Luk 21:33 az ég és a föld elmúlnak, de az Ő Igéje örökre megmarad. 1Pét 1:24-25 elszárad a fű és virága elhull, de a Te beszéded, Uram, örökre megmarad. Miért bíznék abban, ami elszárad, az arcod szépségében, az akaratod erejében, a képességedben? Élheted úgy az életed, hogy ezekben bízol. Ezek azonban elmúlnak. Isten beszéde, amelyet elrejthetsz a szíved mélyében, az örökké megmarad. Az örökkévalóságra tanít téged, és kiemeli a fejedet onnan, ahol nem kéne, hogy legyen, és odahelyezi, ahol Istent látod. Ahol nem ezt a mulandót látod, hanem az örökkévalót.
Kol 1:13 az Atya megszabadított minket ettől a gonosz világtól, és átvitt minket az Ő szeretett Fiának országába. Ján 1:12-13 Ő újonnan szült minket. Az Atya gyermekei lettünk. Nem testből születtünk újjá. Testi életet éltünk, és Isten újjászült minket, de nem újra testből, hanem szellemből. Gal 3:3 amit Szellemben kezdtetek el, miért fejeznétek be testben? Isten szellemi lénnyé szült minket újjá, és nem az a vágya, hogy testben járjunk.
Zsid 11:4-től szeretnék egy írásrészről beszélni. A hitről beszélünk, ami nem az embernek a teljesítménye, hanem nagyon különleges dolog. Az, amikor a lábad a földön van, de a szíved és a szemed az örökkévalóságban. Ezért látod azt, ami nem látható, és meggyőződésed van afelől, amit lehet, hogy a fizikai szemeid még nem láttak. Tudod, mit látsz ott? Istent látod. Isten teljes valóságát látod ott. Aztán Isten cselekszik, de te csak szemlélheted az Ő dicsőségét. 27. zsoltár – lakozhatsz az Ő templomában szemlélvén az Ő dicsőségét, látva az Ő munkáját. Tudod, mit? Minden rendben van.
Zsid 11:4-5 Hit által vitt Ábel becsesebb áldozatot Istennek, mint Kain, a mi által bizonyságot nyert a felől, hogy igaz, bizonyságot tevén az ő ajándékairól Isten, és az által még holta után is beszél. Hit által vitetett fel Énokh, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mert az Isten felvitte őt. Mert felvitetése előtt bizonyságot nyert a felől, hogy kedves volt Istennek.
Bizonyság volt a szívükben a hit miatt. Ábelnek az áldozata igazán számított? Lehet, hogy Isten vitte arra, hogy áldozzon, de hit volt a szívében, látta azt, ami nem látható, és emiatt bizonyság volt a szívében. Róm 8:16 a bennünk lakozó Szent Szellem bizonyságot tesz nekünk, hogy mi Isten gyermekei vagyunk. Csodálatos, amikor a fejed, a szemed, a szíved ott van a mennyei örökkévalóságban. Istennek van válasza, a szívedben bizonysága van, hogy kedves vagy Ő előtte. Amikor ezt látod, akkor tudod azt, hogy milyen becsben állsz Ő előtte, és azt, hogy kivé tett Ő téged. Bár annyira nem számít, merthogy láthatod Isten arcát, és az Ő szemével vezérel téged, és az Ő szelíd és halk hangján beszél hozzád. Biztonságban vagy az Ő szárnyai alatt.
Énokh Istennel járt. Isten erre hív minket, hogy a lábunk itt legyen a földön, de a mi szemünk és szívünk az örökkévalóságban a mennyben Istennel legyen. Azon a helyen, ahova Ef 1:3 Ő helyezett minket, ahova Ő ültetett minket. És a lábunk jár. A szemünk lát, Őt látja, és ezért Ővele járunk. Énokhnak itt volt a lába a földön, de a szíve ott volt a mennyben, és egy nap Isten úgy döntött, hogy a lába is ott lesz, ahol a szíve volt, és elvitte Magával. Ez nem volt meglepetés Énokhnak. Azért, mert bizonysága volt. Isten beszélt hozzá.
Zsid 11:8 Hit által engedelmeskedett Ábrahám, mikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, a melyet örökölendő vala, és kiméne, nem tudván, hová megy.
Megvolt neki a hit titka, 1Tim 3:9. Azt mondja ott Pál, hogy olyan embereket válassz, akiknél megvan a hit titka. Mert ezt nem látod. Titok. A szemed és a szíved az örökkévalóságban szemlélheti Krisztus dicsőségét. Ábrahám hitt, és az ő szíve és szeme ott volt a mennyben, és a lába pedig ment. Merthogy Isten kihívta őt. Járt a lába ezen a földön.
Zsid 11:9-10 Hit által lakott az ígéret földjén, mint idegenben, sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon ígéretnek örökös társaival. Mert várja vala az alapokkal bíró várost, melynek építője és alkotója az Isten.
Ábrahám nem tudta, hogy hova megy. Elég furcsának néz ki ez, de a szeme és a szíve a mennyben volt, és látta a láthatatlant. Isten ígéretet tett neki, amely ígéretet végül igazából nem látta. Mi az, amit ő látott? Tényleg egy földet keresett ezen a földön? Nem. Mert ő az alapokkal bíró várost látta. Ján 14:1-3 „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek Énbennem. Az Én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek.” Jézus nem csap be. Megmondta volna, de: „Elmegyek, és helyet készítek nektek. Örökkévaló alappal rendelkezőt. Semmi nem mozdíthatja meg, és örökkévaló örökséged van Énbennem.” Ábrahám látta ezt. Látta, hogy Isten ide viszi őt, hogy örökkévaló öröksége van. Bár járt a lába, mert Isten vitte őt.
Így van velünk is, néha gondolkodunk, hogy hova megyünk, de nincs ezzel semmi baj. Nem kell tudnod, hogy hova mész. A szemednek és a szívednek kell jó helyen lennie látva azt, amit Isten készít az örökkévalóságban számodra. Ilyen módon járunk-kelünk itt a Földön, és Isten ránk bíz dolgokat, de nem a miénk az, hogy az eredmények után menjünk.
Volt egy ígéret, de mégis mi az, amit Ábrahám örökségül tudott adni a gyermekeinek? Úgy értem, a gyermekének és az unokájának. Az ígéretet. Mondhatnám: „Köszönjük szépen! Ennyi?” Igen. 2Pét 1:4 az ígéretek által isteni természet részesei vagyunk. Hogyan? Az ígéret, amit Isten ad, az beindítja a hitedet, bízol Istenben, és aztán látod az örökkévalót, és aztán látod az Ő munkáját. Nem dolgokban hiszel a Földön, hanem egy Személyre tekintesz. Igen, néha hiszek dolgokban, de először is Őrá tekintek.
Nem igaz az, hogy valaki azért nem gyógyul meg, mert nincs hite. Remélem, hogy nem terjeszted ezt, és nem püfölöd ezzel a beteg embert. Mert ismerek embereket, akik nem járnak emiatt gyülekezetbe. Ez nem Isten szíve. Mert mi örökkévaló dolgokat látunk, és mi van, ha Isten elvisz oda Magához?
Zsid 11:13 Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem csak távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén arról, hogy idegenek és vándorok a földön.
Nem nyerték meg az ígéreteket, de nem fontos. Merthogy amit megnyertek, az az örökkévaló alapokkal bíró város. Hűséges volt Isten? Igen, mert megadta az ígérteket. Nem biztos azonban, hogy meglátod. Nem biztos, hogy akkor, amikor te szeretnéd, de Isten neked adja az örökkévalót.
Zsid 11:14-15 Mert a kik így szólnak, nyilván jelentik, hogy hazát keresnek. És hogyha eszökbe jutott volna az, a melyből kijöttek, volt volna idejök a visszatérésre.
Lett volna lehetőségük, hogy visszatérjenek. Megyek, és nem tudom, hova megyek, és eszembe juthat az, hogy visszamegyek. Ábrahámnak eszébe juthatott volna az, hogy visszamegy Úr városába a régi bálványaihoz? Igen, de látott valamit. Amikor látod Istent, és látod Őt az örökkévalóságban, ugyan miért fordulnál vissza? Visszatérni a virághoz, ami elhull? Az ég és a Föld, amelyek elmúlnak, abban bízzak, és ennyi legyen az életem?
Azt mondja, hogy eszükbe juthatott volna. Nem azt mondja, hogy eszükbe jutott. Isten csodálatos, mert visszamehet bárki, de Ő a szeretetével von minket, az Ő világosságával ragyogtatja meg a mi orcánkat, és az Ő világosságával látunk világosságot, és Ő a vizekhez terelget minket. Hova is mehetnénk? Örök életnek beszéde van Tenálad!
Zsid 11:16 Így azonban jobb után vágyódnak, tudniillik mennyei után; azért nem szégyenli őket az Isten, hogy Istenöknek neveztessék, mert készített nékik várost.
Jobb után vágyódtak. Mi járunk, teszünk dolgokat, de Isten most az életemben az örökkévalóság lakhelyét adja. Ne elégedj meg kevesebbel, mert ők vágyódtak a mennyei után!
Tudod, mit? Néha lehet az, hogy szégyelled magad valaki miatt – nem akarok példákat mondani 🙂 –, de azt mondja itt, hogy Isten nem szégyelli azt, hogy az ő Istenüknek neveztessék. Tudod, hogy Isten nem szégyelli azt, hogy a te Istenednek neveztessék? Szégyellhetné: „Jaj, csak az ne mondják, hogy Én vagyok az ő Istene!” Ő nem szégyelli! Emiatt itt, mert látjuk az örökkévalót.
Várták az alappal bíró várost, és itt mondja azt, hogy készített nekik várost. Ez teljesen valós.
Zsid 11:24-27 – Mózes.
Zsid 11:25-27 Inkább választván az Isten népével való együttnyomorgást, mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét; Égyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartván Krisztus gyalázatát, mert a megjutalmazásra tekintett. Hit által hagyta oda Égyiptomot, nem félvén a király haragjától; mert erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant.
Erős lesz a szívünk. Azért, mert látjuk a láthatatlant. Emiatt az a kis gyalázat, az a kis nyomorgatás… Ugyan? Nem sokat jelent! Nekünk sokkal nagyobb van. Isten erre hívott minket. Hála Istennek!
Dávid így élte az életét, hogy látta a láthatatlant. Lehet, hogy üldözték őt, de mégis a pusztában csodálatos zsoltárokat írt. Mint az 57. zsoltár Isten dicsőségéről, amit a barlangban írt. Olyan gyönyörű ezt látni! Annyira jó, hogy Dávid életében, aki Isten szíve szerint való volt, nem látod azokat a nagy csodákat, és nem látod azt, hogy személyesen különleges módon beszélt volna Isten hozzá. Ha Isten beszélt hozzá személyesen, akkor azt Nátánon keresztül tette. Mégis Isten beszélt hozzá. Mert neki gyönyörűsége volt Istenben, és gyönyörűsége volt az Ő Igéjében, és látta az örökkévaló dolgokat.
Miért volt hatalmas az az ember? Miért volt az, hogy elment az óriás ellen félelem nélkül? Erős volt a szívében. Azért, mert a szíve és a szeme az örökkévalóságban volt, a mennyben volt, látta a láthatatlant. Elment és megölt tízezret, és nem azért, merthogy ő gyakorlott lett volna. Góliátot gyerekkora óta képezték, de Dávid azt mondta: Te vagy az, Aki megerősíted az én karomat, és harcra tanítod.
Tudod, hogy mi ebben az egészen elképesztő? Az, hogy emberek gyűltek köré, pedig nem hívta őket. Azok a csaló, legalja népség rendkívüli harcosokká lettek, mert átvették ezt a hitet. 1Krón 11-ben láthatod, hogy volt olyan, aki egymaga megállt egy földön, és megvédelmezte. Ezek Dávid vitézei. „Dávid szomjas. A kút pedig az ellenséges hadseregen túl van. Semmi gond! Mi hárman átverekedjük magunkat az egész hadseregen, elhozzuk a vizet, és visszafelé ugyanígy.” Dávid ezt a vizet Istennek adta.
Isten bárkiből hatalmas embert farag. Bárkiből, aki a hit szemeivel látja az örökkévalóságot és a mennyországot, szemléli az Úr dicsőségét, és itt a földön a lába, és a keze hatalmas dolgokat vihet végbe. Tudja, hogy ez nem róla szól. Pontosan tudja, hogy nem róla szól. Hála Istennek!
Ámen.