Mered akarni, amit akarsz?

2017 október 25. szerda  18:30

Isten tanít minket. Nem kérdés, hogy Ő használja ezeket a napokat az életünkben. Lehet, hogy nem vagy nagyon meggyőződve róla. Amikor nehéz napok vannak, akkor nehéz elfogadnunk, hogy Isten így akar tanítani minket, de vannak dolgok, amiket így tanít nekünk. Talán néhányat, szórványos dolgokat hadd mondjak!

Az, hogy kegyelmet adunk egymásnak, az az egyetlen mód, ahogy bármilyen kapcsolat folytatódhat. Nincs más mód; vagy kegyelmet adunk egymásnak, vagy nem marad közösségünk.

Aztán egy másik, amit p. Bendegúz is mondott egy értelemben: az ördög bármit képes használni. Mint amikor valakit letartóztatnak az amerikai filmekben: Minden, amit mond, felhasználható, és fel is lesz használva ön ellen a bíróságon. Sátán így van velünk, Isten munkájával, a gyülekezettel és veled személyesen. Bármilyen kicsi dolgot, bármilyen kitalált dolgot, bármilyen vádat, tényleg bármit tud használni.

A következő, hogy a negativitás elpusztítja annak a szívét, aki elfogadja. Sokkal inkább, mint azt az embert, aki ellen a negativitás szól. Isten tényleg tanít minket erre: hűnek lenni a meggyőződéseinkhez. Törődőnek, kedvesnek, szeretettelinek lenni annyira kulcsfontosságú!

Isten munkálkodik ebben az időszakban, van terve, van célja, van vágya, munkát végez bennünk. Ez annak az ideje, tényleg, hogy az Igén keresztül tekintsünk, hogy vigyázzunk egymásra, hogy figyeljünk Isten munkájára jobban, mint valaha.

1Móz 25:34 – mindannyian olvastuk már ezt a részt – Ézsau elfogadta Jákóbtól a lencsefőzeléket. Evett és ivott, aztán felkelt és elment. A lencséért megvetette az elsőszülöttségi jogát. Mit mondtunk róla? Ézsau nem gonosz ember igazából, ahogy indul, csak nem érdekli az, hogy szellemi módon élje az életét. Viszont férfias. Azt írja róla az Írás, hogy szőrös alak volt, aztán azt is írja, hogy jó képességű vadász volt.

Nem rossz ember, csak ha a Bibliát megmutatod neki, akkor azt mondja: Jó lenne gyújtósnak! Egyszerűen nem érti. Megvetette az elsőszülöttségi jogát, mert nem volt fontos neki a szellemi, és elvett egy kánaáni lányt – 1Móz 26:34 –, mert nem volt fontos neki a szellemi. A szörnyű az egész történetben az, hogy van valami a szeme előtt, amit nem lát. Nem látja, hogy nagyon sokat ad fel ezekkel a döntéseivel. Sokat veszít, úgy, hogy észre sem veszi.

Ahogy mondtuk is – erről nemrég beszéltünk –, Isten akarata elmegy mellette. Nem tudom voltál-e úgy, hogy vártál egy vonatot, jött a vonat, végre ott volt, és aztán kiderült, hogy nem áll meg ott, ahol vártál rá. Gyorsvonat volt, és azon az állomáson nem állt meg, ahol vártál rá. Velem megtörtént. Csak nézed, ahogy megy el a vonat, és azt mondod: Mi van?! Megnézed a táblázatot, és látod, hogy majd csak újabb két óra múlva jön egy másik.

Ilyen volt Ézsauval Isten akarata, elment mellette. Ézsau azt mondja erre: „Hát én fel se tudtam volna szállni rá! Le sem lassított nekem, csak elment mellettem.” Igen, Ézsau, mert hoztál döntéseket. Amikor sírt, és azt mondta: Miért veszítettem el ezt?; akkor nem találta a helyet, ahol beléphetett volna. Erős ember, de a páncélzatában van egy rés, egy hiba, ahol bejuthat az, ami tönkreteszi az életét. Egyszer csak eljött a nap, amikor az élete összeomlott.

Ez szomorú, még tragikus is, de van még rosszabb is. (Ez egy ilyen üzenet. Mélyről-mélyebbre megyünk.) Ez Bírák 16-ban van. Ez egy hasonló történet, de némileg más. Ez Sámsonnak az élete.

Bírák 16:4 Történt ezután, hogy a Szórék völgyében megszeretett egy asszonyt, akinek Delila volt a neve.

Mind tudjuk, hogy milyen „jól” végződött ez a szerelmi történet. Sámson vakon és rabszolgaként végezte, halálraítéltként. Miért rosszabb ez a történet, mint az előző? Azért, mert úgy tűnik, hogy Sámson igazából hívő. Kétségtelenül van kapcsolata Istennel. Tudta, hova kell kiáltania, amikor nagy bajban volt. Amikor Ézsau próbálta – Zsid 12:17 –, akkor ő nem találta ezt a helyzetet. Sámson viszont tudta, hogy hova kell kiáltani, és Isten meghallgatta őt.

Úgy értem, Sámson nem volt „jó” hívő – ha ilyen kifejezésekben akarsz gondolkodni. Senki nem tenné őt reklámként a gyülekezeti brossurának az elejére. Vadember volt, és szoknyavadász. Egy értelemben ijesztő volt. Az életét viszont nem ezek a dolgok tették tönkre igazán. Hanem, ami igazán tönkretette az életét, az ugyanaz volt, mint ami Ézsaunak. Nem látta meg annak az értékét, hogy a szellemit válassza, amikor választani lehet.

Van egy fontos dolog ebben. Az ember olyan erős tud lenni! Van olyan pillanat az ember életében, amikor felfedezi: Nekem van erőm, nekem vannak képességeim. Van öntudatra ébredés az emberben. Van, akivel ez megtörténik tizenéves korában, amikor azt mondja: „Én meg tudnám hódítani az egész világot! Majd én mindent megváltoztatok!” Van, akivel ez a korai húszas éveiben történik meg.

Egy értelemben hívőkként is megtörténik ez az emberekkel. Vannak hívők, akik hajlandóak hallani, tanulni, elfogadni a kereszténységük első néhány évében, de aztán eljön ez a pont, és azt mondják: „Én nem fogadok el senkitől! Én csak élem az életem. Majd magamtól megcsinálom. Majd én összerakom.” Ez ugyanaz a kérdés, mint az, ami Ézsauval történt, vagy még inkább az, ami Sámsonnal történt.

Itt a kérdés: Értékeljük-e a szellemit? Értékeljük-e az örökkévalót? Mondjuk inkább így: Értékeled-e azt, amit Isten értékel? Nagyra becsülöm-e azt, amit Isten nagyra becsül? Jó példa a gyülekezet. Eféz 5:23: Krisztus úgy szerette a gyülekezetet, hogy Önmagát adta érte. Annyira szerette a gyülekezetet! „Én viszont annyira erős vagyok, hogy nekem nincs szükségem a testvérekre. Nekem arra nincs szükségem. Én vagyok olyan hívő, hogy magamban is megállok. Én elég erős vagyok ehhez.”

Figyelj, ez nem erő kérdése! Az, hogy van közösségem a testvéremmel, az nem arról szól, hogy a testvérem lenne a legtökéletesebb ember a világon, az nem arról szól, hogy a testvéremnek kell a legerősebbnek, vagy a legszellemibbnek, vagy a legakármilyenebb embernek lenni a világon ahhoz, hogy én közösségben legyek vele. Nem! Hanem ez arról szól, hogy értékelem azt, amit Isten értékel, hogy megragadom a szellemit. Ez nem az erőről szól.

Ilyen még az ész és a Biblia. Vannak okos emberek közöttünk. Hála Istennek, Ő elhívott néhányat ide is. Hálásak vagyunk érte, de nem mondom, hogy ez egyenlő a Biblia bölcsességével. Viszont gondolhatja valaki így: „Én össze tudom ezt rakni. Nekem a Bibliára nincs szükségem.” Mi a választása ezzel? Az, hogy elutasítja a szellemit.

A Biblia nem az ostobáknak lett írva. Ez nem erről szól. A kérdés ez: Drága Isten Igéje? Máté 4:4-ben azt olvastuk, hogy Jézusnak drága volt. Ő drágának tartotta. Isten drágának tartja az Ő gondolatait. Zsolt 119:24: drágának tartjuk, szeretjük.

Nézd meg Sámsont! Nézd meg Ézsaut! A gyengeség napja, amikor a szív gyenge és erőtlen, az mindenkihez elérkezik. Minden erős ember, minden jó képességű ember megéli ezt előbb-utóbb. Mindenkinek van Achilles-sarka. Mindenkinek van egy rés a pajzson. Nem tudom, mi az – egy nő / egy férfi, és otthagyod a házasságodat; kenőpénz, és otthagyod a gerincességedet; egy betegség, és otthagyod az örömödet –, de ne engedd magad becsapni!

Amikor ránézel valakire, aki jó képességű, aki erős, aki okos… Rendben, nagyszerű, amikor valaki okos, de aztán jön az árulás, a meglepetésszerű támadás, és az egész szétesik. Tudod, ez az, amiért Isten azt mondja nekünk: Minden erős ember egy nap elérkezik a gyengeségének a helyére. Azon a napon mid lesz? Mid lesz azon a napon? Lesz-e valami, amibe kapaszkodhatsz azon a napon?

Ezért beszélünk a Bibliáról. Nem a Könyv a lényeg, hanem az, hogy a szellemit választom, az, hogy megtanulom választani az örökkévalót, hogy megtanulom választani Isten akaratát, hogy megtanulom választani a természetfelettit a természeti helyett. Erről mind tanulnunk kell.

Tegnap ABT-n beszéltünk egy kicsit arról, ahogy az emberiség ma gondolkodik. Bizonyos fordításokban Júd 1:22-ben van ez a szó, hogy kételkedők. Azok, akik mindig visszatérnek, mert nem tudnak egyről-kettőre jutni. Semerre nem tartanak.

Az emberiségnek ma ez a problémája. „Akarom, hogy valami megérintse az életemet, akarom, hogy valami hatással legyen rám, akarom, hogy legyen valami, ami mély az életemben, de nem akarom feladni önmagam. Akarom, hogy valami mélyen megragadja a szívemet, de a fontos dolgaimat nem adom. Tulajdonképpen semmit sem akarok adni érte.” Ez történik, hogy az emberek mindig keresnek. Miért? Mert nem merjük akarni, amit igazán szeretnénk.

Nem merjük akarni, mert azt mondjuk: Ó, annak túl nagy az ára! Az ember kicsit olyan, hogy nyúl valamiért, és aztán rácsap a saját kezére. „Ne menj oda!”; és nem megyek el odáig. Ez a hiba.

Ez a probléma – az, amiről beszélünk –, hogy az embernek nincs iránya, ha nincs jelen a szellemi az életében. Ez még egy hívőre is igaz, ez még egy keresztényre is igaz lehet: Újjá vagyok születve, de nem merem megragadni azt, ami számít.

Az emberek néha tényleg olyanok, mint a gyerekek. Amikor átjönnek egy gyermekhez a barátai, tudod, mi történik? Az összes játékát próbálja kézben tartani, nehogy valaki más játsszon vele, nehogy valaki más hozzányúljon. „Mert ez mind az enyém!” Amint vesz föl még egyet és még egyet, az előbbiek leesnek. Ez az, amit tesznek az emberek: „Még-még! Adj nekem!”; aztán a másik oldalon kiesik valami, ami fontos. Elveszítek valami jelentőset. Még mindig nyúlnék, de már hova? Még mindig akarnék, de csak mégis leejtek valamit. Mindet meg akarom fogni, mindet meg akarom fogni. „Neki miért van még mindig valamije? Add szépen ide!” Így élik emberek az életüket.

Mit mond Jézus? „Most állj meg! Most figyelj! – Luk 10:42 – Egy dolog szükséges.” „Tessék? Miről beszélsz, Jézus? Nem! Nekem mind kell! Én az egészet akarom!” Senkinek sincs elég nagy keze, hogy mindent tudjon fogni. Nem tudjuk fogni az összes dolgot. Isten azt mondja: A karod nem elég erős. Mellesleg, nincs az a birtokló szorítás, ami mindent tartani tudna, a halál végül minden kezet elernyeszt.

Mi az, ami történik? Az, hogy még hívőként is elmulaszthatom azt az egy lényeges dolgot. Mert úgy gondolkodom, ahogy a világ gondolkodik: „Nekem sok kell! Nekem több kell! Nekem még kell! Még és még!” Isten azt feleli: „Megragadtad azt az egyet, ami számít? Megragadtad azt az egyet? Várj, neked csak egy kell, a szellemi! Neked a szellemire van szükséged! Te újjá vagy születve, hittél Jézusban, Ő megmentett téged. Neked új életed van, és neked erre van szükséged.”

Mit olvasunk Róma 8:6-ban? Azt olvassuk, hogy a szellemi elme, a szellemi gondolkodás – hallgasd ezt a két szót! – békesség és élet. A szellemi gondolkodás békesség és élet. Békesség és élet. Mi mást akarhat az ember? Úgy értem, milyen jó, ha mindez megvan! „Akkor jobban állok? Lehet, hogy amikor eltemetnek, nekem is építeni kell egy piramist, hogy beférjen az autóparkom, a repülőim, a házaim, a pénzem… minden. Akkor hűha, de jó!” Nem annyira, mert még mindig halott vagyok. Mi értelme az egésznek? Egyszer majd jönnek rablók és elviszik az egészet, mint ahogy megtörtént a fáraókkal. Mi értelme ennek?

Isten azt mondja: Ez nem arról szól, hogy élj szegénységben. Ez az üzenet nem arról szól, hanem erről beszélünk: szellemi gondolkodás. Békesség és élet. Megragadni a szellemi gondolkodást – ez az, amit találunk. Azt olvassuk Róm 8:2-ben – ugyanott, éppen, hogy csak előtte –, hogy amikor a Szellemben gondolkodom, akkor az megszabadít engem. Megszabadít engem attól, hogy földi értékeket kelljen gyűjtögetnem, hogy kapaszkodni próbáljak, hogy próbáljak gyűjteni és gyűjteni.

Persze, még mindig látom, hogy van értéke, van haszna, ez nem kérdés, de nem erről szól az életem, hanem valami mélyebbet ragadott meg a szívem, a szellemit, és értékelem azokat, amiket Isten értékel, és az az, ami kell nekem. Ezt olvassuk, nem? Zsolt 119:165 én szeretem a Te útjaidat, Istenem. „A Te utadat szeretem, mert a Te terved jó nekem. Van elképzelésed számomra. Fil 2:13 Te munkálsz valamit a szívemben, és aztán viszel engem abban, vezetsz engem azon úton.  Én szeretem a Te útjaidat.” Miért? Azért, mert azok örökkévaló utak.

Persze, itt élek. 2017.10.25. van, itt élek az időben, igen, de egy örökkévaló úton járok, mert úgy döntöttem, hogy a szellemit választom. Zsolt 119:140 szeretem a Te Igédet, mert Te fölülmagasztaltad minden neveden. Zsolt 16:3 a szentekben, akik a földön vannak, van minden gyönyörűségem. Tudod, miért? Mert Isten szereti ezeket az embereket. Isten azt mondja, hogy értéke van ezeknek az embereknek. Zsolt 5:11 szeretem a Te nevedet, Istenem. Jézus – ez drága nekem. Atyám – ez drága nekem. Szent Szellem – ez drága nekem. Ez az, amire azt mondjuk: Ezért élek úgy, ahogy élek.

Zsolt 40:16 szeretem a Te üdvösségedet, a Te szabadításodat. Hálás vagyok érte! Elmélkedem róla gyakran. Örömöm van benne. Isten megmentett engem, juhé! Isten megmentett engem, örömöm van ebben. Hálás vagyok érte. Miért? Azért, mert a szellemit választom. Mert a szellemit választom, és ez az életem. Válaszd a szellemit!

Van itt egy fontos dolog. Ez nem azt jelenti, hogy elvont vagy. Kereszténynek lenni nem azt jelenti, hogy elvont vagy. Van egy félreértés: szelleminek lenni azt jelenti, hogy nem a valóságban élsz. Azt mi úgy hívnánk, hogy hiper-szellemiség. Ez az, amikor mindenféle érzelmekre hallgatsz, és mindenféle szelek fújnak téged jobbra-balra; ha az érzelmeid erre visznek, erre mész, ha arra visznek, akkor arra mész. Látsz valamit az interneten, és már mész is arra; olvasol egy „furcsa keresztény” könyvet – sajnos, van elég –, és aztán már mész is abba az irányba. Ez azonban nem szellemiség. Ezt csak csúfolni lehet annak. Ez csak gúny az egészre.

Isten arra hív minket, hogy ne a világ legyen az életünk. Ne a világ, hanem a valóság. Ez egy kicsit ilyen: ha az a valóság, amire Isten hív minket, akkor azt mondhatnánk, hogy a világ olyasvalami, ami erre van ráépítve. A világban erre azt mondják nekünk: „Élj ebben! Harcolj ezért! Próbálj fölmászni ennek a tetejére!” Azt felelem: „Viccelsz velem? Én inkább maradok a stabil talajon. A valóság fontos nekem, de ez a rozoga felépítmény nem fontos nekem. Egy nap Isten le fogja törölni a színről az egészet.”

Dánielben olvasunk erről, hogy egy nap Isten le fogja törölni az egészet, és ott lesz a valóság, és nyilvánvaló lesz, hogy mennyire szükségtelen volt a felépítmény mindennel együtt. Azt mondja Isten: „Ne ebben élj. Ne a cinikusságot válaszd! Ne a zűrzavart válaszd! Ne azt a helyet, ahol kérdések vannak válaszok nélkül, ahol az emberek nem is merik akarni, amit akarnak. Ne azt a helyet válaszd, amit az emberi ambíció mozgat, hanem válaszd a valóságot. Az Én valóságomat. Válaszd a szellemit! Válaszd azt, ami drága, és Én megmondom neked, hogy mi a drága. Tanuld az Igémet! Értsd meg, hogy mit jelent, hogy Nekem drága valami.”

Itt vagyunk, nem vagyunk olyan erősek, mint Sámson, nem vagyunk olyan jó képességűek, mint Ézsau, de van valamink, ami nekik hiányzott. Mert megragadjuk a szellemit. Mi megragadjuk a szellemit. Annyi dolog van, ami más, amikor megragadom a szellemit.

1Kor 2:14-ben azt olvassuk, hogy vannak dolgok, amiket szellemileg értünk meg. A testvérem ad nekem egy üveg vizet. Arra mondhatom: Ó, milyen kedves! Ám ha olvasom a Bibliámat, tanulok erről, a Szent Szellem beszél a szívemhez, akkor azt mondom, hogy ő szolgált felém. Ez olyasvalami, amit csak szellemileg értek meg. Ha nincs meg a szellemi szív, a szellemi elme, akkor nem fogom látni azt, amiről ez szól. Annyi ilyen van!

Róma 8:28-ban azt olvassuk, hogy minden a javukra van azoknak… Minden a javukra van a hívőknek – ezt olvassuk. Ezt csak a Szellemben tudom elfogadni. Egyedül a Szellemben tudom elfogadni.  Csak a Szellemben tudom azt mondani. Viszont a Szellemben tudom azt mondani: Igen, Istennek ezzel is terve van. Aztán, amikor megragadom ezt szellemi elmével, szellemi szívvel, akkor békesség és élet költözik be, és akkor minden más. Ez az az élet, amire vágyunk. Ez az az élet, amiben járni akarunk, amiben érdemes járni.

Ez olyan egyszerű! Ragadd meg azokat a dolgokat, amikre Isten azt mondja, hogy azok drágák. Mint amikor egy tanár azt mondja: … és ez benne lesz a dolgozatban! Amikor ezt mondja, akkor nem törődöm vele. „Nem számít!” Azért mondja azonban, mert fontos. Ugyanígy, amikor Isten azt mondja nekünk: Figyelj, ezek a dolgok drágák!; akkor azt érdemes megragadni, mert ezek az életünkbe behoznak valamit, ami friss, ami új, ami élő.

Ámen.

Drága Atyánk! Dicsérünk Téged, köszönjük azt, hogy elhívtál minket arra, hogy az igazi Kősziklán álljunk, és nem az ember építményén. Köszönjük, Istenünk! Köszönjük azt, hogy elhívtál minket, hogy szellemi szemmel lássunk, és a Te drága Szent Szellemedet belénk adtad, hogy megnyissa nekünk ezt.

Dicsérünk Téged, Istenünk! Kérünk, hogy áldd meg az életünket, a gyülekezetünket, drága Istenünk. Úr Jézus, annyira köszönjük, hogy nagyobb az, amire elhívtál minket, mint az emberek! Dicsérünk Téged a Te drága szent nevedben, ámen.