Jósafát csendessége & Akarjuk tudni, Ki Isten igazán?

2016 augusztus 14. vasárnap  16:30

P. Bendegúz

2Krón 19. Az elmúlt tíz évben gyakran beszéltem Jósáfátról, mert nagyon nagyszerűnek tartom őt. Az egyik kedvencem a Bibliában. Elkövetett azonban egy nagy hibát. Ez pedig az, hogy nagyon jó barátságba keveredett Ahábbal, Izrael királyával, aki a leggonoszabb volt. Aki bálványimádó volt, és lázadt Isten ellen, ahol csak lehetett. Jósáfát mégis barátja akart lenni. Olyannyira, hogy a saját fiát rávette, hogy összeházasodjon Aháb lányával. Ebből nagyon nagy problémák lettek később.

Hogyan lehetséges, hogy Isten emberének – aki olyan csodálatosan követi Istent, aki megtisztítja a saját életét és a királyságát – az életében mégis van egy terület, ahol nem lát? Ez megtörténik velünk. Biztos vagyok abban, hogy Isten beszélt hozzá. 2Krón 18-ban is, közvetlenül csata előtt beszélt hozzá egy próféta által. Mégsem hallgatott. Bizonyára megigazította azt a dolgot valahogyan. „Itt a barátom. A barátja kell, hogy legyek. Lehet, hogy éppen most teszi tönkre az életemet, de ez szükséges valamiért. A jó kapcsolatok miatt.” Jósáfát nem hallgatott.

Pedig a Biblia annyit beszél erről: hallani azt, amikor Isten kijavít!

Péld 15:5 A bolond megveti apja tanítását, de aki megbecsüli a dorgálást, igen értelmes.

Péld 15:32 Aki elfordul az intéstől, az megveti a saját lelkét, aki pedig hallgat a feddésre, értelmet szerez.

Van itt egy fontos dolog: olyan egészséges a lelkemnek és a szellememnek, amikor Isten kijavít engem.

Aztán elment a csatába, nagy vereség lett, visszatért.

2Krón 19:1-3 Jósáfát, Júda királya pedig békével visszatért a palotájába, Jeruzsálembe. Ekkor elébe ment Jéhú próféta, Hanáni fia, és azt mondta Jósáfát királynak: Hát az istentelennek kellett segítened és az ÚR gyűlölőit szeretned? Ezért nagy az ÚR haragja ellened. De némi jó dolgot is találtam benned, hogy kivágattad e földről az Asérá-oszlopokat, és Isten keresésére adtad magadat.

Isten megmentette az életét. Azért, mert kereste Őt. Amit azonban tett, az nem volt jó. Én viszont Jósáfát csendességéről akarok beszélni:

2Krón 19:4 Ezután Jósáfát egy ideig Jeruzsálemben tartózkodott,…

Egy ideig Jósáfát ott volt Jeruzsálemben. Lehet, hogy nem tűnik ez olyan jelentősnek, de ez a csendesség a bukás után. Amikor rájössz arra, hogy nem bízhatsz magadban. Amikor rájössz arra, hogy nem bízhatsz emberben. Amikor eddig jártál úgy, hogy megigazítottad a dolgokat magad előtt, de Isten itt most megkeresett téged, és csendességben vagy. Lehet, hogy ott vagy a belső szobádban, és Isten tanít téged; vagy lehet, hogy kinn vagy a mezőn, és Isten ott van veled és tanít téged.

Zsolt 46:10 (11) Csendesedjetek el, és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten! Magasztalnak a népek, magasztal a föld is.

Ézs 30:15 Mert így szól az én Istenem, az ÚR, Izráel Szentje: a megtérés és megnyugvás megmentene benneteket, a csöndesség és bizalom erősségetek lehetne. De ti nem akarjátok,

A csendességben erő van, Isten ereje, és Isten keres. Ott van Jósáfát, és azt mondja, amit Dávid mondott:

Zsolt 51:12-13 (14-15) Add vissza nekem szabadításod örömét, … Hadd tanítsam útjaidra a bűnösöket…

Amikor ott vagy, és Isten szembejött az Ő szeretőkedvességével, és megmentette az életedet, és a szívedre beszélt. Azt mondja: Jézus Krisztus azért jött, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett; Luk 19:10. Isten az irgalmával megmentette Jósáfátot, és Jézus Krisztus azért jött, hogy megkeresse, és megtartsa azt, ami elveszett.

Tudod, mit? Ő elmegy az elveszett emberek után, akik még nem ismerik Őt, keresi őket, és meg akarja tartani őket. Ez történt velem is. Tudod, mit? Hívőként ugyanez igaz az életemre. Mert elvesztegetem az életemet. Ám Ő azért jött, hogy megkeresse és megtartsa… Azért, hogy megkeresse és megtartsa. Annyira szeretem ezt! Mert lehet, hogy ostobaságot csinálok, de mégis Isten keres engem, és meg akarja váltani az én életemet a hiábavalóságtól.

Mát 16:25 Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti az ő életét énérettem, megtalálja azt.

Látod ezt itt? Jézus legyen az, Aki meg akarja tartani az életemet. Nem én, mert akkor ragaszkodom a saját ötleteimhez, a saját megigazításomhoz, a saját vakfoltomhoz, ahol lehet, hogy nem látok. Viszont Ő az, Aki keres engem, és azt mondja: Ne tartsd meg az életedet, azért, hogy Én tarthassam meg a te életedet. Ő keres engem, és meg akarja tartani az életemet, és szentségben akar engem előre vinni, és az igazság útján akar engem járatni. Ez olyan csodálatos!

Aztán csöndességben van Jósáfát, és tudja azt, hogy Isten keresi. Keresi az elveszettet.

2Krón 19:4 … azután pedig kiment a nép közé, Beérsebától fogva egészen Efraim hegységéig, és az ÚRhoz, atyáik Istenéhez térítette őket.

Az országa legdélebbi csücskétől egészen a legészakabbi pontjáig, és tovább a király maga, otthagyva a palotáját elment, hogy elmondja az igazságot az embereknek. Szerintem ő az első dokumentált misszionárius. Odament, ahol az emberek voltak. Azért, mert Jézus azért jött, hogy megkeresse, és megtartsa azt, ami elveszett az én életemben és azoknak az életében, akik ott vannak. Azt mondja nekem: Ne tartogasd az életed, mert Én akarom megtartani a te életedet. Nem jársz azzal jól, ha te tartogatod.

Megtanulta, hogy Péld 11:30 lelkeket nyer meg a bölcs. Hála Istennek! Úgy, ahogy Jósáfát körbejárta az országát, Isten beszélt hozzá, ő beszélt az emberekhez, és vitte vissza őket Istenhez. Ugyanígy mi is. Nem vallási kötelességből, hanem azért, mert Jézus azért jött, hogy megkeresse őket, és megtartsa őket.

Kimegyünk és beszélünk emberekkel, aztán elmegyünk más városokba, és körbejárjuk a legdélebbi csücskétől a legészakabbi csücskéig az országot. Te is jöhetsz, mert Isten visz minket erre. Mert Ő szereti őket. Gyere! Gyere, ahova megyünk, hogy támogasd; ha szeretnéd.

Ez Istennek a csodálatos dolga, ahogy a csendességben beszélt Jósáfáthoz, és valami, ami kudarcnak látszott, abból dicsőség lett. Valami, ami elveszettnek tűnt, abból igazi, hatalmas ajándék és gyümölcs lett. Mindez Isten kegyelméből.

Ámen.

 

P. Kende

Ján 12:32 Én pedig, ha fölemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonzok.

Még egy vers, ahol az előző alkalommal abbahagytuk:

Mát 4:4 Ő pedig ezt felelte: Meg van írva: nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.

Az előző istentiszteleten (2016.08.10. Ki az ember?) arról beszéltünk, hogy mennyire fontos tudni, kicsoda az ember, mi az ember, és arról, hogy amikor megértem a bevégzett munkát, amikor megértem az evangéliumot, amikor megértem Isten munkáját, Krisztus munkáját a kereszten, akkor az felszabadít. Felszabadít arra, hogy mindabban éljek, amire teremtve lettem. Miért?

Az első az, hogy ez ad nekünk stabilitást, elfogadást – el vagyok fogadva –, biztonságot, és lehetőséget arra, hogy bátor legyek kockázat nélkül. Mert akkor is, ha elrontom, Isten még mindig elfogad, még mindig szeretve vagyok, még mindig vágyik rám, mindig akar. Ezért mondja Zsid 4:16-ban, hogy bátran menjünk a kegyelem trónjához. Nem félénken, nem szégyenlősen, hanem bátran menjünk a kegyelem trónjához. Mert az tényleg az én helyem, az én otthonom. Oda tartozom, el vagyok fogadva, része vagyok a családnak.

Amikor ezt megértem, akkor ez felszabadít arra, hogy bátor legyek a hitemben, és a bevégzett munka tanít engem arról, hogy Istennek van elég ereje arra, hogy helyreállítson még a legnagyobb bukás után is. Amikor azt mondta, hogy nincs kárhoztatás, akkor azt komolyan gondolta. Még akkor is, ha elbukom, hívő vagyok Krisztusban. Krisztusban vagyok, elbukom, de még mindig Krisztusban vagyok. Nem vagyok kárhoztatva. Nem vagyok a pokolra kárhoztatva a bukásom miatt. Ez a bevégzett munka üzenete, ez az egyik következménye a bevégzett munkának az életünkben. Ez felszabadít engem arra, hogy éljek mindabban, amire Isten teremtett.

Zsid 9:14-ben olvassuk, hogy Krisztus vére megtisztítja a lelkiismeretünket. Úgyhogy nem bűntudatból tesszük a dolgokat. Ismered azt, amikor bűntudatból tesz valaki dolgokat? Szolgálhatom így Istent. Imádkozom, és annyira kegyes, annyira Isten szerinti vagyok! „Letérdelek. Összekulcsolom a kezem. Ájtatosan az égre tekintek. Remélem, mindenki engem néz!” Csak bűntudatból teszel dolgokat. Azért, hogy mások lássák.

Ez azonban nem annak a valósága, akik vagyunk. Istent pedig csak az érdekli igazából. Emiatt mondja: „Add oda a szíved, add oda az életed! Hadd adjak új életet! Hadd adjak új szívet!” Istent nem érdeklik a kis játékaink, a kis tettetésünk. Ő tudja, hogy mi kik vagyunk. Ő tudja, hogy milyenek vagyunk. Ő ismeri a titkos belső motivációinkat. Ő nagyon más, mint mi. Ő tudja, hogy kik vagyunk.

Őelőtte meztelenek vagyunk, Zsid 4:13. Semmi nincs elrejtve Őelőtte. Úgyhogy Ő tudja, hogy szükségem van a bevégzett munkára az életemben. Mert az felszabadít arra, hogy növekedjek. Nem vagyok érett még, de el vagyok fogadva. Isten szeret. Ha hiszek Krisztusban, akkor el vagyok fogadva. Elvégeztetett, ez így van. Ez annyira fontos nekünk!

Mert ha ezt nem halljuk, és nem fogadjuk el, ha nem olvassuk ezt a Bibliában, ha nem halljuk egy üzenetben, ha egy testvér nem oszt meg velem bizonyságot, ami erről szól, akkor mi fog történni? Valami más fog szólni hozzám. A tudatalatti. Ézs 57:20-21 Fel fog hozni régi sebeket, régi fájdalmakat, féltékenységet, irigységet, amit mások tettek, amit én nem tettem. Ez fel fog jönni.

Mi a probléma ezzel, ha ilyen a lelkiismeretem, ha ilyen a tudatalattim? Van itt egy érdekes dolog. 2Móz 32:1-ben miután Áron magyarázott az aranybálványról, az emberek azt mondták: Csinálj istent nekünk. Ezt elég sokat tesszük emberekként, hogy isteneket állítunk magunknak. Hogyan csináljuk ezt? Felfújjuk az elképezéseinket. Mint például, néha mérges vagyok. Annyira mérges vagyok, hogy megölnék valakit. Aztán ezt felfújom, és megvan a háború istene. Vagy éppen egy férfi megőrül egy nőért, vagy egy nő megőrül egy férfiért, aztán ezt felfújja, és megvan a szerelem istene. Ennyi!

Igazából ez Isten viccelődése a zsidókkal. Abban a fejezetben ők egy tehenet imádtak. Mekkora butaság ez! Micsoda ostobaság egy tehenet imádni! Miről beszélsz?! Az minek a képe, hogy egy tehenet imádsz? Akkor imádhatnál akár egy darab követ is. Néhány teszik is. Mekkora ostobaság! Ilyenek vagyunk. Isteneket csinálunk magunknak.

Mi ezzel a probléma? Még hívőkként is, ha a saját lelkiismeretemre, ha a fájdalmaim emlékére, a reményeimre, az álmaimra hagyatkozom, akkor Istenről nagyon alacsony képem lesz, és igazából a saját képemre fogok istent csinálni. Megsértődöm a testvéremre, és fogom tudni: „Isten biztosan utálja őt. Ez egyértelmű. A Biblia is tele van ezzel. Még az a másik testvér is mondta nekem, hogy Isten utálja. Ez egyértelmű.” Mi ezzel a baj? Minden, de legfőképpen az, hogy én korlátozom Istent. Istent a saját képemre formálom. Ez nagyon fontos.

Ahol befejeztük előző alkalommal, Mát 4:4 nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden Igével, amely Isten szájából származik. Isten Igéje azt mondja, hogy a kijelentések által kell élnem. Mert ha a lelkiismeretem szerint formálok egy istent magamnak… Például valaki meg akarja csalni a feleségét. Találkoztam ezzel szemtől szembe. Azt mondta a férfi: Értem, hogy miről beszélsz a Bibliából, de Isten valami különlegest csinál itt. Igen, ezt mondta a szemembe! Én csak csodálkoztam. Ez elképesztő! Miről beszél ez? Arról, hogy a szívem nagyon be tud csapni.

Néhány hónapja hallottam p. Schallertől erről a témáról: Istenről való felfogásunk. Tényleg megragadta a szívemet. Emlékszem, amikor p. Lajossal tartottunk egy órát Isten természetéről és jelleméről. Heti kétszer reggel 7-kor volt ez az óra, és csodálatos óra volt. Nagyon nehezen jöttünk rá, hogy miért olyan jó, de aztán megértettük. Amiatt volt, mert ismernem kell az én Istenemet. Nagyobb mozgásteret, nagyobb szabadságot fog adni. Azért, mert az én Istenem annyival nagyobb, mint az elképzeléseim Őróla!

Szükségünk van a kijelentésre, Isten Igéjére. Annak szólnia kell hozzám. Azért van ennyire szükségünk erre, mert a bűntudatom félrevezethet, a gyűlöletem félrevezethet, a vágyam félrevezethet. Ez nagyon könnyen megeshet. Tozer mondott valamit, ami csodálatos. Nagyon sok jót mondott, de hadd említsek néhányat.

Megismerni Istent – ez nem fog véletlenül megtörténni. Nem fog eleve megtörténni. Kell, hogy legyen erőfeszítés. Azt mondta, hogy egy intelligens és buzgó keresés kell, hogy legyen bennünk. Keresnünk kell Istent. Utána kell menünk. Ezt mondta Pál Fil 3-ban: Nekifeszülve megyek előre, hogy megismerjem Őt. Meg akarom ismerni Őt. Szeretném Őt teljes valójában. Igen, van, ami már megvan, de szeretnék még többet. „Pál, te jobban ismered Őt, mint bármelyikünk!” „Ez rendben van, de még annyi minden van Benne!” Még annyi minden van, amit elfogadhatunk! Annyi mindent kaphatunk még Tőle! Akarjuk, de ehhez erőfeszítés kell. Azt kell, hogy mondjam: Többet akarok Istenből!

Aztán ez még nagyobb vágyat generál. Dán 11:32 az Istenét ismerő nép fölbátorodik, és hatalmas dolgokat fog cselekedni. Azért, mert ilyen a mi Istenünk. A mi Istenünk csodálatos, lenyűgöző. Ismernünk kell Őt. Amikor ismerjük Őt, az nagyobb bátorságot ad. Ám ha az elképzeléseinkhez ragaszkodunk, akkor az korlátoz minket.

Vallásos elképzelések. „Autóbalesetem volt. Miért történt meg? Biztos azért, mert nem gyújtottam elég gyertyát a templomban legutóbb. Vagy azért, mert nem tettem eleget a felajánlásba. Vagy mert nem imádkoztam eleget. Vagy mert nem mondtam elég Üdvözlégy, Máriát!” Mindezek vallásos elképzelések. Ezeken túl kell lépnünk. Amikor az embereknek vallásos szelleme van, akkor szeretnének téged bezárni, szeretnének korlátozni Isten valódi ismeretétől.

Aztán vannak alapelképzelések, amik korlátoznak minket. Például amikor azt mondom: Isten hatalmas; akkor a Himalájára gondolunk, mert az nagy. „Isten nagyobb, mint a Himalája.” – ez az elképzelés.  Nem! Mert tekintheted a Földet, a Napot, a Tejutat, az egész Univerzumot, és még mindig nem lehetne összehasonlítani. Mert Isten hatalmas. Ő más. Végtelen. Nem tudod semmivel összehasonlítani. Ez a kettő azonban összezavarhat minket. Fontos, hogy ezen túllépjünk.

Tozer mondott még egy dolgot. Ha megismerem Istent, akkor az személyesen meg fog érinteni. Mélyen meg fogja érinteni a szívem, és fel fog tenni kérdéseket, amikre nem akarok válaszolni, és ki fog hívni arra, hogy megtegyek olyan lépéseket, amiket nem biztos, hogy meg akarok tenni. Lesz személyes hatása az életemre. Ez egy dolog, ami miatt sok ember nem akarja megismerni Istent úgy, ahogy Ő van, csak a saját elképzelésüket Róla.

Gondolkozz ezen a versen: Dán 11:32 az Istenét ismerő nép fölbátorodik, és hatalmas dolgokat fog cselekedni. Hogy akarsz átmenni az életen? Nem akarsz hatással lenni? Csak passzív akarsz lenni? Vagy el akarsz térülni? Vagy más helyen akarsz lenni, amikor itt folyik a játék? Vagy rossz címre akarsz menni, amikor szülinapi parti van? Nem hiszem, hogy bármelyikünk is szeretné ezt. Erről beszélünk, hogy Istenről megfelelő nézőpontunk van.

A 115. zsoltárban beszél erről, hogy annak elképesztő hatása van, amikor Istenről rossz elképzelésünk van. Először is leírja a bálványokat:

Zsolt 115:5 Van szájuk, de nem szólnak, van szemük, de nem látnak.

Zsolt 115:8 Hozzájuk hasonlók lesznek a készítőik és mindazok, akik bennük bíznak!

Miről szól ez? Igazából egyszerű. Például, el akarom venni valaki pénzét. „Mert neki gazdag szülei vannak, és nekem nem. Nem érdemli meg. Egyenlőségnek kéne lennie! Persze, ha később rákos lesz, azt nem kérem. A pénze azonban kell, abban kell az egyenlőség. Ezzel még Isten is egyetért.” Amikor azt mondom az szívemben, hogy helyes lopni, akkor megalapozom magam ebben, és egyre inkább olyan leszek, és ördögi kör lesz az életemben. Nem lesz ebből kiút. Szörnyű lesz.

Jézus feltette néhányszor a következő kérdést, és ez egy gyönyörű kérdés. Luk 10:26-ban Jézus megkérdezett egy törvénykező embert: „Te hogyan olvasod a törvényt? Látsz benne szeretetet? Látod, hogy Isten legfőbb vágya a szeretet? Látod ezt? Ez nem nagyobb, mint a te elképzelésed Róla? Nem kéne, hogy ez megállítson abban, hogy mindenkit elítélsz? Ezt hogyan értelmezed? Hogyan olvasod? Érted ezt?” Mát 12:5-ben beszélt valakivel, aki nagyon szerette a szabályokat.

– Mi van, ha Istennél van nagyobb, mint a kedvenc szabályod, például a szombat?

– Nem! Az nem lehetséges!

– Tényleg? Ezt fogod mondani Istennek egy nap? Azt hiszem, hogy Isten trónját nem fogja megrendíteni a te ötleted. Ez nem fog megtörténni.

Aztán beszélt a liberálisokhoz is. Mát 12:26-ban azt mondta nekik: „Nem hisztek a természetfelettiben? Mi van a csodákkal? Mi van a halál után? Isten Ábrahám, Mózes… Istene. Ő nem a halottak, hanem az élők Istene. Úgyhogy, bár ezek a hívők meghaltak, élnek. Ezt hol olvasod? Honnan érted? Honnan tudod?”

Úgyhogy emberként bekorlátozzuk Istent mindkét oldalról. Az egyik oldalról a szabályainkkal, hogy Isten csak ilyen és ilyen lehet. „Nem értem, hogy Isten hogyan tudja megáldani éppen azt az embert!” Amikor megteszi, én csak nézek: Mi van?! A másik oldalról korlátozom Istent a liberális gondolkodásommal. Nem politikáról beszélek, hanem amikor azt mondom: „Nincsenek szabályok, csak érezzük jól magunkat! Miért lenne fontos megosztanunk az evangéliumot?”

Arra a lányra gondolok, aki velünk volt Kaposvárott. Tizenöt éves volt. Tegnap egyszerűen csak nem ébredt fel, megállt a szíve éjszaka. Annyira örülök, hogy eljött a konferenciára, és ott volt néhány tini-összejövetelen! Remélem, nem csak jól érezte magát, hanem remélem, hogy találkozott Istennel, és megismerte Jézust.

Úgyhogy nem tudod bekorlátozni sehogy sem Istent, de hogyan értelmezed – ez a kérdésem. Ez a kérdésem, hogy te hogyan értelmezed? Hogyan olvasod? El tudod fogadni? Hajlandó vagy arra, hogy elfogadd, amit mond? Hogyan olvasod a 136. zsoltárt? Az Ő irgalma örökké tart – ezt hogyan olvasod, hogyan érted? Örökké tart az Ő irgalma – a kérdés az, hogy ezt elfogadod-e.  A legnagyobb bukásban, árulásban, válásban… az Ő irgalma örökké tart? Mi van akkor, ha meghal egy gyermek vagy egy szülő? Az Ő irgalma örökké tart? Hogyan értelmezed? Én hogyan értem?

5Móz 33:27 az örökkévaló Isten a mi menedékünk? Ő a mi menedékünk? Mi van, ha háború van? Ha háború van, Ő a mi menedékünk? Ezt hogyan olvasod? El tudod ezt fogadni? Vagy a menedéked más? A pénzed, az állásod…? Ugyanebben a versben: az Ő örökkévaló karjai tartanak minket, alattunk vannak – ezt hogyan értelmezed? Hogyan olvasod? Elfogadod ezt? Vagy azt mondod-e: Igen, ott van az Ő örökkévaló karja alattunk, kivéve akkor, amikor…

Hogyan olvasod Róm 8:1-et, hogy nincs kárhoztatás? Van kárhoztatása a hívőnek? „Nem! Nincs kárhoztatása a hívőnek, kivéve, ha megsért engem. Kivéve, ha nem adja vissza a pénzem, amit kölcsönvett.” Jak 4:6-ot hogyan olvasod? Isten kegyelmet ad az alázatosoknak? „Igen. Értem ezt. … Kicsit büszke vagyok ugyan, de Uram, adj még kegyelmet!”

1Pét 1:16 – ezt hogyan olvasod? Isten szentségre hív minket. Szentségre hív? Ezért van szükségünk a szentek közösségére. Emlékszem egyszer erről beszélgettünk egy csoportban: Mit mond a gyülekezet rólam? Volt egy fontos gondolat, hogy a gyülekezet igazából azt mondja rólam, amit Isten mond rólam. Aztán egy fiú azt kérdezte: Úgy érted, a gyülekezet nem azt mondja rólam, amit az összes pletykálkodó? Erre csak néztem.

Biztos vagyok abban, hogy vannak emberek, akik nem kedvelnek, vagy utálnak, biztos vannak, akik lejáratnak, de ha ezt nézném, akkor persze, hogy nem lennék benne a gyülekezetben. Érzéketlen emberek a leggonoszabb dolgokat tudják mondani az új hívőknek, az első látogatóknak. „Ó, van tetoválásod? Nahát, mész is a pokolra.” Egyébként nem bátorítunk arra, hogy legyen tetoválásod. Viszont nem ez Isten szíve: „Jaj, te elfogadhatatlan vagy! Több mint egy fülbevalód van. Így nem lehet elfogadni téged!” Az emberek mondják ezeket.

Azt mondtam annak a fiúnak: „Figyelj arra, amit a pulpitus mond rólad! Az az, amit a gyülekezet mond rólad, és nem az, ami az emberek testi és meggondolatlan kritikussága. Hallgasd azt, amit a Szellemmel betöltött hívők mondanak rólad. Mert ez az, amit a gyülekezet Szelleme mond, Aki a Szent Szellem.” Ez így működik.

Ez egy érdekes kép. Van itt kétféle ember. Az egyik, aki pletykál a másikról, vagy úgy érzi, hogy jól a helyére kéne tenni az illetőt. Isten azonban senkit sem arra hívott el, hogy a gyülekezetet aszerint rendezgesse, hogy kit hogyan kedvel, vagy a politikai nézetei szerint. Nagyobb megértést kéne kapnia arról, hogy Isten kicsoda. Mert egyértelműen nem látja Őt jó módon. Istenről nagyobb nézőpontunk kell, hogy legyen.

Aztán van a másik, aki megsértődik, és nem jár többet Istennel. Neki is szüksége van nagyobb elképzelésre Istenről. Látnia kell, hogy Isten nagyobb ennél. Látnia kell, hogy ez fontosabb, és amiről beszélünk, az sokkal szebb, sokkal nagyobb. Ezért volt annyira fontos a bibliaiskola az én életemben, mert hozzám adott: szavakat, felfogást, megértést… olyan dolgokat, amiket nem tudtam addig.

Néha van gyanúsítás a gyülekezet ellen, hogy a gyülekezet régimódi, képmutató, morcos, kritikus, ítélkező… Itt van viszont a kérdésem: Mi van, ha ilyen? Akkor az a probléma, hogy Istenről nincs megfelelő felfogásom, hanem a saját szívem szerint értelmezem Őt, és megvetem az embereket. Azért, mert rossz felfogásom van Istenről.

Olvastam egy bizonyságot a Zsidók Jézusért csapattól. Egy SS tiszt fiáról és egy holokauszt túlélő fiáról szólt, és a barátságukról. Mindketten keresztények, mindketten hívők és barátok Jézus miatt. Lenyűgöző a történetük. Annyira csodálatos! Két olyan ember, akiknek soha nem kéne, hogy barátok legyenek. Miért barátok mégis? Jézus miatt.

Mi van, ha van egy nagy meghasonlás köztünk a gyülekezetben? Akkor szükségem van valamire, ami nagyobb. Meg kell ismernem Krisztust, hogy Ő mennyire hatalmas, és mennyire szeret. A másik, hogy a liberális dolgok vagy a törvényeskedő dolgok, szabályok nagyon unalmasak. Senki nem fog Istenhez fordulni amiatt.

Mi az, ami vonja az embereket Istenhez? Erről olvastunk az elején: Én pedig, ha fölemeltetem e földről, mindeneket Magamhoz vonzok; Ján 12:32. Ez az, ami vonja az embereket. Mert ez kipukkasztja a mi elképzelésünket arról, hogy kicsoda Isten, hogy milyen.

Mert azt mondanám: Isten ott van a templomban. Ott van a festményeken, ott a tiszta ruha, a glória, szép szakáll… minden tökéletes, minden szép. Ezt gondolnám, de aztán Jézus ott van a kereszten, vérzik, haldoklik, és a bűn az szörnyű. Ő azt mondja nekünk, hogy nagyon szeret minket. Ennyire szeret minket! Ez a mi Megváltónk. Ezt hogyan értelmezed? A mi Istenünk a mi Megváltónk? Ő az, Aki hajlandó volt ennyire közel jönni, Aki hajlandó volt meghalni? Ő az? Ez az Isten, vagy egy olyan, amilyennek én gondolom, hogy kéne lennie?

Mát 9:20-ban az asszony odament Jézushoz, hogy megérinthesse a köntöse szélét. Én úgy képzelem ezt, hogy ő odamászott igazából a tömegen keresztül, csak hogy megérinthesse a köntöse szélét. Ott voltak az emberek Jézus körül, és egyikük sem gyógyult meg. „Biztos azért, mert nem adtak eleget a felajánlásba, vagy nem imádkoztak eleget.” Nem! Annak az asszonynak elég nagy megértése volt Jézusról ahhoz, hogy nyomuljon, hogy menjen előre Hozzá, és megragadja, ne engedje el. Csak hogy megkaphassa, amire szüksége volt. Neki megvolt ez a megértése, ami senki másnak. Ez ámulatba ejtő! Szükségünk van erre. Mert ha ez nincs meg, akkor soha nem fogom keresni Őt ilyen módon, soha nem fogok ilyen módon előre nyomulni.

Ámen.

Kategória: Egyéb