Jöjjetek énhozzám mindnyájan akik megterheltettetek, és nyugalmat találtok!

2013 október 6. vasárnap  18:00

Ézs 55:1 Mindenki, aki szomjazik, jöjjön e vizekhez! Ti is, akiknek nincs pénzetek, jöjjetek, vegyetek és egyetek! Gyertek, vegyetek pénz nélkül, ingyen bort és tejet!

Ez a gondolat itt: Gyertek mindnyájan! Van itt egy hangzás, ami a magyarban nincs feltüntetve, de a héberben ott van: „Hé! Hahó! Mindenki! Gyertek!” Nem csak beszél, hanem odakiált. Van mondandója.

Ézs 40:31 De akik az ÚRban bíznak, azoknak ereje megújul; szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el.

Zsolt 84:7 (8) Erőről erőre jutnak, míg megjelennek Isten előtt a Sionon.

Hogyan lehetek hűséges? Hogyan mehetek végig Istennel egész életemen?

Mát 11:28-30 Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok, és lelketek nyugalmat talál. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.

Ez a néhány vers nagyszerű. Az egyik dolog az, amiért nagyon szeretjük, hogy benne van az evangélium hívása. Benne van Istennek a kedvenc szava az emberek felé, ami így hangzik: Jöjj! Ezt mondja a Biblia végén a Szellem: Jöjj! Ugyanazért, a Szellem miatt a menyasszony, a Gyülekezet, mi is azt mondjuk az embereknek: „Gyere! Ha nem ismered Jézust, gyere!” Ez az evangélium hívása: Jöjj!

Ez fontos nekünk, mert Jézus azt mondta Ján 6:37-ben: ha valaki Énhozzám jön, akkor bizton ki nem vetem őt. Micsoda ígéret! „Ha valaki Énhozzám jön, nem fogom elküldeni.” Jézusnak ez a kedvenc szava: Gyere! Nem az: Menj! Nem az: Hagyj Engem békén!; hanem ez: Gyere! Jézusnak nem az a kedvenc mondata: „Menj Mózeshez! Menj a törvényhez!” Hanem azt mondja: Gyere Énhozzám!

Nem azt mondja: „Ha szükséged van békességre, fordulj ehhez a tanhoz, ahhoz a rendeléshez, vagy ahhoz a szentséghez. Ha szükséged van békességre, ha szükséged van megnyugvásra, akkor szolgálj Nekem.” Nem! Először, elsősorban arra van szükségem, hogy jöjjek a személyes Megváltóhoz. Ő az, Aki kell nekem: Jézus.

I) Ő ígér valamit. Azt mondja itt: Én megnyugvást adok nektek. A kifejezés itt nem a megnyugvás, hanem a görög kifejezés az anapauo, ami azt jelenti: felfrissülés, felüdülés, megújulás, új élet. Nem azt mondja Jézus: „Gyere Énhozzám! Aludj szépen. Nálam alhatsz egy jót.” Hanem azt mondja: „Gyere Énhozzám, és Én jobb vagyok, mint az energiaital. Én életet adok neked.”

Zsolt 84:7 (8) erőről erőre jutnak; Ézs 40:30 mindenki elfárad, még az ifjak is, de akik az ÚRban bíznak, azoknak ereje megújul; Ézs 40:31a. Erről beszél Jézus. „Én megújítom azt az erőt. Én felfrissítelek téged. Én újra adok neked.” Aki Hozzá jön hitben, az ezt találja. Ez egy csoda az életünkben.

Ez a nyugalom az első pontunk. Ezt az Ő halálán keresztül adja nekünk, abban az értelemben, hogy megnyugszom a Jézusba vetett hitemben. Leteszem a bűntudatom, leteszem a félelmem. Megnyugszom ezektől. Megnyugszom a bűnnek a súlyától és megszabadulok tőle.

Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve…” Ez olyan, mintha lenne terhem (H), és aztán Őhozzá jövök, és leteszem Ő elé. Mert ezek voltak 1Pét 5:7-ben az aggodalmaim – görögben merimna –, azok, amik gyötörtek engem.

Vannak terhek (H), amik gyötörnek engem, a múlt hibái, ostobaságai. Amikor mondtam valamit gondatlanul, megbántottam valakit; vagy valaki ezt csinálta velem, és az gyötör engem. 1Pét 5:7-ben azt mondja, hogy amik így gyötörnek minket, azokat vessük Őrá. A gondjainkat vessük Őrá, és Ő megnyugvást ad ettől. Ez csoda.

II) Aztán továbbmegy. Mond nekünk még egy fajta pihenést. Ez nagyon fontos. Ez egy értelemben vízválasztó egy bizonyos fajta kereszténység és egy másik fajta kereszténység között.

Mát 11:29 Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok, és lelketek nyugalmat talál.

Az első az volt: megnyugvást adok nektek; és ez itt a második nyugalom, amit úgy találunk meg. Nagyon sok hívőn látom, hogy megáll ezen az I) ponton, és olyan hálásak: Köszönöm, Uram! Egy értelemben olyan, mintha fognám a terhem, és leborítanám Jézus elé, és azt mondom: „Köszönöm, Uram! Rendben vagyok.” Viszont, ahogy élem az életem, nem találom meg ezt a második nyugalmat.

Megvan a veszély, hogy a terheim (H) újra gyűlnek, és ugyanott leszek, ahol voltam régen. Mi történik, ha elég sok lesz? Mi történik, ha elég bűntudatom van, ha elég keserűségem van, ha elég fájdalmam van? A válasz az, hogy olyan leszek, mint a felborult katicabogár, ami nem tud felállni és csak kapálódzik.

Nem bírok felállni, mert a teher (H) rajtam van. Amikor vannak kapcsolataim, akkor kapaszkodom abba: Tarts meg, légy szíves! Aztán nem értem, hogy miért nem akarnak az emberek velem lenni. Minden ilyen lesz az életemben: követelés, szükség, hiány és állandó feszültség.

Isten meg akar szabadítani engem többtől: a helytelen motivációktól, a szenvedélyektől – ami nem az Ő akarata az életemben –, és az önmagamnak a gyötrő, általános hülyeségétől. Ha úgy vagyok, hogy itt megállok – leraktam a terhem Ő elé –, és nincs tovább, akkor nem megyek mélyebbre. Ha valaki azt mondaná, hogy van ennél több is; akkor én azt mondanám: „Hagyj engem ezzel! Nem akarok többet. Nincs többre szükségem. Nekem ez is elég. Ez is milyen jó!” Rendben.

Jézus viszont többre hív minket. Azt mondja: Vegyétek magatokra az én igámat! „Tessék?” A rabbik ezt az szót, hogy iga, az iskolára a tanulásra használták. Ez tanulásról beszél. Jézus azt mondja: „Tanulj Velem. Növekedj Velem!” Ezért bátorítunk a bibliaiskolára. Ezért bátorítunk arra, hogy legyen személyes kapcsolatod a Bibliáddal, hogy keresd az Úr akaratát újra meg újra, és ne szűnj meg ebben. Legyen ott az életedben.

Ezek a mindennapi áhítatok, mint a Mai ige, nagyon jók, ahogy többnyire olvastam. Nagyon jó, amennyire én láttam, de ha azt olvasod, ahelyett, hogy a Bibliádat olvasnád, hibázol. Hibázol. Mert értem, hogy könnyebb egy jól megrágott, előrerágott ételt megenni, mint neked megrágni. Persze! Isten viszont azt mondja nekünk: Gyere Velem tovább!

Ezek hasznosak, igen. Én nagyon szeretem Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett c. könyvét, nagyon sokat olvasom, de nem szabad, hogy az Ige olvasásának a helyébe lépjen. Megtörtént ez az életemben, tudom, hogy miről beszélek.

Jézus itt arról beszél nekünk: vedd magadra az Én igámat! Kicsit úgy vagyok ezzel: „Hülyéskedsz velem, Uram? Most mondtad, hogy adjam oda a terhemet, és akkor azt mondod, hogy vegyek fel egy másikat? Viccelsz velem? Ez miért lenne jó nekem?” Isten azt mondja: Nem, nem, nem!

P. Schaller használta ezt a képet. Jézus azt feleli nekünk: „Nem! Ez másféle teher.” Annyira más, hogy nem is lehet hasonlítani az előzőhöz. Az első olyan, mint kényszerből hurcolni egy zsák homokot valahova. A második teher (E) olyan, mint felkapni a menyasszonyodat, és átvinni a küszöbön. Lehet, hogy a menyasszonyod nehezebb, de nem hiszem, hogy érzed. Nem hiszem, hogy zavar, nem hiszem, hogy érdekel, nem hiszem, hogy foglalkoztat. Nem hiszem, hogy méricskélsz. Nem hiszem, hogy számolod. Én nem mértem, én csak repültem ezzel harminckét fogas mosollyal: „De jó! A feleségem.” Ez egészen más. Teljesen más. Igaz? Ha házas vagy, tudod, miről beszélek, ha nem, akkor is. Ez a különbség.

Jézus azt mondja: Szükséged van! „Uram, ne viccelj! Nincs szükségem teherre.” Azt feleli: de igen, csak másik fajtára, másik jellegűre. Nem lehet hasonlítani a kettőt. Mit értek ezen? Az előzőről (H) nem igazán tudom, hogy mi az; nem tudom, honnan jön a bűntudatom, miért van rajtam a nyomás, miért nem tudok megbocsájtani. Az csak arra jó, hogy odadobjam Jézus elé. Az egyetlen, amire jó, az az, hogy odavigyen Jézushoz.

Van, hogy Isten beletesz nekünk dolgokat. Nem azért, hogy kiszúrjon velünk, hanem azért, hogy odamenjünk Hozzá, és azt mondjuk: „Uram, elképzelésem sincs, hogy ezt miért adtad, de szeretném visszaadni Neked, ez a Tiéd. Ezt én nem tudom hordozni. Ez túl sok nekem.” Rendben van. Szükségem van újra meg újra odamenni. Nem baj, ha megfáradok, de odamenni az Úrhoz újra és újra, és megtalálni Őt egy ilyen módon.

Én azt mondom: Nincs szükségem több teherre, Uram. Ő azt feleli: „Szükséged van. Csak bízz Bennem. Ne a te akaratod legyen, hanem legyen az Enyém, és bízz Bennem.” Aztán fogja, és belerak valamit (E). Ez olyasmi, ami az én engedélyemmel kerül bele az életembe. Ez az újabb teher (E). Olyan, amit én fogadok el, amit én veszek be, amire én mondom azt, hogy igen, erre szükségem van.

Mik ezek a dolgok? Az, hogy hallani akarom Istent. Ez teher az életemben. Vágyom rá. Felelősség, amit felvállalok. Van felelősség, ami csak úgy rám kerül, de van olyan felelősség, amit én vállalok fel. Például az, hogy keresem Őt, hogy az Ő életét akarom élni, hogy engedelmeskedni akarok, hogy Vele akarok járni. Egy értelemben azt mondom: „Tényleg, Uram, ez is?” Azt mondja: Igen! „Rendben, akkor bízom Benned, rendben.”

Annyira hálás vagyok a gyülekezetért, mert ilyen életet éltek. Van nagyon sok dolog az életetekben, ami nem azért van ott, mert valaki belekényszerítette, hanem azt mondtátok: Rendben, Uram, akkor akarom. Van ima, van közösség, van Ige, van szolgálat, van szeretet, van megbocsájtás, amiről te kérdezted: „Tényleg, Uram? Tényleg meg kell neki bocsájtanom? Muszáj?”  Ő azt mondta, hogy igen, és erre beleteszed. Ez felelősség, ez teher, ez valós dolog.

Történik-e valami csodálatos ezzel? Az, hogy azt találom, hogy többé nem borulok fel. Egy értelemben ez a (E) teher kiegyensúlyozza az életem. Az, amit én vállalok fel Istennel, az egyensúlyt hoz az életembe. Az imaéletem, nem is értem, hogy hogyan, de egyensúlyt hoz az életembe. Az Ige, az Ige kommunikálása, az, hogy beszélgetek egy barátommal az Igéről, ez valahogy egyensúlyba hoz. Ott van az életemben, és kiegyensúlyoz engem. Ez hatalmas dolog nekünk.

Ehhez azonban bizonyos dolgokat fel kell vállalnunk, és más dolgokra pedig azt kell mondanunk: Nem, Uram, köszönöm, ezt most elhagyom, erre nem akarok menni.” Ez is történik. Ahogy a terheim (E) sokasodnak, valamilyen csodálatos módon a másikból (H) eltűnik nagyon sok teher. Nem is értem, hogyan, de lekerül rólam a teher.

Még egy dolog. A teher (E) jelentőséget ad az életemnek. Mindennek az életemben. Nagyon szeretem a családomat, de amiatt, hogy ez a teher (E) megvan az életemben, azért nagyobb jelentősége van, mint ahogy természetileg jelentősek lennének nekem. Nagyon szeretem a szüleimet, de amiatt, hogy ez (E) megvan az életemben, ez többet jelent. Más jelentőséget, más értelmet ad dolgoknak. Ez gyönyörű.

Erről nemrég beszéltünk, nem ezen a módon, de ha csak (H) van az életemben – az élet, az idő, az emberek, az ellenségeim, a barátaim, az elvárások, a felelősség, a család, a neveltetés – csak pakolják be a terhet, akkor mi történik? Úgy érzem, mintha rá lenne tekeredve a nyakamra. Úgy vagyok, hogy meghalok ettől. „Ne viccelj velem! Nincsenek választásaim, nincsen szabadságom, nem tudok menni sehova.”

Viszont, ha ez a teher (E) ott van az életemben, ha felveszem azt, amit Jézus tartogat nekem, ez az én döntésem. Rájövök, hogy van szabadságom dönteni. Rájövök, hogy nem kell, hogy a haragom döntse el. Nekem van felelősségem, döntési szabadságom, jogom helyreállítani dolgokat, újraépíteni dolgokat, megőrizni dolgokat. Nem vagyok áldozat, hanem szabad vagyok, hogy éljem az életem Istennel.

Vannak terheim(H), amiktől még nem szabadultam meg? Nagyon sok! Biztosan. Viszont nem kell, hogy az legyen az életem. Nem kell, hogy arról szóljon az életem. Ahogy itt olvassuk: „Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok, és lelketek nyugalmat talál. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.” Mi ez? Ez más teher (E), és azt mondom: Uram, tanulni akarok Tőled ebben az iskolában, az életben.

Tudod, hogy mi a nagyszerű? Ha tanulok Jézustól, akkor Őt tanulom. Ami a leggyönyörűbb dolog az egészben, hogy Őbenne növekszem. Ez a csoda az életünkben, hogy teszem az Ő akaratát, de közben nyugszom, élvezem, és azt mondom: „Köszönöm, Uram, ez fantasztikus. Van egyensúlyom, van szabadságom, van jogom, hogy éljem az életem. Megvan a nyugalmam, és közben mindig találok valami tennivalót.” Ezt találjuk, akik Jézushoz jövünk, és Őt találjuk meg mindenben. Ámen.

Köszönjük, Urunk, hogy adtad nekünk a hűség útját, és hogy ez az: felvenni a Te terhedet, továbbmenni. Nem megállni az első lépésnél, hanem menni tovább, és találni plusz nyugalmat, plusz szabadságot, plusz békességet, plusz közösséget, plusz valóságot. Köszönjük, Jézus. Áldunk Téged. Köszönjük, hogy mindig többet és többet tartogatsz nekünk. Köszönjük, hogy nem aludni hívtál el minket, hanem arra, hogy Veled járjunk, hogy Veled szolgáljunk, Veled éljünk, Veled beszéljünk. Köszönjük, Jézus! Köszönjük, Urunk!

Kategória: Egyéb