A kincs, ami mindent megér – te vagy!

2016 május 25. szerda  18:30

P. Marian Józsi

Örüljünk az Úrban mindenkor! Nagyon érdekes napom volt ma, a csúcspontja az volt, hogy édesapám autóját ellopták a Hősök teréről. Most, egy hónapja vette. Azt mondtam neki: Örüljünk az Úrban! Valaki másnak szüksége volt rá. Bosszús volt, de jól van.

Egy hete arról beszéltem, hogy a dicsekedésünk Krisztus.

Az esküvőm tizenvalahány évvel ezelőtt volt. Ez emlékeztet engem kapcsolatokra. Tizenvalahány évvel ezelőtt elkezdődött ez a kapcsolat, az eredménye a házasságomban öt gyermek. Sokan kérdezik: „Öt gyermekkel missziós mezőn? Hogyan lehet ezt csinálni?” Nem tudom :-), Isten tudja, és Isten vezet bennünket. Dicsekszünk az Úrban.

A gyülekezetünk. Egy toronyház negyedik emeletén van a gyülekezeti helyiségünk, ami hétszáz négyzetméter. Abból van leválasztva százötven négyzetméter a gyülekezeti teremnek. Ez egy ajándék nekünk Istentől. Van közösségi helyiségünk is, van büfé is. Isten megáldja, ha közösségben vagyunk, ha vannak kapcsolataink.

A gondolatom ma az, amivel szeretnélek benneteket bátorítani, hogy mennyire fontos az Istennel való kapcsolat, hogy megismerjem Őt. Annyira fontos megismerni Őt, és ugyanúgy az, hogy megismerjek valakit, aki Krisztusban van, hogy együtt járhassunk, együtt imádkozhassunk, és együtt kereshessük Istent.

Mi a gyülekezet? Emberek, lelkek. A gyülekezetünkben sokakat nagyon jól ismerek, mert tanítványok. Ugyanígy vannak emberek, akik jönnek és eltűnnek. Isten hűséges, mert mi Krisztusra nézünk. Ha Krisztusra nézünk, akkor nem félünk, mert Őróla szól az életünk, Őróla szól a gyülekezetünk. Van a gyülekezetünkben egy misszionárius az USA-ból, nagyon magas, két méter. Őt P. Scibelli küldte nekem. Úgy hívják, hogy p. Cliff, és a segítőm.

Az imaóránk ugyanott van, ahol az istentiszteleteink vannak. Az emberek szeretnek imádkozni, és van rá éhségük is. Van, amikor a pulpitustól is erőszakolom: „Imaóra! Gyertek!” Akkor negyvenen is eljönnek. Viszont amikor nem reklámozzuk, és hagyjuk, hogy Isten vezesse az embereket, akkor ott vagyunk és imádkozunk, értetek is.

P. Matti is volt nálunk, a bibliaiskolásokkal is töltött időt.

Átlagban százharmincan vagyunk vasárnap az istentiszteleten. Ha jó az üzenet, akkor a gyülekezet fele ottmarad utána a beszélgetésen. Ha nem olyan jó, ha úgy gondolom, hogy nem jó… Mindig jó, mert Isten jó! 🙂 Nagyon sokan ott vagyunk, mert van éhség, van kívánság megismerni Istent, örülni az örülőkkel, sírni a sírókkal, megismerni egymást Krisztusban. Ezt kívánom nektek, hogy ismerjük meg Krisztust, menjünk az elveszettek után, és lássuk az Ő dicsőségét.

Isten azt mondta: A dicsőségemet senkinek nem adom. Ezért mondom azt, hogy ha dicsekszel – Pál is dicsekedett, de az Úrban dicsekedett –, az Úrral dicsekedj. Ez Isten munkája. A gyülekezetemként részesei vagytok ennek a munkának. Mert imádkoztok értünk. Mert ennek a gyülekezetnek a hősei vagyunk. Szeretünk benneteket!

 

P. Kende

Az egyik dolog, amit szeretünk az üzenetben, amit hirdetünk, hogy annyival nagyobb annál, amit mi jól meg tudunk ragadni! A filozófiánk mehet valameddig, a megértésünknek van „szélessége”, a tudományunk felfedez dolgokat, de az üzenet, amit hirdetünk, az sokkal nagyobb annál, mint amit mi meg tudunk ragadni. Mindig van benne több. Soha nem érünk a végére, soha nem merítjük ki. Soha nem mondhatjuk majd azt igazán: „Na, megvan az egész. Az egészet értem, mindet átlátom, és becsukhatom a Bibliámat, mert mostmár mindent tudok róla, mindent értek belőle.”

Amikor azt hiszem, hogy tudom, hogy értem, amikor úgy vagyok vele, hogy felülről nézem a Bibliámat, amikor felülről nézem az üzenetet, amikor felülről nézem a testvérem bizonyságtételét, amikor lenézek arra, és azt mondom a szívemben: Én jobban tudom, én értem!; akkor hibát követek el. Mert valójában ez mindig felettem lesz. Ez az üzenet mindig nagyobb lesz nálam. A kegyelem üzenete mindig nagyobb lesz nálam. Jézusnak a jó híre, mindig nagyobb lesz nálam. A bevégzett munka mindig szélesebb lesz, mint az, amit én megérthetek. Amikor azt hiszem, hogy fordítva van, akkor elvétem. Pál azt mondta:

Róm 11:33 Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és tudományának mélysége! Mely igen kifürkészhetetlenek az ő ítéletei, és kinyomozhatatlanok az ő útjai!

Ahogy beszél erről, ott van benne ez a megértés, ez az áhítat: „Ez felettem van. Ez nagyobb nálam.” Amikor hallgatok egy üzenetet, akkor mi a hozzáállásom? Felülnézetből lenézek rá, és felmérem, megítélem? Vagy azt mondom: „Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének, ítéleteinek, szentségének a kikutathatatlansága! Isten ítéletei, Isten szentsége, Isten valósága, Isten Szelleme, az Ő akarata, az Ő terve az életemre annyival nagyobb nálam! Az Ő gondolatai annyival magasabbak nálam, mint az ég a földtől!” Így jövünk az Igéhez. Így jövünk, amikor együtt imádkozunk, amikor valaki megosztja a bizonyságát. Ebben lehet valami, ami nagyobb. Ez a várakozásom.

Nagyon szeretem azt a kegyelem üzenetében, hogy szétrepeszti az elképzeléseinket, a koncepcióinkat. Nem marad meg azok között a keretek között, ahol én szeretném látni. Azért szeretik sokan a törvénynek az üzenetét, mert úgy érzik, hogy azt jól meg lehet ragadni, azt jól meg lehet érteni, az sosem repeszti szét a határokat. „Azt értem, az én lelkem is úgy működik. Méricskélek, ítélkezem, hasonlítok – így működöm. Utálom magam, vagy büszke vagyok, valamelyik a kettő közül, és valamiféle törvényre alapozva működik a lelkem.

Úgyhogy amikor jön egy törvényeskedő tanító, fogja a Bibliát és leveszi arról a helyről, ami megilleti, akkor lehet, hogy a lelkem azt feleli: „Ó, ez jó! Ezt értem, ez így működik. Az én lelkem is így működik. Na, végre! Nincsen bizonytalanság, nincs az, hogy nem tudom, Isten merre akarna menni, többé nincs az, hogy vajon mit akar tőlem, és vajon hogyan akarna átformálni, hanem felülnézetben nézhetem végig a könyvet.” Mennyivel nagyszerűbb ennél a kegyelem üzenet!

Szeretnék mondani néhány dolgot a kegyelem üzenetéről! 1Ján 2:2 – sokan ismerjük ezt a verset. Nem tudom, hogy feltűnt-e a kegyelem benne. Remélem, hogy igen.

1Ján 2:2 mert ő – Krisztus – engesztelő áldozat a mi vétkeinkért, …

„Ezt értem, mert annyira jó fej vagyok. Megértem, hogy Isten megmentett. Ki ne akarna engem?”

1Ján 2:2 … de nemcsak a mienkért, hanem az egész világéért is.

„Úgy érted Uram, hogy a gyilkosok bűneiért is?” Igen. „Úgy érted Uram, hogy a prostituáltak bűneiért is?” Igen. „Úgy érted Uram, hogy a csalók, a gazemberek, a tolvajok, az autótolvajok bűneiért is?” A válasz az, hogy igen. „Úgy érted Uram, hogy azokért is, akik nem fognak hinni Benned?” Itt azt mondja egyértelműen, hogy igen. Az egész világért. Azokért is, akik soha nem fognak hinni Őbenne. Még őértük is meghalt. Az egész világért fizetett. Miért?

Arra gondolok, hogy ha egy milliárdos magyar bemenne Olaszországban egy étterembe, és azt mondaná: Kérek spagettit, és rá ketchup-t!; akkor először is meg akarnák ölni :-), aztán mégis, magukat türtőztetve azt felelnék: Mi ilyet nem csinálunk. Akkor emberünk azt mondaná:

– Én ketchup-t akarok a spagettire! Én vagyok a vevő.

– Nem! Azt nem lehet, mi rendes emberek vagyunk. Nem ölünk, nem rabolunk bankot, és nem rakunk ketchup-t a spagettire.

– Rendben. – feleli a milliárdos. Aztán szól a segítőjének, az felhívja a tulajdonost, és megveszi az éttermet. Ezek után emberünk szól a szakácsnak: „Én vagyok a főnök! Tegyél rá ketchup-t!”

Ez egy kép. 1Ján 2:2 Ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért, de nemcsak a mienkért, hanem az egész világéért is. Hasonlóan, mint a képben, ez történt itt is. Jézus azt mondta: „Az egészet megveszem. Mindet megveszem. Az egész az Enyém, és utána azt csinálok vele, amit akarok. Nincs olyan, hogy könyörgök. Nincs olyan, hogy Sátánhoz fordulok: Megcsinálom, amit akarsz, csak add nekem azt az embert.” Mát 13:44-ben Isten országáról beszél. Ugyanazt mondja, amit az előző vers mondott:

Mát 13:44 Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az ember, ha megtalál, elás, és örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet.

Látod a trükköt? Megtalálja a kincset, de nem újságolja el mindenkinek: „Kincset találtam! Kié ez a föld?” Az az ember gazdag. Nem ezt mondja. Visszaássa, a nyomokat eltünteti, hogy senki ne lássa. Aztán elmegy, és megveszi az egészet. Mert ha a kincset akarná megvenni a tulajdonostól, nem adná neki olcsón, de ha megveszi a mezőt, ami haszontalan, vagy kis értéke van, akkor utána mondhatja: Kincset találtam benne!

Ez az, ahogy Isten csinálta. Rád nézett, és azt mondta: „Te drága vagy Nekem. Te kincs vagy Nekem. Megveszem az egész mezőt, hogy utána senki ne mondhassa, hogy nem vagy az Enyém. Senki ne mondhassa, hogy nem kaplak meg.” Ez történt itt. Persze a szépsége a történetnek az, hogy Isten mondhatta volna Sátánnak reggeltől estig: „Ezek az emberek drágák.”; Sátán nem értette volna meg. Nem venné észre a kincset.

Isten mondhatná egész álló nap: „Ez az ember megéri a halálomat, ez az ember megéri a keresztet. Odaadom neki az életemet. Odaadom neki a Szellememet. Ez az ember megéri, szolgálni fogok felé.”; Sátán soha nem venné észre, nem értené, hogy miért. Kiteheted az ablakba, ráirányíthatsz egy reflektort, Sátán csak átnézne rajta: „Ez értékes? Miről beszélsz?”

Amikor Sátán azt mondja neked: Nem vagy értékes, akkor őszintén beszél. Meg van győződve róla, hogy neked semmi értéked, semmi hasznod. Ezért van, hogy a világunk úgy dobálja el az embereket, mint a szemetet. Mert Sátán szívében nincs szeretet, és szeretet nélkül nincs értéke az embernek. Ez az, amire emlékeznünk kell. Emlékezz erre a házasságodban! A szeretet nélkül a házastársadnak nincs értéke. Nyilván!

Emlékezz erre a gyülekezetben, szeretet nélkül a testvérednek nincs értéke. Szeretet nélkül a szomszédodnak, az utcán az embernek, aki elsiet melletted, nincs értéke. Ahogy nézzük ezt a történetet, a kincset és 1Ján 2:2-t, Isten kegyelmesen értéket adott nekünk a szeretet miatt. Azt mondta: Te egy kincs vagy. Ha hívő vagy, Isten kincsnek lát téged. Ez elég jó hír. Tudod, mit? Ha te értékes vagy, ha te kincs vagy, akkor Isten úgy volt vele: Megvenni az egész mezőt, az nem is kérdés! Ezért olvashatjuk ezt:

Ján 3:16-17 Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert Isten nem azért küldte az ő Fiát a világra, hogy elítélje a világot, hanem hogy megmentse a világot általa.

Ez egy kép, és egy fontos elképzelésünket pukkantja szét. Ez az, hogy milyen értékünk van. Mert könnyen elhisszük, hogy a cselekedeteink az értékünk. Könnyen elhisszük, hogy a bizonyítványunk az értékünk, vagy a végzettségünk, a képzettségünk az értékünk, vagy a fizetésünk nagysága az értékünk. Isten azt feleli: „Nem! Nem az az értéked, te kincs vagy. Akkora kincs vagy, hogy Én megvettem az egész világot temiattad.” Ez kegyelem.

Egy másik kép a kegyelemről Pál apostol.

ApCsel 8:3 Saul pedig pusztította az egyházat, házról házra járt, férfiakat és nőket hurcolt el, és börtönbe vetette őket.

ApCsel 9:1 Saul pedig – még fenyegetéstől és öldökléstől lihegve az Úr tanítványai ellen – elment a főpaphoz,

Leveleket és megbízatást kért, hogy elmehessen Damaszkuszba, hogy egy másik városban is megkötözhesse, bebörtönözhesse, megölethesse őket. Később ő maga így beszél erről:

ApCsel 26:9-11 Egykor én magam is úgy véltem, hogy mindent meg kell tennem ama názáreti Jézus neve ellen. Meg is tettem Jeruzsálemben, és a szentek közül sokat börtönbe csukattam a főpapoktól kapott felhatalmazás alapján. Sőt amikor megölték őket, szavazatommal ehhez hozzájárultam. Minden zsinagógában sokszor büntetéssel kényszerítettem őket káromlásra, és szerfelett dühöngtem ellenük, még idegen városokban is üldöztem őket.

Ez egy elképesztő leírás egy ellenségről, valakiről, aki gyűlöli Krisztust, aki gyűlöli az Urat, nem akar találkozni Vele, nem akarja ismerni Jézust. Meg van győződve teljesen Ellene. Ez is egy fontos történet nekünk, mert arról beszél, hogy Isten mennyire messzire hajlandó kinyújtani a kezét egy elveszett ember után. Ez is kegyelem, hogy Isten hajlandó utánanyúlni az embernek. Ez történt.

Manapság nagyon sok ellensége a kereszténységnek még nem is hajlandó beismerni, hogy ellensége a kereszténységnek. Főleg az USA-ban van ez így. Azt mondják: „Ó, nem! Mi a vallásszabadságért vagyunk. Ha van egy kereszt a falon, akkor megsértjük a muszlimokat, a zsidókat, a hindukat. Úgyhogy legyen vallásszabadság! Nem lehet kereszt a falon az iskolában.” Ez a gondolkodásuk. Így beszélnek, de nem ismerik be, hogy ellene vannak a kereszténységnek.

Emlékszem egy vitára, azt hiszem, Richard Dawkins vitázott William Craiggel. Craig a keresztény oldalon nem tudta rávenni Dawkinst kb. másfél óra alatt, hogy legalább azt mondja ki magáról, hogy ateista. Miért? Azért, mert tudta, hogy ha bevallja, akkor a keresztény filozófus azonnal szétszedi az egészet neki. Mert fenntarthatatlan az ateista pozíció igazából.

Amikor valaki azt mondja, hogy agnosztikus… Egyszer olvastam egy idézetet erről, annyira tetszik, Spurgeon mondta: „Én nem hiszek úgy, mint te – jegyezte meg némi éllel sétálótársam, látva hogyan gondolkodom és beszélek –, én agnosztikus vagyok. Ó, – feleltem neki – ha nem tévedek, az egy görög szó, ugye? A latin megfelelője az ignorámusz lenne, nemde? Ami annyit tesz: tudatlan. Nem tetszett neki, pedig én csak lefordítottam.” 🙂

Ez az, ami történik. Emberek nem vallják be, nem akarnak kiállni semmi mellett. Jel 3:15-16 – azt hiszem, Sátán ismeri ezt a verset. Azt mondta Jézus: „Bárcsak hideg volnál vagy forró! Bár teljesen Mellettem lennél! Bár tűzben égnél az ügyemért, vagy teljesen gyűlölnél Engem. Így, mivel langyos vagy, sem hideg, sem forró, kiköplek a számból.”

Ezért igyekszik Sátán olyan embereket csinálni, még belőlünk is, akik őszintétlenek, akik nem ragaszkodnak semmihez. „Ó, mi csak szabadok akarunk lenni arra, hogy azt csináljunk, amit akarunk. Nincs igazság. Még a valóság sem biztos. Az egész posztmodern elképzelés. Így érzem magam az életről, a világról.” Egész olyan nemzedék jön létre, akik semmi mellett nem elkötelezettek, kivéve azt, hogy nem szabad elköteleződni; aztán olyan emberek, akik semmi felől nem biztosak, különösen a jó és a gonoszt illetően. Kivéve, ha te azt mondod, hogy tudod, mi a jó és a gonosz, mert akkor az gonosz. Ez egy egész nemzedéknyi langyosság.

Ebben a világban élünk keresztényként, és szeretjük ezeket az embereket. Miért? Mert Isten látja bennük a kincset. Nem tudom, hogy te és én látjuk-e bennük a kincset. Látnunk kell! Ezek az emberek drágák, ezek az emberek értékesek. Isten miattuk megvette az egész világot. Ami azt jelenti, hogy ők kincsek, és így nézünk rájuk. Ne engedd, hogy benyeljen a langyosság. Ne legyünk liberális keresztények, hanem legyünk olyan keresztények, akik szabadok a Szellemben. Óriási a különbség! Legyenek meggyőződéseink! Óriási a különbség.

Amikor valaki így beszél, akkor mindig úgy érzem, hogy ki kéne hívni: Lehet úgy élni, ahogy te mondod? Amikor valaki azt mondja: A valóság az csak egy illúzió!; akkor mindig ez jut eszembe: „Tényleg? És meg szoktál állni, mielőtt lelépnél az úttestre? Mit csinálsz, ha jön egy kamion?” Miért? Nem lehet élni úgy, ahogy ő mondja. Ugyanígy van az az ember, aki azt mondja: Nem létezik igazság. Legszívesebben elvinném egy bíróságra, és azt kérdezném tőle: „Szerinted miről kérdeznek itt? Mire próbálnak rájönni? Arra, hogy mi az igazság. Arra, hogy mik a tények, mik történtek.”

Emlékszem egy történetre, p. Schaller mesélte. Valamelyik arab országban egy indiai testvér étteremben dolgozott, ahova beült egy nagyon fontos imám. Azt kérdezte ettől a testvértől: Muszlim vagy? Azt felelte: Nem, keresztény vagyok. „Miért nem vagy muszlim? Ez a legnagyobb vallás.” A testvér erre nem válaszolt semmit, nem akart bajba kerülni. Az imám megint megkérdezte, mire gondolkodás után visszakérdezett a testvér: Ha áttérnék az iszlámra, meg tudnád ígérni nekem, hogy az enyém lesz a mennyország, hogy biztosan oda megyek? Az imám azt felelte: „Nem. Nem tudom megígérni.” Mire a testvér azt mondta: Hát ezért vagyok keresztény.

Ha azon az úton jársz igazán, ha igazán hideg vagy, ha igazán ellenséges vagy, ha megpróbálsz úgy élni, ahogy a Krisztus-ellenes filozófiád mondja, akkor Péld 13:15 nehéz utad lesz. Pál ilyen volt, teljesen hideg. Teljesen gyűlölte Krisztust, ő egy ellenség volt. Aztán azt mondja 1Tim 1:13-ban: „Bántottam Isten egyházát. Istenkáromló voltam, és üldöző voltam, de irgalmat nyertem. Irgalmat nyertem!”

Milyen messzire hajlandó Isten utánamenni az embernek? Messzebb, mint én gondolnám. Ez jó hír nekem, amikor elbukom, és úgy érzem, hogy nincs helyreállás, akkor az Ő kegyelme messzebb hajlandó elnyúlni, mint én hinném. Amikor látok valakit, aki elbukik, akkor bízhatok ebben. Isten irgalma, Isten kegyelme messzebb hajlandó nyúlni, mert a kegyelem nagyobb, mint a gonoszság, és Isten soha nem válik az ellenségünkké ebben az életben.

Még egy utolsó kép.

Mát 15:22a És íme, egy kánaáni asszony, aki arról a vidékről jött, így kiáltott fel: Uram, Dávidnak fia, könyörülj rajtam!

„Adj nekem irgalmat Dávid Fia!” Ez az asszony az elfogadhatatlan kategóriában volt egy zsidó számára. Nem lehetett vele foglalkozni. Arra gondolok, hogy olyan sok ember kiált irgalomért, holott nem is tudják, hogy mit kérnek. Nem is tudják, hogy mit keresnek, de azt mondják: Könyörülj rajtam Dávid Fia! Lehet, hogy dühösnek tűnnek, de valójában azt mondják: Könyörülj rajtam, Dávid Fia! Lehet, hogy keserűek, de valójában azt mondják: Könyörülj rajtam, Dávid Fia! Erre van szükségük. Ezt kell kapniuk.

Ebben a történetben az asszony idegesíti őket, nem hagyja abba. Egyfolytában könyörög. A tanítványok kiborulnak:

Mát 15:23b Küldd el őt, mert kiabál utánunk!

„Milyen kellemetlen! Itt van ez a nő, kánaáni, még ráadásul nő is, és kiabál. Elfogadhatatlan! Küldd el, Jézus, csinálj vele valamit!” Tudod, mindig van egy „jó” tanácsadó az életünkben. Ez a tanácsadó azt mondja neked: „Hé, ennek nem így kéne lennie! Pucold ki az életed, nem így kéne, hogy működjön.” Mát 9:13 odahozták a gyerekeket Jézushoz, és egyből ott voltak a „jó tanácsadó” tanítványok: „Itt van Jézus. Itt rendnek kell lennie. Tartsátok távol magatokat!” Egyből tudták, hogy rendet kell csinálni. „Így kell működnie!” Mekkorát tévedtek!

Luk 19-ben Jézus bement Zákeushoz vacsorázni, és egyből megharagudtak Rá, Luk 19:17. „Bűnös emberhez ment be vacsorázni!” Egyből van ott valaki, aki tanácsot ad, hogy hogyan kell rendbe rakni a dolgot. „Pucold ki ezt! Tegyük ki a problémát az életünkből. Tegyük ki ezt az embert, ő a probléma. Ez a megoldás az életünkre.”

Milyen alacsonyra hajlandó Isten leereszkedni? Fil 2-ből tudjuk, hogy akármeddig. Úgy értem, egészen a keresztig elment. A következő történik. Az egyik oldalról ott van ez a hang: „Küldd el! Rakjunk rendet! Ez így nincs rendben.” Luk 7:39 ott az az asszony, könnyeivel mossa Jézus lábát, és a hajával törli. Ott ül a farizeus, Simon, és arra gondol a szívében: „Ó, ha ez az ember próféta lenne, tudná, hogy nem érdemes foglalkozni vele.”

Isten másként nézi. Azt mondja: „Az ember, akinek csak hiánya van, annak az élete annyira megváltozhat! Erről szól az Én kegyelmem. Arról, hogy szól az Én kegyelmem, hogy a legnagyobb bűnös lehet Isten legnagyobb szolgája egy nap. A legközönségesebb ember szent életet élhet egy nap. A legnagyobb ellenség a kereszténység legnagyobb tanítója lehet egy nap.” Ez Isten kegyelme. Ez Isten kegyelmének a munkája. Ez az, ahogy szétrepeszti az elképzeléseinket.

Engedjük-e Neki, hogy megtegye ezt? Merjük-e azt mondani: „Én vagyok a kincs. Miattam vette meg Isten az egész világot, annyit érek.”? Mered-e ezt mondani? Bátorítlak, mondd ezt: Miattam vette meg Isten az egész világot. Ez nagyszerű, mert ez Isten kegyelmének a munkája. Ez kihívás nekünk az értékkel kapcsolatban.

A másik az, hogy Isten mennyire messzire hajlandó elnyúlni egy ember után. Ez is Isten kegyelme. Ez elképesztő! Mert Isten ennyire kezdeményező, és ez kegyelemből van. Aztán, mennyire mélyre hajlandó Isten leereszkedni? A válasz az, hogy bármeddig az Ő kegyelméből. A kegyelem olyan üzenet, ami szétrepeszti az előfeltételezéseinket, és nem hagyja, hogy a saját kellemes kis szabályrendszeremben éljek. Ez nagyszerű. Erre van szükségünk, a Szellem szabadságára. Ámen.

Kategória: Egyéb