Kereszt az életünkben & Hit által növekvő élet & Imánk az aratás Urához (Imaest)

2015 február 4. szerda  18:30

A menny és a föld összekapcsolódik Isten akaratában – mi tudjuk, hogy ez történik imában, ez történik, amikor elfogadom az Igét a Bibliából vagy az üzenetből, ez történik, amikor konferencián vagyunk – mindjárt itt az EuroCon –, és ez alkalommal is ezt fogjuk tenni.

 

Fadgyas András

2Kor 4:10-12 Mindenkor testünkben hordozzuk Jézus halálát, hogy Jézus élete is látható legyen testünkben. Mert minket, akik élünk, mindenkor halálra adnak Jézusért, hogy Jézus élete is látható legyen a mi halandó testünkben. Azért a halál bennünk munkálkodik, az élet pedig bennetek.

Van egy kereszt az életünkben, és ezt az életet éljük. Akarunk dolgokat, vannak elképzeléseink, tudjuk, hogyan kéne történnie mindennek, de Isten arra hív, hogy tegyük le ezt Ő elé. És élek többé nem én, hanem él bennem Krisztus. Az Ő jelleme csak akkor lepleződhet le, ha nem én élek, hanem Krisztus.

Gondoltam még Jézus útjára a kereszthez. A kereszt mennyire nem fért bele az emberek elképzeléseibe! Az, hogy elviszik a katonák, hogy elítélik ártatlanul… Ismerjük a történetet. A tanítványok biztos imádkoztak: „Történjen valami! Ennek nem kéne így lennie! Ez így nincs rendben. Ő a Messiás. Ő azért jött, hogy megváltson minket. Ennek nincs értelme.”

Amikor Ő a kereszten volt, akkor azt mondták Neki: Ha valóban Isten Fia vagy, akkor szállj le a keresztről! Azt is mondták: Ha bízott Istenben, akkor mentse meg Ő most! A farizeusok azt mondták: Ha Te vagy Isten Fia, akkor szállj le a keresztről, és mi hinni fogunk Benned. Na, persze! 🙂 Mások azt mondták: „Illés fog jönni. Leveszi Őt a keresztről.” Ő az, Aki annyi embert meggyógyított, Aki embereket támasztott fel. A rabló mellette azt mondta: Mentsd meg Magadat, és ments meg minket!

Senkinek nem fért bele az elképzeléseibe az, ami a kereszt volt, hogy Őneki meg kellett halnia. Ez volt Isten tökéletes terve. A kereszt valami olyan, amit a természeti elmével soha nem fogunk felfogni. „A halál bennünk munkálkodik, az élet pedig tibennetek.” – erre gondoltam.

Most imádkozni fogunk különböző dolgokét emberekért, szolgálatokért, de annyira lehetséges, hogy igazából nem tudom, mi Isten tökéletes terve. „Nem tudom, miért imádkozzak.” Persze imádkozunk mindazért, amiért imádkozni fogunk. Hiszünk a gyógyulásban, abban, hogy Isten ma is gyógyít embereket, és minden más területén az életünknek Isten képes. Ám ha mégsem tenné, akkor azt hiszem, hogy Neki van egy nagyobb terve vele. Csak gondoljunk erre, ahogy imádkozunk: a kereszt élete.

 

P. Kende

Zsid 11:33-35 Ezek hit által országokat győztek le, igazságot szolgáltattak, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be, a tűz erejét kioltották, megmenekültek a kard élétől, felerősödtek a betegségből, hősök lettek a háborúban, és megfutamították az idegenek seregeit. Asszonyok feltámadás útján visszanyerték halottaikat, másokat pedig kínpadra vontak, akik visszautasították a szabadulást, …

Olvasod-e sokszor a Bibliát? Úgy értem, hogy elolvasol-e sokszor egy részt. Bátorítalak, hogy tedd. Lenyűgöző, ahogy olvasod, és Isten hozzáad. Egy egyszerű szakaszon végigmész egyszer-kétszer- ötször-tízszer, és Isten szól hozzád. Ahogy olvastam ezt a részt, ez történt, és néhány gondolatot szeretnék megosztani.

1) Észreveszed-e ezeket a szavakat: győztek le, szolgáltattak, nyertek el, tömték be, oltották ki, menekültek meg, felerősödtek… Ezek a szavak cselekvő szavak. Ezek nem a passzivitásnak a szavai. Ezek nem a visszahúzódásnak, az elbújásnak a szavai.

Sokszor, amikor a hit szót halljuk, vagy az imáról hallunk, akkor lehet olyan érzésünk, hogy ez elhúzódás a valóságtól, elbújás, de nem erről van szó. Itt éppen azt látjuk, hogy ezek az emberek rendkívül aktívak voltak. Cselekvőek voltak, tevékenyek voltak, miközben hitben jártak. Ez az igazság. Ezt nem szabad elfelejtenünk, amikor az imában vagyunk, amikor a Bibliánkban vagyunk, hogy mindez az életünkre szól, és nem valami elvont gyakorlat.

2) Zsid 11:34-ben azt látjuk, hogy a hit megváltoztathatja a természet irányát. Azt olvassuk, hogy királyságokat győztek le, ami lehetetlen lett volna, tűznek az erejét megoltották, ami lehetetlen. Igazából ez megtörténhet, amikor imádkozunk, amikor hitben járunk. Lehet, hogy Isten tesz egy csodát, és mindent megváltoztat. Vagy nem, ahogy látjuk ebben a szövegben.

Viszont a hit az ugyanaz. Akár látunk csodát, akár nem, a hit ugyanaz. A hit nem azt jelenti, hogy minden, amire vágysz, az megtörténik.

Zsid 11:39 És mindezek, noha hit által jó bizonyságot nyertek, nem kapták meg az ígéretet.

Mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy még nem látták az igazi valóságot, Krisztust. Mi láttuk Krisztust, és ez óriási csoda, és hatalmas dolog az életünkben. Ez már megvan nekünk. Úgyhogy van mire támaszkodnunk: az Ő munkája a kereszten, és az, hogy Ő feltámadott. Ez csoda az életünkben, és óriási bátorítás a hitünkben.

Amikor megnézzük ezeket az emberek, ha én írnék róluk, akkor én a nagy cselekedeteikről írnék, de itt a nagy cselekedeteik puszta illusztrációk. Azért, hogy az író azt mondhassa, hogy milyen nagy a hit. Gondolj ebbe bele! Az, hogy legyőztek királyságokat, az egy dolog, de ami igazán fontos, az az, hogy hitben jártak. Az, hogy nem égette meg őt tűz, az egy dolog, de az, hogy hitben járt, az az igazi üzenet. Ez az igazi üzenet! A Zsidókhoz írt levél 11. fejezete erről szól, hogy a hit az, ami számít.

3) Zsid 11:35-ben az asszonyok. Erre gondoltam, hogy mennyire különbözünk egymástól? Mekkora eltérések vannak közöttünk korban, helyzetben, dolgokban! Mi az, ami összeköt minket? Az anya, aki imádkozik a beteg gyermekért, ugyanazzal a hittel imádkozik, amivel a prédikátor a pulpitusnál állva prédikál. Ugyanazzal a hittel, amivel egy ember bemegy a munkahelyére, és hűségesen végigdolgozza a nyolc óráját. Miért? Ugyanaz a hit miatt. A hit az, ami összeköt bennünket. Annyiféle dolgot csinálunk, de hitben járunk Istennel. Ez az, ami összeköti a szívünket.

4) Végül, ha megnéznénk az egész 11. fejezetet, ezen emberek közül hányan elégedhettek volna meg csak egy átlagos élettel? Mindannyian. Bármelyikük! Akkor nem olvasnánk róluk ma, és nem hallanánk az életükről. Miért nem tették mégsem? A válasz az, hogy hitben jártak. Tettek egy lépést a hűségben, aztán még egyet, aztán még egyet.

Olvastam egy cikket egy vietnámi keresztény férfiről. Irtózatos mennyiségű abortusz van az országában, és ez a férfi nem bírta ezt elnézni. Más nem tudott tenni, összegyűjtött némi pénzt, vett egy darab földet, és az elabortált magzatokat eltemette ott. Rendes temetéseket csinált, több ezret. Aztán azon kezdett gondolkodni: Tehetnék-e valamit azért, hogy éljenek is? Aztán hallottak erről, és asszonyok jöttek hozzá, akiknek nem lett volna más választásuk, csak az abortusz. Ő megnyitotta a pici lakását, és a pici lakásában ott alszik tíz állapotos asszony és a családja. Megszülik a gyermeküket, és örökbe adják, mert nem tudják felnevelni. Azt hiszem, hogy a férfi több, mint ötven gyermeket fogadott örökbe eddig.

Arra gondoltam: Hogyan, miért? A válasz az, hogy olyan könnyű megelégedni: Az életem ennyi, és sosem lesz több! Mit szólunk azonban ehhez: Járni hitben, tenni egy lépést, hűségesnek lenni, ragaszkodni az igazsághoz, és tenni még egy lépést, és tenni még egy lépést… és tenni még egy lépést Krisztus felé hitben. Ez az, ahogy történt ezekkel a hithősökkel is, és így lett az életük annyira elképesztő!

 

P. Bendegúz

Mát 9:35 És körüljárja vala Jézus a városokat mind, és a falvakat, …

Jézus elment az összes városhoz, de nem állt itt meg, hanem elment a falvakba is. Ez nagyon fontos nekünk. Merthogy Jézus el akar menni a te városodba, el szeretne menni a te családodhoz, és el is megy. Mert Ő szeretné ezeket körüljárni. Ez azért nagyszerű, mert ez nem a mi projektünk. Nem arról van szó, hogy mi eldöntjük, hogy hány falut és várost szeretnénk elérni, hanem Ő az, Aki körüljárja ezeket. Elmegy az összesbe. Biztos vagyok abban, hogy egy falut sem hagyott ki.

Mát 9:35 … tanítván azoknak zsinagógáiban, és hirdetvén az Isten országának evangyéliomát, és gyógyítván mindenféle betegséget és mindenféle erőtelenséget a nép között.

Ő nem csak turistaként ment el, hanem tanított, és megtette a fontos dolgokat.

Mát 9:36 Mikor pedig látta vala a sokaságot, könyörületességre indula rajtok, …

Könyörületes volt. Megindult az embereken.

Mát 9:36-38 … mert el voltak gyötörve és szétszórva, mint a pásztor nélkül való juhok. Akkor monda az ő tanítványainak: Az aratni való sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába.

Nem azt mondta: Az aratni való sok, de a munkás kevés, ezért menjetek el. Amit lehet, hogy mi így mondanánk magunktól: „Hiszen ez a megoldás, nem? Kevés a munkás, akkor menni kell, nem?” Ő azonban azt mondta: Kérjétek az aratás Urát! Ő az aratás Ura. Nem mi vagyunk az aratás urai. Azt mondta: Kérjétek Őt!

Ez a csodálatos, hogy látjuk, és tudjuk, hogy sokkal nagyobb ez, mint mi vagyunk. Az aratás sokkal nagyobb! Kérjük az aratás Urát! Őrá tekintünk ezzel az egésszel kapcsolatban. Olyan nagyszerű, ha az életünkben felfedezzük ezt, és amikor látjuk a szükséget, amikor látjuk a tennivalót, akkor az ima a természetes reakciónk, és nem egy küzdelem. Azért, mert tudnom kell, hogy ki az aratás Ura, ki az életem Ura, és kérem Őt.

Lehet, hogy azt fogja mondani: Menj el te is! Akkor viszont nem úgy megyek el, hogy a szükségre nézek, hanem úgy megyek el, hogy Istenre nézek. Akkor az, ami ott lesz, az nem az én eredményem lesz, hanem Isten eredménye lesz. Ha nem lesz ott semmi eredmény, akkor az nem az én kudarcom lesz, hanem Isten dicsősége, mert Isten dicsőséges akkor is, amikor úgy néz ki, hogy nincsen nyoma.

Ef 6:11-től látjuk Isten minden fegyverzetét. Az első dolog ezzel kapcsolatban az, hogy ez Isten fegyverzete, nem a miénk. Mi felöltözzük ezt. Sokszor megnéztük már, hogy mi ez a fegyverzet, milyen részei vannak, de Ef 6:18-ban van, ami az egészet összefogja, és nem szabad elfelejtkeznünk róla:

Ef 6:18-19 Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Szellem által, és ugyanezen dologban vigyázván minden állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért, És érettem is, hogy adassék nékem szó számnak megnyitásakor, hogy bátorsággal ösmertessem meg az evangyéliom titkát,

Nekünk személyesen, amikor felöltözzük Isten fegyverzetét, akkor fel kell, hogy öltözzük az imát is. Úgyszintén gyülekezetként is fel kell, hogy öltözzük az imát. Hiszen, minden szentekért imádkozunk, és azokért, akik megnyitják a szájukat, hogy az evangélium titkát tudják szólni. Az én saját gondolataimnak a nagyon sekélyes titkát tudjam szólni? Nem! Az evangélium titkát, ami a szentek szentjéből jön.

Azt mondja: Imádkozzatok! Nagyon nagy feladatunk van, amikor itt ülünk. Mert amikor halljuk Isten Igéjét prédikálni, az közösségi dolog. Mindenkinek, aki hallja, ugyanúgy része van benne, mint annak, aki szólja. Amikor felkészült szívvel jövünk ide, és ima van a szívünkben, akkor megváltozik minden annak is, aki szól. Mert együtt prédikálunk. Azért, mert egy Szellemben vagyunk, mert fel van kenve a hallásunk úgy, mint a szavunk.

Úgyhogy imádkozzunk azokért, akik szólják az Igét, akik elmentek az aratásba, és imádkozzunk az aratás Urához, hogy küldjön embereket, vagy angyalokat, vagy bármit. Isten tudja, hogy mit. Olyan nagyszerű, hogy Ő nagyobb, mint mi vagyunk, és odaadhatjuk Neki ezt az egészet!

Ámen.

Kategória: Egyéb