Krisztus elméje bennünk & Amikor minden támasz eltűnik, Isten más szinten keres téged

2013 szeptember 1. vasárnap  10:30

P. Marian Józsi

Üdvözlet Kínából! Nagy ott a csapat. Ez azt is jelenti néha, hogy nagyok a támadások. Ugyanakkor tudjuk ezt az elvet P. Schallertől, hogy a csapat az élet, és a csapat a nagy óriás. Az, hogy van egy csapat, az a kulcs. Mert nagyon sokan mentek el misszióba egy-ketten, de a bizonyság az, hogy amikor nagy a csapat, akkor Isten növeli a munkát, és ott van Krisztus Testének az élete az emberek előtt.

Micsoda álom az, ha kínaiak belépnek a csapatba! Már vannak kínai csapattagjaink is, akik tényleg döntenek Isten mellett, és mennek előre a hitben.

Bizonyságtétellel szeretném kezdeni. Készülünk Afganisztánba, P. N. és egy indiai doktor az indiai gyülekezetünkből velünk tart. A múlt héten nagyon érdekes dolog történt. Nagyon sok afgán kerül Indiába. Indiában van egy afgán gyülekezet, ami több mint háromszáz fős csak afgán emberekből.

Kerestük a régi kapcsolatainkat Afganisztánból. Miközben P. N. Indiában volt, összetette őt Isten egy afgán csoporttal. Az afgán pásztor neve: Krisztus. Ez az afgán pásztor, amikor hallotta, hogy szeretnénk Afganisztánba menni, akkor elkezdett kommunikálni velünk. Ő ennek a háromszáz fős gyülekezetnek a pásztora.

Az elmúlt héten meglátogatta a Nagyobb Kegyelem gyülekezetet. Olyan válaszlevelet írt nekünk, amitől tényleg nagyon meghatódtunk. Nagyon bátorított bennünket. Meglátogatta a gyülekezeteinket, az árvaházat, a bibliaiskolánkat, és azt mondta: „Ez pontosan az, amiről álmodom. Ez pontosan az, amiről tanulok, tanítok. Mert olyan tisztaságot látok, olyan rendet látok! Látom Krisztusnak az életét, és ez csodálatos.”

Mostmár össze vagyunk kötődve. Kérlek, imádkozz a jövőért és őérte is személyesen. Mert kb. egy hónapja az afgán TV-ben kitették a képét: „Ez az afgán keresztény csoport vezetője Indiában. Aki megöli, az nagy jutalmat fog kapni.” Ez hét napon keresztül ment reggel és este. Emellett pedig olyan híreket is raktak be: „Miért térnek meg az afgán diákok Indiában? Miért válnak kereszténnyé?” A bemondó azt mondta, hogy azért, mert fejenként kapnak ezer dollárt. Ez már nagyon régi trükkje Sátánnak. Amikor Üzbegisztánban, Tádzsikisztánban éltünk, akkor már kétszáz dollárért is meg lehetett venni egy tadzsikot.

Ilyen híreik voltak. Azért, mert nem értik, hogy a szellemi változás, a szellemi élet az a fordulás, amikor látom az életet, látom a fényt, megyek a fény után, megváltozik az életem, és minden újjá lesz. Ez nekik nem normális, mert ők benne vannak egy programban: a család becsülete, a haza becsülete, a falu becsülete; és félelemben élnek. Mennyivel kiváltságosabbak vagyunk mi, mert mi kegyelemben élünk! Mi kegyelemben élünk. Micsoda kegyelem ez a kegyelem! Mit képes tenni a kegyelem egy engedelmes emberrel!

Az egyik kedvenc imám: „Uram, adj kegyelmet, hogy engedelmes legyek! Bármi áron engedelmes. Mert tudom azt, hogy Te nyitod ki az ajtókat, és lehetséges, hogy szükség van arra, hogy kinyíljon egy ajtó, és láthassam a kegyelmed ma.” Mekkora kegyelem!

1Kor 2:16b Bennünk pedig Krisztus értelme van.

Istennek értelme nekünk van adva. Ha arra a háromszáz afgán hívőre gondolok, és ugyanakkor gondolok arra a harminchét millióra, aki Afganisztánban él, eszembe jut, hogy van negyvennyolcezer mecset, de nincsen egy gyülekezet sem hivatalosan. Ami különben nem jelent sokat, mert földalattiak vannak. Több szervezet azt mondja, hogy több mint tízezer újjászületett hívő él Afganisztánban. Hacsak erre a háromszáz hívőre gondolok, Krisztusnak értelme bennük van. Ez a háromszáz ember nagyon értékes.

Ha erre a gyülekezetre gondolok, tudom, hogy Krisztusnak értelem bennetek van. Nagyon értékesek vagytok. Ugyanakkor nagyon értelmesek vagytok. Értelem, Krisztusnak értelme. Szerintem értitek. Érted? Uram, segíts, hogy értsük!

Imádkozzatok értünk, és imádkozzatok P. Krisztusért. Nem könnyű, amikor vérdíjat tűznek ki a fejedre. Nem könnyű, mert nem titokban csinálják, amit csinálnak. Nincsenek testőreik, mennek előre Krisztussal. Kicsit irritált, hogy vannak pásztorok Európában, akiknek vannak testőreik. Arra gondoltam, hogy miért nem küldenek néhány testőrt P. Krisztus mellé. Neki tényleg „szüksége” van rá. Ugyanakkor pedig nem, mert a mi életünk Krisztusról szól. Ő a mi testőrünk, és Krisztus értelme bennünk van.

Még egy bizonyság. P. Sámuel egy hónapja hazament az Úrhoz. Ez a P. Sámuel Lamb (azaz Bárány) a hírhedt kínai földalatti gyülekezetek egyikének a vezetője volt. Fagyi mondta, hogy jó néhány tanítványunk elment a búcsúztatására. Amikor visszajöttek, azt mondták: „Ez hihetetlen! Több mint húszezren ott volt ezen az eseményen. Nem is tudtuk, hogy ennyi keresztény van Guangzhou-ban!”

Ez a pásztor tényleg ellensége volt a helyi rendőrségnek, mindenki figyelte, beépített emberek voltak a gyülekezetében. Ő sose állt le, sose vett vissza az üzenetéből, hanem buzdította az embereket a léleknyerésre. „Szolgáljuk az embereket! Változzanak az életek! Krisztus változtatja az életeket.” Ő most hazament az Úrhoz.

Az egyik titka P. Sámuelnek ez volt, hogy Krisztus értelme volt benne. Olyan imaélete volt, amit én nem tudok utánozni. Bármikor, amikor meglátogattuk – még Dr. Éva is eljött hozzá kétszer –, mindig imában végződött, mert mindig „megimádkoztatott” minket, és ő is imádkozott. Csodálatos volt látni az imaéletét, és azt, ahogy Krisztusra rátámaszkodik, és elkéri Istentől az ajtók nyitását és zárását.

Nála tényleg láttam azt, hogy nem fél attól, hogy koszos lesz a keze. Nem fél a vakokkal foglalkozni, nem fél a szegényekkel, kéregetőkkel foglalkozni. A gyülekezete háromemeletes, ún. titkos gyülekezet. Hetente ötezren bemennek-kimennek, de az első emelet mindig tele van vakokkal és szegény emberekkel. Ez engem mindig megérintett. Bementem, és ott voltak a vakok és hallgatták Isten Igéjét. P. Sámuel türelmesen szolgált feléjük.

Volt neki hét férfi és hét nő ún. tanítványa. Az is nagyon érdekes volt, hogyan küldte ki őket, hogyan küldte őket szolgálni.

Guangzhou tele van házi gyülekezetekkel. A mi gyülekezetünk jelentéktelen, ha megnézzük a gyülekezetek számát és a gyülekezetek növekedését Guangzhou-ban. Ugyanakkor bibliaiskolák nincsenek. Ez a mi erősségünk. Ez a mi látásunk. Imádkozzatok ezért is, hogy mihelyt visszaérek, elkezdhessük a bibliaiskolát, és tanulhatjuk együtt Krisztusnak értelmét.

P. Kende

Ján 6:15 Amikor Jézus észrevette, hogy jönnek, és erőszakkal királlyá akarják tenni, visszavonult ismét a hegyre egymagában.

„Várj egy kicsit! Nem azért jött Jézus, hogy király legyen? Nem azért jött, hogy Ő legyen a Messiás? Nem azért jött, hogy Izrael elfogadja Őt, Ő királlyá legyen és uralkodjon Messiásként? Akkor miért utasítja el?”

Ézs 28:5 Azon a napon a Seregek URa lesz ékes koronája és dicsőséges koszorúja népe maradékának.

1Kir 19-ben Illés borzasztóan el van bátortalanodva. Azt mondja az Úrnak:

1Kir 19:14 … Nagyon búsulok az ÚRért, a Seregek Istenéért, mert Izráel fiai elhagyták szövetségedet, lerombolták oltáraidat, és prófétáidat megölték fegyverrel. Csak én maradtam meg egyedül, de engem is halálra keresnek.

Hogy van ezen a helyen Illés? Egy értelemben ismerős az, ahogy ő van. Az első dolog: nagyon egyedül érzi magát. Úgy néz ki, hogy senki nem áll az ő oldalán. Úgy néz ki, hogy nincs senki, aki igazán követné az Urat úgy, mint ő. Mert Illés nem támogatókat keresett, hanem olyan embereket remélt látni, akik mennek az Úrral vele együtt.

Ez a mi életünk is. Nem az a kérdés, hogy a testvérem támogat-e engem, hanem az a kérdés, hogy ő követi-e az Urat, és akkor egy oldalon vagyunk. Ez nagyszerű életmód. Illés úgy érezte, hogy nincs senki Izraelben. Senki! Nem csak, hogy egyedül van, hanem úgy tűnik, hogy senki nem törődik.  Mintha az egész, amit csinál, nem lenne fontos.

Gondolj bele! Isten megítélte a Baál prófétákat, Illés megölte mindet, mi a következő? A nép fut valami más bolondság után. Mennek másik bálvány után. Mennek valami más hiba után. Ismerős ez az érzés?

A szocializmus kikerült a képből – ennek jó pár éve már, de még mindig örülök neki –, de mi történik? A népem megy valami más után. Például a sámánizmus, és ettől vagyunk magyarok, megyünk abba az irányba. Mintha senkinek nem lenne fontos ez a kérdés, amiről beszélünk. Illés azt mondja egy értelemben: Istenem, több bajom van, mint mielőtt elkezdtelek szolgálni. Lehet, te is ismered ezt az érzést: „Egyedül vagyok. Senki nem törődik. Több bajom van.”

„Több bajom van most.” – erről olvasd  el Jer 27:8-9-et és a környező verseket.

Mi volt Isten válasza Illésnek?

Róm 11:4 De mit mond neki az isteni felelet? Meghagytam magamnak hétezer embert, akik nem hajtottak térdet a Baálnak.

Azt mondja: nem vagy egyedül. Mi az üzenet? „Lehet, hogy nem látszik, de ott vannak körülötted. Vannak, akik úgy követnek Engem, mint te. Vannak, akik nem imádják azt a másikat.” Mint a testvérek, akik elmentek P. Sámuel temetésére: nem is tudtuk, hogy ennyi hívő van Guangzhou-ban.

Egy értelemben ez igaz. Több hívő van, mint gondolnád. Több embere van Istennek, mint gondolnád. Többen tűnődnek, mint gondolnád. Nem vagy egyedül. Látom néha ezt embereknél, akik nagyon buzgók az Úrért. Nagyon buzgók az Úrért, és egy idő után úgy érzik: én vagyok az egyetlen? Ez ostobaság. Nem te vagy az egyetlen. Mások is követik az Urat.

Illés azonban mondhatná: „Rendben, de hol voltak, amikor egyedül álltam a Baál-prófétákkal szemben? Százával voltak, és senki nem állt mellettem. Akkor hol voltak, Uram?” Isten azt mondja neki: „Ez az Én dolgom, ők követnek Engem. Ők Én előttem tiszták. Ők drágák Nekem, ők fontosak Nekem. Nem teelőtted állnak vagy buknak. Lehet, hogy úgy néz ki, hogy senki nem imád Engem tisztán, de van tiszta imádat Izraelben.”

Lehet, hogy úgy néz ki, mintha ennek a hétezer embernek nem lenne nagy hatása a nemzetre. Nincsenek hatással a királyi udvarra, nyilván; nincsen hatásuk a bálványimádásra, nyilván; de Isten azt mondja: „Én ismerem őket. Én tudom, hogy kik ők, Ők fontosak nekem.” Mi Isten üzenete Illésnek? „Nem, nem vagy egyedül. Nem, nem vagy jelentéktelen. Nem, nem igaz, hogy nincs hatásod. Igenis, van hatásod.” Ugyanez Isten üzenete számunkra is. Ugyanez a bátorítás nekünk is.

Ézs 28:5-ben azt olvastuk, hogy a Seregek URa lesz ékes koronája és dicsőséges koszorúja népe maradékának. Ennek a hétezer embernek az Úr az öröme, az Úr a dicsősége. Az Úr az, Akire néz, és így éli az életét. Lehet, hogy nem látszanak, lehet, hogy nem nyilvánvalóak – persze, mind azt kívánjuk, hogy bár nyilvánvaló lenne, és Illés is biztos ezt kívánta –, de Isten azt mondja: „Figyelj! Ez nem változtat azon a tényen, hogy ők valósak, hogy ők léteznek.” Ugyanígy van ma is.

Róm 11:5 Így tehát most is van maradék a kegyelemből való választás szerint.

Most is van maradék. Most is vannak néhányan: Izraelben és Európában és Afrikában és Dél-Amerikában és Ausztráliában és Kínában és Indonéziában és Afganisztánban és Oroszországban, Szibériában és Észak-Koreában. Biztos vagyok benne. Nem hallunk erről, de ha valakit ki akarnak végezni, akkor csak betesznek egy Bibliát a szobájába miután elvitték, és azt mondják: itt az ok, hogy kivégeztük. Úgyhogy nem lehet hallani róla, de biztos vagyok benne, hogy ott is vannak testvéreink. Mindenféle helyeken, ahol kemény az ország, ahol zárt az ország, ahol esetleg üldözés van, ott vannak. Ez bátorítás.

Mindnyájunknak megvannak ezek az érzéseink, amivel Illés szembenézett, és mind szívből utáljuk ezeket, de az Ellenség és a világ kezdeményez felénk újra meg újra. Mi Isten üzenete nekünk? Azt mondja: „Figyelj! Most is van maradék. Most is létezik Isten népe. Nem vagy egyedül.” Úgy értem, a gyülekezet mire való? A Szent Szellem miről beszél nekünk? Ugyanazt mondja, amit Illésnek is. Azt mondja: „Nem vagy egyedül. Nem értelmetlen.”

Ki az, aki mondja ezt nekünk? A Szent Szellem, a gyülekezet, a testvérem, az ő hite, a szolgálata, az öröme, az élete, a meggyőződése, a bölcsessége, a türelme, a bátorítása. Ez gyönyörű dolog! Azt mondja: nem jelentéktelen, nem értelmetlen. Azt is mondja a Szent Szellem és a gyülekezet: „Nem! Az életed nem lett rosszabb, amióta megtértél.” Én döntöm el, hogy kinek hiszek. A világnak? Sátánnak? Vagy hiszek annak a Szent Szellemnek, Aki beszél hozzám.

Ján 6-ban van egy érdekes probléma. Az emberek azt kérdezték: „Ha a Messiás eljön, akkor milyen lesz? Kinézetre átlagos ember? Ha a Messiás eljönne, akkor átlagos lenne kinézetre? Viccelsz velem? Ne hülyéskedj!” Igazából Ézs 53:3-ban azt olvassuk, hogy Ő nem volt kívánatos, nem volt jóképű, nem volt gyönyörű.

2Sám 14-ben volt egy fickó, aki gyönyörű volt. Tetőtől talpig nem volt benne hiba, 2Sám 14:25-26. Micsoda haja volt! Minden évben megmérték. Absolon gyönyörű volt, és büszke. Volt egy kisprobléma vele: velejéig rohadt volt. 🙁 Igazából viszont gyönyörű volt. Bomlottak utána a lányok.

Jézus azonban átlagos ember. Ez volt a kérdésük: „Ha a Messiás eljönne, akkor tényleg ilyen lenne? Ha ezek fontosak lennének, ha ez a Tanító fontos lenne, ha ez a Rabbi fontos lenne, és a tizenkét követője, és a hetven követője, akkor nem a fontos dolgokat csinálnák? Úgy értem: nem kérnének-e felvételt a farizeusok rendjébe, ha tényleg fontosak lennének? Ha tényleg fontosak lennének, akkor nem keresnének gazdag támogatókat? Ha tényleg fontosak lennének, akkor nem a fontos dolgok azonosítanák be őket? A politikai fontosság, a kiváló szervezettség,…”

„Nézd meg a tizenkét tanítványt! Hogyan választotta őket? Hogy sikerült ez? Úgy értem, a legvacakabb csapat, alulteljesítenek, halászok, haragosak, indulatosak, rossz a temperamentumuk, nincsenek jól képezve, írástudatlanok, nem képzett emberek. Hogy sikerült ezeket választani? Ha fontos Ember lenne, akkor fontos tanítványai lennének, jelentős emberek lennének a tanítványai.” Nem! Nem politizáltak, nem lázongtak, nem gyűjtöttek pénzt, hanem gyógyítottak, és prédikálták Isten országát.

Van egy hasonló kép Nehémiás idejében: a pici csapat zsidó, akik Jeruzsálemben voltak, és az ellenség gúnyolta őket. Azt mondták: egy róka fölmegy a falra, és attól összedől. Egy értelemben lehet, hogy igazuk volt. Nem volt ez nagy csapat. Amikor Ezsdrás idejében visszamentek, akkor negyvenkétezer-háromszázhatvanan voltak. Nagyon kicsi csapat, nagyon kevés ember. Jelentéktelen. A történelem radarernyőjén még csak meg sem jelennek. Alatta vannak a statisztikai hibahatárnak. Egyszerűen csak nem számítanak. Egyszerűen csak el lehet felejteni őket.

Az Ellenség azt mondja neked: „Te is ilyen vagy. Jelentéktelen vagy. Nem vagy fontos.” Tényleg? Gondolj bele, hogy ebben a negyvenkétezer-háromszázhatvan zsidó emberben ott volt a nemzetnek a magja. Ott volt a nemzet új felnövekedésének a lehetősége. Viszont nem csak ez, hanem ott volt Isten ígéreteinek a valósága, hogy Jézus, a Messiás el fog jönni Izraelből. Ott volt Isten ígéreteinek a biztossága.

Fontosak voltak? A politikusoknak nem. Fontosak voltak? A bankároknak nem. Fontosak voltak? Biztos nem voltak nagy találmányaik, nem voltak nagy könyvtáraik,… nem volt semmijük, de ugyanakkor ott volt bennünk valami több. Az egész világnak áldássá lettek, mert rajtuk keresztül jött el a Messiás.

Itt a lényeg, hogy mi számít Istennek? Zsid 11:6 hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni. A hit az, ami tetszik Neki. A hit az, amiben gyönyörködik. A hit, amit Isten Igéje határoz meg, ami az igazságban van. Ez az, amiről beszélünk, hogy az Írás azt mondja, Isten azt mondja: „Bízz Bennem! Add nekem a szívedet, add Nekem az életedet.”

Ha nem vagy hívő Jézusban, akkor bízd Őrá az életed. Isten nem azt mondja, hogy járj templomba. Nem azt mondja, hogy adj tizedet. Nem azt mondja: viselj nyakkendőt. Nem azt mondja: legyen nagy fekete könyved. Nem azt mondja, hogy ragasz halacskát az autódra. Hanem azt mondja: „Bízz Bennem. Add Nekem az életed. Bízd Rám magad.” Aztán a hívőnek ugyanezt mondja: járj hitben. Mi az egyszerűség kedvéért zanzásítjuk, és azt mondjuk: „Vedd fel a kereszted. Érts egyet Velem. Értsd meg, amit akarok, és járj Velem.”

Ahogy Jézusnak az életét elnézzük, olyan sok ember volt, aki egyetértett azzal, amit mondott. Azt mondták: Ez nagyon jó!; és vállon veregették. Olyan sok ember volt, aki izgatott lett Őfelőle egy-két napra, egy-két hétre, egy-két hónapra. Aztán egy idő után nem követték. Olyan sok ember volt, aki azt kérte:

–        Rendben, akkor mondd meg, hogy mit csináljak! „Higgy abban, Akit Isten elküldött.”

–        Értem. Szóval, Jézus, mondd meg, mit csináljak! „Higgy abban, Akit Isten elküldött! Bennem.”

–        Jó, jó. De mondd már meg, hogy mit kell csinálni! „Higgy abban, Akit Isten elküldött!”

Ez az üzenet viszont nem az üdvösségről szól, hanem a hívőkről. A hívők között ez annyira fontos. Olyan kevés hívő van, aki fölveszi a keresztet a házasságban, szolgál szeretettel, túlnéz a hibákon és leteszi az életét. Olyan kevesen veszik fel a keresztjüket – ez azt jelenti, hogy Istennel gondolkodnának – a munkahelyükön. Ahelyett, hogy szapulnák a főnököt, imádkoznának érte.

Ez itt a lényegi kérdés, hogy sokan vagyunk hívők, de fölvesszük-e a keresztet? Olyan kevesen teszik meg, és mennek túl azon, ami elfogadható lenne az életben. Egy időben sokan haragudtak a gyülekezetben, azt mondták: miért kell mindig a missziókról beszélni?! Isten áldjon, ha te így voltál egy időben … nem emlékszem, hogy kik voltak, csak arra, hogy volt ilyen időszak.

Szóval, miért beszélünk annyit a missziókról? Azért, mert arról beszélünk, hogy Isten túlhívott minket a természeti életünkön. Miért beszélünk annyit a Bibliaiskoláról? Ugyanez az ok. Miért beszélünk arról, hogy adjunk Isten munkájára? Olyan sok hívő nem veszi fel a keresztet, és nem ad hűségesen Isten munkájára. (Mellesleg szeretném megjegyezni, hogy annyira hálás vagyok azért, hogy adtok, hogy hűségesek vagytok. Tényleg nagyszerű. Nagyon sokan nagyon hűségesen adnak a gyülekezetünkben. Ez tényleg hatalmas áldás.)

Nagyon sokan túlléptek a természetin és jártok a Szellemben. Köszönöm ezt nektek. Nem kárhoztatni akarlak, de szeretném ezt elmondani, hogy kevés ember van, aki megteszi ezt. Kevés hívő van, aki megteszi ezt. Ők Istenéi. Úgy vagyunk ezzel, mint Illés: bárcsak ők is hangosabbak lennének a hitük felől. Bárcsak ők is így élnének. Bárcsak ők is élveznék azt a közösséget, ami nekünk megvan. Nekik nincs meg, de ők Istenéi. Isten tudja.

Mi történt Ján 6-ban? Az üzenet, amit Krisztus hozott, az utálatos üzenet az embernek.

Ján 6:53 Jézus azt mondta nekik: Bizony, bizony mondom nektek, ha nem eszitek az Emberfiának testét, és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek.

Az ember visszahőköl ettől. Azt mondja: „Mi van? Viccelsz velem? Mi ez. Ez a vers nyilvánvalóan undorító.” Ha megnézed az 51. verset is, előre elmagyarázta:

Ján 6:51  Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt alá, ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké. Ez a kenyér pedig az én testem, amelyet odaadok a világ életéért.

Itt a magyarázat. Higgyünk az Ő halálában és feltámadásában. Ezt jelenti enni az Ő testét, inni az Ő vérét. Ezt jelenti az, hogy ebben járunk. Ugyanakkor az üzenet még mindig ijesztő. „Úgy érted, hogy az Ő halála? De miért?” – és ők is ezt kérdezték.

A 31. versben azt mondják Neki: „Mózes mannát adott nekünk minden nap. Nem lehetne, hogy Veled is megálljunk ezen a ponton? Nem lehet, hogy nekünk is csak adj valami ételt minden nap, és minden rendben van? Nem lehetne, hogy csak elintézd a bajainkat, és megállhatnánk ezen a szinten? Nem lehetne, hogy csak itt leállnánk?”

A régi bűnös természetem mindig így értelmezi Krisztust. Ránézek Jézusra, fogom Isten akaratát, Isten gyülekezetét, Isten emberét, és aztán – ez fantasztikus! – a régi bűnös természetem mintha mindent alulnézetből nézne. Mindig a legalacsonyabb szinten próbálja megtalálni Isten akaratát.

P. Józsi egyik évben adott nekünk három szőnyeget. A régi bűnös természetem azt mondja: Azóta eltelt néhány év, hol vannak a szőnyegek? Persze, ez nevetséges. Viszont a régi bűnös természetem mindig így értelmezi Isten emberét, Isten munkáját, Isten gyülekezetét, Isten népét, Isten akaratát: „Mi az én hasznom ebből?  Mit vehetnék le ebből?”

„Tudod, hány Bibliát vittem át már az USA-ba neked a táskámba? Nem tudod, mert valaki más szervezte, de a te üzleted volt. Hol van a fizetségem?” Nem ilyen a régi bűnös természetünk? Ne csodálkozz! Tudom, milyen vagy. Én is olyan vagyok, mint te, azért tudom. 🙂

Tudod, mit csinálunk?  A legalacsonyabb szinten értelmezzük.  A zsidók ránéztek Isten munkájára, és azt mondták: „Mózes mannát adott nekünk. Adjál Te is mannát nekünk. Lehetne esetleg, hogy vizet fakassz ebből a sziklából? Na, nézzük! Hadd lássunk csodát! Mózes győzelmet adott nekünk királyok fölött. Adj nekünk győzelmet a rómaiak fölött.  Mózes törvényt adott nekünk, adj Te is törvényt.”

Tudod, mi tetszik ebben a régi bűnös természetnek? Az, hogy ebben nincs benne egy mélyebb, egy közelibb kapcsolat. Nincs benne olyan kapcsolat, ahol a másik ember a testvérem, és ha ő áldott, akkor az nekem öröm, és ha ő meg van támadva, akkor lehetek megtört efelől. Nincs benne ez a fajta közelség, se vele, se Jézussal, se Isten akaratával, és élhetem az én életem, csinálhatok, amit én akarok, és mehetek, amerre nekem tetszik. Természetileg mindig a legalacsonyabb szinten értelmezném a dolgot. Ez lenyűgöző.

Isten kihozta őket Egyiptomból, nagy csodákat tett körülöttük, csapások voltak, mindenhol sötét volt, kivéve az ő otthonaikban. Mindenkin kelések voltak, kivéve rajtuk. Mindenki gyötrődött, de nekik örömük volt. Isten célt adott nekik, kihozta őket Egyiptomból. 5Móz 6:23 kihozta őket, de ezt céllal tette. Kihozta őket, hogy bevigye őket. Ők mit vettek le ebből? „Hol vannak a hagymák, hol vannak a metélőhagymák, hol vannak a fokhagymák,…?”

Nem ilyen vagyok-e én is? Isten megmentett engem. Újjászületett vagyok. Halleluja.  A mennyország az otthonom. Másik állampolgárságot kaptam. Örök életem van.  A Szent Szellem bennem él. Szabadságom van, hogy szolgáljam Őt. Nem vagyok megkötözve a bűntől. Választhatom Isten életét. „Uram, kaphatnék egyet a kedvenceim ételeim közül?” Aztán ha nem kapok, akkor: ez az egész jelentéktelen.  Ez megtörténik velünk. Ez a régi bűnös természetem. Amelyik azt mondja: ennyi. Ez legalacsonyabb szint, ahol lehet találkozni Istennel. Nem!

Ezért van, hogy az embereknek van egy érzelmi nagy felindulásuk. Látunk egy csodát, és azt mondom: ez nagyszerű. Egy napig, két napig, egy hétig. Emlékszel? Mirjám énekelt, amikor átmentek a Vörös-tengeren. Emlékszel, amikor megetette az ötezret, mindenki izgatott volt efelől. Emlékszel, amikor bement Jeruzsálembe? „Hozsánna! Hozsánna a magasságban.” Egy hétre rá senki nem volt Ővele. Egy hétre rá azt mondták: Feszítsd meg!

Mi is lehetünk így. Hallok egy bizonyságot, felépülök. Hallok egy üzenetet, felkavarja a szívemet, izgatott vagyok, és ez nagyszerű! Vagy kapok egy imaválaszt, és azt mondom: köszönöm, Uram! Aztán szembenézek egy problémával, és azt mondom, hogy a régi bűnös természetben van a válasz. „Isten! Beszélj hozzám így. Válaszolj nekem amúgy, add meg nekem azt, különben nem hiszem el, hogy valós vagy.” Isten nagyon megijed ettől :-), amikor ezt mondom. Tényleg reszket a trónján. 🙂

Egyszerűen ennyit mond: „Gyermekem, vedd fel a keresztet. Gondolkodj Velem, bízz Bennem. Én tudom jobban. Igen, Mózes mannát adott nektek, de volt valami többre szükség.” Jézus azt mondja: „Figyelj! Nem akartam, hogy a kapcsolatom olyan legyen veled, hogy adok neked egy törvényt. Hanem többre volt szükséged. Erre volt szükséged, neked a megváltás kellett. A problémád mélyebb volt. Igen, adhatnék neked újra mannát, de nem erre van szükséged. Többre van szükséged.”

Ez annyira drága és annyira fontos:

Ján 6:50-51a De ez az a kenyér, amely a mennyből szállt alá, hogy aki eszik belőle, ne haljon meg. Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt alá, ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké.

Isten azt mondja: egyél a mennyei kenyérből, Őbelőle, Jézusból! Ján 6:15-ben, amikor királlyá akarták tenni, akkor nem azzá a királlyá akarták tenni, akinek Ő eljött. Ők nem azért akarták királlyá tenni, hogy ez a „kenyér” eljusson az egész világhoz, és minden nép egyen, és minden nép jól lakjon. Hanem ők csak azt a kenyeret akarták, amit kézbe lehet venni, és ők maguknak akarták megtartani: ez az enyém! A legalacsonyabb szint, ahol lehet találkozni Istennel. Isten azt mondja: „Nem! Neked valami olyanra van szükséged, ami ennél több. Neked a kereszt kell, a feltámadás és az új élet, és valami más.”

Mindig, mindig és mindig fel kell frissülnünk ebben. Mindig van támadás, mindig van hazugság. „P. Józsi! Kicsik vagytok, jelentéktelenek vagytok, hatástalanok vagytok.” Hányszor hallottad már ezt? Hányszor halljuk ezt a légkörből mindannyian? Mindannyian halljuk. Isten azt mondja: „Nem. Ez jóval több. Lásd a keresztet! Szeresd a keresztet. Öleld magadhoz!” Ez nem a szenvedésről szól. Ez arról szól, hogy az Ő akarata, és nem az enyém. Az Ő útja, és nem az enyém, az Ő élete, és nem az enyém. Ez kell nekem.

Úgyhogy a világ a fontos dolgokról mondjon, amit akar. A világ ránk néz, és azt mondja: „Hol van a hatalom? Ti nem vagytok fontosak. Hol van a hírnév? Ti nem vagytok fontosak. Hol van a nagy siker? Ti nem vagytok fontosak.” Mi pedig azt mondjuk: Ján 13:35 mi az Ő tanítványai vagyunk. Szeretjük egymást. „Az nem fontos. – mondja Sátán. – Az nem jelentős. Azok fontosak, amikről az előbb beszéltünk.”

Isten azt mondja: „Nem! Ez az Én népem maradéka.”; Ézs 28:5. Ki az Ő népének a maradéka? Az, akinek Ő az ékessége és a dicsősége koronája; az, aki Istenben gyönyörködik, aki Istenben örvendezik, aki Istennel jár. Van egy nagyszerű ígéret annak az embernek, akinek a koronája és a dicsősége az Úr:

Ézs 62:3  Ékes korona leszel az ÚR kezében, és királyi fejdísz Istened tenyerén.

Amikor Istenben gyönyörködöm, amikor Vele gondolkodom, akkor ez kölcsönös. Akkor Ő bennem gyönyörködik, velem gondolkodik, és bennem van Krisztus elméje. Bennem van és Vele gondolkodom, és Ő énvelem. Ez az a több, ami ijesztő a régi embernek, amire Ján 6-ban nem voltak kíváncsiak azok az emberek, amiből ők nem kértek, de ami nekünk megvan. Járjunk ebben nap mint nap. Ámen.

Kategória: Egyéb