Követeljük vissza – a nemzet szeretetét (5)

2014 december 7. vasárnap  18:00

Most egy sorozatot folytatunk. Istennek az ajándékairól beszélünk, arról, amit adott nekünk, embereknek, az emberiségnek. Beszéltünk már néhány dologról. Ezek nagyon fontosak nekünk, mert Sátán szeretne meggyőzni minket arról, hogy ezek nem a mieink, és keresztényként nincs semmi közünk hozzá, ezek nem is valósak. Eddig beszéltünk a világegyetemről, beszéltünk a szabad akaratról, beszéltünk a családról, most a nemzetről szeretnénk beszélni.

Kálmán Ernő

Nemzetek. Hogyan jöttek létre? Nem voltak mindig nemzetek. Ezt is a Bibliából tudjuk. Milyen jó, hogy van ez a Könyv nekünk! Leleplez előttünk olyan dolgokat, amiket máshonnan nem tudnánk. Aztán a kérdés az, hogy a nemzeteket nézve mi Istennek a célja ezzel. A vízözön után látunk egy isteni parancsot:

1Móz 9:1b Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet.

Nem tudjuk, hogy a vízözön előtt valójában mik történtek. Nincsenek leletek, nincsenek történelmi feljegyzések, ezért igazából a vízözöntől tudjuk vizsgálni a nemzetek kérdését. Egyből látjuk, hogy az ember azonnal újra fellázadt Isten ellen.

1Móz 11:4 És mondának (az emberek): Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén.

Isten azt mondta: széledjetek szét a Földön. Az ember azt mondta: Ennek éppen az ellenkezőjét fogjuk tenni! Így Bábel volt az első unió. Aztán Istennek van egy válasza erre 1Móz 11:7-8-ban. Itt látjuk a nemzetek születését, ahogy megalkotja a különféle nyelveket az Úr. Mivel az emberek nem értették egymást, szétszéledtek.

Van egy mondás: A történelem ismétli önmagát. Azt látjuk, hogy újra és újra ugyanazok a törekvések vannak a hatalom centralizálására. Világbirodalmak feltűntek, aztán letűntek. Itt lepleződik le Sátán egy értelemben. Gyanúsnak kell lenni, hogy mindig ugyanaz történik évezredeken át. Persze, hiszen e mögött ugyanaz az elme áll. Isten ellensége, Sátán próbálja mindig uniókba tömöríteni az emberiséget. (Ne foglalkozz összeesküvés-elméletekkel, erre nem bátorítunk, csak elviszi a figyelmet. A Bibliában van a legmegbízhatóbb, és a leggrandiózusabb összeesküvés.)

Van néhány dolog, amire Isten tudja használni a nemzeteket. Például korlátozza Sátán befolyását. Sátán nem mindenütt jelenlévő, többek között ezért szeretné unióba tömöríteni az emberiséget a kontroll miatt. Ézs 14:12 és 16-ban lelepleződik egészen pontosan, hogy ki uralja jelenleg a Földet.

Ézs 14:12 Miként estél alá az égről fényes csillag, hajnal fia!? Levágattál a földre, a ki népeken tapostál!

Ézs 14:16 A kik látnak, rád tekintenek, és elgondolják: Ez-é a föld ama háborgatója, a ki királyságokat rendített meg?

Sátán kontroll alatt tartja a Földet a korszellemmel. Mindig van valami divatos filozófia, világnézet: humanizmus, posztmodernizmus… Mindig kínál az embereknek valamilyen jó választ. Aztán vannak a vallások. Nem kell beszélni külön arról, hogy mennyiféle vallás van. Használja a hagyományokat, a kultúrát, az oktatást… Csak értsd jól! Nem beszélünk a kultúra és az oktatás ellen, mert nagyon jó dolgokat kaptunk ezekből is. Csak lássuk tisztán, hogy a mi identitásunk elsősorban Krisztusban kell, hogy legyen, nem a hagyományainkban, vagy az éppen aktuális világnézetben.

Mellesleg nagyon érdekes, hogy a változó korszellemre a Bibliának a változatlan válasza mindig hatásos. Akár diktatúrában élünk, akár demokráciában, akár köztársaságban, akár királyságban, a Biblia üzenete mindig ugyanaz, és mindig ugyanakkora hatalommal szól.

A nemzetek beszélnek Isten sokszínűségéről is. Hányféle nyelven dicsérjük Istent! Hány földrészen hányféle ember… ez csodálatos!

A következő, hogy Isten egyik célja a zsidó nép elkülönítése volt. Elhívta a zsidó népet, aztán rajtuk keresztül demonstrálta egyrészt a létezését, másrészt azt, hogy mi az Ő terve, és még sok dolgot ezen kívül.

A nemzetek menedékül szolgáltak a zsidóságnak a szétszóratás után. Aztán láttuk, hogy 1948-ban újra megalakult Izrael állama.

A nemzetek fontos szerepet játszottak a próféciák beteljesülésénél. Isten többek között a próféciákon keresztül hitelesítette az üzenetét, a Bibliát. Látjuk a nemzetek történelmében beteljesedni ezeket.

A történelem példa számunkra. Albert Einsteintől álljon itt egy idézet: A történelem arra tanít minket, hogy az emberiség semmit sem tanul a történelemből. 🙂 Mi azonban legyünk bölcsek, tanuljunk belőle! Mellesleg a leghitelesebb történelemkönyv az a Biblia.

Beszéltünk arról, hogy Sátán uralja a Földet, de valójában Isten a tulajdonosa.

Zsolt 47:7-8a [47:8-9a] Mert az egész föld királya az Isten … Isten uralkodik a nemzetek fölött;

Akkor ez most ellentmondás, nem? Hogy van ez? Lehet, hogy ezt úgy kéne elképzelni, hogy Isten a Föld tulajdonosa, Sátán pedig az ügyvezető igazgató. 🙂 „Hát persze! Mert mi, az igazgatósági tanács, megszavaztuk!” 🙂 Viszont csak az történhet meg, ami Isten akaratában van. Isten terve így is, úgy is végbemegy.

A következő kérdés: Hogyan viszonyuljunk a nemzetünkhöz, a hazánkhoz keresztény emberként? Van egy irányvonalunk: Isten, család, haza. Sokan szeretnénk elhitetni velünk, hogy a hazának kell lenni az első helyen. Hallottad-e már: A haza mindenek felett! Nagyon szeretjük a hazánkat keresztény emberként, de Isten kell, hogy az első helyre kerüljön.

Az identitásomat nem az állampolgárságom határozza meg. Az én identitásom az, hogy én Krisztusban vagyok, Isten országának vagyok az állampolgára, és csak ezek után vagyok magyar állampolgár. Büszke magyar állampolgár. Luk 17:21 Isten országa mibennünk van.

Nagyon sokat lehetne beszélni erről a témáról, de P. Kendének is hagyok néhány gondolatot. 🙂 Meg vagyok győződve arról, hogy csak egy Jézus Krisztusban hívő keresztény ember hajthat igazi hasznot a hazájának.

Van egy idézetem Zrínyi Miklóstól, a szigetvári hőstől. Ezt a levelet azelőtt küldte el a királynak, mielőtt a törökök bezárták volna egy ostromgyűrűvel a várat. A következőt írta: Úgy határoztunk, hogy a hatalmas Isten nevében mindenképpen e várba zárkózunk be, merthogy mindenekelőtt a jóságos Istennek és ő császári felségének, valamint a kereszténységnek és ennek az édes, végső pusztulásba taszított hazának hűségesen, állhatatosan és derűs arccal szolgáljunk vérünk hullatásával, és ha a sors úgy hozná, akár a saját fejünk elveszejtésével is.

Ez a férfi milliárdos volt a mai kor mértéke szerint. Nem kényszerítette senki arra, hogy ezt tegye. Elnyaralgathatott volna, de írt valami fontosat ebben a levélben. Először Istent említi, aztán pedig a császárt, és utána a hazáját. Ezzel azt mondta: én Istent követem, aztán engedelmességgel tartozom a fölém rendelt hatalmasságoknak, és az életemmel a hazámat fogom szolgálni. Csodálatos! Ezek a férfiak még meghalni is tudtak!

Azt kívánom magunknak, hogy legyünk jó hazafiak Istennel az első helyen, aztán a családunkkal és a hazánkkal, és mi is épp úgy történelmet írunk, mint Zrínyi Miklós. A mennyben fel lesz jegyezve! Ámen.

P. Kende

Micsoda gondolat volt ez befejezésnek, hogy történelmet írunk! Ez Istennek a munkája.

Két dolog. Az egyik 1Móz 11-ben az, hogy Isten a nyelv által meghatározta a nemzeteket. Az egy bibliai gondolat, hogy a nyelvében él a nemzet; nem egy magyar gondolat. Ez volt az egyik gondolat, hogy nyelvet adott a nemzeteknek. Aztán nem csak ez, hanem ráadásul megszabta a határokat is a nemzeteknek, ApCsel 17:26. Ezért van az, hogy mi hívők annyira nem izgulunk a határokon, és hogy melyik hol van, hol volt, hol kéne lennie. Nem ez az életünk.

Nagyon fontos gondolat, amit hallottunk, hogy a nemzetek igazán védelem a számunkra.  Olyan, mint egy fal a mi hasznunkra, hogy Sátán ne tudja olyan könnyen leuralni az egészet. Ne tudja olyan könnyen átvenni a hatalmat egyik pillanatról a másikra, hanem külön-külön kelljen bánnia.

Ahogy beszéltünk erről, minden olyan ajándék, amit Isten adott nekünk – a teológiában ezeket intézményeknek nevezzük –, nekimegy Sátán, nekimegy a világ. Az egyik a házasság. Mivel van tele a világunk? Mit jelent megcsalni a házastársat? „Ó, hát az csak egy buli! Szórakozás. Cuki kis dolog.” Minden film ezzel van tele. A másik a szabad akarat. „A világ egy veszélyes hely. Jobban teszed, ha valaki másnak az akaratát követed. Úgy értem, egy emberét.”

Teremtés – erről azt mondja nekünk a média, mindenhol ezt halljuk: „Ez a világegyetem nem a mi otthonunk! Puszta szerencse, hogy éppen erre a Föld nevű kis helyre vetődtünk, ahol éppen most jó minden, de nemsokára… Vigyázz! Félj! Aggódj!” Ugyanígy van a nemzettel is. Isten minden ajándékával szemben van ellenállás, nekifeszül valami, és azt mondja: „Nem! Nincs jogod hozzá.” Ugyanígy a nemzettel is, azért, hogy megvessük, hogy elhagyjuk, hogy ne törődjünk. Igazán ez az üzenet, ez a gondolat a mai napon.

A 107. zsoltárban van egy leírás, ami fájdalmas:

Zsolt 107:33-34 Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá; Gyümölcstermő földet meddő földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt.

Mit olvasunk itt? Azt, hogy egy nemzet felelős, és hatással van arra a helyre, ahol él. Könnyű nyavalyogni amiatt, ami van, ami történik körülöttünk, de van felelősségünk nekünk abban, ami történik. Viszont nem szeretjük felvállalni. Mutogatunk valaki másra: az ő hibája. „A törökök hibája! … A szovjetek hibája! A németek hibája… Mindenki másnak a hibája! … Történelmileg és földrajzilag és a légszennyezés szempontjából… és minden más szempontból valaki másnak a hibája!”

Isten beszél itt erről, hogy amit teszünk, annak hatása van, de ráadásul a gonoszság miatt Isten még tesz egy terhet rá. Ő komolyan veszi ezt, és van egy büntetés, egy fenyítés, amit Isten megenged, hogy megtörténjen. Istennek azonban van egy célja, van egy akarata, van egy vágya. Ez Istennek a vágya a nemzetekkel:

Zsolt 107:31-32 Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért! – Mindazért, amit adott nekünk. – És magasztalják fel őt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék őt a vének ülésében!

Történik ez? Megtörténik a „vének ülésében”? Amikor összejönnek az ENSZ-ben ezek a nagyon „tiszteletre méltó” emberek, akkor dicsérik az Urat, az Ő csodálatos cselekedeteit? Amikor Brüsszelben összeülnek a „nagyon bölcs” emberek, hálát adnak Isten kegyelméért? Sajnos nem, de Istennek ez a vágya velünk, ez a célja velünk. Lehet, hogy azzal nem tudunk semmit sem csinálni, de itt a gyülekezetben tudunk hálát adni az Úrnak az Ő kegyelméért, és mindenért, amit adott nekünk. Ez a csoda. Ez az, amire el vagyunk hívva, ez az, ahogy áldás lehetünk.

Abraham Lincoln, az USA egyik elnöke volt. 1863-ban volt egy napjuk, ami a nemzeti böjt, ima és megalázkodás napja volt. Lincoln kiadott egy közleményt erre. Először arról beszél: A menny válogatott áldásaiból részesültünk. Aztán elsorolja, hogy micsoda áldások voltak az országukon. Aztán arról ír: „Ám elfeledkeztünk Istenről. Megfeledkeztünk a kegyelmes kézről, amely megőrzött bennünket békességben, amely megsokasított, meggazdagított és megerősített bennünket. Hiábavaló módon elképzeltük a csalárd szíveinkkel, hogy mindezeket az áldásokat a mi saját felsőbbrendű bölcsességünk és erényünk hozta létre. Megmámorosodva ettől a töretlen sikertől túlságosan önmagunkban kezdtünk bízni, és már nem láttuk, nem éreztük a szükségét annak a megmentő és megőrző kegyelemnek. Túl büszkévé lettünk, hogy imádkozzunk ahhoz az Istenhez, Aki minket alkotott. Itt az ideje azért, hogy megalázzuk magunkat!”

Micsoda gondolatok! Mennyire könnyű elfelejtkezni! Mennyire könnyű elfelejtkezni arról, ami számít! A minap egy esküvőn voltunk. Jer 2:32-ben azt olvassuk: Megfeledkezhet-e a mennyasszony az ő esküvői ruhájáról? Úgy értem, ott az esküvőn jött a menyasszony, egy szakadt farmer volt rajta és póló? Mi rácsodálkoztunk: Hogy nézel ki? 🙂 „Jaj, elfeledkeztem a ruhámról!” 🙂 Persze, hogy nem így történt!

Jer 2:32 Vajjon elfelejtkezik-é a lány az ő ékszereiről; a menyasszony az ő nyaklánczairól? Az én népem pedig számtalan napokon elfelejtett engem!

„Az Én népem megfeledkezett Rólam!” Isten figyelmezteti őket, és minket is. Azt mondja nekünk: Elfeledkezhetsz a leginkább kulcsfontosságú dologról, az élet leglényegibb részéről. Megfeledkezhetünk a szépség forrásáról, az öröm forrásáról, az élet forrásáról, és aztán nem értjük: „Miért nem tudom összetartani a családom?  Miért nem tudjuk egyben tartani a nemzetet? Miért nem tudjuk egybetartani a cégeket? … Miért?”

A válasz az, hogy elfeledkezem a forrásról. Ha Őróla lefeledkezem, akkor nyilván minden odavan! Láttam így embereket. Egy dolog elveszett az életéből, egy férfi elveszítette a jól fizető munkáját, és minden összeomlott. „Miért nem keresett másikat?” Mert ez volt az azonossága, ez volt a mindene. Nagyon értékes volt neki.

Igazából mi hívők tudjuk, hogy könnyen megtörténhet ez velünk, nem vesszük észre, hogy mennyire értékes egy dolog. Lehet, abbahagyom a szolgálást a vasárnapi iskolában, mert nem veszem észre, hogy mennyire értékes. Lehet, nem imádkozom tovább az országomért vagy annak a vezetőiért, mert nem látom, hogy mennyire jelentős, mennyire drága. Lehet, nem olvasom tovább a Bibliámat. Lehet, titokban tartom, hogy keresztény vagyok. Aztán nincs evangéliumi bizonyság az országunkban.

Aztán mi történik? Az ország elveszít dolgokat, tisztességet… aztán gúnyolódnak az emberek, megvetnek és gyanakszanak… Aztán a nemzet nem látja a szabadság értékét, és könnyen elengedi. A legnagyobb veszteség tényleg az: nemzetként, és egyénileg is megfeledkezni a mi Istenünkről. Mert akkor minden más elveszíti az értékét. Amikor távolodom Istentől, akkor mindenki más is távolivá válik.

Mi hívők tudjuk, hogy erre mennyire hajlamosak vagyunk, mert a Bibliánk beszél erről. Úgyhogy nem ringatjuk magunkat abban a hitben: Ez nem történhet meg velem! Könnyű az embert megingatni. Ézs 1:5 nincs olyan fej, amelyik nem beteg. Jer 17:9 nincs olyan szív, amelyik ne lenne csalárd. 1Kor 10:12.

Ez az egyik ok, amiért szeretnénk, ha a nemzetünk hallaná az evangéliumot. Sőt! Nem csak hogy vágyunk rá, hanem imádkozunk érte. Nem csak vágyunk és imádkozunk, hanem el is megyünk és beszélünk róla. Miért? Mert szeretnénk, ha lenne gyülekezet az emberek közelében, ahol hallhatják a kegyelem evangéliumát, ahol hallhatnak Isten szeretetéről; ahol nem a törvényt hallják, ahol nem arról beszélnek nekik jó nagy nagyítóval a gyülekezetben; hanem ahol abban bátorítják: „Szolgálj Istennel! Menjünk előre!” Miért?

Péld 14:34 Az igazság felmagasztalja a nemzetet; a bűn pedig gyalázatára van a népeknek.

Az embereknek szükségük van az igazságra! Arra, hogy találkozzanak az igazsággal. Mi a legnagyobb igazság, amit az ember ismerhet? Az, amit Jézus adhat. Az az egyetlen, ami igazán számít.

Vannak nemzetek ebben a világban, ahol az emberek javarésze nem lop. Vannak országok, ahol az emberek javarésze nem utálja a környező országokat, vagy a gyűlölet nem itatja át alapvetően a gondolkodást, vagy a negativitás nem alapja a gondolkodásnak. Gondolj bele, hogy ezek az országok áldottak. Tényleg! Azért, mert más a gondolkodásuk. Mekkora áldás!

Mennyivel nagyobb áldás, hogy ha egy nemzet Istenhez fordul! Mennyivel nagyobb áldás, ha az Ő igazságát hirdetjük, ha nem csak jóság van, ha nem csak tisztelet van, ha nem csak becsület van, hanem Istennek az ismerete és az Ő szolgálata.

Luk 19:44-ben van egy nagyszerű gondolat, miközben ijesztő a helyzet. Jézus azt mondja Izraelnek: Most volt itt az ideje, hogy Isten meglátogatott benneteket, eljött a meglátogatás ideje. A félelmetes része: „Nem ismertétek fel! Nem ismertétek meg azt.” Ez a leginkább elképesztő dolog, hogy Isten kegyelme utánunk jön.

Ézs 30:18 azért vár az Úr, hogy kegyelmes legyen. Ő arra vár, hogy kegyelmes lehessen, hogy megáldhasson. Neki ez a szíve vágya. Ő nem az ítéletet keresi, Ő megmenteni akar. Ő erre vágyik. Ezért van, hogy vannak ébredések, amikor sokan fordulnak Istenhez egy nemzetben. Történt ez a II. világháború előtt Magyarországon. Aztán a II. világháború után is történt egy ilyen (amennyire tudom). Aztán a ’90-es évek elején nagyon sokan tértünk meg. Hiszem, hogy az is Isten munkája volt.

Nekünk, hívőknek van egy csodás felelősségünk és lehetőségünk: szeretni a nemzetünket Isten szeretetével. Ernő is beszélt erről kicsit. Hogyan szeretem a nemzetemet? Hadd mondjam egyszerűen: Úgy, hogy szeretem az embert. Szeretem az embereket. Nem azzal szeretem a nemzetemet, hogy tudom az összes város nevét, vagy le tudom rajzolni behunyt szemmel a térképen.

Lehetséges, hogy azt mondja valaki: Ó, én annyira szeretem a hazámat, március 15-én kitűzöm a kokárdát!; de itt vége is a dolognak. Persze, nincs bajom a kokárdával, de ebben ki is merül a hazaszeretete. Tudod, milyen ez? „Szeretem a feleségem! Annyira szeretem!”; de amikor nehéz napja van, akkor nem visz neki virágot. „Annyira szeretem a gyerekemet! Annyira nagyon szeretem a gyerekem!”;… de minden este túl fáradt ahhoz, hogy leüljön neki mesélni a Bibliából vagy Istenről. Túl fáradt! Ezt már nem teszi meg. Szereti akkor? Tesz az ügyben valamit? Lehet, hogy a szeretete csak elméleti? Lehet, hogy csak elvont? Lehet, hogy egyszerűen csak személytelen?

Vagy amikor egy asszony azt mondja: Úgy szeretem a férjemet!; de amikor szegény végre mer hozni egy döntést, akkor egyből megkritizálja és ellenkezik: Ezt én nem követem! Ó, annyira szereti a férjét! Ugyanígy lehetséges: „Annyira szeretem a hazámat! Az autómra Nagy-Magyarország matricát ragasztok. Annyira szeretem a hazámat! Megtanulok székely rovásírással írni.” Kit érdekel? Kit hat meg ez? Kinek jelent ez valamit? Kinek ad a szájába kenyeret? Kinek segít ez? „Én annyira magyar vagyok! Nézd, díszmagyarban járok!”; de közben hátat fordít a nyomorultnak, de legalábbis elfordul. Ott az ember, valamire szüksége van, és hirtelen nagyon érdekes lesz a másik oldalon valami, hogy inkább arrafelé nézzen.

Mit jelent szeretni a nemzetemet? Ezért beszélünk arról, hogy az evangéliumot képviselni. Hadd álljon itt egy rész Ézs 58-ból, ami a böjtről beszél. (A minap olvastam egy nagyon népszerű könyvből, amit böjtről írt egy nagyon népszerű író. Láttam már néhány embernél itt azt a könyvet. Annyira ostoba! Inkább olvasd ezt:)

Ézs 58:5a Hát ilyen a bőjt, a melyet én kedvelek…?

Mondhatnánk ugyanígy talán: Így szeretem talán a hazámat? Az a szeretet, hogy valamelyik fórumon Igaz Magyar a nevem? Vagy valami hasonló? Nem!

Ézs 58:6-7 Hát nem ez-é a bőjt, a mit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek? Nem az-é, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested előtt el ne rejtsd magadat?

Miről szól ez? Arról, hogy van egy olyan „szeretetünk”, ami elméleti. Ez elvont, nem személyes, nincs köze senkihez. Igazából Isten arra figyelmeztet minket: „Figyelj! Ha igazán tenni akarsz valamit, ha igazán szereted, akkor ez az, amit csinálsz. Akkor megoldod az igának a köteleit, megnyitod a gonoszság bilincseit, akkor segítesz az elesetten.” Akkor ez az, amit teszel, ez a személyes része. Így szereted igazán a hazádat. Így teszel a hazádért. Nem azzal, hogy nagy frázisokat mondasz, üres kifejezéseket. Nem ez a haza, a nemzet szeretete, hanem az, hogy teszek azokért, akiknek szükségük van rá.

A kérdésem az: Mi lehetne nagyobb elnyomás, mint a bűnnek az elnyomása? Mi lehetne nagyobb szabadulás, mint megszabadulni a bűn és a halál köteleiből, és megtalálni Krisztust. Szeretnélek bátorítani ebben. Ha megnézzük Magyarország történelmét, nem annyira fényes, sok ostobaságot csináltunk nemzetként, de nem ez az életünk. Nem ez az életünk!

Az életünk az, hogy ma itt vagyunk Krisztussal. Ma itt vagyunk az Úrral. 2014, 2015… és ha jól tudom, mindjárt visszajön az Úr. 🙂 Addig is, amíg itt vagyunk, tegyünk ezért, hirdessük az evangéliumot: Elmondjuk az embereknek, hogy tudhassák, hogy megszabadulhassanak, hogy segítsünk. Legyünk aktívak ebben a társadalomban hívőkként, felvállalva: Igen, én hívő vagyok. Sokatokról tudom, hogy teszi ezt, azért beszélek erről. Hallom a történeteket, amikor elmesélitek, hogy ki mindenkit érint meg az Úr rajtatok keresztül. Annyira hálás vagyok ezért! Akkora öröm látni ezt!

Ne lankadjunk meg ebben. Ne higgyük el, amit kommunikál felénk a világ, a média, a légkör, hogy legyünk sértettek, hogy legyünk visszahúzódóak, hogy bújjunk el valahova, hogy ne vállaljuk be, hogy legyünk elvontak; hanem tényleg szeressünk! Ne csak szóval, hanem tettel. Mert erre vagyunk elhívva. Ámen.

Mennyei Atyánk! Köszönjük Neked, hogy ide tettél minket, és ez nem véletlen, hogy ezt a helyet adtad hazánkul, és ezt a nemzetet, ezeket az embereket. Köszönjük, hogy lehet látásunk, hogy lehet a szívünkön vágy, hogy sokan megismerjék a Te szabadításodat, a Te munkádat a kereszten, hogy sokan megismerjenek Téged, Jézus, hogy sokan jöhessenek Hozzád, és sokan szabaduljanak meg.

Istenünk, kérünk Téged, építsd fel a szívünket ebben, hogy szerethessük ezt a népet, hogy szolgálhassunk a kegyelemnek ezzel az evangéliumával mindenütt, ahol magyarok vannak: itt Budapesten, minden nagyobb magyar városban, legyen az Magyarországon, Romániában, Ukrajnában… Angliában :-), Németországban. Urunk, kérünk Téged, hadd szolgáljunk, és hadd legyünk áldás személyesen és gyülekezetként is!

Ámen.

Kategória: Egyéb