Követeljük vissza – a gyülekezet vonzását (6)

2014 december 14. vasárnap  18:00

P. Duló Attila

Amikor idefelé jöttem, arra gondoltam, hogy teljesen mindegy, hogy Pakson vagy Budapesten vagyok-e, ugyanaz a szellemiség, ugyanaz a Krisztus, ugyanaz a tanítás, és ez csodálatos dolog. Amikor a gyülekezetre gondolunk, akkor nagyon sokszor arra gondolunk, hogy az egy épület. „Megyek a gyülibe! Golgota utca 3.” Vagy sokszor arra gondolunk, hogy egy szervezet. Róm 12:5 éppen arról beszél, hogy ez nem így van.

Róm 12:5 úgy sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai vagyunk.

Szoktál-e a Gyülekezetre úgy gondolni, hogy a Gyülekezet te vagy és testvéreid? A Gyülekezetet mi alkotjuk. A Gyülekezet egy különleges egység. A Gyülekezet belőlünk, élő személyekből áll, akik egyenként, külön-külön is élő egységet alkotunk, de együtt, egymás tagjaként alkotjuk a Gyülekezetet.

Ez csodálatos dolog, mert ha így gondolunk a Gyülekezetre, hogy mi vagyunk a Gyülekezet, akkor ez egészen más megvilágításba helyezi a Gyülekezetet, mintha csak úgy gondolnék rá, hogy ez egy szervezet vagy egy épület. Úgyhogy amikor a Gyülekezetre gondolunk, akkor egy élő szellemi szervezetre kell gondolnunk.

A Gyülekezet az élő szellemi szervezet. Azért szellemi, mert a mi kapcsolati rendszerünk az szellemi. A Gyülekezetben a kapcsolataink nem annak alapján formálódnak, hogy a másiknak milyen személyisége van. Nem a személyiségünk határozza meg azt, hogy kapcsolatban legyünk. Amikor a világban kapcsolatot tartanak az emberek, akkor többnyire az alapján választják meg a személyeket, hogy kivel tartanak kapcsolatot, hogy milyen a személyiségük, mennyire érzik jól magukat velük… Ám a mi kapcsolati rendszerünk Krisztus Testében az szellemi kapcsolati rendszer. Mert benne van Isten.

Háromszög kapcsolat az, ami köztünk van. A testvéremnek kapcsolata van Istennel, nekem is kapcsolatom van Istennel, és ezen keresztül kapcsolatunk van egymással. A valódi kapcsolat Krisztus Testében, a Gyülekezetben az, hogy a testvéremben lévő Krisztus és a bennem lévő Krisztus van kapcsolatban egymással. Nem vízszintes síkon tartjuk a kapcsolatot, hanem szellemi síkon. A mi kapcsolati rendszerünk szellemi. Fontos, hogy ezt értsük. Mert ebbe a kapcsolati rendszerbe nagyon sok dolog nem fér bele. (Már többször beszéltünk arról, hogy mi nem fér bele, úgyhogy most nem fogunk erről beszélni.)

A Gyülekezet az éppen ezért nem emberi találmány. Az I. században megtért néhány ember, leültek: „Akkor most hogyan tovább? Most mit csináljunk? Mit szólnál ahhoz, ha összetömörülnénk Gyülekezetbe?” Akkor ezt elhatározták és meglett a Gyülekezet? Nem! Egyáltalán nem így alakult a Gyülekezet. Ez Istennek az ötlete volt. Ezt Isten találta ki, és nagy-nagy becsben tartja a Gyülekezetet.

Neki nagyon-nagyon fontos a Gyülekezet. Mert ezt céllal adta nekünk. Egyrészt ApCsel 20:28-ban azt olvashatod, hogy a Saját vérén vásárolta meg. Azért, hogy mi most összegyülekezhetünk, hogy közösségben lehetünk, hogy ápolhatjuk ezt a szellemi kapcsolatot, – keresztény szakzsargonban – élhetjük a Krisztus Teste életét, azért Jézus hatalmas árat fizetett. A vérét adta azért, hogy mi most itt lehessünk. Ezért Isten ezt nagyon nagy becsben tartja.

Nagyon becsben tartja azért is, mert okkal, céllal adta a Gyülekezetet. Jézus a főpapi imájában Ján 17:20-22 azért imádkozik, hogy az az egység, ami Őközte és az Atya közt van, az meglegyen azoknak is, akik az Övéi, vagyis azoknak, akik hisznek Benne. A Gyülekezettel ezt az egységet próbálja megmutatni Isten. Egységben vagyunk. Nem véletlenül beszél a 133. zsoltár erről.

Zsolt 133:1 Íme, mily jó és mily gyönyörűséges, amikor a testvérek egységben együtt laknak!

Egységben! Amikor ezt az egységet leplezzük le, ami a Szentháromságban van, ez fontos célja a Gyülekezetnek. Ez csak és kizárólag ezen a szellemi kapcsolaton keresztül tud érvényre jutni. Csak a szellemi kapcsolaton keresztül! Amikor a szellemünk van kapcsolatban egymással, amikor a másikban lévő Krisztus és a bennem lévő Krisztus van kapcsolatban, akkor tud ez az egység megmutatkozni.

ApCsel 4:32 A hívők sokaságának pedig szíve-lelke egy volt, és vagyonából senki semmit nem mondott magáénak, hanem mindenük közös volt.

Egység! Ezt az egységet megmutatni – ez különlegessé teszi a gyülekezetünket. Különlegessé teszi a Gyülekezetet.

Aztán értékes Isten szemében a Gyülekezet azért, mert – habár mi alkotjuk a Gyülekezetet, a mi kapcsolataink alkotják a Gyülekezetet – nem a miénk a gyülekezet. Csak gondolj ebbe bele, hányszor mondjuk azt: Megyek a gyülekezetembe. Vagy azt mondjuk: Az én gyülekezetem. Bizonyos értelemben ez teljesen rendben van.

Bizonyos értelemben én a sajátoménak tartom ezt a gyülekezetet. „Ez az én gyülekezetem, és senki ne merjen erre rosszat mondani, mert akkor velem gyűlik meg a baja.” Ez az enyém a szívemben, de nem én vagyok a tulajdonosa. A tulajdonos Jézus Krisztus. Mát 16-ban egy csodát olvashatsz, ez mindnyájunknak szól, de elsősorban azoknak, akik gyülekezetet vezetünk. Jézus azt mondja, hogy Ő az alap, Ő Saját Magán építi a Saját Gyülekezetét. Ez számomra annyira felszabadító!

Emlékszem, amikor a paksi gyülekezet pásztora lettem – mostmár kilencedik éve –, eléggé akartam, hogy ott jó gyülekezet legyen, és rengeteg időt, energiát beletettem. Aztán egyszercsak, amint Mát 16:18-at olvastam, olyan hangosan szólt ez hozzám: „Én építem a Saját egyházamat Saját Magamon. Én vagyok az alap.” – mondja Jézus. Ez tényleg felszabadít, mert – habár sajátunknak tekintjük a gyülekezetet – tudjuk, hogy nem mi vagyunk a tulajdonosai. Tudjuk azt, hogy a legjobb kézben van, és tudjuk, hogy Jézus ma is gondoskodik arról, hogy épüljön az Egyház, hogy növekedjen az Egyház. Ez ámulatos dolog.

A gyülekezet fontos Istennek azért, mert ez az a hely, ahol Isten tanítani akar minket.

ApCsel 2:42 És állhatatosan kitartottak az apostolok tudományában…

Isten itt akar minket tanítani. Adta a gyülekezetet, ahol egységben egy akarattal összegyűlhetünk, és hallhatjuk a tanítást. Adott pásztort. Ef 4:11 adott a gyülekezetnek ajándékba egy pásztort. Szíve szerint való pásztort adott, hogy tanítva lehessünk.

Sok, magát kereszténynek valló ember úgy van ezzel: Nem kell nekem gyülekezetbe járni! Inkább úgy szokták mondani: Nem kell nekem templomba járni! „Megvan nekem a kapcsolatom így is. Karácsonykor szoktam imádkozni. Jól megvagyok én Istennel.” Valami azonban hiányzik az életéből. Sok minden hiányzik, de többek között a tanítás. Többek közt az, hogy egészséges tanításban részesüljön.

A gyülekezetben a pulpitus Krisztus pulpitusa. Azért van, hogy a gyülekezet tanítva legyen. Isten azért adta a pásztorunkat, hogy őáltala legyünk tanítva. Ez nagyon fontos dolog. Lehet, hogy nem szimpatikus neked P. Kende, elképzelhető, de ez mit sem változtat azon a tényen, hogy ő Istennek a szolgája, és rajta keresztül akar minket tanítani. Isten őt hívta el ehhez a pulpitushoz, hogy szolgáljon felénk. Úgy kell tekinteni a pulpitus szolgálatát, mintha Istentől lenne, mintha Maga Isten szólna a pulpituson keresztül. Fontos, hogy ezt értsük.

Aztán ez az a hely, ahol közösségben lehetünk Krisztus Testével.

ApCsel 2:42 … és a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban.

Közösség – amiről már említést tettem. Az, hogy szellemi közösségünk van, az hatalmas érték. Ez sehol máshol nincs meg a világban. Vannak klubok, vannak szervezetek, vannak különböző szervezések, ami alapján összejönnek az emberek, de ez az egység, ez a szellemi egység csak nekünk adatott meg. Ez csak Krisztus Testében, csak a gyülekezetben van meg. Hatalmas kincs, vigyázzunk erre!

Tekintsük nagy értéknek ezt a közösséget, hogy egymásnak a tagjai vagyunk. Pál beszél erről 1Kor 12-ben, ahol egy emberi testet hoz példának. Mindenegyes kis alkatrész a testemen fontos, és a másik alkatrészt szolgálja. Tekintsünk így a gyülekezetre, a másikra! Tekints így a testvéredre, a szomszédodra, hogy hatalmas érték. Vigyázzunk erre a közösségre, mert ez sehol nincs meg! Ez csak nekünk van meg. Csak nekünk, hívőknek van meg ez Krisztus Testében.

Aztán ez az a hely, ahol leleplezhetjük Krisztust.

1Pét 1:22b egymást tiszta szívből, kitartóan szeressétek,

Amikor Jézus itt volt a földi szolgálatában, azt a parancsot adta, hogy úgy szeressük egymást, ahogyan Ő szeretett minket. Azt mondja, hogy azáltal fog megismerni minket a világ, hogy az Ő tanítványai vagyunk, hogy így szeretjük egymást. A gyülekezet az a hely, ahol leleplezhetjük egymás előtt Krisztust, ahol megismerhetjük azt a szeretetet, amivel szeretett minket Krisztus, és ahol gyakorolhatjuk ezt a szeretetet.

Aztán amikor innen kimegyünk, akkor visszük magunkkal ezt a szeretetet. Aztán már a világ előtt is le tudjuk leplezni, a világ előtt is meg tudjuk mutatni, hogy az Ő tanítványai vagyunk. Az által, hogy szeretjük egymást, hogy nem acsarkodás, nem gyűlölködés, nem egymás lenézése, nem versengés az, ami jellemző ránk, hanem az, hogy úgy szeretjük egymást, ahogy Krisztus is szeretett minket, és ez csoda! (Olyan szívesen beszélnék erről hosszasabban, hogy mekkora nagy ajándék az, hogy mi szerethetünk, de nem ez a mai téma igazából.)

Végezetül, ez az a hely, ahol meg akar áldani minket Isten. Zsolt 133:3 ez az a hely, ahova küldi az áldását. Ha áldottak akarunk lenni, akkor van egy helyi gyülekezetünk. Ha áldottak akarunk lenni, akkor ebben a szellemi kapcsolatban élünk, akkor vigyázunk a gyülekezetre. Ha áldottak akarunk lenni, akkor közösségben vagyunk. Csak oda küld áldást.

Megint a magányos keresztények jutnak eszembe, akik azt mondják: Nekem nincs szükségem gyülekezetre! Ezzel viszont azt is mondják: „Nekem nincs szükségem áldásra. Jól megvagyok én magamban is!” A Gyülekezet hatalmas érték. Kincset kaptunk.

Talán még egy gondolat nagyon röviden.

Ef 5:25 Ti, férfiak, szeressétek feleségeteket, amint Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte,

Ef 5:27 hogy majd dicsőségben maga elé állítsa az egyházat úgy, hogy ne legyen rajta szennyfolt vagy ránc vagy valami hasonló, hanem hogy legyen szent és feddhetetlen.

Ef 5:29 Mert a saját testét soha senki nem gyűlölte, hanem táplálja és ápolja, amint az Úr is az egyházat,

Az ápolni, a görögben a talpo szó azt jelenti, hogy gyöngéden szeretni, dédelgetni, babusgatni. A gyülekezet a miénk. Úgy bánik velünk Krisztus, mint az Ő menyasszonyával. Férfi, voltál már szerelmes? Gyöngéden babusgatni, dédelgetni azt, akit annyira szeretsz – ez van meg nekünk, hogy ilyen gyöngéden szeret és dédelget és babusgat minket az Úr. Mert Ő a Saját vérén vásárolta meg, és Neki hihetetlenül fontos a Gyülekezet. Ámen.

P. Kende

Gyülekezet – bármeddig tudnánk beszélni róla, de nem az a célunk, hanem csak annyi, hogy elmondjunk róla néhány gondolatot. Amikor János írt egy egész levelet, amiben a Gyülekezetről, a Gyülekezet közösségéről akart beszélni, amikor arról akart beszélni, hogy milyen a Gyülekezetben a szeretet, milyen a növekedés, mire való, akkor mivel kezdi? Ha 1Ján 1-ben megnézed a legelső verset, akkor azt látod, hogy nem valamivel kezdi, hanem valakivel.

1Ján 1:1-3 Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit szemléltünk és kezünkkel érintettünk az életnek igéjéről – az élet megjelent, láttuk, tanúbizonyságot teszünk róla… –, amit hallottunk és láttunk, hirdetjük nektek, hogy nektek is közösségetek legyen velünk, éspedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal.

Azt tudjuk, hogy ebben a világban minden veszít, romlik, ahogy múlik az idő. Ismerjük a „telefonos” játékot, amikor valaki a mellette lévő fülébe súg egy mondatot, és ez végigmegy az összes jelenlévő között. A kezdő mondat: kétszer kettő négy; ami az utolsó embernél úgy fog hangozni: tüszős mandulagyulladás. 🙂 Teljesen más lesz belőle. Miért? Mert elvész az információ. Ez probléma.

János apostol itt azt mondja: amit hallottunk és láttunk, hirdetjük nektek, hogy nektek is közösségetek legyen velünk, éspedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal. „Ugyanaz a közösség legyen nektek is, ami nekünk megvan.” Nincs csökkenés. Nincs veszteség benne. Hanem amikor valaki hallja az evangéliumot, és hisz, akkor ugyanannyira újjászületik, mint Péter vagy Pál. Vagy valaki később, pl. Luther. Bárki. Ugyanannyira. Nincs veszteség.

Ugyanez Istennek az akarata a Gyülekezettel. Éppen ezért Jézus Krisztussal kezdi, az élet Igéjével. „Akit a kezeink érintettek” – mondja János. Mert igazán Jézus az, Aki számít a Gyülekezettel kapcsolatban. Amikor a gyülekezet megfeledkezik Róla, vagy egyszerűen csak túl elfoglalt, hogy Őrá nézzen, amikor a gyülekezet nem Őrá fókuszál, akkor elveszítjük a Gyülekezet igazi lényegét.

A gyülekezet megtarthatja a jó cselekedeteket sokáig, még mindig lehetnek közösségi események, de megvan-e a lényeg? Megvan-e Jézus, az életnek az Igéje, Akit a kezeink érinthetnek? Igazából ezért mondjuk, hogy a gyülekezet nem a politikáról szól, azért nem is foglalkozunk vele, a gyülekezet nem a karitatív dolgokról, jótékonyságról szól, csináljuk valamennyire, de nem arról szól. A gyülekezet nem az oktatásról szól, habár sokat tesszük, a gyülekezet nem a közösségről szól, habár sokat tesszük, a gyülekezet nem szolgálatokról szól, habár nagyon elfoglaltak vagyunk a szolgálatainkban.

A Gyülekezet erről szól, amit olvasunk 1Ján 1. elején. Arról, hogy leleplezzük Krisztust. Jánosnak ez volt a szíve: megmutatni Jézust, és az Ő életét. Ez az, amiért itt vagyunk.  A gyülekezet erről szól, hogy kifejezze Jézus életét. Legtöbben ismerjük a két görög szót az életre: az egyik a zoé, a másik a biosz, ami a fizikai, biológiai életről szól. Van azonban egy másik fajta élet. Amikor Jézus Ján 3-ban beszél Nikodémusnak az új életről, az örök életről, akkor végig ezt a szót használja: zoé, zoé… Ugyanez a szó, ez az örökké tartó élet, ez a másik minőségű élet. A Gyülekezet erre van itt, hogy megmutassa azt az életet, hogy élje, és hogy látható legyen benne az a fajta élet.

Egy értelemben mondhatnánk, hogy vannak szabályaink, rendszereink a gyülekezetben, de nem azért van itt a gyülekezet, hogy megmutassa, milyen szép rendben tudjuk ezt csinálni. A rend hasznos, de nem az a célunk, hogy azt mutassuk meg a világnak, hogy milyen szép rendben tudjuk csinálni a dolgokat, hanem azért vagyunk itt, hogy abban a rendben, vagy abban a közösségben, vagy abban a szolgálatban az Ő élete látszódjon meg. Ez a szívünk vágya. Ezért van, hogy oktatunk, ezért vannak iskoláink, mert azt szeretnénk, hogy Krisztus élete látsszon meg ott. Ugyanígy a szolgálatban, mindenben. Amikor azt mondja, Mát 5:14-ben, hogy mi különleges helyzetben vagyunk, és egy különleges célunk van, akkor erről beszél.

Mát 5:14 Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni.

A Gyülekezet a hegyen épült város. Ez a Gyülekezet a város a hegyen. Ami azt jelenti, hogy látszik, nem lehet elrejteni. Egy ember el tud rejtőzni a hegyen, de egy várost nagyon nehéz elrejteni, és látszik. Azt olvassuk: Ti vagytok a világosság! Mi Istennek a célja a Gyülekezettel? Az, hogy ne lehessen eldugni, hogy ne lehessen azt mondani: „Ó, az jelentéktelen! Ne vedd észre!” Ez megtörténik, emberek észreveszik, emberek látják.

Nem azért vagyunk itt, hogy a jóságunkat mutassuk meg: Nézzétek, mi milyen jók vagyunk! Ez rossz hír lenne valószínűleg. Azért annyira jók nem vagyunk! Nem azért vagyunk itt, hogy megmutassuk a felette nagy bölcsességünket. Nem azért vagyunk itt, hogy megmutassuk a hatalmunkat, hogy milyen hatással tudunk lenni erre a világra, hanem azért, hogy életet, és nem akármilyen életet, hanem a zoé életet mutassuk meg.

Amikor olyasvalakire gondolunk, akinek nincs hite, aki nem ismeri Jézust, neki mire van szüksége? Rendre, rendszerre, viselkedésre, hagyományokra, ceremóniákra, betanult mondókákra… vagy pedig életre? Persze, hogy életre van szüksége! Ez az, ami kell. Miért csinálunk Karácsonyi koncertet egy hét múlva? Nincs elég programunk? Igen, van elég programunk! Koncert nélkül is. Nincs elég bajunk? Van elég! Koncert nélkül is van elég bajunk.

Viszont ez a szívünk vágya, hogy emberek megláthassák, hogy bemutathassuk Krisztus életét. Hogyan? A szereteten keresztül. Azon keresztül, ahogy énekesek, hangosítók, árnyjátékosok és a prédikátor, mi együtt szolgálunk. Ezen keresztül, ahogy az egész gyülekezet együtt szolgál. Erről szól: bemutatni Jézusnak az életét, hogy milyen az a mai nap.

Mert Jézus egy nap itt járt. Eljött Isten Fia. Azt olvastuk 1Ján 1-ben, hogy Őt meg lehetett érinteni. Meg lehetett hallgatni, meg lehetett „kóstolni”, és megnézhetted, hogy milyen Ő közelről. „De hát hol van ma Jézus?” Itt van! Tele van ezzel az Újszövetség. Azt olvassuk, hogy ez az Ő valósága. Ez az, ahol Ő megjelenik. A Gyülekezet az a hely, ahol Ő meglátszik, Ef 1:23, és a Kolossé levélben is. Ez az Ő teste, ez az Ő teljessége. Ez az, ahol meg lehet érinteni Őt. Láthatom Jézust? Igen. Itt vannak a testvéreim, úgyhogy láthatom Jézust, és megérinthetem Jézust, és meghallgathatom Őt. A gyülekezetben ott van Krisztusnak az élete. Ez az, amiért fontos, ez az, amiért értékes.

Mellesleg, az emberek, akik jönnek a gyülekezetünkbe, ezzel találkoznak. Ez a bizonyságuk, hogy találkoznak Jézussal a gyülekezetben bennünk, velünk, közöttünk. Ez az, amiért drága nekünk, és ez a rejtély, amiről Pál beszélt Ef 3:9-ben. Amint belegondolunk ebbe, ma látjuk ezt a rejtélyt, találkozunk vele nap mint nap. Ma benne élhetünk. Pálnak ez volt a nagy szolgálata, hogy megmutassa mindenkinek, hogy mi ez a rejtély, a Gyülekezet rejtélye.

Ef 3:9-10a és hogy világossá tegyem mindenki előtt, mi a rendje annak a titoknak, amely el volt rejtve örök időktől fogva Istenben, aki mindeneket teremtett azért, hogy most az egyház által megismertesse

Ez igazából a rejtély, amit megélünk, hogy Krisztus közöttünk lakik. Ez a legjobban elrejtett titok, ami ott van mindenki szeme előtt. Rejtély, de igazán nem titok. Nem titok, de a természeti ember, a nem hívő ember és a testi keresztény nem látja ezt. Ők nem értik ezt. Nem az ő szintjükön van ez.

1Kor 2:14-ben azt olvassuk, hogy a természeti ember, aki nincs újjászületve, aki nem ismeri Krisztust, nem érti meg ezt, nem ragadja meg ezt. Ránk néz, és azt mondja: szegények, mennyire próbálnak jónak lenni. Ha tudná, mennyire nem ezen igyekszünk! Vagy azt mondja: Ó, milyen kedves emberek. Vagy azt mondja: Ó, milyen bűntudatuk lehet! Biztos mind embert öltek, azért járnak ennyit ide. Nem érti, nem tudja, miről beszél.

Aztán a testi keresztény, aki vissza van csúszva, aki a régi bűnös természetében él, Ef 4:30, ő nem látja ezt. Mert a Szent Szellemet nem hallja, és nem tudja elfogadni. Ezért van, hogy Isten a Szellemmel betöltött emberekhez beszél. Ezért van, hogy Ef 2:5-ben azt olvassuk, hogy Isten új születést adott nekünk. Feltámasztott bennünket, új életet adott nekünk. Miért? Mert a régi emberünkben képzettség, viselkedés, egzisztencia dolgában nagyon távol állnánk egymástól. A nagy különbség, a nagy távolság miatt soha nem tudnánk egyetérteni, de az új ember ugyanaz a természet mindnyájunkban.

A gyülekezetnek ez az egysége lehetetlen számunkra a régi emberben. A régi emberben mindig csak széthúzásunk lesz. Amikor a gyülekezetben széthúzás van, az mindig a régi természetről szól. Viszont Isten ezért adott nekünk új természetet. Ezért dicsőíti Istent, hogyha hosszú idő keresztül hűségesen szolgálunk együtt, és együtt leleplezzük Krisztust. Hosszú ideig. Miért? Mert természetileg lehetetlen lenne, de az új emberben ez a miénk. Ez a Gyülekezet dicsőséget ad Istennek. Ez a csoda a miénk.

Víz. Egy üveg víz mennyire más, mint egy patak? Ugyanaz van benne, mégis egészen másként viselkedik. Aztán mennyire más egy folyó? Mennyire más egy tó, egy tenger, egy óceán! Ugyanaz van benne, de egészen más. A viselkedése is más lesz. A haszna más lesz. A nyomás más, a veszély más. Az üveg vizet oda merjük adni egy kisgyermeknek is, ugyanakkor a kisgyermeket nem engedjük a folyóba. Mondhatná valaki: Az is csak víz! Különbség van. Remélem, hogy tudod. 🙂

Miért mondom ezt? Ilyen a Gyülekezet. Tekintheted bármelyik testvért egyedül, van egyfajta viselkedése, van bizonyos fajta nyomás az életében, van bizonyos fajta haszna az embernek, de ha összerakod őket, és ha egységben vannak az új emberben, és szeretet van köztük, és szolgálnak, és felemelik egymás kezét, amikor meg van fáradva a másik, és azt mondják: Menjünk előre, és járjunk az Úrral!; akkor egészen más dologról beszélünk. Ez a Gyülekezet. Egészen más!

Nem csoda, hogy Sátán szeretne minket távol tartani minket a gyülekezettől. Hazugságok, fáradtság, magány, elvárások, amiket aztán nem tölt be a Gyülekezet… bármi megfelel, csak szokj meg egy olyan életet, amiben nincs benne a gyülekezet közössége, élete. Csak szokd meg! – Sátánt csak ez érdekli. Miért? Mert más leszel. Más lesz az, ahogy kifejezed Krisztust. Más lesz a szabadságod. Kisebb lesz a szabadságod arra, hogy kifejezed Őt. Más lesz a jellege. Más lesz a hatalma.

P. Atti is említette Mát 16:16-18-at, és P. Bendegúztól hallottam: Jézus az alapja a Gyülekezetnek, Ő van alatta, Jézus a tulajdonosa a Gyülekezetnek, Ő van felette, és Jézus az, Aki építi a Gyülekezetet, Ő van benne. Ez az a gyönyörű dolog, amiben élünk. Amikor Saul üldözte a Gyülekezetet, akkor Jézus ApCsel 9:4-ben azt mondta neki: Miért üldözöl Engem? Pedig Saul a Gyülekezetet üldözte, de Jézus azt mondta: Engem üldözöl; ApCsel 9:5. Ez csodálatos.

Ez azt jelenti, hogy nincs az a pásztor, akinek a tulajdonában lenne gyülekezet, vagy aki maga építené a gyülekezetet. Igen, szolgálunk, de az Úr épít. Igen, így mondjuk: Ez a mi gyülekezetünk. Ugyanúgy, ahogy tartozom egy családhoz, az az én családom, de nem az én tulajdonom, ugyanígy van itt is. Ha zoé élet van közöttünk, akkor van valami, ami gyönyörű, és van növekedés, és ott van Krisztus és élet, és csodálatos. Viszont nem mi irányítjuk a dolgokat.

Pál, akiről igazán mondhatnánk, hogy építette a Gyülekezetet, 1Kor 3:10-ben mondja is: mint bölcs építőmester. Utánanéztem, a leveleiben nyolcszor mondja: az Isten Gyülekezete, az Isten Gyülekezete… Újra és újra! Szerintem szerette volna, ha valamit megértünk. 🙂

Igazából ezzel szeretném befejezni. Ezt is P. Bendegúztól hallottam. (Mindent, ami hasznos, tőle tanultam. :)) Azt olvassuk 1Ján 4:2-ben, hogy amikor ezt kimondjuk: Krisztus testet öltése, Jézus Krisztus a testben megjelent Isten; akkor ez az Isten Szellemétől van. Különleges dolog, hogy felismerjük ezt. A Karácsony nem csupán egy szép dolog, hanem Isten testté lett. Emberré lett, eljött közénk, Ján 1:14.

Mit jelentett ez? Azt, hogy amikor Ő itt volt, – ahogy mondtuk – meg lehetett érinteni, meg lehetett ölelni, meg lehetett hallgatni, meg lehetett nézni, hogyan szolgál, hogyan cselekszik. Ezért vagyunk mi a Krisztus Teste, mert ma minket lehet megérinteni, megölelni, megnézni, meghallgatni, látni, hogyan viselkedünk. Ezért vagyunk Krisztus Teste, mert ma minket lehet látni. Ezért olvassuk 1Kor 3:9-ben: mert Isten munkatársai vagyunk.

Visszatérve a vízre, van egy érdekes tulajdonsága. Mát 5-ben, ugyanott, ahol már voltunk egyszer, azt olvassuk:

Mát 5:14a Ti vagytok a világ világossága.

Lehetett volna azt mondani: te vagy a világ világossága? „Te vagy a világ világossága!” – lehetett volna így mondani? Szerintem, igen. Egy értelemben igen, de Isten mégis inkább így mondta: ti vagytok a világ világossága. „Ti vagytok a világ világossága!” Együtt. Miért? Azért, mert mások vagyunk. Ez az, amire gondoltam a vízzel kapcsolatban.

Mind láttunk már – az iskolában biztosan – ábrázolást vízmolekuláról: egy nagyobb az oxigénatom, és két kisebb hidrogénatom. Ez víz. Tényleg az. Viszont van egy érdekes dolog ezzel, valami, ami magában nem nyilvánvaló. Mert az egyik oldala negatív, a másik oldala pozitív.

vizmolekula

Miért fontos ez? Van egy nagyon érdekes viselkedése, ami csak akkor derül ki, amikor sok van belőle, amikor sok van együtt. Azért, mert ezek a molekulák egymást vonzzák, egy értelemben összekapcsolódnak. Nem szilárdan, de még akkor is, amikor a víz folyékony, a molekulák vonzzák egymást, húzzák egymást. Csináltál már olyat, hogy egy poharat „megpúpoztál”, azaz magasabban töltötted, mint a pereme volt? Mindannyian próbálkoztunk már ezzel, szerintem. Miért lehet ezt megtenni? Azért, mert a vízmolekulák összetartanak.

Amikor egyedül van a vízmolekula, akkor ezt a viselkedést nem látod, de amikor együtt vannak, akkor húzzák egymást. Ha ez nem lenne, akkor nem lehetne élet. Akkor nem működne a keringésünk, és a növényeké sem. Egyszerűen csak nem működne. Ezért van, ezért képes működni, mert ha sokat összeraksz belőle, akkor van vonzás közöttük.

Ugyanígy van velünk is. Amikor együtt vagyunk, van egy „sodrás”, ami visz bennünket, és van egy gazdagabb kifejezés, Ef 1:18. Viszont ha magamra vagyok hagyva, járhatok az Úrral? Persze, de más lesz. Isten gyülekezetbe hívott el minket, és ne engedjük magunkat megrabolni, mert Krisztus itt fejeződik ki gyönyörű módon.

Mennyei Atyánk! Köszönjük Neked azt, hogy adtad nekünk a Gyülekezet életét és közösségét. Túl mindenen, amit kaptunk, annyi mindent adtál nekünk, de még adtad nekünk a Gyülekezetet is. Annyira hálásak vagyunk, hogy újfajta dinamizmust tapasztalhatunk meg itt! Köszönjük Istenünk, hogy itt van sodrás, van vonzás, nagyobb kifejezése van a Te életednek. Hálásak vagyunk ezért. Hálásak vagyunk azért, hogy az új emberben együtt fejezhetünk ki Téged.

Ámen.

 

Kategória: Egyéb