Kiben is bízunk? & Imádat, hitátadás és szabadulás (145. zsoltár)

2014 március 2. vasárnap  10:30

Fadgyas András: Kiben is bízunk?

Különleges itthon lenni. Miután megérkeztünk, a második nap úgy éreztem, mintha másik bolygón lennék. Aztán bejöttem a gyülekezetbe, és ez sokat segített. 🙂 Már olyan sokat fogadtam el, pedig keveset beszélgettünk. Nagyon jó itthon lenni!

Tegnap itt voltam a VAV Konferencia végén. P. Bendegúz beszélt a régészetről és a Bibliáról, és arról, hogy a kettő hogyan egészíti ki egymást. Ezékiás történetét vette példának. Arról beszélt, hogy Asszíria hogyan támadta meg, és Ezékiás felkészült a támadásra. Arról is beszélt, hogy a régészetben a tárgyak és az írások mit bizonyítanak. Mellesleg megemlítette, hogy Ezékiás nagyon jól felkészült, de nem amiatt nyerte meg a csatát, hanem azért, mert az Úr angyala eljött, és megölte az ellenséget.

Az előadás fókusza azonban nem ez volt, de nekem ez nagyon tetszett. Angyal jött és megölt száznyolcvanötezret, és az asszírok szégyenkezve elvonultak Jeruzsálem alól. Nagyon jó volt, ahogy magyarázta. Ezékiás építtetett egy falat, az emberek odaadták a köveket a saját házukból, hogy a falat építhessék, az élelmiszert felhalmoztatta, az ivóvízről gondoskodott. Viszont nem ebben bízott Ezékiás, hanem azt mondta a népnek:

2Krón 32:7-8 Legyetek erősek és bátrak, semmit ne féljetek, meg ne rettenjetek az asszír királytól és a vele levő egész sokaságtól, mert velünk többen vannak, mint ővele! Ővele testi erő van, velünk pedig az ÚR, a mi Istenünk, hogy megsegítsen minket, és értünk harcoljon. És megbátorodott a hadinép, amikor ezt hallotta Ezékiástól, Júda királyától.

Ez volt Ezékiás megvallása: velünk többen vannak. „Ők ki tudja hány százezren vannak, de mivelünk az Úr van, Ő fog megsegíteni minket, és Ő harcol értünk.” Aztán mindenre – amit eltervezett, amivel foglalkozott, amit tett, hogy hogyan fogja megvédeni magukat – Istennek volt másik terve. Mert Isten dicsőüljön meg az egész helyzetben.

Nekem ez nagyon tetszett, mert sok ilyen példa van az életemben, hogy természetileg nem lehetséges győzni. Nincs rá lehetőség. Mindent megtettél, jól csináltad, okos vagy, de ez nagyon kevés. Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak az építők. Ha az Úr nem őrzi a várost, akkor hiába őrzik. Isten nagyon szereti az életünkben ezt tenni. Mindent megpróbálunk, és aztán Ő pedig csinál valami mást. Bíznunk kell Őbenne, ahogy Ezékiás bízott. Az igaz pedig hitből fog élni.

P. Kende: Imádat, hitátadás és szabadulás (145. zsoltár)

Zsolt 145:18 Közel van az Úr az Őt félőkhöz. Csodálatos ez a vers. P. Shane beszélt erről: dicsérni Őt, dicsérni Őt, dicsérni Őt… Mennyire fontos ez nekünk! Ez volt a szívemben ma reggel. Annyira hálás vagyok itt mindenkiért!

Zsolt 145:1 Magasztallak téged, Istenem, királyom, és áldom nevedet örökkön-örökké!

„Magasztallak téged” – mit jelent ez? A héberben: felemelni, túlemelni, fokozottan felemelni. Miért fontos ezt tennem, hogy felemeljem Isten nevét? Miért fontos, hogy azt mondjam: Jézus, Te vagy az én Uram, dicsőség Neked! Miért kéne ezt tennem? Ez olyan fura dolognak tűnik. Miért csinálnám ezt? Minden második popénekes ezt énekli a barátnőjéről / a fiújáról. Miért ne csinálnánk valakivel, Aki méltó erre?

Miért ne csinálnánk valakivel, Aki annyira értékes, Aki valóban méltó? Nagyszerű a barátom, de nem imádnám őt. Miért? Mert nem ő a méltó erre. A mi Istenünk méltó erre! Nem mi vagyunk méltók erre, hanem a mi Istenünk az, Aki méltó. A megfelelő irányba fordítom a figyelmemet: „Magasztallak Istenem, felemelem a neved. Túlemellek Téged. Te vagy az én Istenem.” Miért fontos ezt kimondani? Azért, mert jó dolog a valóságról beszélni.

Feltűnt-e, hogy a valóság fontos dolog? El lehet bújni egy sarokba, lehet élni álomvilágban, lehet olvasni jó könyvet és elbújni benne (főleg ha az egy jó hosszú sorozat), de valahol a valóság úgyis visszajön az életbe. Ugyanígy, Istennek a valósága, az Ő hatalma, az Ő dicsősége annyira jelentős! Nekem hívőként fontos szembenézni a valóságnak a természeti és a természetfeletti oldalával egyaránt. Ez az egészséges gondolkodásmód, amiről beszéltünk többször. A „háznak” nem csak az alsó szintjét, hanem a felső szintjét is látom, és megvallom és kijelentem. (2013.05.26. és 06.02. P. Kende: Teljes élet a teljes házban 1-2.) Igazán a Mi Atyánk így kezdődik:

Mát 6:9 Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved.

„Legyen szent a Te neved!” Miért beszél így? Azért, mert: „Magasztallak Téged, Istenem, Királyom. Felemelem a Te neved.” – ez nekem egészséges. Jó dolog kifejeznem azt, Aki Isten. Amikor Őt emeljük fel, nem valószínű, hogy túl magasra tudjuk emelni, mert annyira csodálatos, annyira hatalmas, annyira dicsőséges, annyira áldott, annyira szent, annyira igaz!

Olyan egészséges azt mondani: magasztallak, én Istenem! Ő az én Istenem. Annyira jó felemelni Őt. Mert egy kicsit ez kivesz engem a képből. Nem én vagyok egyedül felelős, hanem ez az Ő világa, ez az Ő gyülekezete. Az életemet Neki adtam, az házasságomat Neki adtam, az fiamat Neki adtam, a pénzügyeimet Neki adtam. A pénzügyeimet odaadtam Neki.

„Istenem, Te vagy a Király ezek fölött. Nem vagyok felelőtlen, de Te vagy az Isten. Te vagy az Isten, Akire érdemes nézni.” – és a világom a megfelelő keretbe kerül. A világom köré megfelelő keret kerül. Jer 29:11 ha Őt emelem fel, akkor felismerem, hogy Neki jó terve van az én életemre. Még nem látom, de Ő kívánatos vég felé visz engem.

Zsolt 145:2 Mindennap áldalak téged, és dicsérem nevedet örökkön-örökké!

„Minden nap? Nem túl sok az? Nem vallási fanatizmus minden nap imádni az Úr nevét? Minden nap dicsérni Őt, nem túlzás az egy kicsit?” Éppen fordítva! Mert minden napnak megvan a maga gonoszsága. Mát 6:34 Jézus arról beszélt nekünk, hogy minden napnak megvan a maga gonosz része. Minden napban Sátánnak van terve velünk. Minden napban a világnak van terve velünk. Minden napban a saját gonosz szívemnek van terve velem.

Épp fordítva! Nem túlzás. Épp fordítva van! Szükséglet. Muszáj. Mint ahogy minden nap inni akarok. Mint ahogy minden nap enni szeretnék. Mint ahogy minden nap vágyom rá, hogy kommunikáljak egy barátommal. Szükségem van rá minden nap. Mert kell ez a kapcsolatom, a szellemi élet. Szükségem van erre a kifejezésre: dicsérem Nevedet.

Énekeltünk, dicsértük az Ő nevét. Azt gondolom, hogy éneklés ezért van összekapcsolva a szellemi élettel. Ahol szellemi élet van, ott van éneklés is. Lehet, hogy nagyon hamis, lehet, hogy nem tudom tartani a ritmust, de van éneklés. Legalább dúdolok. Mert a szívemben van egy dal. Mert szükségem van arra, hogy kommunikáljam ezt. Egy értelemben nem az általános módon, nem úgy, ahogy beszélek valakivel. Szükségem van valamire, ami emelkedettebb. Valamire, ami nagyobb, ami örömtelibb. Ezért éneklünk. Ezért dobolunk, ezért gitározunk, mert örömünk van.

Az esküvőm vidám esküvő volt, a feleségem és én nem vagyunk szomorú emberek. Sok taps, sok öröm volt. Voltak vallásos rokonaink, akik azt mondták: na, ez volt még egy esküvő! Mi pedig ujjongtunk: Igen, ez esküvő volt! Igen, ilyen egy esküvő! Mert nem temetni jöttünk. Hanem esküvőre. Szükségem van rá – és neked is – kifejezni az Ő nagyságát. Dicsérni Őt. Legyen ez része az életednek.

Most Magyarországon, ebben a pillanatban – azért mondom így, mert a magyar történelemben kevés ilyen pillanat volt – szabadok vagyunk erre. Most tehetjük ezt. Végigmehetsz az utcán, énekelheted az Ő nevét. Csak néhányan hülyének néznek, más nem történik veled. 🙂 Semmi más nem fog történni veled. Bátorítalak, hogy fejezd ki, szükséged van rá. Nekem is szükségem van rá minden nap. Ez annyira része az új emberünknek, hogy a vers vége azt írja: örökkön örökké ezt fogjuk csinálni. Örökkön örökké dicsérni fogjuk Őt.

Zsolt 145:3 Nagy az ÚR és igen dicsérendő, nagysága felfoghatatlan.

Felfoghatatlan. Ezt azt mondja nekünk, azt teszi nekünk, hogy soha nem fogunk a végére érni. Mehetek, ameddig akarok, és soha nem érek a végére, soha nem fogom tudni befogni. Tanulhatok az Úrról, jobban megismerhetem Őt, mégse érek a végére a dolognak. Ez nem olyan nagy csoda nekem. Én még a feleségemet sem értem teljesen :-), úgyhogy persze, hogy az Úr túl nagy falat nekem. Viszont ahogy erre gondolok, az az örömöm, hogy soha nem fogom megunni Őt.

Soha nem lesz úgy, hogy egy nap ott ülünk a mennyben, és ásítozva unatkozunk. Az óránkat sem nézegetjük; nem is lesz, az örökkévalóságban minek?  🙂 „Hú, azért már itt vagyunk egy ideje, nem? Ja, igen. És mi a mai történet? Ja, ugyanaz a nap van, mint első nap volt. Mindegy! Mi van most? Jézus. Jézus, Őt imádjuk. Mennyire unalmas ez!” Soha nem lesz ilyen! Akkora örömünk lesz benne! Akkora szabadságunk lesz benne! Akkora mélység, annyival több, mint amit valaha képzelni mertünk volna. El sem lehet mondani.

Most ez kicsit olyan, mint egy táj, ahol kövek, sziklák vannak, és megismerjük azokat: ez a kő, az a kő, amaz a kő… Ilyen a keresztény életünk: kegyelem, gyülekezet, szolgálat, ima, hit, felkavarodás, közösség, bátorodás, léleknyerés, adakozás…  – megismerjük ezeket. Egy idő után viszont azt mondhatnánk: „Igen, ezt a követ már láttam. Igen, ezzel már találkoztam. Igen, értem. Pásztor, a dicséretről beszélsz. Ezt már hallottam. Ismerem, ismerem…”

Amikor azonban ezt mondjuk: én ismerem ezt az ígéretet, ismerem ezt a verset, ismerem ezt az igazságot, ez unalmas; akkor mire van szükségünk? Olyan, mintha fognék egyet a kövek közül, és aztán felemelem a követ és alatta ott a végtelen. Alatta ott az örökkévalóság. Mindegyik alatt. Istennek végtelen gondolata van róla. Végtelen mélysége van abban a témában. A Bibliának sem bírunk a végére érni.

Ha azt mondom ez unalmas, akkor valakinek meg kéne kérdezni tőlem a következőt: Valaha alánéztél a kőnek? Valaha megnézted-e a kegyelmet, hogy mi van alatta, mi van benne, mi a mélye, mi a tartalma? Ha valaha meguntad a megbocsájtást, belenéztél-e a mélyébe, hogy mit tett Jézus ezért? Mi van Isten szívében ezzel kapcsolatban? Mit jelent ez nekem? Mit jelent, amikor adom ezt? Mit jelent ez örökkön örökké. Soha nem fogok a végére érni.

Ha megunom ezt a dolgot, akkor lehet, hogy olyan vagyok, mint az ember, aki járkál az ígéretek, a versek között, de soha nem veszi a fáradságot, hogy felbillentse, hogy alánézzen, hogy megnézze, mi van benne, mi van alatta, mit gondol Isten róla mélyebben. Szánd rá az időt, hogy a mélyébe nézz! Áhítatos élet, a Bibliád, a bibliaiskola, egy közösség, egy bibliatanulmány, egy beszélgetésen kérdezni és válaszokat kapni…

Zsolt 145:4 Nemzedék nemzedéknek dicséri műveidet, s hirdeti hatalmasságodat.

Nincs más mód. Hogy fog továbbmenni a hitünk? Ha mi, ez a nemzedék, továbbadjuk a hitünket a következő nemzedéknek, akkor továbbmegy a hit. Ha nem, akkor nem megy tovább. Ezért van vasárnapi iskolánk, ezért van Kháriszunk. Ezért van tizenéves szolgálatunk. Ezért van a GGIS. Ezért csináljuk ezeket. Ugyanakkor szülők is vagyunk. Adjuk tovább a gyerekeinknek. Barátok vagyunk. Akik itt vagytok, a gyerekeink barátai vagytok. Vannak közülünk – Mariann, Tibi, Balázs… –, akik elmennek iskolákba, és szolgálnak ezzel. Miért? Mert meg kell lennie. Mert tovább kell adnunk a következő nemzedéknek.

Egyszer azt hallottam egy prédikátortól: a kereszténység mindig egy nemzedékre van a kihalástól. Hozzátenném, hogy Isten így akarta. Isten azt akarta, hogy így legyen. Legyen személyes felelősségünk, hogy továbbadjuk a hitet, hogy elmondjuk a bizonyságainkat a gyerekeinknek, a testvéreink gyerekeinek, hogy tanítsuk, hogy bátorítsuk őket, hogy Isten használjon minket ebben.

Emlékszem a fiunk nagyon kicsi volt még, és a feleségemmel beszélgettünk egy amerikai lelkésszel. Azt mondta nekünk:

–          5Móz 6:7-ben az Írás arról beszél, hogy tanítsd a gyerekeidet, tanítsd a te kicsinyeidet. Mikor kezditek?

–          Mikor érdemes? – kérdeztük.

–          Az én gyerekeim a kiságyukban voltak, még nem tudtak beszélni, de volt, hogy én ott ültem, és magamnak is, nekik is olvastam a Bibliámat. Mert tanítani akartam őket az elejétől fogva. – felelte.

Miért? Azért mert szükségük van rá. Mert nem fog megmaradni. Nem természeti dolog a következő nemzedéknek továbbadni ezt.

Zsolt 145:5 Fenségedről, fényes dicsőségedről és csodálatos dolgaidról elmélkedem.

Ahogy értem, azt mondja: Fenséged fényes dicsőségéről elmélkedem. A természeti ember, aki nem ismeri Jézust, azt kérdezi: „Minek a mijéről? A Fenség szót még értem, de a Fenség fényességes dicsősége? Mi ez? Nem túlzol kicsit? Nem túl sok ez? Nem ragozod túl ezt a dolgot?” Azt felelném erre: jogos a kérdésed. Én sem elmélkednék az Ő Fensége fényes dicsőségéről, én sem elmélkednék a hit csodálatos öröméről, én se elmélkednék Jézus mélységes és gyönyörű szeretetéről, ha valaki nem böködött volna annak idején: „Figyelj! Olvasd a Bibliádat. Fordulj az Igéhez. Menj szembe a kényelmeddel! Menj szembe a fáradtságoddal, menj szembe a démoni nyomással. Menj szembe a büszkeségeddel, menj szembe a passzivitásoddal.”

Volt egy pásztorom, akire hallgattam, és aki ezt mondta nekem: „Fordulj a Bibliádhoz. Mert különben ez nem fog megtörténni. Látni fogsz valamit Istenből, mint amikor a ködben kétszáz méterre mozog valami: vagy fa, vagy elefánt, vagy ház… Ki tudja, de valami ott van!” Ilyen lesz a kép Istenről. Ám nekem több kell. Nekem konkrétabb dolog kell. Viszont az Ige nélkül az nem lesz meg. Anélkül nem fogom megkapni ezt.

Ha nem lett volna a gyülekezet az életemben, hogy bátorítson ebben, akkor mi történt volna? A Bibliám az életemben lett volna, de valahol a polcon. Ott állt volna, és ott lett volna az életemben. Lehet, hogy ha nagy bajom van, akkor megtalálnám. Lehet! Talán akkor megtalálnám. Viszont az életem perifériáján maradt volna, és nem került volna be a szívembe, és nem került volna be az életem közepébe, és nem érteném, amit értek, és nem látnám, amit látok, és nem lenne a szeretetem, ami van. Az én esetemben mondhatom: nem lenne a családom, ami van, és nem lenne a gyülekezetem, ami van. Biztos vagyok benne! Szükségem van erre.

Ha nincs ez meg, akkor látok egy dolgot, de sosem látom a mélységét, akkor soha nem látok be a kő alá. És legyünk őszinték, amikor ezt a szót hallom: irgalom, és nincs mögötte mély elmélkedés, akkor egy idő után: „Irgalom? Ja, irgalom. Unalmas. Kegyelem? Ja, igen, kegyelem… Szeretet? Tudom… Mi van viszont az interneten?”

(Olvasd a Bibliádat! Ez jó szokás. Annak idején mindig vittem magammal a Bibliámat fiatal hívőként, mert arra gondoltam: „Ki tudja, hogy milyen helyzetbe kerülök? Lehet, valahol ott ragadok, és az utolsó három napomat úgy tölteném, hogy a Bibliám nincs a közelemben? Ne hülyéskedj!”)

Zsolt 145:6 Rettenetes hatalmadról beszélnek,…

Mindenki beszél erről: rettenetes a hatalma! „Hallottál a cunamiról? Hallottál a földrengésről? Hallottál a tornádóról Olaszországban? Ez az egész hatalmas! Rémisztő!” Az emberek rettegéssel beszélnek erről. Megrémiszti őket.

Zsolt 145:6 és én is hirdetem nagyságos dolgaidat.

Nem tudom, hogy látod-e a különbséget a két rész között? Az első részben az emberek beszélnek, rettegnek: Mi történik a világban? Értem. Úgy értem, a világunk túl nagy mindnyájunknak! Úgy értem, hogy ha van egy nagyobb napkitörés – és olyan messze van, hogy ember még nem volt olyan messze sosem –, akkor nyolc perc múlva gondjaink vannak a telekommunikációnkkal.

Úgy bírom, amikor előállnak ezek a bátor emberek: Mentsük meg a Földet! 🙂 Milyen valóságban élsz? Mit tudsz te tenni bármivel is? Mekkora vagy a valósághoz képest? Röhejesen kicsik vagyunk, és erőtlenek. Képtelenek vagyunk arra, hogy tegyünk valamit, de: „Mentsük meg a világot!” Hajrá! 🙂 Jó szórakozást! Nevetséges.

Értem azonban, engem is megrémiszt. Túl nagy a világ! Túl nagy a világ, persze! Az erők, amik mozognak körülöttünk, túl nagyok! Az ember szíve túl gonosz. A pokol túl rettenetes és túl mély. Engem is megrémisztene, de olvastam Ján 10:28-29-et, ahol Jézus azt mondta: „A kezemben vagy, a tenyeremben vagy, tartalak, senki nem ragadhat ki téged. Az Én Atyám kezében vagy, és senki nem ragadhat ki téged.” Tudod, mit találtam? Felemeltem ezt a követ, és megtaláltam, hogy mennyire szeret engem, és biztonságban vagyok. Ezért én nem rettegéssel, de hirdetem az Ő nagyságos dolgait.

Emlékszel? Jézus idejében beszéltek arról, hogy összedőlt egy torony, és hányan meghaltak? Az emberek mindig beszélnek erről. Mi is beszélünk valamiről, ami nagy, ami hatalmas, de mi rettegés nélkül. Azért, mert ezt a szabadságot találtam.

Zsolt 145:7 Nagy jóságodra emlékezve áradoznak, és örvendeznek igazságodnak.

Ez a jó hír! Nem vagyok egyedül. Vannak hívők rajtam kívül, akik ugyanerről beszélnek, akik megemlékeznek Isten nagy jóságáról, áradoznak és beszélnek Róla, és arról, hogy Jézus megmentett minket. Bekopogtatott a szívünk ajtaján, és igent mondtunk Neki. Azt mondtuk: Bízom Benned Jézus; és Ő nem utasított el, befogadott minket.

Zsolt 145:8 Irgalmas és könyörülő az ÚR, késedelmes a haragra, és nagy a kegyelme.

Róm 1:20 az egész világegyetemben látható az Ő hatalma. Valaki rendet rakott a világegyetemben. Vannak törvények, vannak szabályok, és azok működnek. Ki adta azt a törvényt? A Teremtő. Lehet, hogy nem tetszik neked ez, de ettől függetlenül, még igaz. Ez nyilvánvaló.

Viszont vannak dolgok, amik nem nyilvánvalóak, ha egyszerűen a teremtésre nézel. Ez az egyik ilyen: Irgalmas és könyörülő az ÚR, késedelmes a haragra, és nagy a kegyelme. Ezt úgy kell megtalálnom, amint imádok, amint olvasok, amint gondolkodom, amint forgatom ezt a szívemben, amint használom, amit Isten nekem adott: a logikámat, a tapasztalataimat, de leginkább a Szent Szellemet, Akit megkaptunk, amikor hittünk Jézusban.

Erre van szükségem, mert ha nem találom meg azokat a mélyebb dolgokat a kő alatt, akkor elveszítem az örömömet, a szabadságomat, a reményemet az életben. Ez az, amit Isten nem kíván nekünk, ezért mutatja meg Magát ilyen bőségesen. Ezért beszél nekünk annyi oldalon keresztül arról, hogy ki Ő, és kik vagyunk mi, és mire van szükségünk. Ezért beszél nekünk ilyen bővölködően, mert nem kívánja, hogy magunkra maradjunk. Mert erre van szükségünk.

Zsolt 145:9 Jó az ÚR mindenki iránt, és könyörülő szívű minden teremtményéhez.

Azt feleled erre: „Pásztor, most láttam egy természetfilmet, és az oroszlánok megették a gazellát. Nem úgy tűnt, mintha az Úr könyörülő lenne mindenki iránt!” Két gondolat ehhez. Az egyik az, hogy igen, a bűn jelen van a világunkban, itt a halál, itt a betegség. Ha Bibliában hívő keresztények vagyunk, akkor tudjuk, hogy miért. Nem minden úgy van, ahogy Isten megalkotta.

Ugyanakkor, hadd mondjam egy másik oldalát. Nem is tudjuk, hogy mennyi mindent tart vissza Isten most, hogy mennyi gonoszságot tart vissza most. 2Thess 2:7 azt olvassuk, hogy itt van a Szent Szellem, itt van a Gyülekezet, és a gonoszság vissza van fogva. A Szent Szellem jelenléte a hívőben olyan, mint egy gát, ami az áradatot megállítja, és nem mehet tovább, de szeretne továbbmenni. Olvass a Jelenések könyvében a nagy nyomorúság idejéről, és megtudod, hogy milyen lesz, amikor Isten leveszi az Ő védő, óvó kezét az egészről. Iszonyú lesz! Szörnyű lesz, ami történni fog. Ő védi, Ő összetartja, Ő az, Aki miatt működik, ami működik.

Vannak gyógyulások is, vannak csodák is, és van az Ő jelenléte. Van, hogy felkavarodunk, van, hogy emberek kiszabadulnak szörnyű helyzetekből. Miért? Azért, mert Isten még mindig bele-belenyúl a dolgokba. Egy nap azonban az Ő óvó keze nem lesz itt, és az rettenetes nap lesz. Ez most nem az.

Az emberek azt mondják: Az élet pokol. Tévedsz! Az élet közel sincs hozzá. Még mindig ott van Isten védelme. Lehet, hogy sok rettenetes, nyomorúságos, szörnyűséges dolgon átmentél, nem vonunk vállat rá, nem mondjuk: „Ugyan! Mi az?”; mert biztosan szörnyű volt; de el se tudod képzelni, milyen lenne, ha Isten nem lenne jelen ebben a világban még mindig.

Zsolt 145:10 Dicsér téged, URam, minden teremtményed, …

Ez az, amikor az énekesmadár énekel, és dallam van benne; vagy egy virág szép; vagy egy galaxis fenséges; vagy egy mikromotor a sejt belsejében mérnöki precizitással működik; akkor ez dicséri az Urat.

Zsolt 145:10 … és kegyeseid áldanak téged.

Ezek vagyunk mi. Nekünk több lett adva. Nekünk mélyebb a dolgunk. Nekünk nagyobb a részünk. Ez konkrétabb, ez személyesebb, ez valósabb. Az énekesmadarak is dicsérik Istent, de – hála Istennek – mi ennél többet kaptunk, mi mélyebbet tehetünk. A mi életünk nem egy darab trilláról szól, amit minden nap ismételgethetünk több százszor.

Ahol azelőtt voltam (másik vallásban), ott voltak mantrák, amiket ismételgetni kellett agyatlanul, folyamatosan. Ennél mi többet kaptunk. Hála Istennek! Zsolt 138:1-2 azt olvassuk: a Te Igédet fölé magasztaltad minden Nevednek. Mondom azt, hogy Jézus, de mondom azt is, hogy ki Ő, mi Ő nekem, és hogyan ismerem Őt, és dicsérem Őt ezzel a szívemben.

Zsolt 145:11 Országod dicsőségéről szólnak, és hatalmadról beszélnek,

Királyság! Mi arról beszélünk, a királyságról. Hol van a királyság? Hol van Isten országa most? A szívünkben. Mert újjászült minket Isten, Ezék 36:26 új szívet adott nekünk. Azt mondjuk: „Új szívem van! Nézd az Ő királyságát!” „Hol?” „Itt a szívemben!” – és a gyülekezetben valamennyire kifejeződik ez. Nem vagyunk tökéletesek, de kifejeződik ez. Nézd meg a szeretetet a szívünkben, közöttünk. Nézd meg a Szent Szellem örömét az életünkben egy lehetetlen helyzetben.

Egy asszony a gyülekezetünkben rettenetes migrénnel küzdött, és azt kérdeztem: „Hogy vagy ezzel? Mi van veled?” Azt felelte: „Tudod mit? Isten annyit tanít nekem ezen keresztül! Olyan hálás vagyok Neki, hogy így tanít engem.” „Mi van?! Te jó ég! Micsoda hit! Micsoda szeretet! Öröm a lehetetlen helyzetben!” Miért? A Szent Szellem miatt van öröm a lehetetlen helyzetben. Azt mondjuk: Nézd az Ő királyságát! Ez csak kicsi kép, és egy nap világos lesz. Ma még nem az, de ma itt ki van fejezve.

Zsolt 145:12 hogy tudtul adják hatalmát az emberek fiainak, és országának fényes dicsőségét.

Szeretnénk, ha mindenki ismerné az Ő országát. Szeretnénk, ha mindenki tudná, hogy milyen ez az öröm, milyen ez a vidámság, milyen ez a szeretet, milyen ez a türelem, milyen ez a kedvesség, milyen ez a szelídség, milyen ez a megbocsájtás… milyen ez az egész. Szeretnénk, ha mindenki megismerné, és nem csak a kövek neveit tanulná meg, hanem föl is emelnék azt a követ, és többet találnának, valamit, ami mélyebb, és megismernék az Ő királyságát. (Érted ezt a képet, amit ismételgetek? Remélem. :-))

Mit olvasunk itt? Először (1) beszélek Istennek erről. Dicsérem Őt azzal, amit elmondott nekem. Aztán (2) továbbadom ezt a következő nemzedéknek, a gyülekezetben szolgálok ezzel, elmondom a bizonyságomat, elmondom, mi történt a gyülekezet indulásakor, mi történt húsz évvel ezelőtt. P. Jukka elmondja nekünk, mi történt negyven évvel ezelőtt Magyarországon. Elmondják nekünk, szükségünk van erre.

Istennek (1), aztán a gyülekezeten belül (2), aztán (3) elmondom kifelé. Hirdetem másoknak, elmondom, hogy mi a helyzet. Beszélek nekik Nóéról. A filmipar beszél Nóéról. Ha jól értem, fog jönni egy film róla. Előre izgulok, mert tudom, hogy az a színész, aki játsza Nóét, az vonzóbb lesz, mint én. Nyilván. 🙂 Úgyhogy, amikor legközelebb majd beszélgetek valakivel Nóéról, akkor neki az a sármos színész fog beugrani, és őrá fog gondolni, és erre fog figyelni, és nem rám. A filmipar beszélhet Nóéról, de mi beszélünk igazán róla. Ne elégedjünk meg azzal, amit ők mondanak róla!

Ahogy belegondolok, beszélünk Mózesről az embereknek, és a rabbik is beszélnek Mózesről az embereknek, és a rabbik sokat gondolkodnak ezen. Ám igazán az újszövetségi gyülekezetben beszélünk Mózesről. Mert mi vagyunk, akik hallgattunk a Prófétára, Akit ő megígért nekünk, Jézusra. Beszélünk Izraelről. A hírek is beszélnek Izraelről, a politika is beszél Izraelről, de mi beszélünk igazán Izraelről, mert mi olvassuk az Írást. Nem vagyunk büszkék, de ez az igazság, és ez az, amit követünk. Nem mond ellen a valóságnak. Sőt!

Zsolt 145:13 Országod örökre fennálló ország, és uralkodásod nemzedékről nemzedékre tart.

Ez Mát 6:13. Az embereknek ez a nagy vágya: stabilitás, szilárdság, biztonság. Beszélnek a fenntartható növekedésről: valami, ami állandó, valami, amivel előre megyünk. Ez az emberek vágya, csak rossz helyen keressük.  A politikában keressük, vagy egy királytól reméljük, vagy egy baráttól reméljük, vagy egy intézménytől reméljük az állandóságot, vagy a tudománytól reméljük az állandóságot, az ember jóságától, vagy a katonai hatalomtól. Nem ott van az állandóság!

Az Ő országa áll örökké. Isten országa az, ami állandó. Másutt nem fogod megtalálni az állandóságot. „A tudomány!” A tudomány egyfolytában dobálja ki a régi elméleteket, és újakat gyárt. Nincs semmi baj a tudománnyal, de értened kell, hogy nincs állandóság. „A filozófia!” Ne röhögtess! „Az oktatás!” Hagyjuk, ne is beszéljünk arról. Az Ő országa állandó. Nincs más!

Zsolt 145:14 Az ÚR támogat minden elesettet, és fölegyenesít minden meggörnyedtet.

Miért olvashatjuk ezt? Amikor elestem, akkor az Úr az, Aki fölemel engem. Az egyik dolog a következő. Vegyük Jónást. Elég mélyre bukott. Elég mélyre bukott alá, valamilyen halban volt. Mit csinált ott? Fölfelé, az Úrhoz nézett. Amikor Őt imádom, mindegy, hogy milyen vacak állapotban vagyok, akkor Ő fölemel engem. Azzal föl vagyok emelve. A fejem nem lefelé csüng, hanem fölfelé nézek.

Aztán van, hogy csodát tesz, és kiemel engem a bajomból. Láttuk ezt megtörténni lehetetlen helyzetekben. Aztán még egy. Péld 24:16 hétszer elesik az igaz, de felkel újra. Ez is része a képletnek, hogy Isten erőt ad nekem, és azt mondja: „Még mindig szeretlek. Még mindig visszavárlak. Gyere haza! Te vagy a tékozló fiú, gyere haza, várlak szeretettel.” Ő helyreállít bennünket.

Zsolt 145:15-16 Mindenki szeme rád figyel, és te idejében megadod eledelüket. Kinyitod tenyeredet, és ingyen megelégítesz minden élőt.

Ezt Ő teszi. Egy büszke ember azt feleli erre: „Miről beszélsz nekem? Minden, amim van, azért én dolgoztam meg. Minden, amim van azt én érdemeltem meg. Mindent, amim van, azt én szedtem össze. Azt én védtem meg. Én lökdöstem el magam mellől azokat, akik veszélyesek voltak. Azt én csináltam.”

Azt felelném először is, Jak 1:17 Istentől jön minden jó ajándék. Csak nézz körül a világunkban. Mutathatok neked emberek milliárdjait, akik keményen dolgoznak, keményebben, mint te, embertelenebb körülmények között, mint te, és mégse kapnak érte semmit. Semmit! Egy krumplit egy nap, vagy még annyit se. Úgyhogy, ne legyél olyan nagyra a te érdemeddel és a te munkáddal. Az, hogy van bármid, az kegyelemből van, nem más miatt.

Zsolt 145:17 Igaz az ÚR minden útjában, és minden dolgában kegyelmes.

Ez még egy olyan dolog, amit nem látok, ha nem elmélkedem. A világunk tele van vádakkal, bátor ateistákkal, akik azt mondják: Isten?!… – és mondják a magukét. Egészen addig, amíg egy nap szembe nem kerülnek Vele, akkor már valószínűleg nem beszélnek annyit, de addig nagy a szájuk. Hogyan állok meg ezzel szemben? Úgy, hogy ez ott van a szívemben, úgy, hogy elmélkedem.

Ez az utolsó három vers azt mondja, hogy Ő közel van hozzánk, hogy Ő megadja a vágyainkat, és hogy Ő megőriz bennünket. Közel van hozzánk, ha Őt keressük. Közel van hozzánk, ha tiszteljük Őt. Közel van hozzánk, ha halljuk Őt, ha figyelünk Őrá. Körülnézel a világban, hallod a híreket: „Hol van Isten, amikor ez történik? Hol van Isten, amikor ezt csinálják? Hol van most Isten?”

Azt mondják még, hogy vallásháború van, a keresztények és a muzulmánok ölik egymást, vagy a protestánsok és a katolikusok ölik egymást. Az igazság viszont az, hogy ez csak politika, rálőcsölik Isten nevét, de semmi köze nincs ehhez. Annyi hazugságot lehet hallani! Annyi vádat lehet hallani! Megpróbálhatsz mindegyikre adni egy jó választ külön-külön, és elveszel ebben.

Vagy: a szívedben ott lehet ez a 145. zsoltár, ez a dicséret, ez a keresés, a köveknek ez a felforgatása, ez a fajta imádat, ez a fajta tanulás, ez a fajta növekedés az igazságban. Ha ez megvan, akkor van egy gát, ami visszatartja az Ellenség munkáját az életünkben. Ámen.

Mennyei Atyánk! Hálásak vagyunk Neked azért, hogy adtad nekünk az Igét, hogy meghatározást adtál nekünk. Nem csak valamit, ami csak ködös, hanem valamit, ami nyilvánvaló, ami nagyon világos, egyértelmű, valamit a Te szívedből. Kérünk Téged, hogy vezess minket ebben! Vezess minket tovább ebben, a Te drága Igédben, a Bibliában.

Segíts megtalálnunk Uram, a Te jellemedet, a Te természetedet, a Te szeretetedet, a Szellemednek az útját minden egyes Igevers alatt, minden egyes kő alatt, minden ígéret alatt, minden igazság alatt, minden bizonyság alatt, minden üzenet alatt! Segíts Urunk továbbmenni. Köszönjük, Istenünk! Köszönjük Neked!

Ámen.

Kategória: Egyéb