Kicsi élet, vagy nagy élet – a te döntésed!

2013 július 21. vasárnap  10:30

Valahogy van ez az elképzelésem – mint ahogy mindnyájunknak megvan ez –, hogy a világom attól lesz nagyobb, jobb, teljesebb, egészségesebb, erőteljesebb, vagy még nagyszerű is, ha magamat teszem a középpontba, ha az én vágyaimnak élek, ha a saját szívemet követem, ha a saját gondolataim után megyek.

Ha a saját céljaimat kergetem, akkor lesz az életem a legnagyobb végső soron. „Ha én nem foglalkozom magammal, ki más foglalkozna velem?” Azt gondolom, úgy képzelem, hogyha magamat keresem, ha én vagyok az első helyen, akkor valahogy nagy hatásom lesz az életben. Akkor messzire fogok jutni az életemben, sok dolgot meg tudok változtatni.

Hallottál-e arról, hogy mi a baja annak, aki eltéved a sivatagban? Az egyik az, hogy nagy a sivatag. A másik az, hogy nincs viszonyítási pont. Mi történik emiatt? Elkezdenek körbe járni. Még ha próbálok is egyenesen menni, az egyik lábam biztosan rövidebb, úgyhogy kétségtelenül fordulok valamerre mindig valamennyit.

Igazából ilyenek vagyunk az életünkben. Amikor én vagyok a középpontban, akkor nincs viszonyítási pontom. Akkor nincs semmi, amihez mérhetném az irányomat. Akkor igazából csak én vagyok, és lehet, hogy körös-körbe megyek. Kicsi körökben. Tényleg viccesen nézek ki kívülről. Én úgy gondolom, hogy tartok valahova, és ettől még viccesebb a helyzet. Ez megtörténhet velünk.

Ha egy ember mellettem megy körbe-körbe, ránézek és kinevetem: „Haha, körbe-körbe jársz. Ez nevetséges! Milyen vicces! Nézz rám! Én tudom, hogy kell egyenesen menni. Nézz rám! Nézd, én tudom, hogy kell ezt csinálni.” Mi a különbség? Én nagyobb körben megyek, mint a másik. Ennyi a különbség, és ettől úgy érzem, hogy én nagyon frankón, egyenesen megyek. „Én tudom, hogy kell ezt csinálni. Figyeljetek mind rám!”

Valahol ezen a világon van egy ember, aki a lehető legegyenesebb megy a saját erejéből.  A lehető legnagyobb körben megy, amiben ember mehet, de attól még mindig körbe-körbe megy! Mert ha én vagyok a középpontban, akkor nincs mihez viszonyítanom. Megyek körbe-körbe, és mindig ugyanabba futok vissza, mindig ugyanazt a problémát találom meg. Ebbe mindannyian belefutunk.

Úgyhogy, így gondolkodom: ahhoz, hogy az életem nagyszerű legyen, ahhoz nekem magammal kell törődnöm. „Segíts magadon, Isten is megsegíts!” – ez egy olyan mondás, amit szívemből utálok. Mert micsoda hazugság! Régen, a kereszténység őskorában – amikor én tértem meg 🙂 – volt is egy dal: Isten azoknak segít, akik nem tudnak magukon segíteni.

Azt gondolom: „Az egyes szám első személy az Egyes szám Első személy kell, hogy legyen. Én az első személy kell, hogy legyek, és egyes számban. Kizárólag. Mindenki mástól függetlenül. Csak én. Én vagyok a legfontosabb. Nekem kell a saját ügyemet előre mozdítanom, mert más nem fogja.” Tudom, mind így nőttünk fel. Mindannyinkban megvannak ezek a gondolatok. Mindannyian tudunk így gondolkodni.

Viszont a kereszténységben a nagyszerű dolog az, hogy van egy másik út. Nagyon érdekes azonban, hogy megtérhetek, hívő lehetek Krisztusban, és mégis járhatok a köreimben. Mégis lehetséges, hogy nem találom meg ezt a másik utat. Mégis könnyen lehetek bolond ebben az értelemben, habár hívő vagyok és enyém az üdvösség, habár Róm 5:1 megigazultam, habár minden újjá lett, habár meg lettem mosva az üdvösséggel, újjá lettem teremtve – tele van a Biblia ezekkel.

Mindez megtörtént velem, és mégis váltogatom a módszereket, váltogatom az embereket, a barátokat, váltogatom a házastársakat, váltogatom a munkahelyeket, és azt remélem, hogy ezek közül valamelyik megoldja a dolgomat. Habár hívő vagyok.

Hadd mondjak néhány példát a bolondságra. Kezdjük egy gazdag emberrel, Luk 12:16-20. Ismerjük a történetet alapjában véve, de vegyél észre néhány dolgot. A 17. versben a gazdag ember magában okoskodik, magában gondolkodik, magával beszélget. Gondolj bele ebbe! Gazdag ember? Igen. Van kihez beszélnie? Nem, nincs senkije, akihez beszélhetne, teljesen egyedül van, magában beszélget.

Amióta kitalálták a mobiltelefont, azóta beszélhet az ember magában úgy, hogy ne nézzék hülyének, de alapjában véve, ha nincs senki, akihez beszéljek, akkor ez történik: magamban megy az eszelés, magamhoz beszélek – ennyi az egész. Egyébként sok gazdag embernél találom ezt, hogy hozzá vannak szokva, hogy mindenki konkurencia, vagy talpnyaló. Ez a kétféle ember van a fejében, és ezek közül egyikhez sem akar beszélni. Úgyhogy nem tud abban bízni, hogy valaki más lenne. Ezért magában, egyedül marad.

18. vers: nagy gazdagsága van. Mit fog ezzel csinálni? „Annyi gazdagságom van, hogy nem tudom hova tenni.” Van egy nagyon rossz hír: nem is tudja senkire költeni, csak magára. Azt mondja:

– Lerontom a csűrjeimet és nagyobbakat építek. Felhalmozom az egészet, csak többet és többet. Még, még, még….

– Tényleg? Komolyan ez a megoldásod?

– Igen, ez az én megoldásom. Mert az én életemben – mondaná ez az ember – csak én vagyok.

– Hé, nem gondoltál még arra, hogy adj valakinek szülinapi ajándékot?

– Nem úgy lettem gazdag, hogy elosztogatom a pénzem!

– Tényleg, ilyen kicsi a világod.

Ez is olyan, amit találok emberekben. Gazdag ember ezer forintot nem bír ajándékba kiadni, de még amúgy sem, hogy valamiért fizet. Mi a gond? A gazdagság? Nem! Nem a gazdagsággal van bajunk. Valamelyik hollywoodi ember mondta – egyetértek vele – gazdagnak lenni jó, már csak anyagi szempontból is.  Hüléskedik persze, de igaza van. 🙂 A gazdagság másra nem jó.

A világunk hazugsága az: ha gazdag vagy, az megoldja minden problémádat. Nem! Tudom, ha szegény vagy, akkor nehéz elhinni, hogy ez nem oldana meg minden problémát. 🙂 Értem a gondodat. Könnyű azt hinni, de nem oldja meg. Lehetek gazdag, és ez nem oldja meg a házasságomat. Lehetek gazdag, és ez nem oldja meg a magányom. Lehetek gazdag, és ez nem oldja meg a félelmeim.

Ennek a fickónak mi volt a gondja? Szerintem az, hogy ő volt középen. Annyira ő volt középen, hogy más nem is fért bele. Senki más nem fért bele a dologba. Nem volt senki, akinek adhatna. Azt mondanám ennek az embernek: ilyen kicsi a világod? Azt felelné: „Ne hülyéskedj! Enyém a világ. Megvehetek bármit.” Rendben, de megteszed-e? Teszel-e valakiért? Hatással vagy-e valakire? Van-e jelentősége az életednek valaki számára?

Aztán a 19. versben azt mondja: nyugalmam lehet, mert sok vagyonom van. Tényleg? Ugyan már! Ne hazudj magadnak! Mát 6:19 vannak tolvajok ezen a világon. Vannak természeti katasztrófák, amik tönkrevághatják a gazdagságodat. Ha ezek közül egyik sem jön el, akkor még mindig félhetsz attól. Élhetsz félelemben. Úgyhogy, a gazdagság nem oldja meg a gondját. Nem oldja meg a gondját, hogy sikerült, amit akart.

Mondhatnánk még példákat, hogy ne csak a gazdagokat üssük. 🙂 Ján 5-ben ott az ember, aki annyi éven át beteg volt, Jézus eljött hozzá és meggyógyította. Az ember annyira örült, hogy meggyógyult! Ő egy szegény ember, egy koldus. Aztán mit csinál? Jönnek a farizeusok és azt mondják: „Hé! Szombaton nem szabad gyógyítani. Szombaton nem szabad vinni az ágyadat. Ki gyógyított meg szombaton? Nem helyes.”

Nem tudta a választ, de aztán megtudta, hogy Jézus volt az. Aztán megy a farizeusokhoz, Ján 5:15, és besúgja: Jézus volt az. Visszatér azokhoz, akik nem adtak neki semmit. Visszatér a rendszerhez, ami nem tudott segíteni neki. Miről szó ez? Ez az ember keres még mindig: „Valamire szükségem van tőletek, farizeusok, adjatok nekem valamit.”

Egy másik példa az Ószövetségben. Józs 7:20-ban azt mondja Ákánról, hogy Ákán elvett abból, ami Istennek volt szánva. Tudta, hogy Istennek van szánva. Miért vette el? „Ó, én szegény vagyok.” Mi a gondja?  A szegénysége? Az ő fejében az volt a gondja, de valójában az volt a gondja, hogy önmagát tette középre.

Mit látunk ezekben? Azt, hogy az életük kicsi lesz. Az életük összezsugorodik. Ha magamat rakom a középpontba, akkor az életem zsugorodik.  A barátaim leválnak rólam, mert ki akarna egy magába fordult, magára figyelő, magát szerető barátot? Kit érdekel, hogy a barátja legyen? Ha én csak a magam útját akarom, kit érdekel, hogy velem legyen? Persze! Leválnak rólam dolgok. Persze! Veszítek folyton. Az életem egyre kisebb és kisebb lesz, és nem tartok sehova igazán. Ahogy néztük az előbb, csak megyek körbe és körbe. Ennyi az egész.

Mondhatok még egy példát? Lehet, hogy ez vonatkozik rád: haragos ember, dühös ember. Úgy hívták, hogy Sémei. 2Sám 16-ban Dávidot elüldözte a fia a trónról, és menekül. Megy az embereivel. Elhagyják a várost.

2Sám 16:5 ott van Sémei. Ez az ember Saul rokonságából való, úgyhogy elveszített mindent, amikor Dávid a trónra került. Azt remélte, hogy „belügyminiszter” lehet, mert ő a nagybácsi. 🙂 Ez azonban nem történik meg, és ezért dühös és haragszik Dávidra. Most Dávid megkapta a magáét, és Sémei a dombon van.

Vegyél észre néhány dolgot. Az egyik, hogy Sémei hajlandó erőfeszítést tenni azért, hogy megátkozza Dávidot. Kijött otthonról, elutazott. Aztán még valami: tartja a távolságot. Azért tudja, hogy ki az erősebb. Kiabál és átkozódik. Nincs hatalma semmi. Átkozódik, mert nincs hatalma semmi.  2Sám 16:6 köveket hajigált és port. Port és port hajigált.

Gondold el, Dávid az erős emberei között van. Olyan, mintha egy tankban ülnék, és egy ötéves gyerek kavicsot dobál, és kiabál: Rossz vagy! Ez nem igazán rázná meg az életem. Dávid is így volt, ez nem igazán rázta meg az életét. Sémei élete viszont tele van ezzel a keserűséggel. Mit csinált Sémei az elmúlt néhány évben? A haverokkal támasztotta a kocsmában a pultot. Ott ittak, és Dávid volt a téma. A haragjával volt tele az élete. Mi a gond? Az, hogy ő volt a középpontban. Ezért az élete kicsi lett. Összezsugorodott az élete.

Annyi mindent mondhatnánk még! Büszkeség. Péld 29:23 a büszkeség összezsugorítja az életem, lekicsinyíti az életem.

Péld 6:26 házasságtörés. Hozzáadhatjuk ezeket: paráznaság, pornográfia. Összezsugorítja az életem. Miért? Azért, mert rólam szól. Mert csak rólam szól, semmi másról. Én rólam szól. Az összes szexualitásom csak rólam szól, és összenyomja az életem picire. A házasságtörés okán az ember élete egy falat kenyérre zsugorodik. Az életem pici lesz, semmi. Semmi mással nem foglalkozom.

Milyen életet akarok? Nagy életet, vagy nagyon kicsi, bezsugorított életet? Az életem csak annyi, hogy pörgök magamban. Haragszom mindenkire. „A te hibád! Te tartozol nekem. Ti miért nem csináltátok ezt? Te ne nézz így!” – ennyi az életem. Habár hívő vagyok, dühös kicsi ember. Miért? Azért, mert én vagyok a középpontban, és az életem be van kicsinyítve.

Péld 29:25 az emberektől való félelem az csapda. Lekicsinyíti az életem. Ha úgy élem az életem, hogy mindig csak embereknek akarok tetszeni. Tizenévesen másoknak megfelelni, a haveroknak tetszeni – ez az egész. Értem, de az életed nem szólhat erről. Beleeshetsz egy csapdába, ami így marad egész életedre. Ha beleesel ebbe a csapdába, így maradhat egész életedre, hogy mindig azt éled, amit mások várnak tőled. Isten ments, hogy így legyen!

Péld 29:24 a lopás lekicsinyíti az életed, és mondhatnánk még millió dolgot. Annyi minden van, ami kicsivé teszi az életem, a világom. Miért? Azért mert magamra nézek. Magamat rakom a középpontba, én vagyok a fontos.

Nehéz jó példákat találnunk arra, hogy mennyire magába ragad az ember, de a Biblia azért olyan nagyszerű, mert nagyon őszintén beszél emberekről, sokszor a gondolataikat is elmondja. Saul király ilyen ember volt. Magába volt zárkózva. Magával volt elfoglalva. Meg volt győződve, hogy őneki kell az életét naggyá tennie, hogy ő az, aki ezt meg tudja tenni. Egyedül ő, senki más. Muszáj. Neki kell megtennie.

Aztán mi történik? Megpróbálja az életét naggyá tenni. Megpróbálja megrövidíteni a konkurenciát. 1Sám 20. Szeretné Dávidot egy fejjel rövidebbé tenni. Ez a megoldása a problémájára. Meg akarja ölni Dávidot. Dávid nem jön el a vacsorára, mert tudja, hogy mi vár rá. Mit csinál Saul? Nem szól semmit, de belül:

1Sám 20:26  És Saul semmit sem szólott azon a napon, mert azt gondolá: Valami történt vele; nem tiszta, bizonyosan nem tiszta.

Mert ha tisztátalan voltál, akkor távol tartottad magad – ez ceremoniális dolog volt. Vedd észre azonban, ahogy Saul gondolkodik. Mániákus: „Nem tiszta, biztos nem tiszta.” – erről gondolkodik magában. Vedd észre, hogy kétségbe van esve. Nem tudja elfogadni, hogy a piszkos, aljas kis terve összedőlt. Azért, mert Saul elválaszthatatlanul össze van kapcsolva ezzel a tervvel.

Észrevetted-e, milyen könnyű gyűlölni egy főnököt? Tudod-e, milyen könnyű gyűlölni egy szomszédot, rosszban lenni egy szomszéddal? Tudod-e, milyen könnyű utálni egy beosztottat, egy munkatársat? Nagyon könnyű ott lenni, ahol Saul volt. Miért? Mert olyan könnyű magamat előretenni. Milyen könnyű így reagálni: „Hé, nekem jogaim vannak! Tisztelj engem!” Ez elfogadhatatlan. Mert én vagyok elől. Én vagyok a fontos. Ha én vagyok az életem középpontjában, akkor az életem nagyon kicsire zsugorodik.

Van másik ellenpélda. 1Sám 19-ben már így gondolkozott Saul Dávidról, de jön Jonathán, Saulnak a fia.

1Sám 19:4  És Jonathán kedvezően nyilatkozék Dávid felől az ő atyja, Saul előtt, és monda néki: Ne vétkezzék a király Dávid ellen, az ő szolgája ellen, mert ő nem vétett néked, sőt szolgálata felette hasznos volt néked.

Jonathán azt mondja az apjának: „Ne gyűlöld! Ő a legjobb szolgálód.” Ő felszólal egy beosztottért. Felszólal valakiért, aki nem a rokona, aki nem gazdag, aki nem tehet nagy jókat vele. Felszólal. Ha én Jonathán barátja lettem volna ebben a helyzetben, azt mondtam volna neki: „Jonathán, ne csináld. Apád eldöntötte, hogy megöli Dávidot. Én láttam már, hogy milyen az apád ilyenkor. Meg fogja öletni. Ne is próbálkozz! Felesleges. Ne próbálkozz vele.”

Jonathán azonban felszólalt. Akkor is felszólal, és megpróbálkozik vele. Erről beszélünk. „Jonathán, ha jót akarsz magadnak, akkor ne szólj bele. Mert ne kösd magad Dávidhoz. Ostobaság, ne csináld.” Jonathán azt mondja: „Ő a barátom, és nincs igaza apámnak. Jót akarok apámnak, és jót akarok Dávidnak. Úgyhogy beleszólok.” Jonathán nem tette magát előre.

Ez annyira szokatlan a világunkban, az életünkben. Ez annyira szokatlan, hogy valaki azt mondaná: „Igen, kiállok ezért ebben a helyzetben. Ez nem helyes. Hagyjuk, ezt ne így csináljuk.” Ezt csak így lehet csinálnom, hogyha nem magamat teszem előre. Nekünk van erre válaszunk keresztényként. Nekünk erre van megoldásunk. Mát 11-ben egy másik módon van leírva, mint ahogy megszoktuk. Jézus azt mondta:

Máté 11:28  Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.

„Én megnyugosztlak titeket. Gyertek Énhozzám!” Miről szól ez? „Adjátok Nekem a terheiteket. A jó cselekedeteid, a rossz cselekedeteid mind terhek, ad Nekem.” Sokan vagyunk, akik könnyen adjuk Jézusnak a rossz dolgokat az életünkben, de: „A jó dolgok az enyémek!” Ha a jó dolgokat megtartom, akkor még mindig körbe-körbe járok. Még mindig én vagyok a középpont. Még mindig rólam szól.

Ezek a dolgok azok, amik tetszenek nekem magamban, de Jézus azt mondja: „Add Nekem az egészet! A bukásokat. A sikereket is. A legjobb dolgokat is. Mindent adj Nekem.” Igazán ez a kereszt üzenete. Ez a kereszténység üzenete: engedd el magad, és találd meg Krisztust. Ez az, amiben egyetértünk a buddhistákkal: engedd el magad!; de aztán nem értünk egyet velük, mert mi azt mondjuk: találd meg Krisztust. Ők azt mondják: „Nem! Itt a vége a dolognak.”

Mi pedig azt mondjuk: ennél többnek kell lenni az életben. Több is van. Megtaláljuk Krisztust, megtaláljuk az Ő életét. „Vegyétek föl magatokra az Én igámat, tanuljátok meg Tőlem, hogy Én szelíd és alázatos szívű vagyok, és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.” Ebben a versben van

– engedelmesség,

– tevékeny követése Krisztusnak,

– felvenni az Ő igáját, és

– tanulás.

Megismerjük Őt, és nyugalmat találunk. Viszont a kereszt nélkül mindig én leszek a középpontban. A kereszt nélkül mindig körbe-körbe járok. Lehet, hogy én nem úgy vagyok bolond, mint egy szegény ember, hanem úgy, mint egy dühös ember. Vagy lehet, hogy nem úgy, mint ezek, hanem mint egy gazdag ember. A baj azonban az, hogy bolond vagyok. Nem azért mert gazdag, vagy dühös, vagy szegény, vagy beteg, vagy … vagyok, hanem azért, mert én vagyok a középpontba.

A harag normális dolog. A Biblia azt mondja: haragudjatok, de ne vétkezzetek. Ne te legyél a középpontban. Ne rólad szóljon. A harag ne váljon keserűséggé. Találd meg a keresztet. Találd meg a választ. Találd meg a többet. Mi a kereszt? A kereszt nem szenvedés, hanem Ján 5:30 az Atya akaratának a cselekvése. Tenni az Atya akaratát. Ez a kereszt igazából, és ez az, amire el vagyunk hívva.

Mi azt mondanánk, ha tanácsot adhatnánk neki:

– Saul, ébresztő! Térj magadhoz. Van egy egész világ körülötted.

– Tudom, és mindenki az ellenségem.

– Nem, nem. Te vagy a király. Mi tisztelünk téged.

– Tudom, talpnyaló! Ez vagy te: talpnyaló.

– Nem! Nem az vagyok. Én a barátod vagyok. Én a javadat akarom. Ébredj fel Saul! Isten melletted áll. Isten tett téged királlyá. Ha levesz a trónról, attól még mindig járhatsz Ővele. Ébredj föl! Gyere ki a köreidből.

Hallottam egy történetet Baltimore-ban. Egy testvér mesélte, aki mellé új szomszéd költözött. Persze, kedvesek voltak az új szomszédhoz. Aztán az új szomszéd beperelte őket valami kerti dolog miatt, és ezen az ügyön nyert egy-kétezer dollárt. Aztán elköltözött.

Aztán kiderült, hogy ők ezt csinálják: költöznek helyről helyre, beperelgetnek embereket és begyűjtik a kis pénzüket. Ez a szomszéd évekkel később megkereste ezt a testvért, és azt mondta neki: „Elhagyott a feleségem, az életem szétesett, te vagy az egyetlen ember, aki akkor is szeretett engem, amikor én nem a megfelelő módon viselkedtem. Miért csináltad ezt? Miről szól ez?”

Ez az, amiről beszélek, hogy a világunknak nagyon sok „Saulja” van, sok „Sémei” van a világban. Sok gazdag ember, sok szegény koldus, sok „Ákán”, aki kapzsi és gyűjtöget magának, de nagyon kevés a „Jonathán”. Viszont a Jonathánokra van szükség.

Szintén Saulról. 1Sám 14-ben Jonathán csinál valamit, amit nem kellett volna. Az apja azt mondja, hogy senki nem ehet, és Jonathán meg a fia evett mézet. Aztán ez kiderült, 1Sám 14:44-ben mit mond Saul? „Ez az én fiam. Mégse ölhetem meg!” Nem! Nem ezt mondja, hanem: „Jonathán! Meg kell halnod.” Gondolj bele! Mennyire kicsi egy ember világa, ha még a fia sem fér bele!

Láttam ezt. Egy boltban voltunk, és egy kisgyerek lerántott egy nagy adag cukrot a pultról. Próbálta az apja elhúzni, és minden leborult, ahogy nem engedte el. Mindenki nézett, és az apa hamar felismerte a helyzetet, hogy mit vár tőle mindenki. Elmondta mindennek a gyereket, adott neki kettőt, aztán mentek tovább.

Ez ugyanaz a történet. Annak az apának az életébe a gyermeke nem fér bele. Amíg jól viselkedik, amíg azt csinálja, amit a szülője akar, addig persze, de ha idiótaságot csinál, ha a korának megfelelően viselkedik, akkor nem fér bele az életébe. „Mindenki látta – két pofon – én nem vele vagyok.” – és mentek tovább. Tényleg? Gratulálok. Az életed „hatalmas”, a gombostű hegye a mérete. Nevetséges, ne bolondozz velem! Ennyi nem fér bele az életedbe, hogy a gyerekeddel otthon foglalkozz emiatt? Harag nélkül. Szeretettel. Esetleg fenyítve, ha kell, de harag nélkül és törődéssel.

Ha én vagyok az életem középpontjában, akkor milyen kicsi az életem? Emlékezzünk a történetre Luk 15-ben. Amikor jött a tékozló fiú, Luk 15:20 az apa elé futott, de aztán még valami történt: ott volt az idősebb fiú, aki kinn duzzogott valahol. Mit csinál az apja? „Majd túl lesz rajta!” Nem! Hanem kimegy hozzá. Utánamegy.

Hány apa nem beszél a fiával, mert egyszer összevesztek? Hány családtag nem beszél a családtagjaival, mert az öröklés körül harc volt, és aztán nem tudtak megbocsátani? Hány rokon nem áll szóba egymással?

P. Schaller említette már ezt a példát, Hemingway írta le. Valahol Spanyolországban az apa összeveszett a fiával, és sok évvel később nem is tudta, hogy hol a fia. Feladott egy hirdetést az újságban: Pablo, mindent megbocsájtok, találkozzunk ekkor és ekkor a templomnál. Aztán több mint száz Pablo volt ott a templomnál. Ez egy jó történet, mert tele van ezzel az életünk.

Mi a gond? Nem az összeveszés, nem a fiú, nem az apa, hanem ha magamat teszem előre és azt mondom: a fiúnak ehhez nem volt joga; vagy a fiú azt mondja: apámnak ehhez nem volt joga, apám nem értett meg engem. Rendben van. És? Mit szólsz ahhoz, hogy túllépsz ezen? Mit szólsz ahhoz, hogy túlmész ezen?

Prédikátor könyve szerintem erről szól. 65-ször mondja:

– én úgy látom…

– én azt találom…

– én szerintem…

– én így látom…

– találtam még egy dolgot…

– láttam még egy hiábavalóságot…

– ezt is hiábavalóságnak láttam…

– én…, én…, én…

Hatvanötször: reménytelenség, depresszió, keserűség, céltalanság. Miért? Azért, mert körbe-körbe jár. Mert magáról szól az élete, mert senki nincs benne. Minden csak őróla szól. Mivel minden őróla szól, a világ összezsugorodott. A végén, az utolsó előtti versben azt mondja, ez a dolgok summája: Istent féljed. A fiatalságod idején keresd Istent!

Keresd Istent, amilyen hamar csak lehet. Mert ha magadat teszed a középpontba, azzal automatikusan leválasztasz mindent és mindenkit, és az életed kicsi lesz. A valóság az, hogy amikor Krisztust akarva elengedem magamat – a jogaimat, a céljaimat, az ambícióimat, a sértettségemet, a múltamat, a fájdalmamat, a reménytelenségemet, a hitetlenségemet –, akkor a világom ugrásszerűen tágul. Csak növekszik. Robbanásszerűen tágul, mert hirtelen olyan vagyok, mint Jonathán, és szolgálok és megérintek és megáldok. Aztán emberek jönnek az életembe.

Ezt tanuljuk és találjuk a gyülekezetben. Viszont ha én vagyok a középpontban: „Jaj, még egy hiábavaló istentisztelet! Jaj, még egy hiábavaló dal! Jaj, még egy hiábavaló felajánlás! Jaj, még egy hiábavaló szolgálat! Jaj, még egy hiábavaló testvér.” Ez a különbség. Ez változtatja meg az életem. Ámen.

Köszönjük, Krisztus! Hálásak vagyunk Neked, hogy Te gazdag révén, Magadat szegénnyé tetted, 2Kor 8:9. Te felvetted a kereszted miértünk, és azt mondtad: erre vagytok elhívva, hogy az életetek több legyen magatoknál, hogy ne egyes szám első személyben éljétek az életeteket. Hanem köszönjük, Urunk, hogy az életünk Rólad szólhat, növekedhet, tágulhat, több lehet és hatalmas lehet. Áldunk Téged, Jézus! Magasztalunk Téged, Jézus! Köszönjük, Istenünk.

Kategória: Egyéb