Követeljük vissza – az ember értékét (2)

2014 november 9. vasárnap  18:00

P. Kende

Folytatjuk a sorozatunkat: Követeljük vissza… Az előző részben (2014.11.02. du. Schlingloff Sándor, P. Bendegúz, P. Kende: Követeljük vissza – a Teremtést (1)) arról beszéltünk, hogy az egész Teremtés nekünk készült. Ha igazán hisszük, amit Isten mond nekünk, akkor azt találjuk, hogy nem idegenek vagyunk ezen a helyen, hanem otthon vagyunk, ez nekünk lett kitalálva. Rengeteg okunk van arra, hogy higgyük ezt.

Most arról az egyszerű kérdésről akarunk beszélni: Kicsoda az ember, mi az ember? Úgy is kérdezhetném: Ki vagy te?

Igazából ez nagyon fontos kérdés, hogy ki az ember. „Ki vagy te?” – ez miért olyan fontos? Azért, mert ez fogja meghatározni a válaszodat sok témában. A döntéseid arra fognak alapulni, hogy kinek gondolod magad. A filozófiában rengeteg-rengeteg próbálkozás van meghatározni, hogy ki az ember, mi a célja az embernek, mi az értéke az embernek. Valóban több ezer válasz van erre. Ami kicsit olyan, mint amikor az interneten a keresőbe beírsz valamit, és sokmillió választ kapsz. Ez azt jelenti, hogy valóban nehéz lesz megtalálni az igazit.

Ha a filozófiákat nézed, akkor a sok ezer válasz között azt találod, hogy az ember nem tudja a választ. Viszont ha megnézed az emberek mindennapjait, akkor többnyire nem filozófiákon gondolkodnak. Ezeknek nincs nagy befolyásuk ránk. Másként működik.

Ki vagyok én? – erre az a válasz, amit csinálok. Azzal válaszolom meg ezt a kérdést, hogy mit csinálok. „Ki vagyok? Mi vagyok?” Takarító, főnök, üzletember… Ez nagyon fontos, mert ha így gondolkodom, és például üzletember vagyok, akkor könnyen lehet, hogy amikor döntenem kell, hogy hova teszem az időmet – törődöm-e a gyerekemmel, vagy az üzletemmel törődöm? –, akkor az üzletem mellett döntök, mert üzletember vagyok. Ez hiba, de nem az üzlet miatt, hanem azért, mert nem az vagyok, amit csinálok. Az csak valami, amivel foglalkozom.

Sokan úgy határozzák meg önmagukat, hogy mi történt velük. „Mi történt velem?” Ismerek embereket, akiket molesztáltak gyermekkorukban, és aztán ennek eredményeként bármilyen döntést hoz is, ott van alatta ez a felismerés: én nem vagyok tiszta, nem lehetek tiszta; és ez határozza meg az életét. Sokan azzal határozzák meg magukat: Hogyan lettem elutasítva vagy hányszor?

Ez a módszer, hogy azzal határozom meg magam, amit teszek, vagy ami történt velem, ez teljesen hibás módja az életnek. Nem lehet így élni igazán. Miért? Azért, mert ha így gondolkodom, akkor odaadom valaki másnak a hatalmat az életem fölött, egy eseménynek vagy egy embernek. Amikor valaki azt mondja a szívében: engem nem lehet szeretni; akkor miért mondja ezt? Azért, mert bízik annak az embernek a véleményében, aki gyerekkorában ezt sulykolta belé. Miért kéne bízni abban az emberben? Miért kéne elfogadni?

Amikor elfogadod, hogy soha semmit nem fogsz elérni, akkor valaki másnak adod a jogot, hogy megmondja neked. Miért kéne bennük bíznod? Miért kéne azokban bíznod, akik nem törődnek veled? Miért kéne hagynod, hogy véletlenszerű események, nehézségek, problémák mondják meg neked, hogy ki vagy és mi az értéked? Ha így gondolkodsz, akkor olyan leszel, mint amit Ef 4:14 leír: gyökértelen, olyasvalaki, akit mindig hajt valami erre-arra. Mert nem arra hallgatsz, aki törődik veled. Ezért olyan fontos nekünk Isten, mert Ő törődik velünk. Neki fontos vagy, és Ő mást mond neked rólad. (Ebbe nem akarok most túlságosan belemenni.)

Talán megnézhetnénk kétféle gondolkodást arról, hogy mi is az ember. Az egyik az evolúció elmélet, a másik az ember jósága. Ezek olyanok, amikről mindenki hallott, úgyhogy ott van az emberek fejében.

Az evolúció elméletben te véletlen vagy. Ha te úgy hiszed, hogy evolúció következménye vagy, egy véletlen esemény, akkor ez azt mondja neked: „Téged alapjában véve csak a túlélés és a szaporodás érdekel, s valójában nem vagy több csak egy állat. Csak egy állat vagy, ne is várj többet magadtól, úgyis hiába próbálkozol!” Ha ez igaz lenne, akkor miért szeretnénk a zenét, miért tetszene, amikor valaki énekel? Hol segít ez bármiben?

Ha ez igaz lenne, akkor hogyan szeretnék valakit úgy, hogy nem a saját érdekemet nézem? Akkor mi a magyarázat arra, hogyha szereted az édesanyádat? Akkor mi a magyarázat arra, amikor szétválasztasz két gyereket, akik éppen meg akarják ölni egymást? „Hé! Evolúció van! A rátermettebb túléli. Miért akarsz közbeavatkozni?” Így gondolkodunk a gyermekeinkről? 🙂 Amikor az öcsém és én verekedtünk, akkor édesanyám ezt mondta? „A rátermettebb majd túléli!” 🙂 Tényleg így gondolkodunk?

Ha ez igaz lenne, akkor miért mondaná egyik ember a másiknak: Szeretlek téged életünk végéig, és hű leszek hozzád. Miért tennénk ezt? Ha elfogadom ezt a gondolkodást, akkor ez nem csak, hogy levisz engem az állat szintjére, hanem az is igaz, hogy megfoszt engem azokon a területeken, amiken leginkább éhezem. „Jelentőség? Nincs semmi jelentőséged! Biztonság? Nincs semmi biztonságod! Szeretet? Nincs is olyan, hogy szeretet igazából. Az egész ki van dobva az ablakon. Ez az egész, ami körülöttünk van, csak egy brutális aréna, mindannyian gladiátorok vagyunk, és én akarok az utolsó lenni, aki állva marad.” Tényleg így van? Nem! Nem így van. Ez ostobaság. Ha csak egy önzetlen cselekedetet is tudsz nekem mutatni, akkor az egész bukik.

Aztán a másik gondolat – ezzel is televan a kultúránk, a világunk, mindenhol hallunk róla –, hogy az ember alapvetően jó. Ezzel csak egyetlenegy problémám van. Azt az egy problémát úgy hívják, hogy valóság. 🙂 Más bajom nincs vele. Könnyen el tudnám hinni, ha nem élnék a valóságban. Nem is akarok erről nagyon beszélni. Ha ezt hiszed, hogy az ember alapvetően jó, akkor csak olvass híreket egy órán át, aztán beszélgessünk. Nagyon szívesen beszélgetek veled erről, de nincs valósága.

Tudod, mi a vicces? Az, hogy emberek eleget hallották mindkettőt ahhoz, hogy mindkettőt próbálják hinni. Mindkettőt próbálják hinni egyszerre, és észre sem veszik, hogy a kettő kizárja egymást. Az „állat vagyok” verzió nem engedi meg, hogy alapvetően jó legyek; és ha annyira jó vagyok, akkor hogyan lehetnék gladiátor, aki csak ki akarja irtani azt, aki megeszi előle a szendvicset? Hogyan lehetne?

Gyakran halljuk ezt, úgy értem ezt erőltetik a médiákban, nagyon sok könyvben, filmben, hogy a kereszténység az egy elvont, romantikus, bugyuta kis vágyakozó elképzelés. „Milyen jó lenne, ha az ember ilyen vagy olyan lenne!” Az igazság az, hogy a kereszténység a realisztikusabb. Az az ideális elképzelés, hogy az ember jó, a kereszténység pedig sokkal realisztikusabb, sokkal közelebb van a valósághoz! Az az elképzelés, hogy te semmi nem vagy, csak jól szocializálódott állat – ennél a kereszténység sokkal realisztikusabb képet ad az emberről.

Sokszor kérdezik ezt tőlem, hogy melyik az igaz. Benjamin Disraeli, aki angol politikus volt, ezt kérdezte: Az ember akkor most majom vagy angyal? Én inkább az angyal felé hajlok. 🙂 Mi azt mondanánk: Reméljük, hogy közelebb vagyunk az angyalhoz, de igazából egyik sem.

Itt a kérdés ugyanez:

Zsolt 8:3-6 (4-7) Mikor látom az eget, ujjaid munkáját, a holdat és a csillagokat, amelyeket elrendeztél, azt mondom: Micsoda az ember, hogy megemlékezel róla, és az ember fia, hogy gondod van rá? Hiszen csak kevéssel tetted kisebbé Istennél, dicsőséggel és tisztességgel koronáztad meg őt! Úrrá tetted őt kezed munkáin, mindent a lába alá vetettél:

Isten adott nekünk helyet ezen a Földön, és ez fölötte van az állatoknak, de alatta van az angyalok. Nem vagyunk angyalok. Nem vagyunk annyira nagyon erősek! Egyáltalán nem vagyunk annyira intelligensek, mint szeretnénk hinni. Viszont amikor olvassuk a Bibliánkat, akkor látjuk, hogy az ember céllal lett teremtve. Ez nagyon fontos dolog! Az ember céllal lett teremtve. Ez nagyobb annál, mint amit teszünk.

Nézzük, mik ezek! Csak néhány dolog. Az ember uralkodásra lett teremtve; arra, hogy felügyeljen dolgokat, hogy felülvigyázzon dolgokat, arra, hogy hatalma legyen. Az ember arra lett teremtve, hogy gondozzon, arra, hogy őrizzen. Ezek azok a dolgok, amikre az ember alkotva lett, és még egy, arra, hogy ismerje Istent, és közösségben legyen Vele. Ez annyira jelen van az emberben!

Szeretjük az őszi színeket. Tetszenek a virágok. Legtöbb nőre ez igaz, és néhány férfira is, csak nem merik bevallani. Amikor a természetfilmben az oroszlánok kergetik a gazellát, akkor a gazellának szurkolok. Miért? Azért, mert erre lettünk alkotva. Egy értelemben a szívünkben Isten arra alkotott minket, hogy őrizők legyünk, hogy törődjünk, hogy kertészek legyünk. Erre alkotott minket, hogy lássunk dolgokat növekedni, hogy törődjünk. Erre lettünk kitalálva mindannyian, és arra, hogy ismerjük Őt. Ezért van, hogy az emberiség alapjában véve keresi Istent. Mindenki mondhat, amit akar, lehetünk büszkék, az ateisták kiabálhatnak, amennyit csak akarnak, de az emberiség attól még keresi Istent.

Ez a kép az, amit Isten ad nekünk az emberről. Látjuk annak a nyomait az emberben, hogy vágyunk erre. Vágyunk ezekre a dolgokra. Szeretnénk, ha célunk lenne. Miért? Szeretnénk, ha magasabb célunk lenne. Miért? Azért, mert Isten többre alkotott minket. Mert az ember nem egy állat.

Ugyanakkor a Bibliánkban azt találjuk, hogy az ember el is bukott. Úgyhogy bűn van az ember szívében. Van önzőség, és nem azt éljük, amire teremtve lettünk. Róm 3:23 mindnyájunk szívében ott van a bukásnak a nyoma. Mindnyájunk szívében megvan ennek a következménye. Egyikünk sem él abban a teljességben, amire ki lettünk találva.

Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy rövidlátók vagyunk. Azt jelenti, hogy annyira gonoszak tudunk lenni, hogy az már rémisztő! Jer 17:9 azt mondja nekünk, hogy az ember szíve a végletekig gonosz és csalárd. Ez rettenetes kép, de mi keresztények így gondolkodunk az emberről. Úgy gondoljuk, hogy az embert fölülről lefelé kell meghatározni, és nem a legalját kell nézni a képnek.

Mert ha a legrosszabb dolgokat nézed, amire az ember képes, ha nézed a holokausztot, vagy más szörnyűséget – bőven van az emberi történelemben! –, akkor csak azt látjuk meg, hogy mennyire mélyre süllyedhetünk, és nem azt fogod meglátni, amire az ember ki lett találva, amire meg lett alkotva.

Ezért olyan fontos nekünk az, amit Isten mond rólunk. Mert Ő törődik velünk. Neki fontos vagy. Ha Nála kezdjük, hogy „ki vagyok én?”, akkor a megfelelő helyről indulunk. Realisztikus képet kapunk. Ha megnézem, hogy kicsoda az ember a Bibliában, a kép nem hízelgő, mert az ember elbukott, és bűn van bennünk, és bánni kell azzal a gonoszsággal, ami az ember szívéből jön.

Úgy értem, a kormányzatnak ez a dolga, a törvényeknek ez a dolguk, de a kormány, a törvények nem tudnak bánni az ember szívével. Ezért olyan fontos nekünk Istent ismerni. Mert Ő – és itt jön be Jézus a képbe – azt mondja Jel 21:5-ben: Íme, mindent újjá teszek. Tudod, hol kezdi? A mi szívünknél. Amikor Őrá bízzuk magunkat, akkor elkezdi ezt a munkát és újjá teszi a szívünket. Ez annyira nagyszerű.

Az ember többre lett kitalálva, mint arra, amit megélünk. Bármilyen mélyre is süllyedtünk, Isten még mindig szeret bennünket. Isten azt mondja: „Nekem még mindig van tervem az emberrel. Róm 5:17 Azt szeretném, hogy uralkodj az életedben. Nem akarom, hogy a körülmények, az ellenségeid, vagy olyanok határozzák meg és mondják el neked, hogy ki vagy, akik nem törődnek veled.” Ezért végezte el azt a munkát Jézus, hogy visszaadja nekünk azt a célt, amire kitalált minket.

 

Schlingloff Sándor

Annyira hálás vagyok ezért a sorozatért! Visszaszerezni azt, ami a miénk! Visszaszerezni! Isten valami elképesztő értéket adott nekünk, embereknek, és mi ezt elvesztettük. Elveszítettük a bukásnál, elveszítettük a kultúránkban… Úgy értem, hogy egy poszt-keresztény társadalomban élünk, ahol sokan mondják: Tudom, mi az a kereszténység!; és fogalmuk sincs róla. Sőt, magamon sokszor azt veszem észre, hogy tizenegynéhány év kereszténység után sincs fogalmam róla. Mert amink van, amit kaptunk, az olyan sok, olyan magas, hogy vissza kell szereznünk. Nem élhetünk nélküle.

Kicsoda az ember? Kicsoda vagy te? – ez a legfontosabb. Mert kit érdekelnek az emberek általában? Persze, minket keresztényeket érdekelnek. A vallásunk is kötelez erre. 🙂 Tudom én, hogy te mire gondolsz! Arra gondolsz: Én ki vagyok?

Én ki vagyok? – ez nem egy elvont filozofikus kérdés. Mert mindent ezen a szemüvegen keresztül nézek, hogy ki is vagyok én. „Süt a nap, de én csak senki vagyok. Mit ér nekem a napsütés?” A férjed azt mondja: Szeretlek! „Á! Csak akar valamit, mert én csak egy senki vagyok. Szerethetetlen.” Egy férfi azt mondja: Nagyon nagy céget kell építenem, mert egy senki vagyok, és úgy szeretnék lenni valaki. (Emlékszem, rá hogy tizenévesen, huszonévesen nevet akartam szerezni magamnak, mert nem tudtam elviselni, hogy senki vagyok.)

Az ördög pontosan tudja, hogy ha elhitet velünk bármit abból, amiről P. Kende beszélt, amik valójában nem vagyunk, akkor vágányt állít a sorsunkban. Követni fogjuk azt a mintát. Mint amikor egy gyereknek azt mondod: Olyan rendetlen vagy!; és elhiszi, és kezdi teljesíteni az elvárást. Mert: Hisz’ én olyan rendetlen vagyok!

Fordítva is mennyire igaz! Ha valaki hisz bennem, ha valaki bízik bennem, ha valaki azt mondja: „Figyelj! Én tudom, hogy te erre képes vagy. Én tudom, hogy te több vagy ennél.”; akkor felnövök hozzá. Egyszerűen csak fel akarok nőni hozzá. Az ördög ezt tudja. Mi olyan mélyen, olyan zsigeri szinten hittük el, hogy csak gépek, csak állatok vagyunk, hogy a teljesítményünk számít, hogy hitványak vagyunk!

1Móz 1:26-28 Akkor ezt mondta Isten: Teremtsünk embert a magunk képére és hasonlóságára. Uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, mind az egész földön és a földön csúszó-mászó mindenféle állaton. Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére; Isten a maga képére és hasonlóságára teremtette: férfiúvá és asszonnyá teremtette őket. Megáldotta őket Isten, és ezt mondta nekik: Szaporodjatok és sokasodjatok, töltsétek be a földet, és hajtsátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön csúszó-mászó mindenféle állaton.

„Alkossunk embert a képmásunkra, Hozzánk hasonlóvá!” Aztán a Maga képmására férfivá és nővé teremtette az embert. Van egy kérdésem: Egy gyémánt miért értékes? Miért értékes a gyémánt? Azt mondják, hogy az egyik legkeményebb anyag az univerzumban. Ezért olyan dolgokra lehet használni, mint semmi mást. Például üveget lehet vágni vele. Semmi más nem vág úgy üveget, mint egy gyémánt.

Tudok rá céget építeni, egy üvegvágó céget, és ki tudom számolni, hogy hány tábla üveget tudok felvágni azzal a darab gyémánttal naponta. Ez a darabszám méri meg számomra a gyémánt értékét. Igaz ez? Részben igaz. A kérdésem azonban az, hogy ha nem vágok ezzel a gyémánttal semmit, még mindig értékes-e? Igen. Miért? A léténél fogva. Mert az, ami. Nem kell csinálnia semmit, nem kell teljesítenie semmit, nem kell gondolnia magáról semmit.

Attól fogva értékes, ami; és az az értéke, ami a léténél fogva van, sohasem lesz mérhető ahhoz az értékhez, amit a teljesítménye hoz létre. Egy diónyi gyémánt sose tud annyi üveget vágni, hogy az felérjen azzal az értékkel, ami a létében már megvan.

Meg kell értened, hogy az, ami és aki te vagy, az a létedből fakadóan értékes. Isten képmása vagy. Tudom, hogy amikor kerestem Istent, és ezt mondták nekem, akkor én ezt kritizáltam. Azt mondtam: „Isten? Hogy lehetne Isten olyan, mint én? Hogy lehetne Isten olyan, mint egy ember?”  Aztán kijavítottak, azt mondták: Nem Isten olyan, mint te, hanem te vagy olyan, mint Isten.

Te az Ő képére vagy teremtve, Aki az Univerzum uralkodója, a végső mérce, a Mindenható, Aki tökéletes szentségben él, Akinek a hatalmánál csak a jelleme, a személye gazdagabb. Valaki, Aki dicsőséges, Aki gyönyörű, Aki megközelíthetetlen magasságban lakik. Nem tudod megmérni az értékét. Ő a végső viszonyítási pont. Minden más, ami csak van, Őhozzá viszonyítva értelmezhető. Ő az Alfa és az Ómega.

Ő a végső mérce, és Ő azt mondta: Csinálok valamit, valakit, aki olyan, mint Én; és akkor rád gondolt. Kérlek, ne csinálj semmit azért, hogy értékes legyél! Kérlek, ne próbálj szebb lenni, ne próbálj ügyesebb lenni, okosabb lenni, mert ezzel megszégyeníted azt az értéket, ami már megvan neked. Isten képe vagy.

Isten tesz három hasonlatot. Az első az, hogy Ő az Atya, és mi vagyunk a gyermekei. Kezdem érteni, hogy olyan vagyok, mint Ő. A fiam öt évesen még nem olyan okos, mint én, de majdnem. 🙂 Nem olyan nagy ügy! Majdnem… de olyan, mint én! Ott van benne a lehetőség.

Aztán a második a kép a vőlegény és a menyasszony. Ez már kicsit zavarba ejtő, mert én voltam vőlegény. Emlékszem, hogy a menyasszony mit jelentett nekem, és jelent most is, mint a feleségem. Úgy értem, hogy nem aranyhörcsög egy ketrecben. 🙂 Mert van aranyhörcsögünk. Kettő! Szeretem őket… egész éjjel tekernek. 🙂 Azért a menyasszonyom az más! 🙂

Kell, hogy értsük, nemcsak hogy gyémánt vagy, nemcsak olyan vagy, mint Isten, hanem olyan gyémánt, amely el van hívva Őhozzá, akivel Ő együtt akarja leélni az életét, aki mellett Ő akar lenni a Király, hogy te lehess a királynő. Le akarja tenni az életét érted, és szolgálni akar, ahogyan Krisztus letette az életét.

Úgy értem, felejts el mindent önmagadról. Felejtsd el azokat az értékmérőket, amivel mérted magad! Nem igaz! Akkor is felejtsd el, ha nagyon jó képed van magadról, ha nagyon magasan gondolkodsz magadról, mert nagyszerű ember vagy, mert szép vagy, mert ügyes vagy, mert sokkal ügyesebb vagy, mint mások.

Persze, lehetsz ügyes! Mint ahogy a kisfiam ügyes. A homoksütiket olyan ügyesen csinálja! Tudja, hogy mennyi víz kell a homokba. Nem száraz homokkal csinálja, mint ahogy sokan, akik nem értenek ehhez, hanem vizes homokkal! Aztán az a mozdulat! Ahogy hirtelen lefordítja, kicsit megütögeti a tetejét. Micsoda profi! Aztán megmozgatja, és egy határozott mozdulattal lekapja róla a formát. Olyan homoksütemény van ott, amilyet még életedben nem láttál! 🙂 „Ezért szeretem a fiamat. Ezért értékes! És ilyenből 4-5 darabot megcsinál simán!” 🙂

Te is tudod magadról, hogy úgy csinálsz homoksütiket, mint senki más. 🙂 Kérlek, felejtsd el a homoksütiket! Az, amit teszel, az, amit emberek mondtak rólad… bármi, ami alapján meghatároztad magad, nem mond rólad semmit! Semmit! Utasítsd vissza, hogy az alapján gondolj magadra. Mert ezek a képek megrabolnak akkor, ha csúnyát mondanak rólad, de még inkább megrabolnak, ha jót mondanak rólad, mert el fogod hinni. „Milyen jóképű vagyok!” Persze, de aztán megöregszel, és akkor már nem leszel olyan jóképű. És az olyanok, mint én, sosem lesznek azok. 🙂 Ha jóképű vagy, akkor sem igaz, hogy te a jóképűségeddel vagy azonos. Te az vagy, aki Krisztus menyasszonya. A teremtésednél fogva.

Aztán a harmadik kép, hogy Krisztus teste vagy. Ezt már tényleg nem értem! Ez más sok nekem! Ha nem lenne benne a Bibliában, eretnekség vádjával elutasítanám a gondolatot is. János evangéliuma 17. fejezete Jézus főpapi imádsága. Olvastad-e? Emlékszel, hogy mi van benne?

Ott Jézus arról beszél, hogy Ő mibennünk, mi Őbenne, Ő az Atyában… és az egészet addig kavarja, amíg nem tudsz különbséget tenni az Atya, Jézus és önmagad között. Azt próbálja mondani, hogy ahova te hívőként el vagy hívva, az nem az aranyhörcsög kalitkája, az nem csak az örökkévaló helye annak, aki egyszer a trónra ül, nem csak a király felesége, hanem a király maga. Nem te vagy a király, mert az Ő. Ám majdhogynem nem értem, mert már olyan közel hoz Magához, hogy közelebb nem is lehet menni. Ezt mondja, hogy a Szentháromságon belül vagy. Elképesztő!

Azért, hogy ez legyél te, ehhez nem kellett tenned semmit. Semmit! Nulla teljesítmény. Tyű! Isten képére lettél teremtve. Emlékszem P. Schallerre – még nagyon friss hívő voltam – leült egy székre, és azt mondta: Itt ülhetek egymillió évig is, nem csinálok semmit, és tökéletes vagyok. Megkérdőjelezhetetlen. Persze jó, ha Isten mondta előtte, hogy ülj le. 🙂 Ha azonban Ő mondta, akkor az, ahogy ülsz, az tökéletes.

Még egy gondolat a végére. Mindaz, amit most elmondtunk, az nem igaz. Elhitted? Persze, hogy nem hitted el, ennél dörzsöltebb vagy. 🙂 Elhitted mégis? Ez azonban nem igaz. Mert az, hogy Isten képére vagyunk teremtve, az mindössze egy lehetőség. A képmás az nem teljes azonosság, hanem olyan, mint… Olyan, mint Ő.

Mint egy pohár víz, ami egyelőre csak egy pohár. Megvan-e benne a lehetőség, hogy telelegyen vízzel? Abszolút! Viszont víz nélkül az csak egy üres pohár. Az ember olyan, mint Isten. Képes szeretetre, de nincs benne szeretet. Szüksége van célra és értelemre, de nincs célja és értelme az életének. Erkölcsiségre vágyik, tudni akarja, mi a különbég jó és rossz között, de csak statisztikai etikát ismer. Lehetőség tartalom nélkül. Ez az, amiben az ember él.

Mindenkinek a szívében ott ég a vágy valami több iránt, valami nagyobb iránt. Érzem, és nem tudom, hogyan mondjam, mert nincsenek rá szavaim, hogy az életem többről kell, hogy szóljon annál, hogy megszületek, tanulok, karriert csinálok, és aztán meghalok. Többről kell, hogy szóljon, mintsem hogy csak nőként csinos vagy / férfiként karriert csináltál. Több kéne, hogy legyen! Ahogy nézek, nincs több, és ez őrjítő. Őrjítő, hogy van egy űr mindnyájunkban, amit nem tölt be semmi. Kivéve Istent.

Az, amik mi vagyunk, egy lehetőség, amely akkor válik teljessé, amikor találkozom Istennel. Az elhívás, ami minden emberé, az Istenhez szól, az Ő Személyéhez érvényes, Őhozzá személyesen. Emlékszem, amikor még nem voltam hívő, az mondták, hogy az első lépés az, hogy békét kell kötnöm Vele. Azt mondták, hogy halott vagyok, és ezzel én egyetértettem. Minden nap megéltem, hogy bár mozgok, de halott vagyok. Azt mondták nekem, hogy Isten szeret engem, és Ő mindent odaadna értem. Sőt mindent odaadott, hogy személyes kapcsolatunk lehessen.

Ezt mondták nekem, hogy újjá kell születnem. Hogyan? Úgy, hogy egyszerűen csak elhiszem, hogy Jézus Krisztus Isten, és hogy Ő azért jött el, hogy megmutassa, mennyire szeret, és hogy kifizesse minden adósságomat, hogy rendbe hozza azt, amit elrontottam. Azért, hogy az lehessek, akinek Ő teremtett, hogy visszaemeljen oda, ahol Ő mindig is látni akart.

Én elfogadtam Jézust, és onnantól valami megváltozott. A lehetőség elkezdett megtelni tartalommal. Én nem voltam szerető ember, és teljesen megdöbbentett, amikor először azon kaptam magam, hogy szeretek. Kezdtem észrevenni, hogy történik velem valami belül, hogy ahol eddig űr volt, ott tartalom van, és megjelent a szeretet, és megjelent az élet értelme, és megjelent egy belső tartás. Ám ami a legeslegfontosabb, hogy mindez egy igazi kapcsolatból jött. Igazi kapcsolatból, ahol én lehettem az én Atyám kicsi fia, ahol én lehettem az, aki után Krisztus vágyakozik, ahol én lehettem az, aki hazatért, és akinek a homlokára Isten a Saját nevét írja.

Én nem vagyok egy senki, te nem vagy egy senki, hanem Isten fia / lánya vagy megkérdőjelezhetetlen értékkel, amihez nem tudsz hozzárakni, és nem tudsz elvenni belőle. Reggel, amikor felkelsz, ezzel kell, hogy felkelj: „Ha ez lesz életem legnyomorultabb napja, akkor Isten örökösének lesz ez egy nyomorult napja. Ha ez lesz életem legcsodálatosabb napja, akkor Isten menyasszonyának, akinek évmilliárdjai, időtlen kifejezhetetlen évei vannak a Király mellett az örökkévalóságban, neki lesz a legjobb napja.” Te az vagy, akinek Isten mond, és ahogyan ezt megtanulod, ahogyan ebben feloldódsz, minden megváltozik. Minden megváltozik! Ezért fél az ördög attól, hogy te megtudd, hogy ki vagy igazából.

Egy történettel szeretném befejezni. A rabszolgatartó időkben Észak-Amerikából hajók indultak Afrika partjaira. Fegyveresek betörtek, és a közeli falvakból elhurcolták a férfiakat és a nőket rabszolgának. Fegyverrel elrabolták őket, és eladták, hogy dolgozzanak a gyapotföldeken vagy a hajókon. Ha meghaltak út közben, kidobták őket, mint valami salakot. A rabszolgatartó megölhette a tulajdonát. Sokszor a háziállatnak nagyobb értéke volt, mint a rabszolgának.

Amint a hajó kapitánya és az egyik rabszolgatartó nézték, hogy rabszolgák pakolják ki a gyapotbálákat a hajóból, a kapitány azt mondta a mellette álló férfinak: „Te látod azt a fiatal rabszolgát? Ez a rabszolga nem olyan, mint a többi. Ha belenézek a szemébe, valami különlegeset látok, erőt, tartást. Ez a rabszolga úgy jár-kel itt, mint valaki, akinek értéke van. Őt nem törte meg az, amibe mások belehalnak. Néha az az érzésem, hogy az a rabszolga több, mint ami én vagyok.”

Mire a másik azt felelte: „Nem véletlen, hogy ezt látod. Azt a rabszolgát úgy nevelték, hogy egy nap ő legyen a törzsének a királya. Ő a király fia, a herceg. Lehet, hogy mi most bálákat cipeltetünk vele, de ő a szívében tudja, hogy kicsoda ő. Akár rabszolgaként cipeli a bálákat, akár majd felszabadul egy nap, ő mindig tudni fogja, hogy ő a király fia, a jogos uralkodó.”

Ez a te sorsod is. Lehet, hogy a hétköznapokban úgy érzed, hogy szalmabálákat cipelsz rabszolgaként, de egy pillanatig se hidd el, amit a világ mond rólad. Mert te vagy a Király fia / lánya, és eljön az a nap, amikor meglátszik, hogy ki kicsoda, és ki micsoda.

Ha esetleg még sohasem kötöttél békét Istennel, tedd meg most. Ez az első lépés. Te óriási lehetőség vagy, akit Isten a Saját életének az árán váltott meg.  A rabszolgapiacon vagy, és Ő azt mondja: Az életem árán is, de kivásárollak onnan. Jézus Krisztus itt volt a Földön kétezer évvel ezelőtt, és meghalt mindnyájunkért. Aki hiszi ezt, annak örök élete van. Csak mondd Neki: „Elfogadlak Jézus, adj nekem örök életet, bocsásd meg a bűneimet, és mutasd meg nekem, hogy ki vagyok a Te szemedben, és hadd éljem az életemet emelt fővel! Most, amíg itt vagyok a Földön, és aztán majd a Te dicsőségedben az örökkévalóságban. Jézus, a Te nevedben, ámen.”

Kategória: Egyéb