Ma! & Maradj fókuszban!

2015 november 11. szerda  18:30

P. Marian Józsi

Tudjátok, hogy szeretve vagytok? Mi Kínából is szeretünk benneteket. Sokszor ez abban mutatkozik meg, hogy imádkozunk értetek. Imádkozunk egymásért. Az természetes, hogy imádkozunk a családunkért, de Krisztus Testéért is imádkozunk. A szívünkben vagytok, és remélem, hogy mi is a szívetekben vagyunk ennek a gyülekezetnek a misszionáriusaként.

Bizonyságtételt hoztam. Ma reggel bementem a kínai nagykövetségre vízumok miatt. Újra a papírmunka. Megijesztettek. A konzul felhívott, hogy menjek be egy beszélgetésre. Tudod, ez milyen, mit akarhatnak! Rájöttek a turpisságra. 🙂 Minden jól ment azonban, Isten újra kinyitotta az ajtót. Nem csodálkoznék azon sem, ha lenne támadás.

Most vasárnap rekord-istentiszteletünk volt. Százharmincnyolc felnőtt és tíz gyermek jött el. Húsz első-látogató volt, és közülük tizenhat még soha nem volt templomban, és soha nem volt Bibliájuk. Mi próbáljuk azt betartani – ami régóta már szabályunk, mert lehetséges, hogy nem is fognak visszajönni –, ha már eljöttek, és ha elmennek, akkor legalább legyen egy Bibliájuk. Szóval a felajánlásaink egy része Bibliavásárlásra megy.

A szellemi beszélgetés volt a vasárnapi üzenet témája. Mik azok a szellemi beszélgetések? „Szia. Hogy vagy? Mit csinálsz? Milyen volt a pizza?” Ez szellemi beszélgetés? Lehet része egy szellemi beszélgetésnek, de arra gondoltunk, hogy micsoda kiváltság az, hogy szerethetjük egymást, szellemi kérdéseket tehetünk fel egymásnak, és úgymond provokálhatjuk egymást a szellemiségre. Mert nagyon könnyen közönyössé és szárazzá válnak a beszélgetések. Észrevettem, hogy amikor nem megyek lelket nyerni hosszabb ideig, például amikor egész héten nem voltam kinn, akkor jön a szárazság.

Isten kegyelméből van egy nagyon jó missziós pásztorunk, úgy hívják, hogy p. Cliff. Már a neve is nagyon jó! Azt jelenti, hogy szikla. Mint Péter. Két méteres az ember! Rám is felnéznek a kínaiak, de őrá… Az első kérdés evangelizáláskor mindig ez: Hány cm vagy? Micsoda provokáló kérdés ez! Hogy tudsz szellemi kommunikációt kialakítani ebből a kérdésből? Ez tényleg tőlünk függ. Attól, hogy hogyan megyünk ki, mi a célunk arra, hogy kinn legyünk.

Az élet túl rövid ahhoz, hogy tervezzük az elveszettek elérését „Majd holnap!”, vagy „Majd a jövő héten!”, vagy „Majd a jövő hónapban!”, vagy „Majd jövőre!”. „Majd megcsináljuk!”

Nagyon érdekes, ahogy Isten alakította az istentiszteleteinket. Új a hely, új az időzítés. Úgy, mint nektek is, mert nektek sincs istentisztelet vasárnap reggel. Nekünk délután háromkor kezdődik az istentisztelet, de már kettőkor félig van a gyülekezet, mert nagyon sokan akarnak szolgálni, és mindenki készül. Háromra már abszolút nincs hely. Akik későn jönnek, egy másik szobában TV-n nézik az istentiszteletet.

Az istentiszteletnek vége van 4:45-kor, van negyed óra szünet, és utána negyvenöt perc beszélgetés. Átlagban az emberek 50-60%-a ott marad a beszélgetésre. Problémám volt emiatt a feleségemmel. Mert – tudjátok, van öt gyermekem – néha a beszélgetések elhúzódtak. Volt, hogy két órát is. A feleségemnek ez nem tetszett. Ezért hoztunk egy szabályt arról, hogy a beszélgetés 45’. Isten így még inkább megáldotta.

Vasárnap reggel nincs istentisztelet. „Mit csináljunk?” Isten azt a látást adta kb. két hónappal ezelőtt, hogy délelőtt tízkor találkozzunk a gyülekezetnél, és menjünk ki lelket nyerni. Isten adott egy specifikus célpontot: a szegények és a hajléktalanok. Tudtad, hogy Kínában is vannak hajléktalanok? Vannak emberek, akik az utcán laknak, és kéregetésből élnek. Gondolod, hogy szükségük van nekik szeretetre és barátokra? Gondolod, hogy a világban fog adni nekik bárki szeretetet a keresztényeken kívül?

Elképesztő, mert jött a látás, és az első alkalommal két ember jött ki velem, és minden alkalommal, amikor újra megyünk vasárnap délelőtt, egyre többen jönnek a gyülekezetből. Híre ment ennek a szolgálatnak. Amióta ezt elkezdtük, a gyülekezeti alkalmak is kezdtek nőni. Ez csodálatos bizonyság. Mert lehetséges, hogy a gyülekezet az utcán van. Ha Krisztus Teste az utcán van, ha ma kimegyünk és tényleg az elveszettekkel foglalkozunk, akkor nem mondjuk azt: Majd holnap! A missziókra nem így tervezünk: Majd holnap!

Tudtad, hogy a holnap az ördögnek a szava? Így van! Mi Istennek a szava? Ma! „Ma, ha halljátok Istennek a szavát, meg ne keményítsétek meg a szíveteket.” Ma! Mi van ezzel: Ma van az üdvösség napja. Ma! Mit mondott Jézus? „Bolond, holnap elmész? Azt gondolod, hogy holnap jobb lesz?” Istennek a szava a ma. Ha ma van lehetőségünk, hogy elérjük az elveszetteket, akkor ezt a tesszük.

Ez van a szívemben: léleknyerés, szegények, szeretni az embereket. Szeretni az embereket a gyülekezetben, szeretni a bűnösöket, szeretni az elveszetteket. Isten végzi az Ő munkáját.

Az egyik kínai testvérünk mondta: „P. Józsi! Nem hiszem el, hogy a léleknyerés ilyen könnyű. Csak kimegyünk, és barátságosak vagyunk emberekkel.” Barátnak lenni, megkérdezni: Mire van szükséged? Tudod, hogy mire van szükségük? „Pénzre.” Nem! Szeretetre. Egy új cipőre. Lehet, hogy egy új pokrócra, vagy egy új ingre, új pólóra… kicsiny dolgokra, és így szerethetjük az embereket. Látjuk a szükségüket, veszünk valami kis ajándékot nekik, és a barátság megszületik. Van bizalom is.

Bízol Jézus Krisztusban? Csak Benne bízhatunk, és az Ő gyermekeiben. Mi arra vagyunk elhívva, hogy vigyük az evangéliumot az elveszetteknek.

Szóval, emlékezz erre: Ma! Isten áldjon benneteket!

 

P. Kende

Ján 10:28 Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, és senki sem ragadja ki őket a kezemből.

Ez a gondolat, amit Jézus mondott: Én örök életet adok annak, aki hisz Bennem. Ez volt a nagy üzenete. Ez az, amit az Ellenség gyakran megkérdőjelez az életünkben. Ha valahogyan ki tudja irtani azt a gondolatot a fejünkből, hogy létezik az életünkben friss, hogy van több, mint ez a világ, ha el tudja hitetni velünk, hogy a szívünkben nincs semmi új, ha bevesszük azt a hazugságot, hogy Jézusnak az élete nincs bennünk, akkor sikerült eltéríteni az úttól.

2Kir 18-ban, amikor az ellenség követei beszélnek a várossal, Jeruzsálemmel, akkor a 21. versben azt kérdezik: „Kiben bízik a királyotok? Itt vagyunk mi, mi vagyunk a legnagyobb királyság, a legerősebb hadsereg, és kiben bíztok? Egyiptomban bíztok? Kik azok? Semmit nem érnek.” Ez a maszatolás.

Az Ellenség így beszél hozzánk: „Gondolod, hogy ez a gyülekezet fog veled törődni, amikor bajba kerülsz? Gondolod, az a pásztor, aki az előbb beszélt, vagy ez meg fog menteni téged valamitől? Gondolod, hogy ide tartozol, ezek közé az emberek közé? Tényleg azt gondolod?” Ködösít. Az a lényeg, hogy magadra figyelj, vagy egy másik emberre figyelj, vagy emberekre figyelj. Arra figyelj, ami hiányzik, azt nézd, amivel probléma van.

Holott mi nem azért vagyunk itt, mert egymásban bíznánk, vagy azért, mert magunkban bízunk, hanem azért vagyunk itt, mert az Úrban bízunk. Azért vagyunk itt, mert Jézust keressük. Nem azért, mert bármelyik embert keressük. Nem! Azért vagyunk itt, mert Jézust keressük. Azért az Ellenség azt mondja: „Nézd az embereket! Milyen emberek vannak itt? Te nem vagy idevaló! Te túl jó vagy ehhez!” Vagy: „Túl rossz vagy ehhez! Nem vagy idevaló.” Ám nem az emberek miatt lennénk idevalóak úgysem, hanem az Úr miatt.

Ugyanezt történt abban az esetben is. Az ellenség azt mondta: „Ezékiás, a királyotok Egyiptomban bízik. Egyiptom semmire sem jó, az gyenge királyság hozzánk képest. Nem tudnak megmenteni titeket.” Ezékiás azonban nem Egyiptomban bízott, hanem az Úrban. Ő az Úrban bízott, és azért volt ez a háborújuk.

Az Ellenség szeretné, ha kényelmesen megfeledkeznénk arról, hogy mi a lényeg, és így gondolkodnánk: „Igen, a prédikáció igaz. Isten Igéje valóban ott van, de a zene ebben a gyülekezetben nem az, amit én szeretek. Ezek nem magamfajta emberek…” Vagy: Az épület túl nagy. Vagy mint Kínában p. Józsiéknál: Az épület túl kicsi!; és nem férnek be.

Ha rá tud venni, hogy a figyelmem ránk irányuljon, a mi dolgainkra, „Vajon mit vár mindenki tőlem? Vajon mit nem kedvelek én?”; akkor győzött valójában. Tudod, hogy miért? Mert akkor vehet egy kicsi dolgot, egy kis problémát, és felfújhatja akármekkorára. Akkorára, hogy eltakarja előlem az egész lényeget. Erről szeretnék beszélni nagyon egyszerűen.

Ez az üzenetünk igazán, hogy ha az Ellenségnek megengedem, hogy ő irányítsa, hogy hova nézzek, akkor azt teszi velem, hogy leszűkíti a látóteremet egészen odáig, amíg haszontalan lesz az, amit látok. Igazán ez az, ami történik: ráközelíteni dolgokra. Olyan dolgokra közelít rá nekem, amire semmi szükségem. Egészen odáig, amíg meg nem tölti a gondolataimat, meg nem tölti a szívemet valamivel, ami ostobaság, ami értéktelen, ami haszontalan, jelentéktelen.

Péld 14:14 az az ember, aki visszacsúszik, annak a szíve telve van a saját útjaival. Az élete tele van a saját útjaival. Ránagyít valamire, ami jelentéktelen, ami haszontalan. Megtölteni a szívedet valamivel, teljesen mindegy, hogy mi az. Lehet értéktelen zene, értéktelen tevékenység, értéktelen szórakozás… teljesen mindegy, csak töltsd meg vele a szíved, vágyj rá. „Hidd el, ha meglenne neked az – előléptetés, autó, telefon… –, akkor az adna neked valamit, ami jelentős. Attól az életed más lenne. Bizony!” Azt akarja, elérni, hogy töltsd meg ilyesmivel a szívedet. Hadd mondjak egy példát!

Jób 31:1 Szövetségre léptem a szememmel, hogy ne nézzen a lányokra.

Miért? Azért, mert házas volt. Úgyhogy szövetséget kötött a szemével. Miért kellett szövetséget kötnie? Mert tudta, hogy a következő módon működik. Az életemben vannak dolgok. A feleségem benne van az életemben. A gyerekeim kicsit messzebb, de ők is benne vannak az életemben. Isten, az otthonom, mindaz, amit építettem, ezek benne vannak az életemben. Ha viszont kezdek egy másik nőt nézni, és kezdem kívánni őt, és kezdek gondolkodni rajta, kezdek fantáziálni róla, akkor tudod, mi történik? Az, amit az előbb mondtam, hogy a látóterem szűkül.

Egyre szűkebb lesz, és kiszorulnak belőle dolgok. Isten kiszorult a képből. Már nem fontos, hogy Ő mit mond. Mert arra a szűk dologra nézek. Aztán kiszorulnak a gyerekeim. Már nem fontos, hogy tönkreteszem az életüket egy idegen nő miatt. Kiszorul a feleségem, nem fontos. Tönkremegy az életem, elveszítjük az otthonunkat, de nem fontos. Mert a látóterem leszűkült valami olyanra, aminek nincsen értéke. Valamire, ami nem ad nekem semmit, csak elvesz tőlem. Leszűkülne a látóterem, az életem arra a nőre, és aztán semmi nem marad benn. Aztán annyit veszítenék, ami igazán értékes!

Ez az, amit Jób mondott: Szövetséget kötöttem a szememmel. Nem oda nézek. Van hova néznem, van feleségem, vannak gyerekeim, van egy életem, van egy szolgálatom, van Istenem. Van valamim, ami nagyobb ennél, és igazán drága. Az Ellenség azt mondja: „Hé! Idenézz! Tudod, hogy akarod. Tudod, hogy vágysz rá. Legyél őszinte magaddal, te is vágysz erre. Odanézz! Nézzed ezt a picit!”

Aztán mi történik? Kihullik valami, ami fontos. Kihullik Isten Igéje a képből, és amit isten mond, az már nem érdekel, és a házastársam, aki nekem adta az életét, az kihullik. Miért? Mert megengedtem, hogy az Ellenség irányítsa, hogy hova nézzek, és ő rávett, hogy valami pici, értéktelen dologra nézzek. Addig közelítsek rá, hogy minden más kiszoruljon, ami tényleg számítana.

Péld 7-ben ugyanez a gondolat kicsit másként. Ott egy srác, akit elcsábít egy nő. Ez egy történet, amiben nagyon sok tanulság van.

Péld 7:22-23 Az pedig úgy ment utána, mint az ökör a vágóhídra, mint a bolond, aki csapdába szalad, … és nem tudja, hogy az életével játszik.

A témánk most nem a házasságtörés, hanem ez:

Péld 7:8 Az utcán ment, befordult a sarkon, egy asszony házához vezető úton lépegetett

Miért? A 7. versben azt mondja: mert esztelen volt, bolond volt, naiv volt. Erről akarok beszélni nagyon egyszerűen, hogy könnyű az élettel óvatlannak és naivnak lenni. Sok hívő hagyta el az Istennel járását, és biztos vagyok abban, hogy még sokan el is fogják hagyni azért, mert megengedik, hogy a pillantásukat az Ellenség irányítsa. „Ide nézz!” Aztán eltekintenek arról, ami értékes, arra, ami értéktelen.

1Sám 17-ben Dávid találkozik Góliáttal egy „békés” beszélgetésre.

1Sám 17:42 Mikor pedig odatekintett a filiszteus, és meglátta Dávidot, lenézte őt, mert ifjú volt, pirospozsgás és szép tekintetű.

Góliát először azt mondja neki: Kinek képzeled magad? 43. vers: „Nincs is fegyvered! Nézz a fegyvereidre, milyen erőtlenek.” 44. vers: „Nagyon valós a lehetősége, hogy meghalsz. Nézz a halálodra.” Ez egy nagyszerű történet, mert a 45. versben Dávid konokul elutasítja, hogy magára nézzen, a fegyvereire nézzen, vagy arra, hogy esetleg meghalhat, hanem Istenre nézett. Konokul Istenre nézett. Ez az, ami annyira gyönyörű ebben a történetben.

Dávid azt mondta: „Te mondhatsz, amit akarsz, én az Úr nevében jövök ellened. Én Isten embere vagyok ebben a helyzetben. Nem magamról szól, nem a fegyvereimről szól, nem az életemről vagy a halálomról szól, hanem arról, hogy én Istenben bízom.” Tudta, hogy hova kell néznie. Nem volt hajlandó levenni a szemét arról, ami számított.

Az Ellenség incselkedik velünk: „Hé! Idenézz!” Teljesen mindegy, hogy mi az. Lehet ez: Hogyan gazdagodj meg gyorsan, könnyen, egyszerűen? Vagy: Nézd meg ezeket a nőket, milyen jól néznek ki meztelenül!… Teljesen mindegy, hogy mi az, ő mindig ezt játssza velünk. Ha arra nézek, amerre ő szeretné, akkor a dolgok arányai megváltoznak.

Ha a házasságomban arra nézek, amerre ő akarja, akkor azt találom, hogy a feleségem hibái annyira nagyok! Ezt fogom találni, és te is ezt fogod találni a férjedről / a feleségedről, ha arra nézel, amerre az Ellenség akarja. Pedig nem annyira nagyok, nem annyira jelentősek azok. Mert lehet valami nagyobb az életünkben. 1Pét 4:8 a szeretet sok bűnt elfedez. Péld 10:12 a szeretet minden vétket elfedez.

Hova nézek? Isten azt mondja: Nézz a szeretetre! Nézhetek azonban más felé is. Isten azt mondja: Nézz erre Velem! Van, hogy tetszik, amerre Isten néz. Ján 8:10-11 – nagyon tetszik, amit Jézus csinált. Ott volt az asszony, Ő felegyenesedett, és azt kérdezte tőle: „Hol vannak a vádolóid? Senki nem kárhoztat téged?” Az asszony akkor azt felelte: Senki, Uram. „Akkor Én sem kárhoztatlak téged, menj és ne vétkezz!” – felelte Jézus.

Ha nem ismered Jézust, akkor ez az, amit igazán értened kell, hogy Ő másik módon néz téged. Ő hív téged, azt mondja: Bízz Bennem! Róm 8:33 Isten az, Aki megigazít. Mindannyian bűnösök vagyunk, de Jézus a kereszten fizetett ezért. Ha Hozzá jössz, akkor Ő igazzá tesz téged. Megtisztít téged, új életet ad. Ez tetszik nekünk.

Aztán van, amikor Jézus néz valamire, és az mélyen kihív bennünket. A görög szó mindegyik versben, amit említeni fogok, arra utal, hogy szándékosan odanézett, céllal nézett valamire. Nem véletlen pillantás, hanem van egy futó pillantás, átsiklik a tekintet, és aztán visszatér, és jól megnézi. Ez a második nézés az, ahogy Jézus nézett az asszonyra, hogy hol vannak a vádolói.

Aztán ugyanígy nézett Mátéra, a vámszedőre, a közutálatnak örvendő emberre. Luk 5:27 Jézus azt mondta neki: Kövess Engem! Amikor Isten azt mondja: „Nézz erre! Nézz erre Velem!”; akkor én azt felelném: „Miért kell Neked vele is törődni? Nem lehetne, hogy a gyülekezetben csak olyan emberek lennének, akiket én is kedvelek? Tényleg! Egy olyan embert, mint Máté, miért hoznál be a tanítványaid közé? Úgy értem, hogy az az ember problémás, mindenki utálja. Jézus, ha Veled látják, az Téged is lejárat.”

Lehet, hogy nem tetszik, de még valami erről. Ján 6. elején hasonló történik. Nagyon sok ember jön, akik hallgatják az Ő tanítását. Jézus rájuk néz, ugyanígy megnézi őket, és aztán Ján 6:5 azt mondja: Fülöp, honnan adhatnánk ezeknek enni? Tudod, hogy érzem magam? „Jézus, én nem akarok arra nézni, amerre Te nézel. Te csak behozol az életembe olyan embereket, akikre semmi szükségem. Hogyan válaszolhatnám meg én ezeknek az embereknek a szükségét? Uram, hát ők felnőttek, majd gondoskodnak magukról! Jézus, tanulok ebből valamit: jobb, ha nem nézek arra, amerre Te nézel.”

Ha ez nem lenne elég, Ján 4:35 azt mondja nekünk: Emeld fel a szemed, és nézz – ugyanaz a szó – a mezőkre, fehérek az aratásra! „Ó, Uram, lehetetlenné teszed az életemet. Miért hoznál nem hívőket a látóterembe?”

Azt akarom mondani ezzel, hogy az Ő munkája az életünkben mindig ez, hogy kitágítja a látóterünket, hogy Ő felemeli a szemünket. Ő szeretné, ha látnánk a nagy képet. A kereszténység nem arról szól, hogy a homokba dugjuk a fejünket, hanem arról, hogy tanulunk Istennel szembenézni az egész élettel, és tanulunk felnézni.

Tanulunk nézni olyan helyekre Ővele, ahova nem tudtuk, hogy érdemes. Tanulunk nézni a keresztre, és megtanuljuk annak a jelentőségét a kapcsolatainkban, a szívünkben, magunkkal kapcsolatban, a világgal, a jövőnkkel kapcsolatban. Tanulunk nézni Ővele.

Ha Isten vezeti a szememet, akkor a kicsiny életemtől felemeli a szemem a Mát 28:18-20-ban leírt küldetéshez. Felemeli a szemem egy nagyobb élethez, amiben küldetés, misszió, elhívás van. A kis világomtól, amiben bűntudat van, 1Ján 3:20 felemeli a szemem oda, ahol az Ő megbocsátása van. Amikor felemeli a szememet az én kicsi önzésemtől az Ő nagy világába, amiben adakozás, szeretet, törődés van, 1Pét 4:10 járni abban, amit Isten rám bízott.

A világunk álmai ilyenek – buborék a fejben – „Egy nap legyen egy szép családom. Kandalló. Aranyos házastárs, gyerekek, egy kutya, szép karácsonyfa, kinn esik a hó, benn meleg van…” Ezzel a buborékkal nem az a baj, hogy gonosz lenne, hanem az, hogy ez olyan pici. Ján 10:10 Isten nagyobb életet tartogat nekünk. Sokkal nagyobb életet! Ezért van szükségünk Jak 4:6 nagyobb kegyelemre, hogy nagyobb életünk legyen.

Választanunk kell! Ahol Sátán ráközelítene a bukásunkra és a bűnünkre, ott megvan a lehetőségünk, hogy Zsid 12:2 a nagy Megváltóra nézzünk, Aki képes volt minden bűnömmel elbánni, Aki nagyobb volt minden bűnnél és minden szégyennél. Amikor Sátán elővenné a rágalmazás és a pletyka mikroszkópját, hogy azzal nézegessem a testvérem életét, vagy egy keresztény vezető életét, vagy egy prédikátorét, vagy egy másik gyülekezetét, akkor Isten azt mondja: „Gyere inkább, hagyd a mikroszkópot, itt a teleszkópom. Nézd az Én szeretetemet. Hadd segítsek neked messzebb nézni. Láss bele az Én tervembe! Lásd a nagyszerűt!”

Amikor Sátán felpiszkálná az önzésemet, hogy bevonjon engem egy kicsi világba, ahol gyűlölet van, akkor Ef 3:18 Milyen nagy a szélessége, a hosszúsága, a magassága Isten szeretetének! Isten azt mondja: „Mit szólsz ehhez? Ez nem egy kicsi világ, ami arról szól, hogy neked mi tetszik, hanem nagyobb világ, ahol Velem jársz.”

Az üzenetünk most nem az: Legyél óvatos, ne ess bűnbe! Nem az az üzenetünk, hogy kerüld el a házasságtörést. Persze, kerüld el a házasságtörést! Az üzenet annál nagyobb, ami ez: Ha megtaláljuk ezt a nagy életet, ahova Isten emeli a szemünket, hogyha megtaláljuk ezt a szeretetet, azt a Szellemben járást, amit Isten eltervezett nekünk, akkor minden vágyam az, hogy megőrizzem ezt, hogy ebben járjak.

Gal 2:4 és Júd 1:4 Mindig voltak és vannak emberek a gyülekezetben, akik azon igyekeznek: „Nézz arra a picire! Nézz arra az értéktelenre!” Elveszik a szabadságodat. Azt mondják: „Nézd! Látod, milyen problémái vannak?! Nézd! Látod, milyen önző? Nézd! Látod, mit csinál? … Nézz a kicsire!” Az a céljuk, hogy levegyék a szemünket a lényegről.

Isten mást tartogat nekünk. Isten nagyot akar mutatni nekünk. Hatalmasat. Zsolt 34:3 „Magasztaljátok az Urat! Lássátok, hogy milyen nagy Ő!” És Őt nem mikroszkóppal kell nézni. Ő túl hatalmas ahhoz. Erre van szükség, megtalálni azt az életet.

Hadd bátorítsalak az elhívásodban! Ha egy embertől várod a válaszokat, ha elhiszed, hogy ez egy épületről szól, vagy pénzről szól, vagy a városról szól, ahol élsz, vagy a munkádról, vagy… Ez nem erről szól! Isten azt mondja: „Ismerj Engem! Járj Velem! Nézz arra, amerre Én nézek!” Ezért beszél nekünk erről az Igéjében: „Nézz Velem fel! Hadd hozzak be az életedbe dolgokat, embereket, helyzeteket, amik növekedést hoznak. Nem apróságot, hanem valamit, ami nagy, és aztán áldott vagy.” Ámen.

Mennyei Atyánk! Kérünk Téged, áldj meg minket ezekkel a gondolatokkal. Urunk, imádkozunk, taníts minket, hogy a munkahelyünkön, a házasságunkban, a barátságainkban, a családjainkban, a rokonainkkal, az emberekkel kapcsolatban az utcán ne az apró dolgokra nézzünk, amik kikészítenének, amik elvennék az értéket, ne a gondokon tipródjunk, hanem lássuk azt a képet, amit Te akarsz mutatni nekünk.

Ha még nem ismered Jézust, akkor szeretnélek hívni erre, hogy a szívedben hozz egy döntést. Ez nem nekem szól, ez közted és Isten között van. Ha nagyobb életre, új életre vágysz Jézussal, akkor szólítsd meg Őt most a szívedben. Ez olyasmi, amiről sokat tudhatunk, sokat hallhatunk, de a döntés mindig a miénk marad. Senki más nem hozhatja meg helyettünk.  Hozd meg ezt a döntést most. Bízd az életed Jézusra, és nem fogsz csalódni.

Mondd azt Neki a szívedben, szólítsd meg Jézust egyszerűen a szíved csendességében: „Jézus, én Istenem, kérlek Téged, gyere az életembe, és legyél az én Megváltóm. Adj nekem új kezdetet. Jézus, ments meg engem, hiszek Benned. Jézus, Rád bízom magam, adj nekem ú kezdetet, új szívet, tegyél mindent újjá. Jézus, szeretném újra kezdeni Veled! Nem akarok egyedül továbbmenni az úton. Jézus, ments meg engem!”

Ha életedben először imádkoztál így, ha most szólítottad meg Őt először életedben, akkor küldj egy e-mailt nekünk (iroda@nullbibliaszol.hu), hadd örüljünk veled.

Kategória: Egyéb