Keserűségből áldás & Hova építsük a falakat, és hova ne?

2014 szeptember 7. vasárnap  10:30

P. Bartha Attila: Keserűségből áldás

Ján 10:10 A tolvaj nem másért jön, hanem hogy lopjon, öljön és pusztítson, én azért jöttem, hogy életük legyen, és bővölködjenek.

A vers elején azt mondja: A tolvaj nem másért jön, hanem hogy lopjon, öljön és pusztítson. Ján 8:44 Sátán a hazugság atyja. Bármit mond, az hazugságra alapszik. Ha megnézzük a Bibliában, vagy akár a körülöttünk lévők életében, azt látjuk, hogy az emberek, akik Sátánnak hittek, azok igazából végül mind kiégtek, mind csalódtak. A világ ígéretet ad nekik, de igazából soha nem kapják meg azt, amire vágynak.

2Sám 13-ban Dávidnak az egyik fia, Ammon teljesen beleszeret az egyik féltestvérébe, nem tud magával mit kezdeni. Miután megkapja a lányt, azt mondja, hogy az a szeretet, ami előtte volt felé, az gyűlöletté vált. Ezt látjuk Júdásnál is. Miután elárulta Jézust, megkapta azt, amit szeretett volna? Egy értelemben igen, ott volt a pénz, de aztán felakasztotta magát.

Amikor a világ használja az embert, akkor az teljesen felemészti őt. Úgyhogy, ne higgy el semmilyen ígéretet, ami mást mondana. Egyedül Jézusra van szükséged. Ő az, Akit keresel, a többi dolog csak felemészti az életedet.

2Móz 3-ban, amikor Isten megjelent Mózesnek az égő csipkebokorban, a csipkebokor nem emésztődött meg. Amikor Isten meg szeretne jelenni valaki más számára a te életeden keresztül, azaz szeretne téged használni egy másik ember életében, akkor a te életed nem fog megemésztődni. Az megmarad. Sőt Ján 7:37-38-ban azt mondja, hogy élő vizek folyamai fognak ömleni belőled. Ami nemcsak hogy nem fáraszt ki téged, hanem még életet is ad neked. Ez annyira rendkívüli, rejtély egy értelemben!

Jézus azt mondta Ján 6:63-ban: az Én beszédem élet és Szellem, Amely megelevenít. Ő érettségre szeretne nevelni minket.

Zsolt 119:67 Mielőtt megaláztatás ért, tévelyegtem, most azonban figyelek szavadra.

A megaláztatás lehet nyomorúság, lehet nehézség. „Mielőtt belekerültem volna egy nehézségbe, azelőtt más úton jártam, mint Isten útja.” – mondja.

Zsolt 119:71 Jó nekem, hogy megaláztál – ua. mint előbb – azért, hogy megtanuljam rendelkezéseidet.

Zsolt 119:75 Tudom, URam, hogy igazak az ítéleteid, és igazságosan aláztál meg engem.

Az angol fordításban is úgy mondja: a Te hűségedben aláztál meg. Isten néha megenged olyan dolgokat, amiket nem értünk, vagy nehezek. Viszont nem az életedet szeretné felemészteni ezzel, hanem ezen keresztül is életet szeretne neked adni.

Zsolt 119:92 Ha nem törvényed lett volna gyönyörűségem, már elvesztem volna nyomorúságomban.

Isten Igéje a mi életünkben életet ad. Afelől nem tudsz döntést hozni, hogy milyen körülményeid legyenek, illetve eléggé korlátozottan teheted, viszont afelől tudsz döntést hozni, hogy miben gyönyörködsz. „Ha nem törvényed lett volna gyönyörűségem, már elvesztem volna nyomorúságomban.” Isten az Ő hűségében enged meg dolgokat azért, hogy az később az áldásunkká váljon. Csak emlékezz, Dán 3-ban Jézus ott volt a kemencében a három fiúval úgy, hogy nem emésztődtek meg. Jézus a nehézségben ott van a hívővel, és nem lesz a hívőnek bántódása.

Ézs 38:17 Íme, áldásul volt nekem a nagy keserűség, és te szereteteddel kivontad lelkemet a pusztulás verméből, és hátad mögé vetetted minden bűnömet!

P. Kende az előző üzenetben Isten vezetéséről beszélt (2014.09.03. P. Kende: Ne akadj fenn – kövesd a tűzoszlopot!). Azt mondta, hogy van egy pont, ahol csak menj tovább. Idézett valakit, aki azt mondta: az áldás abból jött, hogy eldöntöttem, Isten útját szeretném járni, ami általában nehéznek tűnik eleinte. Én azt mondom, menj tovább. Mert ami most keserűségnek látszik, azt Isten áldássá formálja az életünkben. Azért, mert az Ő Igéje élő és ható, és Ő azért jött, hogy életet adjon nekünk. Ha a nehézségeinkben az Ő Igéje a gyönyörűségünk, akkor megtart minket, mert Ő Maga van velünk. Ámen.

 

P. Kende: Hova építsük a falakat, és hova ne?

Isten egy héttel ezelőtt adta ezt az üzenetet, de akkor meg voltam győződve, hogy csak hallanom kell az Igét. Ezért P. Zoli prédikált, és nagyon áldott volt.

Nehémiás könyve nagyszerű. Arról szól, hogy a zsidók felépítették újra Jeruzsálem falait.

Neh 1:4-5 Amikor meghallottam ezeket, napokon át ültem, sírtam és keseregtem, böjtöltem és imádkoztam a menny Istene előtt. Ezt mondtam: Kérlek, URam, mennynek Istene, nagy és rettenetes Isten, aki irgalmasan megtartod a szövetséget azokkal, akik téged szeretnek, és parancsolataidat megtartják!

Neh 1:7-8a Igen súlyosan vétkeztünk ellened, mert nem tartottuk meg a parancsolatokat, rendeléseket és törvényeket, amelyeket szolgádnak, Mózesnek parancsoltál. Ó, emlékezzél meg arról a beszédről, amelyet szolgádnak,

Neh 1:11 Kérlek, URam, füled legyen figyelmes szolgád könyörgésére és szolgáid könyörgésére, akik kedvüket lelik abban, hogy félik nevedet, és adj most, kérlek, jó előmenetelt szolgádnak, és engedd, hogy kegyelmet találjon ama férfi előtt. …

Nehémiásék építették a falat, de ki építette igazán a falat? – ez az első pont, a bevezető, az előszó. Hisszük, hogy Isten építette ezt a falat, Isten terve volt, és ők pedig Isten tervébe beálltak és munkálkodtak. Ettől leszünk mi izgatottak. Ez a reményünk és ezért imádkozunk az életünkben hívőkként. Nem csak aktívak akarunk lenni, hanem Isten akaratában akarunk aktívak lenni.

Vágyunk arra, hogy Isten építsen, és mi pedig eszközök legyünk az Ő kezében. Persze, vannak döntéseink, van akaratunk, de eszközök akarunk lenni az Ő kezében. Mert a 127. zsoltárban azt mondja: Ha az Úr nem építi a házat, akkor a munkások hiába dolgoznak. Ez olyasmi, ami a szívünkben van.

Amikor a gyerekeinkre nézünk, akkor áldások akarunk lenni a számukra. Amikor megházasodunk, akkor áldások akarunk lenni a házastársunk számára. Amikor a munkatársainkra nézünk, az az imánk, hogy áldottak legyenek az életünkön keresztül. Amint éljük az életünket, a szomszédjaink, a buszsofőr, az ellenőrök is áldottak legyenek rajtunk keresztül. Ez a vágyunk, hogy Isten használjon arra, hogy áldások lehessünk ennek a nemzedéknek.

Ez soha nem fog megtörténni, ha a természetiben élek. Miért? Mert a természeti élet nem tud áldást adni. A természeti életről Ján 15:5-ben Jézus azt mondta: Nélkülem nem tehettek semmit. „Nem tudtok gyümölcsöt teremni Nélkülem. Lehetnek nagy cselekedeteitek, nagyon aktívak lehettek, lehet, sokan tapsolnak nektek, de soha nem lesz áldás abból.”

Lehet, hogy a természetiben felismerek valamit, amit senki más nem ismert fel. Lehet, hogy a természetiben tudok finomítani valamin, lehet, hogy a természetiben újra fel tudok fedezni valamit, de nem lesz áldás. Miért? Mert az áldás kegyelemből van, és a kegyelem, minden kegyelem – 1Pét 5:10 – az Atyától jön, Istentől. Az áldások csak Istentől jönnek. Tudjuk ezt Jak 1-ből, ahol azt mondja: Őtőle jön minden jó ajándék. Nincsen más forrás.

Ha örömöd van egy naplementében, az Isten ajándéka. Mondhatod: Nincs Isten!; az nem számít, attól ez még az Ő kegyelmének ajándéka számodra. Amikor egy kisgyermek arcára nézel – remélhetőleg nem fakad sírva –, akkor az kegyelmi ajándék, hogy élvezed azt a kisgyermeket. Fogod a pici lábát az aprócska lábujjaival, és azt mondod: Tyű! – ez a csodálat, ez az öröm is ajándék Istentől. Ez fontos nekünk, hívők számára. Mert Istent kell látnunk, Őt kell keresnünk.

Nehémiás könyvében, rögtön az első fejezetben Nehémiás Istent keresi. Száműzöttként élt idegen földön, és hallott a problémákról, amik Jeruzsálem városában voltak. Mit tett rögtön? „Kezdett pénzt gyűjteni.” Nem! „Kezdett embereket gyűjteni.” Nem! „Kezdett könyörögni a király kegyelméért.” Nem! Imádkozni kezdett. Zsolt 63:1 Keresd Istent korán! Keresd Istent korán a helyzetben. Tanuld ezt meg! Nagyon értékes gyakorlat a hívő számára, amikor ezt tanulod, hogy keresd Istent.

Nem vársz a helyzet végéig, mint ahogy egy nagyon-nagyon liberális prédikátor mondta: Ha már minden más lehetőséged végére értél, akkor akár imádkozhatsz is. 🙁 Micsoda „nagyszerű” tanács! A Bibliánk azonban nem ezt mondja nekünk, Isten nem ezt mondja nekünk. Ő azt mondja: Engem keressetek először, mindjárt a történet kezdetén.

Amikor jön az ijesztő hír, akkor keresd először Istent. Amikor vitába keveredsz, akkor kezdd Istent keresni először. Amikor jön a támadás, keresd Istent először. Keresd Őt korán, mert így lehetőségünk van. „Lehet, hogy Ő használni fog engem.” Mert igazából csak ezen a két módon élhetek hívőként: vagy Ő használ engem, vagy én használom az Ő nevét a terveimhez. Mondhatja valaki:

–          Ez Isten akarata.

–          Honnan tudod?

–          Tudom, mert ez az én akaratom is. Úgyhogy biztos, hogy ez az Ő akarata is.

Úgy képzeli, hogy Isten olyan, mint egy kiskutya, amit a pórázon vezet. „Gyerünk, Isten, gyerünk! Ez az én tervem.” Ilyen az imája: „Ezt akarom! Azt akarom! Istenem, áldd meg, amit akarok. Ámen.” Bátor ima?!

Ez ijesztő kép számomra, mert Istent én másnak látom. Ezekben a versekben azt olvasom, hogy Ő a mennyek Istene. Azt olvasom, hogy Ő nagy Isten, hatalmas Isten. Azt mondja: Ő az Isten, Aki megemlékezik az irgalomról. Ő ad irgalmat. Ő az, Aki megemlékezik a szövetségről. Nagyszerű Isten! Őt keresem először. Istenem, ez nem az, hogy a saját terveimre a Te nevedet valahogy ráillesztem. Hanem ehelyett: Istenem, azt akarom, hogy Te használj engem.

Többre van szükségünk, mint egy természeti élet. Mert a természeti élet soha nem tesz minket olyan emberekké, akik áldást jelentenek másoknak. (Ez volt az előszó az üzenethez.)

Nehémiás könyvében van egy hosszú történet a fal építéséről. Tetszik ez a gondolat. Mert a falak annyira fontosak számunkra. Tudjuk ezt, mert rögtön a Biblia elején, igaz, hogy nem falakkal, de korlátozásokkal találkozunk. Látjuk ezt a kertnél. Isten korlátokat szabott az Éden kertjének. Voltak fizikai határai a kertnek. Volt hosszúsága és szélessége. Ez volt a kert. Nem voltak igazi falak körülötte, de voltak határai, korlátai.

Aztán látjuk a képességek falát. Az ember tudott közösségben lenni az asszonnyal. Volt kapcsolat közöttük, és volt kapcsolata Istennel is. Az állatokkal azonban nem tudott ugyanúgy kapcsolatban lenni, volt ott is korlát. Akár tetszik, akár nem, van korlát. Mindazok az emberek, akik vastag könyveket írnak arról, hogy milyen okosak a delfinek – nagyra értékelem, rendben –, de őszintén, egy delfin mikor épített pl. autót? Tényleg annyira okosak? Van különbség a képességekben. Van korlát.

Ugyanakkor Isten adott nekik másik falat is. Ez a védelem fala volt egy parancsolat formájában. Azt mondta: „Ne egyetek arról! Az olyan tudás, amire nincs szükségetek.” Azt látjuk 1Móz 2-3-ban, hogy ha az emberek még mindig ártatlanok lennének, ezek a korlátozások akkor is fontosak lennének. Viszont többé már egyáltalán nem vagyunk ártatlanok.

Úgyhogy a falak fontosak számunkra. A falak, a korlátok védelmeznek minket az ellenségtől, a veszélytől. Nagyszerűek erre. Mint ahogy egy óvodának van fala, és van fal a játszótér körül. Miért? Mert a gyerekeknek szükségük van védelemre, szükségük van arra, hogy ne menjenek azon túlra. Mert még nem tudják, hogy nem kéne odamenniük. Úgyhogy van fal.

Amikor a gyülekezetben meggyőződésekről beszélünk, néha az emberek kárhoztatva érzik magukat emiatt. Úgy érzik, hogy valami terhet tesznek rájuk ezzel. Igazából a meggyőződés nem a terhekről szól, hanem azokról a falakról. A teher igazából egy korlát. Azt mondanám, hogy amiről beszélünk, ez az, hogy igazából szükségem van korlátokra az életemben. Ha házas vagyok, nem fogok úgy szeretni másik nőt, mint ahogy a feleségemet szeretem. Ez egy korlát. Szükségem van erre, és akarom ezt az életemben. Ez helyes. Sok hasonló dolgot felsorolhatnánk.

Amikor meggyőződésekről beszélünk, akkor azok falak, amik azért vannak, hogy segítsenek, és nem azért, hogy megterheljenek, vagy ártsanak nekünk. Korlátoznak, de én akarom azt az életemben, mert az segít, megvéd. Ezért van bibliaiskolánk. Ez a célja a bibliaiskolának. Ez a célja bármilyen tanításnak, amit tartunk. Ez a célja a prédikálásunknak, ez a célja a beszélgetéseknek.

Mi ez a cél? Az, hogy vesszük az igazságot, és valahogy eljuttassuk a szívhez, a motivációk középpontjába. Azért, hogy az igazság motiváljon minket. Ez a meggyőződés, hogy igazság van a szívemben és ez motivál engem. Azt mondja nekem: „Az már túl van a határon. Oda nem mész.” Szükségem van erre, mert egyetértek a következővel. Ha valakinek azt mondom: „Ne menj oda! Megmondtam, hogy ne menj oda!” – ez lehet hasznos, de ugyanakkor ő felnőtt, nem a gyermekem, hogy azt mondjam neki: Ne menj oda! Ehelyett a szívében van szükség erre, hogy aztán a szívében az igazság azt mondja neki: Ne menj oda, mert az ártani fog neked. Ez olyan fal, amit a Szent Szellem épít énértem.

Fil 3:16 ha Isten adott neked egy meggyőződést, akkor azt ne hagyd magad mögött. Ha Isten adott neked meggyőződést a Bibliáról, akkor ne hagyd magad mögött. Ahogy Pál mondja: „ha valamire eljutok” – a görög szó arról beszél, hogy eljutni, megérkezni valahova –, ha a Szent Szellem eljuttatott erre a megértésre, ha érted a Bibliád fontosságát az életedben, akkor ne engedd azt el.

Az ima. Ha Isten adott róla neked meggyőződést, akkor járj abban. Ne hagyd ott! Ha Isten adott meggyőződést a tized fizetéséről, vagy a szolgálatról, vagy a hűségről a házasságodban, vagy a gyülekezetbe-járásról, vagy a munkaetikáról, vagy a szexuális életedről, akkor járj abban, és legyél hűséges ahhoz. Ezt teszi Isten értünk.

Sok ember, amikor ilyen falakról és korlátokról hall, azt mondja: „Én nem szeretem a kereszténységet, mert nem szeretem a korlátokat. Én teljes szabadságot akarok.” A válasz erre az, hogy nincsen teljes szabadság. Ha nem értesz velem egyet, próbálj meg repülni. Csak próbáld meg, és meséld el, hogy sikerül-e. Nem vagy tejesen szabad. Úgy értem, egy irányban tudsz repülni – ne ugorj le sehonnan! –, de csak egy irányban tudsz repülni. Vannak korlátaink, ez a valóság. A valóság korlátoz minket, akár tetszik, akár nem. Úgyhogy – bocsánat! – nincs teljes szabadság.

A kereszténység nem korlátozni próbál téged, hanem egyszerűen csak azt mondja neked: Vedd észre, hogy mik a valódi korlátok, és élj a valóságban. Ez az üzenetünk. Erről beszélünk igazán, hogy ez normális a számunkra, hogy falakat építsünk. Tényleg hiszem ezt.

Mindannyian voltuk nagyon kisgyerekek. Valamikor. A kisgyermek viselkedik bizonyos módon, ami lehet, hogy elfogadhatatlan volt. A szülei azt mondták neki: Ezt soha többet ne csináld! A kisgyermek megtanulta, hogy az elfogadhatatlan viselkedés. Ez fontos. Mert ha nem tanulom meg ezt, akkor nem tudok kapcsolódni. Nem tudom élni az életem igazából.

A probléma az, hogy természetileg rossz helyre építjük a falainkat. Nem a jó helyre építjük. Ha a kisgyermek szerencsés, akkor van testvére. Úgyhogy bármit is követ el, rögtön rá tudja fogni a testvérére. Ezért nehéz egykének lenni. Mert akkor elképzelt barátokkal kell előállni, vagy azt kell mondani, hogy a macska volt az. 🙂 Ha viszont volt testvére, akkor az életében nagyon korán el tudta kezdeni mások vádolását. Ez mindenkinek az életében megvan. Mi a baj ezzel? Az, hogy rossz helyre építi a falat.

Találkoztál olyan emberrel, akinek mártír-komplexusa van? „Én vagyok az egyetlen, aki dolgozik ebben a házban, minden teher az én vállaimon van.” Fájdalmas ilyen emberrel élni. A másik a meg nem bocsájtás. Mi a baj ezekkel? Az, hogy rossz helyre építi a falat. Mindenféle furcsa és rossz falat építünk. Ez itt a probléma.

Aztán ez az ember – a kisgyermekből felnövekedve – eljön a gyülekezetbe. Bejön, és azt mondja: ez is ugyanolyan hely, mint az összes többi!; és ugyanolyan falakat kezd építeni. Lehet, hogy udvariasabb, lehet, hogy kedvesebb, lehet, hogy vidám színre festi a falat, de attól az még mindig fal, és mindig a rossz helyen áll.

Ha rossz helyre építem a falat, akkor mi fog történni? Akkor a fal nem a megfelelő dolgoktól fog megvédeni. Nem azoktól, amiktől meg kellene, hogy védjen. Ha rossz helyre építem a falat, a túloldalon ott marad a felelősség.

Falat építesz magad és a felelősség közé, és azt mondod: „Nem volt más választásom. Nem ismered a körülményeimet.  Mindenki ezt csinálná ebben a helyzetben!” Mit csinálsz ezzel? Falat építesz magad és a felelősség közé. Ez egy rossz helyen lévő fal. A falnak kicsit távolabb kellene lennie. A felelősségnek a falon belül kellene lennie. Képesnek kellene lenned arra, hogy azt mondd: én felelős vagyok. A szükségtelen veszély legyen a falon túl, de nem a felelősség.

Ám ezt teszik az emberek. Rossz képünk van. Például, valakinek problémája van a barátjával. Mi történik? Bánniuk kell ezzel. Ez az ember azt mondja: „Nem tudok szembenézni vele. Nem bírom felvállalni ezt a konfrontációt, úgyhogy ideteszem a falat. Akkor a konfrontáció kívül marad.” Igen, ez igaz, de a barátod is kívül marad. A fal nem azért van ott, hogy a barátodat kizárd vele, hanem azért, hogy az ellenséget kizárd. Más a célja. Isten másra tervezte azt.

Szükségünk van meggyőződésekre, szükségünk van korlátokra. Szükségünk van arra, hogy azt mondjuk magunknak: „Én nem tudok arra menni. Az nem lehetőség.” Tizenévesek, fiatalok! Kábítószerekre azt kell mondanod: „Nem! Az kívül van az én falamon. Soha nem megyek arra! Az olyan korlát, amit önként felvállalok. Ez az igazság, szükségem van védelemre. Nem fogok arra menni. Az egy ellenség, és kinn van.”

Viszont sok dolog van, amivel kapcsolatban az Isten vágya, hogy a falon belül legyen. Ezek a dolgok kényelmetlenek lehetnek számunkra. Van sok minden. Egy barát kényelmetlen, nem? „Ha problémája van, akkor felhív engem.  Ez kényelmetlen. Vagy bajba kerül, és lehet, hogy segítenem kell neki. Vagy, én ostoba vagyok, és a barátom azt mondja: Figyelj, ne legyél ilyen! Ez is kényelmetlen, nem tetszik ez nekem. Úgyhogy lehet, hogy inkább oda tenném azt a falat. Úgy nagyobb biztonságban vagyok.” Nem! Nem vagy nagyobb biztonságban. Hazugság. Nincs szükség ott falra, az a túloldalra való.

Megtörténhet, hogy bejössz a gyülekezetbe és továbbra is rossz helyre építed a falaidat. Aztán ez azt fogja jelenteni, hogy ez elválaszt a barátaidtól, ahelyett, hogy az ellenségeidtől választana el.

Mi az irány ebben? Mi vezet abban, hogy megtaláld, hol a fal helye? Ha valaki azt mondja erre: a kényelem, a jogaim, a sikerem, én, az enyém… ezek a dolgok, a természeti dolgok; akkor az a fal nagyon közel lesz hozzá. Rögtön ott. Senki és semmi nem fér belülre. Ettől azonban nem lesz biztonságban. Ettől lesz leginkább sebezhető, mert nem a valóságban él. Nem ez az elhívásunk!

Például, a kapcsolatokban közöttünk a konfrontáció rendben van, az nem rossz dolog, de a kárhoztatás legyen a falon túl. Nem kárhoztatom a testvéremet. Nem mondom azt: „Gonosz vagy! Csak azért csinálod ezt velem.” A kárhoztatás kívül van. A konfrontáció az rendben, mert el kell, hogy bánjunk dolgokkal. Lehet, hogy mindketten növekszünk ezen keresztül. Szükségünk van erre.

Mi a baj? A baj az, hogy hol kezdődött a probléma. Amikor kisgyermek volt, megtanulta, hogy a viselkedését a fal mögé rejtse ahelyett, hogy szellemi döntéseken keresztül kinőtt volna abból a viselkedésből. Persze, kétéves volt. Nem várhatod el tőle, hogy mindezt megértse, amiről most beszéltem, de most, hogy felnőtt, mostmár érti. Mostmár mondhatja azt: „Nem fogom védelmezni a viselkedésemet, a jogaimat, a vágyaimat, magamat. Nem érdekel ez engem többé, hanem szellemi életet akarok élni.”

Miért? Mert a felelősség a falon belül kell, hogy legyen, de a magányt ki kell, hogy zárjam. Akarok embereket a falaimon belül. Kell, hogy legyenek olyan falaim, amikbe beférnek az emberek. Ebben növekednünk kell mindig. Ha kizárok mindent, amit nem szeretek, akkor ettől csak ilyen nyámnyila alak, anyámasszony katonája lennék.

Lehet – ez érdekes –, hogy a falat rögtön maga mellé teszi, és ez azt jelenti, hogy mindenki más felé mutatóujja van, amivel azt mondja: „Baj van veled. Te tévedsz. Gondban vagy. Állj helyre! … Miért bánt engem mindenki? Miért bántasz engem? Megérdemeltem én ezt? … Mi a baj veled? Megbolondultál?” Ezeket mondja, és nagyon hangos ezzel kapcsolatban, de igazából csak egy nyámnyila alak, egy gerinctelen senki. Csak küzd magáért, de soha nem tud áldás lenni másoknak.

Arra gondoltam, amint a dicsőítők énekeltek, hogy hány csatát kellett megharcolniuk, hogy ki tudjanak állni, és azt tudják mondani: „Nem! A bukásom nem fog megállítani. A konfliktusom a másik énekessel, a másik zenésszel nem fog megállítani.” Ez növekszik, aztán áldássá válnak valahányunk számára.

Ez így van mindenkivel. Isten ezt munkálja az életünkben. Bizonyos értelemben szélesíti azokat a falakat. Nem az igazságon túlra, de mindenképpen túl a kényelmi zónámon. Szeretem ezt, és nagyon fontos számunkra, hogy megértsük.

Hadd adjak egy példát! A bűnnel valamennyinknek gondunk van. Úgyhogy mondhatja azt valaki: én nem vagyok bűnös. Akár, ha a bűn gondolata jut is eszébe, azt mondja: én nem vagyok bűnös. Aztán az ember azt mondja: legalábbis nem vagyok nagy bűnös. Aztán egy idő után, lehet, évek múlva azt mondja: „Na, jó, még nem öltem meg senkit. Még!” Aztán idővel azt mondja: legalábbis nem akartam megcsinálni. Mi a gond ezzel a képpel?

Az a gond, hogy megint csak a bűnöm, a felelősségem, ami azzal együtt jár, az kívül van. Isten azt mondja: „Nem! Az olyasmi, amit magadénak kell, hogy vallj. El kell ismerned, hogy a tiéd.” Azt kell, hogy mondd: „Elbuktam. Elrontottam a dolgokat. Vétkeztem. Bántottam valakit. Úgyhogy megbocsájtásra van szükségem, és felvállalom a felelősségét annak.” Ez az, amiről Pál ír Róm 7:13-19-ben.

Róm 7:20b nem én teszem azt, hanem a bennem lakozó bűn.

Ezt tette Jézus. Azt mondta: „Rendben, majd Én elválasztom ezt. Elválasztottam a felelősséget és a kárhoztatást.” Felelős vagy, megtetted, de Jézus azt mondja: Magamra vállalom a büntetést. Nem leszel kárhoztatva emiatt. Elválasztotta a felelősséget és a kárhoztatást.

Ez az egyik nagy kincsünk hívőkként, hogy felvállalhatjuk a felelősséget, mondhatjuk azt: „Igen, én tettem ezt. Helytelen volt, sajnálom, de Jézus megfizetett ezért a kereszten, úgyhogy nem nekem kell meghalnom. Nem kell nekem magányosnak lennem emiatt. Nem kell többet rejtegetnem.”

Igazából ez a Biblia. Az egész Biblia erről beszél. Ha a Példabeszédeket nézed, az össze Példabeszéd azt mondja: Add nekem a szívedet! „Nem akarok egy nagy falat, ami mögé el tudod rejteni a csúnya viselkedésedet, hanem engedj be Engem, és add nekem a szívedet.” Péld 23:21 „Fiam, add nekem a te szívedet. Ezt akarom. Erre vágyom.” Erre van szükségünk.

Ez az üzenet, és mindenegyes üzenet erről szól. Sokat beszélünk erről, hogy van várakozásunk az üzenettel kapcsolatban, van egy magyarázatunk, és aztán elfogadjuk. Ez Nehémiás 8. igazából, ott olvashatsz erről.

A falak nagyszerűek, hasznosak, de nem elegendőek. Ahhoz, hogy a falak segítségünkre legyenek, ahhoz szükségem van arra, hogy legyen azokon belül néhány dolog magamon kívül. Rajtam kívül is legyenek ott dolgok. Mások is kellenek, hogy ott legyenek, más dolgok, az igazság, Isten akarata, az Ő követése. Ha ez megvan, akkor az nagyszerű, mert akkor lesz imádatom, lesz örömöm, ünneplésem, és erre vágyom igazából.

Urunk, köszönjük Neked, annyira köszönjük, hogy tanítod a szívünket arra, hogy hogyan helyezzük el a falakat. A Te Igéd, a Biblia tanít minket arra, hogy hova helyezzük a falakat, hogy ne zárjunk ki mindent, ami kényelmetlen, hanem bevegyük mindazokat a dolgokat és embereket, akiket akarsz, hogy belül legyenek. Jézus, taníts minket arra, hogy hogyan éljünk, hogyan járjunk így, és hogyan vállaljuk a felelősséget. Istenünk, szükségünk van a Te segítségedre. Magunkban mindig mindent összezavarunk. Kérünk, segíts nekünk!

Ámen.

Kategória: Egyéb