Más kijelentés, más elhívás, egy Isten (Karácsony)

2013 december 15. vasárnap  18:00

Karácsonyról lesz szó. A csapattalálkozón P. Graham mondott egy érdekes képet: a karácsonyfa fel van díszítve, de nincs gyökere, nincs gyümölcse, halott – csak szeretném leszögezni, hogy semmi bajunk a karácsonyfával –, de van egy másik fa, ami nem szép, ami nem néz ki jól. Ez a fa a kereszt. Van gyökere Isten tervében, Isten akaratában, és van gyümölcse a mi életünkben. Ez az a fa, amelyiknél élünk. Annyira nagyszerű, hogy van ez nekünk!

Az előző üzenetben (2013.12.15. de. P. Kende: Hitbeli szélsőségek – és egyensúly) az agyi- és az érzelmi hitről beszéltünk. Mindannyian beleesünk néha az egyik ilyen szélsőségbe, de Isten kapcsolatba hívott minket. Olyan hitbe, amely kapcsolati.

Mielőtt Jézus megszületett, nagyon sok bejelentés volt arról, hogy meg fog születni. Százával voltak próféciák, ígéretek arról, hogy el fog jönni, és mi fog történni Vele. Sok száz évvel a születése előtt Ézsaiás is ilyen volt. Az egyik ilyen prófécia Ézs 9-ben van:

Ézs 9:6 Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk, és az uralom az ő vállán lesz. Így nevezik: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme! 

Juhéj! Kik hallottak arról, hogy Ő jönni fog? Négy csoportot szeretnék megemlíteni, és azt, hogy Isten mit mutatott meg nekik, és mire hívta őket.

1) Luk 1-ben olvasunk Máriáról. Mária az, aki megszülhette Jézust. Luk 1:26-38 írásrész erről beszél.

Luk 1:28 Bement hozzá az angyal, és azt mondta neki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között. 

Isten kijelentést adott neki. Elmondott neki valamit Jézusról. Azt mondta: Jézus legyen a neve, ami azt jelenti, hogy megmentő; aztán azt, hogy Ő Isten Fia, és azt, hogy Ő lesz Izrael uralkodója, és az uralma soha véget nem ér. Igazán erről olvasunk Ézs 9-ben is, hogy az Ő uralma soha nem ér véget. Az uralom az Ő vállán lesz, és soha nem változik.

Isten hívta valamire Máriát. Isten megmutat nekünk valamit, kijelent nekünk valamit, és azzal hív minket valamire. Beszél nekünk a Bibliából, és azzal igazán azt mondja nekünk: tegyél lépéseket Velem. Nem azért jövünk el a gyülekezetbe, hogy meghallgassuk az üzenetet, egyet értsünk, és ezzel vége is; hanem azért, hogy Isten szóljon hozzám és aztán tehessek lépéseket Vele az Ő akarata szerint.

Isten elhívta Máriát valamire. Neki hordania kellett egy terhet, egy gyermeket. Neki kellett kihordania Jézust és megszülnie. Neki kellett állapotosnak lennie. Ez volt Isten terve. Mária azt mondta: rendben, benne vagyok, járok ebben. Máriának hordoznia kellett így Jézust, egy terhet. Ha belegondolsz ebbe – láthatjuk az evangéliumokban –, azért ez nem volt könnyű, ez nem volt egyszerű.

Ez nem volt olyan gyönyörű, mint ahogy elképzelnénk. Azért, mert volt benne szégyen, volt benne gúny. Miért? Mert voltak pletykák, voltak sutyorgások: „Ja, persze! Biztos is, hogy Istentől állapotos.” – és ott volt a szégyen. József is ezen gondolkodott, akinek el volt jegyezve. Összerakta a dolgot: „Mária állapotos. Nyilván együtt volt valakivel. Úgyhogy, ezek szerint vége az eljegyzésnek.”

Máriának ez nem volt könnyű. Ez valós teher volt. Hasonló módon mi is el vagyunk hívva. Nekünk is megmondta Isten, hogy Jézus Isten Fia, és megmondta nekünk, hogy Ő fog uralkodni örökkön örökké. Hordozzuk ezt a terhet, és nem mindig könnyű. Sokaknak nem tetszik. Sokan kigúnyolják. Sokan azt mondják: „Ez nem az, amiről beszélsz. Ez nem is olyan nagy dolog, mint aminek te képzeled. Ez nem az, amit te gondolsz róla. Ez felszínes, ez sekélyes, ez üres. Ezek csak szavak, ez nem jelent semmit.” Nincs azonban igazuk.

Ott volt Mária, hordozta ezt a gyermeket, és volt, aki ezt mondta: „Na, szép kis nő vagy, mondhatom! Mit csináltál?!” Mária azt felelte: járok Istennel. Valaki így gúnyolódik ezen: ez nem az, aminek mondod. Nem ugyanez a mi terhünk ma? Beszélünk Jézusról, felemeljük Őt. Lesz a karácsonyi koncert, lesz az újévi konferencia, lesz majd egy húsvéti színdarabunk – Isten akaratában lesz egy új húsvéti színdarabunk! –, és erről beszélünk. Az emberek azt kérdezik: Miért beszélsz erről?

John Grisham népszerű író. Megtért, aztán írt egy könyvet. Nagyon jó könyv, és benne van az evangélium. Olvastam azt a könyvet, aztán olvastam a kritikákat: „Mi ez? Már megint egy keresztény szórólap! Mi ez az egész? Ez értéktelen!” Mi viszont azt mondjuk: „Nem tudod, miről beszélsz. Én Istennel járok. Ez a teher Tőle van. Ez a teher Istené. Ez a teher szent dolog az életemben.”

Ez a teher – ránézek valakire, megesik rajta a szívem, és imádkoznom kell érte – ez szent teher Istentől. Az, hogy van várakozásom, hogy azt mondom, Jézus eljön egy nap, várom az Ő eljövetelét – 2Kor 5:4 és 1Thess 4:16 – várom, hogy Ővele legyek, várom, hogy lássam Őt, ez a teher nem nevetséges. Ez mély és valós. Ez komoly.

Valaki kívülről ránéz, és azt mondja: „Ugyan már! Csak duma az egész! Ugyan már! Mit tudsz te?!” Mi pedig azt feleljük, amit Mária mondott: én Istennel járok, Ő tudja, Ő tartja a kezében az életem, Ő látja az egészet.  Ez az, amire vártunk, ez az, amit kerestünk. Ezt mondjuk az embereknek:

–        Ez az, amire vártunk mind. Ez az, amit kerestünk mind. Ő az Isten, Aki a Csodálatos Tanácsos. Ez kellett nekem: valaki, aki tanácsot ad nekem, valaki, aki utat mutat nekem, hogy merre forduljak, merre menjek. Ő az Erős Isten!

–        Viccelsz velem? Egy kereszten? Milyen Isten ez? Az nem Erős Isten!

–        De az! Ő az, Aki képes olyan erős lenni, hogy tud gyenge lenni érted. Be tudja vállalni, és ez rendben van Neki. Ő az Örökkévaló Atya, Ő mindennek az alkotója, és Ő a Békesség Fejedelme.

Nem csak a világban, hanem a szívemben. A világban még nincs békesség, de mi már megízleljük az Ő uralmát. Ahogy az előző üzenetben beszéltünk erről – Róm 14:17 –, békességet ad a szívünkbe. Ez Ő nekünk. Erről beszélünk, és várjuk az Ő eljövetelét.

Mellékvágány. Mit gondolsz erről? Az evangéliumok idejében, Mária idejében várták a Messiást, igaz? Annyira nagy volt a reménységük ebben, hogy még a szamáriaiak, akik teljesen idegenek voltak, még ők is tudtak Róla. A zsidók nem beszéltek velük, és mégis. Ján 4:25-ben az asszony a kútnál azt mondja: Tudom, hogy eljön a Messiás. Mekkora lehetett a várakozás Izraelben?! Várták Őt, aztán eljött. Ma azt mondjuk: eljött a Messiás.

Most mit csinálunk mi? Várjuk, hogy visszajöjjön értünk. Ugyanaz. Egy nap visszajön értünk, és elvisz minket, de Jel 6:10-ben azt olvassuk, hogy még akkor is lesznek, akik még várnak. Isten tanítani akar nekünk valamit, ez nehéz: türelmet akar nekünk tanítani. Én nem szeretem ezt a szót. Ismered a mondást, az imát: „Uram, adj nekem türelmet, de most azonnal! Ámen.” 🙂 Ez van a szívünkben, hogy várjuk Őt.

Mária. Isten hívta őt valamire, de volt több is az életében. Mária fogta ezt az egészet – Luk 2:19 –, ráadásul fogta azokat, amiket hallott, amiket látott, amiket megértett, megőrizte a szívében és elmélkedett rajtuk. Forgatta ezeket, és növekedett ezeken keresztül. Isten elhívta őt valamire, és Mária igazán messzebb ment. Azt mondta: „Uram, én tovább akarok menni Veled. Én nem csak Jézusnak az anyja akarok lenni, hanem ráadásul szeretnék növekedni ebben, épülni akarok ebben, érteni akarom ezt.”

 

2) A második személy József – Mát 1. –, Mária jegyese. Ez másként történt akkor, mint ma, de most ebbe nem megyünk bele. Mát 1:18-25-ben tehát erről olvasunk. Amikor József megérti, hogy Mária állapotos, akkor:

Mát 1:19 József pedig, az ő férje igaz ember volt, és nem is akarta megbélyegezni feleségét, el akarta tehát titkon bocsátani. 

Ami történt, az komoly dolog volt, mert halálbüntetés járt azért, ha valaki, aki házas ember, paráználkodott. Halálos büntetés volt ezen. József meg akarta kímélni Máriát. Nem akarta, hogy meghaljon. Ez rendes dolog volt tőle, de Isten többre hívja Józsefet, mint annyi, hogy rendes legyen. Isten többet vár tőle, Isten többet kér tőle. Azt mondja neki: gyere Velem messzebb.

Annyi rendes ember van ebben a világban! Lehet, sokszor nem így érzed, de Isten nem arra hív minket, hogy rendes emberek legyünk, hogy ez legyen az életünk, hanem Ő többre hív minket. József előttem olyasvalaki, akinek nincs túl nagy kapacitása. Legalábbis a szellemi dolgokra nem akkora, mint Máriának. Nem olyan éhes ezekre. Őróla nem olvassuk, hogy utóbb elmélkedett ezeken. Nem, ő nem tette ezt.

Isten azonban neki is mond valamit. Azt mondja: ez az egész Istentől van, Jézus fogja megmenteni az Ő népét, és Ő az, Aki meg lett prófétálva. Ő az, Aki meg lett ígérve ezerhatszáz-nyolcszáz-négyszáz évvel azelőtt, és jóval régebben is, még Ádámnál és Évánál. Azt látjuk, hogy Istennek van terve József számára is. Igazán csak annyit mond neki: „Fogadd be Máriát, adj neki helyet ebben. Ez az Én akaratom.” Lehet, hogy Józsefnek nincs nagy kapacitása, de erre van kapacitása.

Azt gondolom, hogy nagyon sok ember a kereszténységben így gondolkodik: „Nekem nincs nagy kapacitásom. Én nem vagyok prédikátor. Én nem vagyok sem énekes, sem zenész. Én nem vagyok olyan képességekkel megáldva, mint egyesek; én nem vagyok olyan misszionárius… én nem vagyok ez, én nem vagyok az, tehát nem is csinálok semmit. Nem is megyek sehova.”

Rendben van, nem vagy prédikátor. Na és? Akkor mi van? Szükség van valakire az irodában, szükség van valakire a büfében, vagy szükség van valakire a hangosításban, vagy szükség van valakire a segítők között, vagy szükség van valakire, aki üdvözli az embereket az ajtónál, vagy szükség van valakire, aki tolmácsol. Szükség van, és részed van. Isten hív téged. Továbbhív annál, minthogy azt mondanád:

–        Mit akarsz még, Uram? Én már rendes ember vagyok.

–        Rendben van, légy rendes ember, de mi lenne, ha messzebb mennél? Mi lenne, ha „nyomulnál”? Mi lenne, ha azt mondanád: „Akarok még valamit Tőled, Uram! Kérlek, adj nekem! Kérlek, vezess engem!”

 

3) Aztán volt még egy csapat, akik szintén nem voltak túl nagy előképzettséggel ellátva. Nem azzal küldték el őket állásinterjúkról, mert túlképzettek lettek volna. 🙂

Luk 2:8a Pásztorok tanyáztak azon a vidéken… 

Luk 2:10 És az angyal így szólt: Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely minden nép öröme lesz, 

Isten nekik is mutatott valamit. Azt mondta: „Nagy öröm minden népnek! Ő a Megváltó, Ő a Messiás, Ő az Úr.” Csodálatos kijelentés! Isten azt mondta nekik: „Figyeljetek! Ez öröm lesz. Menjetek el, és örvendjetek!”

Ez megáldja a szívemet megint. Mert Isten azt mondja nekünk: „Gyere, nézd Jézust, és örülj abban, Aki Ő. Ismerd meg Őt, és Ő lesz az életed öröme. Gyere Őhozzá! Ő nem terheket ad neked, Ő nem nehezebbé teszi az életed, Ő nem bántani akar téged, Ő nem szenvedést hoz neked. Nem! Ő lesz az életed öröme.” Lesznek nehézségek? Valószínűleg. Meglesz viszont Jézus. Ő nagy öröm lesz neked.

Aztán mit csinálnak a juhászok? Elmennek oda, megnézik, örvendeznek, elámulnak. Azt mondják: „Te jó ég! Ő a Messiás. Ő fog megmenteni bennünket. Ráadásul Ő lesz az Úr. Ő uralkodni fog. Mekkora csoda ez, hogy láthatjuk Őt!” Mit csinálnak ezután? Elmennek és hirdetik mindenkinek, Luk 2:17. Mondták mindenkinek ezt: „Tudjátok, mit láttunk? Tudjátok, mi történt velünk? Isten szólt hozzánk. Isten elmondta nekünk. Isten beszélt erről nekünk, és láttuk Őt.”

Miért beszéltek erről? Isten nem mondta nekik: menjetek és hirdessétek mindenfelé! Sehol nem látod, hogy ezt mondta volna nekik. Mégis mi történt? Azt mondta nekik: ez minden népnek az öröme lesz. A juhászok azt kérdezték maguktól: „Ha ez minden népnek az öröme lesz, akkor miért ne lehetnék én, aki elmondom? Akkor miért ne beszélhetnék róla én? Miért ne láthatnám én az ő örömüket?”

Emlékszel, Péter mit mondott Jézusnak Ján 21-ben, amikor Jézus újra megjelent neki? Péter megtagadta Őt, Péter elhagyta Őt, Péter gyáva volt, Péter mindent elrontott, és Jézus azt mondja neki: Én azt akarom, hogy te szolgálj. Péter erre azt feleli: én nem… én nem szeretlek annyira. Egy értelemben ezt mondja Jézusnak: én nem szeretlek annyira. Jézus azt mondja: Én azt akarom, hogy te legyél az. „Miért nem lehet valaki más?”

Onnan, hogy miért ne lehetne valaki más, később Péter azt mondja: hadd legyek én! Aztán Pál azt mondja: Hadd legyek én! Ézsaiás Ézs 6-ban azt mondja: „Hadd legyek én! Hadd beszéljek én róla. Uram, ha kell Neked valaki, csakúgy bárki, akkor az lehetnék én? Lehetnék én? Kérlek!” A juhászok is így voltak: Miért ne lehetnénk mi ezek?

Miért beszélünk erről a hírről? Nem azért, mert valaki üt minket, hanem 2Kor 5:14 a Krisztus szerelme az, ami szétfeszít bennünket. Ez szorít, beszélnünk kell Róla, Jézusról, Akivel mi találkoztunk. Arról az Erős Istenről, arról a Csodálatos Tanácsosról, arról az Örökkévaló Atyáról, a Békesség Fejedelméről, Aki békét hozott a mi szívünkbe. Róla akarunk beszélni, mert örömöt találtunk Őnála.

 

4) A bölcsek, Mát 2:1-12. Ők is láttak valamit. Valamit, ami nagyon kicsi. Mit láttak? Egy csillagot. Valahol valószínűleg olvastak egy próféciát: csillag támad Jákóbból … ; vagy ki tudja? Az Írás nem mondja el, hogy mi tudtak, de látták a csillagot, és követték. Értették. Amikor megérkeztek – Mát 2:2 –, akkor értik, hogy ez a zsidók Királya.

Mát 2:11 Bementek a házba, és meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és arcra borulva hódoltak neki… 

Imádták Jézust. Nekik ez volt a részük: imádni Őt. Ezek az emberek kockáztattak. Ők nem földönfutók voltak, hanem bölcsek valahol Napkeleten. Valószínűleg volt pozíciójuk. Volt némi gazdagságuk, és utaztak. Ami nem úgy nézett ki, hogy repülőre ültek, hanem kockáztattak: otthagyták az otthonaikat, rablókkal találkozhattak; de magukra vették ezt a dolgot. Azt mondták: imádni akarjuk Őt! Igazán ezért vagyunk mi is itt. Eljövünk és imádni akarjuk Őt. Mát 2:4-5 Izraelben a papok és az írástudók is tudták, hol születik meg a Messiás. Egy különbség volt: ők nem mentek el oda. Ők nem mentek oda megnézni, ők nem mentek imádni. Ők nem mentek utána.

Sokan mondják: Hogyan lehet tudni Isten akaratát? Ám Isten akaratával nem az a nagy kérdés, hogy tudjuk-e? Az a nagy kérdés: Járunk-e benne? Mert sokan tudják, le van írva, a legnagyobb része a Bibliában van, nem kell nagyon gondolkoznod rajta, de járunk-e benne? Követjük-e? Utána megyünk-e? Ezek a bölcsek utána mentek.

Sosem az a kérdés, hogy van-e elég időm, hanem az, hogy utána megyek-e. Sosem az a kérdés, hogy elég közel van-e, hanem az, hogy elmegyek-e oda. János bácsi itt van velünk. Utazik a „világ végéről”. Úgy tudom, hajnali kettőre, vagy később ér haza minden istentisztelet után. Volt egy EUROCON, amikor Türkmenisztánból jött egy busznyi ember. Egy hetet utaztak a busszal, itt voltak egy hetet a konferencián, aztán visszamentek egy újabb hét alatt. Sosem az a kérdés, hogy milyen messze van, mennyi időm van, hanem az, hogy elmegyek-e, hogy utánamegyek-e, hogy értékes-e nekem. Ezek a bölcsek mentek, és mi is. Zsid 12:22 mi nem egy helyhez jöttünk, nem egy szervezethez jöttünk, hanem a gyülekezetbe jöttünk. Jézushoz jöttünk, és Őt találtuk meg. Az életnek a helyére, a kapcsolatnak a helyére jöttünk, a tartalomnak a helyére jöttünk.

Mát 2:11 Majd kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. 

Ezek a bölcsek imádták Jézust. Még valamit csináltak azonban, támogatták őket. Hoztak ajándékot: aranyat, mirhát, tömjént. Igazán úgy gondoljuk, hogy ez praktikus dolog volt József családjának. Mert hamarosan menekülniük kell, és ennek lesz haszna az életükben. Arra gondolok, hogy ezeknek a bölcseknek valószínűleg nem volt nagy dolog, amit hoztak, de épp ez a lényeg, hogy ők csak imádták Istent. Aztán amint imádták Istent, az áldás volt valaki másnak. Az gondoskodás volt valaki más számára.

Veled is így van. Jársz Istennel, és nem is tudod, de valaki látja a hitedet, és valakinek az élete felépül. Te adsz Isten munkájára, és nem is tudod, de valaki meg van áldva, vagy valakinek az élete megmenekül. Te imádkozol, és nem is tudsz róla, de valaki hallja azt, és továbbmegy Istennel, holott meg akart állni. Lehet, hogy nem is tudod, hogy mit jelent az, amit csinálsz, és az, ahogy élsz, de az életednek óriási a súlya, jelentősége és haszna van.

A gondolat igazán az: Mária, József, a juhászok, a bölcsek – négy eléggé különböző csapat, de Isten összehívta őket egy helyre. Igazán ilyen a mi életünkben is ez, hogy Fil 3:14 Isten magas és szent elhívása mindannyiunk életében jelen van, de nem ugyanaz. Mindnyájunknak más és más. Ugyanazon a helyen vagyunk, de Isten más céllal hív el minket ide. Járjunk benne! Ne álljunk meg, hanem menjünk tovább!

Mint ahogy Mária, forgatta a szívében és növekedett. A juhászok látták, örültek, és aztán azt mondták: „Miért ne mehetnénk tovább? Miért ne hirdethetnénk ezt?” Vagy mint a bölcsek, akik azt mondták: „Elmegyünk, imádjuk Őt, de miért ne adhatnánk valamit? Miért ne áldhatnánk meg őket valamivel?” Ez a csoda az életünkben, hogy Isten összehív bennünket, Jézusra nézünk, ez mindnyájunknak más, de Isten összeköti az életünket. Aztán – láss csodát – itt a gyülekezet, és járunk Istennel együtt. Ámen.

 

Mennyei Atyánk! Köszönjük Neked ezeket a gondolatokat. Megmutattad Magad Jézusban, megmutattad magad a próféciákban, és megmutattad Magad az Igédben. Annyira hálásak vagyunk, Urunk. Áldunk és dicsőítünk Téged!

Ámen.

Kategória: Egyéb