A kereszténység nem a folyosó, hanem a bálterem

2015 július 1. szerda  18:30

Amikor Jézus bejött az életünkbe, akkor annyit változtunk! Legtöbben nem is tudják, hogy mennyit. Legtöbb keresztény sem tudja, hogy mennyit változtunk. Ez azért érdekes nekünk, mert fel kell, hogy ébredjünk annak a valóságára, hogy mennyit munkált bennünk Isten. Mert könnyű elmulasztani, könnyű átsiklani felette. Nem azért, mert kis dolog lenne, hanem azért, mert olyan területen van, ami nem ismerős számunkra.

Kicsit olyan az egész, mintha az életem menne egy folyosón, és aztán Isten nyitott nekem egy új helyiséget. A folyosón van egy ajtó, és Isten azt mondja nekem: „Gyere be! Új életed van, járj benne!” Aztán lehet, hogy ez csak egy ajtó, nem megyek be, hanem csak elmegyek mellette. Pedig odabenn óriási bálterem van. Hatalmas terem van odabenn mindennel, amit Isten nekem szánt. Nem azért mulasztom el, mert kicsi volna, hanem azért, mert megszoktam az utat, amin járok.

Azt szeretném mondani, hogy könnyű a természetiben járnunk hívőkként is. Könnyű abban folytatni, könnyű megmaradni abban, amim van. Ez a veszély, mindnyájunknál fennáll, hívőknél: Isten adott nekem nagyon sok mindent, de én továbbmegyek abban, amiről tudom, hogy megvan nekem. „Mert az biztonságos. Az eddig is működött. … Na, jó, többé-kevésbé, valamennyire működött.” Úgyhogy megmaradok a természetiben. Megyek tovább azon az úton, amin eddig is jártam. Holott Jézus annyit, de annyit munkált bennem! Ezért imádkozott Pál Ef 1-ben.

Ef 1:17-19 Hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene, a dicsőségnek Atyja adjon néktek bölcsességnek és kijelentésnek Szellemét az Ő megismerésében; És világosítsa meg értelmetek szemeit, hogy tudhassátok, hogy mi az Ő elhívásának a reménysége, mi az Ő öröksége dicsőségének a gazdagsága a szentek között, És mi az Ő hatalmának felséges nagysága irántunk, a kik hiszünk, az Ő hatalma erejének ama munkája szerint,

Pál sokat imádkozott ezért. „Isten világosítsa meg a szívetek szemeit!” Ezt a képet próbálom itt lefesteni, hogy betaláljunk oda, abba a helyiségbe, hogy megtaláljuk annak a gazdagságát, amit Isten elkészített nekünk.

Nagyon sok keresztény – látom ezt – éli úgy a hívő életét, hogy Jézus nevére ásítozik, Bibliára ásítozik, a gyülekezetre ásítozik, a pásztorokra már alszik is. Nagyon könnyen jutnak hívők oda, hogy így érzik magukat a kereszténység felől. Miért?  Szerintem azért, mert a folyosón megy, és soha nem talált be abba a gazdagságba, soha nem ment be azon az ajtón. Lehet, hogy bement, de aztán vissza a folyosóra. Vissza a természetihez. Használja a szókincset, tudja, mi van odabenn, tud beszélgetni róla, de nem jár benne, aztán ásítozik. Ez megtörténhet nagyon könnyen.

Úgyhogy Pál nagyon sokszor beszél erről. Rengetegszer. Ef 1-ben, 1Kor 2-ben, Kol 2:2-ben, 3:1-ben, 1:9-11-ben… nagyon sok helyen beszél erről: „Nyíljon meg a szemed! Lásd meg a többet! Ébredj fel! Ébredj fel az új valóságra!” Mert olyan könnyen választod a régit.

Ef 5:14 Annakokáért mondja: Serkenj föl, a ki aluszol és támadj fel a halálból, és felragyogott tenéked a Krisztus.

Igazából, ha nem vagy hívő, ha nem ismered Jézust, ez annyira fontos. Valahogy megy az életed, tulajdonképpen rendben is van, de tudod, hogy miért jött el Jézus? Zsid 2:15 azért jött el, hogy megszabadítsa azokat… Azt mondod: Én nem vagyok rab! Itt azt mondja: megszabadítani jött azokat, akik a halál félelme miatt egész életükben rabok voltak. Azt ne mondd nekem, hogy nem félsz a haláltól. Persze, hogy félsz, mindenki fél attól.

Jézus azért jött el, hogy megszabadítson minket a rabságból. Azért jött el, hogy szabaddá tegyen minket. Ebben neked van egy fontos döntésed. Mindenki hisz valamiben, magában, a pénzében, a rokonaiban, valamiben. Te döntöd el, és dönthetsz úgy, hogy Jézusban bízol, hogy Őrá bízod az életed. Mi sokan nem bántuk meg, hogy Őrá bíztuk az életünket. Bízd Rá te is az életed!

Viszont ez a vers nekünk is szól. Van egy alkalmazása a hívők életére is. Mert lehet, hogy a folyosón járok, és nem értem, hogy miért olyan unalmas. Mindenki azt mondja, hogy izgalmasnak kéne lenni a kereszténységnek. Azt olvasom a Bibliámban, Pál arról beszél, hogy ez izgalmas élet. Nem könnyű mindig, de lenyűgöző, óriási hatása és hatalma van. „Nekem miért nem?” Lehet, hogy azért, mert visszaaludtam. Nem hiszem, hogy el lehet veszíteni az üdvösséget, de ugyanakkor lehetséges, hogy hívő vagyok, a természetiben élek, a folyosón járok, és sosem találok be a bálterembe. Sosem találok be oda, ahol a kincsestár van. Sose találok be mindabba, amit Isten elkészített nekem. Úgyhogy ezért mondja itt: Serkenj fel! Ébresztő, ha alszol!

Ébredjünk fel, de mire? Most itt jöhetne egy hosszú listája a tennivalóknak, de mi másként hisszük ezt. Mi nem abban hiszünk, hogy cselekedet-listát kéne adni a hívőnek. Nekünk üzenetünk van, amit úgy is mondanak, hogy a mélyebb élet üzenete. Ez tulajdonképpen a normális keresztény élet üzenete. Ha nem olvastad, ajánlom Watchmann Nee: A normális keresztyén élet c. könyvét. Elmondja, hogy ez a normális. Egy keresztény erre lett.

A keresztény erre lett kitalálva. Nem a folyosóra, hanem a bálteremre. Arra a helyre, ahol a gazdagság van, ahol ismeret van, és még sokkal több. Erre születtél újjá, Gal 5.16, hogy járj a Szellemben. Erre lettél újjáteremtve, hogy az új életben járj. Amikor megtértünk, kötelékből szabadultunk meg. Én hiszem, hogy Isten azonnal dolgozott mindnyájunk életében, és elvágott mindenféle szálat, amik kötöttek minket mindenféle dolgokhoz.

Nekem az egyik ilyen az ivás volt, és aztán egyszerűen csak nem érdekelt tovább. Másoknak a negativitásuk lett elvágva, vagy a depressziós gondolkodás, az én-központúság, cigarettázás, gyűlölködés, rasszizmus, pornográfia… Lehet, hogy több dolog is volt, amit Isten egyik pillanatról a másikra elvágott.

Van egy érdekes gondolat 2Pét 2:22-ben. Vannak emberek, akik bejönnek a gyülekezetbe, izgatottakká válnak. Úgy értem, az érzelmeikben felkavarodnak. Izgalmas, amit látnak, érdekes, ami történik, új dolgokat hallanak, a kapcsolatok, a szeretet, ami van, az nagyszerű, és ettől megpróbálnak viselkedni egy módon. Viszont 2Pét 2:22-be azt mondja el, hogy ha nincs egy szívből kiinduló változás, hiába képzeli, hogy ő megtért, ha ő nem igazi a szívében, akkor semmi nem történt, és előbb-utóbb visszatér. Hívő, figyelj! Neked is megvan ez a képességed.

Zsolt 85:8 [85:9] Hadd halljam meg: mit szól az Úr Isten! Kétségnélkül békességet szól az ő népének és kegyeltjeinek, hogy vissza ne térjenek a bolondságra.

Az új, a revideált Károli fordítás azt mondja: ne legyenek újra esztelenek. Vissza ne térjünk a bolondságra! Lehetséges, hogy bemegyek azon az ajtón: „Jézus! Te itt vagy! Mennyire jó!” Van kapcsolatom, de lehetséges, képes vagyok rá hívőként, hogy visszamenjek a régihez, hogy visszatérjek a bolondságra, és újra próbáljam a saját erőmből összerakni, és megint csak a saját okosságom van. „Ne aggódj Isten! Ülj csak le, majd én megcsinálom!” Ez lenyűgöző! Miért? Mert annyit, de annyit kaptunk Krisztusban! Akkora gazdagságunk van Krisztusban! Mégis nagyon sok hívő soha nem él vele.

Olyan ez, mint amikor az egyszeri favágó bemegy a boltba: Hallottam, hogy van ilyen láncfűrész, és hogy azzal sokkal jobban lehet dolgozni. Az feleli az eladó: „Persze, igen. Legalább tízszer annyit tud majd ezzel vágni.” Az ember kifizeti, elviszi. Aztán egy-két nap múlva jön vissza, odavágja a láncfűrészt: „Ez vacak! Semmit nem ér. A napi munkámnak csak a felét tudom ezzel megcsinálni!” Az eladó fogja: „Nem tudom, mi lehet a baja. Kipróbáljuk, jó?” Berántja, beindul. Mire emberünk: Mi ez a zaj?! 🙂

Nagyon sok keresztény ilyen, sosem indítja be a kereszténységét, és csodálkozik: „Miért nem működik? Rosszabb, mint volt!” Lehet, hogy azért, mert még nem talált be oda. Lehet, hogy még mindig saját erőmben próbálkozom. Olyan, mintha kapnál egy luxusautót, és virágládának használnád. Megtöltenéd földdel, táppal, beültetnéd tulipánokkal, és: „Milyen szép! Látod? Nézd, színben is milyen jól megy az autóhoz!”

Van egy probléma ezzel a képpel. Az a gép nem erre lett kitalálva, másra van. Igazából sokan elhibázzák ezt, és nem találják meg. Miért? Mert sokan nem mondják ezt: „Hadd halljam meg: mit szól az Úr Isten! Kétség nélkül békességet szól.” Nem mondja azt: „Vajon mi lehet odabenn? Uram, akarom, ami odabenn van! Uram, szólj hozzám, mert biztos vagyok benne, hogy az a legjobb nekem! Uram, meg akarlak találni. Mert tudom, hogy ami odabenn van, arra van szükségem hívőként.”

Amikor újjászülettem, nagyon sok mindenből megszabadultam. Ám ha nem használom, amit kaptam, akkor mekkora lesz az értéke? A láncfűrész, amit kézifűrészként húzogatnak, az nem túl értékes. Akkor már jobb a kézifűrész, amit kétfelől húzogatnak. Azt gondolom, érthető, amit mondok. Lehetek így én is.

Baltimore-ban használtam a következő példát. Legyen egy palack víz. Ha higanyt töltenél bele, mi történne? A higany folyékony fém, több mint tizenháromszor nehezebb a víznél. Úgyhogy a higany alul gyűlne és kiszorítaná a vizet. Ez történt velünk, amikor újjászülettünk. Bejött valami, ami sokkal értékesebb, és az kiszorított dolgokat az életemből. Kizárt dolgokat.

Hadd mondjak néhány ilyet, amit meg kell találnom hívőként. Az egyik ilyen, ami súlyos lehet az életemben, ami kiszoríthat másokat, kiszoríthat gonosz vagy semleges dolgokat:

Ef 3:19 És megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felül haladó szeretetét, hogy ekképen beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig.

Megismerni Krisztusnak a szeretetét és aztán betöltekezni vele, hogy az kiszorítson minden mást, önzést, gyűlöletet, meg nem bocsátást… Figyelj! Ha nem imádkoznék Istennel, akkor hogyan ismerhetném az Ő szeretetét? Ha nem szolgálnék Istennel a testvéreim vagy a nem hívők felé, akkor hogyan ismerném meg az Ő szeretetét? Megismerni az Ő szeretetét, ez az egyik dolog, ami megőriz engem attól, hogy visszatérjek újra az esztelenséghez. Meggyökerezni és megalapozódni a szeretetben.

— Ef 4:13 elfogadni a tanítást. Elfogadni a pásztoromtól, a tanítómtól. Annyira örülök a nyári bibliaiskolának, és annak, hogy annyian jöttök! Mindig van harminc-negyven ember, és van vágyunk, hogy elfogadjunk. Ez nagyszerű! Elfogadni – ez fontos az életünkben. Hallani, befogadni. Annyira szükségem van rá nekem, hogy halljak a pásztoromtól, és annyira jelentős ez az életemben! Mert felkavar, mert kihív, mert vezet. Szükségem van arra, hogy újra és újra rámutasson akár egyszerű dolgokra, akár lenyűgöző dolgokra. Szükségem van arra, hogy tanuljam ezt.

— Kol 2:2 – még egy dolog, ami megőriz attól, hogy visszatérjek a bolondságra, ez a titok, a rejtély, járni a rejtélyben. Amikor ilyen szavakat mondok, lehet, hogy kikapcsolsz, mert: Innen kezdve úgysem értem, amit mond a pásztor! Ezt nem szeretném. Amikor azt mondom, rejtély, szerinted az mit jelent? Valós dolog, amit most nem látok feltétlenül. Lehet, hogy kikutatható, lehet, hogy nem.

Pál itt arról beszél: túllépni az én életemen, túllépni azon, amire nekem van kapacitásom. Túllépni azon, ami nekem kényelmes. Túllépni az én erőmön, és bízni Istenben azért, ami túl van az én határaimon, ahova már nem mennék. Bemenni azon az ajtón, és azt mondani: „Uram, akkor a mai nap éld Te az életet bennem. A mai napon nem az én életemet akarom élni, tudom, hogy nem tudom élni a Te életedet bennem, úgyhogy légy szíves, éld a Te életed énbennem.” Ez a rejtélybeli élet.

Hitben kilépni – ez mindnyájunknak más és más. Erre nincsen kaptafa. Nincsenek minták. Ezért nem mondunk tennivaló-listákat, hogy ezeket tedd meg, azokat ne tedd meg. Nem így hiszünk. Mert ez mindenkinek más és más. Bátorítani akarlak ebben. Nem tudom, mi ez neked. Kezdj adni hitben, kezdj imádkozni hitben, állj neki építeni valakit hitben, mert elhitted, hogy Istennek van terve, van akarata, van mondandója.

„Ó, én nem vagyok ilyen. Nem vagyok olyan jó emberekkel.” Ha engem ismersz, tudhatod, hogy én sem. Mi lenne, ha hitben élnénk? „Pásztor! Nekem nincs semmim, én nem tudok adni.” Mi lenne, ha hitben adnánk? Mindennel így van igazából. Hitben elmenni Ukrajnába. (Ne aggódj, a nyugati oldalon maradnak, a keleti oldalra nem mennek.) Mi lenne, ha hitben eljönnél a nyári konferenciára Debrecenbe?

Hitben kilépni. Tervezzük, hogy jövő kedden a tinikkel pantomimmel evangelizálunk. Gyere el hitben. Hitben gyere, nem tudva, hogy mi vár rád. Nagyszerű lesz, gyere el hitben. Miért ne? Miét ne tennéd meg? Járni a rejtélyben.

Ha az interneten nézed az istentiszteleteket – egyetértek, jobb, mint a semmi, ha elolvasod a jegyzeteket, jobb, mint a semmi –, azt mondhatod: Hát, én elfogadom az üzeneteket, elfogadom a tanítást. Figyelj azonban! Jársz-e a rejtélyben? Ha nem jössz el, akkor nem kell hitben megbocsátanod. Ha nem jössz el, akkor könnyű szeretni.

Észrevetted? Ha nem jössz el, könnyű szeretni a testvéreket. Képernyőn keresztül könnyű, de nincs sok valósága. Miért? Mert nem jársz a rejtélyben. Nem lépsz ki hitben. Azért mondom, hogy ha nem vagy ágyhoz kötve, akkor legyél itt az istentiszteleteken! Miért? Azért, mert szükséged van rá, és az is lehet, hogy az internet nem problémamentes.

Zsolt 85:8 [85:9] vissza ne térjenek a bolondságra. Nem visszatérni az esztelenségre!

Fordítva működik-e a vizes palack? Lehetséges-e, hogy vizet töltök, és a víz kiszorítja a higanyt? Azt gondolnám, hogy nem, de akkor miért mondja itt, hogy a hívők nehogy visszatérjenek az esztelenségre? És miért mondja Pál Gal 4-ben a galáciaiaknak:

Gal 4:15 Hová lőn tehát a ti boldogságotok? – áldott voltotok – Mert bizonyságot teszek néktek, hogy ti, ha lehetséges volt volna, szemeiteket kivájván, nékem adtátok volna.

Mi történt? Tehát Pál eljött Galáciába, szolgált feléjük. Ezek az emberek megtértek, örömük volt, áldottak voltak, Isten elvágott nagyon sok köteléket, megszabadultak nagyon sok mindentől. Ha jól értjük, Pálnak volt egy szembetegsége. Ha lehetett volna szemátültetést csinálni, ők odaadták volna a szemüket, annyira szerették, annyira hálásak voltak. Annyira nagyra értékelték! Megszűnhet ez? A galáciabeliekkel megtörtént.

Valami kiszorította a higanyt. Az hogyan lehet? Hogyan történhet? Úgy értem, p. Schaller, p. Matti,… építettek minket, szolgáltak felénk, és nagyra értékeltük őket, de kiszoríthatja ezt valami az életünkből? Kiszoríthatja valami az Írást az életemből? Ez érdekes, mert igen. Mert a dolgoknak az életemben az én lelkem ad súlyt, az én szívem ad súlyt. Jézus úgy mondta ezt: Ahol a ti kincsetek, ott a ti szívetek. Amit drágának tekintesz, ott van a te szíved.

Igazán, ha fognám a higanyt és a vizet, és kivinném a világűrbe, a súlytalanságba, ott melyik nehezebb? Nincs válasz a kérdésre.  Ilyen lehet a lelkem. Kaptam valamit Krisztustól, ami nagyon drága, ami nagyszerű, és eleinte érdekes, eleinte nagyszerű, eleinte az érzelmeim egyetértenek, eleinte lelkes vagyok felőle, de az érzelmeim hullámzóak. Ezért nem járok sose hullámvasútra, mert nekem van sajátom. 🙂 Minek!

Aztán az történik velem, hogy az érzelmeim lecsengenek. Az elején szórakoztatott, az elején érdekelt, az elején izgatott voltam, de az érzelmeim ma már nem ilyenek. Ezért tanította nekünk p. Stevens, hogy legyen fegyelmed hívőként a lelkedben. Róm 12:2 újulj meg, változz el aszerint, ahogy Isten megváltoztatott téged. Magyarán, menj be a szobába, találkozz Jézussal, és találd meg mindazt, amit előkészített neked, hogy meglegyen a valósága, hogy Ef 4:23 öltsem fel az új embert újra és újra. Ezért tanított minket erre, hogy fordítsunk hátat a bolondságnak, és forduljunk Jézushoz. Tanuljuk meg, hogy hogyan kell átásnom magam a lelkem összes szemetén és törmelékén, hogy kijussak a szabadba Krisztussal. Itt van rá a kép:

Énekek 5:2a … ímé az én szerelmesemnek szava, a ki zörget, mondván: Nyisd meg nékem, én húgom, én mátkám,

Jézus szólít minket, és azt mondja: „Én szeretlek téged. Én vagyok a legjobb barátod. Én vagyok a te Teremtőd. Én tudom, mi a jó neked. Gyere!” Énekek 5:3 A lelkem televan minden vacakkal, ami útban állna, és meg kell tanulnom átvágni magam rajta. Mert ha nem tanulom meg, akkor előbb-utóbb unalmassá válik. Akkor megmaradok a folyosón, nem lépek be abba, amire Isten elhívott engem. Ez történik velem, hogy unalmassá válik. Nem tanulom meg értékelni. Nem tanítom meg a lelkem arra, hogy visszataláljon az Úrhoz, hogy értékelje ezt, hogy megtalálja Krisztust újra és újra.

Jel 2:5 az efézusi gyülekezet – nagyon jók voltak a tanban, megharcolták a harcukat az eretnekekkel, de elveszítettek valamit, ami fontos, azt a kapcsolatot Krisztussal, azt a szeretetet. Ez az, ahova vissza kell mennem, és lehet, hogy át kell törnöm magam a lelkem összes vackán. Mert különben azt fogom mondani, amit a zsidók mondtak a pusztában, hogy 4Móz 11:6 csak ez az unalmas manna!

Gondolj bele a következőbe! A minap beszélgettünk róla, és valaki rámutatott, hogy az emberi történelemben az egyetlen élelmiszer a manna, ami önmagában elég volt, minden megvolt benne, csak azt ették, és elég volt nekik, tökéletes volt. „Ó, az az unalmas manna! … Ja, már megint a Szent Szellemmel való betöltekezés! Már megint a Biblia! Ja, már megint Jézus!…” Ez a probléma, hogy nem találok vissza.

Azt, ami nehéz volt egy nap a lelkemben, és kiszorított más dolgokat, a lelkem már nem értékeli, és ezért már nem szorít ki semmit. Ez megtörténhet egy házasságban is. Péld 5:18-19 és környező versekben: én döntöm el, hogy gyönyörködöm a feleségemben. Én döntöm el, hogy hova nézek. Ha mindenféle pornóoldalakat nézek, akkor miért lenne meglepő, ha a feleségem többé nem érdekes számomra? Ha az utcán más nőket bámulnék meg, akkor miért csodálkoznék rajta, hogy a feleségemet nem látom gyönyörűnek? Fegyelmezettnek lenni, Jób 31:1. Ez fontos egy férfi számára.

Hölgyeim! Ez lesz az egyetlen említés ezen a nyáron a ruháról. Kérlek, ne tegyétek nehézzé a férfiaknak, hogy máshova nézzenek!

Ez a dolog nagyon fontos az életemben: Fegyelmezettnek lenni. Hova nézek? Hova teszem a szívem? Hova fordítom a szívem? Ha mást kezdek nézni, és azután ránézek a feleségemre, akkor azt mondom: „Fáj a fejem! Nem érek rá.” Ez megtörténik, és ez ostobaság. Nem vele van baj, hanem velem van baj. Miért ne tartanám drágának azt, ami drága?

Ugyanígy Isten munkájával, a Krisztus Testével, a hitünkkel, konferenciánkkal, a léleknyerésünkkel, a Bibliánkkal. Ugyanígy a bátorítással, a szolgálattal. Miért ne értékelném azt, ami drága? Miért ne gyönyörködnék abban, ami nagyszerű? Miért ne ásnék a dolgok mélyére, és találnám meg újra és újra és újra Krisztust és az Ő valóságát? Miért ne térnék vissza oda, ahol az érték van?

A minap egy testvérrel beszélgettem, egy hölgyről mesélt nekem. Megtért, jövögettek kicsit, de nem annyira érdekelte őket. Azt mondhatnánk, hogy sose ment be azon az ajtón. Aztán meghalt a férje, aztán rákos lett, és most rettenetes helyzetben van. (Nem hisszük, hogy ha egy hívő nem jár ide, akkor ez történik vele. Ne így értsd, légy szíves! Mást szeretnék ezzel mondani.)

Amikor járok a rejtélyben, amikor járok a Krisztus Testében, amikor megtöltöm a szívem az üzenettel, amikor megismerem Isten szeretetének a mélységét, akkor 2Kor 1:4 vigasztalást is kapok Istentől a nehéz napokra. Aztán amikor jönnek majd a nehéz napok, akkor lesz vigasztalásom. Ám ha sosem megyek be azon az ajtón, akkor mim lesz azon a napon?

Péld 12:11 A ki műveli az ő földét, annak elegendő eledele lesz. Lehet, hogy ez egy jó időszak az életedben. „Pásztor, ha tudnád, milyen az életem, nem mondanál ilyeneket.” Értem, amit mondasz, mindenkinek vannak kihívásai. Mindenhol, mindig. Nincs különbség. Itt, az USA-ban, Azerbajdzsánban, Türkmenisztánban, Németországban… bárhol! Mindenkinek mindig vannak kihívásai.

Viszont minden nap van lehetőségem befordulni azon az ajtón, és újra találkozni, és vigasztalást nyerni. Használd ki az idődet, ami van. Lehet, hogy ez nagyszerű idő. Lehet, hogy ez a felkészülés ideje. Amikor jön a próba, akkor legyen győzelmünk, vigasztalásunk, örömünk, hitünk a szívünkben. Lehetséges! Ámen.

Köszönjük, Jézus, hogy jobban szeretsz minket, mint hogy hamis biztonságban hagyj minket. Köszönjük, hogy mélyebbre hívsz minket. Hálásak vagyunk, Uram!

Lehet, hogy sok mindent tudsz Krisztusról, van ismereted Róla, de ha még soha nem adta át az életed Neki, akkor az Írás szerint még nincs örök életed. Az üdvösség hit által, kegyelemből van, ha Isten nevét segítségül hívod, nem pedig ismeret által. Csak tedd meg ezt, Isten tudja, miben vagy, ismeri a helyzetedet, és hív téged. Isten valós, Ő meg szeretne váltani téged. Jézus a válasz az életedre. Add át az életed Neki. Ott, ahol vagy, szólítsd meg Őt, mondd azt Neki: „Uram, itt az életem. Kérlek, Te tartsd meg azt. Köszönöm a megbocsátásodat, köszönöm, hogy megbocsátottad a bűneimet a kereszten. Legyél az Istenem, költözz a szívembe, a Te életedet szeretném élni.

Ha ezt most tetted meg először életedben, küldj nekünk egy e-mailt (iroda@nullbibliaszol.hu), hadd örüljünk veled!

Kategória: Egyéb