P. Graham
Bibliaiskolás tanárként állok itt, és nagy megtiszteltetés a bibliaiskoláról beszélni, ahogy Jézus Krisztus személyére és munkájára gondolunk, hogy miért jött el ide. A Biblia azt mondja, hogy azért jött, hogy megkeresse, és megmentse azt, ami elveszett. Azt mondta: felépítem az Én egyházamat. Ő volt a leöletett Bárány, Őt feszítették keresztre, és meghalt minden ember bűnéért.
Az utolsó szavai, amelyeket a tanítványainak, a gyülekezetnek mondott, ezek voltak: Menjetek el széles e világra, és tegyetek tanítványokká minden népeket! Ezek voltak az utolsó szavai „Menjetek! Evangelizáljatok, és hirdessétek a jó hírt. Tanítsátok meg az embereket. Tegyétek őket tanítványokká!” Mi egy tanítvány? Olyan ember, aki megtanulta, hogy mit jelent Istennel járni, hit által élni, kegyelem és irgalom által élni, és örök céllal élni.
Tehát a gyülekezet célja egészen szorosan összefonódik Krisztus céljával: evangelizáljunk, és tegyük tanítványokká az embereket. Ezért a szolgálatunkban, bármelyik országban is plántáljunk gyülekezetet, mindig rögtön ezzel együtt elkezdjük a bibliaiskolás órákat is. Nagyon szép nap ez számunkra, mert ránézünk a végzős diákokra, és látjuk, hogy a nagy küldetés így beteljesült, hogy tanítványokká tétettek.
Ők olyan emberek, akiknek az életét szabaddá tette Isten kegyelme. Megváltoztatta őket Krisztus személye. Az évek során több száz tanítványt láttunk, ahogy végigsétáltak a széksorok között. Nagyon hálásak vagyunk azért, hogy olyan szolgálatban lehetünk, ami bibliai mintára épül, ahol van egy helyi gyülekezetünk, egy bibliaiskolánk. Ez a kettő annyira szorosan összetartozik, és nagyon fontos.
Ez a reményünk és ez az imánk, hogy még több száz diákot lássunk, akik itt végigjönnek, akiknek az élete megváltozott az evangélium által. Nagyon hálásak vagyunk, hogy a szolgálat részei lehetünk, hogy tagjai lehetünk ennek a gyülekezetnek és ennek a bibliaiskolának, és részt vállalhattunk ezeknek a tanítványoknak az életében. Ámen.
P. Barry
Nagy kiváltság itt lenni! Barátok, adminisztrátorok, szülők és diákok! Szeretettel üdvözlök mindenkit a KETA 2014-es diplomaosztóján. Általában olyankor kerül sor ballagásra, diplomaosztóra, amikor befejezünk valamit. Általában, de a bibliaiskola esetében ez a kezdete valaminek. Úgyhogy most Isten hozott benneteket ebben az iskolában!
Pál apostol nagyon találóan elmondja, hogy milyen lesz az az iskola, amit most kezdtek el. Néhány percre szeretnék ebbe belemenni, hogy hogyan is néz ki ez az iskola bibliaiskolás végzősként. Olyan dolgokat tartalmaz, minthogy felismerjük, hogy szolgálatot kaptunk, hogy hozzá vagyunk kötve a Szent Szellemhez, felismerjük azt, hogy az életünk nem a sajátunk, aztán azt, hogy befejezzük a futásunkat, hogy megharcoljuk a jó harcot, aminek az eredménye az, hogy Isten kegyelmének a bizonyítékai vagyunk.
Próbálok nem túl érzelmes lenni. Aztán majd meglátjuk hogyan sikerül. Általában nem sírok. Kivéve, amikor a kedvenc baseball csapatom megnyerte a világbajnokságot. 🙂
ApCsel 20:22-24 Most azért a Szellemtől kényszerítve megyek Jeruzsálembe, és nem tudom, hogy ott mi vár rám. Csak azt tudom, hogy a Szent Szellem városonként bizonyságot tesz, hogy bilincsek és szorongattatások várnak rám. De semmivel sem gondolok, még az életem sem drága nekem, csak hogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról.
1) Tehát az első pont az, hogy Isten ránk bízott egy szolgálatot. Van néhány téves elképzelés ezzel kapcsolatban: „Ez csupán lelkipásztoroknak, misszionáriusoknak, és egyéb nagyon elkötelezett keresztényeknek szól. Azért jártunk bibliaiskolába, hogy remek alapot kapjunk, de különleges használatát nem tervezem ennek a bibliaiskolás tanulmánynak. Azért tanulmányoztuk a Bibliát, hogy megtudjuk, hogyan szolgálhatjuk Istent a szabadidőnkben, amikor van. Amikor éppen nem vagyunk elfoglaltak, és nincs más dolgunk.”
Na, most nézzünk néhány igaz kijelentést ezzel kapcsolatban. Nem mindegyikőtöket a pulpitusnál lévő szolgálatra hívott el Isten. Sajnálom, lányok! 🙂 Nem mindenkinek lesz a prédikáció a szolgálata, de mindenkit elhívott Isten arra, hogy a prédikáció része legyen a szolgálatának. Mindannyinknak szüksége van erre a pulpitusra, erre a prédikációra. Nagyon sokat beszéltünk a sóról. Mi van a sóval, ha elveszti az ízét? (Ezt majd később megbeszéljük.)
1Kor 12:7 A Szellem megnyilvánulását mindenki azért kapja, hogy használjon vele.
A Biblia itt arról beszél, hogy ki kapta meg a Szellem kijelentését. Nem csak egy kiválasztott kevés, nagyon elkötelezett keresztény, hanem minden ember megkapta, hogy hasznára legyen.
Ef 4:7 Mindegyikünk pedig a Krisztus ajándékának mértéke szerint részesült a kegyelemben.
Mindenki megkapta, hogy mindenkinek a hasznára váljon. Mindenegyes ember megkapta Isten kegyelmét Krisztus ajándékának a mértéke szerint. Mindenki. Mindenegyes ember.
1Pét 4:10 Mindenki amilyen kegyelmi ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai.
Ef 4:16 Belőle van összerakva és egybeszerkesztve az egész test, egymást támogató minden ízével, és minden egyes tag a maga mértéke szerinti munkássággal gondoskodik a test növekedéséről, hogy felépüljön szeretetben.
Tehát, ahogy visszagondolunk ezekre az évekre, néhány dologra mindenképpen szeretnék emlékezni. Amikor éppen kételkedünk abban, hogy mit is csinálunk ebben a világban, akkor tudnunk kell azt, hogy kaptunk egy szolgálatot.
2) A második, hogy a Szellem kényszerít bennünket. Csak úgy, ahogy Pált is kényszerítette. Ez azt jelenti, hogy Hozzá vagyunk kapcsolva, Hozzá vagyunk kötve. Van egy kis vita azzal kapcsolatban, hogy Pál itt vajon azt mondja, hogy kényszeríti őt a Szent Szellem, vagy azt mondja-e, hogy a saját emberi szelleme kényszeríti?
Mivel mi itt bibliaiskola vagyunk, és helyesen hasogatjuk az igazság Igéjét, szeretném elmondani, hogy igazából nem érdekel, hogy melyikről van szó. 🙂 Azt tudom, hogy Pál akár a kötelesség miatt volt hozzákötve a Szent Szellemhez, mint egy rabszolga, akár az volt a helyzet, hogy ő úgy döntött, hogy Isten fantasztikus elhívása miatt az emberi szellemében köti magát a Szent Szellemhez, Róm 8:14 akiket az Isten Szelleme vezet, ők Isten fiai.
Van szolgálatunk. Ezt a szolgálatot Isten Szellemétől kaptuk Krisztus Testének felépítésére. Isten kegyelme hívott el bennünket,
2Tim 1:9 aki megmentett minket és elhívott szent hívással;…
Milyen fajta hívással? Szent hívással. Nem „ó, majd ha lesz egy kis szabadidőm, akkor járok az Úrral” fajta hívással hívott el, hanem szent hívással.
2Tim 1:9 … nem a mi cselekedeteink szerint, hanem az ő saját végzése és kegyelme szerint, amelyet örök időknek előtte adott nekünk Krisztus Jézusban.
Azt hiszem, Istentől van elhívásunk. Ami már akkor megvolt, mielőtt ez a világ meglett. Ez az elhívás a kegyelemre szól. Mi az indíttatásunk? – feltehetjük ezt a kérdést.
2Kor 5:14 A Krisztus szeretete szorongat minket, mert úgy gondoljuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindazok meghaltak,
Krisztus szeretete szorongat bennünket, mert így ítélünk. Halottak voltunk, de Egy meghalt mindnyájunkért, és az Ő irgalma őriz meg bennünket, JSir 3:22-23. Az Úr irgalma, hogy még nincsen végünk. Mert az Ő irgalma minden reggel megújul. Tudjátok, hogy szentként mennyire felszerelt titeket Isten? Mindenegyes reggel az Úr irgalma vadonatúj. Szentként az Ő kegyelmével szerel fel bennünket. A szeretetével indít, motivál, és az irgalmával megőriz, megtart.
3) Az életünk nem a sajátunk. Áron vétettünk meg.
1Kor 15:19-20 Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Ámde Krisztus az elaludtak zsengéjeként feltámadt a halottak közül.
1Ján 3:2 Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk őhozzá, és meg fogjuk őt látni, amint van.
Olyanok leszünk, mint Ő. Gondolj csak bele ebbe egy pillanatra! Nem az az ember vagyok, aki szombat reggel fáradtan ébred, hanem olyan ember vagyok, aki felismeri, hogy célom, végzetem van. Isten felszerelt, indított, és megőriz. Isten megőriz. Ez pedig lehetővé teszi számunkra, hogy a következőt tegyük:
4) Képesek vagyunk befejezni a futásunkat. Amikor elkezdtük a bibliaiskolát, azért kezdtük, hogy megtudjuk, hogyan kell befejezni. Lehet, hogy amikor elkezdted a bibliaiskolát, arra gondoltál, azért kezded el, hogy a bibliaiskolát fejezd be. Ez része a dolognak, de most, hogy Isten felszerelt téged, most, túl vagy ezen a néhány rövid éven. Nagy áldást jelent számomra, hogy befejeztétek a bibliaiskolát.
Képzeljétek el, hogy milyen könnyen félre lehetett volna rúgni, és azt mondani: „Á, ez nem fontos. Valamit már kaptam belőle, ez szép és jó, a hétvégi szolgálatomra éppen elég felszereltséget nyújt.” El tudjuk-e képzelni, hogy Pál apostol, Timóteus, Apollós, Barnabás, ahogy szolgálnak az Úrnak, az Úr elhívja őket, csatába mennek, egy elég nehéz hétvége áll mögöttük, majdnem megint halálra kövezték őket, és azt mondják: „Hát? Húzós hétvége volt. Menjünk, igyunk valami hideget. Még van néhány óránk, míg újrakezdjük. Talán még kártyázhatunk is egyet.” – és elmennek a helyi kocsmába.
Ilyen az életük? „Hát igen! A meggyőződéseink addig élnek, amíg munkában vagyunk.” Ám ez az életük. Amikor az ember megkapargatja a felszínt, ugyanazt találja lejjebb is. Amikor az ember lejjebb ás, ugyanazt találja. A Könyv emberei vagyunk mindnyájan. Elhívott bennünket Isten. Célunk van. Ez mélyen meggyökerezett a szívünkben. Mi is – úgy, ahogy Pál apostol – be akarjuk fejezni a futásunkat.
2Tim 4:7-8 Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam. Végezetül eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon, de nemcsak nekem, hanem mindazoknak, akik vágyva várják az ő megjelenését.
Diákok! Szeretnétek ennek részesei lenni? Már részesei vagytok. Ti vagytok azok, akik szeretitek az Úr megjelenését. Tudjátok, hogy ezt honnan tudom? Mert a fontossági sorrendben előre tettétek ezt a dolgot. Elhagytátok azokat a dolgokat, amik ellenetek jöttek, és arra kényszerítettek volna, hogy feladjátok a dolgot. Kíváncsi lennék, hogy közületek hányan hallottátok azt a kicsi kis hangocskát: „Fel kéne adni! Abba kéne hagyni!” Valaha előfordult ez? Azt gondolom, hogy ezt mindannyian hallottuk.
Megharcolni a hit nemes harcát! Nem test és vér ellen tusakodunk, hanem versenyben vagyunk. Olyan ez, mint egy atlétika verseny, de egy picit másfajta. Igazából ez nemes harc, jó harc. Tudod, hogy a görögben ez mit jelent? Azt jelenti, hogy jó, szép, kiváló, gyönyörű, izzadság nélküli. Kiválasztottat jelent, olyat, ami mindenek felett való. Érdekes, hogy az Úr így beszél a harcunkról. Azt mondja, hogy ez kiváló.
Nem azt mondja, hogy nem fogsz harcolni. Nem mondja, hogy nem lesznek majd akadályok. Azt mondja: Igen, harcolni fogsz, és gyönyörű harc lesz. „Ez hogyan lehetséges, Uram?” „Úgy, hogy felszereltelek téged, és a harc közepette, amikor kicsit megkapargatják a felszínedet, amikor kicsit behorpadt a páncélzat, akkor mi fog meglátszani? Mit gondolsz? Én!” Krisztus. Ő fog látszani.
Ama nemes harcot megharcoltam, és a futásomat befejeztem. – mondja Pál apostol. Elvégeztem – teleó – ez az a szó, amit a görög használ a tökéletességre. Mint az elvégeztetett, Ján 19:30. Ezért annyira nemes, annyira szép ez a harc.
Elolvastuk a Könyvet, tudjuk, hogy mi lesz a végén. Győzedelmesek vagyunk, mert Krisztusban vagyunk. Krisztus mibennünk a dicsőség reménysége. Végül is, emiatt képesek vagyunk Jézus Krisztus kegyelmének evangéliumáról bizonyságot tenni. Emberi lények vagyunk, akik átadták az életüket az Úrnak.
Amikor odaadtuk az életünket az Úrnak, lehet, úgy gondoltuk, hogy csak pár percre adjuk át a kulcsokat, de igazából odaadtuk az életünket, és a legmegbízhatóbb kezekbe helyeztük, a vérfoltos kezekbe. Azok a kezek, amik messze hűségesek voltak mindazon, amit elképzelhettünk volna.
A mi Bajnokunk a hitünk szerzője. Adósok voltunk, és nem tudtuk kifizetni az adósságot. A bűn rabszolgaságában éltünk, de Jézus kifizette az adósságunkat, és megvásárolt bennünket a vérével, ApCsel 20:28, hogy többé ne legyünk szolgái a bűnnek. Hanem most minek vagyunk a szolgái? Az igazság szolgáivá lettünk, Róm 6:6-18. Mostmár terhet viselünk az igazságért. Micsoda teher ez! Micsoda hely, ahol kötelékben vagyunk Isten igazságában!
2Kor 3:3 mi vagyunk az Ő élő apostoli levelei, amit nem tintával írtak, hanem az élő Isten Szellemével. Nem kőtáblákra íratott, hanem a szívnek hústábláira. Az Úr megírta a levelét az életünkbe.
Diákok! Ti vagytok az Úr levelei. Azért vagyunk itt, hogy együtt ünnepeljünk veletek, hogy beléptetek az Ő iskolájába. Most egy iskolát elvégeztek, és egy másikba léptek be. Viszont nem félelemmel, aggodalommal és reszketéssel léptek a következő iskolába, hanem úgy, hogy már átitatott benneteket Isten kegyelme, felszerelt az Úr, indított az Ő szeretete, és megőriz az Ő végtelen irgalma, ami minden nap vadonatúj.
Végül a vers, ami ennek az egész hétnek a mottója volt:
Mát 5:13 Ti vagytok a föld sója; ha pedig a só ízét veszti, ugyan mivel sózzák meg? Nem jó azután semmire, csak arra, hogy kidobják és eltapossák az emberek.
Isten kegyelméből soha nem kell megízetlenülnünk. Minden reggel, amikor felébredünk, akkor leellenőrizhetjük: „Még mindig sós! Isten kegyelme nem fogyott ki, amíg aludtam. Az Ő irgalma még mindig vadonatúj, és az Ő szeretete rendelkezésemre áll, hogy szerethessek másokat. Nem kell újratöltenem magam. Nem kell feltalálnom magam Krisztusban újra és újra. Hanem minden reggel, amikor felébredek, akkor bátran jöhetek a kegyelem trónjához, és fürdőzhetek Isten jelenlétében.”
Sósak vagyunk, és sósak leszünk az emberek számára, és meg fogjuk őrizni az evangéliumot. Ahogy az életünket átadjuk Istennek, ez másokat is az Úrhoz fog vonzani, mert Őt magasztaljuk fel az életünkben.
Tehát, szeretném azt mondani nektek: maradjatok sósak! Tudod, hogy ez hogyan lehetséges? Csak folytassátok, járjatok tovább Istennel. Csodálatos emberei vagytok Istennek. Annyira nagy áldás, nagy szerencse számunkra, hogy figyelhettük az életeteket. Továbbra is figyelni fogunk nagy örömmel, építéssel és nagy bátorítással, nagy szeretettel. Fantasztikus osztály vagytok. Nagyon szeretünk benneteket!
Még néhány zárógondolatot szeretnék elmondani. Talán sokan tudjátok, tízedik éve vagyok a bibliaiskola igazgatója Magyarországon. Ez most nagy hirtelenséggel véget ér. Azt hiszem, hogy kilenc és fél évvel ezelőtt felkértek, hogy ideiglenesen legyek a bibliaiskola igazgatója. Kilenc és fél után végül most valaki levált engem. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem ez volt életem legnagyszerűbb kilenc és fél éve.
A feleségem és a lányom nevében is szólok, amikor azt mondom, hogy nagyon-nagyon élveztük az életünket itt Magyarországon. Csak az örökkévalóság fogja leleplezni, hogy mit is jelentett ez számunkra családként. Ez a bibliaiskola, ez a szolgálat, ez a gyülekezet, a Krisztus Teste hihetetlen fontos része volt az életünknek az elmúlt tíz évben. Tényleg mindenekfölött áldottak vagyunk, hogy Isten erre a helyre hívott el bennünket. Tényleg annyi mindent szeretnénk elmondani, de ez most nem lehetséges! Úgyhogy kérlek, higgyetek nekem, amikor azt mondom, hogy nagyon köszönöm.
Köszönöm, P. Kende és Adél. Köszönöm az életeteket, a barátságotokat, az Isten szerint való vezetőségeteket, ami az életünk legcsodálatosabb tíz évét ajándékozta nekünk, hogy alattatok és veletek együtt szolgálhattunk. Köszönöm a tanároknak! Nem is tudjátok, hogy mennyire fantasztikus volt, hogy érett hívőkkel dolgozhattam együtt. Köszönöm a feleségeiteknek, hogy engedik, hogy ezt csináljátok. Kérlek titeket, ne hagyjátok abba, hadd csinálják tovább!
Az összes diáknak köszönöm, aki itt volt. Főleg az idei végzős osztálynak, és az összes végzősnek, akik az elmúlt tíz év során diplomáztak. Sokat tanítottatok bennünket. Tudom, hogy ennek fordítva kéne lennie, de nagyon sok úton-módon tanítottatok bennünket. Köszönöm a családjaitoknak, és a Krisztus Testének. Csodálatosak voltatok. Segítettetek abban, hogy azok lehessünk, akik vagyunk Krisztusban. Legesleginkább hálás vagyok és köszönöm az Úr Jézusnak, hogy Magyarországra hívott el bennünket. Micsoda kiváltság!
Ahogy továbbhalad a bibliaiskola, van egy eszközünk (méretes fakanál :-)), amit azért használtunk, hogy minden rendben legyen. Ez a titok. Ezért van ilyen jó magaviseletű osztályunk. Otthon, a családban is használtam. Gyakoroltam. Szedtem vele az ételt. 🙂 Szeretném ezt továbbadni a következő igazgatónak. Nem tudok neki sokat hagyni. Mindenképpen megduplázzuk a fizetését. 🙂 Dupla annyit fog keresni, mint én.
Áldás számomra, hogy ezt az eszközt nem akárkinek adom tovább. Nem úgy csináljuk, mint a menyasszonyi csokorral szokás az esküvő után, hogy csukott szemmel hátradobom, és aki kapja, az lesz a következő igazgató. Hanem imádkoztunk, könyörögtünk Istennek, és Isten egy csodálatos helyettesítőt adott. Egy év múlva már azt fogjátok kérdezni: Ki is volt az előző igazgató? Lehet, hogy nem is lesz egy év, csak pár nap. Szeretném az eszközt továbbadni a következő fantasztikus bibliaiskolás igazgatónak, P. Duló Attilának.
Végzősök! Szeretnék hozzátok szólni még egy percet. P. Kende megkért, hogy én mondjam el az intést számotokra.
Az élet nem sprint, hanem maraton. Ha elbuksz, akkor kelj fel! Még mindig versenyben vagy. A pillanatnak élni, ez csak akkor működik, ha az örökkévalóban létező pillanatnak élsz. Végül azt szeretném mondani, hogy bármit is ad az élet, bármi legyen is az, ha emiatt elhagynánk az elhívásunkat, hogyha emiatt elhagynánk a célunkat, ha elveszítenénk miatta a sós ízünket, akkor nem éri meg egyáltalán. Valami nagyon-nagyon különlegeset kaptatok, az elhívásotokat Istentől. Teljes mértékben Isten dicsőségére azt várjuk tőletek, hogy ezt használjátok életetek hátralévő hatvanhárom esztendejére. Jézus nevében, ámen.