Kiről szól az életed? (János 3:23-4:3)

2017 január 22. vasárnap  16:30

Ján 3:23-30 János is keresztelt Ainonban, Szálim közelében, mert ott sok volt a víz, és odajöttek az emberek és megkeresztelkedtek. Jánost akkor még nem vetették börtönbe. Vita támadt János tanítványai és egy zsidó között a tisztulási szertartás felől, és Jánoshoz mentek, és azt mondták neki: Mester, aki veled volt a Jordánon túl, akiről te bizonyságot tettél, íme, az keresztel, és mindenki hozzá megy. János így válaszolt: Az ember csak azt kaphatja, ami a mennyből adatott neki. Ti magatok vagytok a tanúim, hogy megmondtam: Nem én vagyok a Krisztus, hanem előtte küldettem el. Akinek menyasszonya van, az a vőlegény, a vőlegény barátja pedig, aki ott áll, és hallja őt, fölöttébb örül a vőlegény szavának. Ez az örömöm beteljesedett. Neki növekednie kell, nekem pedig egyre kisebbé kell lennem.

A téma itt a tanítvány alázata. Úgy néz ki, hogy mindenki látja a problémát, Jánost kivéve. Úgy értem, jönnek a tanítványai, és azt mondják neki – bocsánat, hogy átfogalmazom – „János, mester! Ez a próféta-dolog már nem működik túl jól. Nem látod? Valamit meg kéne újítani benne! Valamit kéne tenni! Nem látod, hogy baj van? Mindenki Jézushoz megy bemerítkezni. Már nem hozzád jönnek. Nem látod a problémát?” János nem látott problémát. Miért? Nem azért, mert nem látta a problémát, hanem elmondja, hogy más oka van.

János ezt fejezi ki: „Én senki vagyok! … Nem igaz. Több vagyok. Nem igaz, hogy senki vagyok, hanem úgy kéne mondani: Senki vagyok magamtól. Ahogy én elhelyezem magam, én nem vagyok valaki. Én nem gondolok magamra így, hanem elfogadom, amit Isten mond rólam. Azt fogadom el, amit Ő mond rólam. Nem azt, amit a népszerűségem mutat, nem azt, hogy mennyire ünnepelnek az emberek, vagy sem, nem azt, hogy a jeruzsálemi vallási vezetők ráütik-e a pecsétjüket az én oklevelemre, vagy sem. Azt fogadom el, amit az Úr mond rólam. Ahhoz, hogy elfogadjam, amit az Úr mond rólam, először el kell fogadnom, hogy senki vagyok.”

Ez a problémánk sokszor, azt hiszem. Nem fogadom el, nem teszem magam oda, nem mondom azt, hogy én egy senki vagyok, és azért nehéz elfogadnom, amit az Úr mond rólam. János azonban így gondolkodott: Az vagyok, akinek az Úr mond engem. Ő nem azt mondja, hogy senki vagyok, hanem többet mond. Azt mondja, hogy része vagyok az Ő tervének. Ha hívő vagy, akkor megvan ez neked is, hogy Isten azt mondja, te része vagy az Ő tervének. Neki terve van veled. Neki helye van számunkra. Ő befogadott minket. Ez a mi helyünk.

„Úgyhogy – azt mondja János – nekem kicsi dolog, hogy a népszerűség már nincs velem. Mert az Úr adott nekem egy helyet Ővele. És azért is, mert amúgy sem voltam nagy a saját szememben.”

Péter azt írta 1Pét 5:4-ben: amikor megjelenik a főpásztor. Ez kicsoda? Jézus. Megtiszteltetés, hogy az ember lelkipásztora lehet egy gyülekezetnek, de az igazi pásztor Jézus. Mit gondolsz, amikor Péter leírta ezt, összeszorított foggal, kényszeredetten írta? Nem hiszem. Mert Péter elfogadta ezt, és azt mondta: „Én nem vagyok valaki, nem teszem magam valakivé. Ha az Úr ad nekem valamit, az az enyém. Ennyi! Nem én vagyok a főpásztor. Ő a főpásztor, ez a helyzet.”

Pál 1Kor 4-ben ugyanezt mondja, de kicsit büszkén hangozhat:

1Kor 4:3 Számomra egyáltalán nincs jelentősége annak, hogy ti miképpen ítéltek felőlem, vagy hogy egy polgári bíróság hogyan teszi ezt, sőt magam sem ítélem meg magamat.

„Hát ez az ember büszke! Ez az ember nagyképű! Nincs benne semmi alázat!” Ha nem olvasnám a következőt:

1Kor 4:4 Én ugyan semmit sem tudok magam ellen felhozni, de ez még nem tesz igazzá, ugyanis az Úr az, aki megítél engem.

Pál azt mondja: „Előveheted a legjobb nagyítódat, megnézheted az életem. Megvizsgálhatod az életemet a legapróbb részletekben, és megítélhetsz engem, de az semmi ahhoz képest, hogy én az Úr előtt állok, és hogy Ő ítél engem. Ő sokkal jobban tudja, mint te valaha tudhatnád. Ő sokkal jobban tudja!” Pál megtört volt. Ezért nem büszkeség az, amit a 3. versben írt. Hanem ő alázatos volt, és a legnehezebb helyre tett magát. Azt mondta: „Uram, Te vizsgálj meg engem! Te mondd meg, ha baj van velem! Te jobban tudod, mint a hozzám legközelebb álló barátom. Te jobban tudod, mint a házastársam. Te jobban tudod, mint a vér szerinti testvérem. Te jobban tudod, Uram, Te belelátsz a szívembe.”

Nyilván vannak emberek, akik ezzel takaróznak, akiknek nincs meg a kapcsolat, aztán azt hazudják: Rendben van, amit Istennel csinálok. Nyilván! Pálnál ez másként volt. Tudod, hogy ő hol állt? Ebben a helyzetben: „Neki növekednie kell, nekem pedig kevesebbé kell lennem. Jézusnak növekednie kell, nekem pedig alá kell szállnom, nekem pedig kevesebbnek kell lennem.”  Ide tette magát.

Ezek után bárki bármit hozzávághatott, és ő azt tudta felelni: „Értem, mit mondasz, de nem probléma. Ennél rosszabbat is tudnék mondani magamról. Az előbb beszélgettem az Úrral erről. Nem fogok beszélni róla, mert Isten már elmondta nekem, de Ő nem csak azt mondta: Szörnyű vagy!; hanem azt is: Szeretlek mindennek ellenére, mindezzel együtt, el vagy fogadva, része vagy az Én tervemnek. Mindennel, ami probléma benned, te része vagy az Én tervemnek.” Ha viszont nem tudom kimondani: Uram, Neked kell nagyobbá lenned, és én nem vagyok fontos ebben a képben.; akkor nem tudom elfogadni ezt sem, hogy el vagyok fogadva minden konfliktussal együtt.

Ján 3:31-34 Aki felülről jön, mindenkinél feljebb való. Aki a földről való, földi az, és földiekről szól, aki a mennyből jön, mindenkinél feljebb való, és arról tesz bizonyságot, amit látott és hallott, de bizonyságtételét senki sem fogadja el. Aki azonban elfogadta bizonyságtételét, ezzel megpecsételte, hogy az Isten igaz. Mert akit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja, és annak Isten mérték nélkül adja a Szellemet.

János itt tesz egy nagy különbséget. Arról beszél: Jézus a mennyből jött, én pedig földi vagyok. Szembeállít dolgokat, nagy távolságot mutat maga és Jézus között. Azt mondja: „Ő a mennyből jött, én a földből. Én földiekről beszélek, Ő mennyeiekről beszél. Neki nagyobb üzenete van, nekem kisebb az üzenetem. Nála megvan a Szent Szellem teljessége, nálam nincs meg.” Nagyon nagy távolságot mutat.

Sokszor van, hogy ezt hívőkként megkapjuk: „Többet vártam volna tőled! Azt hittem keresztény vagy. Azt hittem, a keresztények nem így csinálják.” Kiborulsz valami miatt, hazudsz, káromkodsz, valami ostobaságot csinálsz, és erre valaki azt mondja: „Azt hittem, keresztény vagy! Többet vártam volna tőled!”

Talán néhány dolgot érdemes megértenünk ebből a részből. Az első ez: Szerintem fogalmad sincs arról, hogy micsoda egy keresztény. Kereszténynek lenni a legmegtörtebb és a legmagasztosabb dolog egyszerre. Kereszténynek lenni azt jelenti, hogy teljes mértékben együtt sírunk a sírókkal, és örvendezünk azokkal, akik örvendeznek, egyszerre; Róm 12:15. Kereszténynek lenni azt jelenti, hogy a mennyhez tartozunk, de ugyanakkor fájdalmasan látjuk a pokol valóságát.

Kereszténynek lenni azt jelenti, hogy élvezzük a világ legegyszerűbb dolgát. Mi a legegyszerűbb dolog a világon? Egy kapcsolat. Tegnap láttam egy családban, az öt hónapos babának van kapcsolata a szüleivel. Nyilvánvalóan, letagadhatatlanul. Felvettem, kommunikáltunk kicsit, de aztán kereste a szüleit. Amikor rájuk nézett, akkor minden rendben lett nála. Van kapcsolatuk. Persze, korlátozott, de van kapcsolatuk. Egy öt hónapos gyereknek lehet kapcsolata a szüleivel. Mi hívőkként ezt élvezzük. Ennek az egyszerűségét élvezzük, fürdünk Isten elfogadásában, és az Ő szeretetében. Ez a miénk, és ez ennyire egyszerű.

Ugyanakkor kereszténynek lenni azt is jelenti, hogy elemezzük, és utánamegyünk Isten gondolatainak a Bibliában. Aprólékosan, és olyan mélységekben, amit egyetemeken nem találsz meg. Mert minket a Szellem tanít részletesen. Ezért olyan értékes a bibliaiskola.

Annak, aki azt mondja neked: „Többet vártam tőled! Azt hittem, keresztény vagy!”; fogalma sincs arról, hogy mit jelent kereszténynek lenni. Egészen őszintén, sokszor még nekünk sincs, szerintem. Tudod, hogy vagyunk ezzel! Akarom a kapcsolatot Istennel, de nem vagyok hajlandó fejest ugrani az Igébe. Vagy lehet, beleásom magam ebbe a mennyei Igébe, de félek a személyes kapcsolattól Istennel, mert akkor esetleg mond valamit. Szeretnék együtt örvendezni Krisztus Testével, amikor ünnep van, de amikor sírás van, akkor azt inkább szeretném kihagyni. Vagy valaki, aki hajlamosabb a depresszióra, inkább sírni akar, és úgy érzi, hogy amikor nevetünk, az felszínes és nem normális.

Arról beszélek, hogy ez a kettő együtt van meg az életünkben. Jelen van a mennyei és a földi az életünkben. Mindkettő megvan az életünkben. Mindkettő jelen van, és a természeti ember ezt nem tudja megérteni, 1Kor 2:14. A természeti ember ezt nem érti, de nekünk ezt fontos értenünk. Nem kell kimondanunk a választ, amikor valaki azt mondja: Többet vártam tőled!; de értenünk kell, hogy ezek mennyei dolgok. Ahogy itt János mondja, mennyeiekről beszélünk. Még én is túl földi vagyok sokszor, hogy meg tudjam ragadni. Ugyanakkor ez megvan az életemben, hogy minél kevesebb vagyok én, és minél több Ő, annál inkább meg tudom ragadni.

János azt mondja nekik: „Mire számítottatok? Én megmondtam nektek, hogy nem én vagyok a Messiás, nem én vagyok a megígért próféta.” Ján 1:15-24-ben elmondta: „Nem én vagyok az! Nem én vagyok a Messiás! Soha nem mondtam ezt.” Amikor megvan ez vád, lehet, hogy nem is mondja senki személyesen, de a légkörből jön ez a hang, vagy a lelkiismereted szól: „Látod, nem is vagy keresztény! Látod, nem is veszed igazán komolyan! Látod, te nem is ismered az Urat!”; akkor itt a másik oldala: soha nem állítottuk, hogy tökéletesek vagyunk.

Tökéletesek vagyunk Istennek, az Atyának szemében, Jézus Krisztus vére miatt a kereszten, de nem vagyunk hibátlanok itt a Földön. Tulajdonképpen gyengék vagyunk, elbukunk, gyakran elrontjuk, mégis az Atya annyira szeret bennünket, hogy bevett minket a tervébe! János kihangsúlyozza ezt: Ő mennyei, én földi vagyok; nekem ilyen üzenetem van, Neki olyan; én kevesebbé leszek, és Ő egyre többé. Ez így van rendjén, ennek így kell lennie. Ugyanakkor ez így dicsőséges, és az én életemben áldás, amikor ezt megragadom.

Lehet, hogy valaki azt mondaná: „János! Azt hittem, te ennél jobb vagy!” Jézus ezt mondta erről Mát 11:11-ben: Asszonytól születettek között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál. „Akkor te nagyszerű vagy, János!” János azt felelné: Igen, de olvasd tovább! Ott azt mondja, hogy a mennyek országában a legkisebb is nagyobb Jánosnál. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy Keresztelő János az Ószövetséghez tartozott, és az Újszövetség felülmúlja az Ószövetséget. A királyság felülmúlja az Ószövetséget. Mert Krisztus nagyobb, mint Mózes. Olvasd el a Zsidókhoz írt levelet, ha kételkedsz! Az evangélium nagyobb, mint a törvény.

A mi életünkben megragadni a mennyeit! Tudatában vagyok, hogy földi vagyok, nem élek tagadásban, nem hazudok magamnak és másoknak erről, de ugyanakkor, ha azt kérdezed, hogy ki vagyok, akkor azt felelném: Akivé Isten tett engem. Nem vagyok tökéletes, nem vagyok dicsőséges, de Istennel járok. Ő adott nekem helyet az Ő tervében. Ez a mi helyünk. Merjük-e ezt mondani? Merjük-e mondani, hogy nagyobb az életünkben az Ő munkája? Ezért olyan fontos azt mondani: Neki növekedni kell, nekem pedig kevesebbé kell lennem. Ami életünkben megragadni ezt a mennyeit!

Olyan könnyű letagadni a földit! Olyan könnyű, csak felcsapom a Bibliámat, kinézek egy verset: Isten ezt mondta nekem…; aztán lefordítom az érzelmeim alapján, és azt mondom: Isten így beszél hozzám…; azután erősködöm, hogy ebben nincs szubjektivitás. Tényleg? Nincs földi? Nincs bennünk ez a hiba? Nem kárhoztatom magunkat, mert azt mondom: Ragadjuk meg a mennyeit! Persze! Ez az egész üzenetünk. Erről szól, hogy ragadjuk meg a mennyeit.

Jézus az én életemben – erről kell, hogy szóljon az életem. Különben élek, ahogy születtem, élek, ahogy felnőttem, élek, ahogy elrontottam, és ennyi. Nem akarom, hogy ennyi legyen az életem! Ugyanakkor megvan a földi. Tudom, hogy megvan, de ez nem állít meg abban, hogy azt mondjam: Krisztus is itt van, és nekem alá kell szállnom, Neki pedig növekednie kell.

Én nem vagyok nagyszerű, én csak azt teszem, amit itt János mondott: Aki azonban elfogadta az Ő bizonyságtételét, ezzel megpecsételte, hogy az Isten igaz. Ez a pecsét arról szólt: Hitelesítem a nevemmel. Mintha aláírnám, és rögzítve lenne jogilag, hogy én azt mondom, hogy Isten igaz. Ez nekem szól, rólam szól, nekem áldás. Az USA-ban a Függetlenségi Nyilatkozatot nagyon sokan aláírták. Mennyire felemelő lenne, ha a saját neved rajta lenne! Nem nekik, hanem neked lenne az, hogy ilyen nagy dologhoz a neved adhattad.

Isten azt mondja: „Én megengedem, hogy rányomd a pecséted erre, hogy azt mondhasd: Igen, ez az igazság!” Igen, itt a földi, fájdalmasan érzem, hogy itt a földi, fájdalmasan érzem a gyengeségeimet, fájdalmasan érzem a hibáimat, a betegségeimet… mindent, de Krisztus is itt van. Neki növekednie kell, nekem pedig alá kell szállnom, és azt mondom: Isten igaz; és amit rólam mond, az is igaz! Tyű! Amit Ő rólam mond, az is igaz.

Ján 3:35-36 Az Atya szereti a Fiút, és kezébe adott mindent. Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem Isten haragja marad rajta.

Emlékszem, egyszer temettünk egy mosógép-, villany-, gáz-, fűtésszerelőt, ilyen ezermester-félét. Egyszerű munkásember volt. Könnyen lehetne azt mondani, hogy nem fontos. Tényleg? Százhatvan ember volt a temetésén, és legtöbben nem voltak a rokonai. Eljöttek megtisztelni valamit ebben az emberben. Pedig egyszerű szerelő volt. Ezzel azt próbálom mondani, hogy az emberi életet sokszor nem azzal mérik, amivel mi gondoljuk.

Itt a kérdés: Szerinted halálod után neveznek el rólad közintézményt? Valószínűleg nem. Lehet, hogy elneveznek rólad egy utcát, miután meghalsz? Vagy egy találmányt? Vagy egy gyógymódot? Vagy egy technikát, ami éppen hogy rosszat jelent? Itt a kérdés: Hogy mérik az életed? Mitől fontos az életed? Mitől jelentős az életed? Ha ezek nem történnek meg, számított az életed? Egy nap meghalsz, felvésik egy kőre a neved alá: Soha nem feledünk. Persze komolyan gondolják, de az évek múlnak, és azok is meghalnak, akik ezt ígérték.

Mi méri az életünket? Itt a válasz: Jézus a mércéje az ember életének. Jézus a mérce. Simeon jól mondta, amikor Jézus megszületett Luk 2:35-ben: Jézus meg fogja próbálni az emberek életét, szívét. Mi a kapcsolatod Ővele?

Ha nincs Jézus az életedben, akkor nagy bajban vagy! Miért? Ha nincs meg nekem Jézus, akkor az életem csak rólam szól. Akkor csak magamról szól az életem, és mindig is rólam fog szólni. Egy nap meg fogok halni úgy, hogy soha nem mondtam ki ezeket a felszabadító szavakat, hogy Neki nagyobbá kell lennie, és nekem kisebbé kell lennem. Ez nagy dolog, mert akkor ez lesz az örökkévalóságom.

Ján 5:22 az Atya minden ítéletet Jézusnak adott. Miért? Azért, mert ez csak Róla szól. Sokan azt mondják: „Várj! Hogyan lehet ez így?” Azt olvastuk itt: Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem Isten haragja marad rajta. Sokan azt mondják: „Ez nem fair! Ez egyszerűen nem fair. Én annyi jót tettem! Annyi jó dolgot csináltam ebben az életben! Annyira jó ember voltam! Miért nem számít ez?” Értem, elhiszem, lehet, hogy tényleg sok jót tettél, de a kérdés az, hogy szólt-e ez valaha valaki másról, mint magadról, a te választásodról, a te döntésedről, a te vágyaidról, a te irányodról, arról, amit te kedvelsz, vagy nem kedvelsz? – „Ennek segítek, annak nem!” – Szólt-e ez valaha másról?

Ha soha nem mondtam ki ezeket a szavakat: Jézusnak kell nagyobbá lenni az életemben, és nekem kisebbnek!; akkor valójában mindig csak rólam szólt. Akkor valójában minden énrólam szólt, és még mindig rólam szól. Isten ments!

A legrettenetesebb és a legcsodálatosabb szavak – a Bibliánk végén Isten így fogja meg:

Jel 22:11 Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is, és aki mocskos, legyen mocskos ezután is, és aki igaz, igazságot cselekedjék ezután is, és aki szent, legyen szent ezután is.

Ezután is – azt jelenti, hogy örökké. Ebben benne van a következő gondolat. Ha azt mondod: Az életem rólam szól, és kész!; akkor Isten megadja neked ezt a jogot. Zsolt 8:5 (6) Isten dicsőséggel és tisztességgel koronázta meg az embert. A materializmus, az evolúció-elmélet, a marxizmus, az intellektualizmus nem koronázzák meg az embert dicsőséggel és tisztességgel. Azt mondják, a lényeg az, hogy tovább kell adni a génjeidet, erről szól az életed, és más nem számít, a döntéseidért nem vagy felelős. Isten azt mondja nekünk: „A döntéseid számítanak. Azoknak jelentőségük van örökké. Választhatod magad, vagy választhatod Jézust.” Persze választhatod magad, de azzal együtt választod a poklot is. Isten ments, hogy így legyen!

Válaszd Jézust ma! Legyen hited! Add Neki a bizalmad még ma! Ne maradj a középpontban, mert egy nap Isten előtt kell állnod, és akkor Ő rá fog mutatni, hogy tisztátalanság van benned, amit te nem is vettél észre. Megmutatja neked az önzőséged, a gyűlöleted, és azt fogja mondani: Akkor maradj gyűlölködő örökké, mert ezt választottad a Fiam helyett! Maradj önző örökké, mert ezt választottad Krisztus helyett! Higgy Jézusban és kapsz egy új szívet, amilyen soha nem volt azelőtt.

Nekünk hívőknek nem egészen ugyanígy, de ez az üzenet: Neki növekednie kell, nekem alább szállnom. Mihez? Ahhoz, hogy Isten akarata növekedjen az életemben. Ahhoz, hogy ez csodálatos legyen. Miért? Mert Ő befogadott engem, és megélhetem ezt. Ám ha ez rólam szól, ha én vagyok a nagy, akkor soha nem élhetem meg ezt. Miért?

Ján 4:1-3 Amint megtudta az Úr, hogy a farizeusok meghallották, hogy ő több tanítványt szerez és keresztel, mint János – jóllehet Jézus maga nem keresztelt, hanem a tanítványai –, elhagyta Júdeát, és elment ismét Galileába.

Azt látjuk itt, hogy Jézusnak sem számított a népszerűség; ugyanúgy, ahogy Jánosnak sem. Ő végezte a legtöbb bemerítést Júdeában, de nem érdekelte ez, nyilván. Amikor megtudta, hogy híre ment ennek, akkor elment egy ismeretlenebb helyre. Miért? Azért, mert Ézs 42:2-ben azt ígérte Vele kapcsolatban, hogy nem kiált, nem lármázik, nem hallatja hangját az utcán. Nem a népszerűséget kereste Jézus. Nem azért volt itt. Tulajdonképpen megpróbálta elkerülni ezt a fajta figyelmet. Csakhogy Mát 5:14-ben azt olvassuk: A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. Jézus nem Magát hirdette.

Ezért olyan fontos nekünk is megragadni ezt, mert csak így lehetek egy hullámhosszon – egy akaraton – Istennel. Csak így lehet, ugyanaz a hullámhossz közöttünk. Nincs más mód, hogy vevő legyek arra, amit mond, csak ha úgy gondolkodom, ahogy Ő. Jézus nem Magát képviselte, nem Magát emelte fel. Ján 1:18-ban ezt mondta (átfogalmazva): Én az Atyát jelentem ki. A Fiú jelenti ki az Atyát.

„Én azért jöttem el, hogy bemutassam Istent, az Atyát.” Ezért lehet, hogy vannak emberek, akik össze vannak zavarodva Jézus Istensége felől. Nem marad kérdés a Bibliánkból, hogy Jézus Istennek vallotta-e Magát, de Ő nem Magát magasztalta, hanem az Atyát. Ugyanúgy, ahogy Ján 16:14-ben a Szent Szellem a Fiút magasztalja. Ezért vannak, akik félreértik, azt mondják, Ő nem Isten. (Jehova Tanúi, unitáriusok… azt mondják, Ő nem Isten.) Ugyanígy ha belegondolunk – most olvastuk: az Atya szereti a Fiút, és mindent a kezébe ad –, az Atya a Fiút magasztalja. Ez az, amiről beszélünk.

Mi azt gondoljuk: Ha tisztelek valakit, az kevesebbé tesz engem. Dehogy! Isten is így csinálja, a Szentháromság minden tagja tiszteli és felemeli a másikat. Nekünk a gyülekezetben ugyanez a helyünk – Fil 2:3 –, tiszteljük és felemeljük egymást. Ha eljutottam oda, ahol azt mondtam: Neki növekednie kell, nekem pedig alászállnom!; akkor nem nehéz tisztelnem a másikat, elfogadnom, örvendeznem vele, vagy éppen sírnom vele. El kell jutnom ide, és ez nagyszerű helyzet! Mert ez az, ahol hallom, hogy Isten bevont engem az Ő tervébe, és azt, hogy kivé tett engem.

Ámen.

Kategória: Egyéb