Maradandó sebhely

2017 május 10. szerda  18:30

Zsolt 63:15 (2-6) Ó, Isten, te vagy az én Istenem! Téged keres, téged szomjaz a lelkem, utánad sóvárog testem, mint a kiszáradt, elepedt föld, amelynek nincs vize, hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélhessem hatalmadat és dicsőségedet. Hiszen kegyelmed jobb az életnél. Ajkam hadd dicsérjen téged! Hadd áldjalak ezért életem fogytáig, hadd emeljem föl kezemet a te nevedben! Mintha zsíros falatokkal és kövérséggel telne meg lelkem, amikor víg ajakkal dicsér téged a szám!

Az egyik keresztény énekes-dalszerzőnek van egy dala, ami így kezdődik: A sebeink a kegyelem jele az életünkben. Merthogy mi azt hinnénk, hogy sebek hiánya azt jelenti, hogy Isten megvéd minket. Azt gondoljuk, hogy a sebeket a saját hibánkból szerezzük. A sebek azonban része Isten munkájának az életünkben. A dal úgy folytatódik: Jól van a lelkem. Ez a legfontosabb. Lehet, hogy a testem nincs rendben, lehet, hogy a körülményeimben sincs minden rendben, de a lelkemben van valami mély bennem.

Ez egy gyönyörű zsoltár. Miért is annyira nagyszerű? Elsősorban azért, mert bátorít, amikor olvassuk, imádat van benne. Hol volt Dávid ekkor? Ott volt a trónján Jeruzsálemben? Ez az az dal, amit akkor írt, amikor bevitték a szövetség ládáját? Nem. Igazából ez évekkel később íródott. Akkor, amikor Absolon ült a trónon Jeruzsálemben. Dávid pedig egy barlangban élt, másodjára az élete során.  A szavakból, amiket itt mond, úgy látszik, hogy rátalált egy titokra az életében. Megismerte, mi a legfontosabb, és Isten tett valami mélyet benne. Volt ott egy sebhely.

A sebhely azt mutatja, hogy volt egy seb, ami begyógyult. Egy értelemben Isten megsebez minket. Megsebez. Nem mindig azt teszi, amit mi szeretnénk. Elvisz minket egy barlangba, azaz belevisz minket bizonyos körülményekbe. Nem azért, hogy megsebezzen, hanem azért, hogy legyen gyógyulás, és később sebhely. Nem a testünkön, hanem a lelkünkben. Isten szeretne valamit tenni.

Ezekben a versekben láthatjuk a sóvárgást Isten Igéje után. Dávidnak nagyon sok baj volt az életében. A kegyelem nem védte meg őt a bajtól. A kegyelem igazából bajba sodorta őt. Tudod, mit mondott Dávid?

Zsolt 34:19 (20) Sok baj éri az igazat, de valamennyiből kimenti az ÚR.

„Kaptam sebeket, de átmentem ezeken, és Isten tett valamit a szívemben.” Ez nagyon tetszik nekem, gyönyörű!

Tehát Absolon ül a trónon, Dávid pedig barlangban van. Azt hiszem, én eléggé el lennék csüggedve. Valószínűleg nagyon zavarna ez a helyzet. Merthogy: „Nekem kellene trónon lenni! Absolon trónbitorló. Én vagyok a király. Mit csinál ő ott? Istenem, Te kentél fel engem! Igaz, elbuktam, de aztán megbántam, és Te helyreállítottál. Most akkor ez mi?”

Dávid barlangban van. Mit mondott? Sóvárog a lelke a trón után? „Ó, bárcsak visszamehetnék a trónra! Az emberek szolgálnának engem, várnának. Azt tennék, amit én akarok.” Nem!  Zsolt 63:1(2)-ben azt mondja: Téged keres, Téged szomjaz a lelkem. „Dávid! Te nem a trónról gondolkodsz? Nem is a koronáról, vagy a szolgákról, vagy az otthonodról? Egy barlangban élsz, és te Isten után sóvárogsz?” Csodálatos!

Sokszor, amikor bajba kerülünk, sok minden után sóvárgunk, de nem Isten után. „Istenem! Vedd el ezt a bajt! Istenem, bánj el ezzel az emberrel! Én erre vágyom! Tedd ezt! Szükségem van arra, hogy ezt csináld, Istenem! Könyörgöm. Böjtölök. Annyira éhezem erre!” Isten azt kérdezi: Rám éhezel?

Dávid a pusztában volt, ahol nem volt víz. „Nem szeretnél inkább vizet inni?” „Igen, szeretnék, de inkább Istenre szomjazom. Annyira nagyon szükségem van Rá!” Dávid sok éven át járt Istennel, és sok bajba is került, de megtalálta a legfontosabbat az életében.

Zsolt 63:2(3) láthassalak téged a szent helyen, szemlélhessem hatalmadat és dicsőségedet.

Itt vagyunk a szent helyen, ahol Itt van Isten jelenléte, és itt van Isten népe is. Örülsz, hogy van gyülekezeted? Eljöhetsz ide, hátrahagyhatod a problémád, bátorodhatsz, felépülhetsz, hallhatsz üzenetet, ami a mennyig repít, és itt a közösség, ami igen gazdag. Úgy megyünk el innen: Ah, de jó volt! Aztán egy-két órával később: Hova lett mindez? Mi történt? Egy-két nappal később érezzük már, hogy nincs erő, nincs semmi dicsőség. A főnököd kiabál veled, sok a probléma otthon. „Hol az a hatalom és dicsőség? A gyülekezetben láttam.” Viszont látom-e a saját tapasztalatomban? Ezt szeretné Isten az életünkbe.

A gyülekezet, a bibliaiskola annyira fontos! Ha ez személyesen nem visz engem Istennel valahova, akkor nem fog sokat jelenteni számomra. Ha nincs meg a saját hitem, ha nem megyek Isten elé hitben, ha nem járok abban, amit hiszek, akkor én is azt keresem: Hova lettek ezek?

Annyira felbátorodtam, amikor beszélgettem az egyik fiatallal. Nagyon jó volt! Néhány nappal később pedig már nem emlékeztem, hogy mit mondott. Emlékszem még az érzésre, de a többi eltűnt. Azt gondoltam, hogy Isten szólt hozzám, de… Isten szeretné, hogy saját hitünk legyen.

Zsolt 63:3 Hiszen kegyelmed jobb az életnél. Ajkam hadd dicsérjen téged!

Egy másik fordítás úgy írja: Isten állhatatos szeretete. A szó a héberben a kheszed. Ez Isten szövetségi szeretete, amit Isten minden egyes emberrel fenntart. Isten szövetséget kötött velünk, hogy mindig szeretni fog minket, hogy soha el nem hagy minket, nem távozik el tőlünk. A legrosszabb pillanatunkban, olyan bajban, amit mi okoztunk, Ő elkötelezte magát felénk. Egy értelemben mondhatjuk, hogy Isten soha nem fog elválni tőlünk. Soha nem fogja azt mondani: Itt a vége.

Dávid bűnt követett el. Szörnyű bűnt. Dávid nem volt nagyobb egyikünknél sem, Isten kegyelmére volt szüksége. Ez az állhatatos szeretet személyes volt számára. Isten nem adta fel vele.

Most ott van a barlangban. Lehet, hogy úgy érezte: „Isten feladta velem kapcsolatban. A körülményeim ezt mondják nekem. Azok ezt visítják: Megint itt vagy a barlangban! Lehet, hogy mégis Isten elhagyott. Lehet, hogy itt a vége.” Ám ez nem volt igaz, és Dávid tudta ezt. Azt mondta: „A Te szerető kedvességed, a Te állhatatos szereteted jobb az életnél, jobb a trónnál, jobb a palotánál, jobb egy kapcsolatnál, jobb bármilyen bűnnél, amit elkövethetnék. Jobb, mint az élet! Jobb bárminél, amit épp most kérhetnék. Jobb, mintha kiszabadítanál a barlangból. Jobb, mint hogy megváltoztatnád a körülményeimet. A Te szereteted, Te jelenléted, a gondoskodásod rólam, az, hogy beszélsz hozzám, jobb bármi másnál ezen a világon. Nem érdekel a barlang, csak a Te szereteted.”

Amikor Dávid vétkezett, és megbánta, azt mondta: Csak a jelenlétedet ne vond meg tőlem. Ez volt az egyetlen aggodalma: a személyes kapcsolata Istennel. Az, hogy Isten vele volt. Azt mondta: „Csak a jelenléted ne vedd el tőlem! Erre van szükségem.” Ez csodálatos! Köszönjük, Istenünk!

Ezekben a barlangbeli megtapasztalásokban, a legmélyebb pillanatainkban tudja elvégezni Isten a legnagyobb munkát. Lehet, hogy fáj, lehet, hogy ez az az idő, amikor keserűvé válhatnék, és lehet, hogy ezzel jön az életembe az, hogy ez jó ok feladni. Lehetnék sebesült, háborús veszteség. Mint aki a harcban megsérül, és leszerelik. Isten hozhat olyan dolgokat az életünkbe, amik nekünk nem tetszenek. Viszont ez az a hely, ahol Isten legjobb munkát elvégzi.

Sok minden történik, amikor hallgatjuk az üzenetet. Amikor elfogadjuk hitben, és járunk abban, akkor megváltozunk. Nagyon sok mindent Isten azért hoz be az életünkbe, mert mélyebb munkát kell, hogy elvégezzen. Amikor olyasmi történik bennem, amit soha nem fogok elfelejteni. Ott lesz a jele, lesz egy sebhely, ami megmarad. Olyan, mint amikor írsz a táblára alkoholos filccel, ami nem táblafilc, és rájössz, hogy nem tudod letörölni. 🙂 „Ó, ne! Ez letörölhetetlen!”

Isten ilyen munkát szeretne elvégezni bennünk, hogy még évtizedek múlva is emlékezzünk rá. Még akkor is abból táplálkozhassunk. És évtizedek múlva elmondhatjuk: A döntés, amit most hozok meg, abból jön, amit akkor Isten elvégzett bennem. Isten azt mondja: „Ezt hozom az életedbe. Soha nem hagylak el, és el sem távozom tőled. Keress Engem valóban. Gyere Utánam! Én el fogok végezni egy munkát életedben.”

Zsolt 63:4 (5) Hadd áldjalak ezért életem fogytáig, hadd emeljem föl kezemet a te nevedben!

Dávid egy barlangban van. Mit csinál? Panaszkodik? Keres valakit, akinek tud panaszkodni? „El tudod hinni, mi történt velem? Egyetlen körülmény sincs rendben! Én vagyok a király. Ez nem fair.” Mit csinál Dávid? Megtanul valamit Istennel. Őt dicséri a barlangban. Még mindig a barlangban van. Nem került vissza a trónra, hogy ott mondja: „Uram, köszönöm! Visszatértem a trónra.” A barlangban nem így volt: „Mit folyik itt? Ez őrület! Istenem, ez nevetséges!”

Azt hiszem, pontosan tudjuk, hogy miről beszélek. Azt hiszem, voltunk már itt. Istennek ott a gondoskodása, a szabadítása, de előtte: „Ez nevetséges! Gyűlölöm ezt, Istenem! Mit csinálsz? Annyira dühös vagyok!” Aztán jön a gondoskodás, és: „Sajnálom, Uram! Annyira bolond vagyok!” Miután ez megtörténik, nem igazán történik más az életemben. Még mindig ugyanaz az ember vagyok. Lehet, hogy most kicsit több a bűntudatom. „Bíznom kellett volna! El sem hiszem! Ostoba keresztény! Bíznom kellett volna Benne!”

Dávid dicsérte Őt a barlangban, imádta Őt. „Köszönöm, Istenem! Fantasztikus vagy! Én nem érdemlek semmit, de Te velem vagy, és a Te állhatatos szereteted nem ver engem. Te tanítasz, kiképzel. Semmi mást nem akarok, csak Téged. Istenem, vannak problémáim, de hiszem, hogy Te mindegyikből kimentesz. Te ilyen Isten vagy. Nem fogok várni, amíg vége a bajnak, hanem most foglak imádni, most foglak dicsérni.”

Zsolt 63:5 (6) Mintha zsíros falatokkal és kövérséggel telne meg lelkem, amikor víg ajakkal dicsér téged a szám!

„Istenem, Te ezt meg fogod tenni! Hiszek Neked. Teljesen biztos vagyok, hogy ebben a barlangban Te gondoskodsz rólam. Én hiszem, hogy – Zsolt 78:19 – Te asztalt terítesz a pusztában. Te meg fogod tenni ezt. Nem fogok várni a dicsérettel, amíg megváltoztatod a körülményeket, dicsérni foglak most.”

Lehet, hogy olyan körülményekben vagy, hogy szükséged van arra, hogy Isten most gondoskodjon. Istenben gyakran megvan ez, hogy akkor gondoskodik, amikor úgy gondoljuk, hogy túl késő. Lehet, hogy olyan helyzetben vagy, amikor úgy gondolod, hogy Istennek már egy évvel ezelőtt kellett volna erről gondoskodnia, vagy hetekkel ezelőtt, vagy már reggel, de még mindig nem tette meg. Lehet, hogy azon gondolkodsz: Meg fogod tenni ezt valaha? Isten időzítése azonban tökéletes.

Lehet, hogy ismered Müller Györgyöt. Nagy szolgálata volt az árvák felé. Soha nem gyűjtött pénzt, hanem „csak” annyit tett, hogy imádkozott. Sokszor úgy tűnt, hogy Isten túl késő volt.

Van egy híres történet róla. Nem volt étel a házban, nem volt gondoskodás. Úgy feküdtek le: Nincs semmink! Müller György imádkozott. Felkelt reggel, ment a kamrába, és még mindig üres volt. Mit tett Müller György? „Istenem, mit csinálsz, hol vagy? Mi folyik itt?” Nem! Igazából mit tett? Elővették a tányérokat a szekrényből, és megterítettek az asztalon, de nem volt mit enni. Kitették a poharakat is a tányérok mellé. Holott nem volt mit inni. Leültették a gyerekeket az asztalhoz. „Hol az étel?”

Kopogtattak az ajtón. Kinyitották, a pék volt az. Isten felébresztette az éjszaka közepén. Azt mondta: „Isten mondta, hogy süssek nektek egy nagy kenyeret. Egész éjszaka sütöttem. Itt a kenyér.” „Ez elképesztő!” Nem sokkal ezután megint kopogtattak az ajtón. A tejes ember volt az. Tele volt a kocsija, és lerobbant. Azt mondta: „Minden tejet odaadok, hogy el tudjam vinni megjavíttatni. Kérlek, segítsetek! Vegyétek el a kezemből!” Ez Isten hűsége.

Azt hiszem, Müller György életében ott volt a jel, mert Isten hűséges, és ő bízott Benne, kitartott a legvégéig. Dicsérte Istent, még előtte hitt Benne, és Isten megtette.

Isten nem tud bármit megtenni az életünkben? Mindegy, milyenek a körülményeink. Még akkor is, ha úgy érezzük, hogy túl késő. Csak dicsérjük és imádjuk Istent a hűségéért! Ne várjunk, amíg Ő gondoskodik! Isten minden egyes szenvedésből ki fog vinni, minden bajból kiment az Úr, Zsolt 34:19. Lehet, hogy nem olyan módon, amit remélnénk, amit várunk, de Isten megteszi. Mert Ő hűséges. Ő annyira hűséges! Ez függ a mi hűségünktől? Nem. Ez a mi állhatatos szeretetünktől függ? Nem. 2Tim 2:13 Ha hitetlenkedünk, Ő hű marad, Ő Magát meg nem tagadhatja.

Isten meg fogja tenni? Isten fog gondoskodni? „Remélem!” Mondtuk-e már ezt: „Hát… remélem.”? Én mondtam ezt. 🙂 Mit jelent ez? Leginkább azt jelenti: Nem igazán hiszem. „Isten majd átmegy ezen… remélem.” Ebben kettős gondolkodás van. Kicsit bizonytalan. „Remélem, hogy megteszi.” Ha ebben élünk: Remélem…; akkor az valójában azt jelenti, hogy nyitva hagyjuk az ajtót arra, hogy elfogadjunk olyan gondoskodást, ami nem Istentől van. Amikor az ördög elénk akar tenni valamit, azt mondjuk: „Na, jó, megyek arra! Ez az út.” Nincs békességem, de megyek arra látás által. Belenézek a pénztárcámba, ránézek a körülményeimre, és megyek arra. Nem élhetünk így! Muszáj bízni Istenben! Ő méltó arra, hogy bízzunk Benne! Nincs más mód. Nem az a „Remélem…”, hanem: „Hiszek, Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemben!” Hiszek, de segíts a hitetlenségemben. Isten annyira jó! Köszönjük, Urunk!

Van egy történet Abraham Lincolnról, aki elképesztő elnök volt. Szeretett irgalmat tanúsítani. Szeretett irgalmat mutatni a háborúban mindkét tábor katonáival szemben.

Egyszer egy asszony bejutott az irodájába. A fia olyan bűnt követett el, ami méltó volt a halálbüntetésre. Valójában azokat a katonákat megölték, akik aludtak, amikor kötelességük volt. Úgy értem, valójában ez nem a polgárháború alatt volt, mert Lincoln elnök mindenkinek megkegyelmezett. A hadseregben ezt teszik normális esetben egy háborúban.

Ez az asszony mindenhogy könyörgött: Kérlek, kíméld meg a fiam! Lincoln azt mondta: Meg fogok kegyelmezni neki. Aztán azt is mondta: „Bárcsak egy kicsit megtörténne az akasztás! Csak egy picit.”  Ez mit jelentett? Azt jelentette, hogy amikor ott lóg, és majdnem meghal, kihúzzák? Abraham Lincoln megértette, hogy emberek gyakran nem fogják fel ezt egészen: „Megkegyelmezek neked. Megbocsátok.” „Nagyszerű!” – ennyi a válaszuk. Megváltoznak? Vannak, akik igen, de nem mindenki. Nem mindenkinek megy mélyre a szívében.

Sokszor megtörtént, hogy megkegyelmezett, de azok nem tudták. Felvitték őket az akasztás helyére, rátették a zsákot a fejükre, a kötelet a nyakuk köré, és úgy tűnt, hogy bármelyik pillanatban meghúzzák a kart, és vége. Bármelyik pillanatban megtörténhet! Aztán odalovagolt valaki, és azt mondta: Az Egyesült Államok elnöke megkegyelmezett neked. Azt hiszem, ez megváltoztatja az életed! Azt gondolom, hogy ez maradandó nyomot hagy a lelkedben Isten irgalmáról.

Abraham Lincoln azt mondta: „Ha csak egy picit felakasztanánk! Bizonytalanságban lenne. Ott lenne, hogy nem tudja, mi fog történni a következő pillanatban.” Mint amikor ott van a baj az életemben, és bejön Isten. Úgy képzelem, hogy ezek a férfiak érezték a nyakuk körül a kötél szorítását egész hátralévő életükben, de megértették nagyon mélyen szívükben az irgalmat.

Isten szeretne jelet tenni belénk az Ő kegyelméről, az Ő hűségéről, az állhatatos szeretetéről. Ő bajba fog vinni minket, ahol mi azt hisszük, hogy bele fogunk halni, és vége. „Itt a halál!” Ez meg fog történni! Isten azt mondja: „Bízz Bennem! Nem fogsz meghalni. Amúgy, ha meghalsz, sem halsz meg, mert aki hisz Bennem, ha meghal is, él.”

Abraham Lincolnhoz egyszer elment valaki, aki rettegett: A szomszédom meg fog halni, mert szembe került egy csapattal, akik le fogják lőni. Lincoln azt felelte: „Rendben. Ugyan a gyilkosság senkinek nem használ.” 🙂 Ha megölik, az nem sokat segít.

Ha téged megölnek, az nem sokat segít. Isten tudja, hogy mire van szükséged. Ő gondoskodik rólad. Bármi legyen is az a körülmény, lehet, hogy már érzed a kötél szorítását a nyakadon, de Isten veled van. Az Ő időzítése tökéletes. Ő azt szeretné, hogy úgy ismerd meg az Ő hűségét, a szeretetét, ahogy soha azelőtt, hogy láthasd Isten hatalmát és dicsőségét az életedben.

Nem jó a barlangban lenni. Nem jó olyan körülmények között lenni, mint Dávid volt. Isten azonban ott van, és bízhatunk Benne. Imádhatjuk Őt még azelőtt, hogy jönne a gondoskodása. Isten tanít minket. Ez az, amit Isten tesz.

Lincoln azt mondta: „Csak egy pici akasztást! Azt szeretném, hogy tanuljanak valamit.” Ezt teszi Isten is a körülményeikben. Isten nem csak azért teszi, hogy megtegye, hanem Ő tanít minket. Ad nekünk valamit, amit soha, de soha nem fogunk elfelejteni az életünkben. Imádni fogod évtizedekkel később azt mondva: „Köszönöm, Jézus! Elképesztő, hogy ezt megtetted! Még mindig érzem a kötelet a nyakam körül, de Te annyira jó vagy! Megváltoztattad az életem! Csodálatos vagy.” Ez Isten munkája. Hála Istennek a hűségért!

Ámen.

Kategória: Egyéb