Józan gondolkodás & Személyesség & Megelégedés a Szellem által

2012 január 22. vasárnap  10:30

Khauth Gyuri

2Tim 1:7 Mert nem félelemnek szellemét adott nékünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak szellemét.

A józanság, a józan gondolkodás nagyon fontos dolog. Előtte ott a félelem, amelyik a világban az egyik legerősebb mozgatórugó az ember életében, a másik a kapzsiság. Mi azonban nem ezt a szellemet kaptuk, hanem a józan gondolkodás szellemét. Három dolgot szeretnék mondani erről nagyon röviden:

1.       Olyan világban élünk, ahol az emberek a szemeikkel hallanak, és az érzelmeikkel gondolkodnak. Erre épül a világ kommunikációja, hogy olyan impulzusokkal lásson el, amelyek az érzelmeinket gerjesztik, hogy józan gondolkodás nélkül éljünk.

A marketingesek tudják, hogy szexuális tartalommal bármit el lehet adni, mert az emberekben a látáson keresztül olyan érzelmeket vált ki, hogy felülbírál józan döntéseket. Ez a világ a látásunkra specializálta magát.

A félelem ugyanilyen. Hallunk valamit, ami félelmetes, és már félünk. Mert ha nincs a Szent Szellem józan gondolkodása, akkor direktben össze vannak kötve a külső impulzusok az érzelmeinkkel. Az érzelmek önmagukban nem rosszak, sőt ez a hajtóerő, drive, de ha rossz forrásból táplálkoznak, akkor el tudnak vinni nagyon rossz irányba.

Egyszer beszélgettem egy sráccal evangelizáció alkalmával. Ő váltig hangoztatta: hallgass az érzelmeidre, hallgass a szívedre! Mondtam neki, hogy azok bizony rossz irányba vihetik. Aztán odacsoszogott egy szegény ember – hajléktalan –, és ő is elkezdte szajkózni: de igen, hallgass az érzelmeidre! Ott volt az illusztráció. Egyébként sajnáljuk, emberként ő értékes, de a rossz döntések oda vezetnek. Ez kemény dolog! Nem játék.

2.       Mennyire felszínesen gondolkodnak emberek!

Megint csak evangelizáción történt, beszélgettünk emberekkel. „Én keresztény vagyok!” Picit mélyebbre ásol, és kiderül, hogy valami egészen furcsa elképzelésben él, aminek semmi köze a kereszténységhez. Felszínesség.

„Ó, én tudom, mi ez a hinduizmus! Az egy jó dolog.” Persze, nem tudja, miről beszél. Hallott a barátjától valamit róla, látott egy filmet róla, de nem ismeri, hogy hova visz ez az egész, hogy a személytelenség – amit a hinduizmus tanít – gyilkos dolog.

Hiszem, hogy Isten egy olyan környezetet teremtett nekünk, bukott embereknek, amely segít abban, hogy visszataláljak Istenhez. Az ördög célja, hogy hamis békében, felszínes tudásban haljunk meg, hogy ne jussunk el Krisztus ismeretére.

3.       Van egyfajta békesség – ami igazából a józan gondolkodás egyik következménye – a kiegyensúlyozottság. Ez divatszó manapság. Lehet, úgy hallod inkább: harmónia, a test és a lélek harmóniája.

Van egy kép, egy óriás plakát, egy film: egy nő teljes békességben meditál egy felhőkarcoló tetején, és minden nyugodt. Távol van mindentől, ami zavarhatná. Ez azonban egy hazug kép.

A probléma a szívünkben van. Felmászhatok a legmagasabb felhőkarcolóra, vagy elmehetek a legtávolabbi zarándokhelyre, de ott is ugyanaz lesz bennem, ugyanaz a nyugtalanság.

Isten Szelleme nélkül nem lehet bennünk békesség. Isten is ezt tanítja:

Fil 4:7 És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.

Olyan békességet ad nekünk, amely természetfeletti.

Az nem mindegy, hogy miről gondolkodsz. Meditálj, elmélkedj, de ne valami elvont dologról, hanem az igazságról. A valósággal kell harmóniában lenni. A valósággal kell összhangban élned, gondolkodnod és cselekedned – mert természetesen a mély gondolatoknak következményei, tettei vannak –, és az Krisztusra irányuljon. Ő legyen a középpontja a gondolkodásodnak, és lesz egy természetfeletti békességed és józan gondolkodásod.

P. Kende

Péld 24:16 Mert ha hétszer elesik is az igaz, ugyan felkél azért; az istentelenek pedig csak egy nyavalyával is elvesznek.

Szeretjük ezt a verset. Arra utal, hogy van bizonyos erő, bizonyos hatalom az életünkben. Minek nevezhetnénk ezt? Meggyőződés, Isten kegyelme, … Igen, ezek adnak nekünk rugalmasságot, hajlékonyságot, életerőt; valamit, amivel tovább tudok menni. Ez különlegesfajta erő. Ez nem arról szól, hogy meg tudom villogtatni, nem arról szól, hogy nagyot teljesítek.

Csak gondolj bele: mennyire számít nagy dolognak, ha valaki fel tud kelni, miután elesett? Erre nem gyúrnak. Mégis, ezt nem tudja bárki megtenni, hogy fölkel újra, fölkel újra, …? Lenyűgöző módon: nem! Egyszerűnek tűnik felkelni, ha elestél, de nem az.

Az egyik érdekes dolog az emberben, hogy mélyebb, mint aminek kinéz. A lelkünk tárol sértéseket, hibákat, bűnöket, gonosz gondolatokat. Elrakja későbbre. Sokkal mélyebben, mint hinnénk. Ez ad bőséges munkát a pszichológusoknak. Félelem el van tárolva a lelkemben. Az emberek felkelnek, amikor elbuktak, de hordozzák magukban a sebet. Úgyhogy egy értelemben nem keltek fel.

Felkelnek, de „húzzák a lábukat”, mert nem tudtak helyreállni a bukásból igazán. Nincs igazán letudva a dolog, nincs igazán elintézve. Felállnak, de viszik magukkal egész életükben. Feláll az ember, de félelemmel tekinget hátra folyton. Viszont a hívő, aki ismeri Krisztus vérének a hatalmát, az a hívő más, Zsid 9:14.

Mik 7:8 Ne örülj, én ellenségem! Elestem ugyan, de felkelek, mert ha még a sötétségben ülnék is, az Úr az én világosságom!

„Ne örülj, én ellenségem! Elestem ugyan, de felkelek.” Sátán örvend, amikor bukni lát minket. Azért mert tudja, hogy aki lenn van, abba könnyebb belerúgni. Aki elbukott, annak könnyebb bevinni egy kísértést, egy kivetítést. Könnyebb azt mondani neki: értéktelen vagy, hazugság az egész, itt az idő, hogy feladd. Tudja, hogy ez a legjobb időpont arra, hogy beszéljen. Tudja: lehet, itt a vége, ez a hívő nem kel fel többet!

Az Ige viszont azt mondja: „Ne örülj, én ellenségem! Nincs vége, fel fogok kelni!” Még akkor is, amikor a földön vagyok, a bukásomban vagyok és nagyon elrontottam, akkor is van világosságom, amiről Sátán nem tud; akkor is van világosságom, amiről az ellenségem nem tud. Az Úr az én világosságom, és az a világosság ki fog vezetni ebből engem.

Fontos dolog, hogy ez nem automatikus! Vannak hívők, akik ezen a ponton elrontják. Így gondolkodnak: „Hát én vétkezhetek, meg van írva, hogy úgyis felkelek. Elbuktam, de nem kell erőlködnöm. Azt írja az Írás, úgyis felkelek, mindegy végül is. Élvezem a helyzetet, maradok a bűnömben kicsit. Majd úgyis felkelek.” Mi a probléma ebben? Az, hogy a helyreállás nem mechanikus, nem gépies dolog. Mikeás erről beszél előbb:

Mik 7:7 De én az Úrra nézek, várom az én szabadításom Istenét; meghallgat engem az én Istenem!

„Én Őrá várok, Rá tekintek, Vele gondolkozom, várom, hogy Ő megszabadítson.” Ez arról szól, hogy a felkelésünk a bukásból, a helyreállásunk a szétesésünkből, ez személyes dolog. Az, hogy Őt keresem, ez a kulcsa a dolognak. Ez nem mechanikus, nem olyan, hogy így is, úgy is megtörténik. „Én Őt keresem!” – ez a kulcsa a dolognak. Nem véletlenül mondja annyi helyen ezt az Írás.

Ésa 40:31 De a kik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!

Kik? Azok, akik Őt várják, akik Őt keresik. Keressük Őt és legyen várakozásunk, Zsolt 27:14. Merjük azt mondani: ne örülj ellenségem, ha elestem is, újra felkelek, az Úr az én világosságom. Ámen.

P. Barry

Ezen az elven gondolkodtam: a helyreállás nem mechanikus dolog. Ez annyira drága gondolat a számunkra! Amikor a kereszténységre gondolunk, az nem gépezet, amiben automatikus mozdulatok vannak, hanem közösségről szól az élő Istennel, és egy élő szervezetről, Krisztus Testéről.

Nem azért vagyunk istentiszteleten, hogy a bűntudatunkat csillapítsuk, hanem mert tudjuk, hogy ez az eledelünk. Tudjuk, hogy az egy lakoma. Néhányunk alig bírjuk magunkat elvonszolni, de ez is rendben van, mert Isten tudja, hogy ha már egyszer itt vagy, akkor az Övé vagy. Becsatoljuk a biztonsági öveket és halljuk, ahogy Isten szól hozzánk.

Luk 11:17b Minden ország, a mely magával meghasonlik, elpusztul; és ház a házzal ha meghasonlik, leomlik.

A hittel kapcsolatban gondoltam erre a versre. A hit nem természeti dolog, nem természeti formula vagy képlet: ha ezt csinálom, akkor Isten azt fogja csinálni. Nem zárhatjuk Istent palackba. Eféz 5:1 Isten azt mondja nekünk, hogy kövessük Őt, mint szeretett gyermekei. Melyik gyermek tudja, hogy az atyja mire készül éppen? Az élet egy nagy rejtély.

–          Hova megyünk apu, anyu?

–          Csak öltözz fel és megyünk!

–          Tudom, hogy jó lesz, mert anya és apa mennek.

Lehet, út közben meg kell állni a doktor bácsinál, és kapunk egy szurit. „Hé, ezt nem vártam! Azután viszont jön a fagyi, mert ilyen bátor katona voltam.”

Nem tudjuk, éppen mit cselekszik Isten, de megtanuljuk, hogy bízzunk Őbenne. Amikor kapunk egy szurit és ez megőrzi az egészségünket, ahogy idősödünk, felismerjük, hogy a kicsi fájdalom sok szenvedéstől megkímélt. Ezt teszi velünk Isten Igéje. Olyan helyre visz Isten, ahol Ő elbánhat velünk, gyógyíthat minket. Sokszor ez fájdalommal jár. Amikor ismerjük Istent szeretett gyermekeiként, megtanulunk bízni Őbenne és követjük teljes szívünkből, akkor megtanuljuk, hogy Isten tudja, nekünk mi a legjobb.

A hittel kapcsolatban ezen gondolkoztam, tegnap Szolnokon is erről beszéltünk. Az utcán nagyon hideg volt, hatalmas szél süvített, mégis megálltak az emberek és beszélgettek velünk. Nagyszerű beszélgetéseink voltak, és felbátorodtam, ahogy az evangélium kiment. Hogyan érdemeltem meg, hogy megláthassam ezt a pillanatot, ezt a bizonyságot? Ez Isten kegyelme.

Hogyan lehet az, hogy két tulajdonosa van ugyanannak a háznak? Ez lehetetlen, nem tudja, két gondolat ugyanazt az agyat elfoglalni. Néha hívőkként szeretnénk, ha ez történne. Amikor elbukunk, akkor szeretnénk kicsit élvezni annak a gyümölcseit a hústestünkben, mert nem érdekel bennünket, hogy abban a pillanatban hogyan érezzük magunkat. A hústest szeret dagonyázni, de ez hazugság. Nagyon rövid ideig tudjuk élvezni a bukást, és aztán derékba tudja törni az életünket. Mert a bűnnek van egy pillanatnyi élvezete, de aztán becsap és hamuvá válik.

A másik kép: a megfeszített hústest. Van abban a pillanatban egy áldozat, amit meghozunk, de annak a gyümölcse örök élet. Ezért ilyen nagyszerű a hit. Róm 14:23 bármi, ami nem hitből van, az bűn. Mert a hit a reménylett dolgok valósága, Zsid 11. Ez a valósága a nem látható dolgoknak. Ez nagyon is valóságos ígéret.

Eféz 1:18 hogy értelmünk szemei nyíljanak meg, hogy megértsük az Ő elhívásának reménységét. A reménység szó – elpisz a görögben – nem üres reménykedés, hanem olyan reménység, ami be fog teljesedni a végén. Ezért drága nekünk az Ige és a szentekkel való közösség. A házunkat a hit foglalja el. Isten ígéretei felvilágosítsanak, hogy mi lesz majd az elhívásunk gyümölcse.

Róm 8:28-ra gondolunk: minden a javára szolgál azoknak, akik Isten célja szerint elhívottak. Azok, akik hitben élnek, mert erre lettek elhívva. Teljesen tudhatják: az, hogy ők hit által élnek, nem csak pillanatnyi öröm, hanem olyan élet, ami megelégít. Mi a különbség a vágy és szeretet között? A vágy egy kielégítetlen vágyakozás. A hazugság az, hogy ha a vágyamra mozdulnék és be akarnám teljesíteni, akkor a végén meg tudom elégíteni magam. Ez azonban hazugság.

Gondolj arra, mi történt Támárral. Megerőszakolták. Utána elküldték őt, mert nem szeretetből történt, csak egy vágy volt. Abban nincs megelégedettség, ha valaki a vágyát betölti. Amikor a hegymászó felmászik a legmagasabb hegycsúcsra, kitűzi a zászlót a hegy tetején, akkor utána abbahagyja a hegymászást? Nem, hanem egy újabb célt tűz ki, mert valójában a vágy kergetése a valódi téma.

Van egy gyerekjáték, hogy aki felmászik a kupac tetejére, az a világ királya. Valaki felmászik utána, letaszítják, és új királya lesz a hegynek. Ez egy gyermeki vágy: én akarok a dzsungel királya lenni! Egy idő után kinövünk ebből, de utána felnőtt vágyódás lesz. „Én akarok lenni a legnagyobb, a legerősebb, a leggazdagabb, akinek a legtöbb kütyüje van.” Ez így működik.

Ez csak egy vágyminta az életemben. Isten nem azt akarja, hogy ne legyen megelégedettség az életünkben, hanem Ő azt szeretné, hogy azokkal foglalkozzunk, amik valóban megelégítenek bennünket, mert a hit valóság, nem üres vágyódás. Ez olyan betöltése a vágynak, ami a kereszt által tényleg megelégít és örök életet ad nekem.

Amikor hiten kívül gondolkodunk, akkor az ígéretek nehéznek tűnnek. Pl. legyetek szentek. Biztos könnyű, kivéve az a pillanat, amikor felkelek, és ez addig tart, amíg le nem fekszem. Amikor alszom, akkor szent tudok lenni, amíg a tisztátalan gondolatok be nem szivárognak az álmaimba. A hiten kívül nincs esélyünk rá, hogy szentek legyünk. Hit nélkül semmi esélyünk.

Eféz 4. Pál az Úr foglya. Nem Pál, aki a börtönben van, hanem Pál, aki az Úr foglya. Az, akit Isten gondolatai ejtettek rabul, akinek bizonyosan ugyanígy megvoltak a pillanatnyi bukásai, de aki Isten szerint való azonosságban látta magát. A Biblia tele van ilyen címekkel: az, akit Jézus szeret, a menydörgés fiai, … Gondolhatunk ilyen titulusokra. Tetszik nekem, hogy Isten megmutatja a törődését ilyen módon is felénk, hogy új nevet ad nekünk, amit hit által elfogadhatunk. Mert a hit abban bízik, amit Isten mond, és nem azt a hazugságot hiszi el, amit én gondolok vagy érzek.

Eféz 4:1 Kérlek azért titeket én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok úgy, mint illik elhívatásotokhoz, melylyel elhívattatok.

Illik – axiósz a görögben – azt jelenti, hogy ehhez illő módon járni. Elhívatásotokhoz méltó módon járjatok, amivel el lettetek hívva. Elhívva – kaleó – azt jelenti, hogy meg lettünk hívva, és elfogadtunk egy nevet. Szeretem a képet, amit ez lefest nekünk. Egy módon azt mondhatnám: hogy járjak méltóan a hivatalos elhíváshoz, amit Isten adott?; de itt ez a kép: a meghíváshoz illően járni. Isten hívott el minket, az elhívást megkaptuk. Ez drága nekünk.

Eféz 4:2 Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, elszenvedvén egymást szeretetben

Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel. Alázatosság – tapeinophroszüné – azt jelenti, hogy legyen magunkról alázatos véleményünk. Tisztában vagyunk azzal, hogy mennyire kicsik vagyunk. Ez összekapcsolódik a szelídség szóval – praotész –, ami az a szellemiség, amit Isten ad nekünk, és elfogadjuk annak ellenére, hogy mi ennek természetileg ellenállnánk. Ellenállás és vitatkozás nélkül fogadjuk el.

Egyre inkább élesedik ez a kép. Hit által járhatunk, ahogyan Isten látja a dolgokat, a szerint. Nem látás által járunk, nem úgy, ahogy én látnám a dolgokat. Amikor látás által élek, akkor hallok egy csodálatos meghívást: új nevet kapunk, új személyiséget, új életben járhatunk; és nem arra figyelek, hogy bennem milyen ellenállás van Istennel szemben.

Szelídség azt is jelenti, hogy elfogadjuk, amit az emberek mondanak rólunk, de nem szubjektív módon, nem tesz levertté bennünket, ez nem érdekel bennünket, hanem azt mondjuk: az Úr ezt megengedte. Ez is a szelídség szó része. Szelídség: azzal törődöm, amit Isten mond nekem, és akkor nem mozdít meg az, amit az emberek mondanak rólam.

Nem abban van az én azonosságom, hogy valaki megdicsér, hogy milyen jó üzenet volt ez; vagy akkor sem leszek levert, ha valaki azt mondja: de rossz üzenet volt, hogy hívhatod magad pásztornak? Nem tesz levertté, ha valaki ezt mondja. Ez Isten elhívása. Ő ad nekünk új nevet. Isten kegyelméből minket az érdekel, hogy Isten mit mond rólunk.

Azt is jelenti, hogy nem lehet minket könnyen megsérteni. Nem lehet minket könnyen provokálni. Milyen könnyen megsértődhetünk! Ezt az üzenetet azért kaptam, mert én is megsértődtem valamin. Olvastam valamit, teljesen megsértődtem rajta, kiborultam a hústestemben. Ez nem szép látvány.

Aztán leültem és elkezdtem Isten Igéjén gondolkodni, és a Biblia kijavított engem: „Min sértődtél meg? Legyél szelíd és ne gondolkodj magadról túl magasan! Ne gondold magad túl semminek sem! Csak egyszerűen ne gondolkodj magadról! Hanem a hitünk kezdőjére és bevégzőjére figyelj, és arra az elhívásra, amit Ő adott neked! Járj az Ő gyermekeként és élj az Ő szeretetében!” Eféz 5 szerint, járjunk a szeretetben, ahogy Krisztus is szeretett minket.

Hosszútűrés – makrothümia – azt jelenti: türelem, kitartás. Lassúak legyetek arra, hogy visszavágjatok. Én rögtön vissza akartam írni valakinek és jól megmondani. Van egy szabály, amit megalkottam, hogy nem nyomhatom meg az elküldés gombot 24 órán belül. Mert miután az Írás kijavított engem, a törlés gombot nyomtam meg, és így nem sértettem meg a hívő testvéremet. Ez soha nem okozott konfliktust hívő testvéremmel, ha inkább a törlés gombot választottam. Még nem veszítettem el egy kapcsolatot sem, hogy inkább visszafogtam magam és kevés szót szóltam. Ez csodálatos alapelv, amit újra és újra tanulunk.

’76-ban tértem meg, rögtön jártam 2-3 istentiszteletre hetenként, ott voltam a beszélgetéseken, és elkezdtem járni bibliaiskolába. Elvégeztem kétszer, elmentem Délkelet-Ázsiába misszióba, és mindenfelé szolgálatom volt. Most bibliaiskola igazgatója vagyok, de azt is tudom ma, hogy semmit nem tudok úgy, ahogy tudnom kellene.

Ezt megtanultam, hogy semmit nem tudok úgy, ahogy tudnom kéne, de Isten kegyelméből soha nem érünk az életünkben olyan helyre, ahol mindent megtanulva élhetek abban, amit tudok. Nem, hanem naponta meg kell újuljak. Minden nap az Ő ígéretei vadonatújak és frissek, és az életem naponta megújul. Róm 12 azt mondja: újuljunk meg az elménkben.

Eféz 4:3  Igyekezvén megtartani a Szellem egységét a békességnek kötelében.

Nem arra igyekezünk, hogy nekünk legyen igazunk. Nem arra, hogy bebizonyítsam, nekem van igazam. Pl. a házasságban megtörténik, hogy nekem van igazam, és soha nem lesz boldogság az eredménye. Onnan tudom, hogy a szakértője vagyok ennek. Minden vitát meg tudnék nyerni, de minden csatát el is tudok veszíteni.

Mert az, hogy megnyerjük a vitát, az nem azt jelenti, hogy gyümölcsöt terem és békesség lesz belőle, hanem azt jelenti, hogy a testem gyenge, ha a vitákat akarom megnyerni. Mert akkor a hústestem erejében működöm és nem hitben. Emiatt ez bűn. Ha a kapcsolatomban elismerem, hogy tévedtem, hogy nincs igazam, akkor nagyszerű életet kapok, mert van egy életkicserélődés.

Igyekezzünk megtartani Isten Szellemének az egységét! Az igazi egység akkor jön, amikor meghalok, a másik fél is meghal. A vitában a felek lemondanak önmagukról és azt mondják: bocsánat. Tudom, néha teszünk dolgokat, amivel megbántjuk egymást, de hány évig tudunk menni úgy, hogy egymás iránt sértődöttségben élünk? Ilyen lehet a család, ami nem öleli át az igazságot, hanem mindig a saját igazában és a sértődöttségében él, akkor ki lesz a vesztes? Nem csak a vita felei, hanem az egész Krisztus Teste veszít ezen. Mert minden tagnak van része. Két hívő közötti összetűzés nagy hatással lehet Krisztus Testére.

Őrizzétek az egységet, álljatok ki mellette! Őrködjetek a Szellem egységért! Vessem le a saját gondolataimat és Isten gondolatai legyenek felemelve. Ez Krisztus keresztjénél történik, ahol én meghalok a hústestemnek, és kicserélem a régi életemet egy új életre, a feltámadási életre. Ez az élet.

Az egység nem csak az, hogy közös talajt találunk, hanem arra igyekszem, hogy Isten természetét, jellemét találjam meg. Igyekszem erre. Sietek megtalálni Isten természetét egy helyzetben. Ezért lehetünk Isten követői, mint szeretett gyermekek. „Mit mondtál rólam? Megmondalak az apukámnak! Várj csak! Én az apukámmal való kapcsolatomban bízom. Olyan édesapám van, aki kiáll értem. Nincs olyan csata, amit elveszíthetnék, amikor az apukám véd engem.”

Nem a hústestemben kell megigazulnom, mert Isten az, Aki megigazít. Az élet, amit őrizni próbálok a testben, az halott élet. Ám a megfeszített élet és ennek megtapasztalása megőrzi engem. A hústest nagyon büdös, amikor próbál életben maradni miközben halott, de az élet, ami Istennel megvan nekem, az olyan áldozat, amit Krisztus hozott meg értem, hogy az életem jó illatú áldozat legyen Istennek a jó illatú áldozat miatt, ami a Fiú lett az Atya számára.

Én Krisztusban vagyok hit által. Őbenne bízom. Amit rólam mond – nem lázadok az érzelmeimben ez ellen, nem tagadom ezt le, és nem igazítom meg magam –, örvendezek ebben, mert Ő mond rólam valami drágát.

Ha elesek, felkelek újra és azt mondom: ne örülj, ellenségem, mert a történetnek még nincs vége. Ez nem történik meg magától, hanem odavetem magam az Atyám karjaiba, és tudom, hogy van új azonosságom. Nem számít, mi történt tegnap, de ma az örökkévaló Isten jelenlétében élek, Aki gondot visel a holnapomról is, mert Őbenne vagyok. Ámen.

Kategória: Egyéb