Krisztus háza mi vagyunk

2015 január 7. szerda  18:30

Zsid 3:3b amennyiben a ház építőjének nagyobb a tisztessége, mint a háznak.

Ez Mózesről és a szent hajlékról szól. Arról, hogy Mózesnek nyilván nagyobb tisztessége volt, mert ő az építő. Aztán továbbmegy, és azt mondja nekünk:

Zsid 3:4 Mert minden háznak van építője, aki pedig mindent felépített, az Isten az.

Nyilván Neki a legnagyobb a tisztessége mindenekfelett, mert Ő a mindenek építője, mert Ő alkotta a világegyetemet, Ő az, Aki kitalálta az egészet. Nyilvánvalóan, Őneki van a legnagyobb dicsősége, tisztessége.

Zsid 3:5-6 Mózes is hű volt ugyan Isten egész házában mint szolga, bizonyságául annak, amit hirdetnie kellett, Krisztus azonban mint Fiú áll a maga háza felett, akinek a háza mi vagyunk, ha a bizalmat és a reménység dicsekvését mindvégig erősen megtartjuk.

Azt olvassuk, hogy Krisztus, mint Fiú áll a Maga háza felett, és mi vagyunk az Ő háza. Mi vagyunk Krisztus háza. Ez a Gyülekezet. Ez az, amire Isten hívott minket. Ez fontos kérdés az életünkben: Felismerem-e, hogy a gyülekezet az én otthonom? Ez nagyon fontos számunkra, mert ha nem ismerem fel ezt a valóságot, akkor elmulasztok nagyon sok dolgot.

Amikor bajba kerülök, akkor igazán a jó hely, ahova mehetek, az a haza. Az, ahol helyreállhatok. Ha lebetegszem, akkor otthon fekszem ki. Ha fázom, akkor hazamegyek megmelegedni. Főleg, ha fel tudjuk fűteni, ezt a helyet. 🙂 Ha viszont nem ismerem fel, hogy én egy házhoz tartozom, hogy nekem ez az otthonom, akkor másik módon gondolkodom erről.

Boltba sem megyek, ha nincs pénzem. Hó végén kerülöm ezeket a helyeket, mert csak önkínzás lenne. Például valaki bemegy egy plazába, és meglátja azt a dolgot, amiről tudat alatt álmodott. Meglátja, és rájön, hogy ez az! Nincs azonban pénze. Miért járkálna valaki ilyenkor hipermarketekben? Csak önkínzás az egész.

Van, aki így gondol rá: „A gyülekezet? Ha nincs mit adnom, nincs mit fizetnem, akkor minek mennék? Ha nem áll tökéletesen a nyakkendőm, ha nem vagyok teljesen rendben, ha az életem nincs teljesen sínen, ha a házasságomban gondok vannak – még rosszabb, nincs is házasságom –, akkor miért mennék a gyülekezetbe?”

A válasz: Ha úgy tekintem, hogy ez bevásárlóközpont vagy bolt, ahol én veszek valamit, beadok némi pénzt, és kapok némi szórakozást, vagy nagyon imádkozom, és akkor kapok némi tanácsot, vagy kedves leszek emberekhez, és kapok érte „nemzeti színű vállveregetést” :-), akkor nem fogok jönni. Amikor bajban vagyok, amikor kihívásom van, amikor nem mennek jól a dolgok, amikor ütközéseim vannak, amikor haragszom, amikor gyűlölök valakit, pedig tudom, hogy nem kéne, akkor nem jövök el, mert nem ismerem fel, hogy ez az otthonom. Ez egy ház, otthon. Melegség, védelem az eső ellen, a szeretet helye, a közösség helye, a problémák megoldásának a helye. Mint az otthon, ahol van meleg zuhany is, és hideg zuhany is. Mégis hazamegyek, újra és újra.

Miért mondom ezt? Azért, mert úgy hiszem, hogy könnyen lehet, hogy elvéti valaki ezt a részét a képnek, és valami másnak képzeli. Azt gondolja, hogy ez egy kiállítás, és igyekszünk mind azt mutatni, hogy mennyire rendben vagyunk. Isten nem ennek találta ki, hanem azt olvassuk: Krisztus azonban, mint Fiú áll a maga háza felett, akinek a háza mi vagyunk. Nem azt olvassuk, hogy a Saját múzeuma felett, ahol ki vannak állítva a hívők, mint kiállítási darab, teljesen elvont az egész, és nincs semmi valósághoz való kapcsolata, de nagyon szép. „Csak udvarias köszönések – Isten áldjon! –, és minden rendben van. Mindenki tiszta, mindenki jól fésült, a hőmérséklet tökéletes, minden szék rendben van, az óra jól jár, az énekesek nem hibáznak, nincs egy lámpa sem, ami nem ég.”

Isten azt mondja: „Nem! Az Én házam az egy otthon.” Az nem múzeum, az nem kiállítás, nem divatbemutató és nem vetélkedő. Ez másik hely, ez otthon. Az otthon az, ahol leveszed a cipődet, amit másutt nem vennél le. Az otthon az a hely, ahol kényelmesen eldőlsz, ahol nem félsz esetleg horkolni. Azért légy szíves, istentisztelet közben ne horkolj, ha lehet! 🙂 Ez az otthon. Miért? Azért, mert ez Krisztusnak a háza.

Lehetne ezt másként nézni. Mint például egy ellenség. Hogyan néz ki egy ház az ellenségnek? A ház a célpontja. Például a radaron egy célpont. Nagyon másikfajta kép. Az Ellenség csak azt keresi, hogy öljön, hogy pusztítson. Ne legyél ebben a kategóriában. Mert az Ellenség – így határozza meg a Bibliánk – az Sátán. Sátán az Ellenség, és ő csak pusztítani akar, ölni, tönkretenni. Ján 8:44 ő a pusztító, ő az, aki tönkretesz. Ő szeretné tönkretenni a házasságot, ő az, aki meg akar ölni egy embert, ő az, aki szeretne szétszedni családokat, ő az, aki tönkre akar tenni nemzeteket. Azt olvassuk róla, hogy ő az, aki megrontotta, aki meggyengíti a nemzeteket. Ez az ő munkája.

Engem nem lep meg, hogy van Ellenség. Mi keresztények nem arra lettünk elhívva, hogy megrémüljünk ettől, vagy arra, hogy túlságosan elfoglaljuk magunkat Sátánnal. Azért nem beszélünk olyan sokat róla, mert ő igazán egy mellékszereplő a képben. Csak egy statiszta a képben valójában. Nem ő a lényeg.

Ugyanakkor fontos, hogy tudjunk róla. 2Kor 2:11-ben azt olvassuk, hogy nem vagyunk tudatlanok a szándékai felől, tudunk róla. Tudjuk, hogy mik a céljai, hogy szét akar választani minket. Bánni kell ezzel, válaszolni arra, amit csinál. A vers, ahol azt olvassuk: nem vagyunk tudatlanok az ő stratégiái felől; ott az előző vers a megbocsájtásról beszél. Az nem semmi! Azt mondja Pál gyakorlatilag: „Bocsáss meg! Ne adj előnyt Sátánnak.” Mert ha nem bocsájtasz meg, akkor lehetőséget, előnyt adsz neki.

Érdekes, a görög szó az előnyről azt mondja, hogy túlnyúlni valakin. Hogy néz ki ez a gyülekezetben? Testvérek szolgálnak egymás felé, van közösségük a hitben. Egy értelemben ők védelem egymás számára, a barátságuk, az, amikor kinyitják együtt a Bibliát, amikor egyszerűen csak ülnek az istentiszteleten, amikor az egyikük elmond egy bizonyságot a másiknak.

Aztán az egyik testvér valamiért megharagszik a másikra, és nem bocsájt meg. Tudod, mi történik? Eddig volt egyfajta védelem, és Sátán nem tudott átmenni, mert volt számára akadály az útban. Ott állt valaki. Ott állt egy testvér. A görög szó azonban azt mondja, hogy amikor nem bocsájtunk meg, akkor megadjuk az átnyúlás lehetőségét, a túlnyúlás lehetőségét. Nincs meg a védelem, nincs meg ez a fajta betakarás. Hanem túl tud lépni rajtunk. Könnyedén eléri, amit akar.

Ez a gondolat annyira fontos! Amikor nem bocsájtok meg a családomban, akkor megadom ezt a lehetőséget. Amikor nem bocsájtok meg a gyülekezetemben, akkor megadom ezt a lehetőséget. A görögben pleonekteo azt jelenti, hogy megadom neki a lehetőséget, hogy túlnyúljon, és képes megérinteni, amit nem lenne szabad.

Bánni kell Sátánnal! Hogyan? Nem úgy, hogy kiabálok vele. Nem hiszem, hogy megijedne attól, ha nagy hangom van. Ám a megbocsájtásunknak, vagy Jak 4:7 ahogy közel húzódom Istenhez, és ellene állok, csak nem mozdulok, annak hatása van. Nem lep meg, hogy van Ellenség. Viszont azt akarom mondani, hogy ne legyen ilyen szívünk.

Lehetséges lenne, vannak emberek, akik úgy néznek a gyülekezetre, a közösségre, hogy van rajta egy nagy célkereszt. Támadási felületet keresnek, lehetőséget arra, hogy lejárassák, hogy elpusztítsák. Az rendben van, hogy vannak ilyen emberek, ez nem gond, de te ne legyél ilyen. Mert azt olvastuk az előbb, hogy Krisztus áll a háza felett, Akinek a háza mi vagyunk. Akinek mi vagyunk a háza. Ismerjük fel, hogy ez nem célpont, hanem ez egy otthon. Az én otthonom.

Aztán még egy kép az egy tolvaj. Ján 10-ben találkozunk ezzel. Ján 10:10-ben azt olvassuk, hogy a tolvaj nem egyébért jön, hanem azért, hogy lopjon. Nyilván! Járt-e már nálad olyan betörő, aki lecserélte az egyik berendezési tárgyat újra, vagy kifestette az egyik szobát? Nyilvánvalóan nem! A tolvaj azért jön, hogy elvegyen. A tolvaj jön, és mit lát a házon? Egy nyitott ablakot, semmi mást.

Van itt egy fontos dolog. Könnyű úgy lenni a szívemben, hogy jövök (ne is a gyülekezetet mondjuk, hanem:) Istenhez, és azt mondom: „Mit tudsz nekem adni? Adj nekem! Adj nekem!… Rakd rendbe az életem! – ezt lehet kérni, nem ez a kérdés – Adj nekem egy otthont! – persze, kérd, ha nincs – Adj nekem választ! Adj nekem vigasztalást!” Persze, ezeket lehet kérni, ugyanakkor van itt valami több is.

Miért lennék tolvaj, ha otthon is lehetnék abban a házban? A saját házamból nyilván nem fogok ellopkodni dolgokat. Ha ez lehet az én otthonom, akkor miért azt keresném, hogy mit vihetek el? Akkor nyilván azt keresem, hogy mi az, amit hozzáadhatok, mi az, amit hozzátehetek.

Kaptam egy levelet vasárnap egy házaspártól. Igazi levelet kaptam! 🙂 Papírra volt írva, nem e-mail volt! Azt írták: Szeretnénk felújítani az anyukák helyét, a baba-mama szobát. „Zúgolódva” beleegyeztünk. 🙂 Miért mondták ezt? „Mert ez az otthonom. Mert ez az én házam.” Mert ez az otthonuk. Nem az épület – egy nap lehet, hogy Isten elvisz innen minket –, de a gyülekezet az enyém. Az az én otthonom, és így gondolkodom róla. Nem úgy, mint egy tolvaj.

Egy nagy házban – 2Tim 2:20 – van mindenféle edény. Egy gyülekezetben mindig lesz ilyen ember is, és olyan is. Szeretnélek azonban bátorítani. Hányan jöttünk először olyan ok miatt a gyülekezetbe, amire ma valószínűleg nem lennénk túl büszkék? „Haragudtam, hogy a feleségem miért jár ide, és meg akartam nézni, hogy mi ez az ostobaság, amit hallgat.” „Féltettem a gyermekemet.” „Azt reméltem, hogy találok egy rendes feleséget.” „Meg akartam tanulni angolul, és tudtam, hogy itt két nyelven folynak a dolgok.” „Érdekelt a nemzetköziség.” „Tetszett a zene.” Nem ez a kérdés, hanem az, hogy túl tudtál-e lépni ezen.

Túlmentünk-e rajta? Ha nem lépek túl rajta, akkor az érdekesség hamar kikopik. Csak rövid ideig érdekes. Hamar elmúlik. Aztán túl kell lépnem rajta. Jön valaki Istenhez: Istenem, kérlek, tedd rendbe az életem! Lehet, hogy megteszi, de utána mi van? Utána megtalálom-e azt, hogy itt otthon is van a számomra? Vagy csak „fogom a pénzt és futok”? Fogom azt, amit kaptam, és szaladok. „Mostmár rendben van az életem.”; és megint elszaladok és elrontom valahol másutt. Miért ne maradnék azon a helyen, ahol Isten rendbe rakta a szívemet? Ez az, amiről igazán szó van.

2Kir 5-ben van az arámok fővezére, Naamán. Azt olvassuk róla, hogy amikor Isten meggyógyította, akkor visszament az országába, de azt kérdezte a prófétától: Elvihetnék két nagy zsák földet? Miért? Azért, mert magával akarta vinni azt, amit ott kapott. Magával akarta vinni Izraelt a saját országába. Legszívesebben fogta és vitte volna az egészet.

Értem ezt, tudom, miről beszél. Amikor van egy ilyen konferenciánk, mint ami most volt, akkor minden vágyam az, hogy tovább tudjam vinni azt, amit ott kaptunk. Ez a gondolat, hogy Isten rendbe tette a szívem. Zsolt 84:3 megtalálom-e az otthont azon a helyen, és megtalálom-e azt, hogy ez az én otthonom? Vagy mindig csak azt nézem, hogy mit vehetek el?

Vannak emberek, akiket Isten megment nagyon sok dologtól, de aztán elveszítik az érdeklődésüket, és nem követik az Urat. Miért? Úgy hiszem, az egyik ok az, hogy nem jönnek rá, hogy ez egy otthon. Nem csak egy ház, ahova bemászik, fogja a TV-t, és viszi. Nem! Ez annál több! És tudod, mit? Azt gondolom, nem véletlen, hogy Isten úgy csinálta meg, hogy az ablak nyitva van. Mert Isten azt mondja: Hozz egy döntést! Bejöhetsz az ablakon is. Aztán kimehetsz az ablakon keresztül. Lehetsz tolvaj, de van egy ajtó. Jézus azt mondja Ján 10-ben: „Én vagyok az ajtó, és aki Rajtam keresztül jön be, az nem tolvaj. Gyere be Rajtam keresztül.”

Ez az üzenetünk igazán: Ismerd meg Jézust, Ő az ajtó. Ő azt mondta Magáról: Senki nem mehet az Atyához, Istenhez, csak Énáltalam. A kereszténység ez: Jézus Krisztus – Ő rajta keresztül menni Istenhez, az Atyához. Isten azt mondja nekünk: „Figyelj! Ha gondolod, megragadhatsz valamit, és szaladhatsz. Lehet így csinálni. Én viszont tartogatok neked valamit, ami több. Ne ez legyen a mentalitásod.”

Még egy utolsó kép: egy ház. Milyen egy ház? Milyen valakinek, aki benne lakik? Milyen egy ellenségnek? Milyen egy tolvajnak? Hogyan néz ki például egy vakond számára? A válasz az, hogy ha gyorsan ment, akkor fejfájósan. 🙂 Nagyon más képet lát. Nem hiszem, hogy sok értéket tulajdonít annak.

Miért mondom ezt? Azért, mert lehet így nézni. A vakond túl alacsonyan él, és vak. Lehetek ilyen én is. Bejövök a gyülekezetbe, és túl alacsonyan nézem. Könnyű bejönni, és látni a természetit. „Valamivel hidegebb van, mint kéne lenni, és utálok egy bizonyos népet, és látom a zászlójukat kilógatva.” Könnyen lehet, hogy jön valaki, és azt veszi észre, hogy a testvér, aki mellette ül, hangosan rágózik egész istentisztelet alatt. És ennyi az egész.

Mi ezzel a probléma? Igazából nem az a testvér, nem annak a nemzetnek a zászlója, nem az, hogy miért van a gyülekezet épülete ebben a kerületben, hanem a szívével van a gond: nem szeretne mélyebbre ásni, hogy van-e itt több.  Lehet, hogy a zene egyszer feldobja, kétszer feldobja. Vagy a prédikátor – egyszer nevet a viccein, kétszer is nevet, aztán elege van belőle. Mi a gond? Az, hogy ez nem a prédikátorról szól, nem az énekesről szól, nem a zenészről szól. Van itt valami több, Jézus Krisztus. Ő van a háza felett. Azt olvassuk, hogy Ő építi a házát, Mát 16:18. Ő dolgozik ezen. Ez az Ő munkája.

Vannak emberek, akik azt mondják: én nem megyek bele ebbe a szellemi háború dologba, túlságosan rémült vagyok. Vannak, akik azt mondják: én nem fogok bízni senkiben, mert túl sok kárt tettek már bennem. Vannak, akiket nem érdekel a hűség gondolata, mert az kényelmetlen. Figyelj azonban, Isten megajándékozott téged. A gyülekezet, a Biblia, az evangélium, Jézusnak a munkája a kereszten – ezek Istennek a kegyelme felénk.

2Kor 6:1b ne vegyétek hiába Isten kegyelmét!

Istennek van egy ajándéka számunkra, és ez egy otthon. Ám ha azt gondolom, hogy ez egy börtön, akkor csak menekülni akarok. Ha azt gondolom, hogy ez egy orvosi rendelő, akkor csak kivárom a soromat, aztán hadd menjek. Annyiféle rossz elképzelés lehet! Isten azonban azt mondja nekünk: „Ez egy otthon. Ez a te otthonod lehet. Hajlandó vagy-e mélyebbre menni? Vagy leszel inkább vak? Vagy túl alacsony, természeti szinten nézed? Használd! Élj ezzel, ez a tiéd! A gyülekezet a tiéd. Ez a te helyed. Ez a te otthonod, ez a te lehetőséged.”

Zsolt 86:11-13 a szívemben megtanulni válaszolni Istennek. Hogyan válaszoljak Őneki? Jak 1:21 szelídséggel venni a beoltott Igét, aztán Jak 1:22-23 engedelmeskedni. Aztán hála legyen a szívemben, megtanulni a hálát. Nem tudom, hogy megtanultad-e az életed során, de lehet, hogy nem. Lehet, hogy mindenről úgy érezted, hogy jár neked. Lehet, hogy úgy érzed, hogy nincs semmi, amiért hálás lehetnél. Isten szeretné megtanítani neked, hogy hogyan legyél hálás, 1Thessz 5:18.

Aztán megtanulni örvendezni, gyönyörködni abban, ami tiszta, Fil 4:8. Annyi fej van a világunkban, amely annyira be van piszkolva, hogy csak abban tud gyönyörködni, ami mocskos. Ha nincs benne halál, ha nincs benne vér, ha nincs benne erőszak, ha nincs benne rettenet, akkor nem is érdekli őket. Mert nem tudnak gyönyörködni abban, ami tiszta. Isten erre tanítani akar minket. Megtanulhatunk örömet találni Krisztusban, 1Thessz 5:16. Ez a miénk ebben a házban. Ez a miénk, elfogadhatjuk. Isten erre hívott minket.

Csak szeretnélek bátorítani. Mindig lesznek vakondok. Még lehet, hogy hozzánk is beülnek egy időre, de csak azért, mert ők túl alacsonyan nézik az egészet, vagy csukva tartják a szemüket, és nem látják, amit láthatnának. Azért neked nem kell csatlakoznod hozzájuk. Ahhoz neked nem kell csatlakoznod! Lesznek mindig tolvajok, akik csak azt nézik: Mit szedhetek ki innen? Neked viszont nem kell annak lenni! Ez lehet az otthonod. Mindig lesznek ellenségek, de neked nem kell egynek lenni közülük. Mert Krisztus áll az Ő háza felett, Akinek a háza mi vagyunk. Akinek a háza mi vagyunk! Ámen.

Mennyei Atyánk! Köszönjük ezeket a gondolatokat, a Te szívedet felénk, azt, hogy megajándékoztál bennünket egy otthonnal! Köszönjük, hogy van otthonunk, egy cím, ahova hazamegyünk, sokunknak családunk is van, de Urunk, Te adtál nekünk egy szellemi otthont is. Adtál olyan helyet, ahol táplálod a szívünket az életnek a beszédével, ahol bátorítasz minket, ahol kipihenhetjük magunkat, ahol felfrissülhetünk. Köszönjük Neked, hogy adtad nekünk ezt a helyet, a gyülekezetet!

Jézus nevében, ámen.

Ha még nem hívtad Jézust a szívedbe, akkor szeretnélek meghívni arra, hogy ismerd meg Jézust. Mert Ő halt meg érted, a bűneidért a kereszten. Minden hazugságért, minden félrevezetésért, minden haragért, minden csalásért, mindenért, ami az életedben volt, Ő fizetett. 1Ján 2:2 Ő fizetett mindenki bűnéért. Amikor meghalt, akkor kifizette az árat, és amikor harmadnapra feltámadt, akkor győzött, és ezért új életet kínálhat neked. Csak a te döntsed, hogy elfogadod-e Őt, hogy behívod-e Őt az életedbe, és kéred-e Őt, hogy adjon neked új életet.

Ha akarod, a szíved csendességében szólítsd meg Őt, beszélj egyenesen Jézushoz, és mondd azt Neki a szívedben: „Én Istenem, kérlek Téged, gyere az életembe! Legyél az Én Megváltóm! Legyél itt velem minden napon. Szeretnék Veled járni, meg akarlak ismerni. Gyere az életembe, és ments meg engem. Jézus! Rád bízom magam. Hiszek Benned, ments meg engem!”

Ha meghoztad ezt a döntést, küldj egy e-mailt (iroda@nullbibliaszol.hu), hadd örüljünk veled.

Kategória: Egyéb