolgáltassanak; hogy bölcsesség találtassék, hogy a gyermekek meg legyenek védve, hogy a családoknak ne kelljen szétválniuk, hogy a Te életed és a Te üzeneted nyilvánvaló legyen, Istenünk!

Atyánk! Annyira szívet szaggató ez! Nem tudunk semmi mást tenni, csak kérünk Téged, hogy Te cselekedj! Istenem, ezért összegyűlünk a Te nevedben. Ahol ketten vagy többen összegyűlünk, imádkozunk Hozzád, hogy Te mozdulj, és mutasd meg Magad ezekért az emberekért. Istenem, ők örökkévaló emberek, a Te teremtményeid, a Te mesterműveid. Jézus drága nevében kérjük ezeket, és hitben kérjük. Krisztus nevében, ámen.

Tegnap Debrecenben nagyon jó alkalmunk volt. Ha imádkozol Debrecenért, köszönöm, mert Isten mozdul ott. Isten emel fel ott férfiakat. Ezért imádkoztunk.

Tegnap sok időnk volt beszélgetésre: kérdések, válaszok, tanítás. Az egyik fiatalember tette fel az alábbi a kérdést. Ez olyan kérdés, ami valamennyinkben megvan akkor is, ha esetleg nem tettük fel még. „Mit kezdjünk ezekkel a versekkel, mint: Ha meg nem gyűlölöm az apámat, anyámat, családomat, és el nem hagyok mindent, akkor nem lehetek az Ő tanítványa?”

Amint meghallottam ezt a kérdést, tudtam, hogy Debrecenben jó úton vagyunk.  Mert ezek olyan kérdések, amiket csak akkor teszel fel, ha tényleg akarod a választ. Ha nem igazán érdekel a dolog, akkor csak elhagyod ezeket a kérdéseket. Úgyhogy nagyon izgatott voltam emiatt, hogy ez elhangzott. Főleg amiatt, hogy olyan fiatalembertől jött ez a kérdés, aki tanítvány szeretne lenni.

Teljesen természetes, hogy feltegyünk egy ilyen kérdést. Így gondolkodunk természetileg. „Na jó, ha én ezt adom, akkor te mit adsz cserébe? Így működik a világban minden. Ha nyolc óra munkaidőt adok neked, akkor te mit adsz nekem cserébe?” Annyira örülök, hogy Péter feltette ezt a kérdést a Bibliában. Köszönjük, Péter! 🙂

Mát 19:27 Akkor megszólalt Péter, és azt mondta: Íme, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged. Mi lesz hát velünk?

Annyira szeretjük Péter! „Mindent elhagytunk, követünk Téged. Kérjük a fizetséget! Mit kapunk?” Tudjuk, hogy Péter kissé vakmerő volt. A többi tanítvány nem merte feltenni ezt a kérdést, belőle azonban kijött. Jézus szeretetben válaszolt neki, és ez is egy nagyon csodálatos dolog ezzel az írásrésszel kapcsolatban.

Mát 19:28 Jézus pedig azt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy ti, akik követtetek engem, az újjáteremtett világban, amikor majd az Emberfia dicső királyi trónjára ül, ti is tizenkét királyi trónra ültök, és ítélitek Izráel tizenkét nemzetségét.

Itt konkrétan a tanítványokhoz szól, de aztán hozzáteszi:

Mát 19:29 És mindaz – mindenki, azaz valamennyi –, aki elhagyta házait, fiú- vagy nőtestvéreit vagy atyját, anyját, feleségét vagy gyermekeit vagy szántóföldjeit énérettem, százannyit kap majd helyette, és örök életet nyer örökségül.

Tudod, mi tetszik nekem ezzel kapcsolatban? Az, ahogy Jézus válaszolt erre. Mert igazán nem ennek kellene lennie a motivációnknak. A motivációnk nem az kellene, hogy legyen, hogy majd még később jó nagy jutalmunk lesz ezért. Tudjuk ezt a szívünkben.

Mert az igazi motivációnk ebben az életben az, hogy láthatjuk, ahogy az emberek megváltoznak, és segíthetünk az embereknek előre jutni, adunk nekik egy pohár hideg vizet, vagy csak kinyújtjuk feléjük a kezünket, és segítünk nekik eljutni valahova az életben. Ez az igaz motivációnk. Ám ha bármikor, amikor nincsen meg ebből a motivációnk, és azt kérdezzük: Jézus, mit kapok én?; arra Jézus azt mondja: „Hát? Százszorosát annak, amit adtál. Csak arra az esetre, ha éppen szükséged lenne erre a fajta motivációra. Mert a tiéd.”

Annyira szeretem ezeket a párbeszédeket a Bibliában. Te hogy vagy ezzel? Ámen.

 

P. Kende: Nem kell koldusnak maradnod!

Luk 18-ban, a fejezet végén egy imát látunk. Ez az ima nem jött könnyen. Ez olyan ima, aminek voltak akadályai. Ez olyasvalami, amit mi is ismerünk. Amikor eldöntöd, hogy valamiért imádkozni fogsz rendszeresen, vagy amikor egyszerűen csak leülsz, hogy imádkozz, akkor hirtelen eszedbe jut: Hova tettem a távkapcsolót? Akkor hirtelen eszedbe jut: Hova gurult el az a pénzérme? Akkor hirtelen eszedbe jut, hogy valaki mennyire elbánt veled néhány nappal azelőtt. Miért? Azért, mert Sátán gyűlöli, ha imádkozunk.

Megtanulni összpontosítani a Szellemben – ez olyasvalami, amit tanulnunk kell és növekednünk kell benne.

Luk 18:35-37 Történt pedig, hogy amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak ült az út mellett, és koldult.Amikor hallotta a mellette elmenő sokaságot, tudakozódott: Mi dolog az?Megmondták neki, hogy a názáreti Jézus megy arra.

Van itt egy gondolat mindjárt az elején. Vannak koldusok a világunkban, akik nem is akarnak mások lenni. Vannak koldusok, akik megszokták, és nem is szeretnének változtatni. „Nem gond, hogy ilyen helyzetben vagyok.” Elfogadják, és úgy vannak ezzel, hogy ez rendben van. „Úgysem tudok, miért akarnék változtatni?”

Ef 4:28-ban azt olvassuk, hogy az ember dolgozzon két kezével azért, hogy adni tudjon annak, akinek szüksége van. Ne ő legyen szükségben, hanem hogyha tud, akkor dolgozzon azért, hogy adni tudjon.  Volt ilyen ember az életemben, találkoztam ilyen emberrel. Vannak emberek, akik „súlyos szükségben” vannak, és azért vannak abban, mert felismerték, hogy ha súlyos szükségben vannak, akkor kapnak ingyen dolgokat. „Úgyhogy, ott akarok lenni, ahol kapok dolgokat ingyen.”

Nem mindenki ilyen, de vannak emberek, akik ilyenek: nem is akar más lenni, csak koldus. Nem mindenkinek a maga hibája, hogy koldus lett, vagy az, hogy koldus maradt, de van, aki ilyen. Ismertem ilyet, profi koldus volt, „szakember”. Szerintem „egyetemre” kellett járnia! Nagyon képzett volt ebben. Elképesztő! Nem akart kijönni belőle. Nem számított, hogy mennyit segítettél neki, utána visszamászott bele, mert ő ez akart lenni.

Ez a vak ember, ez a koldus nem ilyen volt Ez a koldus ki akart szabadulni belőle. Ez a koldus látott egy lehetőséget arra, hogy megszabaduljon a koldus mivoltából.  Azt mondta: Megragadom ezt a lehetőséget. Ugyanígy van velünk is. Amikor imádkozunk, akkor a kérdés az: „Mi akarok lenni? Hogyan akarok élni?”

Amikor imában jövök Istenhez, akkor igazából egy értelemben mindig koldus vagyok, igaz? Mert mit hozhatnék Neki? Mit hozhatnék Istennek, aminek értéke van Őelőtte? A jóságomat? És akkor összemérjük az Ő szentségével? Ez olyan, mintha a köhögésemet egy szupernóva robbanásához mérném. 🙂 Mindkettő probléma egy értelemben, de van némi különbség a kettő között. 🙂 Az egyik benyal néhány bolygót, a köhögésem pedig… Na, ilyen igazából, amit hozok.

Isten azt mondja: „Figyelj! Nem tudsz hozni Nekem semmit.” Nincs érték a kezedben, amivel azt mondhatnád: „Uram, kérlek, válaszold meg az imámat! Azért, mert nézd milyen jó voltam.” Vagy: „Nézd, ide teszem Eléd, hogy mennyire rendben vagyok, per pillanat. Mennyire a megfelelő szavakat mondom!” Vagy: Nézd, mennyire helyes a teológiám! Nincsen baj a jóságommal, a teológiámmal, a helyes szavakkal… nincsen semmi baj ezekkel. Nem erről beszélek, csak azt mondom, hogy Isten előtt egy értelemben mindenképpen koldus vagyok.

Zsolt 50:10-12 Istené minden ezernyi hegyen. Az összes marha, az összes őz, az összes fa… minden az Övé. Minden az Övé! Hozzáteszi: ha éhes lennék, akkor nem hívnálak fel, hogy légy szíves, adj Nekem, mert éhes vagyok. Nem fog megtörténni. Istennek nincs szüksége. Semmit nem adhatok Neki, amire szüksége lenne.

Van azonban egy másik oldala a dolognak. Az egyik oldalról: mindig koldusként megyek, de van másik oldala is. Ez is Eféz 4-ben van. Eféz 4:12-14 Istennek az a vágya, hogy ne maradjunk gyermekek, hogy legyen növekedés az életünkben. Istennek az a vágya, hogy ne hajítson ide-oda minden. A gyerek, amikor lát valamit – például egy boszorkányt a mesefilmben –, ami ijesztő, akkor éjjel hozzád menekül, mert nem tud aludni a következő egy-két évben. Miért? Azért, mert gyermek, és ide-oda hányja minden benyomás. Jön egy hangulat, és aztán úgy érzi, hogy arra kell mennie. Azért, mert gyermek.

Isten azonban azt mondja nekünk: „Nem akarom, hogy gyermek legyél! Nem akarom, hogy a hangulataid döntsék el, hogyan éled az életed; hogy a hangulataid döntsék el, hogy házas maradsz-e. Nem akarom, hogy a hangulataid döntsék el, hogy lesz-e a mai napon Biblia az életedben vagy ima az életedben, vagy közösség az életedben.” Mert a hangulatok a gyerekeknél érthetőek, de Isten arra vágyik, hogy növekedjünk, hogy felnőttek legyünk.

Nekem nincs hatalmam, nincs elég hatalmam. Imádkozunk a szeretteinkért, imádkozunk a gyülekezetünkért, imádkozunk az országunkért, imádkozunk a betegeinkért, és a kérdés az: Ha elég jól imádkozunk, akkor majd megtörténik? Nincs hatalmunk! Azért imádkozunk, mert nincs hatalmunk. Elismerjük és felismerjük ezt.

A mi üzenetünk nem valamifajta humanizmus. Nem humanizmus valamennyi Jézussal.  Ami ugye az lenne, hogy az embert teszem a középpontba, és: „Ha jól csinálom, akkor meg tudom csinálni. Ha jól csinálom, akkor majd Isten segít nekem. Segíts magadon, Isten is…” Nem ez az üzenetünk! Hanem Isten van a középpontban. Ő az én mennyei Atyám, és imádkozom Őhozzá és keresem Őt. Egy értelemben koldus vagyok, nincs hatalmam.

A másik oldalról, szeretnék növekedni. Vágyom rá, hogy növekedés legyen az életemben. Biztos, hogy Isten lát olyan területeket, ahol nem kell, hogy gyámoltalan legyek tovább. Növekedni akarok! 2Pét 3:18 növekedni akarok Krisztus kegyelmében és ismeretében. Ezért szeretjük annyira a bibliaiskolát, mert azt találjuk, hogy annyit segít ebben.

Amikor imádkozom, akkor azt mondom: Uram, Tőled függök!; de azt is mondom: „Uram, vannak területek, ahol tudom, hogy szeretnéd, hogy növekedjek. Az a vágyad, hogy előremenjek.” Azért mondom ezt, mert lehet az imám fatalista. A kereszténység nem a fatalizmus vallása. Nem! Az egy másik vallás. A kereszténység nem ez, hanem Isten hív minket: „Gyere és imádkozz Hozzám! Gyere, és kérj Tőlem. Gyere, és legyél bátor. Gyere, és ne félj!”

Kopogtass! „Isten, válaszolj nekem! Szükségem van válaszra!” Nem vagyok fatalista, de nem is játszom. Van, aki azt mondja: „Ó, Isten már úgyis megírta az egészet. Úgyis úgy lesz!” Miről beszélünk? Jákób birkózott Istennel. Nem véletlen, hogy ezt leírja a Bibliánk. Pál azt mondja: „Kaptam egy tövist, úgyhogy újra és újra imádkoztam érte, de Isten azt mondta, hogy hagyjam abba. Ezért abbahagytam.”

Nem fogom csak azért abbahagyni, mert valaki azt mondja: „Minek imádkozol? Isten már úgyis tudja, hogy mit fog csinálni. Ne törődj ezzel!” Ugyanígy: „Minek evangelizálsz? Úgyis tudja Isten, hogy ki fog megtérni! Majd megtér valahogy!” Ez a fatalizmus felelőtlenség.

Lehet az imámban az, hogy csak a pillanat érdekel. „Uram, bajban vagyok! Húzz ki!” Ez rendben van, mert imádkozom így. Isten, az én mennyei Atyám, és sokszor kihúz. Hálás vagyok ezért. Viszont van-e másik kérés is a szívemben? Szeretnék-e egyszer több lenni, mint koldus? Szeretnék- e többet, mint ez a pillanat, hogy most Isten kihúzott. „Mennyire jó! Kihúzott a kátyúból! Jaj, de jó! … Akkor visszamászhatok, és majd megint ki fog húzni.”

Először is, ez nem automatikus. Ez nem gépezet. Azt szoktuk mondani, hogy Isten nem imaautomata, hogy bedobom az imát, és kijön, amit kértem. Isten nem ilyen. Személyes kapcsolatról szól, ahol Ő szeretne növekedést adni a szívemnek. Úgyhogy azt mondom: „Atyám, kérlek, húzz ki engem! Megint belemásztam. Bocsáss meg nekem! Megvallom, ez bűn. Kérlek, húzz ki engem.”

Azt is mondom: „Uram, annyira szeretnék növekedni! Úgy szeretnék nem visszaesni újra ebbe a katyvaszba! Úgy szeretnék Veled járni hűségesen! Úgy szeretnék tiszta lenni ettől a mocsoktól! Úgy szeretnék Veled járni ebben, és győzelmet aratni ebben!” Ez a különbség, amiről beszélünk. Isten többre hív minket. Nem arra, hogy pillanatnyi koldusok legyünk mindenkor, hanem azt mondja: „Érdekeljen valami, ami több mint önmagad, ami több mint a pillanat. Tanulj Engem! Növekedj Bennem!”

Láttál valaha természetfilmet kismadarakról a fészekben? Ott a kismadár a fészekben – olyan ronda, hogy csak az anyja láthatja szépnek –, amiből igazán csak egy nagy szájat látsz, ahogy borzasztó hangon követeli az ennivalót. Aztán jön „anyu” egy szép, ficánkoló, szaftos hernyóval. Melyik kismadár kapja meg? A leghangosabb, a legnagyobb szájú, a legerőszakosabb.

Az imaéletünkről Mát 6:7-ben Jézus azt mondta, hogy nem lehet ilyen. Az imaéletünk nem arról szól, hogy az kapja meg, aki a leghangosabban kiabál. Van kereszténység, ahol ezt hiszik. „Minél hangosabban kiabálsz, annál jobban hallja.” Hát, igen! Isten elég öreg már, biztos nagyot hall. 🙂 Bocsánat. Nem!

Az imaéletünk nem szólhat arról, hogy ki kiabál a leghangosabban. Az imaéletünk nem szólhat arról, hogy ki kiabál legtovább, hogy meddig tudom ismételni ugyanazt az imát, aztán a végén Isten azt mondaná: „Elegem van. Megadom, amit akarsz, csak hagyd abba!” Nem hiszem, hogy erről szól az ima, hogy ki kiabál a legszebben, ki használja a legszebb szavakat, a leginkább ékesszóló imákat. Miért mondom ezt? Mert az ima a szív kérdése, nem a szavaké.

Mi a kérésem, amikor imádkozom? „Uram, formáld át a körülményeimet, ezért imádkozom. Uram, nyúlj bele a körülményeimbe és formáld át azokat.” Ugyanakkor tudom azt is, hogy a szívemnek is szüksége van átformálásra. Tudom azt, hogy szükségem van arra, hogy Isten belenyúljon, és megváltoztassa az én szívemet. Nem csak a körülményeimet, hanem a szívemet is.

Luk 18:38-39 Erre felkiáltott: Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!Az elöl menők csitították, hogy hallgasson, de ő annál inkább kiáltozott: Dávid Fia, könyörülj rajtam!

Ez nagyon tetszik nekem. Itt egy ember az utcáról, jelentéktelen, tényleg nem számít senkinek, de valahogy a szívében tudja, hogy Istennek fontos és számít, és hogy van egy lehetősége, és két kézzel kap utána. Ezért kiált: Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!

Ebben rengeteg dolog van, de az első gondolat az, hogy kiáltott. Nem úgy imádkozott: „Mennyei Atyám! Ha nincs más dolgod, akkor kérlek, gyógyítsd meg ezt az asszonyt, áldd meg azt az asszonyt, ahogy utazik. Ha nem vagy túl elfoglalt. Ámen…. Na, ez is megvolt!” Tudod, milyen ez? Kívülállóként imádkozni. „ Nem érdekel annyira.”

Ez az ember nem így imádkozott. Szerintem ez lecke nekünk is. Amikor imádkozunk a barátainkért, a szeretteinkért, amikor imádkozunk a hazánkért, amikor imádkozunk valakinek a megtéréséért, akkor hogyan imádkozunk érte? „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam! Kérlek, tegyél csodát!” Nem vagyok kívülálló, hanem benne vagyok ebben.

Ézs 55:1-ben azt olvassuk: Ti, akik szomjaztok, gyertek e vizekre! A héberben ezzel a szóval kezdődik: Hoj! Ami azt jelenti: Hej! Ezzel kezdi a verset Isten: „Hej!… Hej, akik szomjasak vagytok…” Isten kiált az emberhez. Ezzel fejeződik be a Bibliánk, nem? A Szellem és a Menyasszony azt mondják: Jöjj! „Hej, gyere!” – Isten kiált az emberhez. Azt mondja nekünk: „Figyelj! Te is kiálts Hozzám!”

Aztán van még néhány dolog ezekben a versekben. Az egyik, hogy azt mondta: Dávid Fia! Helyes volt a teológiája, és tudta, hogy miért imádkozik, és azt is, hogy Kihez. Ez nagyon jelentős volt, mert az emberek tűnődtek rajta. Mát 12:23 Talán csak nem ez a Dávid Fia? – kérdezik arról beszélve: nem Ő a Messiás? Az emberek tűnődtek ezen. Érdekes, hogy ők láttak és tűnődtek ezen. Ez az ember vak volt, de mégis tudta, hogy ez a Messiás.

Jézus egyszer így érvelt az ellenségeivel, Mát 22:42-ben használja ezt az érvet: „Én vagyok Dávid Fia, és Dávid Ura is.  Én vagyok a Messiás.” 110. zsoltár: Ő a Messiás, Dávid leszármazottja, de Dávidnak Istene is. Amit Isten meg tudott csinálni. Ez az ember tudta, hogy ki Ő. „Ő a Messiás! Ő a próféta, Akit vártunk. Ő a Megváltó, Őrá van szükségünk.”

Aztán azt mondja: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” Ez nagyon jelentős. Vannak hívők, akik úgy imádkoznak: „Add meg nekem! Mert ez nekem jár.” Miért? „Mert annyira jó fej vagyok! Mert annyira jóban vagyunk, Isten. Komák vagyunk, nem? Ja, barátok vagyunk.” Ebben van ostobaság, tiszteletlenség és Istennek a lekezelése.

Mi jár nekem? A pokol, az jár nekem. Az örök szenvedés, az jár nekem. Nem jár nekem semmi. Minden irgalomból van. „Könyörülj rajtam! Legyél irgalmas felém, Dávidnak Fia! Nekem ez nem jár, de kérlek Téged, legyél irgalmas velem! Szeretnék kinőni ebből. Szeretnék kilépni ebből. Szeretnék túl lenni ezen. Nem azért, mert megérdemlem, hanem azért, mert Te irgalmas Isten vagy. Hanem azért, mert Te könyörülő Isten vagy. Kérlek Téged, emelj ki engem ebből. Kérlek Téged! Nem jár nekem, de szükségem van rá. Kérlek, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!” Ez az imám, így imádkozom.

Nem büszkén, nem úgy: „Megérdemlem! Hé, Isten! Adtam Neked valami, úgyhogy most Te jössz! Kérem a fizetséget. Nekem ez jár.” Nem! Hanem mindig koldus leszek egy értelemben. Soha nem fog járni. Ha Isten ad nekem valamit, akkor az sosem úgy lesz, hogy megérdemeltem. „Engem Isten megáldott. Téged nem. Nyilván jobb vagyok nálad!” – a kereszténység dugig van ezzel a gondolkodással. Tele van ezzel a szeméttel. Ez csak büszkeség és ostobaság és értetlenség.

Ki az Isten? Te vagy Isten? Szerintem Ő. Ami azt jelenti, hogy mindig úgy jövök Hozzá: „Irgalmazz nekem! Irgalmazz nekem! Nem érdemlem meg. Kérlek Jézus, tégy csodát értem! Kérlek Atyám, nyúlj bele a körülményeimbe, és formáld át azokat. Nyúlj bele a szívembe, és formáld át azt is!”

Még egy dolog van itt, mert – ahogy olvastuk – akik elöl mentek, csitították: „Csitt! Csend legyen!”; de ő annál inkább kiáltozott: „Hé! Imádkozni fogok. Senki nem fog megállítani.” Ez a bátorság kell a szívünkben: Kérni fogok, és semmi nem fog megállítani.

Amikor bűntudatom van, akkor azt mondom: Talán nem kéne imádkozni. Vagy félelem van: Mi van, ha imádkozom, és Isten félreérti?; vagy bármi más ostobaság miatt. Vagy a légkörből jön a nyomás, van egy meghatározhatatlan érzésed, hogy nincs jogod imádkozni, nincs jogod kérni, nincs értelme, nem teheted! Vagy: „Elrontottam! Ott vagyok megint a katyvaszban. Uram! Nem is merem kérni, hogy húzz ki! Mert már annyiszor kihúztál. Most nemrég is. Nem merem kérni, hogy húzzál ki.” Isten azt mondja: „Merj kérni Tőlem! Ne engedd, hogy valami megállítson téged.”

Vagy mi van egy gyengeségeddel? Mi van egy ellenségeddel, vagy mi van egy pletykálkodó munkatárssal? Vagy egy ellenséges szomszéddal? Vagy van az okos fickó a TV-ben, aki professzor a több doktorátusával, és elmondja, hogy nincs semmi okod arra, hogy bátor legyél a hitedben, az imádban, abban, hogy megvallod a hited valakinek, hogy elmondod: én hívő vagyok.

Anyukám másik lakásba költözött, ott összebarátkozott egy asszonnyal, és kis idő múlva a másik azt mondja: Na, én nem kertelek tovább, megmondom, én hívő vagyok! „Én se kertelek, én is az vagyok!” – mondta anyukám is rögvest. Szükségünk van erre.

„Okos Tóni” professzor a TV-ben, aki még nagyon jól fésült is, megjegyzéseket tesz a Bibliára. „Nem! Nem fogod meghatározni az életemet. Lehet, hogy ez szemét neked, de nekem nem az! Tudom, hogy Isten megváltoztatta az életemet. Nem szégyellem, és nem félek azt mondani, hogy én hívő vagyok, és előveszem a Bibliámat és olvasom. Röhögjön, aki akar. Gúnyolódjon, aki akar, én olvastam a történet végét, úgyhogy: Gúnyolódj csak, amíg lehet! Engem az nem érdekel.” Nem fognak megállítani.

Luk 18:40-41a Jézus pedig megállt, és megparancsolta, hogy vezessék hozzá. Amikor közel ért, megkérdezte tőle:Mit akarsz, hogy tegyek veled?

Mekkora gondolat ez! „Mit akarsz, hogy tegyek veled?” Ez az ember mondhatta volna: „Uram! Egész életemben ezzel a bottal jártam. Kicsit el van kopva, kérlek, adj egy új botot. Az jó lenne!” Vagy: Adj egy embert, aki vezetne engem! Vagy: Adj nekem kényelmes otthont! Vagy: Adj nekem szerető családot!

Olyan könnyen gyávák vagyunk az imáinkban, hogy nem merjük kérni azt, amit igazán kérnénk. Mert udvariasak vagyunk. Vagy azért, mert félünk: Mi van, ha Isten nem válaszol, és megint csalódom? Értem. Nekem is van olyan, amit sokáig kértem és nem volt válasz rá. Isten viszont azt mondja nekünk: „Figyelj! Gyere Hozzám, és kérj Tőlem és kérj Tőlem és kérj Tőlem…”

Jak 4:2b nincs nektek, mert nem kéritek. Könnyen azt mondom: Uram, adj egy új botot! Könnyen azt mondom: Uram, adj egy ideiglenes megoldást! Könnyen azt mondom: „Uram, adj egy felemás megoldást! Uram, adj valamit, amit én is meg tudnék csinálni, de olyan udvarias vagyok, hogy Téged kérlek, hogy csináld meg. Uram kérlek, tegyél értem valami picit!” Isten azt mondja: „Nem! Gyere és merj kérni Tőlem!”

Skóciában az 1500-as évek volt az az időszak, amikor jött egy katolikus uralkodó, és megégetett mindenkit, aki protestáns volt, aztán jött egy protestáns uralkodó, és megint minden fordult, oda-vissza. Aztán volt némi megalkuvás, és próbáltak megegyezni. John Knox ott élt ebben az időben. Volt egy imája, ami nagyon ismert: Add nekem Skóciát, vagy meghalok! Ez volt az imája Istenhez.

Ez nem büszkeség volt, nem erről szólt: „Add nekem Skóciát, hogy megmutathassam, milyen csodálatos és nagyszerű prédikátor vagyok!” Ez nem arrogáns követelőzés volt, hanem szenvedélyes kérés olyan embernek a szívéből, aki hajlandó volt meghalni az országáért, azokért az emberekért, akiket szeretett.

Így kérte Istent: Add nekem Skóciát, vagy belehalok! Ez volt az imája, és alázatos volt. Kérte Istent, hogy prédikálhassa az evangéliumot. Aztán prédikálta az evangéliumot, és – azt mondják – az országa életre kelt. Azt mondják, hogy Skócia akkor életre kelt. A prédikátorok, az emberek, akik hallgatták, életre kelt az ország. Miért? Azért, mert ez az ember hittel járt.

Néha mondjuk ezt: Isten és egy ember az mindig a többség. Ilyen egyszerű, és ezt találjuk meg imában. Imában megtalálom Isten akaratát. Aztán megtörténhet, hogy Isten használ téged, hogy felélesszen egy nemzetet. Megtörténhet, hogy a szolgálatod átformálja a gyülekezetet Krisztus felé, de ehhez kell ez az ima, kell ez a bátorság. Knox ellensége, a királynő – állítólag – azt mondta: Jobban félek Knox imáitól, mint Európa összes seregétől. (Ami megmutatja nagyjából, hogy melyik oldalon állt.)

Igazán a gondolat az, hogy merj bátran imádkozni. Merd kérni Istent! Ne nézz a saját szíved gyengeségére, az erőtlenségedre, hanem merd kérni Őt szenvedélyesen. Merd kérni Őt alázatosan. Merd kérni Őt, és ne állítson meg senki és semmi, hanem merj járni ebben! Ámen.

Mennyei Atyánk! Köszönjük Neked ezt az embert, aki így imádkozott, és merte azt mondani: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!; és nem hagyta, hogy elhallgattassák. Urunk, kérünk Téged, hadd éljünk mi is így, hadd ne hallgattasson el minket semmi és senki. Hanem hadd imádkozzunk, hadd valljuk meg a hitünket, hadd legyünk publikusak azzal, amit kaptunk. Istenünk, hadd járjunk Veled! Köszönjük Neked!

Ámen.

Kategória: Egyéb