Kinek kell az a régi doboz?! & Szerezz tüzet Istentől!

2014 december 28. vasárnap  18:00

 

P. Rick: Kinek kell az a régi doboz?!

Nagyon jó hír, hogy Jézus eljött! Azért jött, hogy jó hírt, békességet hozzon a Földre. Jó híreket, békességet – ez azt jelenti, hogy valamit újra egybetenni. Mint amikor a számítógépen a rendszert újraindítod. Ez visszavisz minket az egységbe Istennel, ahova tartozunk, hogy egyek legyünk Istennel. Erre lettünk teremtve igazából. Arra, hogy egyek legyünk Istennel.

Védtelenek vagyunk. Gondoltál már arra, hogy mennyire védtelenek vagyunk? Nem tudom, ez hogyan működik Istennél, mert Őnélküle mi nem ismerjük az utunkat. Nem tudjuk, hogy merre kéne mennünk, nem tudjuk, hogyan ne kerüljünk bajba, nem tudjuk, hogyan kerüljük el a bajt, és nem tudjuk, hogy mit kezdjünk a bajjal, amikor jön. Mert védtelenek vagyunk. Nagyon nehezen jövünk rá, hogy mennyire szükségünk van, és mennyire védtelenek vagyunk. Ez azonban csak azért nehéz, mert büszkék vagyunk.

Néha megépítjük a saját védelmünket, falakat emelünk. Egy kis befalazott városban élünk, amit az életünknek nevezünk. Nevezhetnénk akár doboznak is. Dobozban élünk. Ezt mi építettük. Azért, mert védtelenek vagyunk, és szükségünk van védelemre. Szükségünk van arra, hogy törődjenek velünk. Szükségünk van arra, hogy gondoljanak ránk, mert így vagyunk megteremtve.

Néha ezt nem érezzük, úgyhogy emiatt dobozban élünk. Ismerjük a dolgokat a dobozon belül, és ott biztonságban érezzük magunkat. Néha, vagy inkább többször. Ez azonban nem elegendő. Nem elég számunkra, mert dobozban vagyunk. Van kint egy egész élet, de mi dobozban vagyunk. Védve vagyunk, de lemaradunk mindenről. Azért, mert dobozban vagyunk. Jézus miért jött el?

Ézs 61:1 Uramnak, az ÚRnak lelke van rajtam, mert fölkent engem az ÚR, hogy örömhírt mondjak a szegényeknek. Elküldött, hogy bekötözzem a megtört szívűeket, szabadulást hirdessek a foglyoknak és föloldozást a megkötözötteknek.

Kik ezek az emberek, a megtört szívűek, a foglyok, a megkötözöttek? Ezek mi vagyunk, ugye? Megtört a szívünk, mert nem vagyunk egyek Istennel. (Mármint hogy mi igen, de általánosságban mondva.) Foglyok vagyunk a dobozunkban. Bezártuk oda magunkat. Meg vagyunk kötözve ebben a dobozban.

Jézus eljött. Ő prédikált: „Itt a szabadság! Gyertek Énhozzám! Én a dobozon kívül vagyok, de gyertek Énhozzám mindannyian, akiknek ezek a terheik. Én nyugalmat fogok adni nektek. Én vagyok az út, az igazság és az élet. Én meg fogom mutatni nektek, hogy merre menjetek az életben. Tanítani foglak arról, hogyan gondolkodjatok az életben, meg foglak védeni titeket, gondoskodni fogok rólatok, és szeretni foglak titeket. Mindig rátok fogok gondolni.” Tyű! Ez gyönyörű.

Nincs szükségem a dobozra. Nem kell több doboz! Szabaduljunk meg a doboztól! Rúgjuk arrébb a dobozt! Nincs rá szükségünk. Arra lettünk teremtve, hogy meg legyünk védve. Úgy lettünk teremtve, hogy védelem legyen körülöttünk. Úgyhogy, így is van, Kol 3. szerint védve vagyunk.

Kol 3:1-2 Azért ha feltámadtatok Krisztussal, az odafennvalókat keressétek, ahol a Krisztus van, Isten jobbján ülve. Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel.

Az odafennvalókkal törődjetek, ne azokkal, amik a dobozban vannak!

Kol 3:3 Mert meghaltatok, és a ti éltetek Krisztussal együtt el van rejtve Istenben.

Úgyhogy benne vagyunk valamiben, védve vagyunk, körülöttünk védelem van, és biztonságban vagyunk, de ez nem egy doboz. Hanem ez Isten. Ez Istenben van. Ez gyönyörű! Elképesztő, hogy ilyen életünk lehet, ahol egyek vagyunk Istennel, teljesen védve vagyunk, és törődnek velünk. Viszont a dobozon kívül vagyunk, hogy mindenkinek el tudjuk mesélni ezt, és mindenkit be tudjunk vonni. Ámen.

 

P. Kende: Szerezz tüzet Istentől!

Kicsit ugyan megkésve, de itt egy karácsonyi kezdés az üzenethez:

Mát 2:1-2 Amikor megszületett Jézus a júdeai Betlehemben, Heródes király idejében, íme, bölcsek jöttek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: Hol van a zsidók újszülött királya? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és azért jöttünk, hogy tisztességet tegyünk neki.

Ismerjük a történetet. Tudjuk, hogy jöttek a bölcsek, és keresték az újszülött Királyt. Ott volt Heródes és az írástudók is, akikről azt olvassuk Mát 2:5-ben, hogy ők pontosan tudták, hol fog születni a Messiás. A bölcsek nem tudták, ők csak a csillagot követték, ami eléggé általános, nem túl pontos. Kissé ködös, nem túl egyértelmű dolgot követtek. Lenyűgöző, hogy követték, hogy hajlandóak voltak menni valami után, ami ennyire homályos. A csillag után képesek voltak elindulni messzire, kockázatos útra. Mégis elindultak, és követték.

Aztán találkoztak Heródessel, aki persze nem tudta. Az írástudók tudták, ám a bölcseknek Isten adott egy jelet. Ez a különbség. Az írástudóknak, a zsidó bibliatudósoknak Heródes udvarában megvolt a nagyon pontos kijelentés. Nekik nagyon világosan le volt írva minden, igazán minden, ami Jézust illette. A bölcseknek nagyon általános dolog állt rendelkezésükre. E kettő közül ki követett? A bölcsek. Ami fontos. Mert fontos felismerni.

Az egyik, amit fontos felismerni, hogy nem az ismeret mennyiségén múlik. Az ismeret fontos. Tanulni fontos, megismerni a Bibliámat keresztényként – ez jelentős. Ezért van bibliaiskolánk. Ám a bibliaiskola semmit nem ér szív nélkül. Tudhatom kívülről a Bibliámat szív nélkül, és nem megyek vele semmire.

Így voltak ezek az emberek is. Hallották, hogy a bölcsek látták a csillagot, ők tudták, hogy Betlehemben fog megszületni, és ahelyett hogy egyenesen elmentek volna Betlehembe, hogy megnézzék, nem érdekelte őket. Amikor a bölcsek odaértek, akkor valószínűleg tűnődtek: „Hol van mindenki? Hol van mindenki, akinek itt kéne lenni, és üdvözölni kéne ezt a Királyt?” Az írástudókat nem érdekelte.

Luk 14:16-23-ban látjuk ezt. Az ember hívott mindenféle népeket, hívta a barátait, üzlettársait a vacsorára. Hívta mindenféle kapcsolatát, azokat, akik megérdemelték. Luk 14:18 „Szántóföldet vettem, ki kell mennem, hogy megnézzem.” Luk 14:19 „Öt iga ökröt vettem, ki kell próbálnom azokat.” Luk 14:20 „Feleséget vettem, nem enged el.” Nem ezt mondja :-), hanem csak azt: nem mehetek.

Mit látunk itt? Azt, hogy nincs szívük rá, nem érdekli őket. Nem a szántóföldön múlott, nem az ökrökön múlott. „Ugyan már! A szántóföld is, az ökör is olyan, mint a többi. Miért ne mennél el a vacsorára?” „Azért, mert nem érdekel. Mert nincs a szívemben. Mert nem fontos nekem. Mert nem érdekes.” Így vagyunk egy értelemben mi is. Olyan sok ember megy el Krisztus valósága mellett rezzenéstelen arccal, mintha semmi nem történne körülötte, mintha semmi érdekes nem lenne ott.

Ez lenyűgöz minket igazán. Azért beszélünk róla. Tudatjuk az emberekkel, elmondjuk az információt. Szeretnénk bemutatni Jézust nekik. Ezért volt a koncert. Nagyon hálásak vagyunk az egészért! Ez nagyszerű. Fontos tennünk ezt, beszélni róla, hirdetni. Figyelj azonban! Európában a probléma nem az, hogy az emberek nem hallották, hanem az, hogy nem érdekli őket. Mint ezek az írástudók, mint ezek a bibliatudósok Heródes udvarában. „Ó, nem érek rá elmenni Betlehembe. Éppen meg kell fúrnom a vezetőmet. Éppen meg kell szereznem a pozícióját. Politizálnom kell. Nincs időm rá. Nem érek rá.” Ez az egyik, amit látnunk kell.

A másik, ami lenyűgöz engem ebben a történetben, az az, hogy Isten küldött egy csillagot. Úgy értem, hogy ez egy természetfeletti jelenség. Mert egy csillag úgy működik, hogy mozog, aztán megáll valami felett. Ez így nem történik meg, ez valószínűleg természetfeletti dolog volt. Isten hajlandó volt ezt megcsinálni. Amikor a bölcsek továbbmentek Heródes udvarából, akkor:

Mát 2:9-10 … És íme, a csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük ment mindaddig, amíg meg nem érkeztek. Akkor megállt a hely felett, ahol a gyermek volt. A csillagot látva igen nagy örömmel örvendeztek.

Igen nagy örömmel örvendeztek. Miért? Mert Isten személyes volt velük. Személyesen azt mondta: „Gyere! Igen, te! Gyere!” Személyesen szólt: „Gyere Velem! Kövess Engem! Nézd meg, hova vezetlek!” Ez a második dolog, amit jó lenne, ha értenénk. Istennek az a szíve vágya, hogy az Ő háza megteljen. Úgy értem, Isten tudta, hogy akik méltóak rá – a királyok, hercegek, uralkodók, művelt emberek, rabbik, farizeusok, vallásos emberek, képzett emberek –, azok nem lesznek ott a Fiának a születésekor. Úgyhogy mit csinált? Szólt a juhászoknak, akik a sor végén vannak, és nem méltó emberek, és ők eljöttek.

Szólt ezeknek a bölcseknek keletről. Ami azt jelenti, hogy valószínűleg pogányok voltak. Valószínűleg messziről jöttek. Érdemtelen emberek, nincs közük a dologhoz. Mégis nekik szólt. Miért? Ugyanazért, mint amit Luk 14-ben olvasunk. Amikor mindenki kimentette magát, hogy nem tud eljönni a vacsorára, akkor a gazda egy értelemben haraggal azt mondta: Nem érdekel, az én házam tele lesz!; Luk 14:23.

„Hozzatok be mindenkit! Nem érdekel, hogy méltó vagy nem méltó. A vacsorámon minden helyen ülni fog valaki.” Tudod, mi a jó hír? Így kerültünk be mi Isten országába! Mi vagyunk azok, akiknek az út szélén azt mondta Isten:

– Hé! Gyere a vacsorára!

– Nem tudom, hogy akarok-e.

– Jössz, és kész. Befelé!

Ez a történet. „Kényszerítsd őket, hogy bejöjjenek!” Így történt. Isten megérintette az életünket egyik vagy másik módon. Isten azt mondta: az Én házam tele lesz. Miért? Mert Ő nem olyan, mint a meghívottak, akik egyik a másik után mentegették magukat, mert nem érdekelte őket a dolog. Ez lenyűgöző, hogy Istent érdekli a dolog! Isten, Akinek igazán nincs szüksége arra, hogy érdekeljük, igazán nem kell, hogy érdekeljük Őt, egyszerűen csak nem fontos, nincs szüksége ránk semmilyen értelemben, egyáltalán nincs ránk szüksége; és mégis Ő az, Aki izgatott efelől. Ő az, Aki buzgó efelől. Ez lenyűgöző nekem.

Isten hív minket, és azt mondja nekünk: „Ez az, ami történik. A világ televan emberekkel, akik elmennek az Én Fiam mellett, mert nincs a szívükben.” Mert szellemi vakságuk van, 2Kor 4:3-4. Szellemi vakság van a szívükben, egyszerűen nem ragadják meg. Nem látják Jézust, nem ismerik Őt fel. Ez a különbség, hogy minket megtalált Isten. Az az Isten, Aki izgatott volt felőlünk, Aki buzgó volt afelől, hogy megmentsen bennünket, hogy kihozzon minket a dobozunkból, az idióta kis dobozainkból, amik bezárva tartottak minket, és amiktől védtelenek lettünk.

Isten izgatott volt efelől, és buzgó volt efelől. Azt mondja nekünk: Gyere Velem! „Minek? … Nem tudok. …  Nem érek rá. … Nincs időm. … Túl öreg / túl fiatal vagyok. … Túl szép / túl csúnya vagyok. … Túl sikeres / túl sikertelen vagyok. … Túl buta / túl képzett vagyok. Miért mennék?” Isten azt mondja: „Hej! Nem legyél már ilyen! Én izgatott vagyok efelől. Legyél Te is olyan, mint Én. Legyen neked is olyan szíved, mint Nekem. Legyen olyan a szíved, mint Nekem! Mert Én, Isten lelkes vagyok efelől.”

Úgy értem, Jézus eljött, és örömmel tette. Követte az Atya akaratát. Ez lenyűgöző nekünk. Ján 17-ben, a főpapi imájában nem azt látjuk: „Mennyei Atyám! Elég nagyot csalódtam ezekben most, hogy itt életem közöttük ennyi időt. Talán küldj valaki mást!” Egyáltalán nem ezt látjuk, hanem szeretet van Benne és öröm és élet és látás, és könyörög értünk. Örömmel, szeretettel. Miért? Mert Ő a szívében buzgó. Ez az, amiről igazán beszélünk.

Luk 11-ben ott az ember, akihez jött egy vendég.

Luk 11:5-7 … Ki az közületek, akinek van egy barátja, és az elmegy hozzá éjfélkor, és azt mondja neki: Barátom, adj nekem kölcsön három kenyeret, mert egy úton levő barátom érkezett hozzám, és nincs mit adjak neki! Az pedig onnan belülről így válaszolna: Ne zavarj engem, az ajtó már be van zárva, és a gyermekeim velem vannak már az ágyban, nem kelhetek fel, hogy valamit is adjak neked.

Miről szól a történet? Az ember, aki odakinn van, nem megy el, hanem kopogtat és kopogtat… és kopogtat. Most Karácsony van, és az emberek mennek meglátogatni a rokonaikat. Az üresen hagyott házukban a riasztó beindul, és megy napokon át. Nem tudom, ismered-e ezt az érzést. Múltkor a szomszéd épületben volt ilyen, napokon át ment ez. Felhívták a tulajdonost, mindent megpróbáltak, végül odaparkolt valaki a teherautójával, felmászott, kinyitotta a dobozt és szétvagdosta a vezetékeket. Mert annyira elegünk volt belőle! Három napon át csak vijjogott egyfolytában.

Ilyen ez az ember. Őt csak nem érdekli. Ő nem fogja abbahagyni. Mert neki kell az a három kenyér. Mert itt a barátja, aki éhes, és neki nincs, de adni akar neki valamit. Buzgó. Egy értelemben szenvedélyes. Lehet, hogy némileg idegesítő, de a másik oldalról Jézus arról beszél, hogy legyen ilyen szívünk.

Miért? Mert túl sok ember van a világunkban, aki teszetosza, langyos, aki se ilyen, se olyan. „Nem döntök se erre, se arra. Igen, ismerem a Bibliámat kívülről, de sehova nem mennék miatta, az biztos.” Ez az, amire Isten azt mondja: „Ne élj ezen a helyen! Kelj fel, és gyere Velem! Legyen olyan a szíved, mint Nekem! Ne csináld fél szívvel, hanem legyen teljes lendületed, buzgóságod és szenvedélyességed!”

Nagyszerű, hogy elmondjuk az embereknek az evangéliumot, nagyszerű, hogy leírjuk, hogy megmutatjuk, de van még valami, ami kell. Kell, hogy legyen még valami a szívemben. Kell, hogy legyen buzgóság. Kell, hogy legyen tűz a szívemben! Ha nincs, akkor meg kell találni az utat oda újra, ahol a szívem fel van kavarodva, ahol buzgalmam van, ahol örömöm van hívőként.

Úgy értem, a buzgóság az nem minden, persze!  Ne érts félre! Nyilván a buzgóság igazság nélkül a biztos út a kiégéshez. Ugyanakkor Európában – szerintem – nekünk inkább azzal van a bajunk, hogy a szívünk nincs tűzben. Könnyen vagyunk megszokottak. Könnyen töppedünk a székünkben, és nem mozdulunk. Ismerjük az igazságot, tudjuk, mit mond a Bibliánk, olvastunk a pokolról, de nem mozdul a lábunk, és nem nyitjuk ki a szánkat. Miért? Azért, mert a szívem megszűnt válaszolni Istennek.

Az első dolog ahhoz, hogy újraéledjen a szívem, kell, hogy lássam a szükségemet. „Énnekem kellene újra az az élet! Milyen jó lenne megint ott lenni!” Erről sokat beszélhetnénk.

51. zsoltár – Dávid meg volt lassulva. Teljesen meg volt állva. Elbukott. Vétkezett. Házasságtörést követett el. Megölte a barátját. Eléggé elbukott! Aztán gondban van. Miért? Mert felismeri, hogy valami hiányzik. Felismeri: „Szükségem van Istenre. Nem vagyok közel Hozzá. Nincs meg a közösség, ami megvolt régen. Szükségem van erre.”

Zsolt 77:12 „Emlékszem a Magasságos jobbjának az éveire.” „Emlékszem arra, amikor Isten hatalmasan cselekedett. Emlékszem az évekre, amikor Isten aktív volt az életemben. Ó, de vágyom rá! Annyira szükségem lenne erre! Szükségem van Őrá!” Felismerni ezt a szükséget, és aztán keresni Őt. Luk 11:9-10 aki zörget, annak megnyittatik, aki kér, annak adatik. Keressük Őt!

Ha azt találod, hogy a szívedben inkább olyan lennél, mint azok a bibliatudósok – „Ja! Betlehem. Menj csak, buzgó barátom! Menj csak nyugodtan. Örülök, hogy van valaki, aki buzgó.” –, ha így találnád a szíved, akkor emlékezz meg erről: „Voltak idők, amikor a Magasságos jobbja ott volt az életemben és cselekedett. Isten nyilvánvaló volt számomra. Annyira jó lenne megint ott lenni! Szükségem van erre.” Keresni Őt! Kopogtatni, kezdeni ezzel. Izzítani a szíved. Buzgóság. Keresni Őt! És keresni Őt!

Aztán az 51. zsoltárban látjuk, amikor Dávid imádkozik, kér.

Zsolt 51:7a (9) Tisztíts meg izsóppal, és tiszta leszek;

Zsolt 51:8a (10) Hallass velem örömöt és vigasságot,

Zsolt 51:9a (11) Rejtsd el arcodat vétkeim elől,

Zsolt 51:10a (12) Tiszta szívet teremts bennem, Istenem,

Zsolt 51:12a (14) Add vissza nekem szabadításod örömét,

Zsolt 51:13 (15) Hadd tanítsam útjaidra a bűnösöket, hogy a vétkezők megtérjenek hozzád.

Micsoda gondolat! Dávid tudja, hogy bűnös. Felismeri a szükségét. Látja, hogy megszakadt a kapcsolat, és jön Istenhez, Aki ellen vétkezett, és keresi Őt. Kopogtat, és bátran kér. Nem az van: „Ah, Istenem! Tudom, hogy azelőtt Nálad voltam nagyon jó helyen. Akkor most hadd legyek a hetvenhetedik senki. Tűrj meg engem.” Hanem azt mondja: „Hadd legyek megint ott! Vágyom arra!”

Bátran kér. „Szeretnék megint buzgó lenni. Szeretnék megint teljes szívvel járni. Szeretnék megint tanítani!” „Dávid, te? Hát most buktál el!” Szerintem nagyon sok gyülekezet van, ahol ezt a részt átugorják. Mert elképzelhetetlen számukra, hogy ha valaki ennyire elbukott, akkor utána Isten tényleg helyreállítja őt. Szeretném azonban azt mondani neked is, és magamnak is, hogy szükségünk van erre.

Az ember ott zörgetett, azt mondta: „Adj kenyeret! Ne csak egyet, nem csak nekem, hanem a barátomnak is. Aztán ha kér még egyet, akkor legyen egy harmadik is. Adj nekem három kenyeret.” Miért? Mert bátran kért.

„Uram, adj nekem látást. Adj nekem szívet. Adj nekem szívet az elveszettekért. Adj nekem mélységet a Bibliában! Istenem, adj nekem buzgalmat. Kérlek, vigyél engem tovább! A kényelmemen túl.” Mert könnyű lenne ott gunnyadnom, és nem csinálni semmit, és azt mondogatni: Jól megvagyok itt. Merjük azonban keresni Őt! Mert Ő válaszol erre.

Mert Dáviddal is megtette. Lenyűgöző. Helyreállította, visszaadta neki azt az örömet, betöltötte a Szellemmel, vezette őt tovább, és óriási szolgálata volt ezután is. Ami számomra is megdöbbentő, hogy ez lehetséges. Ugyanakkor meg kell ezt ragadni, hogy ne azon az oldalon legyek, ahol ezek a bibliatudósok.

Tudod, hogy vagyunk ezzel. Az a bátorítás, amit mindig hallasz: Tanuld a Bibliádat, persze! A másik oldal viszont az, hogy kell legyen szívünk hozzá. Kell, hogy legyen éhség, hogy menjünk utána Istennek, az Ő akaratának. Mert a kényelmem olyan nagy úr, és annyira könnyen megfog engem, és annyira könnyen megállít engem.

Énekek 5:2 Elaludtam, de ébren volt szívem, és íme, szerelmesem szava szólt, és zörgetett: Nyiss ajtót nekem, húgom, mátkám, galambom, én tökéletesem, …

Ez a hívás. Krisztus hív minket, és azt mondja nekünk: „Nyiss ajtót! Válaszolj! Hívlak téged. Gyere Velem! Menjünk! Gyere Velem, van egy elhívásom az életedre. Gyere, járj Velem!” Ugyanakkor, van egy problémám:

Énekek 5:3 Levetettem ruhámat, hogy öltözhetnék föl? Megmostam a lábamat, hogy piszkíthatnám be?

Ez a kényelem. Kényelem – jó üzenet ez Karácsonykor :-), mert most mind tudjuk, hogy mi a kényelem. Itt azt olvassuk, hogy ez megfoghatja az életemet. Visszatarthat engem Istennek a közelségétől az, hogy nem vagyok hajlandó túllépni a kényelmemen. Isten ments, hogy a kényelem uralkodjon! Mert akkor nem marad szenvedély. Akkor nincs izgatottság, nincs öröm. Isten ments, hogy ez megfojtsa az életet, de lehetséges.

Énekek 5:4 Szerelmesem benyújtotta kezét az ajtó hasadékán, és belsőm felindult iránta.

Ez Krisztusnak a hatalma az életünkben. Ő személyesen motivál minket. Erről beszéltünk: a Hatalmas jobbjának az éveire emlékezem. „Emlékszem az időre, amikor Ő személyes volt az életemben, amikor tűz volt a szívemben, amikor buzgó voltam. Ma kényelmes vagyok, el vagyok hízva, nem tudok felkelni, a szívem meg van lassulva.” Vagy: „Itt vagyok, és elárasztottak a gondok. Eltemettek a problémáim. Elvesztem a félelmeimben. Túl nagy a szégyenem. Túl sok hazugságot hallgattam ahhoz, hogy merjek bízni még egyszer.”

Ezen a helyen jó visszagondolni: „Várj! Volt olyan idő, amikor örömmel mentem az Isten házába!”, Zsolt 42:5. „Volt olyan idő, amikor én vezettem oda a többieket. Én mondtam: Gyere, menjünk Isten házába! Én voltam az, aki lelkes volt.” – jó megemlékezni erről. Ez Krisztusnak a hatalma az életünkben. Ő megérint bennünket, és azt mondja: „Emlékszel? Volt idő, amikor egyszerű tudtál lenni.”

Nem kell mindennek bonyolultnak lenni: „Azt ő miért mondta? Miért úgy mondta? Miért úgy beszélt? Vajon ki mellett áll ebben a dologban?” Az ember össze van gabalyodva a szívében. Nem tudja egyszerűen azt mondani: Örülök, hogy látlak. Hanem: „Örülök, hogy látlak, feltéve, hogy nem a Hogyishívják pártján állsz a gyülekezetben ebben az ügyben. És amennyiben…” Ez rettenetes gondolat! Igen, ismerem ezt! Tudom, milyen a szívem. Isten ments, hogy úgy legyen, hogy méreg van benne, és megállít engem.

Énekek 5:5a Fölkeltem, hogy ajtót nyissak szerelmesemnek,

Ez az! Fölkelt. Ez az, amire szeretnélek bátorítani. Nagyon egyszerű ez az üzenet. Ha majd egyszer így lesz a szíved, emlékezz erre az üzenetre. Gondolj vissza az örömre, a szabadságra, ami volt, amikor megragadtál egy verset, és örömmel és buzgósággal jártál benne. Keresd Istent! Kelj fel! Kelj fel és indulj meg!

Aztán mi történik? Éne 5:6-ban megy és nincs közelség Jézussal, de nem áll meg, hanem megy Ő utána. Éne 5:7-ben van ellenállás, de nem áll meg, hanem megy tovább. Ez az, amire szükségünk van. Nem hajlandó megállni. Mostmár nagyon messze van attól, hogy a kényelem uralkodjon az életében.

Mózesnek volt természeti buzgósága, és Péter is ilyen volt. Isten először engedte mindkettőnek, hogy ebben csalódjanak, a természeti buzgóságban, természeti izgatottságban. Mózes megölt valakit, és aztán menekült miatta, és a természeti buzgóságának vége volt. Péter elmenekült, megtagadta Jézust, és a természeti buzgóságának vége volt. Isten mindkettejüknek utána ment. Ján 21-ben Péternek, aki nagyon nem akarja, 2Móz 3-ban Mózesnek utánamegy, aki nagyon nem akarja. Ám Isten utánuk ment.

Miért? Mert Ő azt mondja: „Az Én házam tele lesz. Én azt akarom, hogy az Én házam tele legyen. Úgyhogy kérlek téged, hogy legyen a te szíved is olyan, mint az Enyém.”

„Péter, legyen a te szíved is olyan, mint az Enyém! Szeress úgy, mint Én, és járj ebben.” „Uram! Hagyj engem békén! Láttad, hogy a buzgóságom semmit nem ért.” Isten azt mondja: Rendben, de Én szeretném, ha lenne újfajta buzgóságod. Mózessel ugyanez. „Szeretném, ha újfajta buzgóságod lenne. Szeretném, ha másik fajta kapcsolatod lenne Velem, ahol járhatsz, ahol élhetsz, és ahol tűzben éghet az életed, ahol teljes szívvel követhetsz Engem. Ez az, amire szükséged van.”

Ez az, ami kell nekünk! Igen, kell szeretet, igen, kell ismeret, igen, kell kegyelem, persze, de a szívünkben legyen tűz! Szükségünk van erre, hogy felfrissüljünk újra és újra. Ezért vagyunk itt. Ezért vannak istentiszteleteink. Ezért vannak konferenciáink. Mert akkora szükségünk van arra, hogy újra és újra felfedezzük az Ővele való kapcsolatunkat, és felkavarodjunk ebben! Ne add fel! Ne állj meg! Menj keresztül az ellenálláson, és megtalálod Őt, és megint friss lesz.

Jézus! Köszönjük Neked, hogy Te keresel minket ennyire. Ennyire kerestél minket, hogy eljöttél ilyen messzire, ebbe a világba értünk. Köszönjük Jézus, hogy ez az üzenet eljutott hozzánk, hogy elért hozzánk az evangélium, hogy megtalálhattunk Téged, hogy felismerhettünk annak, Aki vagy. Köszönjük Jézus!

Vágyunk frissességre, buzgóságra, örömre, szenvedélyre, olyan szívre, amely valóban Veled jár. Nem csak tud Rólad, és ismer Téged, hanem izgatott afelől, hogy Veled menjen. Köszönjük Istenünk, hogy kérhetünk, hogy zörgethetünk, hogy kereshetünk! Köszönjük, Istenünk, hogy Te válaszolsz. Kérünk Téged, hogy add meg nekünk ezt most, az előttünk álló hetekben, ebben az egész évben hadd járjunk buzgó szívvel, frissen minden nap a Te utadon. Köszönjük, Istenünk!

Ámen.

Kategória: Egyéb