Krisztus katonája vagy, meríts Őbelőle!

2015 február 18. szerda  18:30

Vasárnap az istentiszteleteink élő közvetítését néztem. Arra gondoltam: „Azt a…! Milyen jó gyülekezetünk van!” Ahogy kívülről néztem, annyira elámultam a dicsőítés minőségén – most nem a zenei szakértelemre gondolok, mert ahhoz nem értek, hanem a szívre –, a szív gyönyörű volt tényleg. Aztán az üzenetek, a minőségük annyira megáldott! Annyira jó volt erre gondolni, hogy nem szókovácsok beszélnek a pulpitusainknál, hanem igazán szeretetet, igazságot, mélységet hallunk az üzenetekben. Annyira jó volt látni, nagyon építő volt hallani ezeket!

Azt szeretném mondani, hogy mindegyiktek nagyon is hozzáad ehhez, azért olyan minőségi. Amin azt értem, hogy a várakozásod, az, hogy hallani vágysz Istentől, az összpontosításod, hogy félreteszel dolgokat, a hajlandóságod, hogy időt áldozz erre, hogy eljöjj, és itt legyél… ezek mind-mind hozzáadnak. Amikor nem vagy itt, akkor mindnyájan veszítünk. Egy pillanatra se gondold, hogy csak te veszítesz valamit abból, amit Isten adni akarna neked. Mindannyian veszítünk. És amikor itt vagy, az mindnyájunknak áldás. Akkor is, ha nem tudunk személyesen kapcsolódni.

2Tim 2:1 Fiam, te azért erősödj meg a Krisztus Jézusban való kegyelemben,

Pál itt Timóteust inti, kicsit figyelmezteti, kicsit segít neki, és ki is hívja. Mert rá akar mutatni a fontos dolgokra Timóteus számára, hogy ne maradjon le arról, amit Krisztus tartogat neki.

Ez nagyon hasznos számunkra, mert mi is könnyen lemaradhatunk arról, amit Krisztus tartogat nekünk. Mert nézhetünk valamire, ami nem fontos. Például: „Nem tetszik a pásztor szakálla. … A pásztor angolul beszél, és ez nem tetszik. … Miért van fenn az istentiszteleti teremben annak az országnak a zászlaja? Ez nem tetszik. …” Lemaradhatunk a fontos dolgokról ugyanolyan módon. Ránézhetünk a gyülekezetre, és mondhatjuk: „Van egy problémám azzal az emberrel! A másik emberrel is van egy problémám.”; és lemaradhatunk arról, amit Isten tartogat számunkra. Vagy mondhatja valaki: Nem jövök el, mert az egyik testvérrel van valami bajom!; és mert van egy problémája, lemarad a dolgokról.

Vagy eljön az istentiszteletre, de valami nagyon zavarja, valami nagyon nem tetszik, és leveszi a szemét a fontos dologról. Például van dobolás a zenében, és ez irritálja. „Mert egy gyülekezetben nem kéne, hogy legyen dob.” Mi a probléma ezzel? Az, hogy ez leveheti a szemünket a fontos dolgokról. Volt már, hogy valami irritált a gyülekezetben? Persze, hogy vannak dolgok, amik irritálnak minket!

Pál azt mondja: Timóteus, vannak fontos dolgok. 2Tim 2:1-4-ben négy dolgot hangsúlyoz ki. Négy nagyon egyszerű dolgot.

Az első az a személyes járás. Fiam, te azért erősödj meg a Krisztus Jézusban való kegyelemben.” Azt mondja: erősödj meg! Ez folyamatos, folytonos. „Erősödj mindig. Tanulj folyamatosan, hogy Jézusból meríts!” Azt mondja: erősödj meg a Krisztus Jézusban való kegyelemben. „Folyamatosan fordulj a kegyelemhez, ami Jézus Krisztusban van. Ragadd meg, és tartsd meg azt!”

A kegyelem szó nagyon sok kereszténynek csak a megbocsájtásról jelent valamit. Nagyon általános kifejezés. Az Újszövetségben használják általános kifejezésként, de többet is jelent: meg nem érdemelt ajándék. Nem dolgozol meg érte, nem érdemelted ki, de oda lett adva. Úgyhogy mi ez? Kegyelem. Meg nem érdemelt ajándék. Isten így bánik velünk. Ő ad nekünk dolgokat, amiket nem érdemlünk meg. Pál itt azt mondja: erősödj meg a Krisztus Jézusban való kegyelemben. Isten tartogat számunkra dolgokat, nem csak megbocsátást, hanem meg nem érdemelt ajándékokat Krisztus Jézusban, amiket Ő előkészített neked, és oda szeretné adni neked.

A kegyelem azt jelenti, hogy Isten képessé tett minket arra, hogy megtegyünk olyan dolgokat, amiket magunktól nem tudnánk elvégezni, 1Tim 1:12. Pál azt mondja: Isten képessé tett engem az Ő kegyelme által. Milyen gyakran mondjuk: „Én ezt soha nem tudnám megbocsájtani. Mindig utálni fogom azt az embert. Soha nem tudnám őt szeretni.” Ezt milyen gyakran mondjuk: „Én ilyen vagyok. Soha nem fogok megváltozni ezen a területen.” Azt hiszem, hogy túl gyakran mondjuk ezt. Ha ezt hívőként akár egyszer is mondtad, akkor mát túl gyakran mondtad.

Miért? Mert nem tudhatod, hogy Isten kegyelme mit végezhet el az életedben, ha folyamatosan megerősödsz a Krisztus Jézusban való kegyelemben. Fogalmad sincs arról, hogy Isten mit készített elő számodra. Ef 2:10 az elkészített jó cselekedetekről nem tudsz semmit akkor. Semmit nem tudsz róla. Isten azonban előkészítette neked ezeket. Isten valamit elkészített számodra. Pál azonban azt mondja: mindig menj Jézushoz, folyamatosan kapcsolódj Őhozzá, és ragadd meg a kegyelmet.

Könnyű az, hogy a bűntudatos lelkiismeretünkben Jézushoz menjünk. Két módon mehetek Jézushoz. Az első olyan, mint ahogy egy gyerek megy az apukájához Karácsony napján: Mid van számomra? Vagy mehetek úgy is, mint a kutya, ami a szoba közepére piszkított, és fél a gazdájától. Vagyis mehetek félve, nyakat behúzva, szemlesütve is. Mit gondolsz, Jézus melyikben gyönyörködik? Melyikkel tud közösségben lenni?

Ezt mondja Pál itt: „Gyere a kegyelemért! Erősödj meg a kegyelemben! Ragadd meg a kegyelmet, ami Krisztus Jézusban van!” Mert Krisztus Jézusban van a megváltás, van az üdvösség, a bevégzett munka a kereszten. Minden szellemi áldással meg lettünk áldva, és el lettünk fogadva Benne, mennyei helyekre lettünk ültetve Benne. Csodálatos! Áldásai vannak számunkra. A kegyelem képessé tesz.

Jöhetek azonban úgy is, mint egy kutya, aki tudja, hogy rosszat tett, félve, behúzott farokkal és lehorgasztott fejjel, tartva, hogy most baj lesz. Ő azt mondja: „Kegyelmem van számodra. Meg nem érdemelt ajándékok vannak, amiket oda akarok adni neked.” Viszont nem vagyok kész arra, hogy ezt elfogadjam. Főleg arra nem: Mid van számomra? Nem vagyok kész arra, hogy ezt mondjam, mert rossz elképzelésem van Őróla.

Pál azt mondja Fil 4:13-ban: „Mindent meg tudok tenni Krisztusban, Aki megerősít engem. Mindent megtehetek Krisztusban, Aki megerősít engem.” Mit tudsz tenni Krisztusban? Mindent meg tudsz tenni Krisztusban. Ez igaz rád is. Meg tudsz bocsájtani, tovább tudsz menni a bukás után. Fel tudsz állni, leporolod magad, és azt tudod mondani: „A csudába! Nem akartam ezt tenni, és mégis megtettem. Uram, szabadon akarok járni!”; és továbbmehetsz. Miért? Mert Krisztusban mindent meg tudsz tenni, Aki megerősít téged. Ha Belőle merítünk, akkor mindenünk megvan, mert képessé lettünk téve.

Úgyhogy Pál nem akarja, hogy Timóteus lemaradjon erről. Mert nagyon egyszerűen a keresztény életünkben ránézhetünk az érdemeinkre. Például néha jót teszek, tudok egy jó üzenetet prédikálni, és mondhatom: Uram, nem vagy büszke ám? Ő azt feleli: „Hát? Itt van ez számodra.” „Jó, tudom! Ezt megérdemlem.” Ő azt mondja: „Nem. Nem az a lényeg. Vagy ajándék, vagy nincs. Vagy ajándék, vagy nem létezik.”

Isten azt mondja: „Ajándékaim vannak számodra. Kegyelmem van számodra.” Néha a jó teljesítményem csapdába ejthet. „Annyira jól teljesítek! Annyira jól csináltam. Mindent annyira jól tudok. Úgyhogy nincs szükségem a kegyelmedre, Istenem. Azt akarom, hogy megfizess.” Isten azt mondja: „Azt akarod, hogy fizessek? Legyen! Megtehetjük ezt is.” Akkor az életem szánalmas lesz, és azt mondom: „Várjunk csak! Hát olyan jól teljesítettem! Akkor miért ezt kapom?” Rá kell jönnöm, hogy nem érdemlem meg. Kegyelmi áldás kell, hogy legyen.

Nincs más mód, ahogy ezt megkaphatjuk. Ez igaz egy barátságra. Nem tudok fizetni érte elégszer. Nem fogom soha megérdemelni. Vagy kegyelmi ajándék, vagy nincs. A házasságom vagy kegyelmi ajándék, vagy nem létezik. Fizetség nem lép be a képbe. Ugyanígy az Úr, a gyülekezet, az áldások a szolgálatunkban – ez nem a te jó vagy rossz teljesítményed, hanem kegyelem.

2Tim 2:2 és amiket tőlem hallottál sok tanú jelenlétében, azokat bízd hű emberekre, akik mások tanítására is alkalmasak lesznek.

Ez hatalmas kérdés. Nem csak Pálnak és Timóteusnak, hanem ma is. Pál azt mondja: Timóteus, ne maradj le arról, hogy továbbadd, amit kaptál! Itt a kérdés: Hívő vagy? Ha hívő vagy, ez azt jelenti, hogy van valami, amit adhatsz. Van valaki, akinek hallania kell az evangéliumot tőled, akinek te tudod bemutatni az evangéliumot olyan módon, ahogyan hallania kell azt. Ha hívő vagy, akkor taníthatsz, szolgálhatsz, megoszthatod az Igét. Ha hívő vagy, akkor tudsz szeretetben tanácsot adni, és segíteni. Ha hívő vagy, akkor valakit Jézushoz tudsz vezetni. Ez kihívás, és sok keresztény nem teszi ezt.

A legtöbb keresztény sajnos nem teszi. Soha nem osztanak meg, soha nem bátorítanak, soha nem tesznek bizonyságot. Lehet, hogy túl szégyenlősek. Nem tudom. Ne mondd: „Nekem semmim sincs, amit tudnék adni. Semmit sem tudnék mondani. Semmim sincs, amit megoszthatnék. Semmim sincs, hogy tanácsot tudnék adni.” Ne mondd ezt! Mert Isten kegyelme nagyobb ennél az életedben.

Amikor ott vagy a helyzetben, akkor csak mondd ezt: „Igen, hívő vagyok, és reményem van még most is. Imádkozzunk.” Mondhatsz ehhez hasonlót a munkahelyeden is. Amikor valaki elveszíti a szeretettjét, amikor történik valami szörnyűség, akkor mondhatod: „Imádkozzunk! Istennek van reménye számodra. Istennek van válasza számodra. A Biblia neked íródott. Jézus érted halt meg.” Ez nagyon fontos az életünkben. Mert ha nem érintem meg valakinek személyesen az életét, akkor zsákutcává válok, és az élet nem áramlik rajtam keresztül Jézustól valaki máshoz. Ám ez Isten vágya számunkra.

Pál azt mondta Timóteusnak: Nem akarom, hogy lemaradj a fontos dolgokról. Megragadni Jézus Krisztus kegyelmét, azután az élet áradjon rajtad keresztül, hogy az üzenet eljusson valaki máshoz. „Pásztor! Én nem vagyok prédikátor.” Az rendben van, de biztosítalak arról, hogy vannak valahol olyan gyerekek, akik hallhatnák az üzenetet tőled, akik megtérhetnek általad, és akiknek tudnál vasárnapi iskolás üzenetet tanítani. Vannak emberek, akik bajban vannak, és te adhatsz nekik reményt. Biztosítalak arról, hogy ez így van. Nincs kérdés efelől. Vannak emberek az utcákon, akiknek az egész felfogása Krisztusról az egyik Őt megformáló színészre alapul, például akinek nevetséges szakálla van. Ennyit tudnak Krisztusról. Te azonban többet tudsz, mint ők, és ezt megoszthatod velük.

Tudom, hogy könnyű, hogy ezt ne adjuk tovább. Figyelj azonban! Pál ezt okkal mondta: azokat bízd hű emberekre. Add tovább! Valaki másnak add tovább! Oszd meg! A gyerekeid? Tudom, hogy ez nagyon könnyen megtörténhet, hogy hívő vagy, itt vagy, el vagy kötelezve, de a gyerekeidet nem tanítod, hogy elkötelezettek legyenek a gyülekezet felé, az üzenet felé. Figyelj! Hibát követsz el, és meg fogod bánni mélyen. Később. Mert van lehetőséged, hogy továbbadd az üzenetet.

2Tim 2:3 Vállald velem együtt a szenvedést, mint Jézus Krisztus jó vitéze.

Ez nem egy szép kép, mert katonáskodásról szól. Micsoda kép! Pál azt mondja: Legyél katona, mint ahogy én is az vagyok! Ami azt jelenti, hogy ő nem azt mondta, hogy a kereszténység a szórakoztatásról szól. A kereszténység nagy része szórakoztatásról szól ma. Elképesztő, de tényleg így van! Az istentiszteletek valójában szórakozásról szólnak. Ez igazából nem kéne, hogy így legyen.

Mert Pál azt mondja: „Figyelj! Lesznek bajok, és járj Krisztussal, ahogy én is Krisztussal járok. Legyél harcos!” Ez nem szórakoztatás, hanem van fegyelem. Nem a saját céljaidat, hanem valaki másnak a céljait követed. Nem telepedsz le, mert katona vagy. 1Pét 1:17-beli mentalitás, ahol Péter azt mondja, hogy átutazók vagyunk. Csak átutazunk itt. Ez nem az otthonunk. Tartunk valahova. Mert Ján 14:1-3 Jézus helyet készít nekünk.

Pál azt mondja: „Legyél katona velem együtt. Szenvedd el a nehézségeket velem, mint egy katona.” Nehézségek történnek mindenkivel, hívőkkel és hitetlenekkel egyaránt, de Pál azt mondja: tanulj meg keresztülmenni rajta jól. Ez olyan, amit nem tanítanak. Nem tanítják a világban, az biztos! Hanem reménykednek a jó időben, és az üzenet az: „Élj könnyedén! Nyugi, csak élvezd az életet. Csak legyél így, ez rendben van. A dolgok úgyis rendbe jönnek.” Ez az üzenet, de ez nem igaz. Mert igenis, a szenvedés megtörténik mindenkivel.

Sokszor a kereszténységben sem tanítják ezt: megfelelően szenvedni. Ez nem népszerű üzenet, de nagyon fontos. Pál inti Timóteust, és azt mondja: Szenvedj velem, mint Krisztus katonája. Tanulj meg jól szenvedni. Ez mit jelent? Mit jelent jól szenvedni? Azt jelenti, hogy reményünk van. Mélyebb reményünk van, mint a világnak.

A reményünk nem az: Hát, a dolgok majd jóra fordulnak. Nem az a reményünk, hogy minden rosszban van valami jó, hanem Róm 12:12 reményünk van Jézus Krisztusban. Tudjuk, hogy az Ő kezében vagyunk, tudjuk, hogy Ő tartogat számunkra dolgokat. Róm 5:1-5 tudjuk, hogy Ő munkálkodik az életünkben még a nehézségekben is, még a próbákban is. Ez kulcsfontosságú keresztényként.

Figyelj, átmehetsz nehéz időszakon, de hogyan mész keresztül rajta? Meg fog történni, hogy elveszítesz valakit, vagy valaki elárul, vagy egy lehetőség bezárul, vagy befektetsz valamibe, és elveszíted a pénzt, vagy megbízol valakiben, és aztán kiderül, hogy nem kellett volna. Ez megtörténik, de hogyan mész keresztül ezen?

Pál azt mondja Timóteusnak: „Tanulj tőlem, hogy jó módon menj keresztül ezen. Ne legyél keserű, ne fordulj befelé, ne élj áldozat mentalitásban. Ne legyél áldozat! Ne legyél keserű vénember!” Ezt hogyan tudod elkerülni? Krisztusba kapaszkodom, Belőle merítek. Ez nagyon fontos számunkra: Tudom, hogy Isten kezében vagyok, és biztonságban vagyok, van reményem, van hitem, és így élem az életem, bízom Őbenne.

Ha meg akarod érteni, hogy ez hogyan működik, akkor olvasd el a Korinthusiakhoz írt 2. levelet, ahol Pál elmeséli az ő életét. Olyan, mint egy önéletrajz. Pál magáról írt. Olvasd el 2Kor 4-et, ott leírja: Küzdünk, vannak problémáink, de nem lankadunk el, nem esünk kétségbe. Ez volt az ő üzenete Timóteusnak: Tanulj jól szenvedni! Ez olyan, amit hívőkként meg kell tanulnunk.

Tudod, hogy háborús övezetben mi történik? Néha van elég, és néha még az alapvető élelmiszereket sem kapod meg. Van ingadozás az egészben. Néha van elég, néha nincs. Mindnyájan háborús övezetben vagyunk. Mert Sátán gyűlöli azt, amit Isten el akar végezni az életünkben, és ő semmi áron nem fog megállni. Nincs semmilyen erkölcsi problémája azzal, hogy abbahagyja. Támad hátulról, nincs semmi problémája ezzel. Ezt ő meg fogja tenni.

Háborús övezetben vagy. Ez azt jelenti, hogy meg kell tanulnod, hogyan élj. Néha van gondoskodás, és néha nincs. Néha hallhatok Istentől, Ő szól hozzám, beszél hozzám, és ezt élvezem, és néha a kommunikáció elakad. Az Ellenség megállítja azt valahogy, és a szívemben kárhoztatva vagyok, és nem tudok hallani Tőle. Valami történik.

Ez mit jelent? Amikor jó időszak van, mint most, vagy mint EuroCon-on, akkor tényleg sokat hallok. Használjuk ki ezt a lehetőséget, mert ki tudja, meglehet, hogy utána jön egy völgy, és meg leszünk próbálva. Akkor miből fogok élni? A válasz az, hogy lehet, hogy szükségem lesz arra, amit elfogadtam akkor, amikor a gondoskodás nagy volt. Használnom kell ezeket az időket.

Használjuk ki az istentiszteleteket is, ez csodálatos idő. Használjuk ki a lehetőséget, mert nem tudjuk, hogy milyen hosszú. Lehet, hogy egy hónapon belül másik országban fogsz dolgozni, és nem fogod hallani a kegyelem üzenetét rendszeresen. Szükséged lesz az összes tartalékra, az összes „szellemi zsírra”, amit összegyűjtöttél itt. Használd ezt az időt, mert háborús övezetben nincs sok bizonyosság.

Még egy dolog, ami egy háborús övezetben történik, hogy olyan veszteségeket szenvedsz el, amiről úgy tűnik, hogy értelmetlenek. Egy ember, akit ismertél, örök barát, ez biztos, valami kiüti őt, és neki annyi. Jön egy „golyó”, és vége. Aztán csak azt mondod: „Ennek semmi értelme! Ez hogy történhetett meg vele? Ennek semmi értelme nincs!”

Figyelj! Meg kell értenünk, hogy ez nagyobb, mint mi. Ha azon kezdesz gondolkodni: „Ez az én hibám. Én tettem.”; akkor meg kell érteni, hogy Sátán, az ő terve nagyobb, mint mi, meg kell érteni, hogy Krisztus nagyobb nálunk, és meg kell érteni, hogy Isten terve sokkal csodálatosabb, mint ahogy mi azt el tudjuk képzelni.

Nem értem, de rá kell jönnöm, hogy itt van szenvedés. Szenvedés van, mert ez háborús övezet. Mindenhol. Csak nézz körül! Nincs háború az országunkban még, de az emberek haldokolnak, és az emberek keserűbbé válnak, fájdalmaik vannak, és elvesznek kapcsolatok, és nincs megbocsájtás, és nincs valós szeretet. Nagyon sok a felszínesség, és ez tényleg háborús övezet.

Figyelj! Hogyan élünk? Fel kell ismernünk: ez nagyobb, mint én, mert keresztülmegyek a szenvedésem, de meg kell, hogy értsem, Istennek van ebben egy terve, egy célja. Nem tudom, hogy mi az, de megragadhatom az Ő kezét, Jézushoz mehetek, és kérhetem: Van kegyelmed ebben a helyzetben számomra?; és Ő azt fogja felelni: Igen, van kegyelmem neked erre a helyzetre.

Pál így folytatja ezt az allegóriát:

2Tim 2:4 Egy harcos sem elegyedik bele az élet dolgaiba, hogy megnyerje annak tetszését, aki őt harcosává fogadta.

Pál folytatja a katonáskodás képével. Azt mondja, hogy ne egyél belegabalyodva. A görög szó az, hogy beleszőve. „Ne legyél beleszövődve!” Miért? Mert neked más célod van. Te nem azért vagy itt, hogy itt letelepedj. Figyelj, keresztény! Tudom, hogy könnyű gyökereket ereszteni. „Persze, hát ide tartozom!” Nem! Nem ide tartozunk. Egy nap el fogunk menni vagy a halál által, vagy az elragadtatásban. El fogunk menni, és Jézusé leszünk örökkön örökké. Nincs kérdés efelől. Pál figyelmezteti Timóteust: „Figyelj! Lemaradhatsz arról, amit Isten tartogat számodra. Mert belegabalyodhatsz ebbe az egészbe.”

Még egy dolog a háborús övezetről – nagyon sok a félreinformálás. Nagyon sok pletyka megy körbe arról, hogy mi történik, és mi nem történik. „Az ellenség jön”, “Veszítettünk.”, “Győztünk.” “Ez történt, az történt.” Nagyon sok félrevezetés csak röpköd így, és senki nem biztos semmiben. Ez rendben van, ez normális egy háborús övezetben, de hívőként meg kell tanulnod, hogy ne vesd alá magad ennek. Mert ez őrületbe fog kergetni.

Hallani fogsz mindenféle dolgokat a gyülekezetről, valamelyik testvéredről, hallani fogsz mindenféle rosszindulatú dolgot mindenkiről, de ne fogadd el azt. Ne fogadd el! Mert legjobb eset az, hogy “csak” félreinformál. Viszont lehet, hogy kifejezetten célzott megtévesztés amit hallasz. Az Ellenség anélkül akarja megnyerni a háborút, hogy harcolna. Úgyhogy beküld információkat az ellensége közé, hogy elbátortalanodjanak és feladják, megadják magukat. 2Kir 18-ban olvashatunk erről. Az ellenség eljött Júdába, és azt mondták: „Nincs remény! Adjátok meg magatokat. Nem akarjuk, hogy meghaljatok. Mi jó emberek vagyunk. Nem akarjuk, hogy meghaljatok, csak gyertek ki, és az jó lesz nektek, megígérjük.” Na, persze! Ez annyit jelent csak, hogy harc nélkül akarták megszerezni a győzelmet. Figyelj hívő! Ne add oda az ellenségnek a győzelmet harc nélkül!
Mert Krisztus már megnyerte a csatát számunkra, a győzelem már a miénk.
Ő megszerezte a győzelmet a kereszten.
Ezért nincs senki a kereszten, mert Ő már nincs ott.
A munka el lett végezve, és nem kell ott lennie.
Emiatt üres a sír is, mert Ő megszerezte a győzelmet, és kilépett onnan.
A győzeleme a tiéd!
Az Ellenség azonban annyira szeretné ha a hazugságai által belegabalyodjnál itt a dolgokba!

Pál itt tesz egy nagyon finom megkülönböztetést:

2Kor 10:3 Mert noha testben élünk, de nem test szerint viaskodunk.

A testben járunk, ami a görögben ’en’, de nem test szerint járunk, ami a görögben ’kata’. Nem a test szerint járunk, ami azt jelenti, hogy könnyű ránézni egy keresztényre és azt mondani: ez az ember olyan, mint bárki más. Ő azt feleli: bennem megvan Krisztus. „Hazudik! Ugyanolyan, mint én. Van régi bűnös természete, vannak gyengeségei, rossz temperamentuma van, általában negatív… olyan, mint mindenki más.”

Pál erre azt válaszolta: igen, a testben járunk, de nem a test szerint, ami azt jelenti, hogy nem vetjük alá magunkat neki. Ez olyan, mintha azt mondanánk: Igen, nem tagadjuk, hogy vannak gyengeségeink, nem hazudunk, hogy nincsenek, nem teszünk úgy, mintha tökéletesek lennénk ilyen módon, de nem vetjük alá magunkat azoknak. Nem érdekelnek a gyengeségek, és nem engedjük, hogy meghatározzák azt, ahogy élünk.

Nem akarom, hogy ezek határozzák meg az életemet, hanem azt akarom, hogy Krisztus kegyelme határozza meg az életemet. Nem fogok belegabalyodni a gyengeségeimbe, a bukásaimba, a sebeimbe, abba, amit tettek velem, hanem Krisztushoz fogok menni, és meg fogom kérni: „Krisztus, van kegyelmed erre? Erre az egészre?” Ő azt fogja válaszolni: Igen, van.

Ez az, amit Pál mondani akart. Azt mondta: nem a test szerint járunk. Igen, a testben vannak gyengeségeink, mint mindenki másnak. Emberek vagyunk. Elveszítjük a fókuszt a fontos a dolgokról, mint bárki más. Az indulataink elszabadulnak, és megbántunk embereket. Megbántunk egy barátot, és lehet, hogy elveszítünk egy barátot, de nem vetjük alá magunkat ennek. Miért? Mert Krisztus katonái vagyunk.

Az Ellenség utál minket, de ne adjuk oda neki a győzelmet könnyen, mert Krisztus megszerezte a győzelmet. Ez a miénk, és járhatunk ebben. Ámen.

Kategória: Egyéb