Életünk mintája a hegyről jön

2016 november 20. vasárnap  16:30

2Móz 25:9 Pontosan úgy csináljátok a hajléknak és minden edényének a formáját, ahogy megmutatom neked.

Isten ezt Mózesnek mondta, mutatott Mózesnek egy mintát, és aszerint kellett építeni, csinálni mindent. Ez nem egy kicsi dolog volt, nem egy mellékes kérdés. Jelentős volt, Isten nagyon kihangsúlyozta. „Azt akarom, hogy aszerint a minta szerint építs!” Miért? Azért, mert a sátor, az imádat helye Izrael számára az emberek millióinak az imádat helye kellett, hogy legyen. Ha Mózes hibát követett volna el, akkor az a hely nem tükrözte volna azt, amit Isten kommunikálni akart a népe felé. Úgyhogy Isten azt mondta neki: „Figyelj! Pontosan így csináld. Azt akarom, hogy éppen így csináld!”

Visszautalnék kicsit arra, amikor a ’90-es években jöttek a misszionáriusok, és mutattak nekünk egy mintát. Beszéltek nekünk Krisztusról, bemutatták nekünk Jézus életét a saját életükben, ezzel mutattak nekünk egy mintát. Mi volt abban a mintában?

– Szeretet, tanítványság, türelem, hűség, alázat.

Nagyon sok mindent mondhatnánk. Mutattak nekünk egy mintát, és az a minta meghatározza az életünket. Ha le akarnám írni nagyon egyszerűen, akkor azt tudnám mondani arra a mintára, hogy az a minta a következőkből állt össze: szeretni a Bibliámat, szeretni egymást, és szeretni az elveszetteket. Ha meg akarod határozni, hogy kik vagyunk, akkor igazán ez az a minta, akik mi vagyunk: szeretjük Istennek az Igéjét, szeretjük egymást, szeretjük a testvéreinket, és aztán szeretjük az elveszetteket. Ha úgy tetszik, ez az, ami meghatároz bennünket.

Tudod, mi volt a vicces? Mindig volt olyan ember, aki megpróbálta ezt a mintát természeti módon megmagyarázni, természeti módon értelmezni. Ezek azok az emberek, akik körülnéznek egy ilyen helyen, és azt mondják: Ja, ez ilyen amerikai!; vagy mivel akkor sok finn misszionárius volt: Ja, ez valamilyen finn dolog biztos! Ma lehet, hogy azt mondanák: Ez biztos holland dolog!

Mivel p. Stevens nagyon fontos volt nekünk, azért volt, aki azt mondta: Ja, ez így p. Stevens személyiségéről szól. Nem ezekről szólt igazából, és ez nagyon jelentős nekünk. 2Pét 1:16-ban azt mondja: nem mesterkélt meséket követve hittük, amit elhittünk. Ezek nem egy embernek az agyszüleményei, amikről mi beszélünk. Nem! Ez ugyanaz, ami történt Mózessel.

2Móz 25:40 Vigyázz, hogy a szerint a minta szerint készíttesd el, amelyet a hegyen mutattam neked.

Honnan jön a minta, amit követünk? A hegyről, ami azt jelenti, hogy Isten jelenlétéből. Azokat, akik természetileg magyarázzák, megkérdezném: Milyen pénzügyi oka lehet annak, hogy András és Viki elmentek Pécsre misszióba? Az, hogy p. Bendegúz hűségesen minden héten elutazik Debrecenbe és Miskolcra, hogyan teszi könnyebbé az életét? Az, amiről mi itt beszélünk, nem pénzügyi dolog, nem emberi dolog, nem kényelmi dolog, nem amerikai dolog, nem magyar, nem finn, nem francia dolog, hanem valami más.

Miért jönne ki egy nagy csoport ember a repülőtérre az érkezésünkkor? Annyira örültem, de annyira meg is lepődtem! Milyen természeti oka lenne rá egy embernek, hogy ezt megcsinálja? Miért töltenénk órákat a térdünkön imádkozva? Hogyan szolgál az engem? Hogyan építi a családodat az, hogy beültök egy autóba, elmentek Ajkára és támogatod a szolgálatot? Attól tartok, hogy a családpszichológusok nem ezt javasolnák. 🙂

Miért csináljuk ezeket? Azért, mert ezeket láttuk a hegyen Isten jelenlétében. Van egy hely, ahol találkozunk Istennel. Reméljük, hogy ez megvan mindnyájunk életében a Bibliánkkal, de a gyülekezet is egy ilyen hely, ahol bejöhetünk Isten jelenlétébe és láthatunk egy mintát. Isten mutathat nekünk mintát. Isten megmutathat nekünk valamit, amit bele akar dolgozni az életünkbe. Velünk együtt bele akarja dolgozni ezt az életünkbe. Fil 2:13. Megmutat nekünk valamit, elindít minket, és aztán Vele együtt dolgozunk ezen.

Ez nagyszerű, mert itt vagyunk, látjuk a mintát, és aztán haza akarjuk vinni. Azt akarom, hogy ez ott legyen az életemben mindenütt. Nem két életem van, hogy az egyik a kedves arc a gyülekezetnek, aztán amikor hazamegyek, egészen másmilyen arc vagyok. Nem! Hanem a minta, amit kapok Isten jelenlétében, azt akarom vinni az egész életembe: a munkámba, az otthonomba… mindenhova. Ez az, ahogy élni akarok.

Ézs 51:1b Tekintsetek a kősziklára, amelyből kivágattatok, és a kút nyílására, amelyből kiástak titeket!

Az emberiség szomorú elmeállapotban van. Itt, nyugaton rengeteg a kényelem, és mégis rengeteg az öngyilkosság. Az emberek jelentős képzésre tehetnek szert, tanulmányokat folytathatnak, ami elérhető sokak számára. Magas oktatási szintre el lehet jutni, mégis annyi a depressziós, hogy már járványszintű a dolog. Beoltatjuk magunkat, hogy távol tartsuk az influenzát, de emberek nem tudják távol tartani magukat a szomszéd feleségétől.

Mi a probléma? A probléma az, hogy feladtuk azt az elképzelést: Valaki alkotott engem. Mert ha valaki alkotott engem, akkor Ő valamire alkotott engem. Mivel az emberiséget nem érdekli Isten célja, azért nem érdekli Isten sem. Nem akarnak hallani Róla. Ám mindnyájan az életet ajándékba kaptuk. Teljesen mindegy, hogy minek mutatja magát valaki. „Ó, nem! Én találtam ki magam! Én csináltam meg így magam.” Van, aki így adja elő magát, de ettől függetlenül mindnyájan ajándékba kaptuk az életet.

Ahogy az előbbi vers is mondja: mindannyian egy gödörből lettünk kiásva, és egy kőből lettünk kivájva. Ezt meg lehet próbálni megmagyarázni természeti módon. Ha megpróbálod természetileg megmagyarázni, hogy honnan jövünk, kik vagyunk, akkor az egyetlenegy dolgot ér el, azt, hogy könnyebb hátat fordítani Istennek.

Egy ismert ateista azt mondta: Azért nem érdekel Isten, mert ha hinnék Benne, nem élhetném azt az életstílust, amit szeretnék. Értem ezt. Ha azt mondom, hogy véletlen események terméke vagyok, ha valahogy a természetből jövök, akkor persze, hogy nem kell engedelmeskednem senkinek. Ami nagyszerű, de ugyanakkor nincs senki, akinek megköszönhetnék bármit.

Én úgy nőttem fel, hogy volt, van édesanyám, és annyira hálás vagyok, hogy megszült engem ahelyett, hogy abortuszt csináltatott volna. Annyira örülök, hogy felnevelt engem! Tökéletes volt? Biztos, hogy nem, de azt elmondhatom, hogy ő volt a legjobb anyukám, aki valaha volt. 🙂 Ha kivenném a képből édesanyámat, ha ő nem lenne, akkor nincs kinek hálásnak lennem.

Ugyanígy ezzel is: Ha kiveszed Istent a képből, ha nem nézünk arra a gödörre, ha nem nézünk arra a sziklára, ha nem fogadom el, hogy valahonnan engem készítettek, akkor nincs kinek hálásnak lennem. „Hála az evolúciónak, hogy itt vagyok!” – még sosem hallottam, hogy valaki ezt mondta volna. Legalábbis nem őszintén. Szerintem még senki nem írt dalt az őslevesnek. 🙂 Még ha valaki írna is ilyen dicsőítő dalt, nem lenne valós, igaz? Miért? Nézd meg ezt a verset még egyszer:

Ézs 51:1b Tekintsetek a kősziklára, amelyből kivágattatok, és a kút nyílására, amelyből kiástak titeket!

Ez a vers arról beszél, hogy valami, ami közönséges, abból lettünk véve. Egy értelemben ezek vagyunk, földiek vagyunk. Emberek vagyunk. Bűnösök vagyunk, hibázunk, elrontunk dolgokat, szűklátókörűek vagyunk… Ebben a versben van valami, ami fontos: Isten. Merthogy valaki kiásott titeket abból a kútból, kivágott titeket abból a kőből – erről szól ez a vers.

Ki az, aki ezt megtette? 1Móz 2:7 Isten alkotott bennünket, 1Móz 9:6 a Saját képére alkotott téged és engem. Ez lenyűgöző. Fogott valamit, ami közönséges, és beletett valamit, ami különleges: a Saját életét, a Saját gondolatait. Ez az, ami történt velünk. Amikor Krisztushoz jöttünk, akkor kaptunk valamit, ami új. Isten fogott egy teljesen átlagos embert, adott neki egy új életet, megszentelte, célt adott, mélységet, új szívet, és ma így ismerjük egymást. Ha körbenézel a hívő testvéreken, akkor ezt látod közöttünk.

Isten azt mondja nekünk: „Nézz vissza! Emlékezz! Én céllal csináltam ezt. Nagyszerű célom van benne. Vettelek valahonnan, a közönségesből, és aztán adtam neked valamit, ami különleges: az Én Szent Szellememet.” És ez olyasvalami, amiért hálásak lehetünk, amiért hálát adhatunk. Csak úgy mellesleg, ez annyi depressziót felold, ez annyi feszültséget felold a lelkünkben afelől: Ki vagyok, és egyáltalán minek?

Miért jövünk ide? Azért jövünk a gyülekezetbe, hogy élesedjen a látásunk. Ahogy múlnak a napok, elfelejtem, megfeledkezem arról, hogy milyen Istenem van nekem. Megfeledkezem arról az Istenről, Aki kivett engem a közönségesből, és betett valamibe, ami különleges. Ahogy vannak a mindennapi konfliktusaim, elveszítem a nagyra értékelést a testvérem felé. Ahogy múlnak a napok és öregszem, vagy elrontok dolgokat, vagy elbukom, úgy elfelejtem, és elveszítem a tisztánlátásomat. Ezért mondjuk azt, hogy érdemes jönni és közösségben lenni, mert itt Isten emlékeztet engem erre, segít nekem, újra kinyitja a szememet. Ezért mondjuk:

2Pét 1:19 … jól teszitek, ha figyeltek, mint sötét helyen világító lámpára, amíg felvirrad a nappal, és hajnalcsillag kel fel a szívetekben.

Miről szól ez? Arról, hogy ahogy hallom az Igét, ahogy az üzenet szól hozzám, ahogy itt vagyok az istentiszteleten, ahogy közösségben vagyok a testvéremmel. Vagy amint otthon olvasom a Bibliámat, vagy amint megosztom a hitemet, ez történik az életemben. Isten szól hozzám, és újra elmondja nekem: „Figyelj! Van egy minta, és az az Én mintám a te életedre. Nem kulturális minta, habár létrehoz bizonyos fajta kultúrát; nem pénzügyi minta, habár bizonyos módon kezelni fogod a pénzügyeidet, ha Engem követsz; ez nem a kapcsolataidról szól, habár megváltoztatja a kapcsolataidat. Van egy minta, és szeretnélek erre emlékeztetni.”

Ezért van bibliaiskolánk, mert annyival több mondanivalónk van. Annyival több van, amiben fel kell frissülni, mint amennyit el tudunk mondani egy istentiszteleten! Mi itt nem az időnket pocsékoljuk, hanem követjük azt a mintát, amit Istentől kaptunk. Te része vagy ennek a mintának. Tanulunk, tanulok hálát adni Istennek azért, hogy kivé tett engem, aztán azért is, hogy kivé tette a többieket, és kivé tett minket együtt. Isten erre tanít bennünket. Ez a minta az, amiről beszélünk.

Ahogy együtt vagyunk, ahogy hitben járunk, ahogy hitben cselekszünk, úgy Isten segít nekünk látni, meglátni Őt. Ez nagyszerű! Tudom, hogy én is gondolkodhatnék úgy, mint azok az emberek, akik természetileg magyaráztak mindent. Amíg ott voltunk most az USA-ban, ebben a rövid időben is p. Schaller felemlegette az egyik magyar történetet, ami vele esett meg. Nagyon meghatározó volt az ő életében is az az időszak, amit itt töltött, úgyhogy sokszor emlegeti, sokszor beszél róla.

Elmesélte, hogy eljöttek, itt voltak, szolgáltak, és az emberek jöttek, aztán jártak a gyülekezetbe. Volt egy hölgy, aki járt egy darabig, és egy idő után azt mondta neki: „Tudom, miért vagy itt! Az emberek kedvesek Magyarországon, az élet olcsóbb itt…”; és adott még több ilyesfajta magyarázatot. Az volt az utolsó alkalom, hogy eljött a közösségbe. Tudom, hogy gondolkodhatok így.

Hogyan értékelem a gyülekezetet? Hogyan értékelem a testvéreket? Tudom, hogy meglehet az a szívem, hogy természetileg magyarázzam. „Ez a fiú csak amiatt a lány miatt van itt. … A másik csak azért van itt, mert itt legalább meleg van.” Meglehet ez a szívem, lehetek ennyire vak, és elmehetek Isten munkája mellett. Ugyanúgy, mint az a hölgy, aki elmondta p. Schallernek, hogy szerinte miért van itt. Akkorát tévedett! Mert semmi nem volt igaz abból, amiről beszélt.

Tudom, hogy lehet ilyen a szívem. Ha nem vagyok emlékeztetve, ha nincs kijelentés, ha az Ige nem szól hozzám, ha az üzenet nem szól hozzám, ha nincs várakozásom, ha nem fogadok el, ha nem épülök fel, ha nincs élesítve a látásom, akkor a dolgok homályossá válnak, és összemosok dolgokat.

Az a gyönyörű, hogy megtanuljuk látni Istent a testvérekben. Megtanulom látni Istent a történelemben. Megtanulom látni Istent abban, amint szolgálunk. Megtanulom látni Istent az imában, és igen, megtanulom látni Istent még a hitetlenben is, és elmondom neki azt, amit látok. Ez csodálatos! Ez az a minta, amit Isten mutat nekünk, és azt mondja: „Ne feledd el! Emlékezz rá! Térj vissza hozzá! Tudd, hogy közönségesből vettelek téged, és Jézus Krisztusban különlegest adtam neked. Ez a tiéd.” „Gazdag vagy Énbennem.” – ezt mondja Krisztus.

Ez egy gyönyörű gyülekezet, nagyszerű hívőkből. Azt gondolom, hogy a kegyelemnek az a mintája, amivel kommunikálunk egymás között, az igazán egyedi. Nagyon egyedi! A szeretetnek az a mintája, amivel törődünk egymással, az természetfeletti. Ez nem természeti. Annyira megáldott engem, és annyira hálás vagyok ezért a sok évért, ahogy együtt hitben járhattunk, az imáitokért, azért, hogy sokatokkal együtt szolgálhattunk, és hogy olyan sokan segítettetek az életben Krisztussal járnom! Nagy örömmel várom, hogy továbbra is járhassunk ebben a mintában együtt.

Ámen.

Kategória: Egyéb