Maradj meg Benne & Isten emlékszik rád & Elrejtem vagy leleplezem az URat

2014 július 16. szerda  18:30

P. Elshan: Maradj meg Benne

Nagy várakozásunk van az utazásunk során. A feleségemmel néhány hetet Baltimore-ban töltöttünk, mielőtt Budapestre jöttünk. Nagyszerű konferenciánk volt ott. Utána elutaztunk Isztambulba, és ott is töltöttünk kis időt. Annyira bátorító volt látni, hogy a drága Tawfiek vezette ott a gyülekezetet! Felém személyesen rengeteget szolgált. Már azzal is, hogy Isztambulban van, mert ez nem könnyű.

Ráadásul olyan emberek között van, akik nagyon különböző nyelveket beszélnek. Van egy hölgy, aki csak arabul beszél, van három férfi, akik fárszi nyelven beszélnek és kicsit törökül, és van ott egy amerikai, aki csak angolul beszél. Különböző nyelvű emberek, és Tawfiek ott volt velük egyedül. Valóban bátorított engem.  Ez Jézusról beszél, ahogy Ő építi az Ő Gyülekezetét.

Lehet, hogy nincs elég kapacitásunk – nyilván nem lehet ugyanabban az időben két-három nyelven beszélni –, de Isten ott van, és Neki van egy isteni menedzsmentje. Ami tőlünk el van várva, ez az, hogy ott legyünk. Legyünk ott, ahol Isten végzi a munkáját, és engedjük, hogy Ő szeressen az Ő módján. Nem úgy, ahogy én akarom, hogy Isten szeressen engem, hanem ahogyan Ő gondolja.

Utána láthatjuk megtörténni a csodákat. Látjuk, hogy Isten az Ő kegyelméből tanítványokat ad a gyülekezethez. Azután látjuk az üldöztetést és a nyomást, de ezzel egy időben láthatjuk Krisztus győzelmét is a gyülekezetben.

Ján 12:24 Bizony, bizony mondom nektek, ha a búzaszem földbe nem hull, és el nem hal, csak egymaga marad, ha pedig elhal, sok termést hoz.

Mi is olyanok vagyunk, mint ez a mag, kell, hogy a földbe essünk. Amikor átmegyünk a nyomáson, lehet, hogy senki sem látja, de Isten látja, Isten pontosan tudja, és a nyomás alatt Isten dolgozik bennem. Ennek eredményeként meghalok magamnak, de utána van növekedés abból az egy pici magból. Ez Isten munkája.

Nem szeretem, ha nyomás van rajtam, nem szeretem, ha üldöznek, nem szeretem a kríziseket. Szeretem a kényelmet, szeretem, amikor könnyen mennek a dolgok, szeretem a rövidebb utakat, nem pedig a hosszú utakat. Istennek azonban különös gondoskodása van: ez a kereszt, és ugyanakkor a feltámadási élet, a halál, és ugyanakkor a bevégzett munka győzelme, amikor rájöhetek, hogy Isten gyümölcsöt terem rajtam keresztül.

Nagyon örülünk, hogy ez alkalommal velünk vannak Budapesten a drága barátaink. P. Yusif nagyon jó barátom. Ő az egyik helyettes pásztor a bakui gyülekezetben, ahogy én is, és a missziós irodát irányítja. Ámulatba ejtő szolgálata van. Egy elemgyógyintézetben is szolgál, minden szombaton elmegy oda, amikor Azerbajdzsánban tartózkodik. Ő üzletember, teljes időben dolgozik, és van szép felesége és nagy családja.

Én úgy hívom őt, hogy a Szent Szellem helyettese, segít a Szent Szellemnek. Persze nyilván csak viccelek. Tényleg bárhol megtalál, nem tudok elbújni előle. 🙂

P. Yusif: Isten emlékszik rád

Először is, a gyülekezet nevében szeretnék köszönetet mondani, és üdvözölni titeket. Szeretném megköszönni, hogy megengedtétek Erikának, hogy P. Elshan felesége legyen. Mert az ő házasságuk nagyszerű példa arra, hogy milyen Krisztusban egy házasság. A szolgálatukban valóban láthatjuk Krisztus szívét, az azeri Krisztust és a magyar Krisztust együtt. 🙂

Üdvözletet hozok a bakui gyülekezettől, különösképpen P. Fuadtól. Emlékszünk rátok, és szeretünk titeket. Köszönjük P. Kendének, hogy meghívott minket… Először vagyok itt, és ez az első alkalom, hogy a családommal – egy feleségem és három lányom van – együtt utazhatok.

Érdekes világban élünk. Mindenki szeretné, ha emlékeznének rá. Szeretnénk biztosra menni, hogy az emberek emlékeznek ránk. Néha nagyon nehéz az élet. Nehéz a gyülekezetben lenni, nehéz a munkahelyünkön lenni. Megkérdezhetnénk magunktól: „Az emberek emlékezni fognak rám? Emlékeznek arra, hogy mit tettem egy-két évtizede?”

Ahogy P. Elshan is említette, hét éve szolgálok egy elmegyógyintézetben. Kb. kétezer ember van ott. Emlékszem, hogy amikor elkezdtük, „csak” kilencszázan voltak. Ahogyan a gazdaság változott, az embereknek mentálisan nagyon nehéz lett élni ebben a világban. Nem tudnak normális életet élni, és bejönnek ebbe a kórházba. Érdekes, hogy a családjuk elfeledkezik róluk. Hatéves kortól kilencvenéves korig vannak ott emberek.

Ézs 49:14-16a De Sion így szólt: Elhagyott engem az ÚR, és elfeledkezett rólam az Úr!Hát elfeledkezhet-e az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha ő el is feledkezne, én nem feledkezem el rólad!Íme, a tenyerembe véstelek téged,

Igen, egy anya elfeledkezhet a gyermekéről. Lehet, hogy nem pici korában, lehet, hogy később. Lehet, hogy meg sem látogatják a saját gyereküket, ez megtörténik a világban. Hívőkként lehet ilyen kivetítésünk: Isten emlékszik rám? Ez nagyon érdekes, hogy el is hagyhatjuk a gyülekezetet, mert ez a kivetítés van bennünk: „Isten vajon emlékszik rám? Emlékszik Isten arra, amit tettem?”

Lehet, hogy elhagyjuk a gyülekezetet, elmegyünk a világba, és próbálunk azért küzdeni a világban, hogy emlékezzenek ránk. Isten viszont azt mondja: „Én téged el nem hagylak. Én terólad el nem feledkezem. Belemetszettelek a tenyerembe. Te az Enyém vagy. Ne keresd ezt a világban, mert ott felejtenek az emberek. Ebben a világban te senki sem vagy. Csak egyike a trendeknek, képeknek, és része vagy a statisztikának, de Én emlékszem rád. Te az Enyém vagy.”

Szeretnélek titeket bátorítani, és magamat is: Isten emlékszik ránk, Isten szeret minket. Ez ámulatba ejtő! Amikor erre emlékszünk, akkor nem érdekes, hogy az emberek emlékeznek-e rám, vagy sem, mert Isten emlékszik rám. Ámen.

 

P. Kende: Elrejtem vagy leleplezem az URat

Milyen jó gondolat ez: Isten nem a teljesítményünkre, nem a pénzünkre, nem a hozzáállásunkra emlékszik, hanem rólunk emlékezik meg! Ő személyes velünk. Nem a dolgaink érdeklik, hanem igazából mi érdekeljük Őt. Ez tulajdonképpen eleinte kicsit ijesztő, mert azt mondjuk: „Mi van? Mit akarsz Isten? Mit adjak még oda?” Isten azt mondja: Csak magadat add! „Upsz! Ez az egy dolog az, amire nem vagyok készen. Szívesen adok valamit, de ami engem illet, az más kérdés.” Ám Isten minket keres, ránk vágyik, nem a dolgainkra. Hála Istennek ezért!

Az evangéliumokból csemegézünk ezen a nyáron, szinte már folyamatosan.

Mát 19:13 Ekkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy tegye rájuk a kezét, és imádkozzék értük, a tanítványok azonban megdorgálták őket.

Három dolog ebből a versből:

1) Miért jöttek? Áldást akartak. Azt akarták, hogy Jézus megáldja ezeket a gyerekeket. Keresték az Urat. Igazán a megfelelő okból jöttek. Azt akarták, hogy legyen meg ez a betakarás, ez az áldás a gyerekükön. A helyes okból jöttek. Jak 4:2-ben arról olvasunk, hogy időnként mi nem a megfelelő okból megyünk. Imádkozunk, de az csak önérdekről szól, kérünk, de igazán a mi vágyunk mind.

Ahogy ma reggel imádkoztunk a reggeli ima-összejövetelen, akkor olyan jó volt gondolkodni az imáról. Mindenki megosztott egy gondolatot. Valaki azt mondta: Az ima nem arra lehetőség, hogy én megváltoztassam Isten szívét, hanem Neki lehetőség, hogy megváltoztassa az én szívemet.

A tanítványok jönnek Jézushoz, és azt mondják Neki: Hadd legyen úgy, hogy egyikünk a jobb kezed felől, másikunk a bal kezed felől ül, amikor eljössz a királyságodban!; Márk 10:37.

–          Jézus, kérünk Téged!

–          Mire?

–          Előléptetést kérünk.

–          Miről beszéltek egyáltalán? Nem is tudjátok, hogy miről beszéltek. Nem tudjátok, mit kértek, és nem is helyes, hogy kéritek. – mondja nekik Isten.

Ezek a szülők odavitték a gyerekeket, és azt látjuk, hogy Jézus helyeselte ezt. Ez annyira jelentős nekünk! Részben ezért van, hogy hozzuk a gyerekeinket istentiszteletre, amíg még lehet őket hozni. Mert arra vágyunk, hogy áldást kapjanak az Úrtól a tanításon át, a gyülekezettől, az embereken keresztül, bátorításon keresztül, barátságokon keresztül. Ez nagyszerű dolog, hogy itt vannak a gyerekeink, és lehetnek kapcsolataik idősebbekkel, felnőttekkel, akik törődnek velük. (Viszont most nem ez az üzenet.)

2) Van itt egy meglepő akadály. Jönnek és a megfelelő okkal jönnek Jézushoz. Jönnének Jézushoz, de valaki az útjukba áll. Meglepő, hogy ki áll az útjukba. A tanítványok. Hirtelen átmennek testőrbe. „Nem lehet Jézushoz jönni! Nem lehet jönni Hozzá! Nem jöhetsz Jézushoz.” Milyen meglepő, hogy ők azok. Tűnődöm, hogy miért. Lehet, hogy azért, mert ezek a gyerekek nem hoztak öt kenyeret és két halat? Mert aki hozott, az jöhetett, de ezek nem jöhetnek, mert nem hoztak semmit.

Olyan érdekes! Észrevetted? Az evangéliumokban mindig jönnek a farizeusok, és folyton kísértik Jézust: „Hé! Mondd meg nekünk! Mondd meg nekünk!…” Milyen érdekes, hogy a tanítványok az ő útjukba nem álltak. „A Mester nem ér rátok! Hé, hagyjátok abba, amit csináltok! Nem kell ez a piszkálódás. Elég ebből! Beszélgessetek inkább egymással. Bántsátok egymást tovább. Csak csináljatok valami mást!” Nem, ez egyszer sem fordult elő.

Jönnek a farizeusok – Mát 19:3-tól – és ők jöhetnek, persze. A tanítványok csak udvariasan félreállnak. Azután jönnek a gyermekek. Mi a különbség? A gyermekek értéktelenek. Ebben a kultúrában a gyerekek nem voltak igazán értékesnek tekintve. Mi ezt másként gondoljuk, de mi sokszor átesünk a ló túloldalára. Annyira fontosak a gyermekeink, annyira óvjuk őket, a széltől is, annyira minden őrájuk összpontosul, hogy könnyen lehet, hogy önzővé neveljük őket, és megengedjük, hogy megraboljanak az életünktől. (Nem én, mert én tökéletes szülő vagyok. :-))

Mi itt a gondolat igazán? Jönne valaki Jézushoz, és a tanítványok odaállnak az útba: „Állj! Te nem vagy fontos. … Te farizeus vagy? Csak tessék, csak tessék!” Micsoda fura felmérése ez a dolgoknak? Miért beszélek erről? Azért, mert a szívünkben ez könnyen megy.

Jak 2:2-5-ben arról beszél: bejön valaki a gyülekezetbe, menő márkájú autóból száll ki, jól van öltözve, és fenntartott helyeink vannak elöl a számukra. Olyan könnyen tesszük ezt, hogy megkülönböztetünk, felmérünk! „Te értékes vagy. … Te értéktelen vagy.” Olyan könnyen megvan ez, nem is kell gondolkodnunk rajta.

Különböző mércéink vannak, de helytelenek. „Hé! Te segíthetsz nekem, te hasznomra lehetsz. Lehet valamilyen előnyöm az ismeretségünkből. Te értékes vagy.” A másikhoz pedig: „És te mit akarsz? Te mit is akarsz?” Olyan könnyen csináljuk ezt. Az Írás figyelmeztet minket erre, és azt mondja nekünk:

3) Ez Isten dicsősége.

1Kor 1:26 Mert nézzétek csak a ti elhívatásotokat, testvéreim, hogy nem sokan vagytok bölcsek test szerint, nem sokan hatalmasok, nem sokan nemesek.

Ez nem túl hízelgő, de fontos vers. Miről beszél? Azt mondja, hogy nem sokan bölcsek, nem sokan hatalommal bírók, és nem sokan nemesek. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy Isten elhív embereket, megment embereket, akikre a világ nem tenne nagy árcédulát. Bejönne valaki a gyülekezetbe, akiről a világ azt kérdezné: „Hát ez? Ez honnan került ide? Ezt árleszállításon szerezted, Isten? Tizenkettő egy áráért?”

Ahogy P. Yusif is mondta: Isten személyes, látja az értéket, és drágának tart minket. Függetlenül attól, hogy mit tettünk, hogy honnan jövünk, hogy kinek számoljuk magunkat, Isten drágának tart bennünket. Ne értsük félre, Isten nem abban gyönyörködik, hogy valaki ostoba, hogy valaki szegény, hogy valaki rövidlátó, hanem megfogja az életét és megfordítja az életét, és ebben gyönyörködik. Egy zárkózott embert nyitott emberré tesz, egy megkötözött embert szabaddá tesz. Egy buta embert bölccsé tesz. Istennek az ereje ebben látszik.

Bárki tud egy nagy koponyának, egy nagyon okos embernek sok pénzt adni, aztán dicsekedni vele: „Milyen okos emberem van! Megvettem ezt az okos embert, nézd!” Isten azt mondja: „Mit szólsz ehhez? Fogok egy egyszerű embert, és adok neki bölcsességet, mélységet, szeretetet, szabadságot, és az Én Igémet, aztán nézd meg! Ez az Én hatalmam.”

Miért fontos erről beszélnünk? Mert Isten ments, hogy ilyen ember legyek, hogy valaki jönne Jézushoz, én pedig az útjába állok. A Zsolt 69:6-ban látjuk ezt az imát: „Uram, add, hogy akik Benned bíznak, ne szégyenüljenek meg énmiattam! Hadd ne legyek én a szégyenére a Te munkádnak! Uram, Istenem, kérlek, hadd ne álljak az útjába annak, aki Hozzád akarna menni! Hadd ne legyek én az, aki visszatartja őt egy ostoba okból kifolyólag.”

Egyébként, ez nagy üzenet nekünk, hogy vannak emberek, akik hívők, de udvariatlanok, kemények és türelmetlenek. 2Tim 2:24 legyen az Úr szolgája szelíd, kedves, türelmes… Ez mindnyájunkról szól. „Igen, figyelj pásztor! 2Tim 2:24 te legyél ilyen! Nekem viszont nem kell ilyennek lenni, én nem vagyok lelkipásztor.” Állj! Ha hívő vagy Jézusban…

Olyan könnyű ilyennek lenni, hogy valaki menne Jézushoz, és modortalan vagyok, és megállítom. Az udvariatlanság, a keménységem miatt, vagy amiatt, hogy jobban tudom, az útjába állok, és megakadályozom őt. Isten ments, hogy így legyen! Olvasunk a tanítványokról, és könnyű lenne azt mondani: én soha nem tennék ilyet! Uram segíts, hogy tényleg ne legyen így!

Luk 19-ben látjuk Zákeust, aki kicsi volt és közutálatnak örvendett. Erre gondoltam, hogy oda akart menni Jézushoz, látni akarta Jézust, de nem láthatta Őt, mert nagy volt a tömeg. Isten ments, hogy valaha olyan közel legyek Jézushoz, hogy azzal kizárjak valakit. Isten ments, hogy olyan „elit” legyen dolog, hogy csak egy kizárólagos csapatnak legyen ez lehetséges, amibe a másik nem fér bele. „Ez csak a pásztoroknak szól! Ez csak a gyülekezetvezető pásztoroknak szól!” Nem!

Jézus más. Hozzák Hozzá a gyerekeket, az értékteleneket, a jelentékteleneket, azokat, akik nem számítanak másnak. Olyannyira, hogy a tanítványok azt mondják: „Ne zavard! Elfoglalt ember. Neki fontos dolgai vannak. Ne gyere!” Jézus azt mondja: Miről beszéltek? Isten ments, hogy valaha olyan „magas” legyek, hogy ne lehessen látni tőlem az Urat, hogy a büszkeségem annyira felemelje a szívemet, hogy beszélek Jézusról, de nem lehet látni Őt, nem lehet hallani Őt, nem lehet találkozni Vele. Mert annyira el vagyok telve a dologgal.

Ez nagyon egyszerű, de nagyon fontos üzenet. Isten azt mondja nekünk: „Figyelj! Ez az Én dicsőségem, hogy fogadok valakit, aki nem nagy értékű. Akit más nem lát fontosnak, akit más nem lát jelentősnek, befogadom őt, helyet adok neki. Azt mondom neki, hogy Ef 1:6 el vagy fogadva a szerelmesben. Azt mondom neki: nem hagylak el téged, el nem távozom tőled. Tanuld az Én kegyelmemet, alapozd meg a szívedet az Én kegyelmemben.”

Amint ez történik, az az értéktelen ember felismeri az értékét, és aztán jár abban, és gondolkodik abban, és él abban, és tekintéllyel él, és szeretettel él, és szolgálattal él. Lehet, hogy nagyon sok területen az életében nincsenek rendben a dolgok, de van szolgálata, van bátorítása, mert megtalálta az Urat személyesen. 1Kor 1-ben folytatja:

1Kor 1:27 Hanem a világ bolondjait választotta ki magának Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket, és a világ erőtleneit választotta ki magának Isten, hogy megszégyenítse az erőseket,

Ez a gondolat, hogy Isten kiválasztotta az értékteleneket. Mire? Arra, hogy megszégyenítse a világ bölcseit, hogy megszégyenítse a világ erőseit. „Meg akarom mutatni, hogy Én tudok tekintélyt adni valakinek, akinek a világ nem ad nevet, sikert, csillogást.” (P. Yusif üzenetén nem jutok túl.)

Nem tudom, van-e itt valakinek járdába öntött csillaga, tenyérlenyomata a hírességek között. Nem sokan vagyunk így! Viszont ez azt jelenti, hogy van egy rossz hírem a számodra: „Eltoltad. A te életed értéktelen. Ha lenne ott csillagod, akkor értékes lenne az életed. Így azonban őszintén sajnálom, részvétem!” Micsoda ostobaság ez! Mennyire nevetséges!

Isten az mondja: „Mit szólsz ehhez? Nálam örök emlékezeted van. Ez az Én dicsőségem, hogy fogom az értéktelent, a méltatlant, és értékessé, méltóvá és dicsőségessé teszem.” Luk 8-ban van egy eset, ahol Jézus fog egy értéktelent, egy jelentéktelent. Nézd meg ezt az embert!

Luk 8:27a Amikor partra szállt, szembejött vele egy ember a városból, akiben ördögök voltak,

Mit látunk ennél az embernél? Kívül volt a városon, kívül volt bármilyen házon, kívül volt bármilyen ruhán, és az eszén is kívül volt. A sírokban él. (Egyébként lenyűgöz a kultúránkban ez a „halálimádat”. Minden televan halállal. Ez Sátán.) Ez az ember sírokban él, Mát 8-ban azt olvassuk, hogy mindenki rettegett tőle, a közelébe sem lehetett menni. Mi értéke van egy ilyen embernek? Ez az ember gyakorlatilag egy démon, mert meg van szállva. Mi történik vele? Isten megragadja az életét, és megfordítja az életét.

Luk 8:35 Az emberek pedig kijöttek megnézni, mi történt, és félelem fogta el őket, amikor odaértek Jézushoz, és az embert, akiből az ördögök kimentek, felöltözve, ép elmével Jézus lábánál ülve találták.

Az emberek megrettennek ezen, és azt kérdezik: „Mi ez? Mi történt?” Jézusnak azt mondják: Menj innen! Gondolj bele, nem tudták elfogadni Jézust. Az ember könyörgött: „Jézus, hadd menjek Veled. Tanulni akarok Tőled. Így akarok élni. Veled akarok lenni.”; de Jézus elküldte őt az emberekhez:

Luk 8:39 Térj vissza otthonodba, és beszéld el, milyen nagy dolgokat tett veled Isten. El is ment, és az egész városban elhíresztelte, milyen nagy dolgokat cselekedett vele Jézus.

Az elején ő egy démon, most pedig egy prédikátor. Az elején rettegett tőle mindenki, és most ő hívja az embereket Jézushoz. Az egész tíz városban elhíreszteli, hogy mit tett vele Jézus.

Gondolj erre, hogy nagyon sok ember nem tudja elfogadni Jézust, mert Sátán sikeresen épített a szívében valamit Jézus ellen. Épített valamilyen hazugságot egy hazug valláson keresztül, épített egy hazug elvárást egy hamis prédikátoron keresztül, épített egy hamis elképzelést Istenről egy gonosz tekintélyen keresztül, és nem tudják elfogadni Jézust.

Jézus viszont azt mondja neked: „Menj és híreszteld, menj és hirdesd ki, mert Rám nem kíváncsiak, de téged ismernek.” Tőled azt kérdezik: „Veled mi történt? Miért van, hogy ezt olvasod? Régen nem ezt olvastad. Miért van, hogy ilyen az életed? Régen nem ilyen voltál. Beszélj erről!” Jézus azt mondja: Beszélj erről! Igazán ez az üzenetünk. Az üzenetünk: én egy nagy bűnös vagyok, Krisztus pedig nagyobb, mint az én bűnöm. Ő nagyobb megváltó, Zsid 9:26. Ez a csoda.

Ebben a részben két dolgot látunk. Látjuk a törvényt, ami távol tart engem Istentől, és látjuk Jézust, Aki a kegyelem Istene, és azt mondja:

–          Engedjétek, hogy Hozzám jöjjenek! Engedjétek, hogy Hozzám jöjjenek!

–          Miért?

–          Mert Én értéket tulajdonítok nekik.

–          De Jézus, ők nem tudnak semmit tenni Érted!

–          Én értéket tulajdonítok nekik. Ez a kegyelem. Ez az Én kegyelmem.

Ez a különbség. A törvény kiváló környezet a viselkedésre és a teljesítményre és az előadásra, de a kegyelem az egyetlen környezet, amiben növekedhetünk. Jézussal ebben a környezetben vagyunk. Behív minket, és azt mondja: Engedd, hogy értéket adjak neked!  Olyan könnyű távol maradni egy hamis dolog miatt, de Jézus azt mondja: „Gyere, Énhozzám, mert Én adok neked. Az Én kegyelmem ad neked. Ismerj meg Engem, és Én adok neked, és vezetlek téged. Gyere Énhozzám!” Ámen.

Atyánk! Köszönjük ezt az üzenetet. Köszönjük, Istenünk, hogy nem a bölcseket vagy az erőseket vagy a nemeseket hívtad el, hanem megmutattad nekünk, hogy Te kegyelmes Isten vagy. Semmit nem tudunk Neked adni, hogy kiérdemeljük az üdvösségünket, hogy kiérdemeljük azt, hogy megállhassunk Előtted. Te ezt kegyelemből nekünk adtad. Köszönjük, hogy láthatunk az Írásokban, és láthatunk Téged az evangélium üzenetében.

Atyánk, köszönjük a szereteted felénk. Csodálatos Isten vagy, és Te csodálatos emberekké teszel minket a kegyelmedből. Emlékszünk, hogy kik voltunk előtte. Mint az ember, aki a temetőben élt. Ám Rajtad keresztül mostmár józan elmével állunk, mert találkoztunk Veled. Köszönjük!

Jézus nevében, ámen.

Kategória: Egyéb