Mi fér bele az új életbe? & Zárjuk be az ajtót az Ellenség előtt!

2013 október 20. vasárnap  10:30

P. Shane

Péld 11:22 Mint a disznó orrában az aranyperec, olyan a szép asszony, akinek nincs okossága.

Péld 26:1 Mint a hó a nyárhoz, és az eső az aratáshoz, úgy nem illik a bolondhoz a tisztelet.

Ezek a versek nagyon érdekesek. El tudod-e képzelni, hogy a családoddal vidéken vagy disznóvágáson – magyar szokás – és kimennek, hogy megkeressék a disznót, amit le akarnak vágni, és arany karika van az orrában? Ez furcsa lenne, nem? Még akkor is, ha beleillik a mai divatba, attól még nem illik egy disznóhoz. Most tél lesz, de képzeljük el, hogy nyár van és havazna júliusban. Ez nem igazán ellene bele a nyárba. Lehet, hogy ha a romániai hegyekben élsz, az rendben van, de Budapesten furcsa lenne.

Azon gondolkodtam, hogy amióta ismerjük Krisztust, amióta megváltott minket, vannak dolgok, amik beleillenek az életünkbe, de vannak olyanok is, amik már nem illenek bele. Ahogy Isten örökkévaló céljában járok, rájövök, hogy dolgok, amik régebben beleillettek az életembe, mostmár nem illenek bele. Nem illenek abba a képbe, hogy ki vagyok én Krisztusban, és abba sem illenek bele, hogy hova tartok az örökkévaló célomban. Ez Isten munkája, hogy ezt leleplezze az életemben. Ez nem a viselkedésről szól, hanem Isten munkája a szívemben.

Emlékszem, hogy sok-sok évvel ezelőtt néztem egy filmet. Akkor úgy gondoltam, hogy ez mennyire vicces. Miután megtértem, arra gondolkodtam, hogy újra meg szeretném nézni ezt a filmet, annyira jó volt. Amikor megnéztem, rájöttem, hogy mennyire szörnyű. Nem olyan, mint amire emlékeztem. A nyelv, a téma – nem is emlékeztem, hogy mi van benne, de rájöttem, hogy nem illik már az életembe.

Isten munkálkodik a szívünkben, és kiveszi azokat a dolgokat, amik nem illenek bele, és olyanokat rak a helyébe, amik viszont illenek. Néhány dologra gondoltam. Azért, mert ismerjük Isten kegyelmét, szeretjük megtisztelni, és felismerjük, hogy szeretne valamit elvégezni az életünkben, és valami csodálatosra teremtett minket. Lehet, hogy nevetünk ezen a képen: a disznó az aranykarikával az orrában; de ez egy jó kép arról, hogy összekeverünk valami gyönyörűt valami rondával, két dolgot, amik nem illenek össze.

Sok dologra gondoltam, de az idő miatt, csak egy-kettőt említek meg. A vallás nem illik az életünkbe. A törvény nem illik az életünkbe. 1Tim 1:9 a törvény nem az igaznak adatott, hanem az igazság nélkül valónak. Most, hogy már megtértünk, azért tiszteljük a szentségét és az igazságát a törvénynek, de nem a törvény az, ami motiválna bennünket. Mert ez olyan, mint egy aranykarika a disznó orrában.

A törvény az szellemi és szent, gyönyörű, de egy embernek, akinek nincsen megváltása, az olyan, mint aranykarika a disznó orrában. Isten azonban úgy bánik velünk, mint akivé teremtett minket: igazak vagyunk hit által Jézus Krisztusban. A törvény nem tud minket megváltoztatni, de a kegyelem megtette. Krisztus megtette. A kegyelem motivál minket, mert ismerjük Isten kegyelmét.

Az engedelmesség is beleillik az életünkbe. Mert tudjuk, hogy kicsoda Isten, és tudjuk, hogy kivé tett minket. Csodálatos Istenünk van. Ahogy járunk Vele, Ő megmutatja nekünk, hogy mik azok a dolgok, amik nem illenek az életünkbe. Ez úgy történik, hogy közben Ővele járunk.

Új azonosságunk van Krisztusban. Vadonatújak vagyunk, és van egy nagy elhívásunk és örökkévaló célunk. Vagy megadjuk magunkat ennek az örökkévaló célnak, vagy folytatjuk a saját utunkon tovább. Folytathatjuk a régi bűnös természetünkben, de ez nem illek bele az életünkbe. Élhetek ezekben a vallásos cselekedetekben, de akkor nem abban élek, akivé Krisztus tett engem, mert a törvény nem ad nekem új azonosságot, de a kegyelem igen. A törvény nem adott nekem új szívet, de a kegyelem igen.

Ez az, ami beleillik az életünkbe, mert ismerjük Őt:

Zsolt 33:1 Örvendezzetek az ÚRban, ti igazak, a hívekhez illik a dicséret.

Az illik szó itt a görögben azt jelenti, hogy gyönyörű, vagy valami, ami passzol. A dicséret nem illik az emberhez, akinek nincs igazsága. A dicséret azokhoz illik, akik ismerik Istent. Azért, mert megértettük, hogy Ő kivé tett minket, hogy az Ő gondolatai felénk nem a gonoszság gondolatai, hanem a békesség és a kegyelem gondolatai.

A dicséret illik hozzánk. Illik az ajkainkhoz, mert tudjuk, hogy kik vagyunk, és ezt elfogadjuk, hogy a dicséret illik hozzánk. Amikor örvendezünk, amikor egy testvérünk örvendezik az illik hozzánk. Amikor sírunk a sírókkal, az is illik hozzánk. Az irigykedés többé nem illik hozzánk. Nem illik az új természetünkhöz.

A megbocsájtás is illik hozzánk, nem igaz? Miért van ez? Eféz 4:32 bocsássatok meg egymásnak. Miért illik ez hozzánk? Azért, mert Krisztus is megbocsájtott nekünk. Eféz 5:2 szeressétek egymást, járjatok a szeretetben, ahogy Krisztus is szeretett minket. Az agapé szeretet illik az életünkbe.

A szabadság is illik az életünkbe. Azért, amit Krisztus tett. Gal 5:1 álljatok meg abban a szabadságban, amire Krisztus megszabadított titeket. Nem kell, hogy belebonyolódjunk a törvénybe, mert a szabadság illik az új emberünkhöz. Ez része az új természetünknek.

Ezért ahogy Istennel járunk, egyre inkább érzékenyek leszünk arra, hogy mi is az, ami beleillik az életünkbe, és ennek a valósága egyre tisztább lesz. Ha megadjuk magunkat Isten tervének, az örökkévaló céljának, akkor Ő kigyomlálja onnan, ami nem illik bele: kárhoztatást, a bűntudatot, a bűnt, az irigykedést, a depressziót… Ő ezeket mind kiszedi az életünkből. Ezekkel Ő majd minddel elbánik, és beteszi majd oda azt, ami pontosan oda illik. Mi olyan emberek leszünk, akik dicsérjük Őt. Olyanok is vagyunk, akik dicsérjük Őt, mert megértettük, hogy kik vagyunk, és hogy mit tett értünk.

P. Kende

Ez egy különleges üzenet, mert olyan a téma, amiről nem beszélünk gyakran. Mert Isten vezet bennünket. Ezt valóban látjuk, ahogy szól hozzánk személyesen, megválaszol kérdéseket.

Jel 20:1-3 És láttam egy angyalt leszállni a mennyből, akinél az alvilági mélység kulcsa volt és egy nagy lánc a kezében. Megfogta a sárkányt, azt a régi kígyót, aki az ördög és Sátán, és megkötözte ezer esztendőre, és levetette a mélységbe, bezárta, és pecsétet tett rá, hogy többé meg ne tévessze a népeket, míg el nem telik az ezer esztendő, azután el kell oldoztatnia egy rövid időre.

Jel 20:7-8a Amikor eltelik az ezer esztendő, a Sátán eloldatik fogságából, és kimegy, hogy megtévessze a föld négy sarkán levő népeket,

1Pét 5:8 Józanok legyetek, vigyázzatok, mert a ti ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán szertejár, keresve, hogy kit nyeljen el.

Sátánnal indítunk – és ahogy szoktuk mondani –, innen már csak jobb lehet. 🙂 Ez valóban így van. Mit látsz ebben a néhány versben a Jelenésekben? Mit csinál Sátán? Megtéveszti a nemzeteket, megtéveszti a népeket. Ez valóban így működik. Sátán megtéveszti a nemzeteket.

Igazából a legnagyobb megtévesztése az, amikor elhiteti emberekkel, hogy nem is létezik. Vannak ilyen nagyon modernül hangzó elképzelések, az emberek feje tele van ezzel: Sátán az csak a megszemélyítése a gonosznak. Igazából fordítva van, ő az a személy, aki a gonosznak a forrása, és minden gonosz tőle származik. Ján 8:44 ő az, aki a hazugságok atyja, ő a gyilkosságok atyja, mert ő a forrása minden gonosznak.

Ő volt az, aki először elbukott, és minden gonosz az ő munkájának a következménye. Úgyhogy, ha meg akarok ölni valakit, akkor a legjobb az lenne, ha el tudnám hitetni vele, hogy nincs senki, aki meg akarja ölni, és akkor könnyebb, mert akkor nem vigyáz magára, akkor nem védi magát, akkor nem figyel. Akkor nem számít rá, hogy van ellensége. Sátán ezért dolgozik ezen, ezért része ez a kultúránknak, a nagy intellektuális európai katyvasznak.  Amikor ezt elhiszi valaki, akkor könnyű vele kezdeni valamit.

Mi Sátán célja? Az, hogy elhitessen embereket, hogy becsapjon embereket, hogy félrevezessen embereket. Ha megnézzük ezt az Írásban – most nem fogunk végigmenni rajta –, de az a célja, hogy megkötözze az embereket. Vannak ilyen képek bennünk: Ki az, akit sikerült Sátánnak becsapnia? Akkor elképzelünk egy rockersrácot, hogy ő az. Nem! Nem. Sátánnak egy célja van: távol tartani valakit Krisztustól, távol tartani az embereket attól, hogy megismerjék Jézust, és hitre jussanak Őbenne.

2Kor 4:3-4 meg vannak vakítva az emberek e világ istene által, azért, hogy ne lássák meg a Krisztus evangéliumának a dicsőséges fényét, hogy az ne ragyogjon rájuk, hogy azt ne ismerjék meg. Ez Sátánnak a munkája. Az elsődleges célja nem a drogok, nem az alkoholizmus, nem a válások, hanem az, hogy emberek megsebződjenek, hogy emberek megkeseredjenek, hogy emberek gyűlölködjenek, és távol maradjanak Istentől, keserűek legyenek Isten felé, gyűlöljék Őt, haragudjanak Rá, és távol maradjanak Tőle. Ez az elsődleges célja. Ezért téveszti meg a nemzeteket, ezért téveszti meg az egyéneket.

Itt azt olvassuk 1 Pét 5:8-ban: vigyázzatok, legyetek éberek, mert Sátán jár körbe, keresi, hogy kit kaphat el. Keresi. A természetfilmekben az oroszlánok kerülgetik a zebracsordát, keresik, hogy hol van az, aki le van sántulva, keresik, hogy ki van a szélén. Sátán azt mondja: „Megvan! Ők ott vannak a szélén. Na, őket el lehet kapni.” Mert nincs benne, nincs középen elrejtve. „Ki az, aki távol van? Ki az, aki megfáradt? Ki az, aki megkeseredett? Ki az, aki feladta? Ki az, aki biceg? Ki az, aki bajban van?” – keresi ezeket az embereket folyton.

Olyan érdekes. Mentem az úton autóval a minap, és elment mellettem egy rendőrautó. Vezettem tovább, aztán félreállítottak, és megbüntettek. Csak arra gondoltam, hogy milyen könnyű munkájuk van. Miért? Mert mindig el fogjuk rontani. Nem kell gyártaniuk okokat, mindig el fogjuk rontani. Benne van a természetünkben.

Zsolt 103:14 Isten ismeri a formáltatásunkat, tudja, hogy miből vagyunk. Úgyhogy nincsenek lehetetlen elvárásai. Ez jó hír! Nincsenek lehetetlen elvárásai, ez csodálatos! Ő tudja, milyenek vagyunk. Tudja az alkotásunkat, a formáltatásunkat. Ám ha Ő tudja a formáltatásunkat, akkor Sátán tudja a bukásunkat. Sátán ismeri, hogy mennyire bukottak vagyunk. Tudja, hogy nem kell sokat dolgoznia ezen. Tudja, hogy csak megy nyugodtan, kerülget, és előbb-utóbb: „Hoppá! Te vagy az!” Tudja, hogy talál valakit. Tudja, hogy találkozik valakivel, aki lehetőséget ad neki. Erről szeretnék beszélni.

Láttál politikusokat, amikor mennek végig a tömeg előtt? Tudja, hogy valaki ki fogja nyújtani a kezét. Valakinek megrázhatja a kezét, és a kameráknak megmutathatja, hogy milyen népszerű. Tudja, hogy lesz ott valaki. Sátán is így van velünk. Csak járkál: „Rendben! Ez ma nem, majd holnap. Ez ma nem, majd holnap… Ah, egy kéz! Ott egy kéz. Meg vagy! Megfogtalak.” Tudja. Nem kell neki különösebben gyártania dolgokat, hanem mi lehetőséget adunk neki. Egészen őszintén, nem kell neki kitalálnia semmit.

Mint az a rendőrautó. Csak ment, csak ment… és „Hoppá! Ott egy lejárt okmány.” Meg kell jegyeznem, hogy nagyon rendesek voltak. Még beszélgettünk is kicsit.

Sátán ilyen velünk, hogy csak mászkál, és tudja, hogy előbb-utóbb talál valakit és talál valamit. Úgyhogy keresgéli ezt. Hogyan nyitjuk meg az ajtót a számára? Kicsit erről szeretnék beszélni, és arról, hogy mit jelent az: Vigyázzatok!

Mit mond Sátán? Ezen a héten beszéltem erről 1Móz 3-ból. Mi volt Sátán első kérdése? „Csakugyan azt mondta Isten?” Ez nagyon jó kérdés Sátán számára. Ez az, ahol nem szabad elhinni azt sem, amit kérdez. Mert ez a valóság tettetése egy ellenségtől. Az Ellenség úgy tesz, mintha a valóságot mutatná neked, de nem.

A valóság az, hogy Isten szerette őket, és szeret minket, és mellettünk áll, és törődik velünk. Megmentett minket. Az a kereszt érted volt és értem, és fizetett a bűneinkért. Kínálja az üdvösséget, és örökkön örökké gondunkat viseli.

Jön azonban ez a kérdés: „Csakugyan azt mondta Isten?” Mit mond ez Évának? Azt mondja Évának: „Szabályok! Szabályok vannak! Úgy érzed, hogy akarsz szabályokat az életedbe?” Ha megkérdeznéd Évát: „Hogy érzed magad, amikor ezt kérdezte: Csakugyan azt mondta…?”; akkor azt mondaná: olyan vallásosnak érzem a dolgot. „A törvény, a tiltás megfoszt engem valamitől, ez kirabol engem.” – ez az érzet, amit sugall. Ez a sugallat mögötte.

Mi történik? A bizalmat elpusztítja a lehetetlen elvárás. Ez így történik, nem? A házas szemináriumon szó volt erről kicsit: a bizalmat elpusztítja a lehetetlen elvárás. Mit néztünk azonban a 103. zsoltárban az előbb? Isten ismeri a formáltatásunkat. Tudja, hogy por vagyunk. Tudja, hogy milyenek vagyunk. Tudja, hogy meddig tartunk. Ő nem ad nekünk lehetetlen elvárásokat, hanem azt mondja: Járj Velem Krisztusban!

Sátán azt mondja: „Csakugyan azt mondta neked Isten, hogy lelkipásztornak kéne lenned? Tudod, hogy az mit jelent? Nézz a többiekre! Nézd meg, mi történt velük, amióta lelkipásztorok lettek! Nézd meg, micsoda kihívásaik vannak! Nézd meg, micsoda támadásaik vannak!” „Rablás. Ez kirabol téged. Isten akarata megrabol téged.” – ez a sugallata. Ez az, amit mond mögötte.

Hiszem, hogy sokan ezért nem lesznek lelkipásztorok, ezért nem lesznek léleknyerők, ezért nem lesznek imaharcosok, ezért nem merülnek el a Bibliájukban. Ezért nem szolgálnak szeretettel, egyszerűen letéve az életüket egy gyakorlati módon, mert van ez a sugallat: „Rablás! Kirabolnak téged.” Van ez a sugallat és elhisszük, beadjuk a derekunkat, és aztán leállunk. Hallottad már ezt a hangot?

Isten hűséges, Sátán pedig hűséges arra, hogy mocsok legyen. Ez történik velünk. Halljuk, és az Ellenség azt mondja: „Hé! Ha Istennel mész, oroszlánok vannak az úton. Ha Istennel mész, veszélyek várnak rád. Ott van Példabeszédek 22-ben is, csak olvasd el! Péld 22:13 oroszlánok vannak az úton, inkább maradj itt, ülj le!” Mit csinál? Elveszi a biztonságérzetünket, mert nem mondja hozzá, hogy Isten veled lesz. Nem mondja hozzá, hogy Istennek terve van ezzel. Istennek még az oroszlánnal is terve van.

„Ne bízz! Ne gondolkodj hitben!” – ez Sátán munkája, ez az, amit végez.

Van itt azonban egy csapda. Mi nyitja meg az ajtót Sátán előtt? Mi nyitja meg az ajtót a kísértés előtt? Mi nyitja meg az ajtót a démonok munkája előtt? Van itt egy érdekes gondolat: vannak dolgok, amik ajtót nyitnak az életemben. Mi a közös ezekben? Erős kívánság valamire. Függőség. Félelem. Harag.

Mi a közös ezekben? Dühösek vagyunk egymásra, cibáljuk egymást. Aztán történik valami, megütöm az embert. Utána ott állok a bíróságon, és nagyon sajnálom, nagyon rosszul érzem magam a dolog miatt. „Micsoda hülyeség! A fickót megöltem egy ütéssel! Legalábbis az volt a célom.” Mi történt? Az akaratom összezsugorodott, mert a haragom hatalmas volt, és nem döntöttem, hanem csak megengedtem a haragomnak, hogy bánjon ezzel a dologgal.

Ugyanez van a függőséggel. Az akaratod összezsugorodik, mert az üveg megnőtt a szemed előtt. Összemegy kicsire, mert a drog lett nagy az életedben. Összemegy az akaratod kicsire, mert a pornó megnövekedett az életedben, és nem tudsz dönteni. Amikor találkozol vele, amikor belefutsz, akkor megengeded, hogy a másik dolog vezesse az életedet. Az viszi az életedet.

Mindazok a dolgok, amik korlátozzák a szabad akaratomat, amik kicsivé teszik, gyengítik a szabad akaratomat, azok ajtót nyitnak az Ellenség munkájára. Azok kinyitják az ajtót a démonoknak, azok kinyitják az ajtót Sátánnak. Lehet, hogy furcsa neked, hogy erről hallasz: démonok, Sátán; a Biblia azonban nagyon világosan beszél erről. Ez valós dolog, nem mese. Ez valóság.

Úgyhogy ezért mondja Jak 1:20-ban, hogy az ember haragja nem munkálja Isten igazságát. Abban a pillanatban: Majd megmutatom neked, hol lakik a magyarok istene! Nem! Nem az ember haragja fogja elvégezni.

Van itt egy érdekes gondolat: Isten tiszteli a szabad akaratodat! Ha nem így lenne, akkor mind megtérnénk. Miért? Azért, mert Istennek az a vágya. Ez Istennek az akarata, hogy minden ember megtérjen, és az igazság ismeretére eljusson. „Várj! Akkor miért nem tér meg minden ember, ha Istennek ez az akarata? Ha Istennek ez a vágya, akkor miért nem tér meg minden ember?” Azért, mert Isten tiszteli az ember szabad akaratát. Ami lenyűgöző, de így van. Gondolj bele abba, ahogy a Biblia íródott!

Hadd kérdezzem meg: benne van-e azoknak az embereknek a szókincse, a személyisége, akik írták? Pál leveleiben, Jánosnál, Lukácsnál, Márknál, Péternél benne van-e? Igen, benne van, de közben Isten szólja hozzánk szóról szóra az Ő akaratát, az Ő gondolatait. Ő az egyetlen, Aki ezt meg tudja tenni. Én ezt nem tudnám megcsinálni. Én nem tudnék úgy szavakat adni a másik szájába, hogy pontosan azt mondja, amit én akarok.

Játszottál-e már süket telefon játékot? Egymásnak továbbmondják, amit az előzőtől hallottak, és a végén nem az jön ki belőle, ami az elején elindult. Pedig mindenki csak elmondta, amit hallott. Isten viszont képes volt erre, 2Pét 1:21 felnyalábolta az embereket, és vitte őket. Benne vannak a szavaik, a személyiségük, a gondolataik, de mégis Istennek a beszéde szóról szóra. Istennek az Igéje szóról szóra. Ez lenyűgöző! Mégis megdöbbent, hogy ez nem steril. Benne van az emberek gondolatai és szavai.

Hogy lehet ez? Ez egyrészt Isten mindenhatóságáról szól, de még valamiről: Isten tiszteli az akaratunkat, be akar vonni minket az Ő munkájába. Ez veled is így van. Használjuk ezt a kifejezést: kenet. Ezt az Ószövetségből vesszük. 2Móz 28:41 a papot felkenték a szolgálatra. Fogtak olajt, megkenték őt, és azt mondták: el vagy különítve Isten szolgálatára. Ez az olaj jelkép volt Jézusról és a Szent Szellemről. Igazából a Szent Szellemről. Luk 4:18-ban azt látjuk, hogy Jézus fel volt kenve a Szent Szellemmel. Jézus és a Szent Szellem.

Ugyanez vagy te is. Érdekes módon, 1Ján 2:27-ben azt mondja: neked van keneted, a Szent Szellem az, Aki megtanít téged, Aki vezet téged, Aki szolgál téged, Aki használ téged, Aki rajtad keresztül kommunikálja Isten akaratát. Ez lenyűgöző gondolat, de így működik. Te Krisztusban vagy, és a Szent Szellem benned van. Gyakran egy üzenetben érezzük ezt, és felismerjük.

Valaki mondta nekem valamelyik üzenet után: „Mi történt? Isten itt volt.” Azt hiszem, hogy nem is hívő az ember, de azt mondta: Isten itt volt. Viszont nem úgy van ott Isten, hogy leural minket, és nincsen más választás. „Azt csinálod, amit mondok! Megértetted?! Jobb lesz neked, ha azt csinálod, amit mondok!” Nem! Ő tiszteletben tart minket.

Isten szól hozzánk, de mi döntjük el, hogy halljuk-e. Ő hív minket, de mi döntjük el, hogy jövünk-e. Ő megmutat nekünk dolgokat, de mi döntjük el, hogy kinyitjuk-e, hogy olvassuk-e, hogy a szívünkre vesszük-e, hogy engedelmeskedünk-e. 1Kor 14:32-ben még azt is mondja: a prófétai szellemek engednek a prófétáknak.

Egyszer egy testvér csinált valamit, ami fura volt. „Ezt most miért csináltad?” – kérdeztem. Azt felelte: „A Szent Szellem rám jött, és nem tudtam mit csinálni, ezt kellett csinálnom.” Olyan fura volt nekem. Aztán röviddel ezután olvastam ezt a verset, és azt gondoltam, hogy akkor ez nem igazi. Miért? Azért, mert a Szent Szellem, Isten tiszteli az akaratunkat. Nincs olyan, hogy rám telepszik, és nem tudok mit csinálni, mert az történik, amit Ő akar. Nincs ilyen. Isten tiszteli az akaratunkat.

Van viszont egy egyensúly. A kereszténységünk nem az akaraterőnkről szól, hála Istennek, de én döntöm el, hogy az Ő akaratában akarok járni. Én döntöm el: Uram, Szent Szellem, tölts be engem! Én döntöm el: „Vezess engem, kérlek! Tölts be engem, és vezess engem, és mutasd az utat! Mondd meg, hogy merre menjek.” Van alázat ebben, de lenyűgöző módon Isten is alázatosan vár arra, hogy mi megengedjük ezt Neki. Lenyűgöző módon.

Úgyhogy ez a veszély, hogy kinyitom az ajtót a haragomon keresztül, hogy megnézem a horrorfilmet és félek, és a félelem miatt – észrevetted? – összemegy az akaraterőd. Aztán nem mersz kimenni a sötétbe. Inkább nem hozod be a házba a fát, és nem fűtesz be. Emlékszem erre, hogy gyerekkoromban, megnéztem valamit, amit nem kellett volna, és az akaraterőm összement.

Isten azt mondja: „Nem! Én meg akarlak erősíteni téged a belső emberben, az új emberben. Azt akarom, hogy járj Velem. Viszont dönts Én mellettem, és legyen szabadságod. Ne te döntsd el!”

Tudod, hogy mi a nagy átok? A csordaszellem. Ez nagyon is jelen van a társadalmunkban. Magyarországon nagyon erősen megvan. Csordaszellem. 2Móz 23:2 ne fuss a sokasággal gonoszra. Miért? Mert amikor a sokaságban vagy, akkor van egy ilyen pszichológiai jelenség, hogy nem vagy egyén. Csak futnak. „Mit csinálunk? Gyújtogatunk. Tombolunk. Valamit csinálunk.” Azt mondja: Ne csináld!

Van egy csoport: „Gazemberek vagyunk. Ez rendben van. Megmagyarázzuk. Kirabolunk embereket. Ez rendben van. Nem gond. Lenyúlunk embereket. Nem baj, rendben van. Jól csinálod, tanulni akarok tőled. Bátorítjuk egymást.” Mi történik? Aláveti magát valaki a csoportnak, és együtt futnak a gonoszra. Aztán leülnek haverokkal és így társalognak: „Az az ember fura!” – és negatívan beszélnek róla.

Mi történik? Együtt futnak a gonoszra, kritizálnak, lejáratnak. Látják a problémát, de nem tesznek semmit, nem segítenek, nem szolgálnak, nem szeretnek, hanem csak kritizálnak, és együtt futnak a gonoszra. Azt mondja: Légy óvatos, mert aztán az akaratod összemegy, és az ajtó nyitva van, jön az ellenség, jönnek a problémák.

Jak 1:13-14-15 azt mondja nekünk: Amikor kísértve vagy, ne mondd, hogy Istentől van. Ő nem kísértetik gonosszal, és Maga nem kísért senkit. Van azonban gonoszság a világban. Létezik gonoszság a világban; és ebben a részben amikor a kísértés ott van az életedben, arra nem azt mondja, hogy a kísértés von téged, hanem mit mond? A saját kívánságod. Ott van a hívás, de ami igazán elvisz téged, az a saját kezed, amit odateszel; az, hogy van egy vágyad a szívedben, hogy elmenj arra. Van egy kívánság, és az elvisz téged abba az irányba. Ezért van felelősségünk.

Jób 31:1 nem nézegetem a lányokat a tóparton bikiniben. „Miért nézném a nőket?” Miért? Ha ezt csinálom, mi történik? Az akaratom összemegy. Mert gondolok valamire. Ugyanez a Példabeszédekben: ne nézd a bort, ahogy csillog, ahogy kelleti magát, Péld 23:31. Önálló tv műsor van erről, pörgetik a pohárban és csillog. „Ne nézd, mint mutatja csillogását, mint kelleti magát.” Miről szól ez? Erről: „Hé! Gyere! Fel akarom ébreszteni a kívánságot benned. Azért, hogy az akaraterőd kicsi legyen. Azért, hogy az út végén csóró alkoholista legyél az árokparton, és ott éld az életed.” Van felelősséged!

Van felelősségem a szemeimmel, a gondolataimmal. Én zárhatom be az ajtót. Mondhatom: „Köszönöm, nem kérek. Nem akarok elmenni abba az irányba.” Ez kihívó, de ugyanakkor hasznos nekünk.

Emlékszem, hogy emberek, akik gyűlölték a szolgálatunkat – GGWO – csináltak szórólapokat. Ott álltak az ajtóban, amikor az emberek mentek ki az istentiszteletről, és a kezükbe nyomták a hibalistát. Mit csinálsz egy ilyen listával? Örülsz-e neki? Élvezed-e? „Mindig is tudtam erről!” Mit csinál ez? Összenyomja az akaratodat, és nem marad akaratod. Nem tudom azt mondani az embernek, aki szolgált felém, a testvéremnek, a barátomnak, akivel együtt jártunk az Úrral: „Hű vagyok hozzád, megmaradok melletted. Menjünk előre!”

Nem tudom, hogy miért, de ilyenek vagyunk. Bennünk van ez. Biztos, hogy volt a listán valami, ami igaz volt. Hibázunk, persze, nem vagyunk tökéletesek, mind tudjuk ezt. Viszont mit csinálsz ezzel? Mutogatod másoknak? „Hé! Olvasd el ezt a listát! Te is olvasd! Mindenki olvassa! Halljátok! Hadd beszéljek nektek erről, hogy mennyi gond van.”

Amikor kihallgatáson, vallatáson kedves a kihallgató tiszt a kihallgatotthoz, hoz kávét és azt mondja: „Barátom! …” Hinni kéne neki? El kéne fogadni? „Az igazság az, hogy akiket a barátaidnak hittél, azok valójában…” – és mondja a magáét, akkor valójában mit csinál? Betesz valamit a kihallgatott szívébe, ami elvesz tőle, ami megrabolja őt. Mint amikor a Sátán azt mondta: Csakugyan azt mondta Isten? Betesz valamit a szívembe, ami megrabol engem. Kétely, ami elveszi tőlem a dolgokat.

Azt mondja Isten: Figyelj! Van felelősséged. Amikor ott áll a fickó az ajtó előtt, és megkapod azt a papírt, akkor bánj azzal. Ez  a gondolat érdekes: lehet közösség a testvérek között, és bizonyság és öröm és szeretet, de ígérem neked, hogy áll valaki közvetlen az ajtó előtt, aki azt mondja: „Hé! Hallottad? Tudtad? Biztos vagyok benne, hogy nem tudtad, hadd mondjam el neked!” Mit csinálok ezzel? A felelősségem az, hogy azt mondjam: nem, köszönöm, nem érdekel. Ha látsz valami bajt, segíts nekünk, beszéljünk róla, dolgozzunk rajta és oldjuk meg. Legyünk hűségesek.

Ez egyszerű gondolat, de nagyon fontos: Isten meg akarja erősíteni az akaratunkat az Ő akaratában. Van egy kép Mát 25-ben: a szűzek tízen, öten okosak és öten bolondok. Miért voltak bolondok? Azért mert nem hoztak olajt a lámpához, Mát 25:3. A másiknak azt mondták: adjatok nekünk olajt. Azt felelték: nem tudunk adni!

Ebben van egy fontos lecke. Amikor jön a próbatétel, amikor jön a kihívás, amikor megkapom a listát, amikor jön a hazugság, amikor jön a kétely, amikor jön a kísértés az életemben, nem akkor van itt az ideje, hogy megpróbáljak megerősödni, hogy megpróbáljak válaszokat találni, hogy megtaláljam a forrásomat, hanem arra előtte volt szükségem; és amikor jön a kísértés, akkor van miből válaszolnom.

Könnyű azt mondani: „Ma jól vannak a dolgok. Hallok az Úrtól. Lubickolok ebben. Rendben van.” Viszont megy-e mélyebbre az életemben? Egy értelemben: elteszem-e későbbre a szívemben?

Nagyon szeretem ezeket a mindennapi áhítatokat, hasznosak; szeretem a kommentárokat. Vannak jó kommentárok a Bibliához. Nem sok, de van jó, és hasznosak. Viszont azokat emberek írják! Isten téged akar, veled akar kommunikálni, a te életedben akar mélyre menni.

Megyünk-e mélyebbre a szívünkben az igazsággal? Keressük-e az Urat? Kinyitjuk-e a Bibliát és épülünk-e? Mert ha igen, akkor Isten építi az akaratunkat az Ő akaratában. Akkor lesz válaszom, amikor jön Sátán és azt mondja: „Láthatnék egy kezet?” –, és nincs kéz. Újra meg újra. Azt mondja: „Már egy éve nem fogtunk kezet! Te mire vársz?” Azt felelem: „Köszönöm. Van másik forrásom Isten Igéjében, a gyülekezetben, a kegyelemben.” Ámen.

Kategória: Egyéb