Melyiket választod: a szívet a kereszten vagy a szívet a kereszt tövében?

2013 június 2. vasárnap  18:00

Ján 19. a keresztre feszítés.

Ján 19:24 Azt mondták azért egymásnak: Ezt ne hasogassuk el, hanem vessünk rá sorsot, hogy kié legyen! Azért, hogy beteljesedjék az írás, amely azt mondja: Megosztoztak ruháimon, és köntösömre sorsot vetettek…

Mit látunk itt? Ennek valójában két szintje van. Az egyik a gúnyolódás. Mát 27-ben részletesebben leírja:

Mát 27:39 Az arra menők pedig fejüket csóválva szidalmazták őt.

Mát 27:41 Hasonlóképpen csúfolódtak a főpapok is az írástudókkal és a vénekkel együtt,…

Mát 27:44 A vele együtt megfeszített gonosztevők is így gyalázkodtak.

Mit mondtak Jézusnak?

Mát 27:43 Bízott Istenben, hát mentse meg most, ha akarja, hiszen azt mondta: Isten Fia vagyok.

„Jöjjön hát Isten, és mentse meg, ha tényleg akarja!” Elképesztő, ahogy gúnyolódnak! Két dolgot látunk itt, az egyik: Jézus a kereszten, mindannyinkért haldoklott. Ő a legnagyszerűbb kifejeződése a szeretetnek. Nem lehet más módon jobban kifejezni a szeretetet. Ő ezt teszi itt. Az egész életét értünk élte, és még ráadásul le is tette az életét értünk.

Róm 5:8 amikor még gyűlöltük Őt, és ellenségei voltunk, amikor gúnyoltuk Őt, amikor az Ő célja ellen voltunk, már akkor letette az életét értünk és szeretett bennünket. A szeretetet nem lehet jobban kifejezni, mint a kereszten. Nincs olyan vers, nincs olyan színdarab, nincs olyan film, nincs semmi, amit egy ember tehet, ami ilyen módon kifejezné a szeretetet, hogy Isten ennyire megalázza Magát, és ennyire törődik velünk.

Valaki azt mondta: Jézus tudja, mi történt veled, ismeri a kísértéseidet, ismeri a szenvedést. Igen, de ennél többet is tud: ismeri azt az ítéletet is, ami rád vár, de mégsem fog eljönni. Azért, mert Ő vette Magára, és Ő szenvedett emiatt. Ez a lehetséges legnagyszerűbb módon kifejezett szeretet.

Aztán ezzel szemben azt látjuk, hogy gúnyolják Őt. Nevetnek Őrajta: „Na, mi van? Ez nevetséges!” 2Pét 3:3-ban Péter azt mondja nekünk: ne lepődjetek meg, hívők, mert szembenéztek majd ezzel, lesznek majd csúfolódók az utolsó napokban. Gúnyolódni fognak és azt kérdezik: „Na, hol a te Istened? Megígérte, hogy visszajön, nem? Akkor most hol van?”

Majdnem kétezer év eltelt. Minden ugyanolyan, mindig ugyanaz. „Nem jött vissza. Nem fog visszajönni.” – és gúnyolódnak. Ugyanazt mondják, amit annak idején Jézusnak mondtak: „Ha Isten annyira akarja, akkor jöjjön és mentsen meg. Hol van a te Istened? Majd biztos, persze, eljön érted! Hogyne!” Ne lepődj meg ezen – mondta Péter –, ez meg fog történni.

Mit tettek ezek az emberek a keresztre feszítésnél? Jézust keresztre feszítették, és aztán úgy csináltak, mintha Isten büntetése lenne Őrajta. Ézs 53:5-ben – ami hatszáz évvel Krisztus keresztre feszítése előtti prófécia – ezt jól leírja: Őrá tekintettünk, és azt gondoltuk, hogy a saját bűne miatt kap büntetést, pedig valójában a mienk miatt szenvedett. Isten elítélte Őt, de miattunk. Ez a mi büntetésünk volt, ami Őrajta volt. Ők kigúnyolták, nevetségessé tették, de az ő bűneikért halt meg éppen.

Lenyűgöző, hogy mennyire kevés sértést nyelek le a másiktól. Lehet, a másik kicsit meglök, és én: „Mit képzelsz? Mi a gondod?” – azonnali retorzió van, és hosszú véres háború kezdődik az „ő magjai és az én magjaim között”. Az én fiam az ő fia ellen fog egész életében harcolni azért, mert ő meglökött? Annyira ostobák vagyunk! Annyira könnyen magunkra vesszük a sértést.

Nem akarom ezt félvállról venni, mert én is ugyanolyan vagyok, mint mindannyian. Ugyanilyen problémák miatt szenvedek én is. Ám az nagyon fontos dolog, hogy Jézus a kereszten volt, és elnyelte mindezt a fájdalmat, sértést, bántást. Semmit nem adott vissza ebből. Elképesztő, hihetetlen, hogy miféle Istenünk van nekünk!

Isten gyűlöli a csúfolkodást, és vannak, akik ezt teszik. Még hívők is, sajnos! Gúnyolódnak, csúfolódnak a gyülekezeten, Isten munkáján, a szolgálaton. Lehet, hogy van hívő, aki az iskolán gúnyolódik. Lehet, megtörténhet ez velünk. Lehet, hogy ránéz egy másik hívőre és kigúnyolja. Vigyázz ezzel azonban, mert Péld 30:17-ben van egy ígéret. Ezért tanítjuk a gyermekeinket: ne gúnyolódj, mert nagyon világos ígéret jár ezzel. Ha gúnyolódsz, Péld 30:17 a gúnyolódó szemét kivájják a hollók, megeszik a sasfiókok. Ne légy csúfolódó!

Ennél többről van itt szó. Ján 19. Jézus köntöséről azt mondták: ne hasítsuk el. „Túlságosan értékesnek tűnik, úgyhogy ne szaggassuk szét négy darabba, hanem vessünk sorsot rá.” Megint csak azt látjuk, hogy Krisztus a kereszten van, és mennyire nagyra értékeli Ő az embert! Gondolj bele ebbe! Mennyire értékeli Ő az embert? Ránéz az emberre, és akkora értéket lát! Zsid 12. megvetette a szégyent.

Ott volt a csúfolódás és szégyen. Ott volt a kereszten, valószínűleg meztelenül. Ez szégyenteljes volt. Ezt a szégyent megvetette: „Hát ez mi? Nem érdekes. Ez semmi.” A Gyülekezetre tekintett, azokra, akik hisznek Őbenne, aztán ránézett a szégyenre, és azt mondta: ez semmi. Szinte kinevette. Azt írja: megvetette a szégyent. Úgy érthetjük ezt, hogy nem is érdekelte.

Ezzel a szívvel szemben ott a katonák cinizmusa. Gyakran mondják, hogy Jézus harminc ezüstpénzt ért. Én nem hinném. Júdás ért harminc ezüstpénzt. Jézus még csak annyit sem ért, mint az Ő köpenye. Megnézték a köntösét: „Hm, egész jó anyagból van! Ne szaggassuk szét.” –, de azzal nem volt gondjuk, hogy Őt szétszaggatják. Az ő szemünkben Jézus kevesebbet ért, mint az Ő köntöse. Az a ruha értékesebb volt. Hihetetlen ebbe belegondolni, hogy ez az emberi szív.

Könnyen tönkreteszem a testvéremet bármilyen okból is. Könnyen megtámadhatom Isten munkáját. Például a dalszolgálat vezetője, akivel együtt szolgálok, mond nekem valamit, ami miatt én megsértődöm. „Természetesen.” 🙁 Aztán mit csinálok? A kérdés az, hogy milyen szívem van. Olyan, mint az Övé a kereszten, vagy olyan, mint azé, aki kereszt alatt van?

Melyik szív az enyém? Ha olyan szívem van, mint azé, aki a kereszt alatt volt, akkor támadok. Akkor fájdalmat okozok neki. Odamegyek valaki máshoz, és azt mondom neki: nem gondolod, hogy ő kissé hülye? Olyan módon mondom, hogy a másik egyetértsen velem. Érted, miről beszélek?

Mindnyájunkban ugyanez a szív van, de hogyan bánok el ezzel? Az egyetlen módja ennek a kereszt. A testvéremnek hihetetlen értéke van, és így is tekintek rá. Lehet, hogy érzéketlen volt, de én járhatok Istennel, és ezen túlléphetek. Hagyhatom ezt, bízhatok Istenben, imádkozhatok a másikért, és ez rendben van. Erre kell mennem, ilyen szívre van szükségem.

Máskülönben azt gondolom, hogy csak ezt a fickót támadtam meg, de a valóságban Isten munkáját támadom, mert tönkreteszem az egységet a dalszolgálatban. Lehetne ez bármi más szolgálat is. Lehetne a büfé, a gyerekszolgálat, az evangelizáció, lehetne az iskolai szolgálat.

Mellesleg van egy szolgálatunk az iskolák felé. Mostmár Magyarországon a hitoktatás kötelező, és van lehetőség, hogy erre képzést kapjunk. Akkor legálisan, törvény szerint mehetünk iskolákba és taníthatunk gyerekeket. Ez nagyon nagy lehetőség.

A lényeg: érték vagy cinizmus – hogyan nézek valamire? Annyira könnyű cinikusnak lenni! Tudom, mert nagyon könnyen beleesem ebbe a hibába. Még a Krisztus előtti időmben ilyen voltam, valóban cinikus. Krisztusban viszont megtaláltam azt, hogy van érték az emberekben, van érték az életben, van érték a szeretetben, van érték a szolgálatban.

Még egy dolog: a nyereségvágy. Sorsot vetettek az Ő köntösére. Elképesztő, hogy valakit éppen kivégeznek, és azt keresik, hogy mit vihetnek, mit nyerhetnek ez által, Ján 19:24. Lenyűgöző, hogy ilyen a szívünk!

2Kor 8:9 Mert ismeritek a mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelmét, hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok.

Jézus hajlandó volt mindent elveszíteni azon a kereszten. Nem a saját nyereségét kereste: Nekem mi jut ebből? Hanem mindent hajlandó volt feladni. Így jött eleve.

Mát 20:28 az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét váltságul adja sokakért.

Ezért jött örömmel, hogy mindent elveszítsen, mindent feladjon, és ez volt az Ő szíve a kereszten. A kereszt alatt azonban „kissé” más a kép. Ők a saját érdeküket nézték. Ez nagy figyelmeztetés a számunkra, mert ez van a szívemben. Annyira könnyen megfordulhatok! Megfordíthatom Isten munkáját olyasvalamibe, ami számomra nyereséget hoz, és akkor ez vezérli az életemet.

Pál még azt is mondja 1Tim 6:5-6-ban, hogy vannak hívők, akik azt gondolják, hogy a nyereség az Isten szerint valóság. Ez nagyon fontos, mert megtörténik, ma is vannak keresztények, akik azt mondják: ha gazdag vagy, ha Isten megáldott, ha egészséges vagy, akkor ez azt jelenti, hogy te Isten szerint való vagy. Tényleg?

Valahogy nem ezt olvasom abban a versben. A nyereség nem Isten szerint való dolog. Többet szerezni, az nem Isten szerint való dolog. Hanem éppen fordítva van: követni Istent elégedettségben, ez a nyereség. Akkor sokat nyertem, ha követtem Istent. Mát 6:33 először is Istent keresem, és minden más ráadásul adatik.

Ezért a szívért hálás vagyok. Mert ha a misszionáriusok nem jöttek volna ide, akkor nem lenne ez a gyülekezet. Hálásak vagyunk ezért, hogy valaki azt mondta: „Elveszítek egy könnyű életet, és magamra vállalom a nehézségeket. Elmegyek a barbár Magyarországra, ahol májkrémet, pacalt és véres hurkát esznek, és műanyag zacskóból isszák a tejet. 🙂 Odamegyek és leteszem az életemet.” Mi nevetünk ezen, de menj el Közép-Ázsiába, és máris érted, hogy miről beszélek. 🙂 Igazából mostmár Közép-Ázsia gazdagabbnak tűnik.

Elveszíteni valamit Isten akaratában – ez az a szív, ami a kereszten volt. Jézus szíve a kereszten. Alatta más volt. Nem véletlen 1Pét 5:2-ben mi, pásztorok kapunk egy figyelmeztetést. Azt mondja Péter: a szolgálatotokat ne a pénzért tegyétek, ne azt keressétek benne. Aztán Júd 11-ben a hívőkhöz is hasonlóan beszél a gyülekezetben: ne tegyétek pénzkereseti hellyé a gyülekezetet!

Vannak, akik elestek emiatt. Eljöttek a gyülekezetbe, jól kezdték, aztán rájöttek, hogy rengeteg üzleti lehetőség van itt: Ha ezeket mind megfejhetném, akkor gazdag lehetnék! Ők eltűntek, elvesztek. Már nem követték Isten, és el is mentek a gyülekezetből. Nyereségvágy – ennek keresése annyira nagy csapda számunkra! Légy ezzel óvatos!

Van még egy dolog: Ján 19:24 hogy beteljesedjék az Írás. Ez volt a terv. Az egész Isten akarata volt. Ez lenyűgöző, hogy valójában Isten akarata volt az egész. Zsolt 22:18-19-ben beszél erről, hogy a ruhájára sorsot vetettek. Ez történt. „Kicsit később”, talán ezer évvel később pontosan úgy megtörtént, mert ez Isten akarata volt.

A kereszt Isten akarata volt. Miért? Mert Isten meg akarta mutatni, hogy mi a különbség: milyen a szív a kereszten, és milyen a szív a kereszt alatt. Isten szíve és az ember szíve – ez a két dolog találkozott ott:

–          az isteni szeretet és a földi ember,

–          az isteni jóság és az emberi közömbösség,

–          az isteni igazságszolgáltatás és az ember bűne,

–          az isteni igazság és a világ hazugságai,

–          az isteni engedelmesség, mert Krisztus engedelmeskedett az Atyjának, Ján 6:38, és az ember lázadása ezen a ponton találkoztak.

Szeretem a jin-jang szimbólumot. Azért szeretem, mert ez az ember elképzelése a végtelenről, hogy önmagába fordul. Állandóan önmagába fordul, és mindig változik. Bizonytalanság van ebben. Van benne valami furcsa érték, nem igazán lehet rájönni. Szeretem ezt, mert a kereszt annyira más. Erős a kontraszt a kettő között.

A kereszt szilárd, ez nyilvánvaló. Fekete-fehér. A fehér Jézus a kereszten, a fekete az ember a bűnében. Nincs egymásba fordulás. Nincs változás. Ez csak nyilvánvaló, hogy ez így van, és kész. Ez abszolútum. Abszolút szeretet és abszolút lázadás, abszolút tisztaság és abszolút bűn, teljes képtelenség arra, hogy megmentsük önmagunkat, és a teljes képesség arra, hogy Ő megmentsen minket. Ezt szeretem.

A kereszt annyira más. Szól hozzánk nagyon egyszerű szavakkal.  Ezt mind meg tudjuk érteni, hogy mit mond. Mind meg tudjuk ragadni. Mondhatjuk mind: „Ejha, ez Isten akarata a számomra. Ez gyönyörű. Te szeretsz engem, Istenem. Megmentettél, fizettél értem, és igen, szeretném ezt.”

Gondolj erre! Annyira modernek vagyunk, és eljutottunk egy bizonyos pontra: azt képzeljük, hogy a tökéletes élet a szenvedés nélküli élet. Elég könnyű ezt gondolni, de gondolj bele: a keresztre tekintesz, és nem egészen úgy néz ki, hogy a tökéletes élet azt jelenti, hogy nincs benne szenvedés. Mert Jézus tökéletes életet élt. Zsid 4:15 nem volt Őbenne bűn, és mégis szenvedett. Zsid 5:8 bűntelen volt és szenvedett. Ez elképesztő.

Hihetetlen, csak erre gondolni is. Én nem vagyok tökéletes. Bizonyos szinten nem vagyok tökéletes. Ha ránézek a régi bűnös természetemre csak egy pillanatra is, még csak azt se merem mondani, hogy bárkit is szeretek. Viszont egy másik szinten, a felső szinten (2013.06.02. de-i üzenet) igazából szeretek. 1Ján 4:21 van bennem szeretet Krisztusban.

Miért? Mert amikor megtértem, Róm 5:5 elfogadtam azt a szeretet, ami Krisztusban volt. Úgyhogy lehet bennem ugyanaz a szív: nem a gúnyolódó, hanem az, aki nagyra értékel, nem a cinikus, hanem olyan, aki látja az értéket. Nem olyasvalaki, aki a saját nyeresége után szalad, hanem olyasvalaki, aki hajlandó áldozatot hozni. Mindezt Isten akaratában. Ez lenyűgöző.

Isten akaratában lehet, hogy szenvedünk, lehet, hogy nagyszerű idő vannak, lehet, hogy áldottak vagyunk, és lehet, hogy próbákon megyünk át. Van itt azonban egy nagyon fontos dolog. A lényeg ugyanis ez: melyik szívvel élek. Melyik szívet követem?

Ha az én szívem olyan, mint azoké a kereszt alatt, akkor mindig megsértődöm, akkor mindig fáj, akkor az én jogaimon mindig lábbal tipornak, akkor mindig kizsákmányolnak. Akkor mindig ilyen érzésem lesz: „Nem kapok eleget azért, amit teszek. Hol vannak a jogaim? Mi van a jogaimmal?” Akkor én vagyok az, aki gúnyolódik; én vagyok az, aki lázad; én vagyok az, aki gyűlöl; én vagyok az, aki megpróbálok mindnet összegyűjteni, és megtartani; én vagyok az, aki önmagáért harcol, mégis mindig fáj. „Mindig megsért valaki. Mindig fáj. Miért van az, hogy mindenki az én ellenségem?” – és nem találom meg a választ.

Ám Jézus a kereszten, az lenyűgöző. A másik szív. Nagyon sokakért nagyon hálás vagyok itt. Nagyra értékelem az életeteket, mert ti tudjátok, hogy miről beszélek. Nagyon sokan hajlandóak adni, áldozatot hozni és elengedni dolgokat azért, mert a másik szív van bennetek. Erre a szívre van szükségünk. Ha a másik van, akkor mindig úgy érzem, hogy megrabolnak, mindig elégedetlen leszek. Az alsó szinten soha nem lesz semmi.

Viszont odafenn, a felső szinten nyugodt vagyok. „Én Isten akaratában vagyok, Őbenne bízom.” Jézus még ott fenn, a kereszten is szolgált. Törődött az édesanyjával és Jánossal; azokért imádkozott, akik éppen ölték Őt, és megbocsájtotta annak a latornak a bűneit a másik kereszten. Lenyűgöző! Szolgált. Ez az a szív, amire szükségem van ebben a világban! Ámen.

Urunk! Köszönjük, ahogy a Te csodálatos munkádra gondolunk. Örvendezünk, ha a keresztre gondolunk. A létező legijesztőbb dolog lehetne, de számunkra ott nagy reménység van, mert tudjuk, hogy feltámadtál, hogy ennek van másik oldala. Emlékezünk a Te megtört testedre és kiontott véredre.

Amikor emlékszünk erre, akkor arra is emlékszünk, hogy harmadnapra feltámadtál, hogy üres a sír, hogy Te győztes vagy. Te vagy az Isten, Aki eljött értünk, Aki megnyert minket. Köszönjük, Urunk! Köszönjük, hogy ilyen szíved van, hogy ránk tekintettél, és nagyra értékeltél minket. Értéket tulajdonítottál nekünk. Hajlandó voltál elveszteni mindent értünk. Köszönjük!

Kategória: Egyéb