Mennyei látás & A hívő számára a legmélyebb gödör sem túl mély (Húsvét)

2017 március 29. szerda  18:30

P. Julian

1Ján 2:15-17 Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, abban nincs meg az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van – a test kívánsága és a szemek kívánsága és az élet kérkedése –, nem az Atyától van, hanem a világból. A világ elmúlik és annak kívánsága is, de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.

Nagyon egyszerű, Isten Igéje annyira bátorító! Szükségünk van rá. Szükségünk, hogy halljuk. Mert ebben a világban élünk. Néha – úgy értem, legtöbbször –, amikor körülnézünk magunk körül, azon gondolkodhatunk: „Hogyan éljek ebben a világban? Hogyan lehetek győztes ebben a világban? Hogyan járhatok Istennel? Hogyan lehetek keresztény itt?” János apostol azt mondja, hogy ne szeressük a világot. Hogyan nem fogom szeretni?

Tudod, ha Isten szeretete a szívünkben van, akkor szeretjük a világot, de nem szeretjük a világ kívánságait, és nem is fogjuk szeretni azokat, amik a világban vannak, és nem fogjuk alávetni magunkat e világ fejedelmének. Élünk ebben a világban, de nem tartozunk ide. Nem tartozunk ennek a világnak a királyához, hanem Jézushoz tartozunk. Mát 4:4 minden Igével élünk, ami Isten szájából származik. Ezért jövünk ide. Ezért nyitjuk ki a Bibliát. Ezért vagyunk egymással közösségben, és imádkozunk. Mert ebben a világban élünk, de többre van szükségünk annál, amit a világ tud ajánlani nekünk. Isten ezt nekünk adja. Ő nekünk adja a gyülekezetet, nekünk adja az Igét, nekünk adja a Szent Szellemet.

Péld 29:18 – Isten mennyei látást ad nekünk. Olyan látás ad nekünk, mint amit Ézsaiásnál látunk. Látta, hogy a király halott, azután látta az Urat. Ez olyan, mint Zakariásnál. Látjuk a főpapot piszkos ruhában Isten előtt, és az ellenség folyamatosan vádolta őt. Utána viszont látjuk az Urat is ott állni, és Ő megvédte.

Ezt kell, hogy lássuk minden nap az életünkben, hogy Krisztus ott van a trónon, hogy Ő a mi védelmezőnk, hogy Ő az, Aki gondoskodik rólunk. Ebben a világban járunk, és igen, ez a hely el van átkozva, és dolgozunk azért, hogy pénzt keressünk, hogy ki tudjuk fizetni a számlákat, és azt is látjuk, hogy minden oldalról jönnek kísértések, de utána ott a kereszt is, és ott a feltámadás, és ott a Szent Szellem, ott a Gyülekezet. Tehát megvan nekünk ez a mennyi látás, és tudjuk, hogy Isten azt mondja: „Én veled vagyok. Ne félj! Járj hitben! Hozz hitbeli döntéseket!” Csak ennyit kell hallanunk.

A világ annyi mindent sorakoztat fel majd ellenünk, hogy megkísértsen azzal! Mi viszont mit látunk? Mi Jézust látjuk, és az Ő szeretetét. Tudom, hogy Őt követem, hogy Vele járok, és olyanná válok, mint Ő. Ez olyan, mint Ábrahám, Izsák és Jákób. Ők a pusztában jártak, volt abban sok bukás, sok próba, de reménység volt a szívükben. Tudták, hogy egy nap vége lesz ennek az utazásnak, és aztán Istennel lesznek. Olyan, mint amikor József azt mondta: „Ugyanarra a helyre megyek, ahova az atyáim. Tudom, hová tartok. Ismerem a városom. Ismerem a helyem. Tudom, hová megyek.”

Tudjuk, hogy mi az irány, és tudjuk, hogy mi a vége: Jézus vár minket. Most azt mondja, hogy megéri, hogy Vele járjunk; megéri, hogy Őérte szenvedjünk; megéri, hogy itt legyünk, amikor a világ mást csinál. Ő velünk van. Ezzel bátorítsuk egymást, hogy együtt járunk. Egy nap ott leszünk! Ámen.

 

 

P. Kende

Mikeás 7:8
Ne örülj, én ellenségem! Elestem ugyan, de felkelek, mert ha még a setétségben ülnék is, az Úr az én világosságom!

Közeledik a Húsvét, és ahogy mondtam, kezdjük megnézni az ide kapcsolódó szakaszokat az evangéliumokból. Előző alkalommal arról beszéltünk, amikor Jézus a szanhedrin előtt volt. Nem időrendben megyünk végig rajta, hanem egy-egy témáról, helyzetről, személyről szeretnék beszélni, ahogy Isten vezet.

Luk 22:53-ban a vers végén Jézus azt mondja: ez a ti órátok és a sötétség hatalma. Ez akkor volt, amikor elfogták Őt, amikor a vágyuk beteljesedett. Ezt akarták, erre vágytak a szívükben: elpusztítani Őt. Az ő szívükkel egyetértésben volt egy másik szív, Sátáné, aki annyira izgatott volt afelől, hogy Jézus végre megkapja, amit érdemel. Mit csinálnak Vele? Ez az ő órájuk, és a sötétség hatalma. Mit csinálnak ők Jézussal, és mit csinál Sátán Jézussal?

Itt a kérdés: Ha valaki a kezedbe van adva, ha valaki ki van szolgáltatva neked, akkor mit teszel? Bántasz, amennyire lehet, vagy képes vagy irgalmat adni, esetleg kegyelmet? Persze, Sátán erre nem képes, láttuk ezt itt.

Mát 26-ban Jézus sok nehezet mondott a tanítványainak. Itt az Ő kicsiny nyája, az a néhány tanítványa, és mond nekik valamit, ami nehéz:

Mát 26:31-32 … Ezen az éjszakán mindnyájan megbotránkoztok bennem, mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a nyáj juhai. De feltámadásom után előttetek megyek majd Galileába.

Jézus megmondta nekik korábban (Bocsánat, hogy átfogalmazom!): „Nélkülem semmi örökkévalót nem tehettek. – Ján 15:4 – Nélkülem nem fog gyümölcsöt teremni az életetek. Nem terem olyat, amire az Atya vágyik.” Itt van a példa erre: Megverem a pásztort, és elszélednek a nyáj juhai. Pontosan ez történt velük. Isten megengedte ezt az egészet, Jézus kikerült a képből, és mi történt a juhokkal? Mi történt a kis nyájjal, a tanítványokkal? Elszéledtek.

Miért engedi meg ezt Isten? Tudjuk, hogy Jézussal miért történt meg mindez, de miért történt ez Péterrel? Miért történt ez Mátéval? Miért kellett ezt nekik átélni? Úgy hiszem, azért, hogy a szív meglátszódjon annak, ami. Isten azt akarta, hogy Péter egy olyan szolgálója legyen, aki képes alázattal szolgálni, szeretettel szolgálni, bátorítással szolgálni, és ehhez megtörtség kellett az életébe. Látjuk a történetben.

Mát 26:33 Péter pedig azt mondta neki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is benned, én soha meg nem botránkozom.

Értsd, hogy mi történt! Péter nem azt mondta: Ó, Uram, mi soha nem botránkoznánk meg Benned! Nem ezt mondta! Hanem azt mondta: „Uram, ezek nyilván megbotránkoznak Benned, de én feljebb vagyok. Én jobb vagyok ennél! Ők igen, én nem.” Látjuk ezt a fajta szívet az életében. Isten azt akarta viszont, hogy képes legyen Krisztust szolgálni az emberek felé később. Ahhoz szükség volt arra, hogy felismerje, hogy megértse, milyen az ő szíve az egészben. Aztán ez történt.

Olyan sokszor történt ez, a Bibliánkban annyiszor látjuk, az egyháztörténelemben annyiszor megtörtént! Mózes felment a hegyre negyven napra, és mi történt Izraellel? Meg lett próbálva a szívük. Amíg Józsué velük volt, követték az Urat teljes szívvel, de Józsué meghalt, és a szívük meg lett próbálva. Láttuk ezt sokszor. P. Stevens megbetegedett, és a szívek meg lettek próbálva. Megtörténik.

Péter azt mondja: Ha ők meg is botránkoznak, én soha! Könnyű lenéznünk Pétert, mert olyan nagy önbizalma van. Annyira tudja, hogy ő jobb mindenkinél. Mindenkiről annyira tudja! „Én jobb vagyok. Mind tudjuk, én vagyok itt a legjobb. Ők mind elbuknak, de én nem.” Nevethetünk ezen, de itt a kérdés: Amikor jön a sötétség órája, akkor jobban teljesítünk-e? Jobban teljesítettem-e én az én sötét órámban? Nem tudom, nem vagyok benne biztos.

Ez az egyik imánk, igaz? Ne vígy minket kísértésbe! Mát 6:13. Miért? Azért, mert ismerem a szívem, ismerem a gyengeségem, tudom, hogy ki vagyok, tudom, hogy mennyire ember vagyok, mennyire elrontom. Tudom, hogy milyen vagyok. Van ez a mondás: Bárminek ellen tudok állni, kivéve a kísértést. Ezért imádkozunk: Uram, ne vígy minket a kísértésbe! Nem akarom ezt az életemben. Nem akarok elbukni.

Miért történik meg mégis? Mi gyengék vagyunk, Sátán nem unatkozik, hanem elfoglalt, és Isten megengedi azért, hogy a szívünk meglátszódjon, hogy mi lássuk a saját szívünket; és még valamit lássak: azt, hogy mennyire szükségem van Őrá ahhoz, hogy továbbmenjek. Van problémád a bűnnel? Imádkozzunk! Keressük az Urat! Van egy jó hírem. Minél közelebb húzódom Jézushoz, annál nehezebb a bűnömnek kitartani. Ez a tapasztalatom … és olvastam is erről „valahol”. 🙂

Szóval, Péter háromszor megtagadja Jézust. Hadd mondjam a következőképpen. Mát 26:40-ben Jézus azt mondja: Nem voltatok képesek egy órát imádkozni Velem?! Mondhatnánk, hogy ez volt az egyik, ahogy megtagadta. Miről szól ez? Péternek nem volt imája. Inkább hadd mondjam azt, hogy nem volt fókusza, nem volt összpontosítása, nem volt konkrét iránya az Úrral, hanem szét volt csúszva. Nem kereste az Atyát ebben a helyzetben. Nem volt ezen a módon Jézus mellett.

Mát 26:56b Ekkor elhagyták őt a tanítványok mind, és elfutottak.

Mindnyájan elfutottak, Péter is. Megint megtagadta Jézust. Itt a hűség a kérdés. Komolyan veszem-e? Komolyan veszem-e, amikor nem én vagyok az, aki vezeti a dolgokat, amikor nem én irányítok, amikor nem úgy van, ahogy én szeretném. Mert amíg Péternél kard volt, és amíg csapkodta a szolgákat azzal, addig nem hagyta el Jézust, de amikor Jézus azt mondta: Tedd el a kardod!; és még a szolgát is meggyógyította, akinek a füle le lett vágva, akkor Péter elfutott, mert már nem az ő kezében volt a dolog, és azt nem tudta elviselni. Mi történt? Péter nem volt hű a barátjához, Jézushoz a sötétség órájában.

Mát 26:74 Ekkor átkozódni és esküdözni kezdett: Nem ismerem ezt az embert! …

Nyilvános szégyen. Mit mondott a Szent Szellem Jézusról? Mát 16:16-ban Péter így válaszolt: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia. Ezt a Szent Szellem által mondta. Itt viszont nem ezt mondja, hanem: Azt sem tudom, ki ez! Mit csinált? Amint ezekkel az emberekkel volt, letagadta, hogy ismeri Jézust. Péter megtagadta Jézust újra és újra, több módon. Amikor ennyire elrontja – amikor én ennyire elrontom –, akkor nem csoda, hogy ez történik:

Mát 26:75 Ekkor Péter visszaemlékezett Jézus szavaira, … Majd kiment, és keserves sírásra fakadt.

Luk 22:61-ben azt is olvassuk, hogy az Úr pedig hátrafordulva rátekintett Péterre. Nem tudjuk, hogyan nézett rá, nem mondja, de nem is kell. Nem tudjuk, hogyan tekintett rá, de nem ez a fontos. Csak az a fontos, hogy kapcsolatuk volt. Péter pontosan tudta, hogy mire mondott nemet, ez a pillantás észre térítette őt, és felismerte, hogy mi történik.

Mi történt vele? Az egyik, amit felismert: „Nem maradhatok itt! Nem maradhatok ezek az emberek között. Azok között ülök, akik elfogták, azok között ülök, akik megkötözték, akik odaadták az ellenségeinek. Azok között ülök, akik azt kiabálták: Hozsánna!; és itt azt fogják mondani: Feszítsd meg! Én nem maradhatok itt!” Azon tűnődöm, hogy amikor ApCsel 2:40-ben Péter arról prédikált: Szabaduljatok meg ettől a gonosz nemzedéktől!; akkor nem erre gondolt-e, hogy ő azon a helyen ült azokkal az emberekkel, és aztán azt mondta, amit ők mondtak: „Ez egy senki! Nem tudom, ki ez. Nem fontos. Csaló.” Azt mondta, amit ők mondtak. Azt nem tudta volna megtenni, hogy odaáll Jézus mellé. Azt nem tudta megtenni, úgyhogy kiment. Márk 14:72-ben a görög fordítás azt mondja, hogy hosszan sírt.

Mondhatjuk, hogy Péternek ez a mélypont. Ez az ő életének mélypontja. Azt hiszem, ilyen nem volt neki több. Nem hiszem, hogy amikor később Pál megfedte őt mindenki előtt, akkor az számított neki ennyire. Amikor később keresztre feszítették őt, arról sem gondolom, hogy ennyire mélyre vitte volna. Tudod, honnan gondolom? Úgy ismerjük a történetét, hogy amint megfeszítették, volt egy különleges kérése. Azt kérte, hogy fordítsák meg a keresztet, mert ő nem méltó arra, hogy úgy legyen megfeszítve, mint Jézus. Még ott is ő irányította a dolgokat.

Amikor viszont itt elment sírva, ez az az „itt a vég!” pillanat. Mennyire volt Péter elkeseredve? Csak gondolj bele a következőbe! Ján 21:3-ban azt mondja: Visszamegyek halászni. Mi után mondta ezt? Megtagadta Jézust, aztán azt mondta: Megyek vissza halászni. Mi történt a kettő között? Jézus feltámadt! Péter tudta ezt, látta ezt, találkozott a feltámadott Jézussal. Ez nem volt elég neki ahhoz, hogy kijöjjön ebből a gödörből. Mennyire volt mély a bukása a szívében? Mennyire adta fel magával kapcsolatban?

Gondolj bele, mi lenne az a bukás az életedben, hogy utána Jézus feltámadva odamegy hozzád személyesen, és azt mondja: „Feltámadtam. Minden rendben van. Gyere Velem tovább!; és te azt felelnéd: „Nem! Visszamegyek dolgozni. Folytatom, amit előtte csináltam.” Mi lenne az a bukás, ami ide vinne téged? Elképzelni sem tudom, hogy mi az. Neki ez volt az, amikor azt mondta: „Vége! A feltámadás sem elég nekem arra, hogy továbbmenjek.”

Mi történt? Megverem a pásztort, és Luk 22:31 „Simon! Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát.” Ez történt itt. Az egyik, ahogy csinálták ezt, hogy kiverték a magot, aztán feldobálták az egészet, hogy a pelyvát a szél elvigye. Ezt csinálta Sátán. „Tudod, milyen gyenge vagy? Tudod, milyen kicsi vagy? Tudod, milyen erőtlen vagy? Hadd mutassam meg! … Nézd csak, visz téged a szél.”

Mint amikor azt mondja Belsaccárnak Isten:

Dán 5:27 tekél, azaz megmérettél a mérlegen, és híjával találtattál;

Péter azt mondja: „Nekem annyi! Pelyva vagyok. Kész, nincs semmim.”

Persze, van egy másik történetünk is:

Mát 27:3-4 Amikor Júdás, aki őt elárulta, látta, hogy elítélték, megbánta dolgát, visszavitte a harminc ezüstpénzt a főpapoknak és a véneknek, és ezt mondta: Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért. Azok pedig így válaszoltak: Mi közünk hozzá? Ez a te dolgod.

Ez Júdás. Mi történt vele? Ő is rájött, hogy mennyire gyenge, hogy mennyire ostoba volt. Rájött, hogy az, amit csinált, mennyire helytelen volt. Az ő problémája nagyobb. Miért? Azért, mert ő megengedte Sátánnak, hogy használja őt Jézus ellen. Amikor az ellenség használ valakit, akkor egy pillanatra se gondold, hogy jól fog kijönni belőle. Nézd meg Júdást! Júdás odaadta magát. A pénzsóvársága miatt, a vaksága miatt odaadta magát Sátánnak használatra, és az ellenség használta őt. Egy értelemben azt mondhatnánk: Istennek nem kell megbüntetnie Júdást, mert az ellenség, akinek odaadta magát, az kegyetlenül fog bánni vele, mert neki nincs irgalma. Ezt olvassuk itt:

Mát 27:5 Ő pedig eldobva az ezüstpénzeket a templomban, eltávozott; elment, és felakasztotta magát.

Mit látunk itt? Azt, ahogy az ellenség bánik az övéivel. Tudjuk ApCsel 1:18-ból, hogy mi történt vele. Nem volt senki, aki levágja őt onnan, nem volt, aki eltemesse őt. Senki nem törődött vele.

Mi történik itt? Az egyik Júdás, aki elárulta Jézust, a másik Péter, aki megtagadta Jézust. Mi a különbség? Egy értelemben nem sok, de más értelemben óriási a különbség, össze sem lehet hasonlítani őket. Péter hívő, és Luk 22:32 őérte imádkozott Jézus. Zsid 7:25 Ő imádkozik érted és értem. Ez a különbség.

Mindketten eljutottak a maguk végére. Mindketten összetörtek. Mindketten elbuktak teljesen. Mindketten elrontották. Mindketten – bocsánat! – leköpték Jézust, Aki szerette őket és szolgált feléjük. Mindketten megtették ezt, igaz? Volt azonban egy nagy különbség a kettejük között, és az az, hogy Péter hívő volt. Péter hitt Jézusban. Kívülről azt mondanám: Nincs olyan nagy különbség. Valójában viszont óriási a különbség. Istennek van terve Péter életében. Mi ismerjük ezt a tervet, de ezen a ponton, a sötétség órájában ő nem tudta ezt. Jer 29:11-ben azt olvassuk: „Tudom, az Én terveimet veled, hogy jó véget terveztem neked. Van célom veled.”

Amikor benne vagy a gödörben, amikor elrontottad, amikor elbuktál, amikor tettél valamit, amire azt mondod: „Ó, te jó ég! Ezt miért csináltam?”; és – ne adj Isten! – tönkretetted a házasságodat, eljátszottad a családodat, a vagyonodat … mindenedet, egy eszement dolgot csináltál, akkor ott a kérdés: „Hogyan lehetne továbbmenni? Van-e értelme? Felállhatok-e? Lehetséges-e még felállnom?” A mi válaszunk az lenne: „Ó, nem! Ez nem lehetséges.”

Az egyik ember, aki ennyire elrontotta, az Dávid volt. 1Krón 21:2 „zseniális” ötlete támadt: Számoljuk meg Izraelt! Isten azt mondta, hogy a király ezt ne csinálja. Ezért büntetés járt. Megcsinálták, megszámolták őket. Miért rendelte el ezt Dávid? Biztonságot akart. Tudni akarta, hogy biztonságban van. Tudni akarta, hány katonája van. Látni akarta a biztonságát.

Aztán elvégezték, és mi lett az eredménye? Két következménye lett. Az egyik az, hogy lett egy szám, tudták, hány katonája van; és a másik, hogy a büntetés az volt, hogy hetvenezer ember halt meg. Huh! Elég jól elrontotta! Fel lehet-e állni ebből? 1Krón 21:17 Dávid elismeri: „Én vagyok az, aki vétkeztem, egyedül én, Uram. Miért őket bünteted? Én vagyok a hibás egyedül.” Aztán mi történt? 1Krón 21:26 Dávid oltárt épített az Úrnak, égő- és békeáldozatot mutatott be, segítségül hívta az Urat; Isten pedig leállt a büntetéssel.

Júdás egy kicsit olyan volt, mint Pilátus. Mit csinált Pilátus, mielőtt elítélte Jézust? Megmosta a kezét. Kényelmes kicsi ceremónia. „Én tiszta vagyok. Öljétek meg! Én tiszta vagyok.” Mit ért az a kézmosás? Pontosan annyit, amennyit az ért, hogy Júdás bedobta a harminc ezüstöt. Semmit! Semmit nem ért az egész, mert nem volt igazi, nem a szívükből jött. Jóel 2:13 A szíveteket szaggassátok meg, ne a ruháitokat! Ez történt Péterrel. Ez volt a különbség, amit kívülről nem lehetett látni.

A mi életünkben nincs olyan mély gödör, ahonnan Isten ne állíthatna fel minket. Egy értelemben ez az, amiért itt vagyunk a világban. A világ tele van ilyen emberekkel, akik benne vannak abban a gödörben, és reménytelen számukra kijönni.

P. Julian mesélt délben a beszélgetésben egy nagyszerű történetet. Franciaországban voltak, és evangelizáltak. Egy pályaudvaron beszélgettek valakivel egy asztalnál. Az az ember azért volt ott, mert a rendőrség leszállította a buszról, aztán elengedték ugyan, de a busz elment. Mellettük ült egy muszlim, aki végighallgatta a beszélgetésüket, és aztán ő is azt mondta: Nekem sem itt kéne lennem, csak leültem ide, és vártam, hogy történjen valami. Szombaton mi is evangelizáltunk, és ott beszélgettünk egy emberrel, aki két vesztés között kijött a kaszinóból egy kicsit levegőzni.

Arra gondolok, hogy hány és hány ilyen ember van, akik várnak erre. Mint Péter, aki ott van a végén, és azt kérdezi: Fel lehet innen állni? Természetileg azt mondanánk: Ó, nem! A bátorításunk az Igében az, hogy Istennek van egy terve. Ha megnézzük, amit Jeremiás könyvében mondott – „Van egy tervem veled, és ez egy jó terv. Én tudom, mi az!” –, és ha megnézzük újra és újra a kis prófétáknál, annyira bátorító látni ezt. Jóel 2-ben, Hós 2-ben, Zak 12-ben újra és újra Isten azt mondja: „Én vagyok melletted. Én tartalak meg. Én felállok, és harcolok érted.”

Mi annyira könnyen feladnánk, és elengednénk, de Isten azt mondja 1Kor 10:13-ban: Azt hiszed, hogy ez olyan kísértés, amit más még soha nem élt át? Amikor elbukom, az ellenség mindig jön, a barátom akar lenni, és azt mondja: Nem gondolod, hogy ideje lenne feladni? Mindig a barátom akar lenni ebben. Mindig azt mondja: „Ez a gödör túl mély. Ebből már nem érdemes kimászni. Ebből már nem tudsz kimászni. Nem akarom, hogy más tudja, de ez olyan bukás volt, ami még soha senkivel nem történt. Itt a vége! Itt az idő, hogy feladd.”

Aztán azt látjuk Péter életében, hogy nem maradt lenn. Nem azért, mert annyira nagyszerű volt, nem azért, mert annyira különleges volt, hanem azért, mert Jézus imádkozott érte, mert hívő volt, és fel tudott állni, és tovább tudott menni. Ez a reményünk. Ez a bizalmunk. Ez az, amerre tartunk az életünkben. Amikor megtörténik velem az, ami Péterrel, akkor mi a reményem? Jézus, nyilván! Jézus az, és szükségem van Rá. Ez a bizalmunk, ez a várakozásunk.

Ámen.

Kategória: Egyéb