Lázár Jézussal ült az asztalnál – üljünk oda mi is! (2015. Újévi Alkalom)

2014 december 31. szerda  22:00

Ján 12-ben van egyetlen kifejezés, ami megragadta nagyon a szívemet.

Ján 12:1-2 Jézus azért hat nappal húsvét előtt elment Betániába, ahol Lázár élt, akit feltámasztott a halálból. Vacsorát készítettek ott neki, és Márta szolgált fel, Lázár pedig egy volt azok közül, akik vele együtt ültek.

Lázár ott ült az asztalnál Jézussal. Miért ne? Nyilvánvaló, nem? Jézus feltámasztotta őt a halálból. Úgyhogy Lázár ült az asztalnál Jézussal. Nyilván! Volt egy másik eset Márk 5-ben, amikor az emberből démonokat űzött ki, és Márk 5:18-ban azt kéri, hadd menjen Vele. „Jézus, hadd menjek Veled!” Értem. Ha velem ezt tette volna, én is azt kérem: Hadd menjek Veled!

Viszont nem mindenki volt ilyen, és nem mindenki ilyen. Luk 17-ben tíz leprást meggyógyít Jézus. Ez csoda. Mivel Ő Isten, képes erre és megtette. Ismerjük a történetet. Hányan jöttek vissza megköszönni? Egy, igaz? Kilencen még csak arra sem méltatták, hogy visszajöjjenek megköszönni. Biztos vagyok abban, hogy leprásan mondtak valami ilyesmit: „Ó, Istenem, bárcsak csodát tennél velem! Bárcsak meggyógyulhatnék! Bármit megtennék!” Amikor azonban meggyógyultak, minden, ami azelőtt fontos volt, újra fontos lett, és megfeledkeztek arról az Istenről, Aki meggyógyította őket. Csak egy jött vissza még csak megköszönni is.

Miért mondom ezt? Azért, mert Isten tesz csodákat ebben a világban. Isten elér mindenféle „barbár” népeket, mint mi voltunk, és aztán ad nekünk értéket és szeretetet és tisztességet, és ez csoda. Isten gyógyít, Isten megment. Ad látomásokat, Jóel 2:28 ad álmokat, amik az embereket ráveszik arra, hogy keressék Krisztust. Ján 16:8-11 a Szent Szellem bizonyságot tesz ma a világban az embereknek. Ján 12:32 Jézus vonja az embereket Magához. A kérdés nem az, hogy Isten cselekszik-e a világunkban, hanem a kérdés az, hogy az ember, akivel történt valami, az eljön-e Istenhez, hogy dicsérje Őt és hálát adjon Neki.

Zsolt 50:14 Hálával áldozzál Istennek, és teljesítsd a Felségesnek tett fogadalmaidat!

Amikor Isten tesz velünk valamit, akkor van-e hálaadás? Akkor van-e: „Köszönöm, Uram! Dicsérlek Téged!” Talán emlékszel, volt egy fiatalember (nem a gyülekezetünkből), akivel történt valami pszichológiai dolog, és összeomlott. Az édesanyja kérte, hogy imádkozzunk érte. Aztán imádkozott érte a gyülekezet ismeretlenül, és röviddel azután eljött hozzánk. Megkérdezte, hogy énekelhetne-e nekünk egy dalt hálából, mert jól tudott énekelni. Az előbbi vers jutott eszembe. Itt volt valaki, akivel Isten tett valamit, és az az ember nem feledte el megköszönni Istennek. Hanem eljött, és hálát adott.

Isten cselekszik a világban. Ő nyilvánvalóan nem halott, és nem ment még nyugdíjba sem. 🙂 Mi viszont sokszor rossz helyre tesszük a hangsúlyt. Luk 11:27-28-ban beszél erről. (Ez az első kísérlet a Mária-imádatra, de Jézus nagyon hamar leállítja.) Azt olvassuk ott, hogy nem az számít igazán, hogy közel voltam-e Hozzá, hogy jártam-e Jézussal, amikor itt élt a Földön, nem az számít, hogy láttam-e csodákat, amiket tett, nem az számít, hogy velem tett-e valami nagy dolgot Isten, hanem az számít, amit Jónás mondott Jón 2:9-ben, hogy áldozom-e hálaadással, és teljesítem-e a fogadalmaimat, hogy teszek-e bizonyságot arról. Jézus itt azt mondja ennek az asszonynak Luk 11:28-ban, hogy inkább áldottak azok, akik meghallgatják Isten beszédét és megtartják azt.

Van egy testvérünk a gyülekezetben, aki azt mesélte, hogy öt-hat éven át az interneten nézte az istentiszteleteket, és azt mondta: Bárcsak ott lehetnék! Arról álmodozott, hogy egy nap itt lesz, de másik országban élt. Aztán eljött, és annyira hálás volt ezért, hogy itt lehet. Igazán csak erre gondolok, hogy nagyon sok ember van, aki túlságosan fél, hogy eljöjjön, túlságosan szégyelli magát, túlságosan úgy érzi, hogy magányos lenne, ha eljönne. Sokan vannak, akik itt lehetnének, de úgy érzik valamiért, hogy nem jöhetnek el. A szívükben messze vannak.

Arra gondolok igazából, hogy áldottak vagyunk, hogy itt lehetünk, hogy eljöhettünk és szerethetjük egymást, hogy itt lehetünk Magyarországon, és megnyerhetjük az elveszetteket, hogy bemehetünk Mát 6:6 a csendes szobánkba és találkozhatunk Istennel.

Erről szól igazán ez a gondolat, hogy Lázár ott ült az asztalnál. Persze, hogy ott ült. Jézus feltámasztotta a halálból! Viszont nagyon sokan, akikkel ezt megtette, nagyon sokan, akiknek az életében munkálkodott, eszükbe sem jut, hogy beüljenek oda, és azt mondják: Igen, Jézus nagy dolgot tett velem! Mert Ján 12-ben ezt olvassuk, hogy amikor Jézussal együtt ült Lázár:

Ján 12:9-11 A zsidók közül nagyon sokan értesültek arról, hogy ő ott van, és nemcsak Jézus miatt mentek oda, hanem azért is, hogy lássák Lázárt, akit feltámasztott a halálból. A főpapok pedig elhatározták, hogy Lázárt is megölik, mivel a zsidók közül sokan miatta mentek oda, és hittek Jézusban.

Sokan, akik itt vagyunk, azért ülünk itt, mert Isten tett valamit az életünkben, ami gyönyörű. Az, hogy itt ülünk, az bizonyság. Mert nem feltétlenül azért ülök itt, mert mindenkit kedvelek a helységben. Nem azért ülök itt feltétlenül, mert nem lehetnék másutt. Hanem azért vagyok itt, mert Jézus valamit az életemben, ami letagadhatatlan.

Mit olvasunk itt? Meg akarták ölni Jézust, és aztán Lázárt is. Mert ő volt a bizonyság Jézusról és az Ő munkájáról. Így van Sátán. Szeretné lezárni ezt a kereszténység-dolgot, és pontosan tudja, ahhoz, hogy Jézust távol lehessen tartani az emberektől, téged le kell csitítani. Ahhoz neked csendben kell lenned. Mert ha te beszélsz, ha a te életednek van bizonysága, ha te szeretsz, ha te hűséges vagy, ha te jársz Istennel, ha te kitartasz hitben olyan helyzetekben, ahol nem lenne logikus, az olyan, mint amikor Lázár Jézus mellet ült a vacsorán. Valaki azt mondta: „Ki ez a Jézus? Kinek képzeli Magát?” „Engem például feltámasztott a halálból. Szerintem Valaki!”

Ugyanez van velünk is. Azt mondjuk: „Ja, az én életemet például megfordította. Nem tartottam sehova, és célt adott a szívembe. Nem tudtam a lényegi válaszokat, és aztán Ő adott nekem lényegi válaszokat.” Viszont ez az, amit Sátán szeretne csinálni, hogy csend legyen, hogy fogjuk be a szánkat, hogy ne legyen bizonyságunk. Ezért olyan fontos megemlékeznünk arról, amit Jézus tett és tesz.

Amikor itt vagyunk az ilyen alkalmakon, az egyik dolog, amit teszünk, hogy visszatekintünk és emlékezünk arra, amit Isten tett az elmúlt évben, az elmúlt hónapokban. A hálaadási vacsorán is megemlékeztünk. A bemerítkezésekkor megemlékezünk, hogy mit tett Isten, bizonyságokat hallunk. Amikor Úrvacsorát veszünk, akkor is megemlékezünk valamiről.

Miért? Azért, mert a lelkemnek kell az emlékeztetés, Zsolt 103:2. Mert hajlamos vagyok elfelejteni, és Sátán szeretné, ha nem emlékeznénk Istenre, és az Ő cselekedeteire. Hanem azt szeretné, ha csak a nehézségre, a szégyenre, a félelemre, a bajra, a bukásra emlékeznél, és feledd el Istent. Mert ha megfeledkezel Róla, akkor hogyan lehetnél bizonyság az Ő valóságáról? Azért próbál távol tartani a Bibliámtól, a szolgálattól, a közösségtől, a gyülekezettől, mert akkor nyert ügye van.

Amikor Ján 11-ben Jézus megy feltámasztani Lázárt, akkor azt mondja a testvérének:

Ján 11:23b-24 Feltámad a testvéred. Márta így válaszolt: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.

Egyszer. Sokára. Majd. Nem túl valós, nem túl közeli.

Ján 11:25-27 Ekkor Jézus azt mondta: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él, és mindenki, aki él, és hisz énbennem, soha meg nem hal. Hiszed-e ezt? Azt mondta neki: Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el kellett jönnie a világra.

Ez a bizonyságunk, ahogy itt ülünk. Mert ezért vagyunk együtt. Nem azért, mert beléptünk a jóemberek klubjába – legtöbbünket nem vettek volna be 🙂 –, hanem azért vagyunk itt, mert Jézus a feltámadás és az élet. Ő Krisztus, Isten Fia, és én hiszem ezt. Ezért vagyunk itt. Lehet, hogy te úgy vagy itt, hogy nem hiszed még ezt, ám szeretnélek bátorítani, hogy hozz egy döntést, bízd Jézusra az életed. Bízz Benne, Ő a Megváltó! Ha hiszel Benne, még ha meghalsz is, élsz! Ez a csoda. Aztán Jézus megtette a lehetetlent.

Ján 11:39 Azt mondta Jézus: Vegyétek el a követ! Az elhunyt nővére, Márta pedig azt mondta: Uram, már szaga van, hiszen negyednapos!

Mire Jézus igazából azt mondja: Én vagyok a feltámadás és az élet. Itt a lehetetlen helyzet. Annyira sok ember, aki hívő, mondhatja el: „Lehetetlen volt! Mégis megtörtént! Jézus feltámasztott engem, új életet adott nekem.” Ez a bizonyságunk igazából. Akármilyen lehetetlen a dolog… Van-e rokonod, akit nagyon szeretsz, de nem hisz az Úrban? Lehetetlennek tűnik a dolog? Igen. Viszont itt a jó hír, hogy negyednapos halott volt Lázár. Túl volt mindenen. Ez nem tetszhalál. A sejtfalak elbomlottak már. Már nincs rendben a dolog. Közel se menj! Jézus azonban feltámasztotta. Ez a reményünk, hogy Ő az Isten, Aki megteszi a lehetetlent. Ez a bizonyságunk. Mert a mi életünkben megtette.

Igazából Jézus itt azt mondja: Atyám, kérlek, add meg ezt. Aztán hozzáteszi: Tudom, hogy megadod, csak azok miatt mondtam, akik körülöttem vannak. Ezért van az, hogy mi is azt mondogatjuk: Jézus, Jézus miatt, Jézus nevében… Mert szeretnénk, ha az emberek körülöttünk értenék, hogy ez nem a mi jóságunk, hogy nem embert követünk, hogy ez nem szervezet, nem egy politikai párt, nem egy ország, nem Magyarország, nem az USA… hanem Jézus, Akinek a nevében járunk és élünk. Így járunk és élünk, és ez a bizonyságunk.

Ján 11:44 És kijött a halott, keze-lába pólyába csavarva és az arca kendővel körülkötve. Akkor így szólt hozzájuk Jézus: Vegyétek le róla, hadd menjen!

Ez az, amit Jézus tesz. Ő csodát tesz az életünkben, aztán azt mondja: Rendben van, menj! Ő nem egy rabszolgatartó. Ő nem olyasvalaki, aki foglyul ejtett minket, hanem azt mondja: „Jó! Menj! Te döntöd el.” A tíz leprás – te döntöd el, hogy visszajössz-e hálát adni. „Lázár! Te döntöd el, hogy leülsz-e a vacsorához Velem.” Ugyanígy van veled is! Te döntöd el, hogy leülsz-e Jézussal az asztalhoz.

Úgy értem itt lehetsz, és itt van a közösség, itt van Isten Igéje, és nyugodtan beszélgethetsz a barátaiddal – ahogy teszik néhányan –, és Jézus azt mondja: „Rendben! Azt csinálsz, amit akarsz, de az a döntésed fogja meghatározni, hogy az életednek lesz-e nagyobb bizonysága.” Ő elenged bennünket. Azt mondja: Hadd menjen! Aztán ő dönt. Ez a csoda az életünkben.

Ján 12:17 A sokaság azért, amely vele volt, amikor kihívta Lázárt a sírból, és feltámasztotta a halálból, bizonyságot tett mellette.

Amikor Jézus bement Jeruzsálembe, akkor ezek az emberek ott voltak, és beszéltek erről: ez az az Ember, Aki feltámasztotta a halottat. Így vagyunk mi is. Ott vagyunk és beszélgetünk valakivel, és azt mondjuk: „Figyelj! Ez az Isten, Aki eljött hozzánk, Aki emberré lett. Ez az az Isten, Aki feltámadott a halálból. Ez az az Isten, Aki bejött az én életembe, és mindent megváltoztatott. Úgyhogy, engedd be te is, és Ő új kezdetet ad neked.”

Igazából ez az egyszerű gondolat:

Ján 12:2b Lázár pedig egy volt azok közül, akik vele együtt ültek.

Csak tedd Lázár helyébe a saját nevedet. „Kende pedig egy volt azok közül, akik Vele együtt ültek.” Bátorítalak erre. Amint előrenézünk, holnap Ővele ülni és bizonyságot tenni Róla. Januárban és februárban és márciusban… végig 2015-ben bizonyságot tenni arról, amit Ő tett az életünkben. Mert a mi életünk bizonyság. Ez akkora csoda, hogy Isten valóban szabadon enged minket! Aztán vagyunk, akik felismerjük ennek az értékét, hogy leüljünk Vele a szolgálatban, az imában, a dicséretben. Az Igében, a közösségben, a bátorításban leüljünk Vele, és bizonyságot tegyünk Róla: „Igen, Ő az! Jézus az! Ő csinálta az egészet.” Ámen.

Ha még nem ismered Jézust, itt a lehetőség. Ő hív téged, Ő keres téged. Csak rajtad áll, hogy igent mondasz-e Neki. Mondd azt neki a szívedben, szólítsd meg Őt a szíved csendességében: „Jézus! Kérlek Téged, ments meg engem. Adj nekem új kezdetet, új szívet. Jézus, bízom Benned, hiszek Benned. Ments meg engem, Jézus! Adj nekem új életet. Jézus nevében, ámen.”

Ha meghoztad ezt a döntést, akkor boldog új életet kívánunk neked. Küldj nekünk egy e-mailt (iroda@nullbibliaszol.hu), hadd örüljünk veled.

Kategória: Egyéb