Jézus, Aki nem küld el üresen – Márk 8

2012 október 24. szerda  18:30

Márk 8.

Az egyik, amit itt látunk, az, hogy Krisztus gondoskodik. Ez az egyik különlegessége a mi Istenünknek.

Márk 8:1-9. Itt letelepednek a tanítványok – erről beszéltünk Márk 6 kapcsán, ahol hasonló helyzet volt, csak kicsit több emberrel –, Jézus megint segít nekik. Ezek tanítványok voltak, akik a tanításon ültek. Nem bírtak elmenni még három nappal később sem, még mindig csak hallgatni akarták, pedig tudták, hogy elfogyott az étel, tudták, hogy bajban lesznek a hazaúton. Tudták, hogy nincs pénzük, az úton nincs, ahol ehetnének – ha lenne is, nem kóser :-), úgyhogy nem lehet megenni –, tudták, de nem mentek sehova, hanem ott ültek és hallgattak.

Gyakorlatilag a hozzáállásukkal azt mondták, amit másutt is olvasunk: soha senki nem beszélt úgy, mint ez az Ember, senki ember nem tanít így. Azt mondták: ilyen nincs, ezt kell hallgatnom, ez fontosabb. Ugyanazt mondták, mint Jób: az Ő beszédét többre értékeltem az én mindennapi eledelemnél.  Szükségem van erre.

Nem mentek el. A harmadik napon Jézus azt mondta a tanítványoknak: akkor adjunk nekik enni; és Ő csodát tesz. Van néhány darab kenyér és hal, csoda történik, megsokasítja, és elég négyezer embernek. Felszednek utána hét kosár maradékot. Arra gondoltam, hogy párhuzamot vonnék, Luk 1-ben van Máriának a dala. Mária mondja ezt:

Luk 1:53 Éhezőket töltött be javakkal, és gazdagokat küldött el üresen.

Mit látunk itt, Márk 8-ban? Jézus nem üres kézzel küldi el őket. Miért? Azért, mert éheztek valami többre.

Máté 5:6  Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek.

Azt mondja Isten: „Ha éhezel az Én igazságomra, ha éhezel Énrám, akkor Én nem küldelek el téged üresen, akkor Én azt nem veszem félvállról. Ha úgy jössz: Uram, adj nekem, szükségem van Rád, Jézus éhezem Rád!; akkor Én adni fogok neked, és megmutatom Magam neked.”

Luk 16:16 Jézus azt mondja, hogy azok, akik erőszakkal törnek be az Isten országába, azoké az Isten országa. Ez nagyon érdekes vers. A következő itt a kép. Annyi minden van az ember útjában, amikor Istenhez jön. Annyi minden van, ami nemet mond nekünk. Annyi okunk van, amiért nem szabadna jönnünk Istenhez újra és újra.  Amikor eljövünk a bántódások ellenére, amikor eljövünk a hibák ellenére, amikor eljövünk a hiányosságok ellenére, amikor eljövünk a problémák ellenére az istentiszteletre, a Bibliánkhoz, az imánkban, Isten azt mondja: tessék erőszakosnak lenni!

Tessék erőszakosnak lenni ebben, hogy akarod az Urat. Tessék erőszakosnak lenni! „Én utána megyek. Engem nem állít meg semmi. Én megragadom ezt. Ezt akarom!” Amikor a vőlegény el akarja venni a mennyasszonyát, akkor jobb, ha nem állsz az útjába. Azért, mert ő akarja, ő megragadja ezt. Viszont, amikor az Úrral való járásról beszélünk, akkor lehet, hogy hibás lazaság van bennünk.

Emlékszel-e? Amikor meg kellett hozni a hitbeli döntést, amikor Isten azt mondta neked: Jézus a Megváltó, Ő az Úr, Ő az, Aki fizetett érted a kereszten, Ő az, Aki mindent lerendezett neked, neked el kellett fogadnod, senki más nem teheti meg helyetted ezt a döntést, bízd Jézusra az életed. Emlékszel erre? Meg kellett hozni ezt a döntést.

Hálásak vagyunk, mert azt mondja Jézus: senki nem jöhet Hozzám, ha az Atya nem vonja őt, ha az Atya nem adja ezt neki; Ján 6:44. Viszont Ján 12:32 Jézus mindeneket vonz. Ő mindenkit von Magához. Ő azt mondja: gyere Énhozzám, Én érted haltam meg, de neked kell meghoznod azt a döntést, ha nem vagy hívő Jézusban.

Hívőkként szintén. Amikor a kegyelmet tanítjuk, akkor van, aki azt mondja: ah, túl könnyűvé teszitek a kereszténységet! Mi viszont azt mondjuk: figyelj, nem félelemből élünk hívőkként, nem az ítélet hajt minket előre, de nyomulunk előre. Miért? Mert meg akarjuk ragadni Őt. Mert vágyunk Rá! Mert tudjuk, hogy többre van szükségünk. Kell, hogy legyen egy ilyen erőszak.

Mint ezek az emberek. Azt mondták az első nap végén: elfogyott a kaja, menni kéne haza, maradjunk még egy napot; és maradtak. Második nap végén: „Tényleg mennünk kell! Nincs tovább. Ha haza akarunk érni, mennünk kell. Nem! Maradunk még. Nem tudom mi fog történni, de bízom Istenben.” Nem felelőtlenségre bátorítalak, persze, de azt akarom mondani, hogy Jézus ezt mondta: menjünk, nyomuljunk és ragadjuk meg. Mert ha éhesen jövünk Hozzá, akkor Ő nem küld el bennünket üres kézzel, nem küld el bennünket üresen.

Kit küld el üresen? Mit mondott erről Mária? A gazdagokat. Ez mit jelent? Azt, aki köszöni szépen, de neki nem kell semmi, van elég neki mindenből. „Köszönöm, nekem van elég barátom!” – van egy ilyen rokonom. Mindenki a barátja volt a városban. Ha lefotózta a rendőrség, volt egy barátja, akit felhívott és nem történt semmi. Ha valakit be kellett venni egy munkahelyre, felhívott valakit és már be is vették. Nem volt sok pénz a zsebében, de gazdag volt, és nem érdekelte semmi. Nem érdekelte Jézus, nem érdekelte Isten. Persze, egy nap elveszítette ezt az egészet.

Viszont itt a kérdés, hogyan jövünk Őhozzá? Ez a másik szál ebben a fejezetben. Márk 8:11-13 jönnek Hozzá a farizeusok, azt mondják Neki: mutass nekünk egy jelet! Nem kérnek Tőle semmit, hanem azt mondják Neki: „Jézus, ugorj! Mire vársz? Gyerünk! Miért nem ugrasz? Nem vagy Te semmire sem jó.” Feltesznek Neki egy mércét, és azt mondják Neki: „Jézus, ugord meg a mércénket! Gyerünk, csináld meg!”

Lehet így is. Idejövök, meghallgatom az üzenetet, és: „Nem elég intellektuális!” vagy „Túl intellektuális!” vagy „Nem elég komoly!” vagy „Túl komoly!” A farizeusok állítottak egy mércét, és nem volt hitük. Ránéztek Jézusra, és nem volt semmi hitük a dologban. Tudták előre: „Ő nem az!” Függetlenül attól, hogy Ő volt az. Ők tudták, és nem is fogadták el.  Nem lenyűgöző? Amikor beszélgetsz valakivel, akinek nincs hite, magyarázhatod neki napestig, de semmit nem segít.

Mit kellett volna a farizeusoknak csinálni? Rá kellett volna nézniük Jézus Személyére, ahelyett, hogy a mércéjükkel lettek volna elfoglalva. Rá kellett volna nézniük erre az elképesztő Személyre, ott kellett volna ülniük három napot odaadó figyelemmel, és azt kellett volna mondaniuk: senki nem beszél így, mint ez az ember. Ahogy néhányan meg is tették ezt, akik jöttek Hozzá. „Senki nem tanít így a farizeusok közül!” – mondták, és hittek Őbenne, de a farizeusok nem. Ők nem néztek Jézus Személyére, nem néztek a csodára, Aki ott volt előttük, hanem a mércéjükre néztek, és ezért nem volt hitük a Személyben.

Márk 8:26-ban talán nem olyan nyilvánvaló, de Jézus azt mondja egy embernek: ne menj be ebbe a városba. Csodát tett az emberrel, meggyógyította őt, de azt mondta neki: ne menj be a városba, és ne mondd el. Miért? Azért, mert a várost, sőt egész Galileát nem érdekelte Jézus. Ez volt a többedik alkalom, úgyhogy Jézus visszahúzódik innen és nem szolgál itt többet. Azt mondja: „Rendben, akkor nem szolgálok itt többet. Itt a vége, itt nincs érdeklődés. Ők túl jól ismernek Engem, itt nincs érdeklődés. Nem érdekli a szolgálatom őket. Nem számít.”

Ez a másik dolog, hogy nincs érdeklődés: nem érdekel a dolog. Nem figyelnek Őrá. Mit kellett volna tenniük? Ránéztek Jézusra – Márk 6-ban már láttuk ezt –, és azt mondták: „Ez az ácsnak a Fia, nem? Ismerem a testvéreit. Ismerem a haverjait. Ott játszott az udvarom mögött gyerekkorában.” Könnyű így nézni: „Ja, ismerem! Tudom, ki ő. Tudom, mi ő. Tudom a gyengeségeit, a problémáit.” Nekik arra lett volna szükségük, hogy úgy nézzenek Jézusra, mintha először látnák Őt.

Arra gondolok, hogy már lassan valós kezd lenni, hogy házas vagyok, így tizenöt év után. 🙂 Kezdek rájönni, hogy ez tényleg így van. Mi lenne a világ legkönnyebb dolga? Ránézni a feleségemre és ismerni őt a hibáiban, a gyengeségeiben, a problémáiban. Emlékszem, mikor hét év után találtam egyet, örültem neki: végre egy!

Viszont tudod, mire van szüksége a feleségemnek? Tudod, mire van szükségem nekem a feleségem részéről? Arra, hogy frissen nézzünk egymásra. Ő az én szerelmesem, és úgy nézek rá. Csodálatos, hála Istennek érte. Nem számolom a hibákat, nem számolom a gondokat. Nem számolom a problémákat, nem méricskélem, hogy mit csinál és mit nem. Tudom, ez csak egy párhuzam, csak egy példa, de azért jó példa, mert értjük, hogy hogyan működik.

Ez volt a hiba, amit elkövettek Jézussal: ismerjük Őt, tudjuk, ki Ő. Pedig nem. Semmit nem tudtak Róla. Nem ismerték Őt. Ha kinyitom a Bibliát, ha elkezdek imádkozni, imádkozom az Istenhez, Akiről mindent tudok, és olvasok az Istentől, Akiről mindent tudok, és bejövök az istentiszteletre úgy, hogy mindent tudok, akkor ugyan mit fogok kapni? Akkor ugyan mit tud adni nekem? Ha gazdag vagyok, és nem is érdekel a dolog, hogyan szólna hozzám?

Nem erről szól, hanem: Uram, soha nem láttalak, mutasd meg Magad nekem. Ez az egészséges, ha időről-időre a kereszténységemben azt mondom: „Hol voltam én eddig? Láttam én eddig bármit? Értettem én eddig bármit? Most megértettem egy friss dolgot Istenről, rácsodálkozom, és most minden más.” Ez az egészséges a kereszténységemben, és szükségem van rá.

Aztán volt még egy példa: Márk 8:32-33, ahol nincs szellemi vágy. Péter tanítvány volt, de nem volt szellemi vágya. Hűséges volt hosszú távon, de elvétette a célt, és mi történt? Jézus mondott valamit, és az, amit Jézus mondott, azt Péter saját magához mérte, és azt mondta: ez nem lehet helyes, most hagyd abba. Péternek Jézushoz kellett volna mérnie azt, amit Jézus mondott.

Az Úr azt mondja valakinek:

–          Tégy egy hitbeli lépést!

–          De Uram, ott szakadék van!

–          Pont ezt mondom. Ezért hitbeli a dolog.

–          Nem látom, hogyan lesz, nem látom mi a válasz.

–          Rendben. Tégy egy hitbeli lépést.

Annak az embernek két választása lehet. Vagy fogja azt, amit hallott, magához méri, és azt mondja, hogy lehetetlen; vagy méri Istenhez és megteszi a lépést. Isten azt mondja neki: bocsáss meg! Az ember lenéz a mély szakadékba: „Oda nem mehetek. Még sosem jártam ott, még soha nem bocsájtottam meg senkinek. Olyan nincs, hogy én megbocsássak.” Így mérheti magához, vagy azt mondhatja: „Csak tudja, mit mond, Ő Isten! Rendben, megteszem a lépést.”

Vagy Isten azt mondja: szolgálj kegyelemmel! „Uram! Nekem jobban megy a törvény. Az nekem jobban megy.” Vagy Isten azt mondja: szeress feltétel nélkül „Hát?! Azt hittem, az Rád van korlátozva, Uram.” Isten azt mondja: „Pont erről beszélek. Bízz Bennem, és ha ebben jársz, ha megteszed azt a lépést, akkor Rám lesz szükséged benne, újra meg újra. Minden újabb lépésnél Rám lesz szükséged. Mérd Hozzám!” Ha nincs szellemi vágyad, akkor miért lépnéd meg?

A gazdagot üresen küldte el. Ez gyönyörű rész nekünk, mert sokat nem mondhatunk magunkról, de azt igen, hogy vágyunk Istenre. Nem vagyunk túl kiválóak, nem vagyunk hatalmasok, nem vagyunk őrülten gazdagok, de vágyunk az Úrra, és ez nagyszerű dolog az életünkben.

Márk 8:10-21-ig Jézus választ ad nekik, gondoskodik válaszról. Ez annyira tetszik a hitünkben, mindig is tetszett. A gurum nem adott ilyen válaszokat. Persze, nem is nagyon volt neki miből. Elég sovány anyagból gazdálkodott, mert a Bhagavad Gitának nem sok köze van a valósághoz. 🙂 A Bibliának lényegesebb több köze van a valósághoz, a különbség annyi, mint a 0 és a 100% között.

Ez mindig tetszett a hitünkben, hogy kaptam válaszokat.  A traktátusunk is erről szól: Van válasz. Ez nagyon fontos nekünk. A kereszténység nem arról szól, hogy „Krisztus be, agy kikapcsol”, hanem vannak válaszaink. Van a hitünkben válasz, és van egy újfajta megértés. Újfajta módon kell tanulnom dolgokat. Több minden kerül be a képbe, mint amit eddig láttam. Persze, hogy Isten nagyobb, mint én, és mindent nem fogok megérteni, 5Móz 29:29, de vannak válaszok. Lehet, várnom kell egy évet, vagy ötöt, vagy többet, de Isten ad válaszokat nekem, és szükségem van erre. Ez volt egy másik dolog, amiről gondoskodott.

Gondoskodott nekik ételről, aztán gondoskodott válaszról, és még egy:

Márk 8:22-26-ig Jézus gondoskodott gyógyulásról. Ennek az embernek gyógyulásra volt szüksége. Ezért merünk imádkozni, amikor emberek bajban vannak, anyagi bajban – nem tudja fizetni a gázszámlát, nem tud élelmet sem vásárolni, még a legolcsóbbat sem –, merünk imádkozni érte, mert hisszük, hogy Isten gondoskodik a fizikai szükségekről.

Ezért merünk imádkozni, amikor válaszokra van szükségünk. Vannak hívők, akik nem imádkoznak ilyenekért. Bátorítalak, hogy merj válaszokat kérni. Lehet, hogy várnod kell, de Isten választ fog adni. Ez a tapasztalatom két évtized hit után, hogy Isten ad válaszokat. Lehet, hosszú idő után, de megéri várni rá. Még egy, amiért merünk imádkozni: fizikai gyógyulásért, amikor valaki beteg, amikor gondja van.

Hiszünk abban, hogy Isten belenyúl a valóságba. Ez egy csoda. Valaki azt mondja: hogy magyarázod a csodát? Hogy lehet ilyen hülye kérdést feltenni? Hogy lehet ilyet kérdezni? A csodának az a lényege, hogy logikailag nem vezethető le, hanem természetfeletti beavatkozás következménye. A nagy kérdés nem az, hogy meg tudod-e magyarázni, vagy elő tudod-e idézni – mert egyik sem lehetséges, azért csoda –, hanem az a kérdés, hogy történik-e.

Hisszük-e, hogy történnek csodák? Hisszük-e, hogy Isten belenyúl a valóságba és tesz csodákat? Higgyük! Higgyük, mert az Írás ezt mondja. Higgyük, mert a tapasztalatunk is ezt mondja. Igazán látjuk, hogy Isten dolgozik.

Ez érdekes csoda egyébként, mert Jézus általában úgy gyógyított, hogy megérintette a leprást, az ember meggyógyult és kész. Viszont ebben az esetben Jézus megérintette őt, aztán történt valami, aztán újra megérintette őt, aztán megint történt valami. Volt egy haladás. Hiszem, hogy ennek célja volt. Az Úr azért mutatta meg ezt, hogy tudjuk, ez is lehetséges. Attól, hogy egy hét alatt történik meg a csoda, attól még nem kevésbé csoda. Attól, hogy egy csoda egy év alatt történik meg, attól nem kevésbé csoda. Attól, hogy egy csoda egy évtized alatt történik meg, attól még mindig csoda. Ez nem kérdés. Fontos ezt nem felednünk, mert hiszem, hogy ezt mutatja az Úr itt.

Márk 8:27-37. Jézus felteszi a legfontosabb kérdést: kinek mondanak Engem az emberek? Aztán van sok válasz. Nem így van ma is? Kicsoda Jézus? „Tanító.” „Próféta.” „Nem érdekel.” „Vallásalapító.” „Mítosz.” Sok válasz van, de csak egy, ami számít. Péter és a tanítványok ezt mondják, és Péter mondja ki: Te vagy a Krisztus.

„Te vagy a Messiás. Te vagy a Felkent. Te vagy az, Akit Isten küldött válaszul ezer éveknek az imáira. Te vagy az, Akit Isten megígért. Te vagy az, Aki megmentesz bennünket. Te vagy az, Akit Isten megígért már Ádámnak és Évának. Azóta csak egyre pontosította ezt az ígéretét. Te vagy az, Aki betöltöd a próféciákat.” Ebben az egy rövid mondatban ezek, és még sokkal több benne volt. „Te vagy a Messiás, az élő Isten Fia. Te Isten vagy. Terád vártunk.” Ez az egyetlen válasz, ami számít. Az összes többi csak maszatolás, a forró kása kerülgetése. Az csak ködösítés, csak bujkálás. Az semmiről nem szól igazából. Ez az egy szól az igazságról: Te vagy az én Megváltóm!

Erre van szükség: Jézusra nézni, az Ő személyére nézni frissen. Újra és újra minden nap. Nem magamhoz mérni az életemet, hanem Őhozzá. Nem magamhoz mérni az Ő Igéjét, hanem Őhozzá. Nem magam alapján imádkozni, hanem az Ő alapján. Nem magamhoz mérni az Ő Igéjét, hanem Őhozzá. Nem magam alapján imádkozni, hanem az Ő alapján. Nem magam alapján viszonyulni a testvéremhez és a világhoz, hanem az Ő alapján. Erre van szükségem.

Jézus az, Aki gondoskodik gyógyulásról, fizikai szükségekről, válaszokról, attól függően, hogy melyiket látja szükségesnek. Ő az, Aki adja ezeket, de a legnagyobb gondoskodás, a legfontosabb, amit mindannyinknak meg kell ragadnunk, és amiért érdemes tusakodnunk, amiért érdemes nyomulnunk, az Ő. Azt mondani: Te vagy az, Te vagy az egyetlen, Te vagy az, Akire szükségem van és érdemes Teutánad mennem, és érdemes felvennem a keresztemet, és érdemes azt mondani: rendben, nem az én életemet élem, hanem a Tiédet. Erről szól ez a szakasz.

Gal 2:19-20 – erről szól ez az utolsó szakasz, és azt mondja: légy hű ebben, Márk 8:38. Erről volt szó az előző üzenetben (2012.10.21. du.). Ebben a versben szépen össze van foglalva, amit ott mondani akartam. Mennyire nagyszerű, nem megszokottam, hanem várva Őtőle; nem ismerve, hanem egy értelemben mindig úgy jönni Hozzá ismeretlenül, hogy csodálni Őt, gyönyörködni Benne. Erre van szükségem.

Ez a jó hír, hogyha Őt tudom így csodálni, ha Őbenne megtalálom ezt a frissességet, akkor tudod, mi történik? Ez lecsorog az egész életembe, és a magammal való kapcsolatom is lehet egy friss kapcsolat, örömmel való kapcsolat, ahol nem az számít, hogy mennyire elegem van magamból, mennyire nem bírom.

Ez lecsorog a kapcsolataimba, és a testvéremre tudok nézni hálával, örömmel, frissességgel, szabadsággal. Akkor az emberek körülöttem, akik előző héten azt mondták: hagyjál békén; azokhoz újra oda tudok menni. Nem azért, mert fizetnek, nem azért, mert hülye vagyok, nem azért, mert elvből, hanem csak e miatt a kapcsolat miatt. Ez a kapcsolat is új és friss. Ámen.